Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 226. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1960. szeptember 24. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: :::::: A NEB-ülés elmaradt jaj::: (4. o.) ||| Jöv5 heti rádióműsor (5. o.) ||Í Ünnepség közköltségen (6. o.) |jj| "Üii!liÍliÍÍ:ÍÍí!il:ÍIIÍÍÍÍÍH:ÍIII!IIÍÍiÍÍiliÍÍÍiilÍÍIÍ!ÍÍiÍ:ÍÍiliÍ.'ÍIÍiiliÍÍiiÍÍiilÍI!i:!Íi!ll!iÍÍÍlÍÍÍÍÍÍÍÍ Szabadságot és lüggetlenséget minden gyarmati népnek: nldjnk meg az egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának általános vitájában New York (TASZSZ). Hruscsov bevezetőben az ENSZ jelentőségét méltatta. Rámutatott: nincs a világon államok képviselőit magában foglaló felelősségteljesebb gyülekezet, mint aminőnek ennek kell lennie. Nemhiába nevezik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. Csupán két szót szeretnék kiemelni a többi közül — mondotta — ezt a két szót: Egyesült Nemzetek. Ebben a teremben sok nemzet képviselői vannak jelen, és nemcsak a terem falai kell hogy egyesítsék őket, hanem az emberiség magasztos érdekeinek közössége is. Ma már majdnem száz állam képviselői gyűltek itt ösz- sze a nagy fontosságú nemzetközi kérdések megvitatására. Hamarosan itt lesznek közöttünk az ENSZ új tagjainak küldöttei. Mintha széttárulnának e terem falai, még több földet és országot fogadnak be. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt az eseményt, mert azt kívánjuk, hogy az ENSZ-ben ténylegesen valamennyi állam képviselve legyen. amikor a népek lerázzák vállukról az idegen igát, emberhez méltó életet akarnak élni, és harcolnak is ezért. Sok országban, sok földterületen már győzelemmel végződött ez a harc. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már tétlenül ülhetünk? Nem, hiszen tudjuk, hogy még az emberek tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözéseket szenvednek. Olyan időben élünk, amelyet a nagy és sokat ígérő tudományos felfedezések korának nevezünk. Az emberi ész és az emberi kéz- űrhajót alkotott, amely a Föld körül mozog. Az ember képessé vált már arra is, hogy embereket küldjön mesz- sze, égitestünk határain túlra. Felhasítottuk az atomot, és behatoltunk a fehérje sejtjeibe. Ámulatba ejtő gyorsasággal tudunk közlekedni a Földön és a Föld fölött, és ismeretszerzésünk határai olyannyira kitágultak, hogy mi magunk is csodálkozunk rajta. Kibontakozhat világunk minden szépsége. Mégis ki mondhatja el, hogy a világunk már tökéletesen be van rendezve, hogy nincs már szükség és nélkülözés. El kell gondolkozni azon, hogy az ENSZ adatai szerint különböző világrészeken emberek százmiltartalma, hogy két irányzat, két vonal harcol egymással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem beszélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a népek és az államok belső életének e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg, és nekik is kell megoldaniuk. A kölcsönös nemzetközi kapcsolatok e vitás és bonyolult íiróyvomala nem ma és nem A továbbiakban arról szólott: — Az a sors jutott nekünk, hogy az emberiség fejlődésének legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakában éljünk, s a jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok minden, ami még nem is olyan régen szinte megingathatatlannak, öröknek látszott, összeomlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, haladottabb, igazságosabb. Korunk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újulnak meg az emberi társadalom létezésének formái; az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött, és sohasem látott módon emelkedik feljebb egy haladottabb társadalmi rendszerbe. Mégis, bár a XX. században élünk, még észrevehetők a letűnt századok csökevényei, sőt a barbárság maradványai is. Korunknak mégis az az egyik fő jellemvonása, hogy felébredtek a valaha elmaradott, levert és elnyomott népek. liói éheznek és nélkülöznek. Világunk nem mentes a jövőért érzett aggodalomtól, mert szemmel látható, milyen veszélyt jelent az, hogy a világ katonai csoportosulásokra oszlott, milyen veszélyt rejt magában az egyre fokozódó nukleáris fegyverkezési verseny. Az emberi géniusz nagyszerű alkotásait az emberiség javára, de kárára is fel lehet használni. Lám, milyen bonyolult választás vár reánk. Minden gondolkodó ember eltűnődik, vajon mit hoz az emberiségnek a tudomány haladása, a nagy XX. század. Az emberek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tárt fel a világ előtt, határtalan lehetőségeket arra, hogy megteremtsük az anyagi javak bőségét és minden tekintetben kielégíthessük az ember szükségleteit. Mások nem kevesebb joggal rámutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technika vívmányai esetleg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem elsősorban szörnyű pusztító eszközök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis végeredményben azért készítik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. ború befejezése után is. Az egyik irányvonal szerint a cél enyhíteni a nemzetközi feszültséget, megszüntetni a fegyverkezési versenyt, fejleszteni a nemzetközi együttműködést, és kiiktatni a háborúkat az emberiség életéből. Milyen nemes és nagyszerű irányvonal! Hiszen éppen az igazság győzelméért él az ember a Földön. Van azanihan egy másik irányvonal is, és erről sem hallgathatunk. Ez az irányvonal azt a célt szolgálja, hogy szítsa a hidegháborút, segítse a féktelen fegyverkezést, ledöntse a nemzetközi együttműködés pilléreit, nem tekintve ennek veszedelmes következményeit. A nemzetközi kapcsolatok e két irányvonala már régóta küzd egymással. Míg azonban az elemi geometriában a párhuzamos vonalak sohasem találkoznak, nemzetközi ügyekben e vonalak összeütközhetnek. Ez pedig szörnyű lenne. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt csak kevesen láthatták előre a nemzetközi politika e két irányvonala közötti harc kimenetelét. Ámde 1960-ban, vagyis most csak a vak nem látja, hogy a népek többségében egyre határozottabban és észrevehetőbben kialakul a vélemény: feltétlenül fenn kell tartani a békét. A világ népei — munkások és parasztok, értelmiségiek, valamint a burzsoázia egy része a militaristák és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajtanak. Éppen ezért a béke biztosítható, ha a népek erőteljesen harcolnak azért, hogy megkössék a militarista monopolista körök kezét. Másként ez nem is lehetséges, mert az élet a békeszerető államok reális erejére, az emberiség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támogatására alapozódik. Most egy éve abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam erről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör megjavu- lásának sokat ígérő távlatai tárultak fel. Bővültek a különböző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelési bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidrogénfegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások szemmel láthatóan haladtak. Mindez világszerte nagy reményeket keltett az emberek szívében. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió régebben is és most is mindent megtett, illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes Irányban fejlődjenek tovább. De makacsul kitartanak állásaikon azok a sötét erők, amelyeknek érdekük fenn'ar- tani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyásosak, és nagy hátával vannak hazájuk politikájára. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét éppen azért hozták létre, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek békéjének és biztonságának ügyét. Reméljük, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakán kidolgozásra kerülő határozatok közelebb visznek bennünket az egész emberiség céljához: a békéhez és az igazsághoz, — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy ezen az ülésszakon komoly problémák kerülnek megvitatásra, és e problémák élessé váltak, amit bizonyít az a tény, hogy számos államot vezető államférfiak képviselnek. Ezután a szovjet nép nevében üdvözölte az ENSZ-be nem rég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekik. Rámutatott, hogy ezeknek az államoknak nem volt könnyű útjuk, amíg képviselőiket el- küldhették ide. Ezeknek az országoknak a. népej elnyomásban sínylődtek és nélkülöztek. Szívós harcot kellett vívniuk függetlenségükért és szabadságukért, mielőtt képviselőiket elküldhétték volna ide. A gyarmatosítás igája alól felszabadult országok a béke hatalmas és tevőleges erejét jelentik. Mostantól kezdve a fiatal afrikai és földközi-tenger- menti államok is hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló fontos és bonyolult kérdések megoldásához, — mondotta Hruscsov. Emez erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei hitszegeién behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt az Egyesült Államok tudatos állami politikai elvévé ■ tették a nemzetközi jognak ilyenfa.itájú pegsérté- sét. Az amerikai repülőgép országunk fölé történt agressziós behatolása és az Egyesült Államok kormányának <?zt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy as Egyesült Államok kormányának megfontolt politikájával van dolgunk, s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rabló módszereket, a szuverén, egyenjogú áramok tisztességes tárgyalásai helyébe pedig a hitszegést próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika, a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megalapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését Am semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat, és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtak. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvajkulcs- csaL Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kémrepüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2-es repülőgép incidenséről, de pontosan két hónap elteltével, július 1-én RB—47-es típusú újabb katonai repülőgépet küldtek hozzánk. Ezen a repülőgépen fedélzeti ágyúk, különleges felderítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kola-félsziget felől hatolt be hozzánk. Milyen célból? Milyen jogon? Ügy gondolom, minden józan gondolkodású ember megérti, hogy ez a repülőgép nem jó szándékkal jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47-es amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annak idején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét, különös módon egy szót sem hallhattunk az U—2-es repülőgépről, amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magyarázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió légi terébe küldi? Talán olyan incidenst akar előidézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőgép, és máris megrendeztek egy ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kipuhatolását tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek. Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és ax államok túlnyomó töb ÍrMi mindig azért harcoltunk, és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akárjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy tartsák meg maradéktalanul az ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az útonállás, az agresszió módszereit, és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját földünkön. Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a földön valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke, hazája szuverenitása és függetlensége? — mondotta Hruscsov, majd rámutatott: Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulságosak. Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Ame- rikában több tucat államot fon be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltét’énül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. Meg kell menteni Kubát az imperialista beavatkozás veszélyétől Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független. politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Ausztria vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO-körök tömörülnek, napjainknak e sajátos »szent szövetsége« körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak, intrikának, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fenyegetéseknek. Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyek a kubai dolgozók és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján óriási profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időnként szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk az életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla, az Egyesült Államokban magasabb ma az életszínvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy a kubai nép kevésbé szereti a munkát, vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a munkát, hazáját és földjét. Egészen más dologról van szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhette a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy Kubában például 1958-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százaléka volt annak, mint az Egyesült Államokban. Ez már önmagában is ékesszólóan beszél. Most már rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Batista diktátort, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolástól, és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: »Eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit/« Ily módon Kubának mindössze az az állítólagos bűney hogy a szabadságszerető, bá(Folytatás a 2. oldalon*) j Századnak a szabadságért folyó harc százada’ Feltétlenül fenn kell tartani a békét A derűsen és a sötéten látók | tegnap jelentkezett. A világ- e vitájában tükröződik vissza \ események kétféle szemlélete jelenlegi valóságunk. Ennek fő világosan szemben állt egymással már közvetlenül a háÄ2 Egyesült Államok kormánya hivatalos politikájává tette a nemzetközi jog megsértését
