Somogyi Néplap, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-20 / 170. szám
Szerda, 1960. július 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA JUcq ta n ulk atpi k-e az időjárás szabályozását? Laboratórium az Elbrusz lejtőin Negyed századdal ezelőtt a Közép-Kaukázus egyik festői zugában, az Elbrusz közelében megszervezték az első geofifikai laboratóriumot. Ma már egész tudományos városka épült ezen a helyen. Egyes laboratóriumok Terszkol hegyi falu közelében, a régi helyen maradtak, mások háromezer méter magasságba kapaszkodtak, s a legújabbak még ennél is feljebb törtek, az Elbrusz csúcsa felé. Az egyik laboratóriumot az erdő felső határán, egy füves lejtőn rendezték be. Tulajdonképpen ez nem is laboratórium, hiszen csupán gépkocsikra ■ szerelt nagy teljesítményű villanygenerátorokat, s ami a legmeglepőbb, óriási hangtölcséreket láttunk. Érdeklődésünkre Lev Levin, a fizikai-matematikai tudományok doktora így válaszolt: — Bizonyára sokat hallottak már az időjárás irányításának, elsősorban a felhők »lecsapo- lásának« csábító problémájáról, amellyel ma sok ország tudósai foglalkoznak — kezdte a tudós. Képzeljék csak el, mennyire fontos lenne, ha elsajátítanánk azt a módszert, amellyel arra késztethetnénk a felhőket, hogy éppen ott zúdítsák le az esőt, ahol a talajnak, a vetéseknek a legnagyobb szükségük van csapadékra. Vagy vegyünk egy másik példát: sürgősen meg kell tisztítani az égboltot mondjuk a város felett, ahol az ünnepnapon feltétlenül derült, napos időnek kell lennie. Sok országban végeznek ilyen kísérleteket, köztük a Szovjetunióban is. Ezeket a kísérleteket azonban rendszerint fagypont alá hűtött felhőkkel végzik. Ha az ilyen felhőbe szárazjeget, vagy ezüstjodidot szórnak, akkor az tmjek következtében képződő jégkristályok körül víz gyü- lemlik fel. A vízcseppek any- nyira elnehezülnek, hogy a felhőben felszálló légáramlatok már nem tudják megtartani őket, s olykor leesnek a földre. — Ügy látom, nem értik, miért mondom azt, hogy »olykor« — folytatta a tudós. — Azért, mert egyelőre még nem ismerjük a felhők fejlődésének összes törvényszerűségeit, ennélfogva az egyik kísérlet sikerül, a másik nem, bár csaknem azonos körülmények között folyik. E törvényszerűségeket itt, az Elbrusz lejtőin tanulmányozzuk. Kísérleteink azonban elvileg különböznek a felhőkkel és ködökkel végzett összes kísérletektől. Hiszen, mint ahogy említettem, a kísérleteket rendszerint túlnűtött felhőkkel végzik. Mi viszont nulla feletti hőmérsékletű felhőkkel kísérletezünk. Az ilyen felhők esetén nem megfelelők azok a módszerek, amelyeket a túlhűtött felhőknél alkalmaznak. Ezért - mi hangrezgésekkel hatunk a felhőkre. A tudósoknak az a jelenség adta ezt a gondolatot, amelyet önök is bizonyára többször megfigyeltek. Képzeljék csak el, hogy nehéz, ólomszürke felhők borítják az égboltot, s úgy tűnik, hogy minden pillanatban megeredhet az eső. Ez azonban nem következik be. Hirtelen azonban villám cikázik át az égen, fülsüketítő mennydörgés rázkódtatja meg a levegőt, s nyomában zuhogni kezd az eső. A felhők megcsapolásához aíizikai katalizátorként« a mennydörgést, ezt a hatalmas hanghullámot használjuk fel. Először különlegesen megT épített 500 köbméter térfogatú kamrában kísérleteztünk. A kísérletek eredményesek voltak, s ekkor tértünk át a természetes viszonyokra. Laboratóriumunkat itt szerveztük meg az Elbrusz lejtőin, ahol csaknem mindig felhős az égbolt. Igaz, hogy a természetben végzendő kísérletekhez igen nagy teljesítményű hang- generátorokra volt szükség. Ezek az óriási hangtölcsérek, amelyek érdeklődésünket felkeltették — folytatta Levir, —, hanggenerátorok. Munkatársunk, Vjalcev szerkesztette őket. A tölcsérek hangteljeá't- ménye egyenkint 25 kilowatt- Hogy ez mekkora teljesítmény, döntsék el maguk, ha például egy nagy város sokmilliós lakossága egyszerre egy nagyot kiáltana, e kiáltás energiája (természetesen hőenergiára átszámítva) alig lenne elég árihoz, hogy egy teáskannányi vizet felforraljunk. Pedig a villamos teafőzőnek ehhez 200 —300 watt áramra van szüksége. A mi tölcséreink teljesítménye viszont 25 ezer watt. Midőn a hanghullámoknak ezt a hatalmas orkánját a felhőkre irányítjuk, a. következő folyamat megy végbe. Nézzék csak — s a tudós ezzel szétgöngyölt egy filmtekercset. — Ezeket a filmkockákat a felhőkben végbemenő fizikai folyamatok vizsgálatára szolgáló készülékkel vettük fel. Nézzük hát az első kockákat: apró, még erős nagyítás után is alig látható cseppeket ész- ’ elünk rajtuk. A nulla feletti hőmérsékletű ködök és felhők tulajdonképpen ilyen cseppek- ből állnak. De mint ahogy látják, van itt néhány, aránylag nagy csepp is. Méretük elegendő ahhoz, hogy leessenek a földre, de a felszálló légáramlatok fenntartják őket. Ez a filmkocka a generátorok munkája közben készuit. A kis cseppek szama megcsappant, a nagy cseppeké megnövekedett; s igen nagy cseppek is megjelentek. Ezek már leesnek a földre. • Miért változott meg ennyire a kép? A hanghuilámok rezgő mozgásba hozták a viz- cseppekei, azok egyre gyakrabban összeütköztek egymással, közben egyesültek, növekedtek, nehezebbekké váltak, és kezdtek lehullani. Persze ez a csapadékképzö- désnek csak megközelítő képe. A tudósoknak ma még nincs világos elképzelésük róla, hogyan is megy végbe valójában ez a folyamat, mivel vizsgálatát csupán a legutóbbi esztendőkben kezdték meg. Általában még sok fizikai, kémiai, meteorológiai kérdést kell megoldani ahhoz, hogy megtanuljuk az időjárás szabályozását. S lehet, hogy egykét év múlva éppen ilyen ge nérátorokat használnak majd a repülőtereknek a ködtől való megtisztítására, a stadionok felett tornyosuló fenyegető felhők eloszlatására, vagy a kolhozföldek öntözésére. Hal mint kísérleti „nyúl" Az egerek, tengeri malacok és majmok mellett ma már igen sok orvosi laboratóriumban halakat használnak a kísérletekhez. Kiderült, hogy a »hidegvérű« halak bizonyos hatásokra nagyon is élénken reagálnak. Ha bizonyos szereket vegyítenek a vízbe, a halak hihetetlen sebességgel cikázni kezdenek, és félreérthetetlen jelét adják például a félelemnek. Különösen az amerikai Stanford egyetem kísérletezik halakkal, amelyek kő« zül főleg a mexikói aranyhalak váltak be. Ezek még altatószerek adagolására is reagálnak. A halak egyébként azonnal visszanyerik normális állapotukat, mihelyt frisí vízbe ke« rülnek. Benzin helyett — napsugár Róma környékén a maga nemében egyedülálló autó látható. Az ember azt hinné, valami özönvízelőtti kocsi, pedig állítólag — a jövő autója. A kocsi lapos tetejére 10 000 hőelemet szereltek, ezek a napsugarakból merítik az energiát. Százmillió éves növények A Szovjet Tudományos Akadémia botanikai intézetének paleobotanikai expedíciója visszatért az Északi-Sarkvidékről, a Ferenc József földről. A szigetcsoporton töltött két és fél hónap folyamán az expedíció körülbelül 400 értékes, ‘ megkövesedett ősnövény- mintát gyűjtött. A növények korát a tudósok több mint száz millió évre becsülik. Föld alatti gyárak A korszerű bányák valóságos föld alatti gyárak. A bányaüzembe leereszkedve azt látjuk, hogy az akna kör keresztmetszetű. Belülről négy részre oszlik. Az egyik részben a dolgozók és anyagok le- ás felszállítására szolgáló két aknafelvonó foglal helyet. A másodikban helyezkednek el a szén felszállítására szolgaló csillék, a harmadikban az előteres lépcsők: a vészkijárat. A negyedik részben vannak a víz kiszivattyúzására szolgáló csővezetékek, az elektromos és telefonkábelek, valamint a sűrített levegő számára szolgáló csövek. Leérkeztünk. Az aknafelvonóból kilépünk a bányaüzem föld alatti állomásának tágas, erősen megvilágított peronjára. Ez akna rakodó tér. Innen szeles föld alatti folyosók — váj átok — vezetnek különböző irányba. A szénpadok felé vezető vájatok hosszúsága gyakran több tízezer méter. A vájatokbán elektromos kábeleket, légvezető csöveket, vasúti síneket fektetnek le, s azokon a bánya fő aknája felé száguldanak a villamosmozdonyok szénnel megrakott szerelvényekkel. A bányabeli villamosvonatok a moszkvai föld alatti vas- -'takhoz hasonló széles, betonozott, nappali fényben áradó alagutakban haladnak. A szénpad, ahol a szenet bányásszák, világos és tágas. A fémkosárral védett lumineszcens lámpákkal megvilágított szénpad már külsőleg is gyárak üzemeire hasonlítanak. Itt kevés ember fordul meg. A jövesztő-rakodó vájárokat nem látni. A fejtésben az ösz- szes munkát gép végzi — a »Dombass« szénkombájn. A gépet egy gépésztechnikus kezeli. A kombájn egyidejűleg végzi a réselés, jövesztés, szénzúzás és futószalagra való felhányás műveleteit. A szén szállítása a szállílc- yájathoz futószalagokon történik. A futószalag legkorsze- ,rűbb típusa a kaparószalag. Ennek az alján felerősített szögvasakkal — kaparókkal — ellátott lánc mozog. A futószalag által szállított szénáramlás annyira bőséges, hogy 30 darab 2 tonnás csille mindössze 15—20 perc alatt telik meg szénnel. A föld alatti szállítás gépesítése a szovjet bányák villamosítása útján vált lehetővé. Az aknarakodótér diszpécseri helyiségéből történik a szállítás irányítása. A telefonok, rádióbei endezések, a viiiamos- kezelő tábla — mindez nagy vasúti állomásra emlékeztet. A kifejtett szenet feisza’lít- ják a föld területére, vagy ahogy a bányászok mondják — a külszínre. Sok bányában a szén külszínre szállítása az aknafélvonókba tolt csilléken történik, de ezt a mószert sokkal korszerűbbel váltották fe1, hatalmas, 10 tonna szenet befogadó billenő szénládákkal — csillékkel. A csillék kiszállításánál a csilléből a szenet az aknarakodótér melletti bunkerekbe ürítik. A bunkerek speciális berendezéssel vannak ellátva, amelyek automatikusan töltik meg a bunker alá érkező csilléket. A külszínen a csillék a felszállított szenet bunkerekbe ürítik. A bunkerek alatt elhelyezett futószalagok a szenet mosásra, osztályozásra vagy pedig közvetlenül a rakodóhíd alá viszik, a bunkerek nyílását kinyitják, és a szén bő sugarakban ömlik a vagonokba. Dr. Orel Géza a politechnikai oktatás magyarországi úttörője Egyre több írás lát napvilágot a napilapokban az általános és középiskolákban bevezetett politechnikai oktatással kapcsolatban. Sokan olvashattak a politechnikai oktatás magyarországi apostoláról, dr. Orel Gézáról is, de kevesen tudják róla, hogy megyénk fia, kaposvári születésű ‘ ember, és hogy az ő apja az az Orel Géza, akinek márványtáblába vésett neve a Kaposvári Leánygimnázium lépcsőházának falát díszíti, mert oly lelkesedéssel karolta fel a gimnázium létesítésének ügyét, hogy az valóra válhatott. Idősb Orel Géza mint törvényszéki írnok került Kaposvárra, majd később mint pénzügyigazgató szolgált és ment itt nyugdíjba. Fia ma is tevékeny, 83. évében levő ember, 1878. május 18-án született Kaposvárott, s így — noha Budapesten lakó nyugalmazott tanügyi főigazgató —, méltán számíthat; uh Somogy megye »nagy öregjei« közé. Már gyermekkorában megmutatkozott hajlama a kézi szerszámok forgatására. Tanítónak készült, és 23 éves koráig elemi, polgári és tanítóképezdei tanári képesítést szerzett. Majd beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, s 1906-ban a történelem és földrajz szakon tanári oklevelet és bölcsészettudori doktorátust nyert. Ez idő alatt állandóan tanított, és mindinkább arra a meggyőződésre jutott, hogy az iskola nem nevel munkára és nem az életre. Ugyanakkor tudomására jutott, hogy egyes nyugati államokban más, gyakorlatiasabb iskolai rendszerek is vannak, elsősorban Franciaországban. 1906- ban tehát odautazott. Franciaországban a gyerekeket heti három órán át műhelynevelésben részesítették. Mégpedig az elemiben, polgáriban és tanítóképezdében. Ezek az iskolák fa- és fém- megmunkáló műhelyekkel voltak felszerelve. (A gimnáziumokban ezt a rendszert csak 1926-ban vezették be.) Orel Géza első franciaországi útját követően éveken át tanulmányozta az iskolai kézmüvességi oktatások rendszerét. Tizenhétszer járt Franciaországban. Felismerte e rendszer rendkívüli nevelői értékét, emberformáló fontosságát, és számtalan könyvet és cikket írt népszerűsítésére. 1914-ben jelent meg első könyve a műhelynevelésről, 1918- ban az iskolák reformjáról, 1919-ben a tanonckérdésről, 1926-ban a kereskedelmi iskolák tanrendszeréről, 1932-ben a szlöjdről, 1937-ben az ipari és szakoktatásról, 1940-ben a gazdasági szellemre nevelésről írt a többi közt, és ez év áprilisában még a televízióban is megszólaltatták, mint a politechnikai oktatás úttörőjét. Budapesten élt és tanított negyven éven át — hajlamának megfelelően általában felsőkereskedelmi iskolákban —, 1939-ben történt nyugdíjaztatásáig. Időközben maga is gyakorlati tudást és munkakönyvét szerzett különböző műhelyekben. Elsősorban a bádogos, asztalos, könyvkötő és fényképész szakmában. Azért tette ezt, hogy hirdesse a munka becsületét az értelmiség között is, szem előtt tartva Carley-nak ama bölcs mondását, hogy leikéből csak az tud tanítani, aki a szükséges anyagot maga is gyakorlatilag elsajátította. Még pályája elején alapította — 1921-ben — a francia követség védnöksége alatt mai napig is fennálló francia nyelviskolát Budapesten (»Ecole de langue f ráncai se"). Erről annak idején a megyei újság, a Somogyi Hírlap is megemlékezett. Pedagógiai elveit azonban egy hosszú életen át sem tudta átültetni a régi iskolai rendszerbe. Hiábavalónak tűnő fél évszázados küzdelmére tett közoktatási kormányzatunk babérkoszorút azzal, hogy az iskolákban bevezették az ipari vagy mezőgazdasági szakmai képzést célzó politechnikai oktatást. Móricz Béla, a TIT tagja Aszfalt helyett fagyott iszap Néhány év múlva könnyen lehetséges, hogy ősszel vagy télen turista autóbuszok közlekednek majd a sarkvidéken. Egy alaszkai útépítő vállalat Új módszert talált, melynek segítségével a tundrákon és az északi ritkás erdőségekben rendkívül gyorsan és olcsón utakat lehet építeni. Az út A LEGYEKRŐL ÁLTALÁBAN Sokféle legyet ismerünk. A nálunk előfordulók közül a házilégy, a kis szobalégy, a dongólégy, a szürke húslégy, a sajtlégy, az aranyszárriyúlégy és a bögölylégy a legismertebbek. A legyek minden fajtája kellemetlen, kártékony, és kísérője embernek, állatnak. A bögöly légy különösen az állatokat zaklatja, ezek közül is elsősorban a szarvasmarhákat. A legyek kifejlődésük során négy állapoton mennek keresztül; pete, lárva, báb és a kifejlődött rovar. A petéből kikelő lárvák romlott állati maradványokon, hulladékokon tenyésznek. A legyek szeretik az édes, cukros nedvet. Rászállnak élelmiszerekre, szétszórt hulladékokra, emberi, állati ürülékekre és dögökre. Ezért gusztustalanok és veszélyesek. Nagy számuk és csípésük miatt még zavarólag és nyugtalanítólag is ífátnak emberre, állatra egyaránt. Szőrös, tapadós lábaikkal jól tapadnak a falakon is. Lábszőreikkel -r megmászás közben — felszedik a különböző kórokozókat, hogy a legkülönbözőbb tárgyakon és eszközökön széthagyják, beszennyezve, befertőzve azokat. Így a légynek a fertőző megbetegedések terjesztésében óriási szerepe van. A nősténylégy évente többször petézik. Egyetlen nősténytől egy év alatt kb. egymillió utód is származhatik. Hasznos madarainknak kedvemc tápláléka, az ember pedig szervezetten irtja, máskülönben hallatlanul elszaporodna. A legyes istállóban tartott tehenek nyugtalanok, és bebizonyitottan kevesebb tejet adnak. Az ilyen is,- tállókban a tehenek nyugtalansága miatt több a baleset is. A legyek irtását a petelerakásra és lárvatenyésztésre alkalmas helyek felszámolásával kell kezdeni. Legyen rend és tisztaság a gazdasági udvarokban. Az árnyékszékek legyenek zártak. Májustól szeptember végéig hetente egyszer 20 százalékos mésztejjel öntsük le tartalmát. Az udvaron trágyarakást, vagy más bomló hulladékot ne tűrjünk meg. Hetente hordassuk ki. Állami Gazdaságok, termelőszövetkezetek trágváit sem szabad az istállók, lakóházak kezeiében megtűrni. Éppen a légyveszély miatt fontos az istállók, hizlaldák megfelelő elhelyezése. A szakszerűen kialakított és kezelt trágyarakásokat a szélirányt és a legyek röptávolsá- gát figyelembe véve úgy kell elhelyezni, hogy az lakótelepre káros ne lehessen. A légy röptávolsága általában 500 méter. Megfelelő zöld és erdó- övezet ezt a távolságot lerövidíti. A régebben is használt különféle típusú légyfogóknak ma már alig van jelentőségük. A használatban levő légyhálókkal is inkább csak védünk egy bizonyos területet, pl. szobát, kamrát stb. A legjobban bevált légy- és rovarirtó-szerek a DDT-féleségek. Ezeket por és permet alakjában használjuk. Egyes helyeken füstölnek is vele, de az felesleges anyagpocsékolás. Amint fentebb már említettem, a légyirtásnál is lényeges a megelőzés. Tiszta udvarban nem terem légy. Dr. Tóth Sándor KÖJÁL igazgató, a TIT tagja. megalapozásához egyszerűen fagyott iszapot és döngölt havat használnak. Ezeken az utakon nyáron természetesén nem lehet közlekedni, de a hosszú téli időszakban kitűnően bénáinak. Tekintettel a, rendkívül alacsony költségekre, kifizetődnék az ilyen utakat félévenként újból helyreállítani. Miből készül a műmárvány? A márványnál háromszor erősebb és 60 százalékkal olcsóbb műmárványt állítanak elő Róma környékén. A műmárvány alapanyagai: homok, cement, víz, fluorszilikát es különféle festékanyagok. A műmárvány tartósságának az a titka, hogy a keverékhez az egyes anyagokat csakis egyforma arányban szabad adagolni, mert enélkül nincs meg a kívánt szilárdság. A műmárvány nem szorul hosszas csiszolásra, hanem igen egyszerű eljárással külsőleg teljesen a természetes márványhoz teszik hasonlóvá. Gigantikus szerszámgép Leningrádi mérnökök elkészítették az »FL—21« m típusú szerszámgépet, amelyen nagyméretű, száztonnás alkatrészek is megmunkálhatok. Egy- egy alkatrész akkora, mint egy vasúti kocsi. A szerszámgép kipróbálása már a vége felé közeledik. A gépóriás testébe 54 villanymotort szereltek, ezeknek összteljesítménye 635 kilowatt.
