Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1960. tfnfas S* HATAN A KIÁLLÍTÁSON Hatan lézengünk a kiállítás termeiben. Három hórihorgas fiatalember — úgy nézem, érettségizendő diákok, akik el­csíptek egy órácskát a felké­szülési időből, hogy kirándul­hassanak ide, a szépség e bi­rodalmába. Majdnem egyszer­re jöttünk. Én hozzájuk csapó­dom, s nem az idős házaspár­hoz. Azok hallgatagon lépnek képtől képig. Ifjú barátaim pedig beszélnek, rajonganak, kritizálnak. Igaz, tévednek is, de érződik beszédükből, hogy volt ismerkedésük a művészet- történettel, van ízlésük, sőt egyéni véleményük is. Hallga­tom a röpködő megjegyzése­ket, nézem gyönyörködésüket mint afféle hívatlan tanú. Szerencsére ügyet sem vetnek rám, az érdekli őket, amiért ide jöttek. Már megtárgyalták, miért lehet és kell nagyon szeretni Derkovits Gyulát, a festészet József Attiláját, miért hat idegenül a nagy táj- és fényismerő Egry József Vö­rös igazság című kétségkívül érdekes képe. Mi a nagyszerű, a hátborzongatóan élő Gold­man György Rendőr figurájá­ban a szobrok közül. Már min­dent láttak, aprólékosan meg­tárgyaltak, most az egyéni tet­szés szórja szét a fiúkat. Ki-ki a neki legkedvesebb kép előtt áll. Magamra maradok Derko­vits expresszív indulatoktól feszülő Dózsa-sorozata előtt, melyet egy teremben helyez­tek el Uitz Béla szintén for­radalmi mindanivalóval telí­tett rézkarc-sorozatával, a General Ludd-dal. Nyers, mondhatni vad erő árad ezek­ből a képekből, melyeket a művész emigrációban készí­tett, témáját a géprombolások korából mentve. Ezek a la­pok születésükkel egyidőben magasztosultak a munkásság és a tőke harcainak szimbó­lumává. Bámulom a sorozat monu­mentalitását, drámai fűtöttsé­gét, amikor belép a terembe az idős házaspár. Öltözetükről, mozgásukról ítélve úgyneve­zett jobb emberek. Ennek tu­data árad minden rebbené- sükből. Gondolatban bocsána­tot kell kérnem a két művész­től, most a két látogatóé’ min­den figyelmem az arcukon el- öimlő szenvtelenség miatt. Ök sem vetnek ügyet rám. De va­lahogy másként, mint az imén­ti három diák. Végigfuttatják tekintetüket a terem közepéről a Dózsa-sorozaton, úgy vélem mit sem látva. Kényelmes hát- ráarcot csinálnak, és az első Uitz-képnél az asszony fel­szisszenve töri meg a csen­det. — Ez művészet? Ez nem több, mint állati arcok, daga­dó kéz és lábizmok káosza! A férfi helybenhagyólag bó­lint, mire az asszony kényes- kedő hangon fűzi hozzá előb­bi kitöréséhez, hogy az egész General Ludd úgy, ahogy van. unesztétikus. Ügy mondja ezt, olyan ki­csinált, fellebbezést nem tű­rő előkelőséggel, hogy moso­lyognom kell, mert szinte hal­lani vélem, hogy őnagysága merő előkelőségből begrének mondja a bögrét, és mert túl póriasán hangzik az, hogy ab­lak, e házaink szellőztetését szolgáló nyílást eblaknak tisz­teli meg. Hej-haj... mulatsá­gos csudaboearakat produkál ám a sznobizmus! Tréfálkoz­nék még tovább, ha nem ha­sítana ismét belém a szó: in- esztétikus. Hm. .. A három fiú, akit az imént ismeretlenül ba­rátságomba fogadtam, már el­tűnt. Sajnálom. Bár amint megismertem őket, azt hiszem, nem lenne vita közöttünk azt illetően, hogy velünk ogy idő­ben két unintellingenciában megkövesedett »intelligens« embert vezérelt e kiállításra a balszerencse. A házaspár elő­kelőén ellibeg megállapítva, hogy itt ugyan nem láttak va­lami sokat. Utánuk szóljak? Vitába szálljak velük? Nem érdemes. Belőlük már nem lesz soha »szalonna«, akárcsak a köz­mondásbeli kutyából! Hogyan is láthatnák meg az ilyenek azt a feszülő, robbanó szépséget, ami a harc, a társa dalmi fejlődés igazsága felis­merésének útját megjárt mű­vészek alkotásaikba sűrítet­tek? A kispolgári ízlés a szno­bizmussal egyetemben rossz szemüveg. Viselőit sokszor gyógyíthatatlan vakságra kár­hoztatja. Ezek pedig kárho­zottak voltak a javából. Enyhe émelygésfélét érzek, de máris jön a felvidító gon­dolat: hiszen ezt a kiállítást nem az ilyenféle kis sznobok­nak rendezték, de rendezték a képzőművészet már felnőtt új és felnövőiéiben lévő új közönségének! Ez utóbbi pe­dig ismeri már értékét a köz­napi szépet, harcot ábrázoló művészetnek, s akkor is él­ményekkel megrakodva hagy­ja el a Munkásélet című kiál­lítás termeit, ha némel'-'-’Vnek nem tetszik az a látvány, ami a művészet erejével is új utak­ra igazítja a világot! László Ibolya (Diaat&s izakmcL — Ili, te tudod, mennyi nyolcszor hét? — ötvenhat — mondta a vala­mivel vékonyabb, 17 év káriili kislány. — Miért kérded? — Csak úgy, kíváncsi voltam rá — közölte a hosszú kosár­kát lóbáló barátnője, Mari. Mert erre a névre hallgatott, ahogy utánuk haladva beszél­getésükből kivettem. — Igaz is, Mari, te milyen szakmát választottál? — kér­dezte Ili. — És te? — válaszolt kérdés­sel a kérdésre Mari. — Én fonónő leszek a Textil­ben. Mari legyintett a nyílt és ha­tározott válaszra. — Fonónő...? Tudod, én minek jelentkeztem? Fodrász­nak. Bár azt mondták, hagy a szemüvegem hátrányt jelent, de én éjjel-nappal csak arra gondoltam, hogy fodrász leszek, és nem is bírom ki, ha nem le­hetek az. partnerére, mintha csak atzt akarta volna kérdezni, hogy miért éppen fodrász szakma a boldogság netovábbja. Hiszen éppen a napokban olvasták fel a rádióban legalább hetvenféle más jó szakmát. De milyen jó­kat ... Mari mintha csak érezte vol­na, hogy magyarázattal tarto­zik, elkezdte: — Ja, tudod, a fodrász szak­mában először is rajongással veszik körül az embert. Tő­lünk várják a csinos frizurát, és tudod te, hogy mi pénzt ad­nak azért az emberek, hogy csinosak legyenek? Képzeld csak, Ili, milyen jó ott jámi- kelni közöttük, és érezni azt, hogy csodálják az ember nagy tudását. — És sikerül fodrásznak len­ned? — Hát már sajnos nem — mondta Mari. — Elhúztak a felvételin. — Miért, hát olyan nehéz volt? Mit kérdeztek? — Az egyszeregyet. (Szegedi) Évvégi balett-bemutató (Tudósítónktól.) Vasárnap délután és este két előadásban tartotta meg a Csiky Gergely Színház zsúfolt nézőtere előtt a Somogy me­gyei táncoktatók munkaközös­ségének kaposvári balettisko­lája évvégi bemutató előadását. Mintegy 120 — háromtól tizen­öt éves korú — növendék mu­tatta be egész évi szorgalmas munkájának gyümölcsét, a szebbnél szebb, színpompás táncokat és jeleneteket. A tartalmas — csaknem két és fél órás műsor — a legki­sebbek magyar gyermekjáté­kaival kezdődött. Ezt követően színes népviseletekben, népi táncokban gyönyörködhettünk. Különösen jól sikerült a spa­nyoltánc (Merő Nóra és Po- mezsánszky Judit táncolták) és Borsos Ilonka kínai tánca. Ez­után mozgalmas, színpompás képet láthattunk az Ezeregyéj­szakából. Nagy sikert aratott a téli álom ügyes, szellemes ko­reográfiája és ötletes tömeg­mozgatása is. A Nádasban cí­mű tánckompozíciót találtuk a legjobban kidolgozottnak. Kü­lönösen Halmi Orsi, Merő Zsuzsa és Nóra, Boros Ilonka, Fomezsánszky Judit szólótán­cai tetszettek. A fiútáncosok közül Orbán Csaba és Balázs Béla emelkedett kd a népes együttesből. Merő Béláné nagy energiá­val, céltudattal végzett pedagó­gusmunkája sok-sok ütemes tapsban nyerte elismerését. A műsor zenei kíséretét a szimfonikusainkból alakult ka­maraegyüttes látta ed Kása Sándor vezetésével. Korszerűsítik a fonyódi strandot. A hajóállomás környékét átrendezik, árusító pavilonokat, vendéglőt, kabinsort és ötezer személyes fogasos öltözőt építenek. A Táros köztisztasága — az illetékes szemével Gyakran hangzik el panasz a város tisztaságával kapcso­latban. Szálay Jánost, a váro­si tanács köztisztasági részle­gének vezetőjét arra kértük, mondja el ő is véleményét Kaposvár köztisztasági helyze­tével kapcsolatban. — Ma már mind többen ké­rik a szemétszállítást — mond­ta Szalay János —, s hogy e kérést kielégíthessük, igen ész­szerűen kell megszervezni a munkát. A fokozódó igények kielégítésének ez az egyik elő­feltétele. Ezt azonban több is­kola, intézmény, óvoda gátol­ja. Noha a városi tanács vég­rehajtó bizottságának határo­zata kimondja, hogy a szeme­tet mindenki köteles szemét- gyűjtőben az út szélére kiten­ni csodálkozva nézett a séta ÉRDEKESSÉGEK /< URCSASA c c k »IDEGEN TOLLAK« A ZENÉBEN Hogyan vélekednek a zenészek a plágium kérdéséről? Minden körülmények között plágiumnak minősül, ha vala­ki egy más zeneszerző által alkotott művet sajátjaként ad ki. Ilyen esetek ma már csak ritkán fordulnak elő, régebben azonban gyakoriak voltak, hiszen még híres zeneszerzők­nek is számos műve »alkalmi megrendelésre« készült, és csak néhány kézzel írt példányban forgott közkézen. Ezáltal sok lehetőség adódott, hogy olyan vidéken, ahol az igazi szerző neve ismeretlen volt, a plagizátor saját neve alatt jelentet­hesse meg az idegen művet. Bach és Händel idejében a ze­neszerzőknek gyakran bele kellett törődniük az ilyesmibe, de akkoriban a plágiumot nem is vették még annyira szigorúan, mint manapság. Köztudomású például, hogy maga J. S. Bach egy Vivaldi hegedűversenyt dolgozott fel orgonára, továbbá Corelli, Tellmann stb. műveiből vett motívumokat használt fel néhány fúgájában. Haydnról tudjuk, hogy fiatal éveiben rendkívül termékeny zeneszerző lévén számos dalművet és kisebb operát írt, és később saját melódiáit sem ismerte fel, ha hosszabb ideig nem hallotta őket. Ez az oka, hogy szá­mos ifjúkori művében szereplő melódia újból feltűnik ké­sőbbi munkáiban. Haydnt egyébként maga az utókor tette plagizátorrá, ugyanis több mint 150 évig neki tulajdonítot­ták a zongorára, hegedűre és gyermekhangszerekre írt ún. Gyermekszimfóniát, amelyről csak nemrégiben derült ki, hogy az valójában Leopold Mozartnak (Wolfgang Amadeus édesapjának) a szerzeménye. KÜLÖNÖS TRÉFA — FURCSA KÖVETKEZMÉNY Egy angol vendéglős kétezer tékát játssza egymással.« Szá- ember címére a következő sző- závál érkeztek a befizetések, végű levelet küldte: »Harminc melyeknek ellenében a meg- shilling beküldése ellenében adott címre a vendéglős hat hat levelezőlapból álló képso- képet küldött, melyeken tető- rozatot küldünk önnek. A ké- tői talpig felöltözött pár — sak- peken egy férfi és egy nő a kozik egymással. Néhány levél került, és az ügyet kivizsgál­ták. A vendéglős azzal védeke­zett, hogy tréfa volt az egész, ő maga csodálkozott legjob­ban, amikor ömlött hozzá a pénz. A rendőrség megállapí­totta, hogy a vendéglős nem követett el bűncselekményt, vi­szont a címzettek lajstromából kiindulva felfedezett egy olyan bűnszövetkezetet, amely való- £ ban illetlen képeket terjesztett az országban. RÁKÓCZI, HAJH... önkéntelenül jut az ember eszébe e Kölcsey-verscím, amikor a színház körüli Rákóczi téren sétál, és nézelődik egy keveset. Mint a vers címe más és más a különböző kiadványok­ban, olyan változatosságot mutatnak a tér házszámtáblái is. Csak az egyik oldalon: Az 5. számú házon új tábla van: Rákóczi tér. A 7—8— 9-esen régi: Rákóczy tér. A 10. számú ház aztán minden igényt kielégít: ipszilonos és i-s tábla is van rajta. A — reméljük, már letűnt — nagyzási hóbort ipszilonos láza, lám, a régi házszámtáblák készíttetőit is elragadta. Pedig ha egy-két lapot forgattak volna csak Thaly Kálmán 1882-ben megjelent, »II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifjúsága« című történeti tanulmányában, akkor hamarost megláthatták volna a 25 éves ifjú Rákóczi saját kézírásával írt nevének másolatát, ö maga i-vel írta. S az előkelősködő ipszilonos táblákon kívül is... hajh... van kesergésre oka a szemlélőnek. Már a Dózsa György utca végén, a park sarkánál talál egy jókora kavicskupacot (tán évek óta porladozik ott békén). Sétálgatva tovább a Marx Ká­roly utca felé, többször botolhat bazaltkő-halmokba és ki­sebb földhányásokba; a két üres kátrányos bádoghordót azon­ban könnyen kikerülheti — feltűnőek. A park melletti kis út tehát elhanyagolt: poros, szeme­tes, gazos. Igen, gazos is, különféle gyomnövények, csalán háborítatlan tenyészete. A szemlélő szívderítőbb vidékre indul, és búsan mormol­ja maga elé: — Érthetetlen. Hiszen itt van ez a tér csaknem a város közepén. (v. p.) ni, sokan nem így csinálják. Vagy beletöltik az utcai sze­méttárolóba, vagy az udva­rukban levő gyűjtőmedencébe borítják. Az előbbi jogtalan, az utóbbi pedig egészségtelen. Főleg nyáron. A különböző étel- és konyhai hulladékok néha hetekig bűzlenek, és ter­jesztik a kórokozókat — s ép­pen ott, ahol több felnőtt vagy gyermek tartózkodik; így van ez csaknem minden napközi­nél, óvodánál, sok iskolánál, néhány vendéglátóegységnél, étkezdénél. Így aztán a követ­kező történik: a szemétgyűjtő kocsi végigmegy az utcán, de egy-két épületből nem rakják ki a hulladékot, s amikor meg­telik az udvari gödör vagy medence, akkor telefonálgat­nak: »Kérjük, azonnal szállít­sák el a szemetet.« Sokan nem akarják megérteni, hogy ilyen­kor nem mindig adhatunk ko­csit. Ha nem kellene ilyen külön fuvarokat végeznünk, csak a rendes utcai gyűjtéses forga­lomban dolgoznánk, akkor két kocsi felszabadulna, ez pedig azt jelentené, hogy még kb. 7—8, de lehet, hogy 10 (attól függ, milyen hosszúak) utcát kancsolhatnánk be a szemét- gyűjtésbe. Nyolc lovaskocsi és négy teherautó végzi a szemétszál­lítást. Az autók közül kettő régi, agyonhasznált alkalma­tosság már, többet állnak a javítóműhelyben, mint ameny- nyit dolgoznak. A részlegveze­tő véleménye szerint három új gépkocsi kellene még, hogy kielégíthessék az igényeket. Persze az elmondottakon kí­vül akadnak más nehézségek egyelőre (megoldhatatlanok) is, melyek hátráltatják a köztisz­taságiak munkáját. Egy közü­lük (talán elhárítható is len­ne): a szeméttelep járhatatlan, gidres-gödrös, úttalan. Ha né­hány behajtó utat készítené­nek a telepen, az megkönnyí­tené és gyorsítaná a köztiszta­sági részleg dolgozóinak mun­káját — mondta befejezésül Szalay János. nPRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számít. Legkisebb hirdetés 10,— Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lap­kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. VÁLÁS HÉT ÉVI NÉMASAG UTÄN > iiiiii ADAS-VÉTEL Furcsa válóperes tárgyalás zajlott le egy londoni törvény­széken. Gladys Lusher asszony válópert indított férje ellen, akivel egy ízben már, 1949— 1956-ig egyetlen szót sem vál­tott, noha egy fedél alatt éltek. George Lusher azt a bűnt kö­vette el, hogy a vártnál 40 perccel későbben érkezett ha- j za. Makacs felesége ezért any- S nyira megharagudott rá, hogy hét teljes évig egyetlen szót sem szólt hozzá. Közben két gyermekük felnövekedett, és 1956-ban újból kibékültek. De ez sem bizonyult tartósnak, és a házasság most végleg felbo-1 kereveten a világ legrégibb já- azonban a rendőrség kezébe it mit. Eladó egy 3x4 méteres, használt Szmima-szőnyeg, egy használt, fehér zománcozású, egysütős asz­taltűzhely és egy tizenkét szemé­lyes herendi porcelánkészlet. Di­mitrov u. 25. __________________(13859) K eresek háromszobás, összkom­fortos, beköltözhető családi házat. Ajánlatokat 13800-as számra a Ma­gyar Hirdetőbe. (13800) Eladó 17 család méh NB-kaptá- rakban. Cím: Gamás-Vityapu=zta, iskola._________________________(2935) Nagyméretű téglából álló épület­rész lebontással eladó. Érdeklődni Szigetvári u. 65. alatt délután 4 órától. (13855) Fekete Pannónia eladó. Érdeklőd­ni: Kossuth Bajos u. 2., fodrász­üzlet,___________________________(13800) Belvárosi négyszobas, kétkony- hás, összkomfortos, parkettás sa­rokház, esetleg megosztva Is, be­költözhetően Igényesnek eladó. Érdeklődni a 13852-es számon a Magyar Hirdetőben. __________(13852) S zoba-konyhás ház beköltözhető- séggel a Kapós-hegyen 1400 n-öl területtel eladó. Érdeklődni: Séta­tér u. 19. (13856) A Petőfi u. 59. alatt háromszobás házrész beköltözhetőséggel azonnal eladó.__________________________(13858) K ilométerőrás, üj állapotban lé­vő Berva motorkerékpár eridó. Kossuth Lajos u. 12., I. emelet. (13861) Termelőszövetkezetek, figyelem! :::::: Fö 1 Az építkezéshez szükséges faanyag azonnali felmunkálását korszerű gatterunkon vállaljuk. A rendelkezésükre álló szerszámfát a származási igazolvány bemutatása után a kívánságnak megfelelően azonnal felfűrészeljük. dművesssövetkexetf Gölte 2937 állás A Kőolajvezeték Vállalat, Siófok (Kálmán Imre sétány 4.) vidéki munkára kőműves szakmunkáso­kat felvesz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (2926) Hosszú gyakorlattal rendelkező munkaerő elhelyezkedne bérelszá­moló vagy bármilyen adminisztrá­ciós munkakörben. Ajánlatokat a 13854-es számra a Magyar H rde- tőbe. (13854) V E G V F S Férfi-válltáska június 5-é e’ve­szett a Dózsa-sportpályán. Kérem a becsületes megtalálót, adja le a Járási Kapitányságon. (320) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISOEAK JÓZSEF, Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon* 15-10, I5-H4 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. - 2262 Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi pos a’Hva' s oknál és postáskézbesitőknéi. Előfizetési díj egy hónapra 11,— Ft«

Next

/
Oldalképek
Tartalom