Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

Vasárnap, 1960. június 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Közös érdek és elnöki tekintély V1 ' ihar utáni kellemes délután volt. öt óra lehetett. Ki­sütött a nap, s > a szabadtéri színpad pirosra festett padjain apró gyöngyszemként csillogtak az esőcseppek. Csen­desen andalogtam kifelé a színpadról — gondolataimba me­rülve. Csak az a hír vitt oda, hogy megkezdődtek az előadá­sok, s ha este nem is, legalább most gyönyörködjek a művé­szetek zöldbe borult szentélyében, mely így üresen, kihaltan is oly szép, megnyugtató .. . A kijárattól jobbra van egy kis bódé, süteményt, üdítő italokat, csokoládét árulnak benne. Alighogy odaképzeltem az esti közönséget, amint a szünetben egymás, hegyén-hátán tolonganak frissítőért, mintha a földből nőtt volna ki, egy aranyos, pufók arcú, koromfekete szemű, bájos kislány ter­mett mellettem. Rám nézett kedvesen, gyermeki mosoly tiln- döklött arcán, s hirtelen jött szeretete kifejezéseként görcsö­sen belém kapaszkodott. A meglepetéstől hirtelen szólni se bírtam, csak megsimí- tottam fürtjeit, s még közelebb bújt hozzám. ■— Hogy hívnak, kislány? ' i— ltyuka... — Hát édesanyád hol van? Körülnézett, mintha ott Iceresné a Dimitrov park árnyas ■fái alatt, aztán széttárta karjait, s hirtelen nagyon szomorúan nézett rám. Nem tudtam, mit akar kifejezni, kézen fogtam hát, leültettem a padra. — Igazán nem tudod, hol az édesanyád? Rázta a fejét. Próbáltam kérdezgetni, válaszolt is vala­Tavaly. nem ért el megfele­lő gazdasági eredményeket a kányái Alkotmány Termelő­szövetkezet. A tagság jól tud­ta, hol van a baj, s új elnököt választott Marosi István sze­mélyében. A közgyűlés 194 részvevője közül 190 en szavaz­tak bizalmat neki. Brigádveze- tői beosztásban jól megállta a helyét, ezért nyugodtan rábíz­hatták az elnöki ’ teendőket. A választás óta jó fél esztendő telt el. A falu határa szép, a közösség jószágállománya egy­re gyarapszik. A tavasszal a marcali járás több szövetkezetének népes küldöttsége töltött el egy egész napot Ráksiban. Azt tanulmá­nyozták, hogy mit és hogyan csináltak, csinálnak a ráksiak, hogyan virágoztatják fel, közös jazdaságukat. A vendéglátók 5| szíves-örömest megmutogatták mit, de aranyosan selypítő szavait nem tudtam felfogni. Azt hiszem, beszédét csak az értheti igazán, aki közel áll hozzá, látja emberré növekedését... . Ott ültünk hát a pádon szótlanul. Megsimogattam arcát, hálásan hozzám bújt, s szeme már ismét nevetett gyermekes­[ portájukat, s készségesen fele- ■ letet adtak a látogatók minden | kérdésére. Néhány nap múlva i levelet kaptunk a látogatás j egyik részvevőjétől. Hosszan, (részletesen megírta, mit ta- j pasztáit a ráksi Üj Életben. ((, Papírra vetette azt is: legma- önfeledten. Régen mosott piszkos ruhácska lógott rajta, arca, I' radandóbb élménye az, hogy keze is szurtos volt, haja rendezetlen, cipője talán három hete megismerhette látott krémet... S ahogy Ott néztük egymást, a part felől overallos, munkáskülsejű férfi közeledett. Alig haladhatta túl a negyvenet. Egy pillanatra megállt előttünk, s a kislány rá­nézett ugyanolyan csodálkozó; szeretetteljes pillantással, mint amikor velem találkozott: — A magáé? — fordultam a férfihoz. J — Nem. Az utcáé... Az utca neveli őt... í _ Hogyhogy az utca neveli? - .kérdeztem elitebben s J EInök csak egy van egy szö_ akkor már, azt hiszem, valami felhaborodasfelet is lehetett j vetkezettjén. Az eredmények érezni hangomban. ■ -------—----------------------------i-j az anyja. Ide adta az egyik házhoz neve­WaUer Imre elnököt, a min­denkihez közvetlen, a közös gazdaság irányításában nagy jártasságot szerzett vezetőt. — Ez a találkozás Walter elvtárs- sál — írja végezetül — meg- í győzött arról, miért vívhatott J ki országos hírnevet magának a ráksi Üj Élet. Pesten van lésre, alighanem hatszáz forintot fizet érte havcmta — Nem látszik rajta — mondtam csodálkozva. — Van ám két másik gyereke az asszonynak, ez csak a pénzkereső — magyarázkodott fanyarul a férfi, aztán köszö­nés nélkül tovább ment. , . . Kézen fogtam Icukát, odavittem a bodehoz. Egy szelet csokoládét vettem neki, s az elárusítónő kinézett a kislányra: _Már megint itt vagy, Icuka — mondta rosszallóéin, mint a ki gyakran látott vendégnek nyújtja át a csokoládét. A kis­lány először ránézett, majd hozzám fordult, aztán nagy han­gon így köszönte meg az ajándékot: — Csótojom... És már hiába kaptam utána, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy jött, eltűnt az ösvényen. Az egyik fagyökérbe belebot­lott akkor hátra sandított még, és az apró kis lábak futottak tovább, magukkal vitték a bűbájos kislány szertelenseget, mosolygó, tétovázó, szomorú tekintetét, kedvességét, báját... Emlékét azonban megőriztem. Arca és koromfekete sze- - me szurtos két szorongató kis karja együtt idéződik emle- ' keimben a Dimitrov park fáival, festett padjaival, a Balaton dús leheletével. Nagyon sajnálom, hogy nem követhettem nyo­mát ... Hanem azt, amit a férfi mondott, nem tudtam egeszen elhinni. Lennének még olyan emberek, akik szó nélkül tű­rik, akik csak ajkbiggyesztéssel intézik el, hogy ez a tündén , kislány az utca neveltje? S ha akadnak néhányan, hat nincs, i aki figyelmeztesse őket? Az anya tudja-e, hogy Icukájaval senki se törődik, hogy gáládul becsapják őt, s csak a pénzé kell valakinek? M ost, hogy visszagondolok ‘ e Balaton parti epizódra, szeretném remélni, hogy a középkorú férfi, az el- árusítcmő vagy valaki Siófokon egyszer mégis kézen fogja ezt a kislányt, s megtanítja rá, hogy mi az igazi szeretet, amit ő — úgy érzem — most még csak a jövő-menő bácsik­ban, nénikben s a szelet csokoládéban lát beteljesedni... Jávori Béla semmiképp sem kizárólag neki tulajdoníthatók, a sikereket a tagság harcolja ki. A jó vezetés azonban fontos tényezője az eredményes gazdálkodásnak. S a vezetők között első helyen áll az elnök. Felsorolni is sok volna, ml mindenre kell fi­gyelmet fordítani. Képezze ma­gát állandó'an, hogy mindjob­ban értse a dolgát. Járja be szinte naponta a határt, a majort, értsen szót az embe­rekkel. A legfontosabb azon­ban az, hogy a közösség érde­két mindenben következetesen szolgálja. Ebben a kérdésben nincs és nem is lehet alku. Nem azért fogott össze egy-egy falu népe, hogy a szövetkezet­ben néhány, az elnökhöz közel álló embernek jobban menjen a sora, hanem azért, hogy min­denki munkája arányában ré­szesülhessen a közösen termelt anyagi javakból. Gombaszögi Jenő, a bolhói Határőr Terme­lőszövetkezet elnöke mondta nemrégiben: »Nem gondoltam volna, hogy az első tavaszon Ilyen sok vesződséget okoz a háztáji földek kiosztása. De mindaddig foglalkoztunk vele, amíg pontot nem tettünk a vé­gére. Elmondhatom, sikerült megnyugtatóan elrendezni a dolgot. Nem kivételeztünk sen­kivel sem, minden családnak akkora területet mértünk - ki, amekkorát az alapszabály út­mutatása alapján a közgyűlés meghatározott.« Valóban, ma­gam is tapasztaltam, rend, nyu­galom és nagy-nagy szorgalom uralkodik ebben az új szövet­kezeti faluban. Az adott szó kötelezi az el­nököt, tartsa is hozzá magát — ez a szövetkezeti élet törvé­nye. Ha megígért valamit, va­lami jogosat, akkor azt feltét­lenül teljesítse is. De oktalan dolog saját helytelen ígére­tünkhöz — egyes emberek hasznára, a közösség kárára — váltig ragaszkodni. Elmondok erre egy példát. Czink János és Szabó József belépték a sér- sekszöllősi Augusztus 20. Ter­melőszövetkezetbe. Keszthelyi János elnök ígérte nekik: fö­lösleges állatukat nem kell be­adni a tsz-be, hanem azt meg­veszi tőlük a szövetkezet. Megalapozott volt ez az ígé­ret? Ellenkezőleg: elhamarko­dott és törvénytelen. Mit kel­lett volna tennie az elnöknek? Megmondani, ho|y »nézd, ko­mám, tévedtem, rosszul értel­meztem a. rendeletet«. Ehelyett beváltotta ígéretét: úgy intéz­kedett, hogy a két gazda tehe­nének árából ne vonják le a közös alapba járó harminc szá­zalékot. Növelte az elnök te­kintélyét ez az eljárás? A két érdekelt ember szemében — akiket jogtalan előnyhöz jutta­tott — tpvább nőtt a becsületé. De tudni kell, hogy az ilyen olcsón szerzett népszerűségnek drága az ára: az egész közös­ség helyteleníti, elítéli cseleke­detét. Nem szeretik az emberek azt az elnököt és nem is hagxjjcik meg solcáig tisztségében, aki nem mer állást foglalni, nem tud vagy nem akar eligazítást adni a hozzáfordulók ügyeiben. Ha tőle kér valaki — indokol­tan — segítséget, akkor ne küldje a mezőgazdászhoz vagy az _ elnökhelyetteshez, hanem intézkedjék ő. Még mandátu­ma lejárásának évében se te­gyen jogtalan engedményeket senkinek sem. Merjen minden­kor igent mondani, ha helyes dologról van szó, de mondjon félreérthetetlenül nemet, ami­kor arra van szükség. A ha­nyagokat, a rendetleneket ne féljen megbírálni, főleg pe­dig ne vegye őket pártfogásá­ba. Miért, hát vannak a szövet­kezetben ilyen emberek is? Kár volna tagadni, hogy akad­nak. Az egyéni gaz álkodás idején sem volt minden pa­rasztember egyformán szorgal­mas. Ismerünk olyan gazdag aki sohasem iparkodott a me­zőre, de onnan haza annál in­kább. Mások másmilyen rossz tulajdonságokat hordoznak magukban. Megváltoztak, meg­javultak máról holnapra csu­pán azzal, hogy aláírták a be­lépési nyilatkozatot? Ezt pem is lehet várni, de tenni lehet és leéli is érte az egész közösség­nek, s magának az elnöknek is. Az igazsághoz hozzátartozik* hogy a szövetkezeti gazdák de­rékhada egyenes úton jár — az ő véleményükre adjon az el­nök, s úgy intézkedjék, hogy intézkedése a becsületes többség egyetértésével találkozzék. Ki a jó szövetkezeti vezető, kit tisztel, becsül a tagság, ki­nek van tekintélye? Bohátkai Gyula, a somogygeszti Üj Ba­rázda Tsz elnöke évtizedes ta­pasztalata alapján mondta vá­laszként egy tanácskozáson: ».4 tagsó.g akkor tartja jónak az elnököt, ha magas a részesedés. A zárszámadást pedig nem az elnök csinálja, hanem az egész szövetkezet. Aki eltűri a ha­nyagságot, azt istenítik a ha­nyagok, de elmarasztalják a szorgalmas gazdák. Ne enged­jen meg hát az elnök semmi­féle szabálytalanságot, tartson rendet, fegyelmet. Érje el, bogy mindenki. egész évben legjobb tudása szerint dolgoz­zék. így erősödik meg a szövet­kezet, így lesz jó az osztalék, és így lesz tekintélye az el­nöknek.« Kutas József Gyászamhás asszony ül ve­lem szemben. Tanácsot kér. Nem akar egyházi szertartást bátyja temetésén, viszont azt sem szeretné, hogy minden gyászünnepség nélkül földeljék el hozzátartozóját. Hallott va­lamit arról, hogy a tanács anyakönyvi hivatalának egy- egy munkatársa vállalkozik a gyászbeszéd megtartására, s esetleg valamilyen kórus még gyászénekkel is búcsúztathat­ná az elhunytat. Pap nélkül Nem az első eset, hogy fel­merült az igény: pap nélkül történjék a temetés. De nem­csak a temetésnél esik erről szó, hanem esküvőnél, név­adásnál is. Egyre inkább meg­honosodik az. a szokás, hogy barátok, elvtársak együttese köszönti az ifjú párt, az újszü­löttet, nem harangszó kíséri útjára az embereket, nem ’ templomban adnak nevet a csecsemőknek. Korántsem ^akarjuk ezzel azt állítani, hogy tefk elő. Átélte mindazt, amit múltban egy ilyen kapitány^3 múltban nem történt ilyen mondott. tisztelettel beszélt. Nem, a teS®set Csakhogy abban az ido­- Gyűlölten a kommunistád ^dves tíódgl t^zolSüír^t Jk™özőtaek s^mbeTe°íett néz- kat, es gyűlölöm ma is. Mert te, a kemnot, a kiszolgál,a„ott/niük a szornszédok és a >>ha_ nem tehetek mást. Sónyi ezre- kernno. nezte bennem, nem pe-gtalom« rosszallásával, szinte des lanya nem köthet szövetse- dig a_ hazaja felszabaditasaert£számkivetettként éltek mert get velük. De gyűlöllek benne- küzdő not, nem.a kommunái nem kísérte isten adása fri_ teket is. Gyűlöllek, mert ke- mus ellen szövetségre teP^gyüket«. gyeit lenek vagytok. Nem bi- egyenrangú harcostársat, ha-£ hogy a feiszabadulás szem, hogy a kommunisták nem egy eszközt, egy titkosgután megváltozott a helyzet. megcsinálták volna ezt velem, szamot, egy rabszolgát, egy k:-$jelenleg __ka a számszerű a mit ti. Mondd, miért kellett szolgáltatott senkit. Mikor az^adatokat nézzük _ 50_50 szá­e ngem lezülleszteneték? '.Csak első utasítást adta, hogy féküd-^Zalék az arány az egyházi, il- a/ért, hogy játékszeretekké í®k le egy katonával, tiltakoz-Sietve egyház nélküli szertartá- váljak? Hogy úgy forgassatok tam. És tudod, mit_ csinált?^sok között. Igen sok ésetben ujjaitok között, ahogy akartok? Azt mondta, hogy feljelent, ki-^nem is a meggyőződés vezeti Töltött és újból ivott. ad a rendőrségnek. Akkor ér-gaz embereket a templomba, ha­— Tudom, hogy haragudni tettem, meg, hogy a ti hatailma-ijnem a szülői, rokoni parancs­olsz rám. Nem baj. Tudd meg, tokból nincs menekvés. És az Mestermű vagy remekmű? Ügy véljük, mindkét elnevezés megállja a helyét, hiszen a kis Bowden-gép, amelyet Or­sós József, Csanádi Imre, Bmes György, Győrfi József és Kovács Tibor, a TRANSZVILL ipari tanulói készítet­tek a vizsgára, valóban remekül sikerült. Még néhány si­mítás, és jöhet a bíráló bizottság. Esküvő, névadás, temetés — szocialista módon BERKESI AMBRAS (54) Megint szerencsétlennek, töltött. Nem félig, hanem tele. kiszolgáltatottnak érezte ma- Szó nélkül felemelte. Fanyar gát. Mi történhet, ha őszintén mosollyal a férfi felé mutatta, beszél. Sorsát nem kerülheti el. S talán őszinteségével se­gíthet magán. S ha tényleg új életet akar kezdeni, ha szakíta­ni akar a szennyel, a gyalázat­tal, mely tapadós csápokkal körülfonja testét, akkor egy­es kiitta mind. Frédi csak nyelvét ízesítette meg. — Látod, ez lett belőlem — tette le az üres poharat az asz­talra. — Ebben benne van az egész életem. Valamikor meg­haltam volna, ha megiszom szer meg kell tenni a kezdő lé- egy ilyen pohár rumot. Most? péseket, akkor le kell gyűrni — Halkan felnevetett. — Most _ __ _ _ >szó. S a nézeteltérések elkerü­f éleímét, "akkor bele keU néz^ megihatok három" ily“en pdíár!. hogy mit érzek önmagámmal etoö iután jött ő és_ai többi, ésgiése végett az ifjú pár inkább szemben es veletek szemoen. lőtt az ital, a kábítószer^ mert^eimegy a templomi esküvőre is. Nem az a baj, hogy haragudtok józanul nem lehet elviselni eztS Ünnepélyesség ni abba a kegyetlen szembe. — Nézd, Frédi, mi vagyok én? Mi lett belőlem, Sónyi Évából? Sónyi ezredes lányá- , ... ........... , b ól. Tudod te, hogy kik voltak Senyeme_ voltam es örömmel tiiPTTo C7iTrKol ortroYrt vrtnrínrooT ral, akkor sem érzem. Iszom, mert innom kell! Iszom, pedig tudom, hogy minden cseppje méreg. Valamikor csak a vőle­.. _ _ . __ szemoontjá­r am. hárem az, hogy én harag- a gyalázatot. És most itt állókéból ma már semmi különbség szom magamra. Utálom és sónví F.va racTijwcan ^ a..: a*. „ -— azok a Sónyiak?, Nem tudod, mert te nem éltél Magyarorszá­gon. — Rágyújtott. A cigaret­ta idegesen mozgott hosszú uj- jai főzött. — Engedd meg, hogy igyam valamit. Így nem tudok beszélni. Nincs bátorsá­gom. tiszta szívből adtam magamat neki. Most annak kell lefeküd­nöm és akkor, amikor te, vagy más parancsot ad. Nem akar­inegretem magam... — C sak folytasd — biztatta Frédi a csillogó szemű lányt. — Vőlegényemnek szívesen dolgoztam, mert ő nem kért Vi­tám ón Ferié lenni és. azoké, lem gyalázatos dolgokat. És én, Sónyi Éva piszkosan, fel-Jsincs az egyházi és a nem egy bomló idegekkel, és ha történe-gházi esküvők között. Kapos- tesen megváltozna a rendszer,Svárott például a városi tanács hol találnám meg én ott a he-£házasságkötő terme minden lyemet, én, akiről rengetegen^igényt kielégít. Nászindulók kö- tudják, hogy örömtanyát csi-^zött válogathatnak a fiatalok náltam a lakásomból, én, aki?55^,^® előtt, az anyakönyvve­**zeto éppúgy, éppolyan szívhez akikkel a ti parancsotokra le irt hittem, hogy ti önzetlenül közönséges kémnő lettem és/szólóan tud beszélni a jövőről kellett feküdnöm. És a tied segítségünkre lesztek ebben a leszek halálomig. Mert hol a$az életről, mint a legfinomabb sem akartam lenni. Nem. Sen- küzdőkűrben. Ez történt? Mi- idút? Benneteket nemennek az.,modorú pap. Sokan azt gondol kié. Csak a volegenyeme. És kor vőlegényem lebukása után ^ -ö ~. , . *ák, hogy ilyen esküvőkön nem férfi sokáig azt hittem, hogy meg- találkoztam Clairkkal, azt hit- orszagr>aK a l°vole erdekel, ha ßlehet péidáui fehér ruhában beleegyező hangját. Felállt, és maradhatok neki úgy, ahogy tern, kapok tőle valami bíztató nem az üzlet, amit velünk bo-^#átyoUai megjelenni. Termét ' ^szetesen ez nem igaz. Mina°n Igyál — hallotta a a szekrényhez ment. Italt ho­zott. Rumot, mert azt szerette. Letette az üvegét és a két tal­pas poharat, Remegő kézzel itt hagyott. És maradhattam? szót, bátorítást. Azt hittem, nyodítotok le. Ó, ti azt hiszitek,1 Üjabb cigarettára gyújtott, hogy bennem a mártírt, a bőr- hogy sdnyi gva nem lát, Szeme csillogott. A szavak tönbe zárt hazafi menyasszo­őszinitén, a szív^ mélyéből tör- nyát nézi, Sónyi Évát, akivel a — Folytatjuk — «fiatal tetszés szerinti öltözet­ében jelenhet meg az anya- /könywezető előtt. Az 50 százalék szép ered­mény már eddig is. Igaz, több­nyire a munkásfiatalok házas­ságkötése adja ezt a számada­tot, de ma már eljutottunk oda,, hogy egyre kevesebben igénylik például az értelmiség köréből is a papot, s látják, ta­pasztalják: egyházi szertartás nélkül is lehet boldog az em­ber. A névadószülők fogadalmat tesznek Már a város igen sok üzemé­ben tartottak »munkáskeresz­telőt«, vagyis névadót. S akik tegnap még mint nézők, kí­váncsiskodók ültek a székso­rokban, azok ma már látják, mennyire más, közvetlenebb ez a módszer az egyházinál. Hi­szen itt az egész közösség vál­lal felelősséget az újszülöttért,- a munkatársak aggódó figyel­me kíséri majd az apróságok lépéseit. Nem tekint nagy múltra vissza a névadás. De aki hallott a Textilművek vagy a Cukorgyár, a BM vagy a helyőrség tisztjei gyermekei­nek névadó ünnepségéről, el­gondolkodik egy kissé. Mert mi a helyzet? A névadószülő az anyakönyvvezető után foga­dalmat tesz, hogy ügyel véden­cének sorsára, és segíti , őt. Ezt aláírásával hitelesíti is azon az emléklapon, melyet a tanács ajándékoz az új szülő ttnek. Az eddigi névadók túlnyomó többségükben kollektív üzemi Ünnepségek voltak. Azonban mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy a városi tanács he­lyiségében egyéni névadókat is tartsanak. Nem kell tehát vár­ni, míg egy üzemben négy-öt újszülött »összejön«. Ami a legnehezebb A munkások körében már többször hangoztatták, hogy ne csak közismert emberek teme­tése legyen ünnepélyes, hanem az egyszerű dolgozóké is. , Ar­ról van szó ugyanis, hogy ha pap nincs, akkor többnyire senki sem tart gyászbeszédet, s például egy gyászénekeket előadó kórus is hiányzik a szertartásról. Meg kellene hát valósítani, hogy az anyaköny­vi hivatal egy-egy munkatársa — felkérésre — méltassa az elhunyt életét, akárki is az, s kapcsolatot kellene keresni a város valamely kórusával is, mely részt venne a szertartá­sokon. Polesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom