Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPP A XVII. évfolyam, 184. szám. ÁRA 50 FILLÉR Péntek, 1960. augusztus 5. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: OTTHONUNK ENGELS FRIGYES fl 100 éves nagyatádi nyomdában ..................................... ( 5. o.) (6. o.) (6. o.) Népünk jé munkát végez, büszke lebe alkoté munkájának eredményeire Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Csütörtökön délelőtt megkezdődött az or­szággyűlés új ülésszakának tanácskozása. Az ülésen részt vett dr. Münnich Ferenc, a kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Komó­csin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai, a kormány több tagja. Az ülést Rónai Sándor nyitotta meg. Javas­latára az országgyűlés elfogadta az ülés­szak napirendjét, amely a következő: I. Az Elnöki Tanács beszámolója. 2. A Miniszter- tanács beszámolója- 3. Az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jó­váhagyására vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalása. 4. Interpellációk. Ezután Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munká­járól. A beszámolót az országgyűlés tudomá­sul vette, majd napirend szerint következett a Minisztertanács beszámolója. A beszámolót dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke mon­dotta el. Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde Tesztelt or­szággyűlés! Tisztelt képvi­selőtársaim! Országgyűlé­sünk olyan idő­szakban tartja azt az üléssza­kát, amikor . aagy történel- , mi események iátszódnak le a világban. Erő­södik és mind újabb és na- si kereket a gazda- építőmun- és a vívott egya- a szocia­lista világrend­szer. Ugyanak­kor tanúi va­gyunk annak, hogy mind na­gyobb csapá­sok érik az im­perializmus vi­hogy a békés egymás mellett élés elved alapján békés gaz­dasági versenyben vívja ki a szöciálista—kommunista gaz­dasági társadalmi rendszer győzelmét. Hazánk a szocialis­ta világrendszer része. Éppen ezért lágrendszerót. Megmozdult és kicsúszik a föld az imperia­listák lába alól. Széthullik az imperializmus gyarmati rend­szere. Nemzetközi méretekben fo­lyik az osztályharc. A szocia­lista világrendszer azért küzd, kormányzatunknak és az egész népünknek alapvető feladata, egyben legfőbb érdeke is, hogy lehetősé­geinkhez mérten még job­ban hozzájáruljunk a béke megőrzéséhez, a szocializ­mus és a béke erőinek vi­lágméretű győzelméhez. Mit tettünk és mit teszünk ezért? — erről kívánok a kor­mány nevében beszámolni a tisztelt országgyűlésnek. A je­lentés elsősorban a népgazda­ságunk fejlesztésében elért eredményekkel, a hároméves tervidőszak hátralévő idejében még megoldást sürgető felada­tokkal foglalkozik. Ezenkívül tartalmazza kormányunk ál­láspontját néhány nemzetköri kérdésben. Július közepén az újságok részletesen ismertették a Köz­ponti Statisztikai Hivatal je­lentését, mely számadatokkal mutatta be, hogyan fejlődött népgazdaságunk, hogyan javult az ország lakosságának anya­gi és kulturális ellátottsága 1960 első félévében. Természe­tesen nem kívánom az ott is­mertetett számadatokat újból felsorolni. Szükséges azonban, hogy a jelentés egyik-másik részletére kitérjek. Biztosítanunk kell egész népgazdaságunk lendületes fejlődését Az állami ipar 1960 első fél­évében körülbelül 15 százalék­kal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszaká­ban. Ezzel mintegy négy szá­zalékkal túlteljesítette első fél­évi termelési. tervét. Az el­múlt félév során üzembehelye­zett beruházások tovább nö­velték iparunk termelési ka­pacitását. Többek között üzem­behelyeztük a pécsi hőerőmű első 32 megawattos gépegysé­gét. Megkezdte működését a rudabányai vasércdúsító pör­kölő üzeme. Folyik a munka a fűzfői papírgyár forgácslemez- üzemében. Megkezdődött a próbaüzem a Dunai Vasmű ne­gyedik martinkemencéjében. Termel már a vasmű kokszoló­művének kátrány-üzeme, és felavattuk a Dunai Vasmű me­leghengerművét. Ez az utóbbi nagy jelentőségű esemény egy­beesett a Dunai Vasmű és el­ső szocialista városunk, Sztá- linváros tízéves jubileumi ün­nepségeivel. Méltán emlékeztek meg er­ről a magyar dolgozók, mert a Dunai Vasmű és Sztá- linváros szocializmust épí­tő népünk alkotó erejének jelképe, pártunk és kor­mányunk következetes po­litikájának hirdetője. Egyben méltó kifejezője és megtestesülése a magyar— szovjet barátságnak. A Dunai Vasmű — teljes befejezése előtt — már eddig több mint egymillió tonna acélt adott. A meleghengermű üzembehelye­zésével a vasműben megkez­dődött a késztermék gyártása. Ezáltal lemez-importot tudunk csökkenteni. Elmondhatjuk, hogy a Dunai Vasmű már most iparunk erős bázisa lett. A hideghengermű elkészülte után pedig az üzem hengerelt áru­termelése több mint hússzoro­sára emelkedik, s a keresett finomlemezből exportálni is tudunk. A Dunai Vasmű ma már törleszt a népgazdaságnak, s termékeivel hozzájárul né­pünk jólétének megteremtésé­hez. Iparunk csaknem minden fontos cikkből többet ter­melt, mint a tavalyi első félévben. 1960 első félévében a lakosság pénzbevétele 10—12 százalék­kal nagyobb volt, mint egy év­vel előbb, azért is, mert egy év alatt több mint 70 000-rel nőtt az állami iparban és 13 ezerrel az építőiparban foglal­koztatott dolgozók száma. S azért is, mert a nyereségrésze­sedés 350 millió forinttal több volt mint tavaly. Majdnem pontosan 32 milliárd forint volt a kiskereskedelem for­galma, 14 százalékkal nagyobb, mint tavaly az első félévben Számunkra, a kormány szá­mára — és természetesen önök is valamennyien ugyanígy éreznek — nincs örvendete- sebb, mint amikor látjuk, hogy az emberek mennyivel több bútort, mosógépet, televíziót, cipőt, textilt, élelmiszert vásá­rolnak, mint akár csak egy fél évvel ezelőtt. Bizonyos érte­lemben még annak is örülünk, ha olyan panaszokat hallunk, hogy nincs elég bútor, másfaj­ta iparcikk, építőanyag, vagy azt kérdezik a boltokban a vásárlók: jobb, drágább nincs? Annak világos bizonysága ez, hogy megnőttek az igények, és a dolgozóknak van pénzük is ahhoz, hogy vásároljanak. Ma már sok családban az a gond, hogy jó lenne minél előbb sokszobás, nagyablakos házat építeni, jó lenne új szőnyeg, függöny, szebb bútor. E probléma egyetlen megol­dása az, hogy növeljük a ter­melést az iparban és a mező- gazdaságban egyaránt, hogy több fogyasztási cikkel jobban lehessen kielégíteni az igénye­ket. Teljesen világosan látnia kell mindenkinek, csak akkor lehet többet, jobbat és olcsób­ban vásárolni, ha többet és gazdaságosabban termelünk, s ezt még ki kell egészíteni ugyanilyen egyértelmű és vi­lágos igazsággal: a magunk munkájával, erőfeszítéseivel kell meg­teremtenünk, amire szük­ségünk van; s nem csupán annyival kell többet termelnünk, amennyivel Iparunk irányítói, a gazda­sági vezetők, és rajtuk kívül igen sok más dolgozó szinte szó szerint idézni tudja, mit tanított Lenin a munka terme­lékenységéről. Útmutatást adott nekünk a proletariátus harcá­nak halhatatlan vezetője, hogy végeredményben az új társa­dalmi rend győzelme szem­pontjából a munka termelé­kenysége a legfontosabb. A legfőbb dolog, érvényesül-e ez a lenini tanítás már teljes mértékben a mi munkánkban. Ez év első felében a minisz­tériumokhoz tartozó iparválla­latoknál a foglalkoztatottak szá­ma hét százalékkal volt maga­sabb, mint egy évvel koráb­ban. Az egy munkásra jutó termelés a tavalyi első félév­hez képest nyolc százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedésé­nek, illetve a terv túlteljesíté­sének forrása az állami ipar­ban a félév folyamán 52 szá­zalékban a termelékenység, 48 százalékban viszont a munká­sok számának növekedése volt. Kétségtelen, hogy a termelé­kenységnek ez a növekedése igen értékes eredmény. Javu­lást jelent a múlt évihez vi­szonyítva. Amikor azonban azt mondjuk, hogy még ezzel sem lehetünk megelégedve, erre több okunk is van. Az első és legfontosabb ok az, hogy a termelékenység emelése sem öncélú valami, hanem eszköz, amelyet arra kell felhasználnunk, hogy a dolgozók minél olcsóbb, több, szebb és jobb ter­mékhez juthassanak, gaz­daságosabban és kulturál­tabban élhessenek, és ezzel együtt biztosítani tud­juk a további előrehaladás szi­lárd előfeltételeit és alapjait. A másik ok, amiért ezt a kérdést ennyire előtérbe állít­juk az, hogy tapasztalataink szerint üzemeinkben ma még igen sok néma kellően vagy egyáltalán nem hasznosított olyan lehetőség, tartalék van, amelyeknek feltárása lehetővé tette volna a termelékenység feltétlenül kívánatos nagyobb arányú emelkedését. Vannak nem kis számban üzemek — nemrégiben a sajtó igen helye­sen meg is dicsérte ezeket —, amelyek jelentősen túlteljesí­tették termelékenységi tervü­ket oly módon, hogy fizikai és műszaki dolgozók összefogtak: emelték üzemükben a termelés műszaki színvonalát, korszerű­sítették a gyártástechnológiát, javították a gyártmányok ösz- szetételét, jobban megszervez­többet akarunk fogyasztani ma, hanem gondolnunk kell a következő évekre is. Biztosítanunk kell egész népgazdaságunk lendületes fejlődését, korszerűsítenünk kell iparunkat, mezőgazdasá­gunkat, új modem iparágakat kell teremtenünk, millió la­kást kell építenünk, tovább kell emelnünk közlekedésünk, művelődésügyünk, egészség­ügyünk színvonalát. S mindeh­hez meg is van a lehetőségünk, csak jobban és fegyelmezet­tebben kell dolgozni. ték az anyag-, illetve alkat­részellátást stb. Ezeknek az üzemeknek jó példája mutatja, hogy megvannak ezek a lehe­tőségek és tartalékok, csak hasznosítani kell őket. Felhív­juk a gazdasági vezetők és az ipar összes dolgozója figyel­mét arra, hogy most, a máso­dik félévben tegyenek meg mindent az említett tartalékok hasznosítására. Gyakori még a szervezési hibából — tehát nem objektív körülmények folytán — előálló anyagellátá­si hiányosság. Egyes helyeken a munkafegyelem nem kielé­gítő, emiatt sok idő vész el, kevesebbet termelnek, mint lehetne. Mégis azt kell megál­lapítanunk, hogy üzemeink többségében alig folyik rend­szeres, szívós, tervszerű mun­ka a veszteségidők, főként azok okainak feltárására és megszüntetésére. Szükséges, hogy az ipar vezetői, irányítói gondoskodjanak ennek meg­változtatásáról. Ha a tartalékok hasznosítá­sát továbbra is elhanyagolják, ez károkat okoz a népgazda­ságnak, de egészen közvetlenül az üzemi kollektíváknak is. Hiszen érthetően kihat a nye­reségrészesedés alakulására, ha az üzem nem teljesíti ter­melékenységi előírásait. Az említett hiányosságok sok­helyütt összefüggnek az anya­gi ösztönzés hibáival, ponto­sabban kifejezve azzal, hogy több vállalat vezetői nem élnek megfelelően azzal a nagyfokú önállósággal, amit a bérezés és a munka helyes normázása te­rén kaptak. A kormány 1957- ben, amikor a jelenleg is ér­vényben levő bérezési rendszer bevezetéséről hozott határoza­tot, kimondotta: az üzemek ve­zetőinek feladata — joga és kötelessége —, hogy a bérezés­sel is mozdítsák elő a terme­lékenység növelését. Kormá­nyunknak ez a határozata ma is érvényben van. Az üzemek igazgatói és az üzemi tanácsok szerezzenek érvényt ennek a határozatnak, a miniszté­riumok pedig ellenőrizzék a végrehajtást. Nagyobb gondot az exporttervek teljesítésére Tisztelt országgyűlés! A Központi Statisztikai Hivatal jelentése rámutatott, hogy az ipar anyagellátása ez év első felében általában kielégítő volt, de néhány fontosabb anyagból időlegesen hiányok mutatkoztak. Ez általában ért­hető is, hiszen a nagyobb ter­meléshez, a termelési terv túl­teljesítéséhez tavaly is, az idén is több anyagot kellett felhasználni. Mivel azonban még többet akarunk termeimig gondolkodni kell azon, hogy a növekvő termeléshez szük­séges nagyobb anyagmennyisé­get milyen forrásokból fedez­hetjük. Közismert, hogy az iparban felhasznált anyagok túlnyomó nagy többségét külföldön kell megvásárolnunk, s ez akkor lehetséges, ha e vásárlás ellen­tételét exportálható termékkel fizetjük meg. Különösen nagy jelentősége van tehát annak, hogy ipari minisztériumaink és üzemeink vezetői rendkívül nagy gondot fordítsanak az exporttervek feltétlen teljesíté­sére. Mindenütt következetesen szerezzenek érvényt kormá­nyunk ama határozatának* hogy a termelési terv mennyisé­gi túlteljesítése csak akkor engedhető meg, ha az ilyenformán előállított ter­mékek gazdaságosan ex­portálhatok, növelik a rendelkezésre álló export-árualapot, illetve hoz­zájárulnak a keresett cikkek­ben a belföldi szükséglet jobb kielégítéséhez. Ipari miniszté­riumaink vezetőinek igen fon­tos kötelessége, hogy kor­mányunknak ezt a határozatát is keményen végrehajtsák* megvalósulását ellenőrizzék. Az anyagellátással kapcsola­tos gondjaink csökkentésének másik igen hatékony módsze­re a takarékosság. Kormá­nyunk még 1958 márciusában határozatot hozott, amelyben megjelölte a takarékossági mozgalom irányelveit és konk­rét feladatát. E határozatunk megjelenése óta eltelt több mint két esztendő bebizonyítot­ta, hogy a dolgozók nagy része megértette a takarékossághoz fűződő nagy népgazdasági ér­dekeket, magáévá tette a moz­galom célkitűzéseit. Annak idején értékes vállalásokat tet­tek, s e vállalások nagy ré­szét becsülettel teljesítették is. Helyes lenne, ha szakszerveze­ti szerveink, s velük szorosan együttműködve az üzemi gaz­dasági vezetők a szocialista munkaversenyben hangsúlyo­zottan ráirányítanák erre is­mét a dolgozók figyelmét. A takarékosságnak szocialis­ta gazdálkodási rendünk alap­vető módszerévé kell válnia, mert népgazdaságunk fejlődé­se, a dolgozók életszínvonalá­nak alakulása a termelés gaz­daságosságától, ezen belül a takarékosság minden területén történő fokozott érvényesülé­sétől függ. A szocialista munkaverseny­nek az utóbbi időben sok po­zitív vonása van. Helyesnek bizonyult, hogy azt ajánlot­tuk: mindenütt a helyileg leg­fontosabb teendők megoldását tűzzék a verseny homlokteré­be. Néhány irányelv azonban általánosan érvényesíthető. Ilyen az anyagokkal, a szer­számokkal való takarékosság* továbbá az, hogy változatlanul törekedni kell az úgynevezett meny­nyi ségi szemlélet leküzdé­sére. (Folytatás a 2. oldalon.) A munka termelékenysége a legfontosabb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom