Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

Szombat, 1960. július 2. 3 SOMOGYI NÍHJtf Biztató változások Somogy vámoson Tavalyi mulasztásaik súlya i.._ä nyomja okét. Vitatkoz­nak, néhányan elégedetlen­kednek is, de a többség kitar­tóan, a múlt évinél sokkalta serényebben dolgozik. Kapá- latlanul nem hoz kukoricater­mést a somogyvámosi föld sem, a lődörgés, a naplopás nem adhat 18 forintnál jobb munkaegységértéket — ez az 1959-es év nagy tanulsága a helyi Törekvés Termelőszövet­kezetben. Kétezer-háromszáz holdtól nem szabad ilyen sze­gényes jövedelmet elfogadni a falu népének; 257 család sorsá­nak alakulását bűn volna a nemtörődömség kénye-kedvé- re bízni — ez a józan felfogás kerekedett felül mindjobban a zárszámadás után. Három szakember A közös jövő kialakításán, a felismert hibák kijavításán fá­radozó vámosiakat nem hagy­ta magukra az állam. A sok­oldalú segítségnek egyik leg­fontosabb része képzett szak­emberek ideirányítása. Nagy nyeresége a falunak, hogy Jóna Imre visszatért. Itt lakott a községben, dolgozott korábban is a helyi tsz-ben, majd szakismereteket szerzett, s azokat előbb állami gazda­ságban, ez év márciusától kezdve pedig — főmezögaz- dászként — faluja szövetkeze­tében gyümölcsözteti. Három szakember — Varga Ferenc elnök, Helyes Sándor állattenyésztő és a főmezőgaz­dász — irányítja a munkát eb­ben a szövetkezetben. Ha tu­dásuk párosul a gazdák érté­kes tapasztalataival, s ha van, aki a szakszerű elgondolásokat valóra váltja, akkor fel kell virágoznia a Törekvésnek. A kezdeti sikerek máris ta­núsítják; biztató változások mentek végbe Somogyvámo­son, s halad a javulás útján a szövetkezet. Az első előleg Fél esztendős megfontolt gazdálkodásra volt szükség ah­hoz, hogy sor kerüljön az el­ső pénzelőleg-osztásra. Az ed­dig teljesített munkaegységek mindegyikére 6 forint 20 fil­lér jutott, s ezt a napokban kapták kézhez a tagok. (Igaz, nyilvántartási hiba miatt né­hány név lemaradt a listáról, de csak szólni kell, máris ren­dezik a dolgot.) A főmezőgazdász nemcsak az agrotechnika ismerője, ha­nem képzett közgazdász is. Amikor munkához látott a szövetkezetben, abból indult ki, hogy az előirányzott 27 fo­rint 90 filléres munkaegységet a föld alól is elő kell teremte­ni. Nem kell hozzá egyetem, minden, parasztember tudja, hogy a jószág adja a legtöbb hasznot. A közösben is az ál­lattenyésztést kell olyan szín­vonalra emelni, hogy az rend­szeresen visszafizesse a ráfor­dítást. A Törekvés szarvas­marha-állománya már tavaly kialakult. Tervük szerint 97 hízott marhát értékesítenek. A 71 tehén és vemhes üsző sza­porulatát felnevelik. Szép pénzt várhatnak a jövőben a te­nyésztésre szerződött növen­dékmarhákért is. Előrelátó döntés Az első félévre 178 hízott sertés eladását tervezték. Ezt az előirányzatot teljesítették. December 31-ig újabb 262 hí­zót kellene adniuk közfogyasz­tásra. Saját kocáik szaporula­tából nem tudtak egészen ennyi sertést beállítani, s vá­sárolniuk sem sikerült kellő számú süldőt. Válaszút elé ál­lította őket az élet. Vagy meg­hizlalják a továbbtartásra al­kalmas kocasüldőket is, vagy adósai maradnak hízóval az országnak. Jóna elvtárs javas­latára így döntötték: a 34 ko­casüldőt kivesszük a hízók kö­zül, hogy jövőre a tervezettnél is több élő sertést adhassunk át az Állatforgalmi Vállalat­nak. S ma 121 kocája van a szövetkezetnek. Óvatos számí­tások szerint is várnak annyi malacot, hogy 1961-ben legke­vesebb 450 hízót értékesíthet­nek. Több árut az országnak Okos az az elgondolás, hogy az idén megalapozzák a jövő esztendő állathizlalását. Igen ám, de az országnak most is mind több és több árura van szüksége, s a tagság is így jut­hat a tervben meghatározott részesedéshez. Ha a sertésér­tékesítési előirányzat nem va­lósul meg, hiányozni fog a hí­zókért várt összeg a közös kasszából. Hízók helyett mást kell tehát pénzzé tenni. Nemes valuta az aprómag. A Törekvés 15 hold lucernát és 66 hold vörösherét szándéko­zott magfogásra hagyni. A szé­natermés jól sikerült, kazalban van mintegy 31 vagon pillan­gós takarmány — ez a meny­nyiség éppen elég a közös ál­lomány egész évi eltartásához. A múlt évben a többszöri ka­szálás sem adott ennyi takar­mányt. Most a háztáji jószág­nak is jutott már négy vagon- nyi kiváló lóhereszéna. Őszi takarmánykeverékből 850 má­zsát silóztak. A mintegy 100 holdnyi rét kaszálásával — ki­csit késve ugyan, de ma elké­szülnek. Van tehát annyi ta­karmányuk, hogy a lóhere te­rületének nagyobb részén, ösz- szesen 143 holdon magot fog­hatnak. Repcéjüket learatták, 25 hold termése vár elcséplés- re és értékesítésre. Kalászosaikhoz foghatót nem látni a fonyódi járásban. Ke­nyérgabonájuk a tervezettnél jóval többet ígér. Módosítot­ták hát az értékesítési elő­irányzatot: eszerint 19 vagon kenyérgabonát adnak át az államnak. Aratási szabadság A legfőbb gondot a faluban a növénytermesztési munkák idejében való elvégzése okoz­za. Kapássnövényt 630 holdon vetettek, s a kukorica zömét megkapálták, csupán 10 hold várja az első kapálást. Más szövetkezethez mérten a nö­vényápolásban lemaradtak, de Somogy vámos múlt esztendejé­nek tapasztalatai az ideiekkel össze sem hasonlíthatók. Ta­valy mintegy 150 hold gazos kukorica került a silógödörbe, ebben az évben pedig a ha­nyagok helyett mások kapál­ják meg az említett 10 holdat. Az aratás nem érte felké­születlenül őket. Kenyér- és takarmánygabonájuk 976 hold­jából kereken 500 holdat kézi kaszával kell levágni. Egy ka­szára 10 hold aratnivaló jut. Ám a számba vett kaszások mellé mások is beállnak a rendbe. A különféle munka­helyeken dolgozó vámosiak aratáskor veszik ki évi sza­badságukat, és segítenek hoz­zátartozóiknak, falujuknak eb­ben a nagy munkában. Rofrics János, Dékány József és Koch Ferenc Budapesten, Tóth Imre pedig a megyében vállalt épí­tőipari munkát, s ők mind­annyian — és mások is — ígérték: az aratás idején meg­fogják a kasza nyelét. Jó szakirányítás, előrelátó tervezés, javuló munkaerkölcs — ezek a tényezői a somogy- vámosi Törekvés Tsz előbbre jutásának. Kutas József A% Országos Erdészeti Egyesület kaposvári vándorgyűlése elé Hazánk minden tájáról ér­keztek pénteken este és szom­baton reggel erdészek Kapos­várra, hogy részt vegyenek az Országos Erdészeti Egyesület ma kezdődő kétnapos vándor- gyűlésén. Évenként egy alka­lommal ülnek össze ilyen ta­nácskozásra az ország legjobb erdészszakemberei. A vándor- gyűlésen hangzik el az egye­sület évi munkáját értékelő beszámoló, itt adják át a hosz- szú évek óta kimagasló sikere­ket elért néhány szakember­nek az 1957-ben alapított, Be- dő Albertról, a korszerű ma­gyar erdőgazdálkodás egyik úttörőjéről elnevezett emlék­érmet és a vele járó ötezer fo­rintos pénzjutalmat. Az országos vándorgyűlés legfőbb rendeltetése az, hogy segít elterjeszteni a legjobban bevált tudományos erdőgaz­dálkodási módszereket, hozzá­járul a megfelelő szakmai köz­vélemény kialakításához és az erdészek társadalmi összeko­vácsolásához. Minden évben más és más helyen rendezik meg a vándorgyűlést, hogy résztvevői tanulmányozhassák, megismerhessék az ország kü­lönféle tájegységei erdőgazdál­kodásának legfőbb sajátossá­gait. Három évvel ezelőtt Pá­rád, 1958-ban Pécs, tavaly Sze­ged, az idén pedig Kaposvár — a Közép-somogyi Erdőgaz­daság székhelye — látja ven­dégül a magyar erdészek, er­désztechnikusok, erdőmémö- kök legjobbjait, a Soproni Er- dőmémöki Főiskola, az Or­szágos Erdészeti Tudományos Intézet és az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság képvise­lőit. Egy évi gondos előkészítő munka után kerül sor a mai és holnapi tanácskozásra, ta­pasztalatcserére. A felkészü­lést Marton Tibor, az erdőgaz­daság főmérnöke, az Orszá­gos Erdészeti Egvesület ka­posvári csoportjának titkára irányította. Javaslatai alapján olyan programot kap az idei vándorgyűlés, hogy a váro­sunkba érkezett mintegy 400 erdész-szakember gazdag ta­pasztalatokkal térhet haza. Részleteiben megismerhetik az élüzem címmel többszörösen és a Központi Bizottság kong­resszusi oklevelével kitüntetett Közép-somogyi Erdőgazdaság második ötéves tervét, megte­kinthetik a Zselicség évszáza­dos bükköseit, hárs- és fenyő­erdőit. Köszöntjük az Országos Er­dészeti Egyesület ez évi kapos­vári vándorgyűlésének minden részvevőjét, és kívánunk ta­nácskozásukhoz, majd pedig az itt tanultak hasznosításához sok sikert. Hétfőn nyitja kapuit m r • r • pécsi nyári szabadegyeteme „Nem tudnék a mozgalmi munkáról lemondani..." Július 4-én, hétfőn délelőtt kilenc órakor kerül sor Pé­csett a TIT nyári szabadegye­temének ünnepi megnyitójára a Pedagógiai Főiskola díszter­mében. Az ünnepséget Mr. Kariinger Gy. Tihamér egyetemi tanár, a nyári szabadegyetem elnöke nyitja meg. Beszédet dr. Biha­ri Ottó, a pécsi Tudomány- egyetem állam- és jogtudo­mányi karának dékánja, a már hagyományos nyári sza­badegyetem tanácsának elnöke mond. Mint házigazda az 1960-as nyár szabadegyetemi hallgatóit Márk. Bertalan, a Pedagógiai Főiskola igazgató­ja köszönti. A megnyitó ünnepségeket követően a TIT pécsi nyári szabadegyetemének idei prog­ramjában két igen érdekesnek ígérkező előadás szerepel. Dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgató­ja «A mecsek vidék földtörté­neti kialakulása« címmel, majd dr. Dombay János, a Régészeti Múzeum igazgatója »-Baranya őstörténete« címmel tart elő­adást. A déli órákban a nyári sza­badegyetem résztvevői a Peda­gógiai főiskola botanikai kert­jét tekintik'meg. Ha az igazságért, a párt politikájáért síkra kell szállni, még az »ördög«-től sem retten meg, sarkára áll, addig har­col, míg meg nem győzi az embereket. Az embereken több­nyire férfiemberek értendők, ugyanis, akiről itt szó lesz -a nő. 28 éves, szőke, kék szemű asszony, Tóth Józsefné. A ka- rádi községi pártszervezet vezetőségi tagja. Gondozó az óvo­dában. Tanácstag is. Bizony elég elfoglaltságót ad mindkét beosztása. Késő este, sőt némelykor éjjel megy haza egy- egy gyűlésről, megbeszélésről. S az otthoni munkát is el kell végeznie. Főzni szerencsére nem főz, azt elvégzi az anyósa, de mosni, takarítani, varrni, a ház körüli munkákat elvé­gezni — az ő feladata. S ott van az ötéves Zsuzsika, vele is foglalkozni kell. Hajnalban kel, s meghordja a vizet a mo­sáshoz. Korán el kell indulnia az óvodába, a falu szélén Iák­nak. S mégse fárad bele egyik munkájába se, szívósan, ki­tartóan, férfiasán dolgozik. Munkahelyén, az óvodában kerestük fel Tóthnét. Először az óvodáról, a gyermekekről beszélt. Olyan melegséggel, ahogyan csak egy anya tud. Aztán másra fordult a szó: tár­sadalmi munkájára. — Nem tudnék nélküle meglenni — mondja elgondol­kozva. — Véremmé vált, annyira megszoktam, hogy a mások gondjaival-bajaival foglalkozzam, hogy segítsem a párt poli­tikájának megvalósítását, hogy részt vegyek a község ügyei­nek intézésében. — S nem nehéz-e a napi és a házi munka mellett ezt is elvégezni? — Ha azt mondanám, hogy könnyű, nem mondanék igazat. Bizony legtöbbször elég nehéz. De ha az ember azt akarja, hogy jól menjenek a dolgok, meg kell fogni a munka végét. Elhallgat néhány pillanatra, majd így folytatja: — 1950-ben léptem be a pártba. Nagyon fiatal voltam akkor még. Bizony harcolnom kellett szüleimmel, rokonaim­mal, hogy ha nem vallják is azt az elvet, amit én, legalább BERKES! ANDRÁS « da da da IXXXJtJiSBtXXXXJiSiXJiJiSiJiXJiXSaiJiXSeXJiJiXXJCXXXXXJiSöeSöiXJiJiXJSXSttiSfJiXJSX^^ tartsák tiszteletben nézeteimet. Mert úgy van, felnőttünk f. ugyan, de szüléink azt szeretnék, ha vasárnap felvennénk hagyta^ az új ruhánkat, s elmennénk a templomba parádézni. Falun még elég nehéz egy asszonynak új módon élni. hépten- nyomon a régibe ütközik, s azok, akik ragaszkodnak ahhoz, könnyen megszólják a régi megszokottságból kitörőket. Ami­kor összeházasodtunk, nem templomban esküdtünk. Egy-két olyan fiatal volt még akkor a faluban, aki csak a tanácshá­zán esküdött. Spkan szóba sem akartak velem állni, azt mondták: »Ezen a házasságon nincs áldás, semmit sem érj* S aztán elcsitult minden, a faluban megszokottá lett már a templom nélküli házasság... Most még elég kevés asszony vesz részt a politikai munkában. Tartja magát az a nézet, hogy az asszony maradjon a fakanálnál. De azért egyre töb­ben belátják, hogy mi, asszonyok se vagyunk kevésbé ráter­mettek, mint a férfiak, mi is tudunk derekasan dolgozni. 8 Így egyre emelkedik a közösségért dolgozó nők száma. A fiatalokra tereli a szót. Gyenge munkát végez a KISZ. A tanács úgy akar segíteni az ifjúsági szövetségnek, hogy klubhelyiséget rendez be, sőt televíziót is vásárol neki. Mind­nyájan hibásak vagyunk, hogy elhanyagoltuk a fiatalokat. Többet kell velük foglalkozni. Majd megpróbáljuk újra ösz- szeszedni a kiszeseket, s lelket öntünk beléjük. Már a kiskapunál búcsúzkodtunk, amikor így szólt hoz­zánk: — Nem tudnék a mozgalmi munkáról lemondani (7i) m — Egyszerű pedig. Bár nem tudom, hogy hol követtük el a hibát. Én csak azt akartam, hogy Olajos gyorsan megismer­kedjék Évával. Tulajdonkép­pen azt akartuk megtudni, hogy mi lett Krasznaival... Azt tudtuk, hogy Éva katonai vonalon dolgozott. Olajos tar­talékos tiszt, valóban járt Moszkvában, jól beszél oroszul, Debrecenben is élt hosszabb ideig. Mivel tudtuk, hogy Vild- mann-nak egyetlen élő rokona sincs Magyarországon, mint Vildmann unokaöccse jelent­kezett. Éváék nem foglalkoz­tak Vildmann rokonságával. Árra nem számítottunk, hogy a lány ezt túl érdekesnek tart­ja, és tovább jelenti. Éva tud­ta, hogy Vildmann úgy lega­lizálta kapcsolatát Frédivel, mintha Frédi lenne a főpincér kezelőorvosa. Mi persze, ak­kor azt még nem tudtuk, hogy a kezelőorvos azonos Frédivel. A lány sem tudta, hogy Frédi, mint orvos, milyen néven él. Itt még van egy-két üres koc­ka, amire már csak Frédi ad­hat majd választ. Mikor Soós felkereste Szegedit, az valószí­nűleg elhitte, hogy a százados Vildmann unokaöccse. A vég­rendelet-mesét pedig csak ki­találta, hogy Soóst beszervez­hesse. Közben valahol gyanút fogott, s nyílván ezért rabolta el a fiút. Olajos életveszélyben van. Most attól függ az élete, hogy Frédi mit akar belőle ki­szedni,- és a fiú meddig tudja húzni az időt. — Akkor most csak Krasz- nain keresztül tudunk eljutni Frédihez és Olajoshoz is — mondta Kocka. — Ezek szerint a fiút, ha megjelenik a villánál, még őrizetbe sem vehetjük Hagyni kell, hogy Frédit felkeresse, mert a címet csak ő tudja... — Igen — mondta Cselei. — Olajos élete Krasznai kezében van. S Frédi hálózatát is csak vele tudjuk lebuktatni. Jóska, mondd el részletesen, hogy mit tudsz Krasznairól. Mi történt vele Bécsben? Te pedig, Koc­kám, sürgesd a vacsorát... — Ránézett órájára. A mutató az egyes számhoz közeledett. — Ügy látszik, még Eszternél nem jelentkezett Krasznai — gondolta. A titkárnő lépett be. — Alezredes elvtárs, a fi­gyelők jelentették, hogy Holub professzort valahová sürgősen elhívták. Orvosi táskával ta­xin ment el... — Köszönöm — mondta Cse­lei. — Ügy látszik, az öreget el csalták. Kocka, te azonnal menj ki a villához. Rövidesen én is jövök. Két óra felé járt az. idő, mi­kor István felnyitotta a sze­mét. Első pillanatban nem tudta, hol van, kik ülnek ágya mellett, ki az az ősz hajú öreg­ember, akinek szemében éppen úgy csillog az aggódás, mint valamikor régen édesanyja szemében. Nem tudta azt sem, hogy az ősz ember mellett ülő barna lánynak miért olyan fátyolos a szeme, és miért for­dítja el, amikor ránéz. Ö nem akarja bántani, miért fél tőle. Mintha valahonnan nagyon nagy mélységből jött volna vissza, egy zegzugos sötét bar­langból, ahol csak a denevérek számycsattogását hallotta, és csak a feneketlen sötétséget látta, teste pedig nyirkos hű­vösséget érzett... Mintha most került volna a világosságra, az ismeretlen világba, melynek képeivel meg kell barátkoznia, mert már itt fog élni a vilá­gosságban és nem a sötétség­ben. Apránként ismerkedett az eléje táruló képpel, és amint jobbra, balra nézett, már nem találta annyira idegennek a tárgyakat. És az előtte ülő két ember is mintha ismerős vol­na, mintha már találkozott volna velük valamikor régen. Most úgy rémlett, hogy már élt egyszer a világosságban, s azon törte a fejét, hogy mikor, és miért nem emlékszik rá. Hosszú ideig tartott ez az út­keresés, ez a botorkálás az emlékek között. Aztán eloszlott a köd, és vi­lágosan látott mindent. Már emlékezett. Megismerte Esz­tert, megismerte a professzort is. Érezte, hogy arcát pirosság önti el. Már arra is emléke­zett, amikor elfogta őt a gör­csös nevetés, amikor fejébe tó­dult a vér, amikor sötétség bo­rult agyára. Mert ezt nem le­het túlélni. Csak az életnek vannak ilyen végzetes tréfái. És csak neki van ilyen balsze­rencséje, aki a végzetnek pe­hely könnyű, akarat nélküli játékszere. Szégyenérzés töl­tötte el, amikor arra gondolt, hogy milyen balgán magát becsapni. Mások har-g coltak a becsületéért, és ő gyá-S van viselkedett. Ezért a gyá-“ vaságáért kell most fizetnie.1 Mert fizetnie kell. Súlyosan.; Itt ül előtte az az ember, akit* neki meg kell lopnia. Azt az' embert kell meglopnia, aki egy életen át dolgozott, egy életet áldozott fel egy gondo­latért, egy álom valóra váltá­sáért. S felvette a küzdelmet a kétkedők, a kishitűekkel szemben, és bebizonyította iga. zát. És most neki ezt az em-: bért meg kell fosztania valóra vált álmától, mert ha nem fosztja meg, akkor neki van vége. A kegyetlenség lesben áll, csapásra készen, hogy el­tiporja őt... Jól tudja, hogy a professzor nem élné túl azt a csapást. Akkor viszont ki él-! jen? Ő vagy a professzor? Mi ér többet, a kísérlet, a felfe­dezés vagy az 5- élete. Az élet a legdrágább. S neki a saját élete a fontos. De vajon élet! lesz-e az, amelyik másokat tönkretesz? — Professzor úr — szólt halkan... — Professzor úr. — Hogy érzi magát, fiacs­kám? — Jól vagyok... Semmi ba­jom ... Eszter... — Ráneve­tett a lányra. — Megijedtél,1 ugye? — Igen, nagyon megijedtem, — Hány óra van? — érdek-! lődött a fiú. | Meghalt Müller Emil e vlárs | Tegnap rövid szenvedés után j gozott az ország újjáépítéséért váratlanul elhunyt Müller a párt célkitűzéseinek megva- Emil elvtárs, a Kaposvári j lósításáért. Müller elvtárs az Mértékutáni és Vegyesruháza­ti Vállalat vezetője. Benne egyik régi harcosát veszítette el a párt. Müller elvtárs fiatal kora óta tevékeny részese volt a munkásmozgalomnak. 1919- ben kitartóan harcolt a Ta­— Negyed három — felelte/nácsköztársasáS győzelméért, a professzor. felszabadulás után a Füredi 5utcai Folytatjuk. kerületi pártszervezet titkáraként az első között dol­1956-os nehéz napokban is hű­ségesen kitartott, példát mu­tatott a városban és a válla­latánál, amelynek 1952 óta volt igazgatója. A vállalat dolgozói és párt- szervezete saját halottjának tekinti Müller elvtársat, és ma délután helyezi nyugalomra • Nyugati temetőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom