Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-07 / 186. szám
SOMOGYI NÉPÉAP e Vasárnap, 1960. augusztus % írta: Bellyei László ctIgglegény a Balatonban — Itt a Balaton partién mindig fúj a szél — mondogatták azok, akik egy-két napra kiruccantak a városból Fonyódra, Fenyvesre vagy a somogyi part valamelyik más üdülőhelyére. A megrekedt nyári hőséget három nappal azelőtt szinte az égből poty- tyant tomboló vihar hűtötte le. Bent a városban is szabadabban lélegzettek az emberek á nyári vihar utáni szellősebb napokon. A frissen párolgó föld és ászfalt keverék illata, a fűszaggal és nyári virágok leheletével felfrissült levegő befújt még a hűvösebb szobák nyitott ablakain is. De ha valaki kiment az állomásra, és á nagy tolongásban igyekezett á Balaton felé induló vonati'a felszállni, érezte ugyan a délnyugati szél hűsítő rohamait, de a kellemes izgalomtól és a hőségtől mégiscsak megizzadt az üstöké, mire felszállt a vonatra, és alig várta már, hogy a Balatonhoz érjenek. ' Így járt a mi agglegénynek készülődő hősünk is. A harmincötöt elhagyta, a negyvenen még innen volt. Legalább öt évvel fiatalabbnak látszott. Nem szeretett a korával kérkedni. Ügy gondolta, ezt legjobb az emberekre bízni, mert úgyis fiatalabbnak látják, mint amennyi. Amikor a vonatban ült, alig észrevehető kis mosoly játszott az ajka körül. Arra gondolt, hogy most életében először kapott beutalót két hétre az egyik fenyvesi vállalati üdülőbe. Nemrégen kerül Somogy megyébe. A Balatont még alig ismerte. De fiatal és kevésbé fiatal hasonszőrűek társaságában sokat hallott már a balatoni nyár megejtő bájáról, a szerelmi kalandokról, amelyeket szívesen vennének »az alkalom szüK a tolvajt« jelszó nevében az ilyenfajta, a fiatalságukkal még a valóban fiataloknál is erősebben kérkedő legényemberek. A nap éppen javában delelt, amikor megérkezett Balaton- fenyves-felső vasútálloipás- ra. Az üdülőben két másik férfival lakott egy szobában. De azok ebéd előtt éppen csak beugrottak a szobába, bemutatkoztak, nevüket mormolták érthetetlenül, és máris faképnél hagyták. Lent a közös ebédlőben látta őket vidulni egy kissé hangos, többségében egészen fiatal, szinte csitii lányokból álló női társaságban. Hősünk égett a vágytól, hogy megmártsa magát a Balaton hűs hullámaiban. Gyorsan bekapta az ebédet,- rohant fel a szobájába, és pár perc múlva fürdésnek öltözve indult lefelé a vízpartra. Azt már tudta, hogy itt végig az egész parton, ahol a partmenti nádas megengedi, mindenütt szabad strand van. Nagy volt azonban a meglepetése, mert ahogyan közeledett a parthoz, szinte lépésről lépésre rohamosan erősödött a szél. Amikor elmaradtak mellőle a magas fenyőfák, amelyek — csak most vette észre — bölcs belenyugvással és nagy egyetértésben zúgatták fejüket a szél ütemére, egy kiugró kis félszigetre ért. Itt a bokrok mögül alattomos cselvetéssel rohantak rá az erős markú szelek, és majdnem letépték róla a fürdőköpenyt. És a tó maga, amint a pattján megállt, nagyon barátságtalanul fogadta. Még nem ismerte szeszélyeit. A vonatban, Bélatelep táján fel sem tűnt neki a háborgó tó, mert egész úton egy könyv olvasásába mélyedt. De most, hogy szemben állt vele, tarajos hullámok csapdosták végig az egész vízfelületet. A szél kíméletlen és borzongató volt. Körülnézett. Senkit sem látott a vízben. Lábujjhegyét beledugta, és hirtelen kihúzta, mert jéghidegnek érezte. A hullámok magasan felcsaptak a part mellett és a vizet kilöttyintet- ték a mederből. Azért egy pillanatra megállt. Elbűvölte a szemközti hegyes vízpart szépsége. , Mintha mésszelátóval nézte volna, olyan közelinek látszott minden: a Badacsony jellegzetes hegye, rajta a Kisfaludy-ház fehérsége és a nap tüzében itt- ott felbukkanó, fehéren villogó házfalak. Mélyen szívta be az élesen friss levegőt, amelynek írissesége mellett valami különös és kellemes, megfoghatatlan illata volt. Hátraforault, és jobb kéz felől, elég messze az ösvénytől, ahol lejött, sűrű bokrok és a part irányában kiugró buckák szélvédett oltalmában, a homokos talajon egy női testet látott elterülve. Az első pillanatban csak a női testnek örült. Kétrészes égszínkék fürdőruhában, behunyt szemmel mozdulatlanul feküdt ott Szemben a nappal térdeit felhúzta, testét kitárta a forrón tűző sugaraknak. Körülnézett, hogy nem látja-e a közelben a nyomát valamilyen lovagnak. De semmi gyanúsat nem észlelt. És mivel a szélvédett hely különben is elég tágasnak látszott (elvégre itt szabad strand van, és senki sem bérelheti ki a jó helyeket), nagy meresszen, de azért tisztes távolságban letelepedett a forró homokra. Csodálkozott, hogy alig pár lépésre a dühöngő tótól ilyen meghitt és átforrósodott helyen lehetett sütkérezni, ha az ember a földhöz lapulva feküdt, és testét a szélnek még a leheleté sem érte. (Mellékesen megjegyezve hősünk azt hitte, hogy így kezdődnek a mesés balatoni kalandok.) Jó ideje feküdtek mozdulatlanul egymás közelében, amikor az ismeretlen lány — Manci — hirtelen íeltápászko- dott, és karjait felfelé nyúj- tóztatva félreérthetetlenül unalmasat ásított. Ezt a pillanatot hősünk alkalmasnak tartotta, hogy valamit kezdeményezzen. Aránylag rövid torokköszörülés után olyan hangon szólalt meg, amiből érezni lehetett, hogy maga a hang bátrabb, mint az ember, aki mögötte van: — Nem mondaná meg, hogy mióta fúj itt ez az átkozott hideg szél? Manci összerezzent. Hirtelen abbahagyta a csakis családi meghittségbe illő nyújtózkodását, és ásítását. Bal tenyerével ütögette ajkát, amelyen az ásítás reflexmozgása nehezen akart megszűnni. — Hát maga meg honnan pottyant ide? — kérdezte, de kérdésére nem is várt feleletet. — Hol él, hogy nem tudja? ... Harmadik napja szerencséltetnek bennünket ezek a szép tarajos hullámok. Nem is mondom, hogy nem szépek. De fürödni aztán nem lehet bennük... Tudja, még a vihar után, az első nap csak jó volt. A meleg hullámokban príma volt a fürdés ... De már tegnap és ma olyan hideg lett a szél... Hiszen érzi a saját bőrén? Két siheder fiú rohant el mellettük versenyt futva. Megállás nélkül vetették bele magukat a szélbe és a hullámokba. — Látja, ezek nem fáznak — kezdte a lány. Ismét egymás mellett feküdtek a forró homokon. A nap egyre fokozódó erővel tűzött oda szélvédett helyükre. — Tudom ám, hogy maga kicsoda ... Ugye1 Bandinak hívják?... A vezetéknevét is tudom, meg azt is, hogy agglegény ... Vagy? A férfi kérdően nézett rá. Arra gondolt, hogy ez a Manci nem lehet már egészen fiatal lány. Bizonyos, hogy nem 18 vagy 20 éves. De a 25—26 évet aligha hagyta el. Eléggé telt, de cseppet sem kövér, rugalmas alakjához ellentétet képez madonnaszerű, komolykodó arca, a tudálékosan össze- összehúzódó ráncok a két szemöldöke között. Egyetlen kérdőjeles tüneménynek látszott rajta, a kétrészes fürdőruha között szabadon hagyott testén egy széles öv szorításának nyoma. Ügy látszott, félt az elhízástól, és nagyon szorosra fűzte az övét. — Könnyű magának — felelte Bandi —, a messziről jöttét mindenki ismeri. De hogy igazodjam én el annyi lány között? Bandi úgy érezte, hogy egészen közel került ehhez a lányhoz, pedig alig váltott vele néhány szót. De a hangja, a megjelenése, egész lénye bizalmat keltett benne. Talán ez az a lány, akinek örülne az édesanyja, ha feleségül venné. Mert az utóbbi időben szinte már tűrhetetlenné kezd válni a szemrehányása, hogy miért nem nősül meg. Együtt lakik az édesanyjával, elhozta magával a faluról. De hát hányszor elmondja: »Mi lesz veled, édes fiam, ha én meghalok?« Persze, az anyja nem érti meg, hogy nem olyan egyszerű dolog csak úgy megnősülni. Hát itt van ez a Manci is mellette. Ha most azt mondaná neki, hogy »Mancika, legyen a feleségem«, ki tudja, talán megcsókolhatná, karjaiba vehetné, a lány talán a'nyakába is ugrana. De ez nem elég. Nem meggyőző. Kell valami szerelmi kaland, valami Ténagy Sándor: Gyári lány ok Vékony ruhákban jönnek a lányok, a fodrokon átüt bőrük simasága, minden mozdulatuk áldás is meg átok, horgok akadnak szemük sugarába. Táncol a szandál kipkopogóst, ha kedvük sietős, és késik a busz, finom kis sóhajuk a randira röppen, és ujjaik közt megbotlik a rúzs. Durcás nevetéssel jöttek a gyárba; látom előre mindegyik sorsát; szavaikban, a huncutság mögött anyásodik a büszke komolyság. Bede Anna: Pillanatkép Nap nevet a házakra, Földekre. Kifutnak a csibék a zöld gyepre. Reggelizik a boci Javába. Csikó fut a nagy kocsi nyomába. Ökrösfogat kereke Nyekereg, Lucernáért járnak a szekerek. Lányok szedik kosárba Az epret, Hajuk lobog, dalolnak, nevetnek. Gép ekéz a borsost Határban, Ott jönnek az emberek, kapával. Erik a rozs, ki elmegy Alatta, Nem látszik ki már, csak a kalapja. Kalapjáról is csak a Bokréta, Abból is csak egy szál margaréta. érdek nélküli, tiszta vonzalom is előtte. És másnap is arra gondolt, amikor Mancival együtt ismét ott álltak a parton. Csodálatos nap volt. A szél már nem fújt. Szemben a hegyek alját szürke, sűrű levegő ülte meg. Az égen sehol egy felhőfoszlány. A fák mozdulatlanul, pihenő állásban sütkéreztek a part mentén. A levegő percről percre jobban átforrósodott. A tó tükre meg se rebbent. Rengeteg ember és gyermekzsivaj verte fel a part csendjét. De a víz még hideg volt. Egyelőre csak a fiatalság merészkedett be meg a gyerekek, ha szüleik egy-egy percre szem elől tévesztették őket. — Tudja mit, ússzunk egyet! — indítványozta. Manci. — Nagyon szeretek úszni az ilyen friss, hideg vízben ... Aztán majd kifekszünk a napra. Bandi egy pillanatra megborzongott. Könnyű egy ilyen fiatal lánynak, akinek csontjait zsírpárnái védik. Csontos, izmos, inkább sovány, mint kövér alakjával mégiscsak vidáman gyalogolt befelé a tükörsima hideg vízbe a lány oldalán. Itt a ’somogyi parton mindenütt messze kell bemenni, míg úszásra alkalmas mély vízbe érünk. Bandi siettette a gyaloglást. Úgy érezte, hogy a a víz hidegsége különösen a víz hidegsége különösen a bal térdébe erősen belenyilallptt. Manci nem bírta a tempót tartani vele. Ezért megfogta a kezét, és úgy húzta maga után. Bent a mélyebb vízben egymás mellett úsztak. A mély vizet jelző tilalmi táblánál megálltak. Bandinak éppen nyakig éri: a víz. Mancit ellepte. Bandi megfogta a lány kezét, úgy tartotta a víz felszínén. Majd a vállára ültette. Ahogy megérezték egymás testének az érintését, han- cúrozó kedvük támadt. Manci szökni próbált, Bandi utána úszott, elfogta. A neki nyakig érő vízben karjaiba vette, és vitte kifelé a sekélyebb vízbe. És akkor két dolog történt, ami megzavarta közeledésüket. Az egyik az, hogy amint Bandi a nyakig érőr mély vízből éppen kifelé gyalogolt, hirtele- nül és váratlanul kibírhatatlan, erős hasogatás állt bele a bal térdébe. És ez éppen akkor történt, amikor dús sötét hajában a leány valóságos kis diadal ordítással néhány ősz hajszálat vélt felfedezni. Legalábbis Bandinak úgy tűnt, hogy a leány szinte örül az ő állítólagos ősz hajszálainak. A másik zavaró körülmény meg az volt, hogy egy feltűnően jóképű fiatalember úszott oda hozzájuk, és vidáman, közvetlen hangon kiáltott: — Szevasz, Manci! Ügy látom, téged úgy fürdetnek itt, mint egy kisbabát! — Szevasz, Pista — mondta Manci. — Látod, mégiscsak vannak még udvarias férfiak is a világon. Most már hárman voltak. Bandi megtudta, hogy Manci és Pista egy üzemben dolgoznak. Most is mindketten az üzem üdülőjében laknak. — Na, végre! — mondta Pista. — Örülök, hogy Manci talált valakit, akivel egyáltalán szóba áll... Mert mióta itt vagyunk, ránk se hederít, pedig hát vagyunk itt egynéhány an az üdülőben csupa fiatal srácok... »Ezek nagyon jóba lehetnek« — gondolta Bandi. Ügy tetszett neki, hogy szemük intésével is beszélgetnek, meg mintha a fiú feléje intett volna olyan nézéssel, hogy: »Hát ez meg kicsoda? Hol szedted fel ezt a palit?« Nem volt ideje sokat meditálni. Bal térdében a fájdalom egyre komiszabbul jelentkezett. Egy pillanatra elhűlt a mosoly az arcán, mert arra gondolt, hogy elmúlt 35 éves, és íme reumás lett a lába. Most először életében. De aztán merész kirohanásra szánta el magát, és csak annyit mondott: — Nos, én megyek ki a napra. És elindult kifelé gyorsan, ahogy csak bírt gázolni a vízben. Sokkal rátartibb volt fitogtatott fiatalságára, semhogy elárulta volna térdfájását. És még azt is mormogta maga elé: »Minek kapaszkodjam olyan szekérre, amely úgysem vesz fel?« Pedig hát mennyire tévedett. Ha belátott volna Manci gondolataiba, megmondta volna az igazat. Mert Manci sejtette, hogy Bandinak valami baja van. Egyszer-kétszer elsápadt az arca, meg mintha meg is vonaglott volna. Ezt észrevette. Már éppen kérdezni akarta, amikor Pista oda úszott hozzájuk. És ha Bandi megmondja, hogy reuma hasogatja a lábát, akkor Manci kézen fogta volna, gyorsan vezette volna kifelé, és anyásán aggódott volna érte. Mert ilyen érzések kezdtek benne életre kelni. Pista most eltörpült Bandi mellett. Hiszen az anyja mindig azt hányja szemére, hogy túlságosan fiatal fiúkkal járkál, szórakozik. Mind jó pofák, jó pajtások, de egyiküknek sincsen esze ágában sem, hogy beleszeressen, vagy feleségül vegye. És most itt van egy komoly fiatalember — aki már nem olyan fiatal, de azért vonzó és megnyerő is tud lenni —, anyáskodni szeretett volna felette, aki hűséges és kitartó férfi lenne mellette... És jön ez a Pista és elriasztja... De Man- einak nem is ez fájt a legjobban, hanem az, hogy ő maga milyen gyenge hatással volt Bandira, ha az első állítólagos rivális megjelenésére megszökött ... Pedig azt hitte, hogy már kezd megfogózni. Hogy a szemében szerelmi tűz ég, amikor ráemeli. Bandi a parton a régi közös helyükre telepedett le. Térdét a forró homok alulról, a delelő nap felülről gyógyította. Talán százszor is ki-behajtogat- ta. A fájdalom megszűnt. Látta, hogy Manci rá se hederített, amikor a másik fiúval együtt kijött a vízből. Nem tudta, hogy a megsértett női hiúság forrt benne... A vízben még a könnyei is megindultak, mikor csak úgy faképnél hagyta ... Bandi nézte őket. Manci a fiúkkal és lányokkal együtt labdazott a parton. Bandinak így messziről még szebbnek, még kívánatosabbnak tűnt. Tudta, érezte, hogy nem adja fel a harcot. Bősz Jenő: Eszpresszóban Együtt vagyunk — és mégis milyen távol! Itt vannak ők is — és itt vagyok én, de túl a sápadt ablak üvegén egy villanypózna néz, s hallgatva vádol. — Kéta.rcú élet. Konyak sír a polcon, a kávéfőzőn éhségemre lesve susogvai_ készül a féldeci este. Kint nő a hajnal, fénnyel mossa arcom! így hasadt ránk is, emlékszem, a reggel! Szakadt plakátok vágyaink susogták, — combunk kilógott, nyűttük kint az utcát pár kócosarcú morc utcagyerekkel. Sóhajból szőttünk víg otthont körénk, képzelt uzsonnák úsztak fönn a felhőn, _ m int lent az évek. — S kószáltunk tekergőn mord füst gyanánt, majd hol űzött varjúként. —■ A pályaudvar terhes volt a gondtól, sarkában némán gubbasztott az este, — özvegy galambok rebbentek az égre únt lépteinktől porlepett vagonról. Emlékszel, Sándor? Ott álltunk a hídnál, — két szótlan árnyék — s némán is beszéltünk. Most kint a tölgyfán néhány holt levél csüng, — s pár messzi kémény füsttel égre-firkál. Itt hűvös illem — s ál-erkölcsszabályok zajában, nézd, oly kevés hű barát van. Néhány virág a giz-gazos határban, pár gyönge ág, mit sűrű inda átfog. Itt, ahol mindég más vagy, mint belül, csak külsőd kérik, és sohasem téged, — s mert nem hasonlít rájuk nevetésed, \ kivetnek, s vergődsz egyes-egyedül. Irtóztam ettől, mégis ide jöttem. Az ablakon túl tócsát sír az út, a régi sarkon meghalt randevút őriz pár sápadt bucka őszi ködben. S valaki titkon mindég ott barangol, mint visszatért férj, megcsdlatva, pőrén; Oldott zsinórját nézi rossz cipőjén, S az elfelejtett emlékekre gondol. —
