Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-10 / 188. szám

Szerda, 1960. augusztus 10. s SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA fp Ősi szárazföldi hidak Európái annak idején szá­razföldi híd kötötte össze Ame­rikával, persze néhány száz­ezer évvel Kolumbusz előtt. Minden, a mélységvonaiakol is feltüntető térkép az első pil­lantásra megmutatja, merre vezetett ez a szárazföldi híd. Ha az Atlanti-óceán északi ré­szén ceruzával követjük az ezerméteres mélységvona'at, akkor egyúttal azt az elsüly­Az észak-atlanti szárazlöldi nak a vége felé már jelentős híd az északról előrenyomuló éghajlatváltozás történt, amely jégtömegek következtében sok­kal korábban vált járhatatlan­ná, mint az észak-csendes- óceáni szárazföldi híd. Az utóbbi időben ismét na­gyon sokat írtak az úgyneve­zett Atlantisz-kérdésről. Egyes végezetül a permkorszakban, tehát mintegy 160 millió évvel ezelőtt hatalmas eljegesedés­hez vezetett. Ez a perm-kar- bonjégkorszak tehát két fontos Zélandan és Dél-Ameri ka leg­délibb részén egész sereg olyan rovamemzetség él, amelyről fel kell tételeznünk, hogy c;ak a harmadkorban vándorolha­tott át a transzantarktikus szá­razföldi hídon. Erre például pontban eltér a diluviális elje- szolgálhat egy kis lepke (Ere­gesedéstől: a kiterjedésben és a klímajellegben. Amint az szerzők véleménye szerint az számtalan üledékből tudjuk, a Európától nyugatra, az Atlan­lyedt észak-atlanti szárazföldi ti-óceánban fekvő szigetcsopor- hidat is lerajzoljuk, amely tok, az Azori-szigetek, a Ma- mint tenger alatti hátság Skc- deira_ * a Kanári-szigetcso- ciatol a Faeroer-szigeteken, , , .... Izlandon és Grönlandon át hú- Por^ viszonylag uj korban zódik Amerika felé. A tenger- lesüllyedt olyan szárazföld fenéknek már egy hatszázmé' ternyi emelkedése is elegendő lenne ahhoz, hogy ez a hátság mint keskeny szárazföldi híd ismét felbukkanjon a tenger­ből. Mivel a jégkorszak alatt ez a szárazföldi híd valószínű­leg még megvolt, földtörténeti szempontból nyugodt lelkiij­legmagasabb hegyormai lenné­nek, amely maga is az Európát Amerikával összekötő konti­nens utolsó maradványa volt. Egyesek szerint az Atlantisz volt az emberi nem tulajdon­képpeni bölcsője, és az »özön­perm jégkorszak kizárólag a déli féltekére szorítkozott, és csak Perzsiában; Indiában és Afganisztánban terjedt át az északi féltekére. A következő szakaszokban a déli félteke ég­hajlata ismét melegebbé vált,, szén és számos növényi kövület mu- nek. tatja, hogy az ó-harmadkorban a déli sarkvidéken buja növé­nyi élet virult. A diluviális el­jegesedés alatt az Antarktiszon ugyanazok a viszonyok kodtak, mint az északi kén. A geológusok ieltételezik, mérettél mondhatjuk, hogy víz« által bekövetkezett pusz- hogy egy transzantartikus szá »tegnap« még létezett. Amerika a másik oldalról Is összeköttetésben állott az óvi­lággal. A Csendes-óceán észa­ki részében, a mai Bering-szo- ros helyén szárazulat volt, és ilyenformán szárazföldi híd kötötte össze a Csukcs-félszige- tet Alaszkával. Ez az észak- csendes-óceáni szárazföldi bid tulásig itt volt a paradicsom. Az Atlantisz-kérdés egy olyan mondában gyökerezik, amelyet állítólag az egyiptomi papok őriztek meg. E monda szerint az ősidőkben Héraklész oszlopai előtt egy hatalmas sziget feküdt. Itt ringott a ci­razföldi híd legalább kétszer összekötötte Dél-Amerikát Űj- Zélanddal és Ausztráliával. Az első szárazföldi összeköttetés már a mezozoikumban fennál­lott. Azonban Dél-Amerika a nagy lánchegységek (Alpok, Andok, Himalája stb.) kiaia­Héraklész Múlása idején a harmadkorban valószínűleg még csak neir.ré- vilizáció bölcsője. gén pusztult el, talán meg az idejében e szigetet még harcias *s ^eSalább az Antarktisz nyu­ŐSe‘ népek lakták, és szigetüket At- gati izével közvetlen száraz- is ezen vándorolták at Amen- fxiHi ricc-7-^v^fáiuw \ kába. lantisznak nevezték. Maga t0_ ossz^ottetesben állott. A „ , - PlatrVn a >*.TimaiíV!7<<-han ptI I>éli-Georgia (sziget a Tűzföld­gyobb6jtíentősége volCe szá- a mondát olyan hagyomány- tő1 déUieletre) hegységeiben és az Antarktiszon át eljutottak razföldi hídnak a fauna kiese- ként mondja el, mint amelyet f,,n^uga^ Antarktiszon megta- Dél-Amerikába. Dél-Amenká- j[ biola buttleri), amely Űj-Zé- land hegységeiben él. Ez a faj az egyik szemfoltos lepkével oly közeli rokonságban áll, hogy sok kutató ugyanabba a nemzetségbe sorolja őket. Az Erebiola buttleri közelebbi ro­konai, az igazi szemfoltos lep- ] kék Patagónia legdélibb ré- és a Tűzföldön él- Igazi szemfoltos lep­kék az Andokban és a Sziklás­hegységben is találhatók. Az indo-ausztráliai szigetívben vi­szont egyáltalán nem élnek ural- ilyen lepkék. Az Erebiola butt- félte- leri új-zélandi előfordulása te­hát csak azzal magyarázható, hogy ez a lepke a harmadkor idején a transzantarktikus lánchegység mentén Új-Zé- landba vándorolt. A rovartani szakirodalom még más hason­ló példákat is említ. Jól ismerjük azokat a zöld meteorológusokat, amelyek lekváros üvegben senyvedve sovány légykoszton élve, állí­tólag jelzik az időjárásváltozá­sokat. A levelibékák tulajdon­képpeni hazája Ausztrália, ahol még ma is több mint száz fajuk él. A levelibékák Auszt­ráliából vándorútra keltek és Szolón az egyiptomi papoktól rőlédésében Amerika és Ázsia között. Az állat-földrajzi ku­tatóknak már régóta feltűnt az észak-amerikai és az ázsi’á, il­letve észak-európai fauna kö­zötti sajátos megegyezés. Így például az amerikai bölény a sajnos márocsaknem kipusztult európai bölénnyel annyira kö­zeli rokonságban van, hogy mindkettőt csupán speciesnek, kére helyezte át. a diluviumban mindkét föld­rész mérsékelt zónájában elter­jedt Bison priscus egy alfajá­nak kell tekintenünk. Az ame­rikai farkas is nagyon közeli rokonságban áll az északi szür­ke farkassal. Ezenkívül mind Alaszkában, mind Kamcsail.á láljuk az Andok közvetlen hallott. Ezzel a mítosszal már folytatását. amelyet ív alakú elrendeződése miatt Déli-An- tillaívnek neveznek. Ezek a az ókorban is foglalkozott né­hány író; az újabb korban az Atlantisz-monda sok írót »ih­letett« meg. Egy német pap el­tért az általános felfogástól, és Atlantiszt Helgoland lánchegységek az amerikai ge­ológusok adata szerint a déli sarkvidék jégpáncélja alatt süllyednek el, és a Déli-Victo- kömyé- ria-földön bukkannak fel is­mét; innen tovább húzódnak _ , . Űj-Zéland felé, tehát nagyon Tudományos szempontból valósZÍnü, hogy ebben a lem­egy atlanti kontinens feltétele- ban létezett egy Dél- Amen ka ból egyes nemzetségek tovább terjeszkedtek észak felé, és benépesítették líözép-és Észak- Amerikát. Csak egyetlenegy fajuk, mégpedig a mi leveli­békánk tudott átjutni az ame­rikai—ázsiai szárazföldi hídon és terjeszkedhetett tovább az euroszibériai tájakon. Afriká­ban, Madagaszkáron, Indiában, a Maláj-félszigeten, a Szunda­zését mind a mérsékelt, mind —Űj-Zéland közötti szárazföl- szigeteken stb. hiába keresnék pedig a déli szélességeken el ban olyan állatok élnek (vad- juh, havasi kecske) és olyan növények (szitkafenyő, hem- lock-fenyő), amelyek egyaránt előfordulnak mindkét terüle­ten. Mialatt az észak-csendes- óceáni szárazföldi híd a föld- . , .. történeti közelmúltig a mérsé- két pártján ocean összehasonlíthatatlanul di összeköttetés. , ,, . .. , , ,,, A transzantarktikus száraz­kell vetnünk, mivel alig tala- földi hidak tehát lehetővé tet_ lünk megegyezést a középső ték Dél-Amerika és Ausztrá- Atlanti-óceán mindkét oldalán lia állatvilágának kicserélődé­sét. Nagyon jellemző, hogy fekvő tájak állatvilága között. Ellenkezőleg, még a parti fau­na közötti kapcsolatok is meg­szűntek a miocén óta, sőt még a tengeri csigák is a fejlődés külön útjait járták az óceán A déli Atlanti­kelt zóna minden állata szá­mára járható volt, az észak-at­lanti szárazföldi hídon a geo­lógiai újkorban a hűvösebb ég­hajlat következtében csak az északi tájak lakói vándorolhat­tak át. Az észak-atlanti sz.i­régibb, mint az északi Atlanti- óceán, és Dél-Amerika valószí­nűleg már a mezozoikumban (földtörténeti középkorban) is teljesen elkülönült Afrikától. Az a kevés állat- és növénycsa­razföldi híd már a jégkorszak amely Dél-Amerikában és Afrikában egyaránt előfordul, a világ összes többi részéből azonban hiányzik (kettős com- pók, characinidák stb.), igen ősi formák, ezek korábban va­lószínűleg az északi féltekén is éltek és egyúttal azt az észak­atlanti szárazföldi hidat is használhatták, mely már a har­madkorban is létezhetett. Idők folyamán ezek a fajok azután a mai előfordulási területekre szorultak vissza (reliktum-fa­kezdetekor a legtöbb faj szá­mára járhatatlanná vált, mi­vel az észak-csendes-óceám szárazföldi híddal ellentétben még az északi jégsüveg tarto­mányában feküdt. Ez a magya­rázata annak a ténynek, hogy Alaszkában miért találunk s'k ázsiai állatot, Amerika keleti részében viszont csak kevés olyan fajt, amely európai spe­ciesekkel rokonságban állana. azok között az állatcsoportok között, amelyek mai elterjedt­ségüknél erre a szára zföli ósz- szeköttetésre utalnak, külön­böző fejlődéstörténeti korú formákat találunk. Így külö­nösen a rovarok között talá­lunk néhány igen régi csalá­dot, amelyek kifejezetten bi- centrikusan terjedtek el; így az egymással közeli rokonság­ban álló nemzetségek egyik csoportja Űj-Zélandon és Ausztráliában él, mialatt egy másik hasonló csoport Dcl- Amerika déli részén található. A Föld összes többi részén e rovarcsaládok egyáltalában nem találhatók. Azonkívül Üj­a levelibékákat. A levelibékák elterjedése te­kintetében problematikus az a kérdés is, hogy vajon miért tették meg e nagy kerülőt az Antarktiszon és Amerikán át azért, hogy Európába jussa­nak, és miért nem választották az ausztrália—maláji száraz­VELASQUEZ (1599-1660) Háromszáz éve halt meg Diego Rodriguez de Silva y Ve­lasquez spanyol festő, korának egyik legnagyobb művésze. Velasquez 1599. június 6-án született Sevillában. Atyja Portugáliából Spanyolországba származott nemescsalád gyer­meke volt, s bár fiát tudományos pályára szánta, nem gör­dített akadályt fia művész-törekvéseinek. A festészetet Her- rcránál kezdte tanulni, s rövid idő után Pecheco tanítványa lett. Első képei ragyogó technikai kézségei és határozott te­hetséget engedtek sejteni, jóllehet a kezdeti alkotások külö­nösebb egyéniséget nem jelentettek. Velasquez kitartó szor­galommal tanulmányozta a természetet és az életet. S bár a barokk kor művésze volt, festészetében nem a barokk jellem­ző díszes külsősége, hanem a látható dolgok realitása érvé­nyesül. A való életnek olyan pillanatait ragadta meg, me­lyeknek előbb csak sémáit ismerték, de élettel ő töltötte meg. Sokfélét festett: népies genreképet, vallásos, mitológiai és történeti tárgyú képeket s főként arcképeket. A valóság hét- köznapisága művészi szépséget nyert az ő festészetében. A külsőségekkel szűkén bánt, a barokk pompának, a gazdag­ság benyomását igen hatásosan fokozó oszlopoknak,- függö­nyöknek nyoma sincs. Alakjait gyakran festette üres, sem­leges fal vagy semmitmondó tájképi háttér előtt. 1622-ben kerül Madridba, s a következő évben már Tv. Fülöp király udvari festője lesz, s haláláig festi — egyéb hivatali elfoglaltsága mellett — a királyi család, az előkelő világ, az udvar különböző rendű és rangú népének képmá­sait. Az udvar groteszk alakjai, a félkegyelmű törpék, udva­ri bohócok éppúgy tárgyai festészetének, mint az udvari elő­kelőségek. Velasquez érdeklődésének fő tárgya a látható vi­lág a maga színes, levegős egységében. Művészi felfogásának kikristályosodását hosszú fejlődés előzte meg. Kezdeti alkotásai, így a Vízárus, Étkező parasz­tok, Ivók c. képei még erős hasonlatosságot mutatnak főként Ribera művészetével. E képeiben sok a sötét tónus, az alakok mintázása rendkívül gondos, de hiányzik a levegő. Két ízben jár Olaszországban, de ezek az utak különös­képpen nincsenek befolyással művészi szemléletére, önálló művészi egyénisége a Villa Mediciben festett, minden kon­venciótól mentes két tájképi vázlatában jelentkezik. E váz­latok erős ellentétben állottak a kor általános festői gyakor­latával, technikájával. A színfoltoknak egymás mellé helye­zése oly módon, hogy a szemben egyesülő foltok önálló szí­nes egységet eredményezzenek, olyan elv volt, amelynek fel­ismerésében a modern festészet saját művészete előfutárját látja. A színlátásnak új korszaka nyílt meg. Breda átadása c. híres képe egészen újszerű a történeti festészetben. A fontos erőd átadása — a spanyol haditörté­net nevezetes eseménye — a lehető legnagyobb keresetlenség- gel megy végbe. Annál megkapóbban jelentkezik az ábrázo­lás módjának tiszta festői tökéletessége. A mű természetes­sége érdekében mellőzi a kompozíció a mesterkedést. Második római útjára műtárgyak megvásárlására és freskófestők meghívására küldte a király. Ekkor festette Ve­lasquez X. Ince pápa arcképét, mely kora legjobb pápa-arc­képe volt, jóllehet a kép a legkevésbé sem volt hízelgő. Olaszországból való visszatérése után festett arcképeit világos, ezüstszürke tónus jellemzi. Tartalmilag képei mé­lyebbek, jellemzésük erőteljesebb, az alakok kemény min­tázása enyhül, s alakjait valóban levegő veszi körül. Képein hosszú sorban vonulnak el előttünk a spanyol udvar szerep­lői: Ferdinánd főherceg vadászruhában. Olivarez herceg, a mindenható miniszter, Mária Terézia hercegnő, az udvar ko­mikus alakjai közül többek között Pablillos, Don Juan de Austria, el Primo a nagy könyvvel. Pompás humoráról ta­núskodik Aesopus és Menippus képe. Élete utolsó évtizedét megerőltető művészi és hivatalos tevékenység közepette töltötte. Hihetetlen energiával festi az arcképek sorozatát: a király gyermekeit, Margarita ezüstös, földieper-tónusos képét, Ausztriai Mária Annát, az öregedő, sok csapástól sújtott király arcképeit, az Udvarhölgyek c. ké­pét. A Szőnyegszövő asszonyok c. képe alkotásával fejlődése tetőfokát éri el. A neve alatt szereplő 300 képből sok a régi másolat és műhelykép. Képeinek legtöbbje a madridi Pradó múzeum kincsét képezi, de egyes képek találhatók a londoni, párizsi, földi hídon át vezető rövidebb S bécsi, római, drezdai, müncheni és budapesti képtárakban, és egyszerűbb utat. Egyes zoo­lógusok azt hiszik, hogy a le- [ velibékák hiánya az indoma- > láji térségben azzal a ténnyel ] függ össze, hogy itt a fán élő i békáknak egy másik csoportja, ] az úgynevezett repülőbékák ■ élnek, tehát bizonyos tekintet-* ben a levelibékák számára, nem maradt kedvező élettér. (Dr. Harald Schweiger cikkei múzeumokban is. Velasquez minden idők egyik legjelentősebb festőegyéni­sége volt. Festő, akinek nemcsak előremutató, újszerű tech­nikáját értékeli a modem kor, hanem különösen nagyra ér­tékeli a festőt, aki nemcsak nézett, hanem sokat látott is a körötte forgó életből, s ezt oly mesterien örökítette meg vász­nain, hogy még ma — halála után 300 év távlatából is — pél­daként szolgál. Kárpáti Kálmán; a TIT tagja nyomán, »Universum«.) J létezhe­azonban minden * jók). Ily módon alakult ki a . ... J Dél-Amerika—Afrika elterje­Harmmcszor könnyebb, dési terület. Az áiiatfoidrajz a víznél J tehát a legcsekélyebb támpon­t tot sem nyújtja ahhoz a felte- Puha fehér korongokhoz, ru-J véshez, hogy régebben űél- dacskákhoz, halvány színű pa-t Amerika és Afrika között sza- mutgombolyagakhoz hasonlít J razföldi összeköttetes “ az új műanyag, a penopoliure-t tett volna. Ezáltal tán, amely a vegyészek leg-J alaptalanná válik újabb és legérdekesebb ké-t olyan feltevés, amely szerint a szitménye. A penopoliuretánJ jelenkorig _ tartó szárazföldi legfőbb sajátossága a könnyű-* összeköttetés lett volna Europa ség: fajsúlya 0,03—0,04. Egyéb-* melegebb éghajlatú részé es a ként 25—30-szor könnyebb aj szemben fekvő amerikai part víznél, ugyanakkor mechani-t között. kailag eléggé tartós. Ez azj Amíg az északi félteke csak anyag nyilván nem marad par-t a diluviumban volt eljegesed- lagon. Széles körben alkalmaz-J ve, a déli féltekén két, egymás- ható a repülőgépek hő- ést tói időben elkülönült jégkor- hangszigetelésénél, a bútor-J szak volt. Míg a karbonkorban 'gyártásban, meleg ruházat,t (kőszénkorban) hatalmas zsur­ágybetétek, párnák és egyébJ lóerdők borították az egész eikkek gyártásánál. t földkerekséget, ennek a kor­A tudomány ma már közel áll ahhoz, hogy behatoljon Földünk nagy mélységeibe. Nincs talán már messze az az idő, amikor sok minden meg­valósul abból, amiről Verne ábrándozott Utazás a Föld kö­zéppontja felé című izgalmas regényében. A Szovjet Tudományos A ka­II Föld középpontja felé V. Malcsanov novoszibirszki riportjából Tervbe vettük, hogy kidol­gozzuk az igen nagy mélységű fúrás elveit és elméletét. Az első ilyen mély fúrásokra a föld helyén, a föld kérge alatt több millió négyzetkilométer ezelőtt kezdték meg a fúrást. Körülbelü 300 méter mélység­ből forró víz szökött fel. Ez idő szerint 6 olyan kút műkö­dik, amely iparilag felhasznál­ható forró vizet ad. Az egyik kútból másodpercenként 33— 35 liter, 1,3 atmoszféra nyomá­démia szibériai tagozatának nyugat-szibériai alföld és a kiterjedésű »forró tenger« rej- sú forró víz szökik fel H5. tőzik. Kamcsatka-félszigeten mérséklete 160—170 fok. A pedig szökőforrások formája- pauzsetka völgyében minden geológiai és fizikai intézetében működő vulkánokkal tarkított ban tör felszínre a forró víz lehetőség megvan ahhoz, hogy közölték, hogy a szibériai tu- Kamcsatka látszik a legalkal- és gőz. A Szovjet Tudó- a2 jngyen föld alatti meleget domány távlati fejlesztési tér- masabbnak. A 20 50 kilomé- ~ vében előirányozták egy olyan tér mély vagy még ennél is kutatóintézet létesítését, amely nagyobb mélységű fúrásoknak majd a Föld nagy tanulmányozza. — Már kifülrkésztük a Vi­lágegyetem felépítésének sok titkát is — mondja E. E. Fa­mélységeit óriási gyakorlati jelentősége ját. Geológusok, geofizikusok, van. Ebben a mélységben va- geokémikusok és más szakem- lószínűleg bőven vannak olyan hasznos ásványok, amilyenek létezésére eddig nem is gon­manyos, Akadémia szibériai hasznosító nagy geotermikus tagozata már kiküldte kam- erőm(j épüljön. Most dolgozzák csatkai komplex expedíció- kj az ejsd üyen szovjet erőmű tervét. A másik geotermikus berek százai nyüzsögnek a tűz- okádó vulkánok oldalán, a for­ró tavak partján, a szökőforrá­erőmű a tervek szerint a kam- csatkai Petropavlovszk város közelében lesz. A föld alól elő­törő forró víz Kamcsatka egész “ s** ÄS! STÄ ÄTlEÄftÄ “w*» •*»*? _ helyettes igazgatója nyilatko­zatában —, csak éppen »földi gazdaságát« ismeri még rosz- szul az ember. Fúróval még nem hatoltak 8 kilométernél nagyobb mélységbe. Ez pedig a Föld sugarának csupán egy nyolcszázad része. tás továbbá a Föld mélyében rejlő energiaforrások nálása. A természet gondosan el­rejtette a kőzetrétegek alatt a forró víz kiapadhatatlan kész­leteit. Ez pedig hatalmas hő­, rások felhasználásának lehe- maid az energiát, a meleget és felhasz- tőségéit kutatják. a f^nvt. Hatalmas üvegház­A kamcsatkai komplex tu- kombinátokban egész éven át dományos expedíció helyettes fognak termelni olcsó, friss vezetője, B. F. Satalin így nyi­latkozott erről: zöldséget. A kamcsatkai forró — A Koseljov- és a Kambal­víz amellett gyógyvíz is, vala­energia-forrás. A feltevések nij-vulkán lábánál, a Pauzset- mint a vegyipar értékes nyeri« szerint a nyugat-szibériai al- ka-folyó völgyében két évvel anyaga.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom