Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

Péntek, 1960. augusztus 26

3

SOMOGYI NÉPLAP

Az idén először

termesztenek he- terózis paradicsomot az öreglaki Kertimag- és Gyógy növénytermelő Gazdaságban. Varkói Kálmánná irányításával kétfajta keresztezés folytán egy új vitamindús fajtát hoznak létre. Képünkön: Munka közben az elektromos pa- szírozógép. 1 mázsa paradicsomból 70 deka magot nyernek a kísérletezők.

II KISZ kongresszusára való előkészületekről tárgyaltak a kaposvári járásban

A Kaposvári Járási KISZ Bizottság megbeszélésen tájékoztatta a községi párt- és KiSZ-alapszervezeti titkárokat a KISZ közelgő kongresszusé nak előkészületeiről. Megkértük Balajcza János elvtársat, a járási KISZ-bizottság titkárát, mondja el, miről esett szó ezen a megbeszélésen.

— Megtárgyaltuk, hogy milyen feladatok állnak az alapszervezetek előtt a közeljövőben. A legfontosabb: erősítem a KISZ sorait azáltal is, hogy felvesszük tagnak a példamutató fiatalokat. Kértük a titkárokat, fordítsanak gondot a gazdasági életre is.

A járási pártbizottságtól azt a feladatot kapták alapszervezeteink, hogy a kongresszus előtt tegyék rendbe a termelő- szövetkezetek portáját, gondoskodjanak arról, hogy az udvarokban heverő trágya kikerüljön a földekre, egyszóval minden lehető segítséget adjanak meg a fiatalok a közös gazdaságoknak.

— Bizonyára nemcsak a szervezeti életről esett szó ezen a megbeszélésen, hanem más eevébről is.

— Igen, a kulturális és sportmunkáról is. Ebben az évben a tavalyinál sokkal nagyobb eredményt kell elérnünk mindkét területen. Szeretnénk, hogy a jövő évi kulturális szemlére minden községből lenne benevező. A sportmunkában az a fontos, hogy egyre többen vegyenek részt r. spartakiádokon.

Az alapszervezeteknek augusztus 15-től szeptember 15-ig taggyűléseken kell megbeszélniük, hogy mit akarnak tenni a kongresszust közvetlenül megelőző időszakban. A beszámolóknak tartalmazniuk kell a határozati javaslatokat is, természetesen a helyi szempontokat figyelembe véve. Azt javasoltuk, hogy a vezetőségek a taggyűlés előtt már tíz nappal

készítsék el a beszámolókat, hogy a községek vezetői olvassák el, és észrevételeikkel segítsék kiegészíteni azokat.

A megbeszélés végén — mondotta befejezésül Balajcza elvtárs — felhívtuk a titkárok figyelmét a kongresszusi bélyegek terjesztésére. Ezek árából a kongresszus költségeit fedezi a KISZ KB.

Az előkészítő műhely vezet a Kaposvári Faipari Vállalat munkaversenyében

Az éves verseny brigádok között folyik a Kaposvári Faipari Vállalatnál. Egy-egy brigád egy bizonyos üzemrész dolgozóiból áll. A küzdelem állását pontozással értékelik. Teljesítik-e tervüket, mennyi anyagot, műhelyköltséget takarítanak meg. A példás munkafegyelem, a tisztaság, a társadalmi tulajdon védelme is a verseny célkitűzései közé tartozik. A helyezéseket havonta teszik közzé, háromhónaponként pedig vándorzászlóval és 500 forinttal jutalmazzák meg a legjobb csoportot.

Az ütemtervet a vállalat üzejgirészei kivétel nélkül megtartották. Első félévi tervüket 103,3 százalékra teljesítették. A legjelentősebb eredményt az anyagmegtakarításban érték el a brigádok. Az év első felében összesen 55 563 forin(33)

— Nahát, ez fantasztikus! — Elvira nem tudott okosabbat mondani, valóban el volt ké- pedve. Valamikor, 1942-ben, vagy talán korábban — az évek úgy összefolynak, abban a kavargásban, ami akkoriban Elvirát körülvette — heves flörtben 'volt Kahnnal. Micsoda dühös szerelem volt. Örökös marakodás — de micsoda kibékülések ... Erős szerelem, erős italokkal — körülbelül ennyiben foglalható össze a Kahnnal folytatott rövid, heves viszony emléke. S még a gondolatra is apró szikrák szaladtak végig Elvira meztelen bőrén.

— És hogyan találtál rám? — kérdezte, miután első izgalma elmúlt.

— K. Kázmérral találkoztam a Champs Elysées-n. ö adta meg a telefonszámodat.

Elvira kacagott: — K. Kázmérral, úgy látszik, mindenki találkozik a Champs Elysées-n.

— Ott tart inspekciót... hogy is hívják csak nálatok?

— A Váci utca helyett...

— Ügy, úgy ... Még mindig gyorsan vált az eszed. Ezt szeretem benned. No, nemcsak ezt...

— Köszönöm... de az már légen volt.

— Hallom, erős kézben vagy.

— Ügy, ahogy hallod.

— Azért remélem, szóba állsz velem?

— Minek, Fritz... Mi értelme lenne? Tényleg erős kézben vagyok, s aztán már nem is vagyok az a mai csirke. Nagyon kell vigyázni a pozíciómra.

— Megint túl okos akarsz lenni.

— Megpróbálom.

— A te dolgod... Szóval nem akarsz látni?

— Ezt nem mondtam. Szívesen találkozom veled... de mondd csak, nincs veled semmi baj? Ügy gondolom, hogy politikailag... &

— Ne félts te engem. Különben majd mindent elmondok. Egyelőre csali annyit:. nem Kaimnak hívnak.

— Ja úgy... — értem.

— Érteni ugyan nem érted, de majd elmagyarázom. Mikor?

— Hát, nem bánom, vasárnap délután gyéré fed hozzám öt óra körül, de előbb telefonálj.

— Rendben! — és a túloldalon már kattant is a telefon. »■Nem is kellene nagy pszichológusnak lenni hozzá — gondolta Elvira —, ebből a mozdulatból is ki lehetne találni,

tot takarítottak meg. Különö- sen a gépházi dolgozók igyekeztek minél több hulladékot feldolgozni. Gondos munkával a fenti összeg nagy részét, 40 294 forintot így takarítottak meg. A fényezők 5212, az előkészítők pedig 4444 forintot takarítottak meg a segédanyagok ésszerűbb felhasználása révén.

Az előkészítő műhely a többi feladatot is teljesítette, s 390 ponttal első lett. Az augusztusi termelési értekezleten ván- dorzászlót és pénzjutalmat kaptak a vállalattól. (Elsőségük azért is figyelemre méltó, mert a májusi értékeléskor még a hatodik helyen álltak.) Nem sokkal maradt le a gépház és a szabászműhely: 388, illetve 384 pontot szereztek az augusztusi értékelésig.

hogy katona, méghozzá német katona állt a vonal túlsó végén. Furcsa fiú ez a Fritz, energikus és elszánt.« Ez volt Elvira igazi típusa, ez a fajta férfi vonzotta, és ennél érte a legtöbb csalódás. Mindenesetre, nagyon kell vigyázni... Mit is csinálhat ez a Fritz most Párizsban?

»Tulajdonképpen ostobaság volt idehívni ezt a fiút« — gondolta Elvira, miközben visszamászott a fürdőkádba, hogy a vízben átmelegedjék. Meg aztán sehol sem tudott olyan jól koncentrálni, mint a fürdőkádban. Vigyázni kell. nehogy most kapjon gellert a sorsa, amikor már úgy látszik, egyenesbe jutott. Persze, ha így maga elé képzeli a két férfit, Dublac tömzsi testét, kurta, szőrös karjaival és vastag combjaival... a kép egy kicsit nyugtalanító. De Dublac a biztonság és a kényelem, s ő már annyira közel van a negyvenhez, sőt, ha utána gondol, már egy kicsit túl is van rajta — ezt rriagának bevallhatja, ha mások előtt szigorúan titkolja is. Nem,.is nehéz titkolni, hiszen ha így elnézi magát, még a harmincból is letagadhatna, különösen, ha jó napja van... Na, mindegy, most már elkövette ezt a hibát, de majd vigyázni fog, hogy a dolog el ne fajuljon. Igen, igen, vigyázni kell. A horoszkóp is figyelmeztette, hogy fordulat következik az életében, s ő most már szívesen elhagyná a fordulatokat. Elvira minden héten figyelmesen átböngészte az egyik képes magazin horoszkóprovatát. Nem sok dologban hitt, de a horoszkópban ifién.

„Szígeífalu" és lakói

Manapság ritkaságszámba menő száraz időben, poros erdei földúton pöfögött a kocsi. Azért mondom, hogy pöfögött, mert meglehetősen nehezen vonszolta előre magát. Idegen nagy ritkán jár erre? akkor is inkább gyalog, esetleg mezítláb, hiszen a szekér is tengelyig süllyed az átkozott sárban. Hatalmas kátyúkon, pocsolyáikon át toltuk a gépkocsit, aztán előbukkant az erdő koszorúzta, romantikus kis falu, déli oldalán a Rinya csörgedező vizével.

Nem indultam felfedező útra, nem is azzal a szándékkal, hogy ismeretlen, új vagy nagyon is régi szokásokat mondjak eiL A faluszéli látvány azonban az első pillanatban is kettősséget mutatott..;

Egyenes, rendezett utcáik, a házak előtt villanyoszlopok, az ablakokból rádió hangja szűrődik ki, s a házak olyanok, mintha senki sem lakna bennük. Nem szeretek elhamarkodott véleményt alkotni, el is hessegettem a gondolatot, melyet a kapukban álldogáló, kis- pádon ülő vagy az udvarban totyogó nénikék látványa ébresztett bennem.

És lám, valaki azt mondta a tanácsházán: kihal a falu. Ha jól emlékszem, Bodrogi Olga volt, a huszonnégy éves adminisztrátor, aki különben is elég kedvetlenül, kesergően nyilatkozott Kisbajomról.

Van egy tabló a tanácsháza falán ezzel a felirattal: 1945—

rr.ényt alig, de ha átalakításokból, renoválásokból és sok-sok társadalmi munkával készültek is, igen biztatóan tanúsítják Kisbajom előrejutását. így gondoltam én.

Hanem később valahogy olyan érzésem támadt, mintha a megváltozott élet gondolata mégis kicsit kívül rekedt volna a »szigetfalu« határain.

A vasutat valamikor régen azért nem engedték ide építeni, merthogy megvadítja a marhákat. Három útja szinte járhatatlan, ráadásul hosszú ideig mintha »büntetőtábor« lett volna a falu. így, ahogy mondom. Az államosítás óta a huszonnyolcadik nevelő van a faluban, egyetlen év alatt hat-hét pedagógus jött és ment, gyakran váltogatják egymást a tanácselnökök és titkárok, húsz tanácstagból esetleg nyolc megy el a tanácsülésre, s a járásbíróságot, volt olyan nap, hogy 57-en keresték fel ebből a kis faluból — jobbára válóperes ügyben. Vezetők nem szívesen jönnek Kisbajomba, így hát azokat helyezik ide, akiknek valami van a füle mögött. Akárhogy latolgatom, nagyon rossz dolog ez. Képzeljük el, milyen hatása van, ha a falu népe is mondja, és így fogadja az érkezőt: ide csak az alját küldik : ; :

Ritka nagy esemény a faluban, ha telítik a villanypóznákat. Ez már szórakoztató látvány a gyermekeknek,

1960. A fejlődés bizonygajtói — képeken. A tanácsház, a művelődési otthon, az iskola, a

Ráadásul mit várhatunk a

«számkivetett«-től ?

Jártam az utcákat Kapásból

nevelői lakás, a föld.-szöv-bol- megszámláltam vagy nyolc el- tok, a könyvtár, a közkút, az or- , „ ,, ,. . ív

. hagyott hazat. Üresen áll, vagy

vosd rendelő, a sportpálya és felszerelés, a villamosítás képeit láttam ott. Igaz, új létesítdüledezik az időre bízva sorsát. Posta Lászlóé a 257-es meg a 256-os ház, egyiket örökölte. VA háromtagú család az egyik £ nyári konyhá j át használja, a szo- E1 végre valamiben csak kell*bába ^ látogatóba térnek hmm az embernek. & „T.

Elvira tehát elhatározta,^' Nlncs lakáshiány... Azaz hogy vigyázni fog. Sajnos, ezghogy.;; Igen, él nyolctagú csa- nem egészen sikerült. Eszébe is^lád is egyetlen szobácskábán, jutott, és sötét felhő vonult átg Kérdeztem, miért nem adnak laegyébként derűs hangulatán,: igaz, hogy csak néhány pilla(kást ezekből a házakból. Nem

natra, amikor vasárnap estejkell nekik. Nem, mert a kisba- együtt vacsorázott Kahnnal.gjomi ember olyan, hogy a tarjtalékföldből is csak azt veszi

Rögtönzött vacsora volt:; szardínia, nyúlpástétom, ana-L nász kompót és pezsgő — »amigöérbe, 31111 32 övé volt Világ- éppen a házban akadt«. Kahn Sért sem nyúlna máséhoz.

Dublac pizsamáját viselte, \

A Rákóczi utca déli fele

elegge komikusán hatott ben-göregeiré. Patak Vilmát, Illés- ne: a.karja hosszan kilógott, ^nét, Tóth Józsefnét, Somogyi nadrag alig ért a terdeig, v}~ínénit, PappékM, Kovács bácsit

szont a derekán kétszer is át tudta hajtani a pizsamakabátot Fintorgatta az orrát:

— Illatos ember ez a te barátod. Nem drogista?

— Nem... izzad a szeren-: esetlen, és ezért erősen parfü-; mozi magát. Egyébként nagyon derék ember.

— Isten éltesse! — mondta Kahn, és felhajtott egy pohár pezsgőt. — Különben miféle ember?

— Tekintélyes ember... politikus.

— ö, politikus! Ez érdekes. Sőt, nagyon érdekes.

Elvira elkomorodott: — Ez ne legyen neked érdekes.

— Miért ne? Egy francia politikusnak, pláne Ilyen illatos^ embernek, azt hiszem csak a; hasznára lehetek.

— Ne légy cinikus. Tudod, hogy ezt utálom.

— Nem tudom, hogy utálod, de ez nem is érdekes. Ide hallgass,' Elvira, hozz össze a pa-j£ sasoddal.

— Folytatjuk —

házukért, földjükért tartják el mások. A község »egyke

— Hát csak megvagyunk mondta Patak Ferencné.

Egy mama, aki még ma is kezet akar csókolni..,

vagy egyse« szellemmé most büntet elemi erővel.

Szóba ereszkedtem egy nyolcvan éves nénikével. Erőnek erejével kezet akart csókolni, amikor búcsúztunk. Láttam egy szép házat, Orbán Ferencet. A redőnyöket talán öt évvel ezelőtt engedték le, a három szoba üres. Négyen hátul élik életüket a kiskonyhában ^ Morzsolgatom a szavakat, s nehezen merem kiejteni, hogy elmaradottak az emberek, hogy múltban élők, zárkózottak. Pedig azok. Nem önhibájukból, az élzárkózottság következtében. (

Jegyzetfüzetemben kérdőjelet tettem, amikor valaki megjegyezte: »Igénytelenek az emberek. Nem érdekli őket a szórakozás, a művelődés, ahogy jó volt őseiknek, úgy jó nekik is.« Kérdőjelet tettem, mert igaz, hogy először nem kellett a mozi, most már kell; hogy nem kellett a műkedvelő előadás, de csak azért, mert nincs; hogy nem nagyon igénylik az ismeretterjesztést, mert a téli programban beütemezett előadásokra egyetlen egy idegen előadó se jutott ki a pártbizottság egyik munkatársán kívül. És hogyan hallgatnák a helyi előadót, amikor szent meggyőződésük, hogy »ez valami bajt csinált«:. i

Hosszú évekig küldhetnek oda feddhetetlen becsületes embereket, a falu népéből már nehéz lesz kiölni a meggyőződést ; ; ?

Tavaly szervezés volt? de nincs szövetkezet Az őszre várják. Dolgoztak annyit az idén, mint másik három évben összesen? Szorgalmas, jó dolgos emberek. De most is Ilyen hangok vannak: kell majd a tartalék ..; Meg hogy: szükség van ránk, nem kell itt tsz-t csinálni. Ki ad el akkor búzát a szomszédos falvak népeinek?

A pártszervezet? Van. ötvenhat előtt huszonnyolc paraszt párttag volt, most csak a tanácstitkár, a felesége meg a boltos, Majer József, aki párttitkár is egy személyben; Nehéz a helyzet — mondják? s a kiutat megtalálni még nehezebb.

Számvetést csináltunk: Ä nyolcszáznegyven lakóból 103 iskolás gyerek. A fiatalság nincs itthon, vidékre jár. Teljes munkabírású ember 102 van a faluban, a többi öreg?

munkaképtelen. Mégsem mondanám együtt az ottaniakkal, hogy kihal a falu? Mégse mondanám, hogy az elmaradottságra, a begyöpösödött gondolkodásra nincs orvosság. Csak észre kellene venni, hogy a »szigetfalu« lakói is élni akarnak, úgy élni? mint Kutason vagy Szabáson, s egy kicsit többet juttatni a kultúra, az anyagi javak, a lehetőségek tengeréből.

Vezetőinknek ott is keresni kell az embert? a gondokat, örömöket? ahol még nem csillogtatta meg igazán fé__ nyét a szocializmus

J

ávori Bél*