Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1960. június l HRUSCSOV VALASZAI A SAJTOERTEKEZLETEN (Folytatás, az 1. oldalról.) temetésen. Ti csak foly­tassátok nyugodtan eddigi politikátokat« — mondotta Hruscsov a jelen­lévők hatalmas derültsége kö­zepette. Remélem, hogy azokban az országokban, amelyekben ame­rikai támaszpontok vannak, akadnak józan gondolkodású emberek, s ezek helyesen értel­mezik ezt a nyilatkozatot. Meg­értik, hogy Lincoln White nyi­latkozata csupán a hideghábo­rút és azt segíti elő, hogy a hidegháború melegháborúvá váljék. Ilyen háborúban az el­ső csapást természetesen azok­ra az országokra mérik, ahol támaszpontok vannak. Az ilyen kijelentések csak bizonyítják annak a következ­tetésünknek a helyességét, hogy a Pentagon agresszív kö­rei és Harter, Nixon, Dillon — közbevetőleg megemlítem: ez korántsem csökkenti Eisenho­wer elnök felelősségét — arra számítanak, hogy egy új há­ború esetén elsősorban a szö­vetségesek vére folyna, a Szov­jetunióval szomszédos országok szenvednék a csapásokat. Szeretném, ha a népek tu­datában lennének, hogy mi nem akarunk háborút, de mindent megteszünk hazánk szuverenitásának biztosítására. Hruscsov példának említette Törökország helyzetét. Az ame­rikai támaszpontok létesítését Menderesz miniszterelnök en­gedte meg, Menderesz viszont most már börtönben ül. Az új török kormány vezetője, Gür- sel tábornok többször is kije­lentette, hogy visszatér Atatürk politikájához. Ez a politika annak idején lehetővé tette a két ország együttműködését. Mi barátságot akarunk Tö­rökországgal. Barátságban aka­runk élni más országokkal, így Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal is, ahol a leg­fontosabb amerikai támasz­pontok vannak.- £n ugyan most pontosan nem tudom e tá­maszpontok elhelyezkedését, de van vezérkarunk, s vezér­karunk térképein ezeket a tá­maszpontokat minden bizony­nyal feltüntetik. Ezután az NBC amerikai rádió tudósítója megkérdezte: Mivel a.z ENSZ alapokmánya vétójo­got biztosit a nagyhatalmak­nak, fenn kívánja-e tartani a Szovjetunió ezt a vétójogot a leszerelést ellenőrző szervre, illetve az ENSZ-en belül mű­ködő rendőralakulatokra vo­natkozóan is? — Javaslatunk a leszerelés­ről szól, nem az ENSZ alap­okmányának megváltoztatásá­ról — válaszolta Hruscsov. — Az ENSZ alapokmányát nem kell megváltoztatni, sőt meg kell védeni,- A szovjet kormányfő kije­lentette, a vétójog az ENSZ alapokmányának bölcsességét, erejét jelenti. A világ ma két - táborra oszlik, s a helyzet ha- . sonlít a közlekedőedények hely- . zetéhez. Ma pillanatnyilag több ország van a kapitalizmus »edényében«, de ez átmeneti helyzet. A történelem menete azt mutatja, hogy a kapitalista országok szama csökken, a szo­cialista országoké nő. Ha ma az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében egyszerű többséggel döntenének, akkor az Egyesült Államok — amelynek sok or­szág van alárendelve — ke­resztül tudná hajszolni javas­latait, még háborús javaslatait is. Az a tény, hogy az alapok mány vétójogot biztosít, tel jességgel indokolt, mert arra ösztönöz, hogy ne csupán egy­szerű többséggel hozott hatá­rozatokra törekedjenek, hanem olyanokra, amelyek mindkét fél számára elfogadhatóak. A nemzetközi kérdésekben nincs is más megoldás, hiszen más megoldás háborút jelentene. Hruscsov hangsúlyozta: A vétójog még az elhamarkodot­tan gondolkodó embereket is arra készteti, hogy olyan meg­oldásokat keressenek, amelyek nem bonyolitják a nemzetközi helyzetet, hanem ellenkezőleg, enyhítik a feszültséget. A Pravda tudósitója meg­kérdezte a szovjet kormány­főtől, mi a véleménye azokról a nyugati hírekről, hogy a csúcstalálkozóra esetleg hat­nyolc hónap múlva sem kerül­het sor. Hruscsov hangsúlyozta: A csúcstalálkozóra nem csupán a Szovjetuniónak, hanem minden országnak szüksége van, s ha erre nem- kerülhet sor hat-nyolc hónap múlva, ez kétségkí­vül elkeseríti a népeket. Hruscsov utalt arra, hogy egyes nyugati hírek szerint a csúcstalálkozó elmaradása le­hetővé tenné a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldá­sának elodázását, így például időben kitolhatná a német bé­keszerződés megkötését és Ber­lin helyzetének rendezését. A határidő eljön, s ha azt látjuk, hogy a nyugati hatal­mak részéről nem mutatkozik tárgyalókészség, összeülünk szövetségeseinkkel, kidolgoz­zuk a békeszerződés feltételeit, felhívást intézünk mindenki­hez, hogy csatlakozzék hoz­zánk, és minden bizonnyal alá­írjuk a békeszerződést a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal — mondotta. — Ez azt jelenti, hogy megszűnik a nyu­gati hatalmak belépési joga Nyugat-Berlin területére. Ak­kor csak az NDK kormányá­nak lesz joga az ország egész területének ellenőrzésére. Aki pedig ilyen esetben háborúval fenyegetőzik, az vállalja a kö­vetkezményeket. Mi nem akarunk háborút! Egyetlen célunk, hogy fel­számoljuk a második vi­lágháború következmé­nyeit, a veszélyes tűzfész­ket. Fel akarom hívni Anglia és Franciaország kormányát, hogy legyen bátor, mondja ki nyíl­tan, amit gondol — folytatta Hruscsov. A továbbiakban utalt rá, hogy egyesek, bár nem vallják be, nem tartják érdeküknek Németország egyesítését. Eisenhower elnök maga mondta nekem — jegyezte meg Hruscsov —, ho?y Németország egyesítését nem tekinti célnak, mert tart egy erős, egységes Németországtól. Hruscsov ezután hangsúlyoz­ta: Németország egyesítése ma­guknak a németeknek az ügye. A Monde tudósítója meg­kérdezte:. Milyen fegyverekkel mérhet csapást a Szovjetunió határsértés esetén a támasz­pontokra? Hruscsov válaszában kije­lentette: Ez részletkérdés, ami Nyegyelin tüzérségi főmarsall- nak, a rakétafegyvernem fő- parancsnokának hatáskörébe tartozik. Nyegyelin marsallnak bőven van választéka megfe­lelő fegyverekből. Megtalálja, milyenre van szükség" — mon­dotta mosolyogva Hruscsov, majd komolyra fordítva a szót kijelentette: Az ilyen helyze­tet azonban minden ország el­kerülheti. Ehhez rendkívül ke­vés kell. Nem szabad megen­gedni, hogy az USA a támasz­pontokat a Szovjetunió elleni agresszióra használja fel, sőt a legjobb lenne az ilyen támasz­pontokat teljességgel megszün­tetni. A tudósító egy másik kérdé­sére Hruscsov kijelentette: Az egyes országok képviseletének aránya a leszerelést ellenőrző bizottságban részletkérdés, amelyet a leszerelési tárgyalá­sokon kell megvitatni. A Welt című nyugatnémet lap tudósítója megkérdezte: Mi Hruscsov véleménye a Biz­tonsági Tanács vitájáról, il­letve az ott hozott határozat­ról? Hruscsov kijelentette: Ahe­lyett, hogy a Tanács elítélte volna az amerikai agressziót, egészen mással foglalkozott. A Biztonsági Tanács határozata úgy használ a békének, mint a szódavíz az operációra szoruló betegnek. Az UPI amerikai hírügynök ség tudósitója — utalva Hrus csov kijelentésére, hogy Nye­gyelin marsall rendelkezik a rakétafegyverek felett — meg­kérdezte: Azt jelenti-e ez, hogy a marsall saját döntése alapján nukleáris fegyvereket alkalmazhatí — Azt akarja tudni, hogy a mi országunkban milyen a pa­rancsnokiás rendje? — kérdez­te mosolyogva Hruscsov. — Ez titok. Az Amerikai Egyesült Államok egyébként régen fog­lalkozik az ilyen kérdésekkel, hogy úgy mondjam, »ki akarja szimatolni«, amit egyébként nem tud. őszintén szólva az elnökük is kémfeladatokon tö­ri a fejét. A mi országunkban rend van. Kormányunk ad paran­csot a honvédelmi miniszter­nek, a miniszter pedig a fegy­vernemek parancsnokainak, és ezek teljesítik azt, hiszen ez a szovjet kormány parancsa. Meg akarom mondani az érintett országok népének, hogy nyugodtan alhatnak: a Szovjetunió senkit sem fenyeget, csupán azt akar­ja, hogy tartsák tisztelet­ben határait, ne hajtsanak végre kémrepüléseket te­rülete fölött. Magától érte­tődik, hogy ha ezt nem tartják be, akkor lecsa­punk a támaszpontokra. Az amerikai National And Guardian című lap tudósítója kijelentette: Adenauer volt az egyetlen, aki nyíltan helyeselte az U—2 repülőgép kémtevé­kenységét. Megkérdezte, mi erről Hruscsov véleménye.- Ez megint ’csak azt bizo­nyítja — válaszolta Hrus­csov —, milyen helyes gyakori nyilatkozatunk arról, hogy Adenauer olyan ember, aki aggkori elmegyengeségben szenved. Egyetlen józan ember sem akarja a provokációk folytatását az atom- és rakéta- fegyverek korszakában, hiszen tudja, mire vezethet ez. Adenauer szövetségeseinek fel kellene figyelniük az ilyen nyilatkozatra. Már régen rí kellett volna húzni a kényszer­zubbonyt, és elszállítani a bo­londokházába, hiszen ez az egyetlen megfelelő hely az Ilyenek számára. Az Observer tudósítója a Szovjetunió új leszerelési ja­vaslataival kapcsolatban meg­kérdezte Hruscsovot, milyen időrendben hajtanák végre az ellenőrző bizottságok létreho­zását, illetve a leszerelési egyezmény aláírását. — Ha megállapodunk a le­szerelésben, s létrejön az ezzel kapcsolatos megegyezés, akkor kerülhet sor az ellenőrző bi­zottságok létrehozására — vá­laszolta Hruscsov. — Ezek a Hruscsov elmondta, hogy I hogy 1955-ben a genfi tárgya­lásokon is a gyakorlatban nem Eisenhower, hanem Dulles volt az amerikai küldöttség ve­zetője. Ezt a szerepet, miután Foster Dulles meghalt, — egyik testvére, Allan Dulles vette árt. Igaz, a rokoni kap­csolatok nem lényegesek, hi­szen Allen Dulles nyomában ott vannak Nixon, Herter és mások. Az is jellemző, hogy Eisenhower elnök olyan felelősségteljes pillanatban, amikor az Egyesült Államokban pél­dául szenátusi vizsgálat folyik a párizsi csúcstalál­kozóval kacsolatban, eluta­zik golfozni. Ilyen ember nem képes államot vezetni. Hruscsov kijelentette: bízik abban, hogy az amerikai nép helyes következtetésre jut, és megfelelő embert választ . el­nökévé. A New York Herald Tribune tudósítója elmondta, hogv ér­tesülése szerint Hruscsov Pá­rizsban kijelentette: Az U—2 kémrepülő ügyében elfoglalt álláspontjának magyarázata a Szovjetunió belső helyzetében rejlik. — Nem tettem ilyen nyilat­kozatot, s nem is tudom, hon­nan szerzett ilyen értesülése­ket. Mi köze belső ügyeinknek az U—2 kémrepüléshez? — válaszolta Hruscsov. A New Age című indiai lap tudósítója megkérdezte: Elke­rülhetetlennek tartja-e Hrus­csov a háboi~út, és megválto­zott-e ezzel kapcsolatos állás­pontja az utóbbi időben. — Erre a kérdésre alaposan válaszoltunk a XX. kongresz- szuson, és ma is ez az állás­pontunk. Semmi olyan nem történt, ami megváltoztatta volna véleményünket, sőt az események menete igazolja azt — mondotta a szovjet kor­mányfő. A szovjet rádió tudósítója megkérdezte, mi á véleménye Hrusrsovnak azokról a nyuga­ti állításokról, hogy amikor Eisenhowerről, N ixonról és a többi amerikai vezetőkről be­szél — úgymond —, befolyá­solja az amerikai elnökválasz­tást. — Azt mondják, az Egyesült Államokban a jelölt számára a legjobb pontokat az jelenti, ha mi szidjuk — válaszolta moso­lyogva Hruscsov. — Ilyen kö­rülmények közt a legjobb el­nök Nixon lenne, hiszen őt szidjuk leggyakrabban. A szovjet kormányfő elmon­dotta: az amerikai nép bel- ügyének tartja, hogy kit vá­laszt meg elnökéül. Természe­tesen jó lenne, ha okos ember lenne az elnök, hiszen az okos emberrel könnyebb tárgyalni — jegyezte meg a szovjet kor­mányfő. A jugoszláv rádió tudósítója utalt Hruscsov ama nyilatkoza­tára, hogy »javíthatatlan op­timistának« tekinti magát. Mi erről a véleménye a jelenlegi helyzetben? — kérdezte a tudó­sító. — Ma is ugyanez az álláspon­tom — válaszolta Hruscsov. — Ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét, megakadá­lyozzák az agressziót, le­fogják azoknak a vezetők­nek a kezét, akik háborút idézhetnek plő, akkor a béke ügye győz. Mi mindent megteszünk ennek érdekében. Ügy gondolom, hogy a világ népednek több­sége támogat bennünket. Meg­ismétlem: véleményem szerint az amerikai nép túlnyomó többsége is ezen a véleményen van. A szovjet kormányfő az amerikai, angol, francia tudó sítókhoz fordulva kijelentette: Anglia és Franciaország szövetségese ugyan az Egyesült Államoknak, de véleményem szerint Mac­millan és de Gaulle nem teljesen szolidáris a kémre­pülés ügyében, bár ugyan- • akkor nem is bélyegzi azt meg. Önök azt írják, hogy Hrus­csov rendkívül élesen szól Eisenhpwerről. Képzeljék., ma­gukat. az én helyzetembe. Mit szólnának önök akkor, ha a mi gépünk repült volna el New York. és Washington fölött, s azután meg azt mondanám: re­pültünk, repülünk és repülni is fogunk. Hruscsov kijelentette: Eisen­hower elnök a provokáció után, még el akart látogatni a Szov­jetunióba, ezt azonban nem lehetett megengedni, hiszen ahová az ember odapiszkít, oda nem jár ebédelni«. Hruscsov kijelentette: Egyesülni kell az agresszo- rok elleni harcban, meg kell akadályozni, hogy a hidegháborút melegháború­vá változtassák. Az utolsó kérdést az UPI tudósítója tette fel. Megkér­dezte: A párizsi értekezlet ku­darca után létrejött feszült helyzetben lehet-e bővíteni, fejleszteni a Szovjetunió és a nyugati országok kulturális és kereskedelmi kapcsolatait? — Mi javítani akarjuk eze­ket a kapcsolatokat — felelte Hruscsov. — Véleményünk szerint erre az amerikai válasz­tás után lesz is lehetőségi Majd kijelentette: Angliával, Franciaországgal, Olaszország­gal, Nyugat-Németországgal kereskedelmi kapcsolataink nem, fejlődnek rosszul. A kulturális kapcsolatokról szólva megállapította, hogy a megindult, folyamat nem lany­hul, a kapcsolatok fejlődnek. A szovjet kormányfő leszö­gezte: A konfliktusnak nem szabad odavezetnie, hogy az agresszív körök magatartását mások is kövessék, s olyan lé­péseket tegyenek, amelyek a hidegháborúból a meleghábo­rúba vihetnek. Ügy gondolom, hogy Eisen­hower, Herter és a többiek ta­nulnak a leckéből, és a lecke hasznos másoknak is — mon­dotta a szovjet kormányfő, majd megállapította: a kapcso­latok megjavítása nem csupán a Szovjetuniótól függ. A Szov­jetunió mindenesetre készen áll erre, mert ezt tekinti az egyetlen józan politikának. A sajtóértekezlet befejezté­vel kiosztották az újságíróknak a szovjet kormány javaslatá­nak szövegét az általános és teljes leszerelésre, vonatkozó megállapodás alapjairól, vala­mint annak a levélnek a má­solatát, amelyet a tervezettel kapcsolatban Hruscsov intézett a világ kormányfőihez. (MTI) bizottságok természetesen részt vesznek a fegyverek megsem­misítésének ellenőrzésében, máskülönben bizalmatlanság keletkeznék. Hruscsov utalt arra, hogy az amerikai felelős vezetők kije­lentik: a kémkedés fenntartása továbbra is szükséges, csak ezt nem szabad beismerni. Mi elutasítjuk az ilyen ál­láspontot — mondotta Hrus­csov. — Becsületes emberek vagyunk, hiszünk a magas er- kölcsiségben, hisszük, hogy ez az erkölcs teljes diadalt arat, amikor a kommunizmus győz az egész világon. Ekkor majd a józan ész uralkodik. Addig azonban azt tartjuk, hogy min­denki egyenlő jogokat, egyen­lő lehetőségeket kapjon az el­lenőrzésben. A TASZSZ tudósítója felve­tette: Az USA kormánya nyílt ég«-re vonatkozó javas­latát az ENSZ közgyűlés elé akarja terjeszteni. Megkérdez­te, mi ezzel kapcsolatban Hrus­csov véleménye. Az Egyesült Államok joga, hogy beterjesszen ilyen javas­latot, a mi jogunk arról dönte­ni, hogy beleegyezünk-e vagy sem. Az effajta javaslat — kémjavaslat, amely mit sem ér. Hruscsov elmondta: Eisen­hower már 1955-ben a genfi értekezleten beterjesztette ezt a gyermekes javaslatot. Ki­jelentette: az elnök magatartá sa már akkor is olyan volt, hogy nem lehetett bízni abban, józanul ítéli-e meg a helyzetet vagy sem. »Ha Eisenhower el­nöksége véget ér, a mi orszá­gunkban legfeljebb gyermek- otthont vezethetne. Bizonyos vagyok abban, hogy jó lenne a gyermekek mellé — állami po­litikát azonban nem szabad i rábízni,« As általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételei Moszkva (TASZSZ). A pén­tek délben tartott moszkvai sajtóértekezleten a szovjet és külföldi újságírók előtt ismer­tették azokat a javaslatokat, amelyekben a szovjet kormány az általános és teljes leszere­lésről szóló szerződés alaptéte­leit fejtette ki. A mintegy négyezer szavas okmány bevezető részében rá­mutat, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a leszerelési intézkedések végrehajtásának az a rendje, amelyet az 1959. szeptember 13-i szovjet javas­lat körvonalazott, teljes mér­tékben megfelel az általános és teljes leszerelés gyakorlati megvalósítása céljának; A szovjet kormány azonban igyekszik minden eszközzel megkönnyíteni a leszerelési egyezmény mielőbbi létrehozá­sát, ezért kész engedményt tenni a nyugati hatalmaknak, és megállapodni velük a lesze­relési intézkedések végrehajtá­sának másfajta rendjében. A szovjet kormány javaslata szerint az általános és teljes leszerelés folyamatát azzal kel­lene kezdeni, hogy már az első szakaszban nemzetközi ellenőr­zés mellett betiltanák és meg­semmisítenék a nukleáris fegy­verek célbajuttatására szolgáló összes eszközöket, egyidejűleg megszüntetnék az idegen terü­leteken lévő összes katonai tá­maszpontokat A szovjet tervezet a leszere­lés végrehajtását három sza­kaszra osztja be, s mindegyik szakaszhoz részletesen kidolgo­zott, hatékony nemzetközi el­lenőrzési rendszert indítványoz. Az első szakaszban például kivonják a fegyverzet közül az atomfegyverek szállítására használható összes eszközöket, ezeket megsemmisítik, gyártá­sukat '»cgszuntetik. Az idegen területeken állomásozó csapa­tokat kivonják, megszüntetik az e területeken elhelyezett katonai támaszpontokat és rak­tárakat. Tilos fellőni vagy a kozmikus térségben elhelyezni tömegpusztító fegyverek szállí­tására alkalmas különleges berendezéseket, továbbá nem léphetik át a területi vizek határát olyan hadihajók és nem léphetik át a légi hatá­rokat olyan katonai repülőgé­pek, amelyek tömegpusztító fegyverek szállítására alkalma­sak. Rakétákat kizárólag bé­kés célokra lehet felbocsátani. Azok az államok, amelyek nukleáris fegyverekkel rendel­keznek, neim adhatnak át ilyen fegyvereket, vagy az előállítá­sukhoz szükséges információ­kat olyan államoknak, amelyek ilyen fegyverekkel nem ren­delkeznek. Áz első szakaszt hozzávetőleg egy—másfél év alatt be kell fejezni. A most előterjesztett szovjet leszerelési terv második és harmadik szakasza főbb vona­laiban követi az 1959. szeptem­ber 13-án előterjesztett általá­nos és teljes szovjet leszerelési javaslat előírásait. A szovjet kormány kész megállapodni a leszerelés vég­rehajtásában a jelenlegi jjvas­iatok alapján, amelyek az 1959. szeptember :8-án előterjesztett (romám továbbfejlesztését je­lentik. (MTI) Hruscsov sajtókonferenciájának külsőségeiről és moszkvai visszhangjáról Moszkva (MTI). Amióta a szovjet kormányfő visszatért Moszkvába, elsőízben rendezett sajtókonferenciát. Érthető, hogy az újságírók körében még a szokásosnál is nagyobb volt az érdeklődés. Negyedórá­val a sajtókonferencia kezdete előtt már csaknem négyszáz újságíró sereglett egybe. Több mint tíz filmfelvevő gépet állítottak fel a különböző or­szágok filmhíradójának, televí­ziójának munkatársai, s a fo­tóriporterek valóságos gyűrű­vel vették körül az elnöki emelvényt. Nemcsak az újság­írók érdeklődtek a sajtókonfe­rencia iránt, hanem a diplo­maták is. A sajtókonferencia több mint két órán át tartott, így nem jutott idő valamennyi kérdésre, hiszen Gromikó külügyminisz­ter előtt valósággal halomba gyűltek az újságírók cédulái és rengetegen jelentkeztek előszó­val is. Hruscsov igen jókedvűen válaszolt a kérdésekre. Vála­szai nem égyszer keltettek élénk derültséget, sokszor pe­dig taps fogadta kijelentéseik Bár a világsajtó számára már a konferencia előtt ismeretes volt a Szovjetunió javaslatai­nak lényege, az új tervezet részletei sokban mégis megle­petést keltettek. A Moszkvá­ban dolgozó nyugati tudósítók első kommentárjaikban ki­emelték: a Szovjetunió kezde­ményezéseket tett azoknak a kérdéseknek a rendezésére, amelyeket eredetileg Párizs« ban kellett volna megvitatni. Ez a kezdeményezés kétség­kívül élénk visszhangra talál i világszerte. ;MT1)

Next

/
Oldalképek
Tartalom