Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

▼asárnap, 1960. június 12. 7 SOMOGYI NÉPLAP OO0GGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOGOOOOOOG0GOGO Az ezermester »£IromJlott a cső a televízióm- »Ne bőgj! Papa csak a javadat ban.« akarja.« — Miért sírsz, kislányom? — Azért, mert anyukám az első osztályba íratott be... és ez fapados. Feleki László: A BOSSZÚ FÜSTJE / ózan ésszel azt hihettem volna, hogy a dohányzás ellen írt harcos és meggyőző müvem, amely a legnagyobb példányszámú magyar hetilap hasáb­jain jelent meg, azzal az üdvös hatással jár, hogy a dohá­nyosok bűnbánóan cigarettahamut szórnak fejükre, és sza­kítanak káros szenvedélyükkel. Meg kell mondanom, bár­mennyire is fájdalmas és meglepő: nem így történt. Sőt, nem egy dohányos felebarátom szidalmakkal halmozott el, nem egy közülük névtelen levélben, jelezve ezzel, hogy a dohányosokon esett sérelem kollektív és nem személyes természetű. Egy magát Purzicsán Péternek aláiró dohányos azt közölte velem például, hogy irigy és gonosz vagyok, amit különben már régóta sejtettem, de ilyen nyíltan még senki sem vágta a szemembe. >*Egy bagószagú ibolya« le­velezőlapján ez a számon kérő mondat áll: »Már ezt is irigyli tőlem?« — Csak azt nem írta meg, hogy még mit irigylek tőle. Volt, aki bejelentette; hogy írásom módfelett felháborította, s válaszul felajánlásban tíz cigarettával töb­bet szív naponta. Volt, aki megfenyegetett, hogy ha talál­kozik velem, mahorkafüstöt fúj az orrom alá, s a következ­ményekért engem terhel a felelősség. Dohányzó barátaim és ismerőseim is figyelmeztettek, hogy szembekerültem az emberiség nagyobb felével, hiszen köztudomású, hogy a vi­lágon jóval több analfabéta van, mint nemdohányos. Ki­fejtették, hogy álláspontom politikailag is kifogásolható, mert például Kossuthtal is szembekerültem, megfeledkezve arról is, hogy a dohány a békemozgalom fontos fegyvere, s legföljebb műveletlenségemet hibáztathatom, ha még soha­sem hallottam a békepipáról. Mielőtt még az önkritika fehér zászlaját kitűzném, be­vetem néhány tartalék érvemet. Hivatkozom arra a nem­rég közzétett orvosi jelentésre, amely szerint a dohányzás átlagosan körülbelül öt évvel rövidíti meg az életet. Ami azt jelenti, hogy ha valaki rendes és füsttelen körülmények között száz évig élne, a dohányzás káros következménye­képpen már kilencvenöt éves korában elragadja a kérlelhe­tetlen haláljszerettei köréből. Dohányosok, nem sajnáljátok azt a szép öt esztendőt? Ha másra nem, legalább gondolja­tok arra, hogy még öt esztendeig pöfékelhetnétek, ha oko­san élnétek! Ha valaki mindenáron ragaszkodik a nikotin kárhoza­tához, legalább pipázzék cigarettázás helyett. Az előbb em­lített orvosi tömegvizsgálat szerint ugyanis a pipázás nem rövidíti meg számottevő mértékben az életet, néhány hó­napról lehet csak szó. Ennek az a magyarázata, hogy a pi­pázó nem szívja le a füstöt, csak gargalizál. Nyálkahár­tyáin keresztül viszont a nikotin még így is behatol szer­vezetébe, okosabb tehát, ha a pipa szopókájára egy kis lég- szivattyút szerel, s ilyen módon a pipa önműködően elszí­vódik, anélkül, hogy száját érintené. Ha a, készüléket egy másik szobába helyezzük, a füstnek még a szagát sem érez­zük. Kár, hogy a legtöbb dohányos irtózik minden újítástól. A magam részéről elmondtam. mindent, amit csak akartam. Tüdőm és lelkiismeretem tiszta. Ha a dohányosok megfojtanak egy kanál füstben, ne hibáztassanak engem, amidőn a lelkiismeretfurdalás őrületbe kergeti őket. Min­denesetre arra kérem nemdohányzó harcostársaimat, hogy légyenek velem ezekben a válságos órákban. Mihályi Margit: KEZDŐDIK A fctffytcUi Az apu újságot olvas, az anyu manikűröz, a kisfiú egy gumikrokodillal áll a padjuk előtt, igaz, fürödni még nem lehel, de fő a krokodil, illetve az illúzió. A kisfiú kitartóan mondja: — Apu, vegyél fagylaltot. — Hideg van! — Anyu, vegyél fagylaltot. — Hogyne, ki vagy meleged­ve! — Apuuu! Fagylaltot! — Hideg van. — Anyuuuu! Fagylaltot! — Azután megint fáj a man­dulád. — Fagylaltot! — Hideg van! — Fagylaltot! Mama dühösen a papának: — Űjabbat nem tudsz mon­dani, csak hogy hideg van? — Hideg van! — Mert olvasol, és se látsz, se hallasz. — Következetes vagyok! — Az, de a gyereket én ne­velem rosszul, mi? — Akkor is hideg van! A mama szeme, villámokat szór. — Gyere ide, Pimpili, nesze egy forint, de óvatosan edd! Pimpili elrohan, megveszi a fagylaltot, óvatosan jön, és dia­dalmasan megáll az apja előtt, de azon nyomban elejti a ró­zsaszín halmot ostyástul, az szétmállik a kövön. Pimpili bömböl. — Nagyon jól van — mondja a papa —, úgyis hideg van — és tovább olvas. — Mi? — lihegi a mama. — Ez már sok! Ezzel nem lehet .gyereket nevelni, hogy hideg van! Nesze, Pimpili, két fo­Ismét itt a nyár. Á legtöbb ember erre az időre tartogat­ja szabadságát, s a szabadság néhány hetét a legkellemeseb­ben igyekszik eltölteni. Álla­munk gondoskodik erről is, ha­zánk legszebb tájain sok üdü­lőt tart fenn a munkában el­fáradt, pihenni vágyó dolgozó emberek számára. Hova men­jünk üdülni? Rejtvényünk se­gít eldönteni, ugyanis a víz­szintes 5., 25., 29., US, vala­mint a függőleges 30., 36., 55. számú sorokban legszebb üdü­lőhelyeinket rejtettük el. Vízszintes: 1. Gyalogos ki­rándulás. 12. Híres filmszí­nésznőnk. 16. Török helység a Fekete-tenger partján. 18. Fog­hús. 19. Pusztít. 20. A te sze­mélyedről. 21. Túrán résztve­vő. 23. Piszkos. 26. Császári katona, a kuruc ellenfele.. 28. Méltó része. 31. Koldus fele. 32. A gabonát bepácoló szer. 35. A hét vezér egyike. 37. Műveltető igeképző. 39. Erdé­lyi román helység, Lúgos mel­lett. 41. Nyári munkás. 43. Helyhatározórag. 44. Másod­perc rövidítése. 46. Finom kré- mes tésztaféle. 48. Angol pos­ta. 49. Az egyik irány. 50. Szovjet távirati ügynökség rö­vidítése. 52. Női név. 55. A szabeusok városa Arábia dél­nyugati részén. 56. Ungvár mai nevének betűi keverve. 59. Vissza: ígéretes. 62. Kiter­melt erdőrész. 64. Kicsinyítő képző. 65. Szovjet folyó. 66. Vissza: hiányosan fodros! 68. • Fájának termése. 69. ORE. 71. Gazdasági szerszám. 72. Ke­vert »farán«. 73. Francia filo­zófus, az elsők között volt, ki Arisztotelész tekintélye .ellen küzdött. 75. Lámpa kanóca. 77. Vissza: cserje. 79. Tüzjelenség, visszafelé. 83. Német »ked­venc« eleje. 85. Kaposvári In­gatlankezelő Vállalat rövidíté­se. 86. Űt'törőköszöntés. 89. Ne­gatív gyököknek hidroxillal. való vegyületei. 92. Vég nél­kül omló! 93. Urban Sándor. 94. Feljegyez. 95. A szántás nyoma. 97. És — latinul. 99. Rangjelzés. 100. Rugófajta. Hova r 102. Német névelő. 103. Ráma. 106. Nem oda. 107. Határozó kérdőszó. 109. Tároló helyiség, a föld alatt. 111. Feltörő. 112. Panoráma. 113. EKÖ. 115. Vissza: indulatos. , H7. Kárté­kony rovar. 119. Kikanalazó. Függőleges: 1. A hajó hátsó része. 2. Ritka férfinév. 3. Rá­helyez. 4. Névelős helytartó, régen. 6. Teri magánhangzói. 7. »PÁN« görög isten betűi ke­verve. 8. Elárulój át. 9. Gyógy­szeres üvegcsék. 10. Latin mű­vészet. 11. Liget szélei. 12. Kó­cos. 13. Két szó: névutó, és — házőrző. 14. Méltóság. 15. Nagy magyar költő a század elején. 7 e n j ü n k # 17. Kedvelt dísznövény. 20. Magot tisztít. 22. Fém. 24. Ki­kötőhely. 25. Meleg. 27. Visz- sza: tréfa. 29. Színházunk egyik karmestere. 33. Szabó, németül. 34. Ízes. 38. Élvezeti cikk. 40. Liliomra — mással­hangzói. 42. Majdnem szírt! 43. Hüvelyes növény. 45. Apró lábakon álló kulacsok. 47. Alaphang. 49. Futóbogarak családjába tartozó bogár. 51. Felesel. 53. LH. 54. A függ. 22. fordítottja. 57. »Soma« betűi keverve. 58. Értelmes. 60. Név­elős ital. 61. Csomagoló esz­köz. 63. Sír. 67. Doktorrövidí­tés. 70. Kutya. 71. Rangjelzés. üdülni? \ 74. UEL. 76. Egyszerű gép. 78.J Folyó a Szovjetunióban. 80.* Jugoszláv helység. 81. Meny-» asszony. 82. Sereg. 84. Fohász.* 86. Származó. 87. ÖBA. 88. Fá-» sított területe. 89. Kedvel. 90. J Nem lát. 91. Kutat. .94. Határ-« folyó Magyarország és Cseh-J Szlovákia között. 96. Kevert* »irá«. 98. Nagy helység. 100.5 Felvesz, lói. Igen — oroszul.* 104. Időegység. 105. SivatagiJ állat. 106. Vissza: vigyázva.* 107. Olajos növény. 108. Gaz-» dasági eszköz. 110. Bátor. 111.* Mutató szó.. 112. Mássalhangzó» .kiejtve. 114, Tárgyragos sze-* mély es névmás, 116. Meleg. » rint, de most már légy óvatos. A Icéfi&dap Kövér nő csattanóra dagadt piros halász nadrágban és vé­konyka kopasz ember áll az asztalira előtt. — Képeslapot kérünk. — Tessék, kérem. Ezek a legújabbak. — Micsoda otromba nagy! — méltatlankodik a piros nadrá- gos — és még ráadásul két fo­rint, hallatlan! — Talán ezek, kérem — ud- variaskodik a kiszolgáló. — Micsoda sablon! — bigy- gyeszti száját továbbra is a vi­rító nadrág tulajdonosa — vi­torla-víz, víz-vitorla, felhő­1 2 3 4 iillii 5 6 7 8 9 10 11 12 13 15 16 17 || 18 19 ÜÜÜ 20 21 22 23 24 iiiiü 25 || 26 27 28 34 29 Iliin 30 11 31 iiiÜi 32 33 / ÜÜÜ 35 iiiÜi 36 37 38 111 39 40 41 42 iiiiü 43 44 45 :::::: ül::: 46 üííií 47 48 :::::: Iiiiü 49 50 51 :::::: iiiiü 52 53 54 iiiiü 55 Üilii 56 57 58 iiiiü 59 60 61 ÜÜÜ 62 63 sHji: 64 Ül :::::: 65 ÜÜÜ 66 67 68 • 69 70 iiiiü 71 :::::: 72 »::n llllü 73 74 Hl 75 76 iÜiil 77 78 iiiiü 79 80 :::::: Ili!:: jjiijj 81 III iiiiü 82 |“ü: iiiiü 83 84 85 ]!{];: 86 87 88 ÜÜÜ 89 90 91 iiiiü 92 93 94 ül 95 96 :::::: 97 98 :::::: 99 iniii 106 100 101 ' 107~ 102 108' 103 104 105 iiiiü Ili ÜÜÜ 109 110 ni 112 113 114 :::::: 115 116 117 :::::: 118 :::::: :::::: 119 sirály, sirály-felhő. Semmi ere­detiség, Valami olyan nincs, holdfényben egy nő fátyolosán a párton, vagy egy gitáros és egy nő meg táncol a hullámok szélén, természetesen árnykép­ben ... ? — Sajnálom, kersm. — Hát akkor adjon egy vi­torlát vízzel. A beitd'ái Jóképű fiatal rendőr áll az úttest szélén, és figyeli a for­galmat. Kesztyűje vakító fehér, és olyan kék a szeme, mint az ég. A kora délutánban már erő­sen itókás társaság jön, nők és férfiak vegyesen, és hirtelen át akarnak menni a túlsó ol­dalra. A rendőr udvariasan int nekik, és mutatja a fehér jelekkel szegélyezett átjárót. A társaság engedelmesen meg is indul, de egy fekete lány csak azért is dacosan nekivág az úttestnek, és gúnyosan ki­áltja vissza: — Mitől fél? Hogy elgázol­nak a lovacskák? És abban a pillanatban el­torzuló arccal ugrik vissza egy váratlanul elsuhanó autó elől. A rendőr ha el nem kapja, elvágódik. — Azért akad itt autó is — mondja változatlan nyugalom­mal és derűvel a fiatal rend­A SZEZON őr, és már két kerékpározó gyereket figyel. A fekete lány pirosra gyul­ladt arccal most már az átjá­rón megy át. A A bolt mennyezetig rakva áruval. A boltvezető a létra legtetején újabb polcokat ürít ki, karjára rakván a felgöngyö­lített színes selymeket. A vékonyka, ideges nő két tenyérrel támaszkodik a pult­ra, és úgy nézegeti a még pol­con levő anyagikat. Szegény ember még le sem ér, már mászhat újra vissza. — Nem, ezek nem tetszenek; másnak látszottak onnan. Ta­lán az ott, az a sárga-fehér mintás, nem az, feljebb, az, az az. Két ujja közt morzsolgatja es biggyeszti a száját. A bolt tömve. A forgalom áll miatta, de ő nem hall. nem lát. — Valami mást szeretnék — mondja fokozódó türelmetlen­séggel. A boltos tehetetlenül tárja szét a kezét. — Olyan szépek ezek az anyagok, kérem. — Mert magának mindegy.» ez is eladó, az is éladó — az­tán mélységes, sajnálkozással kijelenti: — Hát persze, a fa­lu az falu, ezt nem szabad el­felejteni — és hogy erre rájött, vidáman elmegy. A boltos szó nélkül, seré­nyen rakosgatja vissza a ren­geteg selymet, közben bocsá- natkérően néz szét a türelmes embereken. — Mindjárt készen vagyok...; de hát úgy látszik, már kezdő­dik a szezon. A pesti efnfret Rengetegen várnak a ke­nyérre. Van bőven, és jut min­denkinek, de mindenki egy­szerre akarja, főként a nyara­lók. Azért nincs baj, minden­ki tudja, ki mikor érkezett, és megy sorban mindjén. De a pesti ember nagyon hátul áll, éppen ezért kijelen­ti: — Hát ez hallatlan, ezek még sorba sem tudnak állni (sze­gény falu). És mindjárt hozzá is kezd, hogy ezt az elmaradottságot megszüntesse. — Álljanak kérem sorba, sorba kérem, ez a rendje, tes­sék ott a sorba állni, micsoda balkáni állapotok! És míg ilyen szépen tanít- gatja a falut sorbaállni, ö már be is áll elsőnek a sorba, hát­ragyűrve mindenkit. Most lép be Sára néni. Nem törődik ő senkivel, se a sorral, se á pesti emberrel. Hozzá van szókba, hogy őt mindig előre engedik a beteg lábai miatt. Megy is előre, és beáll a pesti ember elé. Az megragadja. — Hová, mama? Hová? Áll­jon csak a sor végére! Mi már régebben itt vagyunk. — No, ne mondja — moso- lyodik el az öregasszony —, régebben nem, mint én, én már hetven éve itt vagyok. A* els& fecske. Nagykabátban egy férfi gub­baszt a parton. Süt a nap, de i metszőén fúj a szól, borzolja a vizet. A férfi még a gallérját is felgyűri. Egyre többen állnak meg körülötte, és gyanakodva nézik, mert hosszú lábai csu­paszok, és égnek áll rajtuk minden szőr. A férfi elszántan ledobja magáról a kabátot, csak egy fecske van rajta, de ez is olyan fecske, amelyik nem csinál nyarat. Nagy tornázó mozdula­tokat tesz a víz szélén, majd lúdbőrözve gyorsan visszabú­jik a kabátjába. A kedélyek erre megnyugod­nak, nincs itt semmi baj, ez egy nyaraló. A szezont csak meg kell kezdeni valakinek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom