Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

\ SOMOGYI NÉPLAP j*zonibaf, 1960. július 8» Meleg, baráti tegadtatásbai részesítették a Fiat-gyár munkásai Hruscsevot Bécs (MTI). Negyvenhét bé­csi gyár és különböző ipar- vállalatok munkásai, műhely­bizottságai és igazgatóságai in­téztek már jóval az ausztriai fíriíscsoo-látogatás előtt a bé­csi szovjet nágykövetséghez leveleket, amelyekben kérték a szovjet kormányfőt. hogy ausztriai tartózkodásakor lá­togassa meg telepüket és te­kintse meg munkájukat. Hruscsov csütörtökön kije­lentette: — Szívesen eleget tennék valamennyi meghívásnak, de a bécsi munkások bizonyára megértik, hogy ez lehetetlen. Egy hónap sem lenne elegendő mindehhez, s munkaadóm, a szovjet nép nem adhat ennyi szabadságot. Egyetlen bécsi gyárat tud csak meglátogatni Hruscsov ausztriai látogatása alatt. • A kiválasztott üzem a volt Áustrofiat utódja, a legendás, forradalmi hagyományokról is­mert bécsi automobilgyár lesz, amely a szovjet Moszkvics ausztriai vezérképviselete is és a központi Moszkvics-szervísz üzembentartója. A bécsi munkásság képvise­lői, a Fiat-gyár munkásai szí­vélyes barátsággal várták pén­teken délelőtt a szovjet kor­mányfőt, aki a gyár udvarán rögtönzött beszédet mondott. Hruscsov beszéde elején kö­szönetét mondott a baráti fo­gadtatásért, majd így folytat­ta: — Már régebben is hallot­tunk vállalatukról, ismerjük termékeiket — az önök hűtő­kocsijai a Szovjetunió sok vá­rosában láthatók. Gyáruk vezetői és munkásai azt mondták nekem, hogy az önök vállalata az ország többi gyárához hasonlóan szeretne nagyarányú szovjet megrende­léseket kapni. Elmondhatom önöknek, kedves barátaim, hogy mint a vásárra érkező gazdag kereskedő, én is kije­lenthetném önöknek: csoma­golják be azokat az árukat, amelyeket ,el akarnak adni,, mi megvesszük. Csakhogy az is szükséges, hogy önök is vá­sároljanak tőlünk, hogy le­gyen mivel fizetni. A Szovjet­unió vásárol és elad. Így ke­reskedik. Jó kapcsolataink vannak az osztrák kormánnyal. Jól fej­lődik országaink kölcsönös ke­reskedelme is. Mi hajlandók vagyunk vásárolni Ausztriától árukat bármely értékben, de szükséges, hogy az önök kor­mánya is vásároljon tőlünk ugyanilyen értékben. Ha ez megtörténik, az önök árui nem hevernek majd raktáron, és valamennyiüknek lesz munká­juk. Minden az önök lehetősé­geitől, az önök szándékaitól függ. önök tudják, hogy a leg­utóbbi években sokat utaztam a világ különböző részeiben és mindenütt arra törekedtem, hogy találkozzam és elbeszél­gessek a munkásokkal. Az ilyen találkozások lehetővé te­szik, hogy jobban megismerje az ember, hogyan élnek, mi­képp gondolkodnak a munka emberei, az anyagi értékek létrehozói. Meg kell mondanom, hogy még nem találkoztam — és azt hiszem, nem is fogok találkoz­ni — soha olyan munkással, aki kijelentette volna, hogy jobban szereti a háborút, mint a békés munkát. Ez ért­hető is, hiszen a háború el­pusztítja azt, amit hosszú, szí­vós munkával létrehoznak. Va­jon ki tudná jobban értékelni és óvni az anyagi javakat, mint a munkás, aki azokat létrehozza és tudja, milyen fá­radsággal, milyen erőfeszítés­sel jár minden anyagi érték megteremtése a földön. A tudós új gondolatával for­dulatot idézhet elő a tudo­mányban. a mérnök felfedezé­se technikai forradalmat ered­ményez a termelésben. De mindez csak akkor hoz hasz­not az emberiségnek, ha a munkás hozzáteszi a keze munkáját. Az emberiség még nem emelt pompás szobrot a mun­kásnak. az igazi alkotónak, de a munkás gyárak, vijlamoserő- művek, útiak, házak, színhá­zak, városok és falvak formá­bban emléket állított munká­jának. Ez olyan emlékmű, amelynél pompásabb és ne­mesebb nincs és nem is lehet a világon. A munkásban természeténél fogva az alkotás eszméje ég, nem pedig a rombolásé. Ezért a munkások mindig az első sorokban haladtak a háború ellen, a békéért folyó harcban. A kapitalista országok kép­viselői, amikor megismertet­nek' bennünket gazdásági éle­tükkel, gyakran, mondják gyá­raikra és különböző létesítmé­nyeikre mutatva, íme mit' ér el a kapitalizmus! Csakhogy erre azt lehet válaszolni, hogy mindez a munkásosztály mun­kájának gyümölcse. A villák, amelyekben a munkáltatók laknak ugyanúgy, mint az arany, melyet páncélszekré­nyeikben őriznek, szintén a munkások fáradozásának gyü­mölcse. így tehát hajoljanak meg mélyen a munkások előtt! Csak a munka hozza létre az emberi élethez szükséges érté­keket. Remélem, szavaim senkit sem sértettek meg a jelenlévők közül. Önök tudják, hogy én nem vagyok diplomata, mun­kás voltam, és ha a beszéd eféle témákra kerül, mi őszin­tén meg szoktuk mondani, amit gondolunk. De elég annyi, amennyit mondtam, különben még pro­pagandával vádolnak meg. Jobb, ha arról beszélek önök­nek, hogyan mennek a dolgok nálunk, a Szovjetunióban. Minden okunk megvan, hogy elégedettek legyünk or­szágunk helyzetével. ítéljenek önök maguk: amikor lezajlott az Októberi Forradalom, Oroszország gazdaságilag el­maradott, háború pusztította ország volt. S íme, a szovjet hatalom éveiben már a ter­melés színvonalát tekintve megelőztük az összes európai tőkés országokat, és egész bi­zonyosan utolérjük az Egyesült Államokat is. Ez,t olyan körül­mények között vittük véghez, hogy az Októberi Forradalom óta eltelt időnek körülbelül a felét arra kellett fordítanunk, hogy idegen hódítók ’ellen har­coljunk és helyreállítsuk a há­ború által feldúlt gazdaságun­kat. Ilyen helyezetbe kerülve egyetlen nagy kapitalista or­szág sem tudta volna kiállni a megpróbáltatásokat. Mi azon­ban nemcsak kiálltuk, hanem megingathatatlanul haladunk előre, állandóan fokozva a tempót. Ha nem kémyszerítet- tek volna ránk pusztító hábo­rúkat, ha nem kellett volna új­ra megalkotnunk mindazt, amit a szovjet nép előzőleg már lét­rehozott, akkor a Szovjetunió kétségtelenül már a világ leg­gazdagabb országa lenne. íme néhány konkrét példa. A szovjet hatalom évei alatt ipari termelésünk növekedésé­nek átlagos üteme 10,1 száza­lék volt, az Egyesült Államok­ban pedig ugyanennyi idő alatt csak 3,3 százalék. Az utóbbi hat esztendőben ez az arány még inkább, a javunkra válto­zott: A Szovjetunióban az ipa­ri termelés növekedésének át­lagos évi üteme 11,23 százalék, az Egyesült Államokban pedig 2,4 százalék volt. hétéves Hruscsov ezután a tervről beszélt. Hét év alatt termelési szín­vonalban egész közel kerülünk •y Amerikai Egyesült Államok­hoz, valamivel később pedig magunk mögé utasítjuk Ameri­kát, s ha ebben bárki is kétel­kedik, azzal szívesen találko­zom 1970-ben s akkor majd meglátjuk, kinek volt igaza. Elárulok egy titkot és meg­mondom, honnan ered a mi bi­zonyosságunk. Terveinket min­dig jelentősen túlteljesítettük, s ezért semmi kétség nincs, hogy a hétéves tervet is egész­ben véve határidő előtt végre­hajtjuk. Hazánkban a tervek végre­hajtása nem öncél, hanem azért történik, hogy megköny- nyítsük az ember munkáját, biztossá és örömtelivé tegyük életét. Hazánkban már az idén befejezzük a hét illetve hatórás munkanapra való áttérést, né­hány év múlva pedig mégkezd- iük az átmenetet a hat-, illet­ve ötórás munkanapra. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa törvényt hozott a mun­kások és alkalmazottak adóz­tatásának megszüntetéséről. Ezt a feladatot 1965-ig teljesítjük. Így a Szovjetunió lesz a világ első országa, ahol a munkabér után nem kell adót fizetni. Nem titkoljuk, hogy vannak még nehézségeink és fogyaté­kosságaink. Így többek között érezhető a lakáshiány. De a szovjet állam célul tűzte ki, hogy a legközelebbi években teljes mértékben kielégíti a lakosság lakásszükségletét. Év- ről-évre több lakást építünk* mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svéd­ország, Hollandia, Belgium és Svájc együttvéve. A hétéves tervünk nagy ösz- szegeket irányoz elő a köz­szükségleti cikkeket gyártó üzemek építésére. De még több ilyen gyárat szeretnénk építe­ni. Ezért parlamentünk, a Legfelső Tanács nem is olyan régen újabb 25—30 milliárd ru­belt szavazott meg erre a cél­ra. A jövőben sem sajnáljuk a pénzt erre a fontos feladatra. Önök jól megérthetik, hogy az agresszív törekvések, a háborús célok tökéletesen ide­genek egy olyan országtól, amely minden erejét a gigászi békés építő munkára összpon­tosítja. Önök tudják, hegy a Szovjetunió nem létesít idegen területeiken katonai támasz­pontokat, nem tart a levegőben halált hozó nukleáris fegyve­rekkel megrakott bombavető­ket, nem küld kémrepülőgépe­ket más országok fölé. A szov­jet állam nem növeli, hanem csökkenti katonai kiadásait és hadseregének létszámát. Készek vagyunk bármikor végrehajtani az általános és teljes leszerelést: feloszlatni a hadsereget, megsemmisíteni a nukleáris és rakétafegyver­készleteket, bezárni minden ka­tonai hivatalt. Ha rajtunk múlna, az általános és ellenőr­zött leszerelés már is megva­lósult volna. — Sajnos, egyes országokban — hogy melyek­ben, azt kitalálhatják! — to­vábbra is működnek azok az agresszív erők, amelyek a leg­kisebb enyhüléssel is szembe­szegülnek. Nem véletlen, hogy éppen a megérlelődött nemzet, közi kérdések rendezésére esetleg alkalmas csúcsértekez­let előkészítésének legfelelős- ségteljesebb pillanatában ezek az erők otromba provokációt követtek el és megtorpedózták az értekezletet. A békeharc nem könnyű do­log. Még sok súlyos akadályba ütközünk majd az általános békéhez vezető úton, s ezzel számolnunk kell. Szükséges azonban, hogy a népek tevéke­nyen, erőteljesen harcoljanak a békéért, leleplezzék a nem­zetközi enyhülés ellenségeit. Kedves elvtársak! Egyes külföldi újságírók azt kérdezgették az utóbbi időben: »■Mit keres Hruscsov Ausztriá­ban, miért jött ebbe az ország­ba?« Erre a kérdésre is válaszol­hatok. Azért jöttünk Ausztriába, mert a nemzetközi együttmű­ködés bővítése a béke és a népek barátságának megszilár­dítása vezetett bennünket, s ha látogatásunk után a békés együttélés elvein alapuló szov­jet—osztrák kapcsolatok még inkább megszilárdulnak, ak­kor elmondhatjuk, hogy láto­gatásunk elérte a célját Országaink között válóban jó kapcsolatok alakultak ki, sőt mások számára is például szolgálhatnak. De ezzel nem szabad megelégednünk. Fej­lesszük hát továbbra is baráti kapcsolatainkat. Végül hadd köszönjem meg ismét figyelmességüket és szí­vélyes fogadtatásukat, hadd kí­vánjak önöknek újabb sikere­ket életükben és munkájukban, a népek békéjéért és barátsá­gáért vívott harcukban! (MTI) Bonn háborús előkészületekre igyekszik felhasználni Nyugat-Berlint A szovjet- kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz Moszkva (TASZSZ). N. P. Firjubin, a Szovjetunió külügy- miniszterhelyettese június 30- án fogadta az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország moszkvai nagyköve­iét, és átnyújtotta nekik a szov­jet kormány jegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciország kormá­nyához azzal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság bevonja katonai elő­készületeibe Nyugat-Berlint. A szovjet kormány jegyzéké­ben megállapítja: A Német Szövetségi Köztársaság kormá­nya háborús előkészületekre igyekszik felhasználni ’Nyugat- Berlint. A nyugatnémet ható­ságok nyugat-berlini lakosokat toboroznak a Bundeswehrbe. Nyugat-Berlinban sok olyan katonai és polgári intézmény alakult, amely nyilvántartja a katonai szolgálatra alkalmas személyeket, és igyekszik őket beszervezni a Bundeswehrbe. Az így toborzott csoportok elszállításához jogtalanul fel­használják a Berlin és Nyugat. Németország közötti közleke­dési útvonalakat. Különböző fajta »bajtársi szövetségeket« alakítanak azokból a nyugat- berlini lakosokból, akik már szolgálatot teljesítettek a nyu­gatnémet hadseregben. Ezek a »bajtársi szövetségek« valójá­ban a Bundeswehr tartalékos alakulatai Nyugat-Berlinben. A nyugatnémet kormány a nyugatnémet felfegyverzés ér­dekeinek akarja alávetni Nyu­gat-Berlin gazdaságát is. 1960. január 8-án kiterjesztették Nvugat-Berlinre azt a szövet­ségi törvényt, amelynek alap­ján a nyugatnémet kormány jogot formál arra, hogy kato­nai megrendeléseket végeztes­sen nyugatnémet vállalatokkal. A szovjet kormány már an­nak idején felhívta a figyel­met arra a provokációs tevé­kenységre, amelyet a nyugat­német kormány folytat Nyu­gat-Berlinben annak ellenére, hogy Nyugst-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság te­rületén van, sohasem tartozott és nem is tartozik a Német Szövetségi Köztársaság- állami területéhez, és a szövetségi kormány szervei nem intézked­hetnek Nyugat-Berlinben. Az újabb tények azt bizonyítják, hogy a nyugatnémet kormány nem .szüntette meg ilyen irá­nyú tevékenységét, sőt ez a te­vékenység egyre veszélyesebb és kihívóbb jellegű. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet kormánynak azok a kísérletei, hogy Nyu­gat-Berlint bevonja a nyugat­német provokációs tevékeny­ségbe, egyetlen célt szolgálnak: még inkább felszítani és ve­szélyes konfliktusokba sodorni a berlini és a német helyzetet. Mindez ismét meggyőző erővel tanúsítja, hogy a lehető leg­gyorsabban meg kell kötni a, német békeszerzödé t, és ezen az alapon normalizálni kell a nyugat-berlini helyzetet. A jegyzék befejezésül hang­súlyozza: A szovjet kormány­éi várj a, hogy a három nyugati hatalom kormánya, amely fe­lelősséget vállalt a nyugat­berlini helyzetért, vége-t vet a j-. i'ugatnémei kormány ama kí­sérleteinek, hogy Nyugat-Ber­lint bevonja a háborús elő­készületekbe, és intézkedése­ket tesz e törvényellenes cse­lekedetek megakadályozására. (MTI) A szabod algériai kormány lovai akar tárgyalni a franciákkal, de nem hajlandó letenni a fegyvert Tunisz. A Reuter jelentése szerint algériai kormánykörök­ben kijelentették, Ferhat Abbasz miniszterelnöknek az a véleménye, nem megy Párizs­ba béketárgyalásokat folytat­ni a franciákkal, ha számára elfogadhatatlan feltételeket szabnak. Abbasz mindemellett han­goztatta, arra törekszik, hogy folytatódjanak a megbeszélé­sek. A szabad algériai kormány a hét végén ülést tart, és ezen Abbasz ismerteti a helyzetet. A Petit Matin című francia nyelvű tuniszi lap úgy értesült, hogy az algériai kormány kép­viselői nem kaptak kielégítő választ Párizsban beterjesztett öt kérdésükre. Az algériai kormány a következő kérdése­ket intézte a franciákhoz: tárgyalófelei francia részről? 2. Fogadja-e De Gaulle a Ferhat Abbasz vezette küldött­séget? 3. Hol szállásolják el az al­gériai küldöttséget? 4. Adnak-e lehetőséget az algériaiaknak arra, hogy érintkezésbe lépjenek a francia börtönökben fogva tartott fel­kelő vezetőkkel? 5. Szabadon találkozhatnak-e a küldöttség tagjai a sajtó kép­viselőivel? * * * Amman. Abdul Rahman Akun, a szabad algériai kor­mány képviselője csütörtökön Ammanban sajtóértekezleten kijelentette, hogy a fegyver­szüneti tárgyalások megkezdé­se nem jelenti az algériai har­cok befejezését. A tűzszüneti tárgyalások nem jelentik azt, Afrika új független állama: hogy a fegyvereket le kell ten- 1. Kik lesznek Ferhat Abbasz Éberséget kell tanúsíta­ni mindaddig, amíg biztosítani nem lehet Algéria szabadságát és szuverenitását — mondotta* 'MTI) EGYESÜLT SZÓ MALI KÖZTÁRSASÁG kotorná//nép lakóterülete ® J ö Stoinál/iívo/t cteszgyámság) Brit Szorná/iAá/déro/f argó/ gyarmat) A.'Aden J,•‘Jemen - iookm 1960. július elsejével — az ENSZ-nek 1950-ben hozott ha­tározata alapján — megszűnt a 460 ezer km2 területű 1,4 mil­lió lakosú Szomália feletti olasz gyámság. A szomáli nem­zetiségi törzsek Szomálián kí­vül a környező államokban, így Kenya és Etiópia egy ré­szén, valamint a Francia Szo- málipart és a Brit Szomáli- föld területén élnek. Ez utóbbi országban 1956-tól mozgalom indult meg, mely célul tűzte ki, hogy a 176 ezer km'- nagy­ságú, 600 ezer lakosú terüle­tet a függetlenné váló Szomá­liához csatolják. E mozgalom eredményeként az Adeni-öböl partján fekvő brit védnökség I960, június 26-án elnyerte függetlenségét, és lakóinak akarata szerint július elsején Szomáliához csatlakozik. A két ország egyesüléséből alakuló 636 000 km2 kiterjedésű — azaz Magyarország területénél ke­rek hétszerte nagyobb — új ál­lamalakulat az Egyesült Szo­máli Köztársaság nevet vette fel. Lakóinak száma 2 millió fő. Törökország nagyobb amerikai gazdasági segélyt kér Washington. Esenbel wa­shingtoni török nagykövet egy ÚRI-jelentés szerint csütörtö­kön Sajtóértekezleten közölte: Törökország valószínűleg na­gyobb gazdasági segélyt kér az Egyesült Államoktól, hogy tel­jesíteni tudja adósságaival összefüggő súlyos kötelezett­ségeit. Isztanbul. A rendőri és ka­tonai hatóságok 24 óra alatt 61 személyt tartóztattak le Iz­mirben kormányellenes tevé­kenység vádjával — jelenti az UPI. — A letartóztatottak va­lamennyien Mendereszék de­mokrata pártjának tagjai. (MTI) Hatalmas tüntetés Genovában és Torinóban Genova (MTI). Genovában több ezer főnyi tömeg tünte­tett egy újfasiszta szervezet»» kongresszusának megtartása" ellen. A tüntetők és a kivo­nult rendőrség között heves összecsapás zajlott le. Har­minc rendőr és kilenc tüntető súlyosan megsebesült. Hatvan­hat embert letartóztattak. Az AFP legújabb jelentése sze­rint Torinóban hatalmas tö­meg tüntetett az újfasiszták ellen. Húsz embert őrizetbe vettek. II Somogy megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat vizsgázott építőipari gépkezelőket keres azonnali felvételre. Jelentkezés : Május 1. u. 52. (Szebenyi) (14064)

Next

/
Oldalképek
Tartalom