Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960. június 12. ..Itt a. B műszak..." A stúdióban csend lesz. Hanzli Lajos keze a magneto­fon kapcsolóján van, a három bemondó: Kollárovics Anna, Albert Erzsi és Nagyvári Lász­ló a mikrofon elé áll. Kezdődik az adás: — itt a B műszak. Köszönt­jük dolgozóinkat... Nem, nincs semmi tévedés. Hogy kicsit furcsán hangzik egy üzemben az, hogy stúdió, bemondó, szerkesztő bizottság? Lehet. De a tényekkel nem szállhatunk szembe. A Textil- művek B műszakjának ugyanis stúdiója van. Hetenként két­szer jelentkezik, és jó mun­káért szép muzsikát közvetít. A szerkesztőség tagjai fonó­nők, műszakiak. Az üzemré­szekben tudósítók dolgoznak, s olyan pontosan tájékoztatják a 'szerkesztő bizottságot az ese­ményekről, hogy a hivatásos szerkesztőségek megirigyelhet­nék. És milyen esemény ékről! Elég belelapozni abba a ke­ménytáblás füzetbe, amelynek ményekbe botiok? A fonó I. borítóján ez olvasható: Bri- gyűrűs termében kis zászlók­gádnapló. Kinyitja az ember a sietnek a gépekhez a mű­fonó II. gyűrűsben az Albert- . brigád naplójának utolsó ol- vezetők es az üzemi b g dalát, s azon ezt láthatja: »A tagjai. Czulák Rózsa gépénél Munkában az üzemi adó. Czulák Rózsa gépén a »Hónap legjobb fonónője« zászlócska. betegeket helyettesítettük, s négy gépoldal helyett öt olda­lon dolgoztunk...« Vagy: »A 26-os gépet segítettük, átszerel- ni a TMK-soknak.« Aztán: »Nagy Anna 44,7, Cseh Irén 44, Egyed Margit 43,9 százalékos teljesítményt ért eL« (Ez az át­lag felett van.) Kitűnik a naplóból az is, hogy legutoljára ki olvasta el az Októberi vihar című köny­vet Egyszóval a napló min­den sorából kicsendül az Al- bert-brigádnak az a szándéka, hogy a szocialista brigád cím tulajdonosa akar lenni. Azt hiszem, ha most itt vol­nának melletem a fonó L B műszakjának munkásai, közbe­szólnának, hogy álljak csak meg egy pillanatra, és ha már azt kezdtem él, hogy egy bri­gád a szocialista címet akarja elnyerni, akkor mondjam el azt is, hogy erre törekszik az Illés-, a Püipovicsné-, az Ab- rahám-brigád megannyi fonó­nője is. No de miért az elmúlt nap eseményei között kutatok, ami­kor lépten-nyomon friss ese­megállok, és olvasom a zászló felírását: »A múlt hónap leg­jobb fonónője.« Rózsi nem be­szél, de arca mintha ezt mon­daná: »Nem úgy hullik az em­ber ölébe ez a zászló. Kemé­nyen meg kell dolgozni érte, de talán éppen ezért szeretem, s vagyok rá büszke.« Nem csodálom, hogy egy-két brigád naplója már olyan so­mogyi írók nevét őrzi, akik kö­zösséget vállaltak a brigáddal. Hogy a műszakiak is kedvet kapnak, és igyekszenek brigád- tagókká lenini. A zúgó géptermekben örökös tevékenység, mozgás van. Egy­két perc alatt is sok minden történik. Míg itt zászlót helyez­nek el, amott Madarász Mária, Szabó Mária, Kígyósi Margit, Filipovics Jánosné az áram­szünet pillanatait kihasználva ott terem a B műszak faliújsá­ga, a Gyűrű előtt, hogy elol­vassa a legfrisebb híreket. Arra gondolok, hogy mit szól­nának, ha az A vagy a C mű­szak ezen az újságon egyszer csak azt közölné, hogy nem­csak versenyeznek, hanem ők is több brigádot alakítottak, mert a B műszakhoz hason­lóan az eddiginé] is tevéke­nyebben akarnak részt venni a szocialista munkaversenyben. Esemény eseményt követ e napon is. Azt hiszem, a stúdió szerkesztő bizottságának bő­ven lesz miből összeállítani a holnapi ajándékműsort, üröm­mel hangzik majd fel a jelent­kezés: »Itt a B műszak...« Vigyázzunk a közös vagyonra A szabadi-kisgátpusztei Győ­ző Termelőszövetkezet a közel­múltban egyesült a szabadi Kossuth Tsz-szel. Ez mentette meg a 40 tagú termelőszövet­kezetet a tönkremenéstől. Ho­gyan jutott ez a kis tsz a tönk szélére? Ügy, hogy veze­tői csupán saját hasznuk biz­tosítását tartották szem előtt — a közösség érdekeivel nem tö­rődtek. Munkahely a kocsmában Bogdán Imre tsz-etnököt ar­ról ismerték messze környé­ken, hogy idejének nagy részét kocsmában töltötte. A tsz ügyeinek intézésével, a mun­ka irányításával nem törődött. 15 kh szénát nem vágatott le, s amikor az már veszített ér­tékéből, elajándékozta. A meg­ajándékozottak le is kaszálták, s eladták a földművesszövetke­zet felvásárlójának harmad- osztályúként, 50 forintért má­zsánként. A tsz-t emiatt 45 ezer forint kár érte. Az elnök arra hivatkozott, hogy nem volt embere, akivel lekaszál- tassa. De egy mételyes kaszá­lóról levágatta a szénát, pedig etetésre alkalmatlan volt. „A tagság érdekében tettük .. Bogdán igen jól megértette magát Bóna Ágostonná köny­velővel. A tsz vezetésébe sen­kit sem engedtek beleszólni. Hogy a tagság ne vegye észre visszaéléseiket, meghamisítot­ták az 1959. évi mérleget. A 40—50 kg-os malacokat 70 kg-ósnak tüntették fel. Csalást követtek el 400 mázsa szemes tengerivel is. »A tagság érde­kében tettük« — védekeztek. Bogdán és Bónáné így olyan 69 ezer forintot akart az el­múlt évben részesedés címén kifizetni, ami mögött egyetlen fíllémyi termelés sem volt. Ezt pedig nem a tagság, hanem saját érdekük kívánta. Ha nem leplezik le a csalást, és kifize­tik ezt az összeget, akkor ezt ehben az évben sínylik meg. Vásároltak — ugyancsak a »tagság részére« — pálinkát. Felét kiosztották, felét az elnök itta meg, s az egészet vegyes­áruként számolták el. Feketefuvar, orgazdaság A bűnszövetkezet harmadik tagja Somogyi Ödön, a tsz gépkocsivezetője volt. 3,5 ton­nás tehergépkocsijával a tsz 1957 óta rendszeresen fuvaroz­tatott, s ebben mint cinkostár­suknak jóformán teljesen sza­bad kezet adtak Somogyinak, ö pedig — mivel Bónáné csak rendszertelenül és felületesen számoltatta el — élt is a lehe­tőséggel. A számlákat megha­misította, a fuvaroztatóval nem íratta alá, s« a pénzből annyit tartott meg, amennyit akart. Csak a múlt évben 4210 forin­tot szerzett így magának. Nagyberki háromszobás, össz­komfortos házához (vajon mi­ből építette?) a tsz gépkocsijá­val ellenszolgáltatás nélkül szállította az anyagot — az el­nök engedélyével. Lopott al­katrészeket, differenciál-mű­vet, önindítót. vásárolt Ékes Árpád TEFU-szerelőtől. Somo­gyi tudta, hogy lopott anyagot vesz, mégis kifizettette a tsz vezetőivel. A kiutalt 3700 fo­rintból 1000 forintot magának tartott meg. — Előnyös volt ez a tsz-riek, mert olcsóbban ju­tott hozzá az alkatrészekhez — védekezett. Somogyi ezzel or­gazdaságra bírta rá a tsz-t, s elősegítette, hogy az üzemi tolvaj megkárosíthassa az Au­tóközlekedési Vállalatot. Éljen jogaival a tagság Bogdán, Bónáné, Somogyi 88 ezer forinttal károsította meg a szövetkezetei;. Megtették azt is, hogy a tsz-ben dolgozó Szi­ta Károly volt TEFU-szerelő- nek és Kurucz Józsefnek, a Dombóvári Vasipari K.tsz al­kalmazottjának hivatalos: szám­lák nélkül különböző összege­ket utaltak ki. Kurucz, bár nem volt tsz-tag, még egy hold háztáji földet is kapott hasz­nálatra. Mindezt látnia kellett volna a tagságnak is. Látnia kellett volna hegy Bogdán idejének nagy részét kocsmáe-sn tölti. Azt is észre kellett volna ven­niük, hogy Somogyi a .fez gép­kocsiját szinte maszek fuvaro­zóként használta, s azt, hogy Kurucz, bár kívül álló, háztá­ji földet kapott. Vonja le ebből minden ter­melőszövetkezet tagsága a meg­felelő következtetést, és éljen jogaival. Ne engedjék, hogy ‘bármelyik vezető, elnök, köny­velő, brigád vezető vagy más egymással összejátszva a tag­ság véleményét semmibe véve megkárosítsa a közösséget. Szalai László Dr. Éber Untai kutas! körzeti orvost tizhónapi börtönbüntetésre ítélték Súlyosbításért fellebbezett az ügyész Dr. Éber Antalt 1957 szep­temberében helyezték' Kutasra körzeti orvosnak. Dr. Éber többször követett el olyasmit, ami az orvosi etikába ütközött: nem fizető betegek előtt leta- gadtatta magát; hívásra SZTK- betegekhez vagy nem ment ki, vagy csak késve; pénzért orvo­si igazolást állított ki olyan esetekben is, amikor meg sem vizsgálta a hozzáfordulót. A kétéves Hérincs Piroska tavaly februárban és március­ban az influenzajárvány ide­jén megbetegedett. A második esetkor, húsvét másnapján ál­lapota annyira rosszra fordult az orvos megítélése szerint, hogy be kellet utalni a kapos- yári kórházba. A gyermekosz­tály ügyeletes orvosa megvizs­gálta a beteget, és látta, hogy kanyarós kiütések vannak a testén. Akkor tatarozták a fer­tőző gyermekosztályt, s hely hiányában nem tudták a- kór­házba elhelyezni a kislányt. Állapota ekkor még nem is volt annyira súlyos, hogy ok­vetlenül kórházi kezelésre szo­rult volna. A kanyarós megbe­tegedés gyakori velejárója a tüdőgyulladás, ezért penicilli­nes gyógyszert írtak neki, s külön levélben feljegyezték a diagnózist és a kezelésre vo­natkozó néhány javaslatot. A szülők kiváltották a gyógyszert, és a levéllel együtt átadták dr. Ébernek. Az orvos ekkor egy injekciót adott a kis­lánynak, a többit magánál fog­ta. Másnap nem ment az orvos, a következő napon felkereste az édesanya. Éber doktor — bár tudta, hogy fertőző beteget nem szabad a rendelőbe vinni — ekkor azt mondta Hérincs- nének, hogy hozza el este a kislányt, akinek ezen a napon végül is a védőnő adott egy injekciót. Másnap az apa ment el az orvosért •— dr. Éber ekkor sem ment ki a beteghez. Pénteken (következő nap) hirtelen annyi­ra rosszra fordult a kislány ál­lapota (a védőnő siettetésére ekkor elment hozzá Éber dok­tor is), hogy kórházba kellett szállítani. Segíteni azonban már nem tudtak rajta: szom­batról vasárnapra virradó éj­szaka gócos tüdőgyulladásban meghalt. A Nagyatádi Járásbíróság dr. Éber Antalt bűnösnek mondta ki az orvosi foglalkozás sza­bályainak tudatos megszegésé­vel elkövetett élet- és testi ép­ség veszélyeztetésének bűn­tettében, ezért tizhónapi bör­tönbüntetésre ítélte, s három évre eltiltotta az orvosi hivatás gyakorlásától. Véleményünk szerint csak helyeselni lehet, hogy az ügyész súlyosbításért fellebbe­zett az enyhe ítélet ellen. Műszak után összeül az Albert-brigád minden tagja, hogy a naplóba írják az aznap történteket. Törekes Anna, Nagy Anna, Cseh Irén, Egyed Margit, Nyúl Margit, a brigád tagjai J Kiről ír a faliújság? Szép, nagyon szép ez a mű sor, de van benne mindig va-! lami kis szorongás is. A B mű-: szakosok ugyanis attól tárta-’ nak, hogy hangjuk nem jut el a C és az A műszakig, hiszen! más-más időben jámgk be. Le-| hét, hogy amikor a stúdió je­lentkezik, a mikrofon hangját éppen nem hallják az A-sok és a C-sek, de bizonyára már tud-i nak arról, hogy műszaktársaik! mire vállalkoztak, és egyszer! ők is követik a bátor kezdemé­nyezőket. Mert a hang elrepül- ' hét, elveszhet, de a B műsza-, kosok példája marad, és vonz-, za a többieket. Szegedi Nándor A tabi irodában mindenki elmélyülten végzi munkáját. A szőke adminisztrátor­nő gondosan összesíti a napi jelentéseket. A két férfi pedig el- $szó.molást készít. Ügy íj tűnik, észre sem ve­szik, hogy odakint szikrázva süt a nap. Hiába, hónap vége van, ilyenkor sok a munka. A csendet ko­pogtatás zavarja meg. Mindenki bosszankod­va néz fel. A kilincs többször is visszacsa­pódik, és furcsa ka­parászás hallatszik kívülről. Végre kinyí­lik az ajtó, és egy kis­fiú lép be. Belülről ismét ne­kirugaszkodik a ki­lincsnek, de csak az ujja. hegyével éri el. Többszöri próbálko­zás után abba is hagyja ajtó-betevésl kísérleteit, és az iro­dában lévőkhöz for­dul. Az idősebb, nagypapa formájú férfi nyerhette meg legjobban tetszését, ' intézi az mert őhozzá szavait: — Ti vagytok Állatforgalmi? A férfi egy kicsit meglepődik' a kérdé­beszélni akartam ve­letek. A Jutka mond- . , ta, hogy ti jó emberek vagytok, és biztosan megcsináljátok. Per­sze ő a hibás, ő telte NEM VÁRT ÜGYFÉL sen, de látva a kisfiú komoly arcát, azonnal válaszol. — Hát akkor jó he­lyen járok, mert ha ti vagytok, akko‘- biztosan értetek az állatokhoz, és megcsi­náljátok a madara­mat. Az iroda értetlenül egymásra, majdnem dolgozói néznek és már kirobban belőlük a nevetés. A kisfiú közelebb lép az idős emberhez, és ké­rő tekintettel néz rá: — Ügy-e megcsi­náljátok? Mindjárt áthozom, csak előbb tönkre. Én csak hoz­zányúltam és kezem­ben maradt a csőre. Ki tudja,‘még min­dig sorolná az érve­ket a csöppnyi gye­rekszáj, ha a férfi közbe nem szól: — Jó, hát megcs ' náljuk, csak hozd gyorsan. A kisfiú els al-.d, de még ki sem tudják elemezni a különös kérést, máris vissza­tér kezében egy h: - rendi porcelánból ké­szüli sassal. Az igazi meg’epődés ekkor kö vetkezik, hiszen vala­mennyien élő madár­ra gondoltak. A fiúcska odateszi az idősebb férfi asztalá­ra a sast és a letört darabkát. — Elhoztam, csi­náld meg. . A férfi pár p:llana- tig gondolkodik, az­tán kezébe veszi a ragasztós üveget, és hozzálát. A kis­fiú nagy figyelemmel kíséri minden, moz­dulatát. — Na, tessék itt van a madarad. Csak többet ne piszkáld a csőrét — mondja a bácsi. A fiúcska ismét ki­szalad az irodából, és a felnőttek megér!ő-‘n mosolyognak össze. A szőke adminisztrátor- nő az ablakhoz áll. s amikor kihajol, esz­eveszi a kapuban a kisfiúé, amint egy • islánnval beszélget: — Látod, megcsi­nálták! Most már jö­het haza anyuka. (Németi))

Next

/
Oldalképek
Tartalom