Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-31 / 205. szám
Szerda, 1960. augusztus SÍ. s SOMOGYI NÉPLAP BESZÁMOLÓ HELYETT Huszonnégyen voltak, hangjuk acélosan zengett, úgy énekelték a DIV SZ-indulót: Egy a jelszónk, a béke... S amikor befejezték, valami kimondhatatlan jó érzés töltött el valamennyinket. Lám, itt az Áramszolgáltató Vállalatnál is megalakult a KISZ-szervezet. 1957. március 21-ét írtak akkor., * * * Együtt a munkásokkal Nehéz volt, mint minden kéz. det. A fiatalok, a kiszesek néhány kivételtől eltekintve kint dolgoztak a falvakban, vitték a fényt az addig még petróleumlámpával világító kis házakba, vitték az elektromosságot, mely megszólaltatja a rádiót, s közel hozza a világot. Szép, nagyon szép munka volt ez. Büszkén emlékeznek rá vissza valamennyien, akik résztvettek az akkori megmozdulásokban. Ügy mondják, az az időszak volt az alapszervezet fénykora. Nem lehetett olyant mondani, amit a tagság meg ne tett volna. Társadalmi munkát végeztek, ahol kellett, színdarabot tanultak az üzemi ünnepségekre, dekorációt készítettek a felvonulásokra. A pártszervezet minden munkába bevonta a fiatalokat, s a vállalat vezetősége is adott feladatokat. A szabálytalan áramvételezéseket kellett el. lenőrizniük, és ők társadalmi munkában mindent elvégeztek. Bukaresti Jenő, Tarlóst Sándor és Bogdán Ottó dicséretben is részesült. Az alapszervezet a jó munka elismeréseként zászlót kapott a pártszervezettől. A városi KISZ-bizottságtól pedig egy röplabdafelszerelést Ebben az időszakban vezették be a kéthetenkénti teadélutánokat, melyeken ott volt mindenki, s ahol sokat beszélgettek, vitatkoztak politikáról, irodalomról, művészetről meg a szakmáról. S ha elfáradtak, táncoltak egyet. Hogy otthonosan érezzék magukat, rendbe hozták a kultúrtermet. Senki sem akadt, aki kimaradt volna a munkából. Falat javítottak, és feliratokat festettek, új képeket szereztek be, színpadot is csináltak, mert ama mindig szükség lehet. Ezenkívül meg villanyt szereltek az akkor épülő Kilián György Ifjúsági Házba, s udvart rendeztek a város többi fiataljával együtt. Ki ne emlékeznék rá, hogy milyen szorongva figyelte a város lakossága azokat a merész villanyszerelőket, akik vállalták: neoncsövekre cserélik át a Május 1. utca, az Engels utca meg a Dózsa György utca világítását. S amikor kigyulladt az új fény, sokan gratuláltak Bene Jenőnek, az ifjúsági brigád vezetőjének, de a többieknek: Varga Lajosnak, Böhm Jánosnak, Alabárdos Lászlónak is. — Köszönjük — mondták az örvendezők, de az ifi-brigád tagjai akkor ' már azon gondolkoztak, hogy el kellene vállalni a Noszlopy Gáspár utcában a higanygőzlámpák felszerelését is. Ezt is megcsinálták. A városi KISZ-bizottság vándorzászlóval jutalmazta a hrigádot e nagyszerű munkáért. A vállalat megbízta a kisze- seket az üzemház udvarának rendbehozatalával. Rövidesen fű zöldellt, virágok nyíltak a pázsit között. Mások viszont: Gémesi András, Gárdos Tibor, Horváth György, Gerhardt Gyula, az ipari tanuló Kovács Laci az üzem garázsát villamosították. A megtakarítás 15 ezer forint. Aztán következett a hencsei termelőszövetkezet istállójának villamosítása. Az ifi-brigád tagjai meg a kaposvári üzem- vezetőség kiszesei három szombaton és három vasárnap végeztek ezzel is. 1960. április 1-én az ifjúsági béketümtetésen sokaknak feltűnt az a tábla, melyen a Az elmúlt évben a Kaposvári Városi Pártbizottság jelentős eredményeket ért el a politikai oktatásban. Több mint 2100-an tanultak a városban különböző tanfolyamokon. Az oktatásban részt vevők 42 százaléka pártonkívüli, több mi it egynegyede pedig nő volt. A pártbizottság a tavalyi tapasztalatokból hasznos következtetéseket vont' le. Nagyon ügyelnek arra, hogy a pártszervezetek vezetőségei ne adják ki albérletbe valamelyik vezetőségi tagnak ezt a munkát. A múlt évinél több figyelmet fordítanak a propagandisták kiválogatására és képzésére. Következetességet és nagyobb fegyelmet követelnek tőlük. Fellépnek a tanulmányi fegyelmet lazító párttagokkal szemben. A pártbizottság kibővítette az ellenőrző hálózatot, ily módon a tanfolyamok _ a tavalyinál több segítséget kapnak. A most induló szervezett ok»KISZ« felirat volt olvasható. Pa jer Jánosék készítették társadalmi munkában, meglepetésül és ajándékként a városi KISZ-bizottság részére. A tanulással, művelődéssel sincs baj. Két fiatal egyetemre jár, ketten elektroipari technikumba, huszonötén vesznek részt szakmunkásképző tanfolyamon, hárman meg Közgazdasági Technikumban bővítik ismereteiket. Ha összeadjuk ezeket a számokat, harminc- kettő jön ki. S az alapszervezet taglétszáma is harminckettő. Emellett olvasni nagyon szeretnek, és a szakmai könyveken kívül Jókai, Móricz meg Mikszáth írásai a legkeresettebbek az üzemi könyvtárban. A fiatalok egy-egy ünnepségre színdarabbal, műsorral készülnek, alkalmi kultúrcso- portjuk mindig sikert arat az üzemi közönség előtt. A tagdíjfizetéssel sincs semmi baj. Van két «-zsarnok«, Németh Erzsébet gazdasági felelős és Perényi István kultúr- és sportfelelős, aki szigorúan behajtja a tagdíjat mindenkitől. tatásba a párttagság 60 százalékát vonják be, de jut hely a hétféle — szám szerint 120 — tanfolyamon a pártonkívüliek- nek is. Nagy részük az idén is az Időszerű kérdések tanfolyamán vesz részt. A múlt évihez képest tizenhattal több Marxizmus—leni- nizmus tanfolyam indul. Sokan szakosított tanfolyamokon bővíthetik marxista—leninista tudásukat. Az idén indul először a remzetközi munkásmozgalom történetével foglalkozó iskola. Az üzemi vezetők közül szép számmal tanulnak majd a Gazdaságpolitikai tanfolyam ipari tagozatán. Kétéves időszakkal a 200-nál több munkást foglalkoztató üzemekben munkásakadémiát szerveznek azok részére, akik a szervezett pártoktatásban nem vesznek részt. A kereskedelmi dolgozók részére pedig kereskedelmi akadémiát indítanak egyéves időtartammal. Az irodából szenvedélyes vita hangja szűrődik ki. Egy sí- rós szemű asszony váltig amellett kardoskodik, hogy nem, ő nem megy vissza a régi munkahelyére. Ügy érzi, nem tud kijönni a teremmesterrel, mert az haragszik rá valamiért, s ide-oda lokálja. A szakszervezeti bizottság elnöke megpróbál igazságot tenni a teremmester és a dolgozó között. De nem tud zöld ágra vergődni velük. Mindegyik a maga igazát hajtogatja. A párttitkár nem szól bele a vitába. Ha nem mondja, akkor is tudnám, mi a hallgatás oka. — Nem akarok beleavatkozni egyelőre, nem szeretnék igazságtalan lenni. Nemcsak megfontoltság érződik e szavakból, hanem tapintat is, valami olyasféle gondolat, hogy minek nyúlkálnánk oktalanul mások feje fölött. Mert a Ruhaüzemben elv: mindenki végezze a maga kötelességét. Mindenki __ Talán s enki sem érez nagyobb felelősséget az üzemért, mint a kommunisták. Vigyázó szemmel kísérik a gyár minden napját; ha valami hiba adóóik, nekik fáj a legjobban, de nem olyan emberek, akik a kákán csomót keresnek. Igenis beavatkoznak a termelés ügyeibe — mert jól tudják, enélkül mit sem érne a pártmunka —, de úgy, hogy ebben senki se lásson holmi akadékoskodást. Csonka István elvtárs, a nárttitkár úgy ismeri az üzem tervszámait, a termelési mutatókat, hogy a gazdasági vezetők se jobban. És nemcsak ő, hanem a pártvezetőség többi tagja is. Részt vettek az üzem ötéves fejlesztési tervének kimunkálásában. összegyűjtötték ehhez a dolgozók javaslatait. Ügy vélik, ez is beletartozik a termelés pártellenőrzésébe. A pártvezetőség időnként beszámoltatja az üzem gazdaságvezetőit. Rengeteg probléma elhangzik ilyenkor. Érdeklik a kommunistákat a vállalat nénzügyei, vagyoni helyzete. Sokat törik fejüket a balesetvédelem jobbá tételének hogyanján és sok máson. A közös elvtársi, segítő viták célja: eredményesebbé tenni az üzem munkáját. Amiben aztán megállapodtak, igyekeztek végrehajtani. Nem csupán maga a pártvezeti-ég, nem is csak a párttagság, hanem együtt az egész munkáskollektívával. Kétségtelen, hogy nagy szerepe van ebben az összes kommunistának. Ezért is hozzák létre most minden műszakban az alapszerv zetet. Az egy munkahelyen dolgozó párttagok így pontosabban látják tennivalóikat, és eredményesebben dolgozhatnak. — Gyártmányaink keresettek az egész országban. Ha még egyszer ennyit termelnénk, az is kevés lenne — mondja Csonka elvtárs. — Ezért nálunk különösen nagy a jelentősége a termelékenyebb munkának. Az üzem vezetőivel ezen is törjük a fejünket. Az utóbbi időben több ruha- üzemben jártunk tapasztalatot szerezni. Ami jót láttunk, azt elhoztuk és alkalmazzuk. A közelmúltban pl. rátértünk a hosszú szalagos termelésre. Ennek lényege, hogy minden munkaműveletet két dolgozó végez. A képességek így ki« egyenlítődnek, és jobban megoszlanak. Nincs munkaíelhai- mozódás. A kísérletet az első időben idegenkedve fogadták a dolgozók. Most pedig mindenki azt mondja: ez a jó. Mióta ezzel a módszerrel dolgozunk, a termelés kb. 50 százalékkal nőtt, noha a munkáslétszám, a műszaki gárda ugyanaz, mint azelőtt. A Kaposvári Ruhaüzem túlteljesítette első féléves tervét. Csupán az idén másfél millió forint értékű géppel gazdagodott. Szép terveket kovácsolnak a dolgozók a jövőre nézve. E tények is bizonyítják: a ruhaüzemi kommunisták jó gazdái üzemüknek. Varga József A FELSŐMOCSOLÁDI ADY TSZ ÉLETÉBŐL A felsőmocsoládi Ady Tsz tízholdas táblájáról szállítják a lent az állomásra, Az Áramszolgáltató Vállalat KISZ-alapszervezete nem tartozik a magáról sokat hallató alapszervezetek közé. Pedig derekas munka folyik ott. Erről talán a most elmondott néhány adat tanúskodik a leg jobbam, Polesz György A párttagság hatvan százaléka vesz részt szervezett oktatásban Kaposvárott — Ó, igen ... bocsásson meg, de olyan régen nem láttuk egymást — dadogta Dublac. Nemcsak az őrnagy váratlan megjelenése, hanem magatartása is megzavarta. Ügy érezte, hogy az őrnagy nem véletlenül bukkant fel éppen e zajos napokban. És jól érezte. — Beszélni szeretnék önnel, Dublac úr — mondta az őrnagy határozott, szinte parancsoló hangon. Dublacnak valahogy ismerősen csengett ez a hang, mintha már valahol hallotta volna... Ö, nem, nem Elviránál, azon az estén ... Akkor sem csengett kellemesen az őrnagy hangja, de nem így. Ez a hang valahonnan mélyebbről, messzebbről jött, életének legriasztóbb emlékei közül... Furcsa dolog, de ez a hang Dublac ' képzeletében nyomasztó emlékeket keltett életre. Füstfelhők szállnak ... Dublac most hirtelen szembefordult ■ az őrnaggyal, szemei már megint bolondul forogtak: — Mit akar tőlem? — kérdezte rekedt hangon. Az őrnagy nyugodtan felelt, de sefnmi megnyugtató nem Ntt a hangjában: — Azt hiszem, ez nem alkalmas hely ... talán lemehetnénk valahová egy konyakra. Komoly beszédem lenne önnel, Dublac úr. — Nem, nem megyek — felelte izgatottan Dublac. — Mondja meg, mit akar? — Ahogy akarja .!. de nem tudom, hogy kellemes lesz-e önnek? Végül is leültek a társalgó egyik szögletébe. Az őrnagy nyomban a tárgyra tért. — Rosszul halad ez a vita, Dublac úr. önök, attól tartok, nem ismerik fel a helyzet komolyságát ... — De hát, bocsásson meg, mi köze van önnek ehhez? Ez francia ügy, és végül is ... Az őrnagy Dublac szavába vágott: — Téved, Dublac úr, ez nem francia ügy. Ez az egész Nyugat közös ügye. Nekünk szükségünk van a német fegyverekre ... Franciaország fegyveres erejét lekötik zavaros gyarmati ügyei. Az angolokban nem lehet megbízni. Nekik is túl sok a kötelezettségük, meg aztán tele vannak féltékenységgel irántunk... A többiekről nem is érdemes beszélni. A nyugati szövetségi rendszer üres keret a német hadsereg nélkül ... Itt az ideje, hogy ezt megértsék! — ön arról akar meggyőzni engem, hogy Franciaország biztonsága a legjobb kezekben a németeknél van:,:: — Nézze, Dublac űr, én semmiről sem akarom meggyőzni magát. Csupán tájékoztatni szeretném a mi felfogásúinkról. Ez pedig a következő: mi fontosnak tartanánk, ha francia képviselők egy befolyásos csoportja haladéktalanul közbelépne, hogy leszereljék ezt a teljesen ostoba és destruktív parlamenti ellenállást.; -. önre vár a feladat, Dublac úr, hogy ezt a csoportot megszervezze. Ez határozottan nem úgy hangzott, mint valami udvarias megkörnyékezés. Egészen másképp hangzott... — Rám? Miért éppen rám? — kérdezte Dublac bizonytalanul. Majd halkan, elfogódottan hozzátette: — Elárulnám Franciaországot..: Az őrnagy rágyújtott egy cigarettára, és közben szinte mellékesen megjegyezte: — Nem először, kedves Dublac Percekig tartott, amíg Dublac megértette az őrnagy szavait Dermedten nézett a mellette ülő őrnagyra, aki olyan önfeledten szívta a cigarettáját, mintha az égvilágon semmi más nem érdekelné. — Hogy értette ezt? — nyögte Dublac. Visszautasító akart lenni a hangja, de inkább szorongó volt. — Ügy, ahogy mondtam;. -. De ha akarja, világosabban is beszélhetek. Nézze, Dublac, mi ismerjük egymást, előttünk maga ne parádézzon a francia hazafi szerepében. Dublac még egy utolsó kísérletet tett, hogy kihúzza a nyakát a hurokból,\ legalábbis, hogy megpróbálja becsapni önmagát. Felállt, hogy otthagyja ezt a kínos beszélgetést, de az őrnagy úgy megragadta a karját, olyan keményen, hogy ebből is megértette: itt nem holmi kedélyes diskurzus folyik, hanem valami egészen más..; — Ne siessen, Dublac úr. Ezt a dolgot most el kell intéznünk. Üljön csak vissza a helyére, így ni .:: És most nyissa ki a fülét. Mi ismerjük az oradouri árulót.; s Itt egyenlőtlen felek mérkőztek. Az amerikai őrnagy, a volt SS-tiszt, Oradour élpusztítója, hivatásos gyilkos volt, elszánt gengszter — Dublac, a TV. Köztársaság parlamentjének képviselője, az oradouri áruló, aki a sors kegyelméből — vagy kegyetlenségéből — egy velejéig romlott társadalom törvényei folytán karriert csinált, alapjában véve puha természet volt, telve önváddal és lappan-, gó félelmekkel, amelyek néha eltűntek az életéből, de az első konfliktus felriasztotta őket... — Folytatjuk —* Húsz bold lencsét tavaszi árpával vetettek, az árpát támasztó növénynek. 74. mázsa lencséjük és 70 mázsa árpájuk termett. Képünkön: A tsz asszonyai rostálják a lencsét. Majorrészlet. A szélvitorlás vízszivattyút már villanymotor váltotta íeL
