Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-06 / 185. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 185. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1960. augusztus 6. .............. S íi :::: MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: ík: MEMEHTÓ (3. o.) i|| Jövő heti rádióműsor (5. o.) Vakációzó gyerekek közt ilü (6. O.) iij: Helyesnek bizonyult gazdaságpolitikánk irányvonala Az országgyűlés pénteki ülésé Az országgyűlés pénteki ülé­sét Dinnyés Lajos, az ország- gyűlés alelnöke nyitotta meg. Dinnyés Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács beszá­molója feletti vitában több felszólaló nem jelentkezett, az elhangzott felszólalásokra Dr. Münnich Ferenc, a Miniszter- tanács elnöke válaszolt. Az országgyűlés egyhangúlag tu­domásul vette a beszámolót, majd napirend szerint követ­kezett az 1959. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonat­kozó törvényjavaslat tárgyalá­sa. Elsőnek Nyers Rezső pénz­ügyminiszter szólalt fel. Nyers Rezső pénzügyminiszter beszéde Bevezetőben megállapította, hogy a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés kedvező fejlődésről tanúsko­dik. A költségvetési előirány­zatot kielégítően teljesítettük. A gazdasági fejlődésünk gyorsuló ütemét bizonyító adatok felsorolása során meg­állapította azt is, hogy a mun­kások és alkalmazottak egy keresőre számított reálbére az előirányzott két százalékkal szemben négy és fél százalék­kal emelkedett. A népgazda­ságban foglalkoztatott mun­kások és alkalmazottak száma a múlt év végén 132 000-rel volt nagyobb, mint az év ele­jén és meghaladta a 2,5 mil­lió főt. A lakosság másfélmil- liárd forint értékűvel több árut vásárolt a tervezettnél, a takarékbetétek állománya pe­dig további 1,6 milliárd forint­tal emelkedett. Mindez azt bi­zonyítja, hogy az elmúlt év­ben eredményes volt a mun­kások, a dolgozó parasztok és az értelmiségiek becsületes munkája, helyesnek bizonyult gazdaságpolitikánk irányvona­la. Az ipari termelés, a közle­kedés és az áruforgalom az idén tovább fejlődött Az első félévben a tavalyihoz viszo­nyítva 12—13 százalékkal nö­vekedett a beruházások szín­vonala. Bővült a mezőgazda­ság szocialista szektora. Az el­múlt fél évben a lakosság pénzbevétele nagyobb volt, mint egy évvel ezelőtt. A munkabérek növekedése más- félmilliárd forinttal, a táp­pénz, családi pótlékok és a nyugdíjak 490 millió forinttal, a nyereségrészesedés pedig 420 millió' forinttal növelte az év első felében a lakosság pénzbevételeit. Országunk pénzügyi helyzete szilárd Fejlődő gazdasági életünk­nek megfelelően — állapította meg a pénzügyminiszter — országunk pénzügyi helyzete szilárd. A forint értéke egész­séges, biztos alapokon nyug­szik. Állami vállalataink ösz- szességükben évről-évre jöve­delmezőbben gazdálkodnak, s ennek megfelelően nemcsak a munkabérek, hanem a közpon­ti költségvetési bevételek is növekszenek. Emelkednek a vállalatok rendelkezésére bo­csátott pénzösszegek, a válla­latfejlesztési alapok, az igaz­gatói alapok és a tanácsok ke­zelésében lévő alapok is. Pénz­ügyi gazdálkodásunk mai rendszerében tehát a vállala­tok és a tanácsok gazdasági érdeke szorosan összefügg a központi államhatalom érde­keivel, mert gyengébb gazdál­kodás esetén nemcsak az ál­lamnak jut kevesebb bevétel, hanem az üzemeknek, illetve a helyi tanácsoknak is. A jobb eredményekből viszont több jut a helyi szerveknek is. A tavalyi, hét és félmilliárdnyi terven felüli többletnyereség­ből 46,5 százalék jutott a vál­lalatoknak és tanácsoknak. A múlt évi költségvetés be­vételeinek 68,9 százaléka az állami vállalatok befizetései­ből eredt. A szövetkezetek ál­tal fizetett adók a bevétel 3,3 százalékát képezik. Bevéte­leink 72,2 százalékát tehát a szocialista vállalatok adják. A kiadásoknál több területen megtakarítást értünk el. Há­rom területen viszont túllép­tük a költségvetési előirány­zatot. A legnagyobb túllépés a termelőszövetkezetek részére folyósított hosszú- és középle­járatú hiteleknél mutatkozik: az előirányzott 2,1 milliárd forinttal szemben 3,5 milliárd. Ezek a hitelek zömmel beru­házási célokat szolgálnak, s így az egész népgazdaságnak gyümölcsöző befektetés, amely a következő években a mező- gazdasági termelés növekedé­sé^''eredményezd. Túlteljesítet­tük a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális kiadások előirányzatát is. Szociális és egészségügyi célokra tavaly 11,7 milliárd forintot fordítot­tunk az állami költségvetés­ből, vagyis minden lakosra — a csecsemőket is számítva — 1170 forint jutott. A tavalyi költségvetésben egyébként a beruházások után a szociális és egészségügyi célokra fordí­tott összeg a legnagyobb ki­adási tétel. Kulturális jellegű kiadásaink öt és félmilliárd forintot tettek ki. A szociális, egészségügyi és kulturális ki­adások együttes összege tehát 17,2 milliárd forint volt ta­valy. A költségvetés legna­gyobb kiadási rovata, az össz­kiadások 31,6 százaléka. Javítani kell minden szinten a gazdasági irányító munkát A pénzügyminiszter ezután szerűden gazdálkodás tapasz­rámutatott arra, hogy. a nép­gazdaság kedvező eredményei nem fedhetik el a még szép számmal meglévő fogyatékos­ságokat. Amíg ugyanis nép­gazdaságunk minden ágazata fejlődik és sok a jó vállalati 'Eredmény, vannak gyenge vál­lalatok, elhanyagolt munkate- lületek, számos helyen úsz­tatható. A múlt évi zárszáma­dás is arról tanúskodik, hogy egyik legidőszerűbb problé­mánk a beruházások meggyor­sítása. Tavaly például 162 na­gyobb beruházást kellett vol­na üzembehelyezni, s valóban csak 84 beruházást fejeztünk be. teljesen, 26-ot pedig részle­gesen. Sok lehetőség van a meglévő gépek, berendezések jobb kihasználására, s a jobb üzemszervezésben rejlő tarta­lékok feltárására is. A Ganz— MÁVAG-ban például szak­munkáshiányra panaszkodnak. Ugyanakkor egy külföldről vásárolt értékes gép, amely 8—10 esztergályos munkáját helyettesítené, üzembehelyezé­se óta többet áll, mint dolgo­zott. A vállalatok gazdálkodása is javult, de még mindig sok a hiányosság. A könnyűiparban például nem fordítanak kellő gondot az azonos cikkek ter­melésével foglalkozó vállalatok önköltségének összhasomlításá- ra Fejlődést mutat az élelmi­szeripar és a közlekedés. Ja­vult állami gazdaságaink jöve­delmezősége. Különösen ki­emelkedő erdményt ért el a Tiszaszentimrei Állami Gazda­ság, amely 8,7 millió forint tiszta nyereséget mutathat féL Viszont egészen gyengék az eredmények az Alsóraj ki Ál­lami Gazdaságban, ahol a ve­zetés nem állott feladata ma­gaslatán és különösen az állat­tartásban alkalmaztak hely­telen és szakszerűtlen módsze­reket. Igyekeznünk kell, hogy valamennyi állami gazdaság hamarosan elérje a legjobbak színvonalát, amely jelenleg az összes gazdaságok egyhanma- da. A belkereskedelmi vállalatok tavaly teljesítették az elő­irányzott befizetéseket, a vál­lalatok többsége javuló gaz­dálkodást folytat. Bár időnként egyes cikkek még mindig hiá­nyoznak az üzletekből, az áru­ellátás színvonala általánosság­ban megfelelőnek mondható, s a kereskedelem kulturáltsága is fejlődött Az elmúlt másfél évben a szocialista kiskereske­delemben erőteljesen tért hó­dítottak az új kereskedelmi formák. Ezt csak üdvözölhet­jük, mert javul a fogyasztók kiszolgálása, az esetek nagyobb részében minimális befektetés­sel megnövekszik a boltok ka­pacitása. Jellemző erre, hogy négy bolt megfelelő átalakítá­sával — önkiszolgálóvá — egy ötödik bolt építését takaríthat­juk meg. Ez év első felének vé­gén az állami kiskereskede­lemben már 885 önkiszolgáló és önkiválasztó egység műkö­dött. A szövetkezeti kereske­delemben pedig 1048 további előrehaladás érdekében szük­séges, hogy az élelmiszeripar fokozatosan bővítse az előre­csomagolt áruk listáját. Sok jogos panasz hangzik el még mindig egyes zöldség- és gyümölcsfélék magas ára mi­att, vagy pedig azért, hogy időnként nincs elegendő belő­lük a piacon. Éppen ezért ja­vítani kell mind a termelés, mind a kereskedelem frontján, illetve a termelés és az értéke­sítés összhangján. Találko­zunk olyan jelenségekkel is, hogy egyes megyei, szövetkeze­ti szervek inkább felfelé sze­retnék tornászni az árakat, mint lefelé. Ezen változtatni kell. A jövőt illetően minden­esetre biztató, hogy a mező- gazdaság szocialista szektorá­ban immár »-polgárjogot« nyert és széles körben terjed a zöld­ségtermelés. A jövedelmezőség növelésé­re irányuló törekvésekkel mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél egyet­érthetünk és támogatjuk is azo­kat, de ügyelni kell arra, hogy a jövedelmezőség növelésének általában helyes elvét nem le­het minden területen mereven alkalmazni. Helyenkint ugyan­is az élet mást kíván. A kulturá­lis területen működő vállala­toknál például semmiképpen nem lehet olyan döntő szerepe a nyereségnek, mint a termelő­üzemeknél. Indokolt, például, hogy a moziüzemi vállalatok a jövőben több ifjúsági előadást tartsanak, amelyek pedig nem növelik a nyereséget Népgaz­daságunknak nincs szüksége olyan nyereségre sem, amelyet a fogyasztók rovására szerez­nek egyes vállalatok. Legutóbb például a TÜKER a hitelakció keretében lebonyolított tüzelő­anyag számlázásnál a tűzifát aprított fának számlázta a fo­gyasztóknak, holott valójában csak fűrészelt fa volt. A Pénz­ügyminisztérium és a Belke­reskedelmi Minisztérium intéz­kedett, hogy az ilyen többlet- nyereséget vonják le- a vállalat nyereségéből. Ahol hasonló je­lenségek előfordulnak, ott ad­minisztratív eszközökkel, fel- világosító szóval is fel kell lép­ni ellenük. Ide sorolható pél­dául, hogy egyes vendéglátó­ipari egységeket egy-két osz­tállyal magasabbra értékeltek, mint egyébként felszereltségük azt indokolná. Az export gazdaságosságá­nak növeléséért is sokat tehe­tünk még. El kell érnünk, hogy minden érdekelt gazdasá­gi vezető igyekezzék új és új lehetőségeket felkutatni és fog­janak össze azok kivitelezésé­re is. Növekvő költségvetésünk egyensúlya megköveteli, hogy a gazdaságosság növelése érdé. kében további intézkedéseket tegyünk az iparban, mezőgaz­daságban, kereskedelemben, közlekedésben. Javítani kell minden szinten a gazdasági irányító munkát. Vonatkozik ez a vállalatokra, a tanácsokra, a szakminisztériumokra, a pénzügyminisztériumra és az Országos Tervhivatalra is. Beszéde végén a tanácsok feladatairól és szerepéről be­szélt a pénzügyminiszter. — Míg 1951-ben a tanácsi szervek költségvetése mind­össze három milliárd volt, a múlt évben már a 11 milliárd1 forintot is meghaladta. A múlt évi állami költségvetés elő­irányzataiból a kulturális ki­adásoknak 54,2 százalékát, a szociális és egészségügyi ki­adásoknak — leszámítva a csa­ládvédelemre, a táppénzre, nyugdíjra és gyógyszerellátás­ra fordított összegeket —, 62,2 százalékát a tanácsok hasz­nálták fel. A tanácsok feladatainak és hatáskörének növekedését mu­tatják azok az adatok is, ame­lyek a tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok gazdálko­dására vonatkoznak. Az 1014 tanácsi vállalat több mint 335 ezer dolgozót foglalkoztat. Ter­melési és áruforgalmi értékük az 1959. évben — szemben az .1951. évi 12 milliárd forint­tal — 50 milliárd forintot tett ki, A tanácsi vállalatoknak mintegy 50 százaléka a megyei tanácsokhoz, 50 százaléka pedig az alsóbb tanácsokhoz tartozik. A megyei tanácsok, illetve végrehajtóbizottságok 1957. év óta sokkal intenzívebben fog­lalkoznak vállalati kérdések­kel, mint korábban. E téren elsők között van Pest, Bács és Baranya megye. Megítélésünk szerint viszonylag gyengébb e téren a Nógrád és Tolna me­gyei VB-k munkája. A községfejlesztési alapban összegyűlt pénzeszközökből ta­valy csaknem 1,2 milliárd fo­rint értékű községfejlesztési —, főként kommunális, szociális és kulturális feladatot valósí­tottak meg. A tanácsok gazdasági, pénz­ügyi tevékenységének gyenge pontja még az ellenőrzés. Äz előző évhez viszonyítva javu­lás tapasztalható, de ez még mindig nem -kielégítő. Az el­lenőrzések nem voltak eléggé átfogóak és mélyrehatóak, gyakran csak a számviteli el­lenőrzésre szorítkoztak. A költ­ségvetési szervek, vállalatok munkáját sok esetben csak a bizonylati rend és okmányfe­gyelem szempontjából vizsgál­ták és bírálták. Az ellenőrzések során megállapított mulasztá­sok elkövetőivel szemben a tanácsi vezetők nem minden esetben jártak el kellő erély- lyel. Ezen .tehát javítani kell, A tanácsok gazdasági tevé­kenységének egyik fontos ré­sze az adóbevételi tervek tel­jesítése. Ismeretes, hogy. a kormány a termelőszövetkeze­tekbe lépett parasztok számá­ra jelentékeny adókedvez­ményt biztosított. így az idei adóbevételi tervek 26,3 százar lékkai alacsonyabbak a tava­lyi bevételeknél. Erre a kisebb összegre viszont feltétlenül szüksége van a népgazdaság­nak, ezéirt a tanácsok kellő határozottsággal szorgalmaz­zák az adókötelezettségek idő­beni teljesítését. Fontos az is, hogy az 1960- ra esedékes búzaföld-adót mind a termelőszövetkezetek, mind pedig az egyéni gazdál­kodók természetben, kenyér- gabonában teljesítsék. • A‘ tavalyi költségvetés végre­hajtásából a következő tanul­ságokat vonhatjuk le: 1. Hatékonyabb intézkedése­ket tegyünk a központi beru­házások koncentrálására. 2. Minden ágazatban keres­sük meg a gazdálkodás terén gyenge vállalatokat, vagy vál­lalati egységeket és minél gyorsabban küszöböljük ki a gazdaságosságot rontó ténye­zőket. 3. Gondosan ellenőrizzük, hogy az anyagi érdekeltség el­ve a lehető legtisztábban ér­vényesüljön és nyereségrésze­sedést csak valóságos önkölt­ségcsökkentés révén elért többletnyereség után oszthas­sanak. 4. Mind a vállalati gazdál­kodásban, mind a hivatali, ta­nácsi munkában fokozottabban kell érvényesíteni az ésszerű taikarékcssági elvet. 5. Minden szinten és minden szervezetnél tökéletesítem kell a pénzügyi ellenőrzést és még jobban kell védeni a társadal­mi tulajdont. A múlt évi költségvetés ta­nulságait úgy hasznosíthatjuk, hogy ez év hátralévő részében a gazdasági minisztériumok, a tanácsok, a szövetkezetek és a vállalatok összpontosítják erejüket a terv minden oldalú teljesítésére, második ötéves tervünk jobb megalapozására, (Nagy taps.) * * * A hozzászólások és az inter­pellációk után az országgyűlés befejezte munkáját. Az ülés­szak • Rónai Sándor elnök zár­szavával ért véget. A magyar nép legfőbb feladatának tekinti az elszánt és következetes harcot az imperializmus ellen, a tartós békéért Dr. Sík Endre külügyminiszter felszólalása az országgyűlés csütörtök délutáni ülésén Dr. Sík Endre külügyminisz­ter bevezetőben hangsúlyozta: az elmúlt néhány esztendő ese­ményei' azt bizonyítják, hogy a nemzetközi erőviszonyok lé­nyegbe vágó és végleges elto­lódása a szocialista világ ja­vára, az imperialisták hátrá­nyára új, kedvező helyzetet teremtett a világban. Megnyílt a lehetőség arra, hogy kikü­szöböljük a háború veszélyét, és megteremtsük a tartós bé­két. Ez a tény nemhogy ki­sebbítené, de megsokszorozza valamennyi ország kormányá­nak felelősségét a külpolitikai kérdések vitelében. A magyar nép — folytatta —, amely annyit szenvedett pusztító háborúktól, mielőtt évszázados elnyomatás után ráléphetett a nemzeti függet­lenség és a jólét útjára, békét akar, mert csak békében épít­heti eredményesen boldog szo­cialista jövőjét. Ezért ítéli el az agresszív háborús körök politikáját. Ezért tekinti leg­főbb feladatának az elszánt és következetes harcot az impe­rializmus ellen, a tartós bé­kéért. E cél vezérli egész kül­politikai tevékenységünket, amelynek két pillére a szoros együttműködés a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal a szocializmusért és a tartós békéért vívott harc min­den területén, és a békés egy­más mellett élés elve minden állammal, tekintet nélkül azok társadalmi berendezkedésére. Ezek az alapelvek megfelelnek népünk érdekeinek. A békének és az emberi­ség haladásának legfőbb biztosítéka az egységes szocialista tábor ereje és ennek az erőnek a további gyors növekedése. A tartós béke megteremtésé­nek egyetlen járható útja a békés egymás mellett élés el­vének szigorú érvényesítése az államok közötti kapcsolatok­ban. Kormányunk tehát a he­lyes, mégpedig az egyedüli he­lyes utat követi külpolitikájá­ban, amikor szüntelenül azon munkálkodik, hogy tovább erősítse hazánk sokoldalú kap­csolatait a szocialista tábor országaival, s ugyanakkor erő* feszítéseket tesz, hogy hozzá­járulhasson a békés egymáa mellett élés további térhódítá­sához. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom