Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 ▼asárnap, 1960. június 12. Ifjúságvédelmi őrjárat Balatonberényben — H szervezetnek, meiy peda­gógusokból, tomegszervezetek tagjaiból verbuválódott, nincs neve. Célját röviden így le­hetne megfogalmazni: ifjúság­védelem. Még kevés faluban döbben­tek rá az ifjúság szervezett vét delmének fontosságára, ezért is igen örvendetes, hogy Bala- tonberény e tekintetben az el­sők közé tartozik. Miben áll e szervezet munkája? Időről idő­re végiglátogatják a község italozó helyeit. A nemes célú séta nem hiábavaló, mert igen­csak akadnak tizennyolcadik életévüket még be nem töltött fiatalok, akik az apáktól rá-' juk maradt hagyományok sze­rint »férfi módra« máris a kocsmában töltenék szabad idejüket. Az őrjárat célja, hogy ne italozzanak a fiatalok Bacchus isten nem zsenge ko­rú ifjak számára felállított »szentélyeiben«. A fiatalok legtöbbje, akit az őrjárat kocsmában talál, egy­két esztendővel ezelőtt még az általános iskola növendéke volt. A tisztelettudásra való nevelés még eleven bennük, de azért 'csak megkérdezik váll közé húzott fejjel, mikor távo­zásra hangzik a felszólítás: — De hát hova menjek, tanár bácsi? Otthon megeszi az em­bert az unalom. Mit csináljunk esténként?. Ilyenkor esnek azután zavar­ba iaz ifjúságvédelmi őrjárat tagjai. Valóban, hova is men­jenek a fiatalok, mit kezdjenek szabad idejükkel? Berényben úgyszólván egyet­len tötnegszervezetnek sincs helyisége. Miután megalakult a termelőszövetkezet, a szükség parancsára elfoglalta a. tanács üres hivatali helyiségeit, ahol addig otthont találtak a tö­megszervezetek. Marad a mű­velődési há^, amely az évek során meglehetősén kulturát- lan külsejűre kopott kívül-be- lül egyaránt, arról nem is szól­va, hogy a filmszínházul szol­gáló nagytermen kívül csupán két helyiség van benne; Az egyik a könyvtár, a másik te­levíziós klubbá lépett elő. Hová menjenek tehát az evésnél, alvásnál, munkánál többre áhító fiatalok, akik egy­hangúnak találják a minden­napos televíziónézést? Vártuk, hogy a kérdésre olyan válasz kél, ami legalább ígéretben azt célozza, hogy az elkövetkező időben tartalmasabbá teszik a művelődési ház életét, hogy ki­ki .megtalálja igénye szerint a hasznos időtöltésre szolgáló le­hetőségeket. De Balatonberény­ben hagyományuk van az ideiglenes jellegű megoldások­nak. Eddig azt tették, hogy es­tére kelve kinyitotta ajtaját az iskola. Itt pingpongozhattak, sakkozhattak, társasjátékozhat- tak a fiatalok. Most aztán kü­szöbön az új gond: KlSZ-tá- bor jön az -iskolába a Tanév végeztével. Ismét csak hova menjenek a helybeli ifjak a kocsma helyett? Miért nem tud a művelődési ház otthopt nyújtani az estén­kénti kollektív szórakozás /szá­mára? Erre már magunk mondjuk ki a választ a falu­ban szerzett tapasztalatok bir­tokában. Egyszerűen azért, mert a herényieket eddig sen­ki sem nevelte arra, hogy a kultúrának a háza mindenkié. «Akár a benne való szórakozás­ról, művelődésről van szó, akár arról, hogy vigyázni kell a kö­zös vaeyonra. KI megy b6 a művelődési házba, amikor olyan . elhanya­golt? — hangzott el hónapok­kal ezelőtt a panasz. Volt eb­ben túlzás is, de igazság is. A tanács évek óta nem áldozott sem, költségvetéséből, sem a községfejlesztési alapból a mű­velődési ház öreg és meglehe­tősen korszerűtlen épületének karbantartására. Márpedig az elöregedett épület nem volna olyan siralmas állapotban, ha időről időre gondot fordít rá a tanács. A tatarozást sürgetők azt a légből kapott tervet kap­ták válaszul, hogy minek a vén épületre pénzt fecsérelni, amikor majd új iskolát kap a község, s abban nemcsak isko­la lesz, hanem művelődési ház, meg áruda is! A községi tanács vezetésé­ben közelmúltban végbement változás kellett ahhoz, hog£ napirendre kerüljön a kultúr- ház gondja. Ezután végeztek rajta kisebb tatarozást, s vá­sárolt a tanács televíziós ké­szüléket, szépítették a könyv­tárat s kap még erre az esz­tendőre a községfejlesztésből a művelődési ház nyolcezer fo­rintot. Ez a pénz nem csekély összeg. Alapos változást még­sem fog teremteni befektetése, mivel két-három év mulasztá­sát nem lehet ennyi pénzzel pótolni. Emelni kellene a nagyterem mennyezetén, stu- katúroztatni, padlóztatni is ké­ne, segítségül kérve a Mozi­üzemi Vállalatot is tekintve, hogy valóságos mozilázban ég Berény. Az anyagi áldozat ki­fizetődne, s amint halad a Ba­laton déli csücskében az üdü­lőfejlesztés, előbb-utóbb ide kell érkeznie, a Mozáüzemi Vállalatnak is. Száz szónak is egy a vége: van abban némi igazság, ha Mustig László pedagógus — a kultúrház vezetője — a község elégtelen kulturális életéért a felelősséget - megosztani kíván­ja a községi tanáccsal. Meg kell azonban jiegyezni, hogy akadnak a megyében a heré­nyinél rosszabb adottságokkal rendelkező művelődési házak, s mégis számtalan megnyilvánu­lásból kiolvasható as kulturális forradalom jelenléte*! A tanácsi vezetők egy-két évvel ezelőtt tanúsított közö­nyössége a kulturális ellátott­ságot iletően íme feloldódott. Most a passzivitás felszámolá­sán a sor, a passzivitásén, amelybe a közönyösség sodor­ta a falu pedagógusait. Mert ugyan minek a következménye az, ha nem • a passzivitásnak, hogy a művelődési háznak egyetlen saját rendezvénye sem volt a lassan lezáruló művelő­dési évben, hanem megelége­dett a házigazda szerepével, átjátszva a rendezés lehetősé­gét a tűzoltóktól kezdve, a nő­tanácson folytatva a KISZ-fia- talokig bezáróan, megelégedve teremhasználati dijakkal? Eb­ből bizony nem lehet gazdál­kodni, csinosítani a kultúrhá- zat! Nem vitás, falusi művelő­dési házainknak otthont kell nyújtaniuk a tömeg- és egyéb szervezetek kulturális munká­ja számára, de funkciójuk nem merül ki csak ennyiben! A Balatonberényi Községi Tanács megtette a kezdemé­nyező lépéseket avégből, hogy jó irányba térüljön a művelő­dés, s megoldódjék az elfog­laltság híján kocsmába járó fiatalok problémája, illetve en­nek megoldásához segítőkezet adott. Jó lenne, ha a változta­tás szándéka kölcsönössé tere­bélyesednék, s a művelődési ház vezetője is megtenné ez­után, ami feladat reáhárul. Már kezdetben is kisebb len­ne a gond a fiatalokkal! Arról nem is szólva, hogy a falubeli felnőtt emberek is elégedetteb­bek lennének művelődési há­zukkal. László Ibolya (Folytatás az 5. oldalról) kevesen hallgatták Gughi Pan­nát, ki csodás dolgokat beszélt el a gózoni Szűz Máriáról. — Hát aztán, aztán... mond­jad csak tovább, édes Panna lányom! — ösztökélte Filcsik- né. — Mit mondott még a Szent Szűz? — Mindent el kell neki be­szélnem kegyelmetek felől. — Óh, óh, óh! — hajtja a ra­gyás Böngér Panna éneklő han­gon — de boldog is, aki olyan istennek tetsző, mint te! Ne adjam alád ezt a nagy kendőt is, Pannus? Ügy nézem, ke­mény a fekhelyed, drágám. Te pedig Csuz Gábris, piszkáld 'meg egy kicsit azt a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mi­kor beszél. Gábornak nem volt kifogása: megcsóvált egy végén zsarát­nok fahasábot, s úgy világítot­ta meg a tömött fekete hajat s a szemvesztő két gödröcskét, mely azon a piros arcon mint­ha feneketlen verem volna, ho­va a nyugalma, lelke odave­szett. — Mondjad csak, édes szí­vem — faggatja Filcsikné —, hogy néz ki a Mária? — Jaj, nehéz azt elbeszél­ni... Vakító fehér arc, . ara­nyos szőke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek, hó­fehér jóbb karjai}, mely tövis­től vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik... — Az ám... a kis Jézus! — Szakasztott így van lefestve az én imádságos könyvemben. — Meg a bodoki templom­ban = teszi hozzá Gábor, át­szellemülve szívja magába Panna minden szavát, hogy jön, hogy távozik a Szűz, va­kító fény övezi néha, máskor még egyszerű kartonruha van rajta. De csak ő láthatja, ha egyedül van ott a Mária-fak­nái. — Hát ma meglátod-e — kérdik. — Nem‘ tudom, álmomban szokott híni — felelte Panna, aztán Gáborhoz hajolt, és a fü­lébe súgta: — De te azért csak gyere el, amikorra mondtam! A tűz már nem égett, csak ítt-ott pislogott egy-egy szikra a pernye alatt, az álom le­csukta lassanként a szemeket, távolabb is ^kialudtak a tüzek, s az egész búcsús nép, akihez jött, az Űr ölében pihent a té­rés tisztáson, mely az erdő ál­ján elterült. Csend volt, csak a gózoni erdő zúgott balról, s a levegőben rebbenté meg szárnyát egy-egy éji madár. Emiatt pedig épp olyan nyu­godtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról az aranyos szőke hajjal, mint amilyen nyugtalanul álmo'dozék ébren Csuz Gábor a gödrös, piros arcról a hollóhajjal. A bodoki búcsúsnép, a tar- jániak, a belédiek, a túlsó ol­dalon pedig a jó Isten tudja, miféle népek fehéredtek körös­körül. Egy álak gyakran meg­mozdult köztük, mintha erre­felé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is hánykolódik vala­mi nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja talán, mint ő. Hosszú, hosszú idő telt eí míg végre megkondult fenn a kálvárián a harang. Látta föl­kelni Pannát az asszonyok kö­zül, s eltűnni az éjben: várt előbb egy fél órát, úgy volt neki meghagyva, s aztán ő is ellopódzkodott. Sietve ment az erdő tövis- bokrokkal szegett gyálogútján, néha megállt a tüskét kivenni lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket hallana a háta mö­gött. Követi tán valaki? De ugyan ki követné? Lihegve ért a Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült a kút párkányán, fekete, lebon­tott hajával játszadozott, s a csillagok fénye mellett nézte magát a kút vizében. — Sokáig maradtál, Gábor! Gyere no, ülj le mellém! — suttogd lágyan. Kigyulladt a Csuz Gábor szürke szeme, oda is ült mellé, de nem merte át­karolni. — Miért félsz tőlem? Hajt­sad a fejedet az ölembe. Te is az Űr híve vagy, megjavítot­tam a lelkedet. A Szűz Mária megengedte, hogy szeressük egymást. — Igazán mondta? — hebe­gi a legény babonás áhítattal, s mégis kétkedőleg. — Isten a tanúm rá ... E pillanaitban a hold tányér­ja mintha a földre vágódva összetört volna, és széles cse­repei szétesve bevilágították a selyem gyepet. Hűs szellő su­hant át az erdőn. Gyönge zö­rejjel váltak szét a gallyak, s hirtelen összecsapódtak... A könyv mosolya Charles Lamb angol írótól egyszer azt kérdezte egyik is­merőse, hogy ismeri ki magát könyvei között. Lamb így fe­lelt: — Hát hogy ismeri meg a pásztor a juhait? * * * Karinthy' Frigyes írja: »A legszebb könyvet — ez kellene hogy legyen minden írónak a hite — még nem ír­ták meg.« * * * Heinrich Heine, a nagy né­met költő egyszer így szólt egy költötársához: — Barátom, mikor a köny­vedet olvastam, elaludtam. De azt álmodtam, hogy megint a könyvedet olvasom, s annyira untam, hogy felébredtem. * * * André Maurois francia író ezt írja egy helyen: »Irodalom­ban éppúgy, mint a szerelem­ben, az ember gyakran elcso­dálkozik a másik' választásán.« * * * — Elégetésre ítélték a köny­vét — mondta valaki Voltai- re-nek. — Annál jobb! — válaszolta. — Könyveim olyanok, mint a gesztenyék; minél jobban sü­tik őket, annál kelendőbbek. * * * — Inkább elolvasok egy me­netrendet vagy egy katalógust, mint hogy semmit se olvassak! — mondja Sommerset Maug­ham. * * * Voltaire írja: »Amikor első ízben olvasok egy jó könyvet, úgy érzem, hogy szereztem egy jó barátot. Amikor pedig újból elolvasotfi, !az az érzésem, hogy egy régi barátomat látom viszont.« Dunántúli írók tanácskozása Balatonfiireden A Veszprém megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya július 15—16-án rendezi meg Balatonfüreden a felszabadu­lásunk 15. évfordulójának tisz­teletére tervezett dunántúli író­találkozót. A tanácskozáson részt vesz­nek a Dunántúl írói, valamint országos nevű írók is. A két­napos, érdekesnek ígérkező ta­lálkozó első napján nagyszabá­sú ünnepi irodalmi estet ren­deznek, melyen a találkozó meghívott íróvendégei szere­pelnek műveik felolvasásával. Az írótalálkozó fő célkitűzé­se a Dunántúl irodalmi életé­nek értékelése, valamint össze­hangolása. Ami ez utóbbit il­leti, remélhetjük, hogy eredmé­nyes lesz a kétnapos írótanács­kozás. ...S eléjük lépett a fák kö­zül egy mennyei látomány, egy nő: vakító fehér arc, ara­nyos szőke haja egész vállára omlik, bánatos kék szemek ... hófehér jobb karján, mely tö­vistől vérzik, egy kicsike gyer­mek édesdeden alszik ... — Á Szűz Mária! — sikol- tott Panna rémülten. Gábor némán fedte el arcát kezeivel. — Jaj nekem, Szűz Anyám! — Ó, könyörülj rajtam! — verte mellét Panna kétségbe­esetten, s leborult a földre. — Bűnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam ... A szomorú arcú anya szelí­den elmosolyodott. — Serhmi közöm hozzád jó­asszony! Nézz ide, Gábor, a kis fiadat hoztam el. Ott a né­pek között nem akartalak meg­szégyeníteni. Akadozva és szemérmesen folytatta: — Meglestelek., utánad jöt­tem, s itt megtaláltalak. Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát, és félén­ken közeledett a beszélő felé. A gyermek éppen most nyitot­ta ki a szemecskéit s mosoly­gott. — Megtaláltál, Kovács Ma­ris, de nem is veszítsz el soha többé, ha megbocsátasz ... Maris nyájasan nyújtotta ne­ki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott utána, de csak­hamar eleresztette. — Nem, nem. Had nézzelek még. Olyan szép vagy vele! BERTÓK LÁSZLÓ: 'TjULcLödi-L... Tudod-e, hogy a' vadgesztenyefák tömött nyugalmát mi ragyogja át, mért kotlának a pár hold park fölött, mint baromfiak, miket megkötött az ösztön,, s ülnek báván, részegen szívükkel fűtött apró fészkeken? Megérted-e a hetyke padokat, pirosak, mint a bátor gondolat, miért húzódnak anyás fák alá, mint kiscsibék a kotlóstyúk alá? Megérted-e a kövér orgonát, ha utcalányként kínálja magát? Én erre járok esténként haza, szerelmesem az olcsó orgona. S mozogni látom szárnyas fák alatt a nappal hetykén ülő padokat, csőrükbe fognak egy gramm örömöt, s elbújnak a park bokrai között. És a figyelmes vadgésztenyefák lesik a lassan hulló éjszakát, mint kotlósok a vércsevad eget Virradatkor kotyogni kezdenek, s hogy megőrizzék áldott titkukat, helyükre csalják mind a padokat. J KÖNYVESPOLC BALZAC: PAJZÁN HISTÓRIÁK Az író által eredetileg ter­vezett száz elbeszélésből har­minc készült el, s most ■— az 1:957-ben megjelent válogatás nagy sikere után — mind a harminc történetet átnyújtja a kiadó a magyar olvasóközön­ségnek. Első pillantásra talán csak a derűs pajzánkodás öt- lik a szemünkbe, de a második, harmadik elbeszélés elolvasá­sánál már előcsillan a játékos forma mögé rejtett komoly mondanivaló. A huszadik szá­zadbeli Dubout pontosan meg­értette egy évszázaddal koráb­ban alkotó művésztársa üzene­tét. A könyvet Adorján Mihály fordította. ROTTERDAMI ERASMUS: A BALGASÁG dicsérete A humanista görbe tükröt tart kora embereinek hibái és a vallási bigottéria elé; így kapjuk meg a buja, az okton- di, az, aszkéta és a bölcs, a méltóságban pöffeszkedő és a tudományban kérkedő embe­rek karikatúráit, melyekről a Balgaság nevében mond ítéle­tet. A 16. századi kosztümökbe öltöztetett karikatúrák a ma emberének fogyatékosságairól is kritikát mondanak. A köte­tet Holbein eredeti fametsze­ted díszítik. FüRNBERG: TALÁLKOZÁSOK A nemrégiben fiatalon el­hunyt német író két nagyobb elbeszélését tartalmazza a kö­tet. A »Látogatás Weimarban« az öreg Goethe és a lengyel forradálmár Miczkiewiez fino­man megrajzolt találkozásán keresetül bepillantást enged a kor szellemi vitáiba. » »Mo­zart novella« szellemes remek­mű. Az ifjú zeneköltő életpá­lyájának egyik döntő sorsfor­dulóján találkozik Casanová­val. A fiatal Mozart és az el­aggott Casanova ellentétében a feltörő polgári rend tudatos művésze csap össze az idejét­múlt fejedelmi udvar gáláns rokokóvilágának jellegzetes alakjával. KUPRIN: A BOSZORKÁNY Mocsaras, erdős vidék távoli rejtekhelyén él Oleszja, a gyö­nyörű lány,, akit nagyanyjával együtt boszorkánynak gondol a környék babonás népe. Tra­gikus szerelmének története már ismerős az olvasók előtt a nagysikerű filmből is. A cím­adó kisregényen kívül még másik '‘három Kuprin kisre­gényt is tartalmaz ez a kötet, a »Gambrinusz«-t, a »Fehér uszkár«-t és a »Ribnyikov fő- hadnagy«-ot. F. RÁCZ KÁLMÁN: ÉJSZAKAI VALLOMÁS A regény a harmincas évek Budapestjének éjszakai, nagy­világi életéről ad színes társa­dalmi képet főszereplőjén ke­resztül, aki a történet időpont­jában egy elegáns belvárosi étterem, a Vadászikürt közked­velt pincére. A pincér az étte­remben megismerkedik Mabel- lel, az amerikai milliomos kis­asszonnyal, és szeretője lesz. A szerelem elmúlik, a pincér elveszti állását, és egy józsef­városi kis vendéglő pincére­ként írja meg emlékiratait. SEJNYIN: SIRIUS AKCIÓ A németek még. a szovjet- német háború kitörése előtt tu­domást szereztek arról, hogy a Szovjetunióban újfajta, min­den eddiginél hatásosabb tü­zérségi fegyver előállításán dolgoznak. Titkos szolgálatuk egész keleti apparátusát beve­tik, hogy megszerezzék az új fegyver dokumentációját. Ra­vaszul megtervezett akcióik azonban sorozatosan kudarcba fulladnak, az új fegyver végül is elkészül, és éppen ellenük vetik be. A szerző izgalmas ka­landregényben valószínűleg az ún. Katyusa-sorozatvetők meg­alkotásának történetét mondja el. SÜKÖSD MIHÁLY: ÓLOMKETREC Sükösd Mihály nevét eddig folyóiratokban, antológiákban megjelent tanulmányaiból és elbeszéléseiből ismerhette még az olvasó. Első novelláskötete fiatal, tehetséges prózaírót avat. A kötet élén álló »A he­tedik pecsét« a felszabadulás előtti idők világába vezet. A többi novella közt a közelmúl­tat és napjaink valóságát idé­ző egyaránt akad. Stílusa hi­degen tárgyilagos, az író nem közvetlenül mondja ki véle­ményét, az olvasót a meg ele- nített világ törvényszerűségei győzik meg. TERSÁNSZKY J. JENŐ: ROSSZ SZOMSZÉDOK. — AZ ÉN FIAIM Az első kisregény egy kelet- magyarországi kisváros két szomszédos háza lakóinak éle­téről szól három generáción keresztül. Az egyik a Darabont­ház, melynek lhkóit tisztessé­gesnek tartják, és társadalmi­lag megbecsülik, holott lénye­gében nem sokban különböz­nek a Tatár-féle ház lakóitól, akik botrányos életmódjukkal foglalkoztatják a várost. A má­sodik regény Csánky Sándor harmadik gimnazista szegény tanuló történetét mondja eL

Next

/
Oldalképek
Tartalom