Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
Vasárnap, 1960. augusztus 28. 4 SOMOGYI NÉPLAP 1926 óta fogadja a vonatokat Horváth József térközőr. Most a Balatonfenyves és Fonyód közötti 12-es számú térköznél teljesít szolgálatot. Föld alatti traktor * A cseljabinszki traktorgyárban elkészültek a föld alatti bányamunkálatoknál használható, villanymotorral hajtott traktor tervei. A villanytraktort a kazahsztáni Dzsezkaz- gan bányái számára tervezték, ahol nagy föld alatti csarnokokban fejtik a rézércet. A vil- lamytraktort nemcsak függesztett talajdöngölővel, hanem kotrókanállal, markolóval is lehet használni, és így nemcsak bányamunkálatöknál, hanem az építkezéseknél és a népgazdaság más területein is kiválóan alkalmazható. TT t ■ jr avagy ami Udvariasság , , , , •, Áruajánlás a kereskedelemből hiányzik A Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltvezetői a napokban megbeszélést tartottak. Egyetlen napirendi pontról tárgyaltak: hogyan lehet élővé, valósággá tenni a vállalatnál szervezett munkaversenyt. Mert bár a feltételeket korábban meghatározták, s nem egy bolt dolgozói vállalásokat is tettek, munkaverseny csak papíron van. Pedig nagy szükség lenne rá. A vállalat éves terve 500 millió forint, s az első félév bevételi tervét ugyan teljesítették, de az áruforgalomban 2 százalékos lemaradás mutatkozik. A kereskedelemben munkaverseny? Hiszen erre nincs lehetőség! — hangzott el több kifogás, s húsz bolt dolgozói nem is tettek versenyvállalást. hatják, hogy nincs vagy elfogyott. A kapitalista kereskedelemben jelszó volt a vevőt nem kiengedni üres kézzel. A mi üzleteinkben jelszóvá kell tenni azt, hogy a vevő részére találjanak megfelelő árut. Meg kell értenie minden kereskedelmi dolgozónak, hogy ők vannak a vevőkért, és nem fordítva. A falvakban sokkal jobban bánnak a vevőkkel, nagyobb udvariasság tapasztalható, mint a kaposvári és a járási székhelyeken lévő boltokban. Főleg Kaposvárott sok kereskedelmi dolgozó önelégült. Nincs versenytárs, a vevő rájuk van utalva, s ezzel visz- szaélnek. A Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kommunistáinak taggyűlése is megtárgyalta a munkaverseny helyzetét. Elhatározták, hogy a következő évben szakmai csoportonként • szervezik a versenyt a tervek túlteljesítése, a költségek csökkentésé és a termelékenység növelése érdekében. A kereskedelemben is folyhat munkaverseny, csak a módját kell megtalálni. Ez pedig: túlteljesíteni az értékesítési tervet, takarékoskodni, az elfekvő árut is értékesíteni, növelni a termelékenységet. Mindamellett pedig tisztán tartani az üzleteket, udvariasan bánni a vevőkkel, hiszen ez a szocialista kereskedelem elengedhetetlen velejárója. Sz. L. Túl a kezdeten Fiatalok. Az életet álig ismerik. Néhány hónappal ezelőtt még csak kóstolgatták az iskola padjaiban, a szakmai gyakorlatokon, míg egyszer csak szakmunkásként lépték ál munkahelyük küszöbét. Vajon most, amikor már túljutottak a kezdeten, mik a terveik? Milyen érzés szakmunkásként dolgozni? Technikumba jár — Milyen érzés? Jó! — mondja Fülöv Margit, a Mér- lékutám és Vegyesruházati Vállalat női szabója. Jó! S ez a két betűből álló szó sokai, nagyon sokat jelent: teljesült vágya, elérte eddigi célját. Már kiskorában megszerette a vát- rást, igaz, hogy akkor csak a babájának készített apró ruhákat. A tűt az általános iskola elvégzése után se akarta letenni. Szakmát választott, s már nem babaruhák, hanem, igazi kosztümök, blúzok kerülnek ki keze alól. És mert szereti szakmáját, szorgalmasan tanul. Ezt nemcsak jeles bizonyítványa, hanem az idősebb varrónők is tanúsítják. Mert ők is figyelemmel kísérték az első öltéseket, s hamar megszerették a csendes, szorgalmas kislányt. Margitka ser1 maradt adós a szeretettel: a munkatársaknak és a munkának egyaránt kijut belőle. Tovább akar tanulni. Az ősztől esti technikumba jár. Érettségizni akar •— Alig mertem bejönni munkahelyemre a szakmunkásvizsga után — mondja Bárdos János, az Asztalosipari KTsz újdonsült kárpitosa. — Ügy érzem, itt minden megváltozott, s hogy nem tudok majd dolgozni. Be nemhiába kapott piros oklevelet, nemhiába tanult oly szorgalmasan három évig. A lámpaláz hamar elmúlt, & nagyszerűen ment a munka Az első fizetés önbizalmat adott neki, serkentette. Érdeklődésünkre, hogy szere- ti-e szakmájat, csodálkozik néz. Lehet azt nem szeretni Számára ez a legszebb mesterség. A szorgalmas fiatalember gyakran gondolkodik jö'őjé- rcl. Mint mondja: azzal, hegy vége a munkaidőnek, nem szűnik meg kárpitos lenni. Tanul, terbez, töpreng. Még fel sem szabadult, már középiskolába járt. Szeptemberben kezdi a technikum második évét. Le akar érettségizni. Folytatja az egyetemen Horváth Zoltán érettségi után a Finommechanücai Vállalathoz került. — Tulajdonképpen rádíómű- szerész szerettem vol.ia lenni, a tekercselő szakmáról nem is hallottam. Itt ismerkedtem meg vele. Érdekes mesterség, legalább olyan jó, mint a rádióm űszerészség. És a barna hajú fiatalember kitanulta ezt a szakmát. Kedvvel dolgozik. Ha néha problémája akad (mert két év alatt nem lehet a tekercselés mi lden fortélyát megismerni), volt oktatója mögötte áll, segít neki. Ez az, ami izgalmas a fiatal szakmunkás életében: rajon mit sajátított el a tanulóidő alatt, miben szorul segítségre? Ho'~y még többet tudjon, hogy a mesterség minden titka feltáruljon előtte, elhatározta: egyetemen folytatja. tanulmányait. # * * íme három fiatal tervei, elképzelései. A szakmunkásvizsga, az első önálló munkák már feledésbe merültek, s helyettük új célok érlelődnek. Roland Ferenc Viszen egytantermes iskola épült 152 ezer forint költséggel. Ebből a megyei tanács adott 40 ezer forintot, a többit saját erőből fedezték. Szabálysértők a barcsi járásban De ahol tettek, sem mindenütt találták meg a verseny helyes formáját. Ennek következménye, hogy 27 versenyben lévő bolt dolgozói féléves értékesítési tervüket nem teljesítették. Pedig az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak, hogy harmadik negyedévi tervét teljesíthesse, napi 1 millió 230 ezer forintos forgalmat kell elérnie szeptember végéig. »Udvariassági versenyben vagyunk« — találkozunk a felirattal. Nem feliratokra van szükség! Az udvariasság a kereskedelmi dolgozók elemi kötelessége kell legyen. Sajnos Kaposvárott nem így van. Sok üzlet lassan »önköszönő« bolttá változik, mert csak a vevő köszön érkezéskor és távozáskor. Hiányzik boltjainkban az áruajánlás is. Az eladók sok helyen megelégednek azzal, ha a vevő érdeklődésére azt mondUdvaron a hivatal. A karádi Búzakalász Tsz irodáját festik, így az udvaron dolgozik Visnyei Lajos v. b.-elnök- helyettes, Harangozó Mária, Ruzics Márta, Csonka Rozália és Szekeres Mária. A munkaegységnyilvántartást rendezik. A kép elragadó volt. Nem is kopogtam, az ajtó nyitva állt, az ablak is, s odabent émelyítő zenét sugárzott a rádió. Ha amerikai újságíró téved ide a helyemben, bizonyára megállapítja, hogy munkanélküliség dühöng Magyarországon. Men bizony az íróasztalokra most nem hajolt senki, nem pattogott a számológép, a telefon csengője is diszkréten hallgatott, egyszóval a tétlenség andalító nyugalma telepedett a szobára. Elvégre 11 óra múlt már — délelőtt... És a látvány! Nahát, az igazán óriási1 Három csinos hölgy ült a párnás székeken, és ... és olvasott. Nem, nem akármit. Nők Lapját, valódi, hamisítatlan Nők Lapját, melynek első oldalán nyomódott fejű, mások szemében csinosnak tűnő nö nézegette saját képmását. Az olvasó nők szoborképét mintáznám meg e három hölgyről, akiknek egyike főkönyvelő és lány még, kék fehér pety- tyes, dekoltált ruhájában olyan, mint a v.ágvakozas megtestesítője, a másik kissé Teltkarcsú fiatalasz- szony, mintha arcára íródott volna a folyékony kenyér imádata, a harmadik kissé savanyítás adminiszt-'á- tor fehér blúzban és ceruzával a kezében. Olvastak, a rádió szólt, az ügyfelek tapintatosan távoltartották magukat, s engem se vetlek volna észre, ha hirtelen el nem halkul a zene. s meg nem szólal egy érces férfihang: »Közöljük a lottóeredményeket. ..« Fergeteges kar kodás lett úrrá az irodában. .4 főkönyvelő ceruzát ragadott és papírt, izgatottan hajolt az asztal fölé, az adminisztrátor felerő- sitétte a rádiót, a lelt- karcsú asszonyka pedig soha nem látott gyorsasággal sztdte elő a lottószelvényeket. És s bemondó kegyetlen tárgyilagos- tággal sorolta: 8, 17, 51, 67, 78... Szemlátomást csempültek a szájak, a ceruza kiesett a kezéből, a lottószelvények szétszóródtak, s az egész szobára mintha gyászlepel borult volna. — Semmi — sóhajtotta a teltkarcsú, aztán lassú menetben odavánszorogtak az íróasztalhoz. Jöhetnek az ügyfelek. A letargikus hangulat láttán könny szökött szemembe, s még aznap leladtam egy apróhirdetést az újságnak egy rég óhajtott szöveggel: »■A rádió ezentúl munkaidő után, 17 óra 30 perckor kcizve- tit.i a lottóeredménye két...«-JbrBeíűpp antant imádba J A Barcsi Járási Tanács Igazgatási Osztályán főleg az iskolai mulasztások, erdei falopások és a vasúti rendetlenkedők adják a legtöbb munkát a szabálysértési előadónak. Babó- csán elég gyakori mindegyik fajta, de főleg a két előbbi szabálysértés. Sok falopás van Tótújfalu, Potony és Lakócsa környékéin. Az iskolai mulasztás Csökonyavisontán is sok. Istvándi »megjavult«. Az iskolából mulasztók száma a tavalyinak egytizedére csökkent. A lélen különösen sokat mulasztó cigánygyerekeket szinte társadalmi összefogással segítették (a Vöröskereszt pl. ruhát osztott). Érdemes másutt is követni az istvándi példát! De miről árulkodnak a szabálysértési akták? Sok kisebb és még kisebb emberi g3rarló- ságról, botlásról. Hadd álljon ■itt néhány név — a súlyosabb szabálysértők nevei közül — figyelmeztetőnek : Horváth Gábcrmé (Socnogy- aracs, Fő u. 47.) annak idején 80 tyúktojást vitt Budapestre. El akarta adni mind, de kiderült, hogy 58 darab fogyasztásra alkalmatlan. Magyarul: romlott 300 forintot fizetett büntetésül. Kálmáncsán Magyar Kovács József és Bogdán József köny- nj'en betegséget terjeszthetett volna. Magyar eladta Bogdánnak az elhullott sertését; mindkettőjüknek 300 forintja bánta. Csonka József két db 15 cm vastagságú tölgyfát vágott ki és vitt haza lakására (Lakócsa). Bírság 200 forint. Rezsonya István somogytar- nócai italboltvezető olcsón megúszta. Egy lyukas és hitelesítetlen egvdecis mérőeszközzel szolgált ki. Csak 50 forintra büntették. Engedély nélkül munkálkodott régi szakmájában, az asztalosiparban Kollárovics Imre vízvári lakos. Elkobozták szerszámait, és 300 forintot fizetett. Néhányan nem jelentik — három napon belül, mint kötelező —, ha elvesfctik katonai igazolványukat. Pápai György (Csokonyavisonta) is ezt tette, csak az ellenőrzéskor derült ki a dolog — 50 forint! Cseh János (Heresznye) levágta engedély nélkül a maga nevelte kéthetes kisborjút — 100 forint. A barcsi Balogh János sokat ivott. Ez még nem lett volna nagy baj, de azért már 80 forintot fizetett, hogy az italbolt padlójára hányt. Veszélyeztette a saját testi épségét és a vonat közlekedését Szigecsány Sándor (Bolhó) — 50 forint. Pfeiffer István (Csokonyavisonta) ellopta Berger Mihály fenőkövét (fnindketten vándor drótosok) és eladta Barcson egy borbélysegédnek 100 forintért. A kő megkerült, s Pfeiffer 200 forint bírságot fizetett. S végül: Papp József né, a kálmáncsa-emlék majori italbolt vezetője nem tartotta be a zárórát — 100 forint. Kirgizia szakmunkásainak 50 százaléka nő A Nagy Októberi Forradalom előtt Kirgíziában egyetlen írástudó nő sem volt. Ma az összes szakmunkások 50 százaléka nő. Az egészségügy területén az alkalmazottak 84 százaléka, a tanítók közül 55 százalék nő. Százhúsz nőnek van doktorátusa, illetve a tudományok kandidátusa. A Somogy megyei Húsipari Vállalat ideiglenes munkára egy ács szakmában jártas dolgozót keres. Jelentkezés a Somogy megyei Húsipari Vállalat főkönyvelőjénél mindennap 8-tól 16 óráig. ______________________(20628) É SZREVETTÜK Kedden bezárja kapuit a kisipari szövetkezetek áruit bemutató kiállítás. A Béke Szálló nagytermében megrendezett termékbemutató sikert aratott. A látogatók aprólékosan, bíráló szemmel néztek meg szinte minden kiállított darabot, és megmondták véleményüket. Sokan a kiállítás vendégkönyvébe is beírták észrevételüket. Megdicsérték az ízléses elrendezést, tetszett nekik, hogy a kiállítók nem tették vásárlásán zsúfolttá a termet, mindenből keveset, de a legjellemzőbbet mutatták be. Mi sem bizonyítja jobban a sikert, mint az, hogy a legdrágább bútor, a Barcsi Építőipari KTsz 25 ezer forintos kombinált szekrénye, ebédlő- és dohányzóasztala, rekamiéia már rögtön a megnyitása után elkelt, s szinte versenyeztek érte a vevők. A látogatók azonban nemcsak dicsértek. Elmondták azt is, mi hiányzik, mi kellett volna. Többen kérték, hogy a rendezők máskor lássák el árcédulával a termékeket, még ha ezt helyenként csak irányár feltüntetésével tudják is megoldani, s ha — mint most is — elsősorban kiállítást és nem vásárt akarnak rendezni. Mindenkinek feltűnt, mennyire előretörtek a vidéki ktsz-ek. A Kaposvári Asztalosipari, Agyagipari, Szíjgyártó KTsz-szel szinte egyformán élvonalbeli terméket hozott a barcsi, a siófoki, a tahi ktsz. Érdemes lenne megvizsgálni, hogyan fejleszthetnénk ésszerűen tovább az ipari üzemekben szegény Tabon működő műszaki ktsz-t. Az egyik szövetkezeti vezető azt mondta: azért is rendezték ezt a termékbemutatót, hogy észrevegyék a klsz-eket. Hogy ők is tudnak jó minőségű, tetszetős kivitelű árut készíteni. Nos, a közönség észrevette ezt. A kiállítás alapján kétségtelen, hogy kisipari szövetkezeteink megfelelő műszaki és egyéb felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy tovább fejlődjenek.
