Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-05 / 184. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1960. augusztus ÜL I*i% HliinnicAi Ferenc elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Lehetnek és vannak is területek, amelyeken szükség van a »többet« jelszó kiadására. De ezeken a területeken — és mindenütt máshol is — elsősorban a ^jobbat« és a »gazdaságosabban, termelékenyebben, célszerűbben« jelszó tartalmának kell feltétlenül érvényesülnie. Tisztelt országgyűlés! Népgazdaságunk fejlődése és szocialista építésünk szempontjából rendkívül megnövekedett jelentőségére tekintettel — ha röviden is — külön kívánok szólni az építőiparról. E terület dolgozói is elismerést érdemelnek ki sok nagy feladat sikeres megoldásával. Ezek közül most Számítunk rá, hogy öntudatos munkásosztályunk és értékesen tevékenykedő műszaki értelmiségünk megérti mindezt. Az eddigi sok szép eredmény nem teszi megelégedetté, hanem ellenkezőleg: további jó munkára serkenti, s ennek megfelelően összpontosítja erőit a vázolt feladatok mielőbbi és sikeres megoldására. csak azt emelem ki, hogy termelési tervüket túlteljesítették. Csökkentették — átlagosan tíz százalékkal — az ■ építkezések úgynevezett átfutási idejét. Az építőanyagipar nemcsak a mennyiségi termelésben, hanem az önköltség csökkentésében is a tervezettnél jobb eredményeket ért el. Mindeme fejlődés ellenére e területet illetően is azt kell mondanom: gyorsabb és erőteljesebb előrehaladásra van szükség. Beruházásainknál csökkenteni akarjuk ugyan az építkezési hányadot, de építőiparunknak még így is nagyon sokat kell tennie. A termelőszövetkezetek — saját erőből és munkával végzett építkezéseik mellett — is sokat várnak az építőipartól. A lakások építése és tatarozása szintén az iparág dolgozóinak feladata. A pártunk VII. kongresszusán elfogadott irányelvek feladatainak teljesítéséhez. mintegy 150 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni. E nagy feladat elvégzésére csak akkor készülhetnek fel jól, ha kritikusan 'vizsgálják munkájukat, és kutatják az okokat, amelyeknek folytán ma építkezéseinkre általában még mindig az jellemző, hogy drágán és hosz- szú idő alatt készülnek el. Holott ennek megváltoztatására bőven vannak lehetőségek. Nagy segítséget nyújt ehhez, hogy pártunk központi bizottsága június 29-én tartott ülésén határozatot hozott az építőipar feladatairól. Kormányzatunk azt kéri és várja az építő, ipar valamennyi dolgozójától, hogy a feladatokat hosszabb időszakra részletekbe menően megjelölő? iránymutató határozatból adódó tennivalóikat gondos vitában alakítsák ki, és az intézkedéseket következetesen hajtsák végre. Vezesse és lelkesítse őket az a meggyőződés, hogy kulcsfontosságú területen dolgoznak, és jó munkájuk eredménye értékes hozzájárulást jelent egész népünk fejlődéséhez, második ötéves tervünk sikeres megvalósításához. Az építőiparban gyorsabb előrehaladásra van szükség A mezőgazdaság szocialista átalakulása az egész nép érdekét szolgálja Tisztelt országgyűlés! Mezőgazdaságunkban — mint ismeretes — ez év első felében tovább folytatódott a szocialista átalakulás: a termelőszövetkezetek tagjainak száma 310 000-rel, szántóterülete 1,6 millió katasztrális holddal nőtt. Június 30-i adatok szerint több mint 4400 termelő- szövetkezet működött 5,4 millió katasztrális hold szántóterületen. A félév végén az ország szántóterületének háromnegyede tartozott a szocialista szektorhoz. Ezek a számok nagy értékű politikai sikerekről beszélnek, s azt jelzik, hogy igen nagy lépést tettünk előre a szocializmus építésének útján. Azt is látnunk kell azonban, hogy ez a nagyarányú fejlődés gondokat is hozott magával. A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, ugyanúgy igazában örvendetes gondokat, mint aminőkről az előzőkben más vonatkozásban már szóltam. Mi mindig hirdettük, hogy a szocializmus felépítéséhez meg kell valósítanunk a mező- gazdaság szocialista átszervezését, mert kis üzemekkel, egyéni kis parcellákon folyó szétaprózott termeléssel nem biztosíthatjuk egész népünk jólétét. A megoldás csak: a dólgozó parasztság önkéntes szövetkezésével létrehozott közös nagyüzemi gazdaságokban található meg. Azt is tudtuk, hogy ez az átszervezés jó politikai munkán kívül sok beruházást is igényel. A mezőgazdaság forradalmi jellegű ésje- lentőségű átalakulása nehézségeket is okoz. De amikor ez utóbbival számoltunk, arra gondoltunk, hogy az anyagi fedezetet hosszabb időszak alatt, a majd több éven keresztül folyó átszervezés ütemében igyekszünk előteremteni. Az történt, amit vártunk. Dolgozó parasztságunk megfogadva a párt és a kormány biztató szavát, tömegesen választotta a szövetkezeti gazdálkodást. A termelőszövetkezeti mozgalomnak ez a lendületes kibontakozása a szocializmus építésének meggyorsítását jelentette, kormányzatunk tehát örömmel támogatta. Kérdezem, hogy vajon az öntudatos munkások, a jobb életre törekvő állampolgárok azt mondták volna-e: Húzzuk-ha- logassuk hosszú időszakra a feltétlenül megoldást igénylő feladat elvégzését? Mondjak-e azt a dolgozó parasztoknak, hogy ne lépjenek be olyan sokan a termelőszövetkezetekbe? A mezőgazdaság szocialista átalakulása dolgozó parasztságunk, munkásosztályunk, értelmiségünk, az egész nép érdekét szolgálja, élete további fellendülésének biztosítékát jelenti. Ezért kormányzatunk a termelőszövetkezeti mozgalom örvendetes fejlődését még azon az áron is segítette, hogy részben már 1958-ban is, de ’‘Vülönösen 1959-ben és 1960ban lényegesen nagyobb mértékben támogatta a termelő- szövetkezeteket, mint ahogyan ezt a hároméves tervben előirányoztuk. A hároméves tervben az anyagi eszközök elosztására kidolgozott eredeti arányokat megváltoztattuk, és a népgazdaságban felhalmozott tartalékokat, sőt még a többi népgazdasági ág számára tervezett anyagi eszközök egy részét is a mezőgazdaság fejlesztésére csoportosítottuk át a terv fő célkitűzéseinek módosítása nélkül. Amikor kormányzatunk úgy döntött, hogy vállalni kell és megoldanunk az eredetileg tervezett hosszabb idő helyett rövidebb időszakra összegyü- lemlett feladatokat, a következőkből indultunk ki: Népünk általában jól él. Az életszínvonalat is valahogy úgy kell tekintenünk, ahogyan a termelőszövetkezeti mozgalomról szoktunk beszélni: emeljük az életszínvonalat, aztán megszilárdítjuk, és megteremtjük a további emelés alapjait. Most arra van szükség, hogy a megtermelt értekek egy részét a már most történő szétosztás helyett olyan közösségi célokra használjuk fel, amelyeknek elérése feltétlenül biztosítja a további gyors előrehaladást. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése egyfelől népi demokratikus államrendünk politikai bázisának további erősítését, a munkás—paraszt szövetség új, magasabb szintű megvalósulását eredményezi, másfelől pedig közvetlenül és konkrétan hozzájárul egész dolgozó népünk életszínvonalának biztos további emeléséhez. Azok a milliárd forintok, amelyeket ma és a következő években mezőgazdaságunk termelésének fejlesztésére fordítunk, a növénytermelés és állattenyésztés hozamainak nagyarányú fejlődésében, azaz több mezőgazdasági termékben, húsban, zöldségben, gyümölcsben, termékbőségben térülnek tússzá. A nagyobb befektetés gyümölcseinek pedig nem valami ködös távlati holnapban kell megérlelődniük, hanem már a következő esztendőkben. Az ötéves terv időszakában megérnek, és a dolgozók asztalára jutnak. Ügy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezekről a problémákról munkásokkal, dolgozókkal az elmondottak szerint beszélgetünk, megértik és helyeslik, hogy ilyen gondokat vállaltunk. Ez irányú problémáink megoldásához nagy segítséget kaptunk a szocialista tábortól. Most, ebben a vonatkozásban is éreztük, mit jelent a proletár Internacionalizmuson alapuló őszinte baráti segítség. Hadd emlékeztessek arra, hogy a Szovjetunió kormánya teljesítette azt a kérésünket, hogy’ az eredeti megállapodáson és terven felül több ezer traktort, gabonakombájnt és egyéb mezőgazdasági gépet vásárolhassunk. Igen jelentős segítséget kaptunk több más baráti országtól, köztük a Német Demokratikus Köztársaságtól és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságtól, s ezért köszönet jár barátainknak. Államunk, egész társadalmunk és barátaink sokirányú támpgatásának birtokában termelőszövetkezeti parasztságunk jó hangulatban kezdett a közös munkához. Bár figyelembe kell venni, hogy a termelőszövetkezetek zöme az utóbbi másfél esztendőben alakult, tehát számos kezdeti nehézséggel kellett megküzdeniük, mégis biztatóak az eddigi tapasztalatok és eredmények. A legtöbb termelőszövetkezetben helyesen szervezték meg a közös munkát, eredményesen alkalmazták a jövedelemelosztás fejlettebb, módszereit, szem előtt tartják az anyagi érdekeltség érvényesítését. A termelőszövetkezeti tagság és a családtagok nagy többsége rendszeresen dolgozik. Ezek a jelentős sikerek — természetesen a termelőszövetkezeti tagok odaadó és szorgalmas munkája mellett — nagyrészt annak köszönhetők, hogy a termelőszövetkezeti parasztok maguk közül az erre a tisztségre legjobban megfelelő, becsületes, a gazdálkodáshoz jól értő társaikat választották meg vezetőknek, akikben bíznak, akiknek tekintélyük van. Csak örömmel számolhatok be arról is, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben ma már másként tekintenek a mező- gazdasági szakemberekre, mint régebben. A termelőszöTisztelt képviselőtársaim! A mezőgazdaság szocialista átszervezésében jelentősek a sikereink, de még csak részlegesek. Nyomatékosan fel akarom hívni a mezőgazdaság és az irányitó állami, gazdasági szervek dolgozóinak figyelmét arra, hogy a célt még nem értük el. Az átszervezés nem cél, csupán eszköz. Annak eszköze, hogy mezőgazdaságunk a nagyüzemi termelés nagy lehetőségeit felhasználva többet termeljen! Több gabonát, takarmányt, állatot, zöldséget, gyümölcsöt adjon. Támogatni, sikerre segíteni azt a bonyolult munkát, amit a jól működő, gazdaságosan termelő mezőgazdasági nagyüzem kiépítése jelent, e/ most e terület dolgozóinak, irányító szerveinek legsürgősebben megoldandó, legfontosabb feladata. vetkezeti tagok maguk követelik, sürgetik, hogy minél több szakember dolgozzék náluk. Pártunk és kormányunk hívó szavára másfél év alatt csaknem ötezer mezőgazdasági, számviteli szakember ment termelőszövetkezetbe. Elismeréssel és köszönettel tartozunk nekik. Hiszen otthagyták megszokott munkahelyüket, s most tevékenyen fáradoznak a közös gazdaság felvirágoztatásán Érzik és meg is érdemlik a termelőszövetkezeti tagság és egész társadalmunk megbecsülését. A tavaszi vetést, majd a növényápolást a legtöbb helyen kellő időben és az előző évekhez képest jobban elvégezték a mezőgazdaság dolgozói. A kalászosokat learatták. Terméseredményekről még korai lenne szólni, hiszen a behordás és a eséplés még tart. Az ország több területén az aszályos időjárás súlyosan hátráltatta ugyan a kalászosok fejlődését, de a műtrágya, a több gép és főként — ahol iparkodtak az emberek — a jó munka, ha nem tudta is teljesen kiegyenlíteni, mégis csökkentette a kedvezőtlen időjárás káros következményeit. Erre tekintettel is most nagyon lelkiismere- 'tesen arra kell törekedni, hogy a fáradságos munka legkisebb része se menjen veszendőbe. Jó, hogy a július végén bekövetkezett országos esőzés javította a kapásnövények hozamának kilátásait, de ugyanakkor akadályozta a betakarítást. Éppen ezért összpontosítani kell mindenütt az erőket a behordás és a eséplés veszteség- mentes, lehető leggyorsabb befejezésére. Szükség van erre azért is, hogy ezután idejében és jó szervezettséggel hozzá lehessen látni az ősziek betakarításához és a szántáshoz- vetéshez. Pártunk helyesen és reálisan tűzte ki a kettős feladatot, azt, hogy az átszervezéssel együtt a termelés is emelkedjék. Ennek realitását az élet bizonyította: tavaly is sokat fejlődött a termelőszövetkezeti mozgalom, mégis — vagy helyesebben, éppen ennek is köszönhetően — össztermelése nagyobb volt a tervezettnél. Törvényszerű és szükségszerű, hogy az átszervezés után — ahol ez a falvakban, járásokban, megyékben már befejeződött — emelkednie kell a termelésnek. Hogy mikor és milyen mértékben következik be ez, most már kizárólag a munkától függ. Teendőink középpontjába most azt kell állítanunk, hogy növeljük a mezőgazdaság minden irányú árutermelését. Főként pedig azt mozdítsuk elő helyes politikai munkával és továbbra is helyes árpolitiAz átszervezés után emelkednie kell a termelésnek kával, hogy ezek az áruk felvásárlás útján az állam birtokába jussanak, ily módon biztosítsuk a lakosság zavartalan ellátását. Növénytermelésünk olyan irányban fejlődik, hogy nő a takarmánytermesztés részaránya. Ez hélyes. Hiszen erre szükség van az állattenyésztés fejlesztéséhez. Arra kell azonban törekednünk, hogy a jelenleginél nagyobb kenyérgabona-termést takarítsunk be egy-egy hold földről. A legutóbbi gazdasági években szerzett kedvező tapasztalatok alapján a fejlettebb termelő- szövetkezetek nagyobb területen termeljék a nagy hozamú külföldi búzafajtákat. Nemcsak a növénytermelésben, hanem az állattenyésztés gyors ütemű fejlesztésében, a lakosság ez irányú szükségleteinek kielégítésében is megnövekedett a szocialista nagyüzemek szerepe. Időnként vannak fennakadások a húsellátásban, és a dolgozók felteszik a kérdést: Mikor, és hogyan szűnnek meg ezek? Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a húsfogyasztás az 1934—38. évi átlagos fejenkénti 33 kilogrammal szemben 1958- ban 41,5 kilogramm volt. 1959- ben pedig további jó néhány kilogrammal emelkedett. A cél azonban természetesen ezen a területen sem az, hogy az igényeket visszaszorítsuk, hanem hogy a megnövekedett igényeket is mielőbb teljesen kielégíthessük. Éppen ezért pártunk kezdeményezésére kormányunk számos intézkedéssel segítette a termelőszövetkezetek közös állatállományának gyors kialakítását és fejlesztését. Hosszan lehetne sorolni, hány istálló épült, hogyan mozdítottuk elő a takar- mányfélék — elsősorban a kukorica — termelésének növelését, mennyi állatot juttattunk a termelőszövetkezeteknek, s milyen nagy számban kötöttünk termelőszövetkezeti tagokkal a háztáji gazdaságukban lévő állatokra és egyénileg gazdálkodó parasztokkal is nevelési, illetve hizlalási szerződést. Ahogyan előre haladunk a közös állatállomány kialakításában — és egyes hiányosságoktól eltekintve általában jól haladunk — úgy javul fokozatosan a húsellátás is. Az igények kielégítéséhez szükséges a háztáji gazdaságok állattartása. Minden olyan meg nem értés, téves nézet, amely a háztáji gazdaságok ez irányú tevékenysége ellen irányul, helyileg korlátozni akarja a kormány által erre biztosított lehetőségeket, nem kívánatos gazdasági, ellátási kihatásain túl politikai szempontból is káros, mert bizalmatlanságot kelthet a termelőszövetkezeti tagság egy részében. Államunk sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt a továbbiakban is a termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlesztéséhez. Eddigi politikánkhoz és gyakorlatunkhoz híven azonban itt is meg kell mondanunk, hogy a közös munkában való tevékenység és fegyelmezett részvétel mellett maguknak a tagoknak, a termelőszövetkezeteknek kell anyagi erejükhöz märten maximális erőfeszítéseket tenniük a közös gazdálkodás felvirágoztatására, mert hiszen elsősorban saját jól felfogott érdekükről van szó. A saját erő mozgósítását és felhasználását egészíti ki az állam segítsége. Elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk zöme ebben is egyetért velünk, s lelkes erőfeszítéseket tesz a közös gazdaság építésére és gyarapítására. Úgyszólván nincs az országban olyan termelőszövetkezet, amelyben valamiféle közös gazdasági épületet ne építenének, vagy ne vásárolnának gépeket, jószágokat. Termelőszövetkezeteink ebben az évben saját erejükből közös beruházásra több mint 430 millió forintot irányoztak elő. Ez az összes termelőszövetkezeti beruházásoknak csaknem egynegyedét teszi ki. Július 10-ig több mint kétezer traktort és 3500 trak torvontatású munkagépet vásároltak jórészt saját erőből. Számos helyen létesítenek öntözőtelepet, halastavat, illetve telepítenek szőlőt és gyümölcsöst, amely ilyen célokra legalkalmasabb, és táblás műveléssel sem lenne jobban hasz- nosithato. Csak helyeselni és bátorítani tudjuk ezt a tevékenységet, s állami szerveink elsőrendű feladata, hogy ehhez minden segítséget megadjanak: Ismeretes tisztelt képviselőtársaim előtt, hogy kormányunk a kukoricatermelés fejlesztésével — nagy fontosságára tekintettel — különös gonddal foglalkozik. Intézkedéseink hatására az elmúlt években jelentősen megnőtt a kukorica vetésterülete, ezen belül csaknem valamennyi termelőszövetkezetben kialakult a nagyüzemi silótermesztés. Az úgynevezett hibrid-program - végrehajtásának első eredményei nyomán már ebben az évben a kukoricaterület csaknem 60 százalékán hibrid vetőmagot vetettek. Ezt a programot végrehajtjuk. Egykét éven belül az egész kukoricaterülethez szükséges hibrid vetőmag rendelkezésre log állni. Vannak kiváló szakembereink, van szorgalmas parasztságunk, vannak jó termelési tapasztalataink — ebben a vonatkozásban igen kedvező hazánk klímája —, minden adottság és előfeltétel megvan tehát ahhoz, hogy Magyarország a kukoricatermesztés hozamát illetően a világon az első sorokban legyen. Ennek a lehetőségnek megvalósítása csak rajtunk áll. Állami gazdaságaink munkája is biztatóan fejlődött, de még tovább kell dolgozniuk azon, hogy mintagazdaságokká váljanak. Példát mutassanak a hozamok emelésében, az új termelési és állattenyésztési módszerek alkalmazásában, az önköltség csökkentésében. Az a tény, hogy mezőgazdaságunkban visszavonhatatlanul túlnyomóvá váltak a szocializmus termelési viszonyai, kitűnő távlatokat nyit előttünk: kialakulnak a mezőgazda» sági termelés soha nem látott fejlődésének alapjai. A nagyüzemi gazdálkodás lehetővé teszi a tudomány vívmányainak széleskörű alkalmazását, a termelékenység gyors növelését. Az elkövetkező években meg akarjuk valósítani az alapvető mező- gazdasági munkák gépesítését elsősorban talajművelésben, a gabona- és kukoricatermelésben. Ez a nagy termelési segítség- nyújtás is csak egy része annak, amit államunk a falunak nyújt. Elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülésének eredményeként a társadalombiztosításba bevont dolgozók száma e félév folyamán 8,5 millióra, azaz az összlakosság 85 százalékára nőtt. A mezőgazdaság dolgozói közül újabb százezrek váltak jogosulttá ingyenes orvosi ellátásra és kórházi ápolásra, igen alacsony térítés ellenében kiváltható gyógyszerre. Ügy tűnhetik, hogy a beszámoló igen terjedelmes része foglalkozott a mezőgazdaság kérdéseivel. Szándékosan történt ez így, hogy ezzel is felhívjuk minden érdekelt és illetékes dolgozó, egész társadalmunk figyelmét e terület munkájának kimagasló fontosságára. Sok előfeltételt sikeresen megteremtettünk, az indokolt támogatás a továbbiakban sem marad el; tehát amire szükség van, az a jó munka, hogy minden erőt fogjunk öszsze a mezőgazdasági termelés — növénytermelés és állattenyésztés — gyorsabb ütemű növelésére. Bízunk benne, hogy ez így is lesz, és mezőgazdaságunk egyre több terméket ad társadat- I munknak. (Folytatás a 3. oldalon.) .
