Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

Péntek, 1960. augusztus 26 3 SOMOGYI NÉPLAP Az idén először termesztenek he- terózis paradi­csomot az öreg­laki Kertimag- és Gyógy növény­termelő Gazda­ságban. Varkói Kálmánná irá­nyításával két­fajta keresztezés folytán egy új vitamindús faj­tát hoznak létre. Képünkön: Mun­ka közben az elektromos pa- szírozógép. 1 má­zsa paradicsom­ból 70 deka ma­got nyernek a kísérletezők. II KISZ kongresszusára való előkészületekről tárgyaltak a kaposvári járásban A Kaposvári Járási KISZ Bizottság megbeszélésen tájé­koztatta a községi párt- és KiSZ-alapszervezeti titkárokat a KISZ közelgő kongresszusé nak előkészületeiről. Megkér­tük Balajcza János elvtársat, a járási KISZ-bizottság titkárát, mondja el, miről esett szó ezen a megbeszélésen. — Megtárgyaltuk, hogy mi­lyen feladatok állnak az alap­szervezetek előtt a közeljövő­ben. A legfontosabb: erősítem a KISZ sorait azáltal is, hogy felvesszük tagnak a példamu­tató fiatalokat. Kértük a titká­rokat, fordítsanak gondot a gazdasági életre is. A járási pártbizottságtól azt a feladatot kapták alapszer­vezeteink, hogy a kongresszus előtt tegyék rendbe a termelő- szövetkezetek portáját, gon­doskodjanak arról, hogy az ud­varokban heverő trágya kike­rüljön a földekre, egyszóval minden lehető segítséget adja­nak meg a fiatalok a közös gaz­daságoknak. — Bizonyára nemcsak a szervezeti életről esett szó ezen a megbeszélésen, hanem más eevébről is. — Igen, a kulturális és sportmunkáról is. Ebben az év­ben a tavalyinál sokkal na­gyobb eredményt kell elér­nünk mindkét területen. Sze­retnénk, hogy a jövő évi kul­turális szemlére minden köz­ségből lenne benevező. A sport­munkában az a fontos, hogy egyre többen vegyenek részt r. spartakiádokon. Az alapszervezeteknek au­gusztus 15-től szeptember 15-ig taggyűléseken kell megbeszél­niük, hogy mit akarnak tenni a kongresszust közvetlenül meg­előző időszakban. A beszámo­lóknak tartalmazniuk kell a határozati javaslatokat is, ter­mészetesen a helyi szemponto­kat figyelembe véve. Azt java­soltuk, hogy a vezetőségek a taggyűlés előtt már tíz nappal készítsék el a beszámolókat, hogy a községek vezetői olvas­sák el, és észrevételeikkel se­gítsék kiegészíteni azokat. A megbeszélés végén — mondotta befejezésül Balajcza elvtárs — felhívtuk a titkárok figyelmét a kongresszusi bé­lyegek terjesztésére. Ezek árá­ból a kongresszus költségeit fe­dezi a KISZ KB. Az előkészítő műhely vezet a Kaposvári Faipari Vállalat munkaversenyében Az éves verseny brigádok között folyik a Kaposvári Fa­ipari Vállalatnál. Egy-egy bri­gád egy bizonyos üzemrész dolgozóiból áll. A küzdelem ál­lását pontozással értékelik. Teljesítik-e tervüket, mennyi anyagot, műhelyköltséget ta­karítanak meg. A példás mun­kafegyelem, a tisztaság, a tár­sadalmi tulajdon védelme is a verseny célkitűzései közé tar­tozik. A helyezéseket havonta teszik közzé, háromhónapon­ként pedig vándorzászlóval és 500 forinttal jutalmazzák meg a legjobb csoportot. Az ütemtervet a vállalat üzejgirészei kivétel nélkül meg­tartották. Első félévi tervüket 103,3 százalékra teljesítették. A legjelentősebb eredményt az anyagmegtakarításban ér­ték el a brigádok. Az év első felében összesen 55 563 forin­(33) — Nahát, ez fantasztikus! — Elvira nem tudott okosabbat mondani, valóban el volt ké- pedve. Valamikor, 1942-ben, vagy talán korábban — az évek úgy összefolynak, abban a kavargásban, ami akkoriban Elvirát körülvette — heves flörtben 'volt Kahnnal. Micso­da dühös szerelem volt. Örökös marakodás — de micsoda ki­békülések ... Erős szerelem, erős italokkal — körülbelül ennyiben foglalható össze a Kahnnal folytatott rövid, he­ves viszony emléke. S még a gondolatra is apró szikrák sza­ladtak végig Elvira meztelen bőrén. — És hogyan találtál rám? — kérdezte, miután első izgal­ma elmúlt. — K. Kázmérral találkoz­tam a Champs Elysées-n. ö adta meg a telefonszámodat. Elvira kacagott: — K. Káz­mérral, úgy látszik, minden­ki találkozik a Champs Ely­sées-n. — Ott tart inspekciót... hogy is hívják csak nálatok? — A Váci utca helyett... — Ügy, úgy ... Még mindig gyorsan vált az eszed. Ezt sze­retem benned. No, nemcsak ezt... — Köszönöm... de az már légen volt. — Hallom, erős kézben vagy. — Ügy, ahogy hallod. — Azért remélem, szóba állsz velem? — Minek, Fritz... Mi értel­me lenne? Tényleg erős kéz­ben vagyok, s aztán már nem is vagyok az a mai csirke. Na­gyon kell vigyázni a pozícióm­ra. — Megint túl okos akarsz lenni. — Megpróbálom. — A te dolgod... Szóval nem akarsz látni? — Ezt nem mondtam. Szí­vesen találkozom veled... de mondd csak, nincs veled sem­mi baj? Ügy gondolom, hogy politikailag... & — Ne félts te engem. Külön­ben majd mindent elmondok. Egyelőre csali annyit:. nem Kaimnak hívnak. — Ja úgy... — értem. — Érteni ugyan nem érted, de majd elmagyarázom. Mi­kor? — Hát, nem bánom, vasár­nap délután gyéré fed hozzám öt óra körül, de előbb telefo­nálj. — Rendben! — és a túlolda­lon már kattant is a telefon. »■Nem is kellene nagy pszicho­lógusnak lenni hozzá — gon­dolta Elvira —, ebből a moz­dulatból is ki lehetne találni, tot takarítottak meg. Különö- sen a gépházi dolgozók igye­keztek minél több hulladékot feldolgozni. Gondos munkával a fenti összeg nagy részét, 40 294 forintot így takarítottak meg. A fényezők 5212, az elő­készítők pedig 4444 forintot ta­karítottak meg a segédanya­gok ésszerűbb felhasználása révén. Az előkészítő műhely a töb­bi feladatot is teljesítette, s 390 ponttal első lett. Az augusztu­si termelési értekezleten ván- dorzászlót és pénzjutalmat kaptak a vállalattól. (Elsősé­gük azért is figyelemre méltó, mert a májusi értékeléskor még a hatodik helyen álltak.) Nem sokkal maradt le a gép­ház és a szabászműhely: 388, illetve 384 pontot szereztek az augusztusi értékelésig. hogy katona, méghozzá német katona állt a vonal túlsó vé­gén. Furcsa fiú ez a Fritz, energikus és elszánt.« Ez volt Elvira igazi típusa, ez a fajta férfi vonzotta, és ennél érte a legtöbb csalódás. Mindeneset­re, nagyon kell vigyázni... Mit is csinálhat ez a Fritz most Párizsban? »Tulajdonképpen ostobaság volt idehívni ezt a fiút« — gondolta Elvira, miközben visszamászott a fürdőkádba, hogy a vízben átmelegedjék. Meg aztán sehol sem tudott olyan jól koncentrálni, mint a fürdőkádban. Vigyázni kell. nehogy most kapjon gellert a sorsa, amikor már úgy látszik, egyenesbe jutott. Persze, ha így maga elé képzeli a két fér­fit, Dublac tömzsi testét, kur­ta, szőrös karjaival és vastag combjaival... a kép egy ki­csit nyugtalanító. De Dublac a biztonság és a kényelem, s ő már annyira közel van a negy­venhez, sőt, ha utána gondol, már egy kicsit túl is van raj­ta — ezt rriagának bevallhatja, ha mások előtt szigorúan tit­kolja is. Nem,.is nehéz titkolni, hiszen ha így elnézi magát, még a harmincból is letagad­hatna, különösen, ha jó napja van... Na, mindegy, most már elkövette ezt a hibát, de majd vigyázni fog, hogy a do­log el ne fajuljon. Igen, igen, vigyázni kell. A horoszkóp is figyelmeztette, hogy fordulat következik az életében, s ő most már szívesen elhagyná a fordulatokat. Elvira minden héten figyelmesen átböngészte az egyik képes magazin horosz­kóprovatát. Nem sok dologban hitt, de a horoszkópban ifién. „Szígeífalu" és lakói Manapság ritkaságszámba menő száraz időben, poros erdei földúton pöfögött a ko­csi. Azért mondom, hogy pö­fögött, mert meglehetősen ne­hezen vonszolta előre magát. Idegen nagy ritkán jár erre? akkor is inkább gyalog, eset­leg mezítláb, hiszen a szekér is tengelyig süllyed az átkozott sárban. Hatalmas kátyúkon, pocsolyáikon át toltuk a gépko­csit, aztán előbukkant az erdő koszorúzta, romantikus kis falu, déli oldalán a Rinya csörgedező vizével. Nem indultam felfedező útra, nem is azzal a szándékkal, hogy ismeretlen, új vagy na­gyon is régi szokásokat mond­jak eiL A faluszéli látvány azonban az első pillanatban is kettősséget mutatott..; Egyenes, rendezett utcáik, a házak előtt villanyoszlopok, az ablakokból rádió hangja szűrő­dik ki, s a házak olyanok, mintha senki sem lakna ben­nük. Nem szeretek elhamarko­dott véleményt alkotni, el is hessegettem a gondolatot, me­lyet a kapukban álldogáló, kis- pádon ülő vagy az udvarban totyogó nénikék látványa éb­resztett bennem. És lám, valaki azt mondta a tanácsházán: kihal a falu. Ha jól emlékszem, Bodrogi Olga volt, a huszonnégy éves admi­nisztrátor, aki különben is elég kedvetlenül, kesergően nyilat­kozott Kisbajomról. Van egy tabló a tanácsháza falán ezzel a felirattal: 1945— rr.ényt alig, de ha átalakítások­ból, renoválásokból és sok-sok társadalmi munkával készültek is, igen biztatóan tanúsítják Kisbajom előrejutását. így gondoltam én. Hanem később valahogy olyan érzésem támadt, mintha a megváltozott élet gondolata mégis kicsit kívül rekedt volna a »szigetfalu« határain. A vasutat valamikor régen azért nem engedték ide építeni, merthogy megvadítja a mar­hákat. Három útja szinte jár­hatatlan, ráadásul hosszú ideig mintha »büntetőtábor« lett vol­na a falu. így, ahogy mondom. Az államosítás óta a huszon­nyolcadik nevelő van a falu­ban, egyetlen év alatt hat-hét pedagógus jött és ment, gyak­ran váltogatják egymást a ta­nácselnökök és titkárok, húsz tanácstagból esetleg nyolc megy el a tanácsülésre, s a já­rásbíróságot, volt olyan nap, hogy 57-en keresték fel ebből a kis faluból — jobbára váló­peres ügyben. Vezetők nem szí­vesen jönnek Kisbajomba, így hát azokat helyezik ide, akik­nek valami van a füle mögött. Akárhogy latolgatom, nagyon rossz dolog ez. Képzeljük el, milyen hatása van, ha a falu népe is mondja, és így fogadja az érkezőt: ide csak az alját küldik : ; : Ritka nagy esemény a faluban, ha telítik a villanypózná­kat. Ez már szórakoztató látvány a gyermekeknek, 1960. A fejlődés bizonygajtói — képeken. A tanácsház, a művelődési otthon, az iskola, a Ráadásul mit várhatunk a «számkivetett«-től ? Jártam az utcákat Kapásból nevelői lakás, a föld.-szöv-bol- megszámláltam vagy nyolc el- tok, a könyvtár, a közkút, az or- , „ ,, ,. . ív . hagyott hazat. Üresen áll, vagy vosd rendelő, a sportpálya és felszerelés, a villamosítás ké­peit láttam ott. Igaz, új létesít­düledezik az időre bízva sor­sát. Posta Lászlóé a 257-es meg a 256-os ház, egyiket örökölte. VA háromtagú család az egyik £ nyári konyhá j át használja, a szo- E1 végre valamiben csak kell*bába ^ látogatóba térnek hmm az embernek. & „T. Elvira tehát elhatározta,^' Nlncs lakáshiány... Azaz hogy vigyázni fog. Sajnos, ezghogy.;; Igen, él nyolctagú csa- nem egészen sikerült. Eszébe is^lád is egyetlen szobácskábán, jutott, és sötét felhő vonult átg Kérdeztem, miért nem adnak la­egyébként derűs hangulatán,: igaz, hogy csak néhány pilla­(kást ezekből a házakból. Nem natra, amikor vasárnap estejkell nekik. Nem, mert a kisba- együtt vacsorázott Kahnnal.gjomi ember olyan, hogy a tar­jtalékföldből is csak azt veszi Rögtönzött vacsora volt:; szardínia, nyúlpástétom, ana-L nász kompót és pezsgő — »amigöérbe, 31111 32 övé volt Világ- éppen a házban akadt«. Kahn Sért sem nyúlna máséhoz. Dublac pizsamáját viselte, \ A Rákóczi utca déli fele elegge komikusán hatott ben-göregeiré. Patak Vilmát, Illés- ne: a.karja hosszan kilógott, ^nét, Tóth Józsefnét, Somogyi nadrag alig ért a terdeig, v}~ínénit, PappékM, Kovács bácsit szont a derekán kétszer is át tudta hajtani a pizsamakabá­tot Fintorgatta az orrát: — Illatos ember ez a te ba­rátod. Nem drogista? — Nem... izzad a szeren-: esetlen, és ezért erősen parfü-; mozi magát. Egyébként nagyon derék ember. — Isten éltesse! — mondta Kahn, és felhajtott egy pohár pezsgőt. — Különben miféle ember? — Tekintélyes ember... po­litikus. — ö, politikus! Ez érdekes. Sőt, nagyon érdekes. Elvira elkomorodott: — Ez ne legyen neked érdekes. — Miért ne? Egy francia po­litikusnak, pláne Ilyen illatos^ embernek, azt hiszem csak a; hasznára lehetek. — Ne légy cinikus. Tudod, hogy ezt utálom. — Nem tudom, hogy utálod, de ez nem is érdekes. Ide hall­gass,' Elvira, hozz össze a pa-j£ sasoddal. — Folytatjuk — házukért, földjükért tartják el mások. A község »egyke — Hát csak megvagyunk mondta Patak Ferencné. Egy mama, aki még ma is kezet akar csókolni.., vagy egyse« szellemmé most büntet elemi erővel. Szóba ereszkedtem egy nyolc­van éves nénikével. Erőnek erejével kezet akart csókolni, amikor búcsúztunk. Láttam egy szép házat, Orbán Feren­cet. A redőnyöket talán öt év­vel ezelőtt engedték le, a há­rom szoba üres. Négyen hátul élik életüket a kiskonyhában ^ Morzsolgatom a szavakat, s nehezen merem kiejteni, hogy elmaradottak az emberek, hogy múltban élők, zárkózottak. Pe­dig azok. Nem önhibájukból, az élzárkózottság következté­ben. ( Jegyzetfüzetemben kérdőjelet tettem, amikor valaki megje­gyezte: »Igénytelenek az embe­rek. Nem érdekli őket a szóra­kozás, a művelődés, ahogy jó volt őseiknek, úgy jó nekik is.« Kérdőjelet tettem, mert igaz, hogy először nem kellett a mo­zi, most már kell; hogy nem kellett a műkedvelő előadás, de csak azért, mert nincs; hogy nem nagyon igénylik az ismeretterjesztést, mert a téli programban beütemezett elő­adásokra egyetlen egy idegen előadó se jutott ki a pártbizott­ság egyik munkatársán kívül. És hogyan hallgatnák a helyi előadót, amikor szent meggyő­ződésük, hogy »ez valami bajt csinált«:. i Hosszú évekig küldhetnek oda feddhetetlen becsületes embereket, a falu népéből már nehéz lesz kiölni a meggyőző­dést ; ; ? Tavaly szervezés volt? de nincs szövetkezet Az őszre várják. Dolgoztak annyit az idén, mint másik három évben összesen? Szorgalmas, jó dol­gos emberek. De most is Ilyen hangok vannak: kell majd a tartalék ..; Meg hogy: szükség van ránk, nem kell itt tsz-t csinálni. Ki ad el akkor búzát a szomszédos falvak népeinek? A pártszervezet? Van. öt­venhat előtt huszonnyolc pa­raszt párttag volt, most csak a tanácstitkár, a felesége meg a boltos, Majer József, aki párttitkár is egy személyben; Nehéz a helyzet — mondják? s a kiutat megtalálni még ne­hezebb. Számvetést csináltunk: Ä nyolcszáznegyven lakóból 103 iskolás gyerek. A fiatalság nincs itthon, vidékre jár. Tel­jes munkabírású ember 102 van a faluban, a többi öreg? munkaképtelen. Még­sem mondanám együtt az ottaniakkal, hogy kihal a falu? Mégse mondanám, hogy az elmaradottságra, a be­gyöpösödött gondol­kodásra nincs orvos­ság. Csak észre kelle­ne venni, hogy a »szi­getfalu« lakói is élni akarnak, úgy élni? mint Kutason vagy Szabáson, s egy ki­csit többet juttatni a kultúra, az anyagi ja­vak, a lehetőségek tengeréből. Vezetőinknek ott is keresni kell az embert? a gondokat, örömöket? ahol még nem csillog­tatta meg igazán fé­__ nyét a szocializmus J ávori Bél*

Next

/
Oldalképek
Tartalom