Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1960. július 10. Kongói helyzetjelentés Leopoldville (MTI). Kongó­ban a helyzet változatlanul szállítsa Kongóból az ameri­kai állampolgárokat. Befejeződött a nyomozás Powers ügyében NEMZETKÖZI SzEMLE feszült, bár egyes nyugati je­lentések szerint a fővárosban helyreállt a rend. Mint a Reuter jelenti, a je­lenleg Kongóban állomásozó négy belga század megerősíté­sére pénteken este két újabb századot indítottak el Brüsz- szelből. Az angol hatóságok pénte­ken t este felszólították a Kon­góban élő. brit állampolgáro­kat, hogy hagyják el az orszá­got — közli az UPI. Az ame­rikai hírügynökség diplomá­ciai körökből úgy értesült, hogy négy amerikai szállító repü­lőgép és egy helikopter úton van Brazzaville felé, hogy el­Bécs (MTI). Az Osztrák Nép­párt nyilvánosságra hozta Hruscsov ausztriai látogatásá­val .kapcsolatos állásfoglalását. A hivatalos .nyilatkozat beve­zetőben köszönetét mond Raab kancellárnak az olajszállítások csökkentésére irányuló sikeres erőfeszítéseiért. Miután a szovjet—osztrák közlemény világosan megmu­tatja, hogy értékeli a Szov­Párizs (MTI). A kongói ese­ményekről ma már tisztább kép alakul ki a francia fővá­rosban. Megállapítható, hogy a néhány napja független or­szágban történteket egyes hír- ügynökségek erősen felnagyít­va ismertették, nyilvánvalóan ozzal-a céllal, hogy lejárassák az afrikai függetlenségi moz­galom erkölcsi hitelét. A kongói európai lakosság körében kitört .pánikot vég­eredményben csak mendemon­dák okozták. A thysville-i »me­nekültek« rém-meséket talál­tak fel a bennszülöttek erősza. koskodásairól, s ez indította Leopoldville belga lakóit a tö­meges menekülésre. jetunió az osztrák semleges­séget, a nyilatkozat a továb­biakban hangsúlyozza: Auszt­ria a világ többi részétől és elsősorban a nagyhatalmaktól- elvárja, hogy az osztrák szu­verenitást és semlegességet fenntartás nélkül és a szó ér­telmének minden leszűkítése vagy kibővítése nélkül tiszte­letben tartsák. Moszkva (TASZSZ). A szov­jet minisztertanács mellett működő Állambiztonsági Bi­zottság befejezte a nyomozást Francis Gerra Powers ameri­kai felderítő ügyében. Powers 1960. május elsején egy Lock­heed U—2 mintájú repülőgé­pen behatolt a Szovjetunió lé­giterébe kémadatok gyűjtése céljából, ipari és honvédelmi objektumokat fényképezett, egyéb hírszerző adatokat is gyűjtött, amíg egy rakéta több mint húszezer méter magas­ságban le nem lőtte a repülő­gépet. Powerst az államellenes bűn cselekmény ékről szóló tör­vény 2. cikkelye által megha­tározott kémkedés bűntette miatt vonják büntetőjogi fele­lősségre. A Szovjetunió legfőbb ügyé­sze jóváhagyta a Powers ellen kiadott vádiratot. A hadbíró- sági szabályzat 9. és 16. cikke­lyének megfelelően Powers ügyét a szovjet Legfelsőbb Bí­róság kollégiuma elé terjesz­tették tárgyalás végett. (MTI) Az Osztrák Néppárt állásfoglalása az ausztriai Hruscsov-látogatással kapcsolatban Amerikai lapok beismerései * az Egyesült Államokban választási hadjárat címén folyó komédiáról New York (TASZSZ). Free­man, a TASZSZ New York-i tudósítója írja: A Demokrata Párt és a Köz­társasági Párt ez évi kongresz- szusai ugyanolyan cirkuszi hó- kusz-pókuszok között zajlanak majd le, mint az előzők. A kongresszuson ékesszólóan ma­gasztalják majd a párt »jóte­vőit« és szidalmazzák a kon- kurrens pártot. Gépiesen el­fogadják, majd a közösen meg­fogalmazott' pártprogramot, amely arra hivatott, hogy lep­lezze a párton belül mutatko­zó nézeteltéréseket és minél több választót félrevezessen. Felszólalnak azok a személyek, akik arra pályáznak, hogy a párt a köztársasági elnök tiszt­ségére hivatalosan jelölje őket, és zajos tüntetések lesznek — gyakran külön erre a célra fel­bérelt emberek részvételével — e jelöltségre pályázók mellett. Végül elkövetkezik az elnök­jelölt és az alelnökjelölt meg­választása. A kongresszus min­den ülése imával és a himnusz elénekléséve) kezdődik és vég­ződik. Ezek a ceremóniák és egyéb ostobaságok gúnyos és cinikus kommentárokra adnak alkal­mat még azokban a lapokban is, amelyek a leghatározottab­ban védelmezik az amerikai aki azt akarja, hogy jelöljék, szívósan küzd is ezért, és ezt be is vallja. Passzív jelölt: olyan személy, aki akarja, hogy jelöljék és szívósan küzd is érte, de azt állítja, hogy csak azért vállal­ná ezt a fáradságot, hogy meg­mentse az országot a súlyos sorscsapástól: egy másik pá­lyázó jelölésétől.« A New York Herald Tribu­ne Los Angeles-i tudósítója be­számol arról, hogy előkészüle­tek folynak »spontán tünteté­sek« megtartására azok támo­gatása érdekében, akik a De­mokrata Párt július Il-én Los Angelesben megnyíló országos kongresszusán a jelöltségre pályáznak. Majd a tudósító többek között ezt írja: »Minden jelöltségre pályázó nagy buzgalommal spontán tüntetéseket készít elő. Az ele­mi erejű lelkesedés kitörése, zenekarok csindadrattája és a licitálás, amire azután kerül sor, hogy felveszik a jelöltlis­tára azok nevét, akik a Demok­rata Párt kongresszusán jelö­lésre pályáznak, azt célozza, hogy megmutassák az ország­nak és a küldötteknek, milyen hihetetlen támogatást élveznek a jelöltek, és így mindenkit meggyőzzenek arról, hogy leg­jobb, ha az illető jelölését tá­mogatja.« Miután rendkívül fontos, hogy elejét vegyék minden meglepetésnek, a spontán tün­tetéseket másodpercnyi pon­tossággal, minden részletében előkészítik. Így Kennedy sze­nátor agitátorai 23 perces spontán tüntetést terveznek. Johnson szenátor százöt spontán tüntetőt és huszonegy tagból álló zenekart bérel a szakszervezetek által megálla­pított díjazással. Symington szenátor ugyanilyen arányú spontán tüntetést szervez. Az egyik legnagyobb prob­léma, amelynek megoldásától a főpróba nélkül sorra kerülő tüntetések sikere függ az, hogy mennyire tudják megtöl­teni a sportaréna karzatát tün­tetőkkel. Miután ötször annyi jegyet nyomattak, mint ahány hely van a karzaton, a tünte­tés szervezői megparancsolták embereiknek, hogy szerdán a jelölés napján már hajnalban gyülekezzenek a bejáratnál, hogy helyhez jussanak a kar­zaton. Kennedy tüntetői megkap­ják a szenátornak a jelölés al­kalmából mondandó beszédét sokszorosított formában. A szö­vegben megjelölik, hol kell tapsolni. Symington és Ken­nedy klakkőrjei maguk is he­lyet foglalnak a karzaton, hogy buzdítsák a tüntetőket. (MTI) A békés együttélés a gyakorlatban Amikor a krónikás meg akarja vonni Hruscsov szovjet miniszterelnök most befe­jeződött ausztriai látogatásának első mérle­gét, eszembe jut a filmhíradónak az a kép­sora, amely a Lenin atomjégtörő útját mutat­ta be. Ahogy a hajóóriás acélos orra mellett játékszerként töredeztek szét az öles jégtáb­lák, úgy repedezett szét a hidegháborús uszí­tok újonnan fagyasztott »jégpáncélja«, még­pedig nemcsak Ausztriában — ahol a szovjet kormányfőt egyre jobban megmutatkozó ba­rátsággal, elismeréssel és lelkesedéssel fogad­ták —, hanem világszerte is. Mert a világ közvéleménye nagy érdeklődéssel várta, ho­gyan alakul az amerikai kémrepülések miatt meghiúsult párizsi csúcsértekezlet után a Szovjetunió miniszterelnökének első nyuga­ti országban tett látogatása. S ezt a várako­zást csak fokozták az impejialista sajtó olyan­fajta »elmefuttatásai«, hogy Hruscsov a pári­zsi csúcsértekezlet előkészítő megbeszélésein »megtagadta a békés együttélés elveit«. Nos, csattanós választ adott erre az egész auszt­riai látogatás, amelyen az osztrák nép .min­den rétegének képviselői a maguk szemével és fülével győződhettek meg arról, hogy a szovjet kormányfő a békének és a népek ba­rátságának fáradhatatlan szószólója. Hrus­csov ország-világ előtt jelentette ki a Fiat autógyárban: »Bármelyik pillanatban készek vagyunk az általános és teljes leszerelésre... ha rajtunk múlna, ez máris megvalósult vol­na«; majd később az osztrák—szovjet társa­ság hofburgi nagygyűlésén: »A csúcstalálko­zó megtorpedózásától függetlenül, a szovjet kormány továbbra is a békés együttélés alap­jára építi politikáját, és arra törekszik, hogy békés tárgyalások útján oldja meg a sürgető nemzetközi kérdéseket.« Sőt linzi rögtönzött sajtóértekezletén nyíltan megmondta: Ha az amerikai kormány közölné a szovjet kormány­nyal, hogy hajlandó egyezményt aláírni a le­szerelésről, a fegyverek megsemmisítéséről, a katonai erők feloszlatásáról és az ellenőrzés­ről, a Szovjetunió egy pillanatig sem késle­kednék ugyanezt megtenni. »Azt sem kérdez­nénk — folytatta —, hogy amerikai részről ki írja alá a szerződést. Hajlandók vagyunk bármelyik meghatározott amerikai kormány­nyal megkötni azt.« Ennél világosabban és nyíltabban nem is lehet hitet tenni a béke fenntartása mellett. Hruscsov leleplezve a nyugati propaganda mindenfajta csűrös-csa­varását,'-csütörtöki-televíziós beszédében egye­nesen kijelentette: »Mi a békét akarjuk, de nem kolduljuk«, vagyis, hogy a Szovjetunió, a világ e legerősebb hatalma a békés tárgyalá­sokat nem a szócséplésért, az emberek ámí­tásáért kívánja — mint egyes tárgyalópartne­rei —, hanem őszinte szándékkal, és az embe­riség igazi boldogulása érdekében. Nagy ta­nulság lehetett ez világszerte, és fel kellet, hogy nyissa még azoknak a szemét is, akik­ben a hidegháború tollnokái esetleg »a szov­jet álláspont megmerevedésének« hitét kel­tették. Hruscsov ausztriai útja nagyszerű példát mutatott arra, hogy két ország társa­dalmi rendszerének és ideológiai nézeteinek különbözőségétől függetlenül — hogyan fej­lesztheti baráti kapcsolatait. A Reynold News című angol lap állapította meg: »Hruscsov és Raab kancellár megbeszélései világosan meg­mutatták, Hruscsov fő gondja, hogy hosszú- lejáratú tervet készítsen a békés együttélés­hez.« Világosan felismerte ezt az osztrák nép is, amely nem engedte senkitől sem előírni niagának, kit szabad szívélyesen üdvözölnie, hanem szeretettel^— sokszor megható ajándé­kokkal — üdvözölte a osztrák fővárosban és vidéki körútja során »Európa legnagyobb és leghatalmasabb államának vezetőjét«, ahogy Schärf államelnök köszöntötte Hruscsovot ér­kezésekor a repülőtéren. A szovjet miniszter- elnök nem egy beszédében kifejezésre jut­tatta elismerését a két ország viszonyainak kedvező alakulásáról. »Országaink kapcsola­tai jók, és példaképül szolgálhatnak mások számára« — mondotta a Fiat-gyárban. »Ügy vélem, a nyugati hatalmak egyes államférfiai jól tennék, ha megtanulnák az osztrák ál­lamférfiaktól, hogyan kell becsületesen és őszintén tárgyalni« — jelentette ki az Impe- rial-szállóban adott ebéden. , Ez az elismerés a látogatás befejezésekor aláírt közös nyilatkozatban is kifejezésre ju­tott. E nyilatkozat értelmében a Szovjetunió számos kölcsönösen előnyös kereskedelmi meg­állapodást köt Ausztriával, amely az állam- szerződés és a moszkvai memorandum alap­ján eszközölt szállítások pótlására újabb áru- szállításokat tesz lehetővé a nyugati gazdásá­gi csoportosulások által szorongatott osztrák gyárak számára. Nem alaptalanul feltételezhetjük, hogy a Szovjetunió és Ausztria erősödő kapcsolatai kedvező befolyást gyakorolnak majd' az oszt­rák államnak és szomszédainak viszonyára is. A látogatás tényeit az újságolvasók ismerik, azokat nem kell felidézni. Hruscsov látogatásának alapján megállapítható, hogy diadalmaskodik a békés együttélés gondola­ta. Persze a dolgok ilyen fejlődése nem tet­szett osztatlanul mindenkinek. A barát örült, az ellenség mérgelődött. Bizonyos nyugati kö­röket rendkívül nyugtalanított az, hagy Hrus­csovot olyan rokonszenvvel fogadják az oszt­rákok, akik mindinkább megismerik a Szov­jetunió bel- és külpolitikai vonalát. Ez a nyugtalanság jutott kifejezésre a bonni és a washingtoni kormány tiltakozásában, amely- lyel igyekeztek megzavarni a tárgyalások me­netét. Az Egyesült Államok militarista körei és bonni kiszolgálóik — vagy talán fordítva áll a helyzet? — azzal próbáltak kellemet­lenkedni az osztrák kormánynak, hogy tilta­koztak nála, mert »módot nyújtott Hruscsov- nak baráti (mármint az osztrákokkal »baráti« — szerk. megjegyzése) országok elleni kiro­hanásra.« És mi volt ez a »kirohanás«? Az, hogy á szovjet kormányfő Salzburgban fi­gyelmeztetett: »Ügy vélem, Ausztria nem néz­heti közömbösen, hogy közvetlen a szomszéd­ságában a revansista körök egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Még vannak egye­sek, akik nem adták fel a »nagy Németor­szág« megteremtésének terveit...« Vagy ki­mondta, hogy rpilyen veszélyesek Ausztriára az olasz határ közelében létesített NATO-tá- maszpontok. Persze, hogy nem tetszik ez a harcias amerikai tábornokoknak, akik újabb rakétakilövő-helyeket szeretnének az Olasz­országhoz tartozó Dél-Tirolban, amelynek ügyét Ausztria most viszi az ENSZ elé, se a kö­zös piachoz húzó és »nagynémet gondolattal játszó« bonni klikknek és osztrák híveiknek. Mindez azonban elenyészik abban az egy­öntetű meggállapításban, hogy Hruscsov lá­togatása »a kastélyoktól a kunyhókig« diadal­ra juttatta a békés együttélés gondolatát. Nem kétséges, hogy ez a gondolat, hála a szo­cialista tábor legyőzhetetlen erejének és a vi­lágméretű- békeharcnak, mind nagyobb töme­geket hódít meg. életformát. így a Wall Street Journal washingtoni tudósítója kong­resszusi útmutatót tálal fel az Olvasóknak. íme az útmutató néhány részlete: »Kongresszusi • terem: egy hagy helyiség, amelyet rend­szerint állatvásárakra, ló-kiál- lításokra és jégkorong-mérkő­zésre használnak a benne ter­jengő összes szagokkal. Aktív jelölt: olyan politikus, Haladó folyóiratokat tiltottak be Nyugat- Németországban Bonn (MTI). Északrajna- Vesztfálía tartományi belügy­miniszterének rendeletére a rendőrség pénteken házkuta­tást tartott több haladó folyó­irat és kőnyomatos sajtó-tájé­koztató — így a düsseldorfi Freie Meinung, továbbá a Bonner Korrespondenz, az Offene Wort stb. — szerkesz­tőségében. Ugyanakkor elren­delték a folyóiratok azonnali betiltását. Újabb három halott Szicíliában A kormány visszautasította Merzagora fegyverszüneti javaslatát Róma (MTI). Pénteken Szi­cíliában újabb heves összetű­zésre került sor a baloldali tüntetők és a rendőrség között. Szicíliában a helyzet már egyébként is régóta feszült a nehéz életkörülmények miatt. Cataniában és Palermóban a rendőrök tüzet nyitotak á tö­megre és a késő éjjeli órákig tartott harcoknak végül is há­rom halott és csaknem száz­negyven sebesült áldozata van. A halottak között van egy 15 éves fiú is. Háromszázhatvan személyt letartóztattak, kö­zöttük a szicíliai tartományi gyűlés egyik kommunista tag­ját. A két szicíliai város utcáin rendőrök cirkálnak. Az üzlete­ket és színházakat bezárták. A külföldi turisták nem mernek kimozdulni a szállodákból. Szórványos összetűzéseket je­lentettek Milánóból, Rómából, Firenzéből is. Ezek közül a legsúlyosabb a firenzei székes- egyház előtt játszódott le, ahol a tüntetők és a rendőrök, illet­ve csendőrök harca több mint egy órát tartott. A csendőrök lovas egységekkel és könny­gáz bombákkal oszlatták szét a tömeget. Többen megsérültek. Mint ismeretes, Merzagora, a szenátus elnöke tizenötnapos »fegyverszünetet« javasolt. Az indítványt a baloldal elfogadta, a jobboldal azonban visszauta­sította, jóllehet az elnök figyel, meztetett arra, hogy Olaszor­szág a polgárháború küszöbén áll. A kormány később nyilat­kozatot adott ki, amely meg sem említi Merzagora javasla­tát, hanem visszautasít minden -kompromisszumot« és kijelen­ti, »el van szánva kötelességé­nek teljesítésére és nem engedi meg, hogy az utca beavatkoz­zék a parlament ügyeibe«. Az Olasz Kommunista Párt vezetői nyilatkozatban foglal, koztak a »fegyverszüneti« ja­vaslattal. A nyilatkozat meg­állapítja, hogy a kommunisták pozitívan értékelik az indít­ványt, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a kor­mány provokatív és erőszakos politikája csak súlyosbíthatja a helyzetet. A nyugati hírügynökségek kommentárjai emlékeztetnek rá, hogy Tambroni kormánya már áprilisi hatalomrajutásakor rendkívül ingatag talajon állt. Fasiszta szavazatokra volt szükség ahhoz, hogy biztosítsa létét, és túléljg a képviselőház­ban tartott bizalmi szavazást. Miért gátolja az Egyesült Államok az érdemleges vitát a genii leszerelési tárgyalásokon? Washington (TASZSZ). Was. hingtonban közzétették a sze­nátus leszerelési albizottságá­nak június 10-i zárt üléséről készített jegyzőkönyvet. Az itt nyilvánosságra hozott adatok fényt vetnek arra, miért is gá­Soroxatos földrengéseket és tűxhány ókitörést jelentenek Dél-Chiléből Földcsuszamlások és árvíz Japánban Santiago (MTI). A dél-chilei Valdiviából pénteken újabb sorozatos földrengéseket jelen­tettek. A százezer lakosú, el­öntéssel fenyegetett város ki­ürítése még tart. Az utászoszta­gok folytatják a gátépítési munkákat, hogy megfelelő idő­ben lecsapolva a roppant mér­tékben felduzzadt tavakat, el­tereljék a lezúduló több mint hárommillió köbméter vizet Valdiviától és a közbeeső, idő­közben már teljesen kiürített tizenkét falutól. Az eddig emelt gígkkal már több mint egy hónapja sikerült elejét venni az özönvízszerű elemi csapásnak. Mint az AP és UPI jelenti, pénteken kitört az Andokban lévő Tupungatitó tűzhányó. Részletes tudósítások meg nem érkeztek a fővárosba. Tokió. Dél-Japánban pénte­ken a felhőszakadások árvize­ket és földcsuszamlásokat okoz­tak. Az ár sok házat elsodort. A pénteki veszteséglista: tizen, kilenc halott, három eltűnt és huszonhét sebesült. Csupán Hirosima környékén tizennégy ember halt meg. Mintegy tíz­ezer ház és hatalmas szántóte­rületek kerültek víz alá, tolta az Egyesült Államok a haladást a genfi leszerelési ti­zes bizottság tárgyaié' ‘ \ Az albizottság ülésein meghallgat­ták Phillip Farley-t, az ameri­kai külügyminiszter atomener­giaügyi, leszerelési szakértőjét. Farley szavaiból kitűnt, hogy az Egyesült Államok a maga részéről nem szándéko­zott új leszerelési javaslatokat terjeszteni a csúcstalálkozó elé. Az Egyesült Államok abban látta a főfeladatát, hogy rábír­ja a Szovjetuniót, mondjon le az általános és teljes les e elési javaslatáról. Farley kijelentet­te: a nyugati hatalmak, élü­kön az Egyesült Államokkal, -mem voltak hajlandók olyan egyezményt aláírni, amely ar­ra kötelezett volna bennünket — vagyis a nyugati hatalma­kat —, hogy meghatározott idő alatt felszámoljuk fegyveres erőinket«. Ehelyett az Egyesült Államok meg akarta nyerni a Szovjetunió beleegyezését bizo­nyos korlátozott intézkedések meghozataléban anélkül, hogy kötelezettséget vállalt volna a jövőt illetően. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom