Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

Péntek, 1960. augusztus 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP I>i% Miinnicti Ferenc elvtárs beszéde A dolgozók bizalommal követik a párt útmutatását (Folytatás a 2. oldalról.) Tisztelt képviselőtársaim! Mint a bevezetőben mondot­tam, a beszámoló elsősorban népgazdaságunk, valamint a nemzetközi helyzet néhány fő kérdésével foglalkozik. A be­számolóban kulturális életünk kérdéseit, szocialista kulturá­lis forradalmunk újabb ered­ményeit részletesen nem kí­vánom ismertetni. Tájékozta­tásul bejelentem a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy az erre alakított bizottság kidolgozta az iskolareform alapelveit. Az iskolareform téziseit nem sok idő múlva nyilvánosság elé bocsátjuk megvitatásra, és a hozzászólásokkal — kétség­kívül — gazdagodó tervezetet annak idején majd az ország- gyűlés elé terjesztjük. Készül az országos távlati tudományos kutatási terv is, amelynek kidolgozásában több mint kétezer tudományos dol­gozó, egyetemi tanár és gya­korlati szakember vesz részt. Kormányunk a második öt­éves tervvel egybehangolt részletes kutatási tervet annak idején szintén az országgyűlés elé kívánja terjeszteni. Ami a második ötéves ter­vet illeti, tisztelt képviselőtár­saim — mint mondani szok­ták —, »teljes gőzzel« dolgo­zunk azért, hogy az ország­gyűlés minél előbb megvitat­hassa. Hozzájárul a terv töké­letesítéséhez és gazdagításához az a széles körben kibontako­zó vita, amelyet az üzemek és tanácsok a területükre vonat­kozó ötéves tervjavaslatok megtárgyalása során folytat­nak, mert ezek révén hozzá­jutunk a dolgozók tízezreinek javaslatához, meríthetünk kez­deményezésükből és aktivitá­sukból. Ebben is biztosítékát látjuk annak, hogy ezt a ter­vet egész népünk sajátjának tekinti, magáénak érzi, s ép­pen ezért odaadóan fáradozik majd megvalósításán. Tisztelt országgyűlés! Nem kevés és nem is kis je­lentőségű problémáról szóltam az előbbiekben, de a hiányos­ságok nyílt feltárása sem vál­toztat annak a megállapítás­nak jogos és igaz voltán, hogy népköztársaságunk, rend­szerünk, népgazdaságunk erős. Hazánkban ma megalapozott és biztonságos a dolgozók éle­te. Hazánk gazdasági, politikai és társadalmi élete fejlődik és virágzik. A dolgozó tömegek tapasztalataikból megbizonyo­sodtak arról, hogy pártunk po litikája helyes, és kormányunk ezt a helyes politikát a gya­korlatban eredményesen való­sítja meg. E tapasztalatok alapján tovább erősödik a köl­csönös bizalom: a dolgozók bizalommal követik a párt út­mutatását. Bíznak a kormány vezetésében, s minden vonat­kozásban érzik, hogy a párt és a kormány mélységes biza­lommal fordul a dolgozó tö­megek felé. Pártunk _ VII kongresszusának célkitűzései, határozatai a legszélesebb kör­ben egyetértő visszhangra ta­láltak, s igen szorgalmas, de- rekas munkára lelkesítették munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat és értelmisé­günket. Egész dolgozó népünk a párt és a kormány által megjelölt helyes irányban te­vékenykedik. E jó munka lehetővé tette pártunk és kormányunk leg­főbb céljának további megkö zelítését: népünk jobban él, mint történelmünk során bár­mikor. Azért alakulhatott így a nép élete, mert a párt és a kor­mány következetes, az adott történelmi, társadalmi, gazda sági körülményeket józanul mérlegelő politikát folytat. Ezt a politikát a munkásosz­tállyal együtt a parasztság az értelmiség legszélesebb tö­megei is megértik és támogat­ják. Hívei a szocializmus épí­tésének, a néphatalomnak, ez kifejezésre jut munkájuk- h»n Ezen az alapon a legfon­tosabb politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekben széles nemzeti egység jött létre ha­zánkban, s ez az alkotó nem­zeti egység jut kifejezésre ta­nácsaink, valamint a hazafias népfront-mozgalom tevékeny­ségében, munkájának fellen­dülésében. A népfront kongresszusa megmutatta, hogy e hazafias mozgalom hatása ma már ki­terjed mindazokra a széles párton kívüli tömegekre, me­lyek szívükön viselik a nép, a haza sorsát. Hívei rendsze­rünknek, elismerik a munkás- osztály és a párt vezető szere­pét, tevőleges részesei akarnak lenni a szocializmus felépítésé­A tanácsok szilárd bázisai a szocializmus építésének Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim! Ebben az esztendőben van tizedik évfordulója annak, hogy államépítő munkánk egyik történelmi jelentőségű eseménye zajlott le: létrejöttek nek, küzdeni akarnák a béke megvédéséért, ha egyes más kérdésekben mások is a né­zeteik. Helyes és szükséges, hogy a Hazafias Népfront to­vábbra is élénken és eredmé­nyesen tevékenykedjék, to­vábbra is segítse a nagy nem­zeti-népi egység fejlődését. A Hazafias Népfront kongresszu­sának felhívása nagy vissz­hangot váltott ki a tömegek­ben, s most a népfront-bizott­ságok nemes feladata az, hogy a tömegekben élő nagyfokú politikai aktivitást a helyes társadalmi célck irányában bontakoztassák ki egész né­pünk felemelkedése, boldogu­lása érdekében. tanácsaink, s ezzel bevonultak a széles dolgozó tömegek az államhatalom munkájába, be­kapcsolódtak az állam igazga­tásába. Tanácsaink nemcsak új formát, hanem új tartalmat is adtak az államépítő munká­nak. Szilárd bázisává váltak a szocializmus építésének. Az elmúlt tíz esztendő alatt bebi­zonyosodott az is, hogy a ta­nácsrendszer a legjobb iskola ahhoz, hogy az egyszerű mun­kások és parasztok megtanul­ják, elsajátítsák, és a gyakor­latban alkalmazzák az állam- vezetés tudományát és a kapi­talisták, földesurak nélkül új, magasabbrendű államvezetést alakítsanak ki. Most, az évfordulón elmond­hatjuk, hogy tanácsaink az el­múlt tíz esztendő alatt igen felelősségteljes és eredményes munkát végeztek. Sokirányú tevékenységükről csak az elis­merés hangján szólhatunk- Kü­lön ki kell emelnünk, milyen dicséretre méltó munkát vé­geztek és végeznek a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­ben. Igen figyelemre méltó, hogy 141 függetlenített végrehajtó bizottsági tagot, köztük 101 tanácselnököt választottak meg a termelőszövetkezeti tagok termelőszövetkezetük elnöké­vé. Ezek a számok a lakosság és az államhatalom helyi szer­vei között kialakult újfajta, nagy jelentőségű kapcsolatról beszélnek. Azt mutatják, hogy a dolgozó parasztok bíznak a maguk választotta tanácsok embereiben, azok szakképzett­ségében, lelküsmeretességében, igazságérzetében. Nagyon fontos, hogy tovább szilárdítsuk a tanácsok mun­káját, növeljük tekintélyüket és szerepüket. Különösen erő­síteni kell a mezőgazdasági termelés és a termelőszövetke­zetek segítésében csaknem a legfontosabb szerepet betöltő járási tanácsokat és ezek szer­veit. Nem szabad megtűrnünk semmiféle olyan nézetet, amely valamilyen formában is csökkenteni kívánná a taná­csok szerepét és jelentőségét. Tanácsaink őrködjenek to­vábbra is a szocialista törvé­nyesség felett. Hajtsák végre a törvényeket, s legyenek raj­ta, hegy az állampolgárok tel­jesítsék a népköztársaságunk törvényeiben előírt kötelezett­ségeiket. Gondosan vigyázza­nak, hogy - minden körülmé­nyek között érvényre jussanak az állampolgárok törvényben biztosított jogai. Lépjenek fel keményen mindazok ellen, akik bürokraíikus munkamód­szereket honosítanak meg, semmibe veszik a dolgozók jo­gos kívánságait, vagy elfojtják az építő bírálatot. Törekedje­nek arra, hogy eleven kapcso­lat legyen mindenütt a tanács és a tömegek között. A szocializmus alapjainak lerakásával járulunk hozzá legjobban a béke érőinek győzelméhez Tisztelt országgyűlés! A legutóbbi időszak nemzet­közi eseményeit a szocialista tábor következetes békepoliti­kájának újabb sikerei és az agresszív imperialista erők so­rozatos kudarcai jellemezték. A Szovjetunió kormányának nemzetközi tárgyalásokért és a magasszintű találkozókért folytatott szívós harca minden hidegháborús mesterkedesen felülkerekedve újabb jelentős eredményeket ért el. A Szovjetunió következetes békepolitikája megsokszorozta a békéért harcolók erejét, és kedvező hatást gyakorolt a nemzetközi légkörre. Az Egyesült Államok jelen­legi kormánya újból a béke legádázabb ellenségének bizo­nyult. Világossá vált, hogy Eisenhowernek és társainak békeszólamai félrevezető cél- zatúak. Az agressziós törekvé­seket leplezni próbáló hazug­ságokra, az amerikai imperia­listák provokációikra méltó választ kaptak. Meg kellett ta­nulniuk, hogy aki ma az államok békés egymás mellett élésének elve ellen tör, az szembe találja magát a szocialista tábor legyőzhetetlen ere­jével és az egész világ bé­keszerető közvéleményé­vel. Az imperialista érdekeket szolgáló nyugati kormányok­nak meg kellett tanulniuk, hogy a nemzetközi tárgyaláso­kon valóban tárgyalniuk kell, s amelyik kormány képtelen­nek bizonyul a tárgyalásokra, annak számolnia kell nemzet­közi tekintélyének gyors el­sorvadásával és politikájának elszigetelődésével. Népköztársaságunk a szocia­lista tábor tagja, és azzal együtt békepolitikát folytat. Ezt követeli dolgozó népünk érdeke. A szocialista társadal­mi rendszer felépítésének nagy feladatát, népünk mind szebb és jobb életének kialakítását munkával valósítjuk meg. Eh­hez békére és biztonságra van szükség. A magyar nemzet bé­kéjének és biztonságának zá­loga — mint azt az elmúlt más­fél évtizedben mindannyiszor tapasztalhattuk - a szilárd szövetség és a legszorosabb együttműködés a Szovjetunió­val, a szocialista tábor vala­mennyi országával. Amikor kormányunk síkraszállt a le­szerelési javaslatok elfogadá­sáért, a német békeszerződés megkötéséért, és támogatta az imperialista agressziós csele­kedetek visszaverését és le­leplezését, a magyar nép alap­vető érdekeinek védelmében cselekedett’. Kormányunk to­vábbra is következetes harcot folytat a nemzetközi politiká­ban a Szovjetunió és vala­mennyi szocialista ország ol­dalán azért, hogy meghiúsít­hassuk az imperialisták ag­ressziós terveit és provokáció­it, megvalósíthassuk a béke­szerető emberiség vágyát, a tartós békét, a háborús ve­szély végleges kiküszöbölését. Részünkről a békés egymás mellett élés elvének a nem­zetközi gyakorlatban történő megvalósítása nem pacifista ábrándozás, hanem szüntelen harci kérdés volt és az is ma­rad. Harci kérdés, mert tud­juk, hogy a háborús készülő­désből, a hadi költségvetések fokozásából, idegen területek meghódításából és a népek el­nyomásából profitáló imperia­listák nem mondanak le ön­szántukból agresszív célkitű­zéseikről. Az imperialista ha­talmakat a Szuezi-csatoma mellől vagy Libanon partjaitól az riasztotta el, hogy a Szov­jetunió világhatalom, és hogy ma a világ egyharmadán egy- milliárd ember olyan világ- rendszert hozott létre, amely­hez fogható erőt az emberiség történelme még nem ismert. Ezt az óriási és egyre növek­vő erőt pedig nem hódító há­borúk, hanem a tartós béke megteremtésének szolgálatá­ban állítják. Ennek az erőnek vagyunk mi részesei, és ezért tekintjük népünk elsőrendű érdekének, hogy újabb és újabb gazdasági és politikai eredményekkel és erős honvédelmünkkel is hozzájáruljunk az ag- resszorok megfékezéséért és végleges elszigeteléséért, háborús terveik meghiúsí­tásáért folyó nemzetközi küzdelem sikereihez, Kormányunk rendkívül fon­tosnak tekinti a második vi­lágháború maradványainak felszámolásét, a békeszerződés megkötését a két német ál­lammal és a nyugat-berlini kérdés rendezését. A szocialista tábor vala- menyi országához fűződő test­véri kapcsolataink tovább fej­lődtek. Örvendetes ez, mert a békéért folytatott harcunk szilárd és legyőzhetetlen alap­ja a szocialista tábor egysége és ereje. Ez az egység és ha­talmas erő nyilvánult meg í szocialista országok kommu nisita és munkáspártjainak bu­karesti tanácskozásán is. A szocialista világ békepolitikája győzelmesen halad előre, szüntelenül újabb erőfeszítése­ket teszünk, hogy megteremt­hessük a szükséges előfeltéte­leket ahhoz, hogy az államok között kialakuljanak, tartósak legyenek a lehetőséghez képest javuljanak és bővüljenek e kapcsolatok. Űjabb három országgal: In­diával, Indonéziával és Finn­országgal kötöttünk megállapo­dást arról, hogy külképvisele­teinket kölcsönösen nagykö­vetségi rangra emeljük. Öröm volt számunkra, hogy hazánk­ban üdvözölhettük dr. Szukar- nót, az Indonéz Köztársaság elnökét. örömmel fogadtuk körünkben Djuanda indonéz első minisztert és dr. Fawzit, az. Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterét. E tekinté­lyes államférfiak magyarorszá­gi látogatása alkalmat adott népünk eredményeinek, békés és dolgos életének megismer­tetésére és az országaink kö­zötti kapcsolatok erősítésére. Bizonyos előrehaladás mu­tatkozik államközi kapcso­lataink fejlődésében Auszt­riával is, s szívélyesen fo­gadjuk majd Pittermann alkancellár urat, aki meg­hívásunkra hazánkba fog látogatni. Kormányunk továbbra is nagy figyelemmel kíséri a gyarmatosítás ellen küzdő né­pek harcait, és lelkesen üdvö­zölte újabb sikereiket. A ma­gyar kormány támogatja ezek­nek a népeknek függetlenségi harcait. Az elsők között ismer­te el az új független afrikai országokat, a Mali Államszö­vetséget, Szomáliát, a Mal- gas Köztársaságot és a Kongói Köztársaságot. Népünk felhá­borodással értesült a belga gyarmatosítók agressziójáról, amellyel meg akarják foszta­ni függetlenségétől a fiatal Kongói Köztársaságot Mélységesen elítéljük a bel­ga gyarmatosítók eljárását, és támogatjuk a kongói kormány erőfeszítéseit, hogy véget vet­hessenek a belga katonai meg­szállásnak és az imperialisták szeparatista törekvéseiket bá­torító aknamunkájának; Együtt érzünk az amerikai gyarmatosítók ellen küzdő ku­bai néppel és kormányával. Fidel Castro miniszterelnök vezetésével a kubai nép forra­dalmi harcosai másfél évvel ezelőtt élűzték az imperialistá­kat kiszolgáló Batista diktá­tort és népnyúzó társait. Azóta is szüntelen harcot kell folytat­niuk az amerikai monopóliu­mok agressziós mesterkedései ellen. Az Egyesült Államok kormánya legutóbb már nyílt gazdasági háborút indított a függetlenségét védelmező Ku­ba ellen. Népünk és kormányunk Ku­ba népének és kormányának igazságos ügye mellett áll, s támogatja azt. Biztosak va­gyunk abban, hogy a kubai nép legyőzi az imperialisták által támasztott nehézségeket, és tovább halad a függetlenség útján; Továbbra is fontos feladatunknak te­kintjük, hogy gazdasági erőnkhöz képest a kölcsö­nös érdekek figyelembe­vételével a gazdasági, ezen belül a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése út­ján hozzájáruljunk a füg­getlenné vált gyarmati országok gazdasági fel­emelkedéséhez. A magyar kormány nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy tevékenyen részt ve­gyen a nemzetközi szervezetek munkájában. Képviselőink több száz nemzetközi szerve­zetben végeznek aktív és épí­tő tevékenységet a béke és a népek közötti együttműködés szolgálatában. Ezek a célok szabják meg a Magyar Nép­köztársaság ENSZ-küldöttsé- gének feladatait is. Ügy vél­jük: az ENSZ következő XV. közgyűlése előtt álló fontos feladat, hogy napjaink legége­tőbb kérdését, az általános és teljes leszerelést előbbre vigye a megvalósulás útján. Hazánk megerősödött nem­zetközi helyzete visszatükröző­dik külkereskedelmi kapcsola­taink fejlődésében is. Népgaz­dasagunk eddig elsősorban a szocialista tábor országaival való szilárd együttműködés alapján fejlődött, és ez így lesz a jövőben is. Ennek felbecsül­hetetlen értékű eredményessé­gét bizonyítja, hogy már az év első felében módunk volt meg­kötni a szocialista tábor csak­nem valamennyi országával azokat a hosszúlejáratú gaz­dasági egyezményeket, ame­lyekre alapozva dolgozzuk ki ötéves tervünket. E megállapo­dások külkereskedelmi forgal- muÄk igen jelentős növelését irányozzák elő a szóban for­gó országokkal. Ez is mutatja fokozódó részvételünket a szocialista nemzetközi munka- megosztásban, amelynek ke­retében főleg azoknak a gép­ipari cikkeknek az exportját növeljük, amelyeknek gyártá­sára adottságaink leginkább megfelelnek. Másfelől fokozott mértékben használjuk fel be­ruházásainkhoz az ipar mű­szaki színvonalának fejleszté­séhez, a mezőgazdaság gépesí­téséhez a szocialista országok­ból vásárolt gépeket és beren­dezéseket. A békés egymás mellett élés elve alapján bővítettük és igyekszünk tovább fejleszteni kereskedelmi kapcsolatainkat zolckal a kapitalista országok­kal, amelyek egymás érdekei­nek tiszteletben tartása, a köl­csönös előnyök és egyenlő fel­tételek elve alapján hajlandók erre. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egyes nyugat-európai orszá- okkal folytatott kereskedel­münkben az utóbbi időben za­varó tényezők is mutatkoznak. A nyugati zárt gazdasági cso­portosulások — a közös piac, illetve a szabadkereskedelmi társulás — következménye­képpen nyugati partnereink egy részénél a vámok és az engedélyezési rendszer terüle­tén megkülönböztető jelensé­gekkel találkozunk. Több tőkésországgal az utóbbi időben kötött szerződé­seink az árucsereforgalom je­lentős emelését irányozzák elő. Sok éve fennálló egyéb kap­csolataink mellett említésre méltó, hogy hosszabb időre rendeztük árucsereforgalmun­kat Ausztriával, Angliával, Görögországgal, Dániával, ör­vendetesen fejlődik forgal­munk Olaszországgal is. Nem­rég kötöttünk megállapodást Finnországgal. A tőkésországokkal fennálló kereskedelmi kapcsolataink a jelek szerint egyre fejlődő új vonása az, hogy a korábban csupán egy-egy esztendőre Szóló szerződésekben szabályo­zott áruforgalmat több ország vonatkozásában mindinkább a hosszúlejáratú, többéves idő­tartamra szóló megállapodások rendszere váltja fel. Tisztelt országgyűlés! Megállapíthattuk, hogy né­pünk jó munkát végez. Büszke lehet alkotó munkájának ered­ményeire. A jól végzett mun­ka jóleső örömével gyürkőzhe- tik neki a további feladatok­nak. Belpolitikai helyzetünk és megszilárdult nemzetközi helyzetünk feljogosít ben­nünket az optimizmusra. Nem kétséges, hogy ha a párt és a kormány vezetésével né­pünk újabb erőfeszítéseket tesz, leküzdi az elkerülhetetlen átmeneti nehézségeket, és to­vábbi sikereket ér el. Ezzel meggyorsítja a szocializmus alapjainak lerakását. így járu­lunk' hozzá legjobban a szocia­lista tábor további megerősíté­séhez és a béke erőinek győ­zelméhez. 1 * * * Dr. Münnich Ferenc nagy tetszéssel fogadott beszámoló­ja után ebédszünet követke­zett, majd megkezdődött a Mi­nisztertanács beszámolója fe­letti vita. (MTI) Újabb provokációs nyilatkozatok Brüsszelben Brüsszel. Eyskens belga mi­niszterelnök és Wigny külügy­miniszter szerdán sajtóérte­kezleten nyilatkozott a leg­újabb fejleményekről. A két államférfi nyilatkozata — mint az. AP megállapítja — elsősorban a közvélemény be­folyásolására szolgált. Provokációs hangú, zavarkel­tésre irányuló nyilatkozatában Wigny szemére vetette Ham­marskjöld főtitkárnak, hogy F,NSZ-csapatok Katangába küldésével »-anarchiába akarja dönteni a tartományt, ahol — úgymond — ez idő szerint tel­jes a rend és a nyugalom.« A gyarmatosító politikájáról hírhedt belga kormány kül­ügyminisztere »óva intette« az ENSZ-t a Kongó belügyeibe való beavatkozástól, és han­goztatta: »Az ENSZ-nek meg kell találnia a lehetőséget, hogy azok, akik jelenleg segí­tik Katangát, a jövőben is megtehessék ezt.« Eyskens miniszterelnök nyíl­tan beismerte, hogy kormánya csak vonakodva járult hozzá az ENSZ-csapatok katangai bevonulásához, és kijelentette: »Belgium kis ország, amely nem hadakozhat az ENSZ- szel.« Megpróbálta már előre az ENSZ-re hárítani a felelős­séget a katangai bevonulás sze­rinte »katasztrofális következ­ményeiért«, és külügyminisz­teréhez hasonlóan — burkolt fenyegetéseket hangoztatott, amikor egyrészről »az euró­paiak távozása után «leálló gazdasági zűrzavarról«, más­részről pedig »törzsi háború lehetőségéről« beszélt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom