Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-10 / 188. szám

Szerda, I960, augusztus 16.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Bug a gép.

ömlik a b

ii z a

a zsákokba

képtelenek, üresek a falvak utcái, a házak között mindenütt csend, némán remegni látszik a napsugártól átforrósodott levegő. Mint egy szüntelenül keringő bogár szárnyának zümmögése, úgy hallatszik távolról a cséplőgép zúgása ... Zúg a búza is... Az életet jelentő szemek milliói hangosan adják tudtul a világnak: különváltak a kalász anyától, s egyre közelednek a nagy ünnephez, a kenyérré váláshoz...

p irospettyes, kék, fekete fejkendők libegnek a munka ütemére. A kaposmérői Üj Életben Hajas János brigádjában alig látni férfiakat. Asszonyok állnak az asztagon, a gépen, és kévékkel etetik az örökké éhes torkú dobot, sőt fenn, a magasban, a kazal tetején is asszonyok szórják, egyengetik a szalmát. No persze, azért akadnak férfiak is. Nemes József szinte két ember munkáját vég2i, egymaga irányítja a kazalrakást.

Négy nap óta ömlik a zsákokba a búza, a mérleg naponta 130—140 mázsa gabonát mér le. A fogatok megállás nélkül hordják a kévét, készítik elő az újabb szérűt. Pruchner András elnök bele-belenyúl egy- egy zsákba, nézegeti, marzsoi- gatja a szemet, és elégedetten mosolyog,

i— Az árpán már túl vagyunk — dicsekszik —, 19 vagonnal csépeltünk eL Szépen fizetett. 12 mázsát terveztünk, de majd 13 mázsa lett. Ha az idő engedi, a hónap közepére végzünk a cséplésseL

VENDÉGSZERETŐK

a fonói asszonyok. Ügy intették le a gépkocsit, mert hogy éppen kedvük szottyanhatott egy kis csevegésre, miközben megpihentek az Aranykalász répaföldjének végében. C6ak őt perc telhetett el, aztán kapálásra szólította Bók Sándomé munkacsapatát.

Álla gép. A faluban levő ^ másik cséplőgép előtt Hamus László traktoros térdel. Valami baj van. Csöndör Lajos, a Kaposvári Gépállomás igazgatója maga is melléje telepszik, utasítást ad, segít, hiszen minden perc állás veszteség .: .

Az asszonyok pihennek, némelyik fáradságról panaszkodik. Nagy Sándorné már hetedik napja a gép mellett van.

— Pedig be vagyunk osztva

— jegyzi meg Madár József- né —, én még csak harmadszor vagyok itt.

— Eljöttem én «műsoron kívül« — mondja Nagyiné —, szívesen csinálom ezt a munkát.

Hangzavar szakítja meg a beszélgetést. A kazalról két- hánüm bőbeszédű asszony egyszerre kezd kiabálni; mutogatnak, integetnek, nehéz megérteni, hogy mit akarnak. Csak szófoszlányokat érthetünk: «-Be ne diktáld a nevünket, azt írják meg, hogy nagyon jön a szalma, nincs egy perc pihenés sem.;.« Aztán nevetnek.

— Máskor is kellett csépelni, gyerekem — szólal meg mögöttem öze. Balogh Pálné. A mezőről jött, de bekukkantott ide egy pillanatra megnézni testvéreit, meg hogy hogyan állnak a munkával. — Szép munka ez, én már, úgy mondom, ahogy volt, kilenc éves korámban a pelyvalyukban voltam. Attól kezdve minden évben csépeltem. Hogy az idén is bírom-e még, nem tudom, elromlott az egészségem, aztán innen-onnan hatvan éves vagyok :..

— Mi lesz az áldomással, András bácsi? — kiabál le a gép tetejéről Molnár Jánosné.

— Jó ihatnékú asszonyok vannak ám itt, aztán mindig csak várni kell?!

A felcsattanó nevetésben alig lehet hallani a választ.

— Majd ha befejeztük, akkor jön az áldomás!

A gép újra felzúg, mindenki a helyére áll. Az időért kár, de azért jólesett a néhány percnyi pihenés.

A kkora már a kazal Ka- posúj lakon, hogy a földről nem is látni, kik dolgoznak a magasban. Nagyon igyekeznek a Hetedik Pártkongresz- szusban. Azt akarják, hogy olyan eredményt érjenek el búzából is, mint a tavaszi árpából. Mert nagy szó ám az, hogy Kovács Gyula traktoros naponta 210 mázsa tavaszi árpát csépelt el! A. búzából is meglesz a 140—150 mázsás napi átlag.

Már messziről látszik Légrá- di Teri nagy szalmakalapja, melyet gyönyörű tűzpiros dália díszít. Kislány még, de mintha csak csúfolni akarná korát, olyan ügyesen segíti emelni, dobálni a tele zsákokat a mérlegre. •

— Tavaly voltam először gépnél — mondja, s fekete szeme huncutul nevet. — Nagyon szeretem ezt csinálni. Sokkal szebbnek tartam, mint valami gyári munkát.

•— Beiratkozott tsz-tag -— jegyzi meg Kovács József brigádvezető —, nagy segítség a Teri, jó dolgos lány?;.

Leemeli a zsákot, egy-két búzaszemet a szájába vesz, s mosolyogva belemarkol. A brigádvezető megjegyzi:

— Ügye, szép a búzánk?! Bégen volt ilyen, pedig még parcellákon termett, hiszen ez az első közös cséplésünk.

— Az árpa is jól fizetett — toldja meg Teri —, a tervezett 8 helyett több mint 14 mázsa lett az átlag. A búza is több lesz, ugye, Józsi bácsi?

A brigádvezető bólint: —Talán meglesz a 13—14 mázsa.

A mérlegre kévéket raknak, a szem—szalma arányának

megállapításához készülődnek. A kezek továbbra is dolgoznak, de a beszélgetés megáll, mindenkin látszik: várja az eredményt.

— 100 kévéből 170 kg búza lett — hangzik az eredmény —, tehát 28 százalékos az arány.

— Hiába, vizes a kéve — mondja a brigádvezető —, de ebből ki lehet számítani azt is, hogy egy kepe 31 kiló búzát ad, az pedig nem rossz eredmény.

ömlik a búzaszem a zsákokba... Itt is, ott is, s mindenütt az országban számítgatják, mennyi lesz, hogyan lesz. Por és pelyva száll a gépek körül, nőnek a szalmakazlak, és szaporodnak a tele zsákok. Zizzenve hull, hull a búza, s egyre közeledik a kenyér ünnepe ...

Vörös Márta

MAR MOST FELKÉSZÜLNEK AZ OKTATÁSI ÉVRE

Még jó másfél hónap van az oktatási év megkezdéséig, a Textilművek pártbizottsága azonban már megkezdte a felkészülést A propagandisták elhatározták; azonnal felveszik a kapcsolatot az alapszervezetekkel, megbeszélik a hallgatókkal, ki milyen szakra, milyen tanfolyamra jelentkezik. Megtárgyalták azt is, hogyan láthatják el legjobban tankönyvekkel és brosúrákkal a hallgatókat. Az 1960—61-es pártoktatási évben hat »-Időszerű kérdések« tanfolyama, négy »Marxizmus—leninizmus II. évfolyama« tanfolyam indul. Huszonöt hallgató a »Gazdasági ismeretek« ipari tagozatán tanul majd. A propagandisták azt is elhatározták, hogy egy-egy tanfolyam létszámát harminc főre emelik. A képen: Németh Gyula, az üzemi pártbizottság titkára megbeszéli a tennivalókat a propagandistákkal.

Változás Vörsön

Dublac egyre messzebb került a feleségétől is, egyre magányosabbá vált, magára maradt titkával, amely valósággal kiűzte a világiból. Itt élt még a régi házban, s láthatóan semmi sem változott körülötte, de Dublac már nem találta a helyét ebben a világban. A polgármesterségről is lemon, dott. — Nem vagyok én már egész ember.:: — mondta barátainak. S aki ránézett, láthatta, hogy igazat mond.

Így műit el az az év, amelyben megfordult a világ sora, s új lapot nyitott a történelem Franciaország életében is. Dublac hol egykedvű, szinte bamba közönnyel fogadta a híreket, hol meg erőt vett rajta az eszelős félelem — különösen ha arról hallott, hogy egy árulót lelepleztek. Ilyenkor nehezen nyugodott meg, s az asz- szony már azt forgatta a fejében, hogy beadja a kórházba, nem bajlódik vele. De aztán megnyugodott, elcsendesedett. Most már hetek óta nyugalom volt a házban. Dublac szinte felszabadultan járt-kelt a kertben és nyesegette az organakrokat.

Ekkor történt, hogy behívták Limoges-ba, a prefektúrára.

Dublac most is a kertben foglalatoskodott a gyümölcsfák körül, vidámnak látszott, még dudcrászott is, Amikor az aszszony szikár alakjának árnyéka ráborult, felkapta a fejét:

— Na mi az?

— Ez jött Limoges-ból ..-.A prefektúráról küldték — mondta az asszony száraz hangon, és átnyújtott egy hosszú, keskeny borítékot. Dublac reszkető ujjakkal nyúlt a boríték után, felfehér lett és a szemei megint vadul forogni kezdtek.

— Mit reszketsz? — rivallt rá az asszony, akinek az idegeit alaposan próbára tették a férfi félelmi rohamai. — Mitől félsz te tulajdonképpen?

Dublac csak bámult maga elé, s az ujjai között táncolt a levéL Az asszony rándított egyet a vállán, sarkon fordult, és faképnél hagyta a reszkető embert. Indulatos, gyors léptekkel haladt át a kerten, s hangosan becsapta maga után a konyhaajtót. Dublacból elszállt minden erő, alig ván- szorgott a diófa alatt álló lócáig, ott lerogyott, és hosszú ideig maga elé meredve, előre- gömyedve ült, a levél kihullott az ujjai közül, ott feküdt előtte a földön, felbontatlanul. Még akkor is így ült, amikor az asszony hangja felcsattant a konyhaajtóban és ebédhez hívta. Dublac lehajolt a levélért, zsebre vágta, és bement a házba.

Mielőtt asztalhoz ült, gépiesen elmormolt egy miatyán- kot, keresztet vetett, aztán szétterítette az asztalkendőt és

ahogy szokta, a gallérjába gyűr- ment. Mégiscsak orvost kellene: te. Az asszony kanalazta a le- hívni, vagy talán jó lenne ta- vest, néni szóltak egymáshoz, nácsot kérni a prépost úrtól Végre az asszony törte meg a Eh, a prépost is! Amióta ez a: kínos csendet. szerencsétlenség történt a gye-;

— Na, mit akarnak tőled a rekkel, feléjük se nézett. Itt;

prefektúrán? állnak egyedül a világban, a

A férfi nem felelt, csak szó pénzükkel, amelyet verejték es; nélkül odanyújtotta az asszony- munkával meg apró csalafinita- nak a felbontatlan levelet. Ságokkal összekapartak... Mi Duhlacné a fejét csóválta, és értelme volt az egésznek? gyanakvó pillantást vetett az Mintha valami láthatatlan, urára. »Ez valóban elveszítette súlyos kéz nehezedne rájuk s; az eszét — gondolta, miközben egész életük összeroppanna: feltépte a borítékot. — Vagy alatta.

nyomja a lelkét valami, ami- Amikor estefelé benézett .az ről ón sem tudok. Mi történt urához, az csendesen, nyitott ezzel az emberrel?« szemekkel feküdt és a mennye-:

Elolvasta a hivatalos papír- zetet bámulta. Az asszony le-: ra £rt gépírásos levelet, s az ült az ágy szélére, ura elé lökte az asztalra. — Na, jobban vagy?

— Fontos ügyben haladékta. Dublac csak bólintott. írtabban a régi bajokat,

lanul jelenj meg a limoges-i — Bemegyek helyetted hol- prefektusnál.:. Ennyi az egész, nap a prefektúrára.;; Meg-;

Dublac nem felelt, de letette mondom, hogy beteg vagy, nem a kanalat, egy percig elborult tudtál jönni. Mégiscsak tud-; arccal bámult maga elé, majd nunk kell, hogy mit akarnak, hirtelen mozdulattal kirántot- Dublac felült, és szemei fo-; ta a szalvétát a gallérjából, az rogni kezdtek: asztalra csapott, és kirohant, — Nem, nem;:. azt nem!:

Amikor az asszony utána ment, Te ne menj! . i

látta, hogy egy fának támasz- _ Hát akkor? Mi legyen? kodva öklendezik. Hivatalos dologban nem

— Mi az ördög van ezzel az okoskodni.

Az év elején nagyon sok panasz hangzott el a vörsi Kishalakon Termelőszövetkezetben. A vezetőség nem vette figyelembe a kommunisták és a pártonkívüiiek elgondolásait Többnyire csak a saját feje után ment. Erről a »Javaslatok félmegoldásokkal« című cikkünkben beszámoltunk április 23-i számunkban.

Változott-e a helyzet Vörsön? Van-e javulás? — kutattuk a községben az eltelt három hónap eseményeit.

Holdosi Rudolf v. b.-titkár szerint tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben megváltozott a tsz vezetőségének magatartása. Már nem zárkóznak el, az emberek bíráló megjegyzéseit, észrevételeit nem eresztik el a fülük mellett.

— Amióta az össz-vezetőségi üléseket megtartjuk, sokkal jobban megvitatunk egy-egy feladatot. A több szem többet lát elv alapján töviről hegyire megbeszéljük, hogyan végezhetnénk el leggyorsabban és legjobban egy-egy munkát. A vezetőség megvalósítja a kommunisták javaslatait.

Futó Lajos, a pártvezetőség tagja azon a véleményen van, hogy össze se lehet hasonlítani a jelenlegi helyzetet az elmúlt időszakéval.

— Minden pártvezetőségi tag, minden kommunista úgy foglalt állást a múltkoriban, ►hogy jelentős javulás állt be E— mondja Futó elvtárs. — Sze. Érintem is az összvezetőségi üléjsek orvosolták leghatározotDublac lelökte magáról paplant és készült kibújni ágyból.

— Majd én .:; megyek::;

emberrel? — morogta az szany.

Odament az urához, gyengéden megfogta a karját: — Beteg vagy, Maurice? — kérdezte halkan.

Duhlac nem felelt, de az asz. szany érezte, hogy egész teste remeg, mint akit a hideg ráz.

— Gyere feküdj le. Elmegyek az orvosért... — mondta, . - és húzta magával a tehetetlen lelogtak az agyról.

S olyan summázás is elhangzott már a közelmúltban, hogy a pártszervezet sokszor men- ;de-mondák alapján ítélte meg, bírálta a tsz munkáját. Ez megrontotta a tsz-vezetöség és ;a kommunisták egymáshoz való viszonyát. Másrészt egy kis ;önfejűség is volt a dologban a tsz vezetői részéről. Amikor a lehet^pártszervezet belülről kezdte nézni a közös gazdaság életét,

a tsz vezetősége pedig enge- azgdett az önfejűségéből, megkezdődött a változás.

— Most már nincs titok a

— Most akarsz elindulni ?Ejfsz 68 a pártszervezet között.

Te tényleg nem vagy eszednél ^Megszűnt a hát mögötti sug- Esite akarsz bemenni Limoges-$!^os'^s' Szemtől szembe beszé- ba a prefektúrára7 íjtlünk, közösen döntünk minDublac az ágy szélén ült a*den fonto6 kérdésben a havon- felesége mellett, kurta szőrös;

embert.

— Nem, nem kell orvos.; — dadogta Dublac, és a fogai vacogtak.

Az asszony lefektette az urát, betakarta és * dolga után

— Ha jól érzed magad, hol-i nap reggel a 7 órás autóbusz-? szál elindulhatsz... — mondta] az asszony, és fürkésző pillantást vetett az urára.

— Folytatjuk —

tkinti gyűléseken — magyaráz- Em Futó elvtárs.

Eleget ütötte a vasat év eleijén a pártszervezet, tartsák |meg a brigádgyüléseket. Fél (évig harcoltak, míg sikerült Észt elérni. Az utóbbi időben ►kétszer is összeült mindhárom jbrigád, egyszer a kaszálás,

egyszer pedig az aratás előttj Bebizonyosodott, hogy a pártszervezetnek igaza van, feltétlenül szükség van a brigádtagok »okos gyülekezetének« meghallgatására Közgyűlést elóg ritkán tartanak, pedig az embereket időközönkint tájékoztatni kell, s össze gyűjteni észrevételeiket is.

Ä múlt esztendőben a tsz vezetősége mechanikusan mindenkire egyformán mérte ki a, kapásokat. Elég baj volt amiatt, hogy az öregekkel, betegekkel nem számoltak. A kommunisták javasolták, hogy az idén a munkaképesség figyelembevételével osszák ki a kapásokat. Ezt meg is valósították.

Sok fiatal dolgozik a Vízügyi Igazgatóságnál A pártszervezet az aratás előtt azt javasolta: hívja haza őket a tsz ve- vetősége, mert nélkülük nehezen birkóznak meg az aratással. 25—30 emberről volt szó. Nagy segítséget jelentett hazaérkezésük. 70—80 holdat arattak le, a terület egyhetedét. Ezt látva a tsz-tagok is kitettek magukért. Gép nem aratott, a 400 holdat kézderővel vágták le. Két hét alatt végeztek, elsők voltak a járásban.

Ha az aratás jól ment, ne legyen hiba a cséplésnél sem — határozták el. A múlt esztendőben a cséplőcsapat tagjai állandóan cserélődtek, volt aki nem jelent meg a gépnél.

»Az idén legyen állandó csapat — javasolta a pártszervezet —, s adjunk prémiumot az embereknek.«

A tsz vezetősége 90 mázsában állapította meg a napi normát csapatonként. Erre eay munkaegység jár. Az ezenfelül elcsépelt termés 15 százalékát szétosztják a cséplőmunkások között. Ez az intézkedés megnövelte a csapat tagjainak munkakedvét

Az év elején tervbe vette a termelőszövetkezet egy fűrészgép beszerzését. De elfelejtődött a dolog, senki sem sürgette a gép megvételét. A tsz jobbára saját erőből épít, sok fát kell feldolgoznia. A bér- fűrészelés annyiba kerülne, mint a gép. A pártszervezet szorgalmazására megvásárolták a gépet. Most olcsóbban és gyorsabban dolgozzák fel az építéshez szükséges fát.

A kommunistáknak, a tsz vezetőinek elsőrendű érdeke az összefogás. Az utóbbi időben teljes megértésben tár gyal és határoz a pártszervezet és a tsz vezetősége mondja a pártonkívüli Bata Dezső főkönyvelő.

Lajos Géza