Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

Kedd, 1960. július 12. 5 SOMOGYI NÉPLAP A háztáji jószág felelőse — Na, jöjjön Harangozó elv­társ, menjünk Darázsékhoz, öt háztáji disznót akarnak leköt­ni — mondja Pista bácsi. Útközben halkán beszélget­nek. Gyakran lehet látni, hogy igy ketten róják a falut, de még sűrűbben, hogy Nudli Ist­ván egyedül jön-megy, egyik udvarból ki, a másikba be. Ezt csinálja hétfőtől vasárnapig, és újra kezdi. Közben úton-út- félen megállítják, kérdésekkel halmozzák el: — Te, Pista, gyere be már. nézd meg, mikorra szerződ­jem le azt a süldőt? — Vettem egy növendék­marhát, hogy jutok takarmány­hoz, Pista bátyám? És Pista bácsi felel, tanácsot ad. Ad­dig nem távozik, amíg egy-a- len kérdés is nyitva marad. Iái hát az ő foglalkozása, felada­ta? Bármilyen furcsa, egy Sió­ban nem lehet meghatározni Mint említettem, Harangozó Ferenccel, az Állatforgalmi Vállalat felvásárlójával jár­ják Somogyszil utcáit. Mellé­jük szegődöm, s így minden bizonnyal feleletet kapok ar­ra, hogy milyen megbízást ka­pott a Petőfi Tsz-ben. — Nézzünk be egy pil'anat- ra hozzánk, megmutatom a könyvemet .— mondja. Csikor- dul a kulcs, senki sincs itt­hon. A feleség arat, az öreg néni meg az »idős« brigáddal dolgozik valahol. — Óriási segítség nekem Pista bácsi munkája.— jegyzi meg Harangozó, míg előkerül a könyv. — Április végén bízta ram a szövetkezet, hogy a tagok háztáji állataival foglalkozzam, segítsek a szerződéskötések­nél. Végigjártam akkor a fa­lut, no meg Gadácsot, mert az is ide tartozik, és pontosan fel­jegyeztem gazdánként min­dent — mutatja a könyvét. — Ha eladnak egy jószágot, azt is felírom, ha szerződnek vagy vesznek azt is. Így aztán mindig világosan látom, hogy mi a helyzet. Elővesz egy pa­pírt, rajta nevek:- Miklai Béla, Szakáig Imre, Sámoly János, Jani József stb. — Ide megyünk ma szerző­dést kötni — magyarázza. — Mikor jövök, mindig egy ilyen kész listával fogad Pista bácsi. Sohse kell azon töp­rengeni, hol is kezdjem a mun­kát — mondja Harangozó elv­társ. — Az már csak természetes, hiszen ez a feladatom. Előké­szítem a gazdákat a szerző­déskötésre, megmagyarázom, mi az előnye... Pihenésnek számított ez a kis beszélgetés Pista bácsiék hűvös szobájában, de nemigen lehet ilyen sok munka mellett pihenni. Így hát elindulunk. — Ilyen nagy dologidőben kevés embert lehet itthon ta­lálni. Nem akadály ez? — Én mindig előre intézke­dem. Látta, összeírtam, hova megyünk ma. Azokkal tegnap meg is beszéltem mindent. Da- rázsékkal például előre meg­csináltattam az öt süldő pasz- szusát. Megbeszéltem velük, .mikorra szerződnek, ők ma nyugodtan elmentek dolgozni, a többit meg mi elintéztük... — Na Gyula, megkötjük ak­kor a szerződést? — jó, Pista bátyám, már vártam magukat — így .fogadja őket Miklai Gyula. S míg a felvásárló az istállóba megy, azt mondja a házigazda: — Hát valahogy igen jól gondolták el, hogy beállítot­tak erre egy embert. Mert nem mindegy ám, hogy ki jön be az emberhez. Pista bátyám fa- lumbeli, magunkfajta ember, őhozzá valahogy bizalmasab­bak vagyunk, no meg jobban is merünk érdeklődni. — Mikorra akarod ezt szer­ződni? — szól oda Pista bácsi. —- Januárra. — Nem lenne jobb egy hó­nappal későbbre? Addigra még kövérebb lesz, több pénzt is kapsz érte. — Nem bánom, Pista bá­tyám, legyen akkor február. Úgyis akarok a napokban még egyet venni és szerződni. Mielőtt bemenne Harangozó Ferenccél megkötni a szerző­dést, megpiutatja a korábban lekötött öt süldőt. Bizony azok már nagyon szépeik. — Sokat jelent ám a tagok­nak, hogy kapnak takarmányt — folytatja a beszélgetést Pis­ta bácsi. — Látja, Miklainak ez az első szerződése, de már azt mondja, hogy még egyet vesz. Miért? Mikor megvette, mindjárt hozzám jött. Beje­lentette, ón meg adtam a szé­nára utalványt. Másnap el­szállította a takarmányt. Így van is kedvük az embereknek! Nudli Pista bácsi rokkant ember, azért bízták rá ezt a munkát. Az elmúlt két hónap eredménye azt bizonyítja: ér­demes volt. — Hallgatom a rádiót, olva­som az újságokat, a tanácsnál meg tanulmányozom a rende­leteket. Sokszor bizony nehéz kérdéseket tesznek fel, s ha nem tudom az igazat felelni, oda a tekintély, a bizalom. Er­re pedig nagyon vigyázok, hi­szen mindennap találkozom az emberekkel. Gyűlnek a szerződések, s Pista bácsinak nagy része van abban, hogy Somogyszil háztá­ji, gazdaságai tudják teljesíte­ni előirányzatukat. Most me­gint nagy munka előtt áll, új­ra végig kell járnia a gazdá­kat. A szövetkezet lucemaszé- nát ad a télre, minden gazdá­tól meg kell kérdezni, hogy igényli-e? A faluban mindenütt szíve­sen fogadják Nudli Pista bá­csit. Nagy a becsülete, hiszen őrajta keresztül érzik meg a Petőfi tagjai, hogy nemcsak a közösben, hanem otthon is tö­rődik velük a szövetkezet. Vörös Márta. Bőven visssatérülő beruházás Minden bizonnyal országos hírneve volna a siófoki Egyet­értés Tsz állattenyésztésének, ha a dolgozó parasztok négy-öt évvel előbb áttérnek a közös gazdálkodásra. Lássuk a hite­les bizonyítékokat. Tavaly még két termelőszö­vetkezet működött Siófokon. Az Egyetértés és az Űj Baráz­da. Mindkét szövetkezet nagy erőfeszítést tett korábban is állatállományának megte­remtésére. De ehhez először meg kellett építeni a férőhe­lyeket. Már tavaly sikerült megépíteni a 70 férőhelyes szarvasmarha-istállót, és a 80 férőhelyes süldőszállást. Az építkezésekhez saját erőből kö­zel 250 ezer forinttal járultak hozzá. S mivel az istállókat a megszabott határidő előtt fel­töltöttek állatállománnyal, fél­millió forint hitedengedményt A múlt évben még nem sok jövedelmet hozott az állatte­nyésztés. De az idén már ér­demes körülnézni az Egyetér­tés portáján. A két szövetke­tállók. Sőt, nagyon gyorsan újakat is kell építeni. Egy év­vel ezelőtt még csak pár szarvasmarhát lehetett számol­ni a szövetkezeti istállókban, most már több mint hetvenet. Akkor öt-hat liter volt a te­henek napi átlagos tejhozama, ma pedig 12—13 liter. Takax-- mány is van bőven. A máso­dik kaszálás ótd|újra zöldell a lucerna. Van silónak való ke­verék. Nincs olyan tag, aki ellentmondana a mezőgazdász­nak: — Emberek, takarmány kell, még sokkal több. Ha ta­karmányunk van, állatokat ne­velhetünk, az pedig pénz. Volt és van is munka bőven a határban, de azért jut erő arra is, hogy a gazdasági épü­leteket rendbehozzák, és úja­kat építsenek. A közelmúltban elkészült a 30 férőhelyes fiaz- tató. Saját erőből építették, és mindössze 8 ezer forintba ke­rült. Bőven visszatérülő beru­házás. A képen látható süldő­szálláson 240 koca eszi jóízűen a moslékot. A szövetkezet ki­használja a helyi lehetősége­det ugyanis ez év januárjában egresül t. Az állattenyésztés irányítását Szilágyi Endre me­zőgazdászra bízta a tagság. A mindössze fél év alatt született eredmények valóban említésre méltóak. Benépesedtek az is­ket, és az üdülőkből olcsón megvásárolja ezt a nagy táp­értékű »takarmányt«. S hogy mennyire kifizetődő sertéshizlalással foglalkozni, arról mindennél ékesebben be­szél az a tény, hogy havonta 20 forint munkaegység-előle­get fizethetnek saját erőből, ötvenegy forintra tervezték egy munkaegység értékét. En­nek jelentős részét az állatte­nyésztésből eredő bevételtől várják. A tervek szerint a szö­vetkezetnek ebben az évben 335 hízott sertést kell adnia a népgazdaságnak. Az előrelátó gondoskodás és a megfelelő szakirányítás azonban lehető­vé teszi, hogy 350 hízott ser­tést értékesítsenek. Ezenkívül még 80 elitrekord anyakocát és 20 kant adnak a járás töb­bi termelőszövetkezetének. Nyolc tsz-t vizsgáltak meg a tahi népi ellenőrök (Tudósítónktól.) A közelmúltban értékelte a Tabi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a második negyedév­ben végzett munkáját, és ja­vaslatokat tett a hiányosságok megszüntetésére. Az említett idő alatt nyolc tsz-nél végez­tek vizsgálatot a törvényesség megtartásával és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolat­ban. A Tengődi Állanji Gazda­ság nagytoldi-pusztai üzemegy­ségében a szarvasmarha­állomány gondozását ellenőriz­ték. Megvizsgálták a járási ta­nács ipari-műszaki csoportjá­nak lakásépítési nyilvántartá­sát, a gamási és tabi sütőüze­mek helyzetét. A népi ellenőrzési bizottság munkájának gerincét a terme­lőszövetkezeteknél , végzett vizsgálatok képezték. A fel­adatot — melyben 29 népi el­lenőr vett részt — segítő szán­dékkal hajtották végre. Milyen tapasztalatokat ho­zott ef. a vizsgálat? A felderí­tett hibák eléggé általános jel­legűek. Több helyen csak név­leges az ellenőrző bizottság, említésre méltó munkát nem végez. Még mindig előfordul, hogy helyenként túlméretezik a háztáji gazdaságok területé'; A múlt évi föld járadékot sok' szövetkezetben nem fizették ki. Nem fordítanak kellő gondot a tsz-ek a tűz- és balesetvéde­lemre. Súlyos károkat okoz­hat a jövőben, ha nem ügyel­nek jobban az anyaggazdálko­dásra, a pénzügyi bizonylati kimutatások rendbentartására. Ezek a hibák nemcsak a tsz- eket, hanem a felettes szerve­ket is figyelmeztetik, és bizo­nyít ják, hogy még több segít­ségre van szükség nagyüzemi gazdaságaink megszilárdításá­hoz. Uszályokkal szállítják a követ Badacsonyból a szántód! révig. Naponta két uszályt raknak ki, s a terhet gép­kocsikon szállítják a kőröshegyi és a zamárdi útépítke­zéshez. Falunk gondjairól Tavaly vontatottan ment, az idén kellő ütemben halad a munka nálunk, a tapsonyi Rá­kóczi Tsz-ben. A gazdálkodás javulását mutatja, hpgy 230 tag eddig 120 ezer forintot ve­hetett kézhez előlegként. A július eleji határszemlén meg­állapíthattuk: gyönyörű a me­ző. Azóta megkezdődött az aratás. A kombájnok lassan Kiskorpádon az Allatforgalmi Vállalat 9 darab extrém I-, II- és III. osztályú szarvasmarhát vett át a gazdák­tól. A mezőcsokomyai Kovács Józsefné két darab extrém minőségű szarvasmarhát adott át 12 mázsás súlyban. Furfangos visszatérés K iss Péter nyolc holddal állt be a Törekvés Tsz- be. Amint jött a tavaszi vetés ideje, gondolt egyet, és suty- tyomban búcsút intett a falu­nak. Városba ment, segédmun­kásnak egy építkezéshez. Mon­dom, távozását titokban akar­ta tartani. Hogyan, hogyan nem, mégis kitudódott hollé­te. Ment a hivatalos írás a tanácstól meg a tsz-től az épí­tésvezetőhöz: küldje haza Kiss Pétert, mert szükség van mun­kájára a szövetkezetben. Út­nak is indították annak rendje, módja szerint, és megpiron- gatták, hogy miért hallgatta el tsz-tagságát. Itthon napokig nem mert az utcán mutatkozni. Aztán meg­jött a jobbik esze: kellene már Ezt az utolsó szót megnyom­ta,'-majd kivárt egy ideig, és hozzátette: — Adjatok valami könnyű munkát. Az elnöknek jó szeme van, átlát a szitán, meg a furfan- gon is. Amilyen volt az ad- jonisten, olyan lett a fogadjis- ten. — Kell egy nyilvántartó, aki összesíti az egységeket. Jó len­ne neked ez az ülő foglalko­zás — szólt az elnök. — Hiszen tudod, hogy nyolc éves koromban kimaradtam az iskolából; nem tudok én olyan jól számolni. Más beosztást szívesen elfogadnék. — Például? — Elmennék csősznek. — Csősznek? Van három valamit dolgozni, mert sem- emberünk, aki őrzi a határt. mittevésből nem él meg a pa­rasztember. De hogyan állít­son be az irodába? Azt csak nem mondhatja, hogy »Íme, nézzetek rám, a szökevényre; Meg ha nem volna is, téged vi­lágért se osztanának be. Hogy­ra kell vennie a teli zsákot. Nehéz lenne az neked. — Hát ezért jöttem én haza, hogy munkát se kapjak? — fogta erősebbre a szót a »sán- talábú«. Töprengett az elnök, aztán kibökte, ugyancsak furfango- ,san: — A legkönnyebb munka, amit adhatunk, a hízómarhák gondozása. Igaz, hogy emberi erővel kell kihordani a trá­gyát, mert még nincs meg a kisvasút, de azért okkal-mód- dal helytállhatnál a jószág mellett. Majd csak meggyó­gyul a lábad, akkor meg ész­re se veszed, hogy a kelleténél két villával több trágyát dob­tál a sráglára. Tetszett az ötlet, s hiábava­lónak találta a további szőszá- poritást. El is indult tüstént hazafelé, de az utcára érve isne, még ránk fognád, hogy meggondolta magát: egyenesen embertelenül bánunk veled Fejünkhöz vághatnád, hogy megjöttem, osszatok be mun- arra kényszerítünk, járd éjjel­nappal a mezőt, azzal a rossz, fájós bokáddal... kára. Csavaros észjárású lévén, furfanghoz folyamodott. Be- fáslizta lábát, és bicegve, sán- tikálva baktatott el a szövet­kezet székházáig. Benyitott az elnökhöz mondván: — Nagyot emeltem, megrok­kantam, tönkrement a lábam. Nem nekem való a tégla- meg a malterhordás. El is jöttem tőlük, önként Hát kocsis, az nem lehet­nék? — utal kérdően egy újabb eshetőségre. az istállóhoz ment. Mire az el­nök elújságolhatta volna a gö­bölyösöknek, hogy társat szer­zett nekik, Kiss Péter már ja­vában hordta a keveréket a jászlakba, sőt aznap este azt — Tudhatod, a kocsisság *s megpróbálta: elbírja-e a nem abból áll, hogy felül az trágyával rakott saroglyát. El- ember a bakra, kézbe veszi a bírta, és elbírja ma is, pedig gyeplőt, és hajtja a lovakat. A . kocsinak ezt is, azt is kell fu- ugye az ‘Présnél »megerol- varoznia, s ha például darát fette« az egyik lábát... visz az istállóhoz, akkor vállá- Kutas József. haladhatnak az őszi árpában^ mert az eddigi mérések alap­ján húsz mázsás termést ad egy-egy hold. Nem sorolom to­vább a szövetkezet eredmé­nyeit, hanem inkább a falu né­hány problémáját teszem szó­vá. Nem tartom helyesnek, hogy az egyes tagok hibáival szem­ben nem mer mindig elég ha­tározottan fellépni a szövetke­zet elnöke. Emiatt a szorgal­masak neheztelnek rá. Szól­tam már többször, hívtam, hogy jöjjön a határba, beszél­jük meg az emberekkel a prob­lémákat, ő azonban nem kerí­tett sort erre. Pártszervezetünk július 1-én taggyűlésen vitatta meg az aratás-cséplési intézkedési ter­vet. Másnap meg kellett volna kezdeni a határozat végrehaj­tását. Ám nincs, aki irányítsa, összehangolja a kommunisták munkáját, mert a párttitkár a taggyűlést követő napon vette ki évi szabadságát. Pedig az aratás idején különösen nagy szükség volna rá. Falunk gépállomásának munkájában is látok javítani valót. A gépállomásnak erős pártszervezete van, s a tagok többsége helybeli. Nem he­lyeslem, hogy két esztendő alatt, de mpst a gabonabetaka­rítás kezdetén sem találtak módot arra, hogy közös tag­gyűlést tartsanak a községi alapszervezetteL Nem jó »ér­vet« hangoztatnak. Azt mond­ják, hogy »mi a gépállomás kötelékébe tartozunk, semmi közünk a falu dolgaihoz«. A gépállomási elvtársak is az MSZMP tagjai, szükséges, hogy tevékenyen részt vegye­nek a falu politikai és gazda­sági életének alakításában. Még egy szervezési hiba. Je­lenleg 2—2 aratógépük és kom- bájnuk dolgozik határunkban, több kilométerre a falutól. Van a gépek mellett egy szerelő, aki hiba esetén gyalog, vagy kerékpáron mehet a gépállo­másra alkatrészért. Ez a lassú közlekedés órákig tétlenségre kárhoztathatja a gépeket. A község lakosságát várat­lanul és kellemetlenül érintet­te a hír, hogy az orvos, a gyógyszerész és a védőnő is egyszerre ment el szabadság­ra. Az orvos eltávozását egyéb­ként nem dobolás útján tud­ták meg a betegek, hanem ab­ból, hogy hiába ^várakoztak a bezárt rendelő előtt. Falunk három egészségügyi dolgozó­jának szabadsága alatt eddig három súlyos — köztük egy halálos kimenetelű — megbe­tegedés fordult elő ... Olyan gondokról írtam, arfii- ket előrelátással, .egy kis aka­rattal meg lehet 'oldani. Bizo­nyosra veszem, hogy az érde­keltek elfogadják a bírálatot, s ennek alapján úgy dolgoznak, hogy munkájuk jobban szol­gálja szövetkezeti falunk ja­vát. Bozsek József v. b.-elnök, Tapsony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom