Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-04 / 183. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, I960, angflsrfns 4« CarapkiR nyilatkozata a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésérái folyó genfi értekezleten Genf (TASZSZ), A nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezlet ked­den ülést tartott. Folytatták az értekezlet elé terjesztett doku­mentumok megvitatását. Az ülésen Carapkin szovjet megbízott nyilatkozatot tett azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, amelyet az Egyesült Államok megbízottja a föld alatti nukleáris robban­tások ellenőrzéséről terjesztett elő. Mint ismeretes, a. föld alat­ti nukleáris robbantások el­lenőrizhetősége az együk leg­fontosabb kérdés, amelynek megoldása a háromhatalmi ér­tekezletre vár. Az Egyesült Államok javasolta, hogy e kérdés tisztázására végezze­nek szeizmikus kutatásokat, mert amerikai részről kétség­bevonták azoknak az ellenőr­zési. javaslatoknak hatékony­ságát, amelyekben nyolc or­szág tudós szakértői 1958-ban már megájlapodtak. Az amerikai kormány nem­rég bejelentette, hogy e ku­tatások céljából nukleáris robbantás-sorozatot hajt végre a jöld alatt. A Szovjetunió nem tartja szükségesnek, hogy bármiféle különleges kutatá­sokat, még kevésbé nukleáris robbantásokat végezzenek, mert az amerikai tudósok részvételével a szakértők ál­tal 1958-ban kidolgozott ellen­őrzési javaslatok biztosítják a kellő ellenőrzést. Mégis a Szovjetunió hozzájárult, hogy korlátozott számban végezze­nek föld alatti nukleáris rob­bantásokat, hogy elhárítsa az amerikaiak által a genfi tár­gyalásokon támasztott akadá­lyokat. Az Egyesült Államok elein­te olyan ellenőrzést javasolt a kísérleti robbantásokra nézve, amelynek fiktív jellege telje­sen világos volt. E javaslatok értelmében a robbantásoknál felhasználandó nukleáris be­rendezéseket előzőleg ládákba zárnák. Senkinek sem mutat­nák meg, és külön raktárak­ban őriznék a robbantás idő­pontjáig. A szovjet küldöttség bírálatának hatására az Egye­sült Államok elismerte, hogy meg kell vizsgálni a nukleáris berendezések belső szerkeze­tét, de az ehhez való hozzájá­rulást ahhoz kötötte, hogy a három nagyhatalom — a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia — képviselőiből nemzetközi szervet kell alakí­tani, és ennek adják át a rob­bantásra szánt berendezése­ket. Carapkin a keddi ülésen tett nyilatkozatában kifejtette, hogy a szovjet kormány meg­vizsgálta a kutatási célokat szolgáló föld alatti nukleáris robbantások ellenőrzésére vo­natkozólag július 12-én elő­terjesztett új amerikai javas­latokat. Pozitív tényező, hogy az Egyesült Államok elismeri annak a szovjet álláspontnak a helyességét, hogy a szeizmi­kus kutatásokra szánt nukleá­ris berendezések belső szerke­zetét meg kell vizsgálni. Ez az amerikai hozzájárulás lehető­vé teszi olyan kölcsönösen el­fogadható ellenőrzési intézke­dések kidolgozását, amelyek­nek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a nukleáris fegyverek tökéletesítésére használják fel a szeizmikus kutatások céljából végzendő nukleáris robbantásokat. A Szovjetunió nem ellenzi, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Eritannia olyan szervet létesítsen, amelynek e két ha­talom átadja a kutatási célo­kat szolgáló föld alatti robban­tásokhoz szükséges nukleáris berendezéseket. A Szovjetunió azonban nem vehet részt egy ilyen szervben, mert az azt jelentené, hogy nukleáris töl­teteket szállít az Egyesült Ál­lamoknak olyan kutatások végzésére, amelyeket a szovjet kormány szükségtelennek ítél, és amelyekhez csak azért já­rul hozzá, hogy elhárítsa a tárgyalások útjából az ameri­kaiak támasztotta akadályo­kat, és meggyorsítsa a nuk­leáris fegyverkísérletek meg­szüntetésére vonatkozó szer­ződés megkötését. A szeizmi­kus kutatásokhoz szükséges nukleáris berendezéseket an­nak a félnek kell biztosítania, amelyik e kutatásokat kezde­ményezte, és ilyen célú nuk­leáris robbantásokat kíván végrehajtani, vagyis ez eset­ben az Egyesült Államoknak. A szovjet kormány tudomá­sul veszi az amerikai • megbí­zottnak azt a kijelentését, hogy az Egyesült Államok te­rületén végrehajtandó kutató robbantásokhoz elavult nuk­leáris berendezéseket használ­nak majd fel, vagyis olyan be­rendezéseket, amelyek már nem jelentenek titkot a nuk­leáris hatalmak számára, és így belső szerkezetük meg­vizsgálása nem juttathatja egyoldalú katonai előnyökhöz a Szovjetuniót, mert hiszen — mint ismeretes — a Szovjet­unió a legkülönbözőbb és a legújabb atom- és hidrogén­fegyver típusokkal rendelke­zik. A Szovjetunió csak azért ragaszkodik a maga támasz­totta ellenőrzési feltételekhez, hogy biztosítékot kapjon arra, hógy az Egyesült Államok ku­tatási célokból végzendő nuk­leáris robbantásai során ne maradjon sem közvetve, sem közvetlenül lehetőség meglé­vő nukleáris fegyverfajták tö­kéletesítésére, avagy újak ki­próbálására. A szovjet kormány úgy véli, az Egyesült Államoknak nincs semmiféle. indoka, hogy ne fo­gadja el a június 15-én elő­terjesztett szovjet javaslatot. Ez a javaslat tartalmazza azt a négy feltételt, amelynek megvalósítása a szovjet kor­mány véleménye szerint elen­gedhetetlen ahhoz, hogy ki­zárják a szeizmikus kutatások céljából végzendő nukleáris robbantások felhasználását már meglévő nukleáris fegy­verfajták tökéletesítésére, il­letve újak kidolgozására. A szovjet megbízott ezután emlékeztetett azokra az ellen­őrzési feltételekre, amelyeket a szovjet küldöttség a június 15-í ülésen ismertetett. Az említett rendelkezések megtartása biztosítja — hang­súlyozta befejezésül Carapkin —, hogy az ellenőrzés nemcsak látszólagos, hanem valóban hatékony legyen, valamint azt, hogy a föld alatti nukleá­ris robbantások eredeti ren­deltetésüket szolgálják, és ne mozdítsák elő a tömegpusztító fegyverek további fejlesztését. (MTI) Lodge úr cselvetései Moszkva (TASZSZ). Igor Orlov, a TASZSZ hírmagyará­zója írja: Henry Cabot-Lodge, az Egyesült Államok ENSZ-képvi- selöje rendkívül ingerülten reagált arra a legutóbbi szovjet nyilatkozatra, amely szerint most, az ENSZ-köz­gyűlés ülésszaka előtt célszerűtlen összehívni az ENSZ le­szerelési bizottságát. Lodge New Port-i sajtóértekezletén bí­rálta azt a szovjet javaslatot, hogy a leszerelés problémáját atíogpan és sokoldalúan, az ENSZ-tagállamok kormányfői­nek személyes részvételével vitassák meg az ENSZ-közgyű- Jés legközelebbi ülésszakán. Amint Lodge-zsal gyakorta előfordul, bírálata ezúttal sem tartalmazott semmiféle bizonyítékot vagy érvet. Lodge egyszerűen kinyilatkoztatta, hogy a szovjet terv »kísérlet a leszerelési tárgyalások előrehaladásának megakadályozásá­ra«. Még ha figyelmen kívül hagyjuk a választási hadjáratot, amelybe Lodge szemlátomást nyakig belemászott, akkor is meg kell állapítani, hogy az amerikai ENSZ-képviselő nevet­séges helyzetbe került. Ismeretes, hogy hosszú hónapokon át fenséges nyugalommal figyelte azt a huzavona-taktikát, ame­lyet kollégája, Eaton folytatott Genfben a tízhatalmi lesze­relési értekezleten. Már azelőtt, hogy ez a bizottság megtar­totta első ülését Genfben, néhány jövőbe látó amerikai hír- magyarázó megírta, hogy az Etseníiotoer-kormányban fenn­álló nézeteltérések következtében és különösen a Pentagon­nak, valamint az atomenergia bizottságnak az álláspontja miatt az a feladat hárul Eatonra, hogy elhúzza a tárgyaláso­kat legalább 1961 elejéig, amikor a választások eredménye­képpen új kormány kerül hatalomra. Lodge most azt a látszatot kelti, mintha Washington tü­relmetlenül sürgetné a leszerelési tárgyalások új rafelvéte­lét. Lodge-ot hallgatva azt hihetné az ember, hogy valamifé­le szellem kerítette hatalmába, amely sem éjjel, sem nappal nem hagy nyugtot neki. Azóta, hogy a köztársasági párt al­elnöki élöltje lett, fáradságot nem ismerve sürgeti az Ehfez leszerelési bizottságának összehívását és az amerikaiaktól Genfben már megszokott puszta szócséplés folytatását. Lodge azt bizonygatja, hogy semmiképpen sem tud vár­ni szeptember közepéig, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának megnyitásáig. Mint ismeretes, a Szovjetunió kezdeményezé­sére már az őszi ülésszak elé terjesztették a leszerelés kér­dését. Lodge első pillantásra nevetségesnek látszó viselkedése egyébként igen komoly megfontolásokból fakad. Nixon és Lodge néhány ellenfele a mostani választási csatákban nem­egyszer szegezte azt a vádat az Eisenhower-kormánynak, hogy még sohasem készült fel komolyan a leszerelés kérdé­sének gyakorlati megvitatására. Lodge szóban forgó állás- foglalása előtt a New York Times washingtoni keltezésű je­lentésében közölte: az amerikai katonai körök fokozott nyo­mást fejtenek ki az atomfegyver-kísérletek mielőbbi felújí­tása céljából, hogy »tökéletesebb nukleáris töltetet biztosít­hassanak a ballisztikai rakétáknak«. Lodge ilyen körülmények között két legyet akart ütni egy csapásra. Egyfelől szeretné mielőbb újrakezdeni a lesze­relési tárgyalásokat (pontosabban szócséplést), hogy tetszető­sebb megvilágításba helyezze magát választói előtt. Másfe­lől — és ez a legfőbb — Lodge igyekszik felszítani a szenve­délyeket, élezni a helyzetet és megakadályozni a leszerelés gyümölcsöző megvitatását az ENSZ-közgyűlés közelgő ülés­szakán. Az a tény, hogy Lodge a New Port-i sajtóértekezleten beszélt, alapot ad annak feltételezésére, hogy mondanivaló­ját jó előre jóváhagyta Eisenhower elnök. Ebben az esetben önként adódik az a gondolat, hogy a jelenlegi elnök, aki ismét elmerült a golfozásba, és aki jó né­hány megfigyelő véleménye szerint kudarcba fulladt távol- keleti útja óta sajátos »sztrájkot« folytat New Portban, sze­retné elkerülni, hogy személyesen részt kelljen vennie az ENSZ-közgyűlés leszerelési vitájában. Az az elkésett sietség, amellyel Washington ma a lesze­relés kérdését felkarolja, vagy inkább felkarolni látszik, méltán kelt gyanakvást. Ezek a cselvetések aligha vezethet­nek félre berkit is, hiszen a washingtoni kormány gyakorla­ti tevékenysége távolról sem azt mutatja, rnintha mérsékelni szándékoznék a fegyverkezési hajszát. (MTI) Szovjet jegyzék az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ). Vlagyi­mir Szemjonov szovjet külügy- mdniszterhelyettes augusztus 2-án az Egyesült Államok kor­mányához szóló jegyzéket nyújtott át. Ebben a jegyzékben, ' mely válasz az Egyesült Államok július 18-i jegyzékére, a szov­jet kormány megismétli hatá­rozott tiltakozását az RB—li­es amerikai bombázógép július elsejei határsértése miatt. Az Egyesült Államok kor­mánya július 18-i jegyzékében megpróbálta védelmezni a Szovjetunió ellen elkövetett provokációs cselekményeket, és megismételte azt a képtelen állítást, hogy az RB—47-es amerikai bombázó, amelyet, mint ismeretes, a szovjet határ megsértése után lőttek le, »jogos feladatot teljesített nemzetközi vizek fölött«, »elektromágneses jelensége­ket« tanulmányozott. Az Egyesült Államok kor­mánya — mutat rá a szovjet jegyzék — nem terjesztett é? nem is terjeszthetett elő sem­miféle bizonyítékot, amely megerősíthette volna az RB— 47-es bombázó útjának részle­teire vonatkozó állításait. En­nek a repülőgépnek a Szovjet­unió légiterébe való behatolá­sa tény, amelyet a Szovjet­unió illetékes szervei pontosan megáll apítottak, A szovjet kormány elvárja -* hangsúlyozza a jegyzék —, hogy az Egyesült Államok kormánya véget vet az ameri­kai légierő szovjetellenes pro­vokációinak. Ha ezt nem teszi meg, a Szovjetunió kormánya, mint erre korábban már fel­hívta a figyelmet, minden rendelkezésére álló eszközzel megteszi a kellő intézkedéseket a Szovjetunió népeinek bizton­sága érdekében. (MTI) Az új olasz kormány bemutatkozott a parlamentben Róma (MTI). Amintore Fan- fani, az új olasz keresztény- demokrata kormány elnöke kedden délután kormányával együtt bemutatkozott az olasz parlament mindkét házának. Ügyesen megfogalmazott programnyilatkozatában Fan- fani igen mérsékelt hangot használt, nehogy elriassza azo­kat — főként a szocialistákat —, akiknek jóindulatú tartóz­kodása segítségére lehet a kor­mánynak a bizalmi szavazá­son. A kormány megalakulásának előzményeiről szólva kénytelen volt beismerni, hogy elődjét, Tambronit és kormányát a fasisztaelle­nes érzelmű népi tömegek buktatták meg. A miniszterelnök mindamel­lett nem foglalt állást azzal a Parri szenátor által beterjesz­tett javaslattal kapcsolatban, hogy a parlament hozzon tör­vényt az Olasz Szociális Moz­galom elnevezésű fasiszta párt működésének betiltására. Ugyanakkor igyekezett a kom­munistákat egy síkra helyezni a fasisztákkal, s azt állította, hogy »a kommunisták veszé­lyeztetik a szabadságot és a demokráciát Olaszországban«. Az új kormány követendő külpolitikájáról szólva hang­súlyozta, hogy Olaszország ki­tart az Atlanti Szövetség és az »európai gondolat« immár ha­gyományossá vált politikája mellett. Mindamellett jónak látta megjegyezni, hogy az Atlanti Szövetség tagjai kö­zött »az egyenlőség elve alap­ján« ki kell szélesíteni a poli­tikai tanácskozásokat. — A kormány munkálkodni fog azon — mondotta —, hogy szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki az európai kö­zös piac és az európai szabad­kereskedelmi övezet országai között. Beszéde befejező részében a miniszterelnök arról szólott, hogy a most lezárult kor­mányválság késlelteti az októ­berre tervezett közigazgatási választások előkészítését. Te­hát számítani kell arra, hogy e választásokat esetleg néhány héttel elhalasztják. Fanfani kormánynyilatkoza­tát a parlament tagjai vegyes érzelmekkel fogadták. Újabb afrikai állam vált függetlenné: Niger Párizs (TASZSZ). Afrika tér. képén újabb független állam jelent meg, <a Niger Köztársa­ság. Július 29-én a nigeri tör­vényhozó gyűlés . nemzetgyű­léssé alakult át. A köztársaság hivatalos kikiáltása augusztus 3-án éjfélkor történt. A köz­társaság továbbra is megmarad a francia közösségben. Niger a volt Francia Nyu- gat-Afrika területén fekszik; Területe 200 000 négyzetkilo­méter, lakossága 2 400 000 fő; Fővárosa a 18 000 lakosú Nia­mey. , Anri kor a francia gyarmato< sítók a XIX. század végén ke­zükbe kaparintották Nigert, mindéin erejükkel igyekeztek elnyomni az ország termelő­erőit, és pusztán nyersanyag- forrásnak tekintették Nigert. Az ország gazdaságának fő ágazatai a kezdetleges fokon álló földművelés és a nomád állattenyésztés. Iparral nem rendelkezik, s természeti kin­cseinek kiaknázása éppen hogy megkezdődött (MTI) Napjaink Afrikája Afrika, a kereken 30 millió négyzetkilométer nagyságú, 235 millió lakosú »fekete kon­tinens« a második világháború befejezése óta forrongásban van. A másfél évtizede tartó harc eredményeként önállóvá vált 21 gyarmat, illetve ENSZ gyámsági terület közül ez év folyamán 15 — Kamerun, To­go, Dahomey, Elefántcsontpart, Felső-Volta, Niger, a Mail Ál­lamszövetség tagjai: Szenegál és Szudán, a közép-afrikai köztársaságok uniójának há­rom tagja: Kongó (volt Fran­cia Kongó), Csád és a Közép­afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság (volt Belga Kon­gó), a Malgas Köztársaság és Szomália — vívta ki teljes függetlenségét, illetőleg bizo­nyos korlátozásokkal (külügyi, hadügyi stb. tekintetben) lett önálló országgá. A független országok száma az 1945 előtti 4-ről 25-re nö­vekedett, területük a háború előttinek csaknem nyolcszoro­sa, lakóik száma 1960 július közepén Afrika népeinek majdnem kétharmada. A függetlenségi harc tovább tart. Előreláthatólag 1960 októberében Nigéria, no­vemberében pedig Mauritánia is a független országok sorába lép. TUNÉZIA MAROKKÓ Kairó o ^ E.A.K. sj ^Egyiptom; 1922 ;2touakchoth Khart umo Addisr-Abeb^ Conakry» \ZcSOHTPARr / V.K.1980Ä yíerraTeonj^ —^HMonr.ovii ■ mun LIBÉRIA 'Accra' 'oVaounde, Sp. Guinea, Libreville f) KONOdl / köztársaság' • Loopoldville 1^6D fti/anaajggSS burundi®# ^gnpnyiK^ EGYIPTOM 1922 V Delnyuqaf^^;lR^a''sbu^:' (Dél-Afrikai Unit — mandátuma£ Pretoria, DELAFRIKAI UNIÓ —— ■ 192t BäSptofölä Siáh el-Bénit: Ur.réMér* E. A.K." tgyeséit Arab Köt társaság 0.--CahomeyK f&Mit-MsK. Kr Kö t társaság (ír.)*//*/? (Fr.) - Francia (Pari)'Portugal I I - fúgget/en állam l _____I 19 bű* a függeflenseg fcie/yésának éra ,^r-, -■— * fé/gyarmat gyámság • gyarmat

Next

/
Oldalképek
Tartalom