Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1960. június M. Hutvanesren tüntettek Oszakában as amerikai—japán ssersődés ellen Oszaka japán városiban több mint hatvanezren tüntet­tek az amerikai—japán »biz­tonsági szerződés« ellen. A tüntetők két menetben vo­nultak fel a város főútvona­lán. Egy részük később ülő­sztrájkot kezdett az egyik köz­épület előtt. A nagy létszám­ban kivonult rendőrség durva módszerekkel igyekezett meg­akadályozni az ülősztrájkot, erre összetűzésekre került a sor a tüntetők és a rendőrség között. A jelentéseik szerint több, mint 250 ember megsebe­sült, köztük 18 igen súlyosan. Tokió utcáin ugyanebben az időpontban »gyűlöljük Ameri­kái« jelszóval nagy tömegek vonultak fel az amerikai nagykövetség elé. A lemondásra készülő Kist miniszterelnök kormánya el­határozta, hogy megtorlással igyekszik megakadályozni a tüntetések folytatódását. Japánban új korszak nyílt meg — Kisd tolvaj módjára a nép háta mögött, Japán nemzeti érdekeit figyelmen kívül hagy­va írta alá és ratifikálta az Egyesült .Államokkal megkö­tött katonai szerződést, most pedig lemondani készül — rr­Több száz sebesült ja a Pravda. Senki előtt nem titok — folytatja a lap —, hogy a japánok miért lépnek fel a »biztonsági szerződés« el­len. A japán nép, amely nagy árat fizetett a militarizmus káros politikájáért, jól tudja, hogy az új katonai szövetség út a militarizmus feltámasztá­sához, az újabb katasztrófá­hoz. Az amerikai lapok általában megállapítják, hogy a japán— amerikai »biztonsági szerző­dés« meglehetősen bizonytalan alapokon nyugszik. »Teljesen nyilvánvaló — írja a Was­hington Post —, hogy Japán­ban új korszak, nyílt meg«, továbbá, hogy »a-fejlemények kimenetele még nem ismer­hető fel«. A Washington Post végül arra a következtetésre jut, hogy »fiz elkövetkező Az argentin hatóságok le­tartóztatták dr. Menyeiét, az auschwitzi haláltábor »orvo­sát« — jelenti az UPI. Mint Varsóból jelentik, a Nemzetközi Auschwitz Bizott­ság összeállította azoknak a különböző rangú volt SS- tagoknak névjegyzékét, akik az auschwitzi koncentrációs években Japán kétségtelenül függetlenebb politikát folytat majd, és az Egyesült Államok japán kapcsolatait ennek a ténynek megfelelően kell majd módosítani. A New York-i ifjúság tiltakozása A New York-i »Advence« ifjúsági szervezet felhívással fordult a város lakosaihoz, ve­gyenek részt az amerikai— japán katonai szerződés ellen rendezett tiltakozó tüntetés­ben. A tüntetést június 30-án tartják New Yorkban. A felhívás rámutat arra, hogy a tüntetést nemcsak azért szervezik, mert támogatni kí­vánják a japán népet, hanem azért is, mert »mi, amerikaiak is érdekeltek vagyunk ebben a harcban. (MTI) táborban kegyeüenkedtek, és ma szabadon élnek, főleg Nyugat-Németországban. A jegyzékben 900 név szerepel. A bizottság a nyugatnémet bíróságok rendelkezésére el­küldi azokat az okmányokat is, amelyeket a koncentrációs tábor levéltárában találtak meg. Letartóztatták dr. Men gélét „üpiisesov miniszterelnök barátságos fogadtatásra számíthat Ausztriában64 — mondotta Raab kancellár Becs (TASZSZ). Julius Raab osztrák kancellár vasárnap beszédet mondott a bécsi rá­dióban. A kancellár beszédé­nek nagy részéiben Hruscsov csütörtökön kezdődő hivatalos látogatásával foglalkozott: — Alaposain felkészültünk a látogatásra. Lehetővé tesszük a szovjet miniszterelnöknek, hogy megismerkedjék Ausztria szel­lemi életével, de ipart, kéz­műipari és mezőgazdasági üzemeinket is megmutatjuk neki. Hruscsov miniszterelnök barátságos fogadtatásra szá­míthat Ausztriában, hiszen nem feledtük el, hogy ő kezde­ményezte 1955-ben a szovjet külpolitikának ama változásait, amelyek lehetővé tették az ál­lamszerződés megkötését. Azt sem felejtettük el, hogy két évvel ezelőtt, amikor osztrák kormányküldöttség járt Moszk­vában, a szovjet miniszterelnök jelentős könnyítést biztosított az olajszállítások kérdésében. Az amerikaiak genfi huzavonája már nyugati körökben is aggodalmat kelt Moszkva (TASZSZ). Ratiani, i Pravda genfi tudósítója a lap létfői számában megjegyzése­det fűz a tízhatalmi leszerelési nzottság háromheti munkájá- loz. Megállapítja, hogy a le­szerelési tárgyalásokat a nyu­gati hatalmak álláspontja niatt nem sikerült kimozdítani t holtpontról. Szemmel látható­vá vált a NATO-országok gen- i taktikájának válsága. A cikkíró ezután hangoztatja, íogy az amerikai küldöttség legatív álláspontja a nyugati törökben növekvő aggodalmat telt. Ha hitelt adhatunk a íyuga.ti sajtó állításainak — iegyzi meg —, akkor már má­juk az amerikai diplomaták is cezdik megérteni, milyen ve­szedelmes helyzetbe kerültek. da a nyugati küldöttségek íem hajlandók végre konstruk- .ív munkához fogni Genfben, ikkor semmiféle washingtoni manőver nem háríthatja el ró­luk a közvélemény , elmarasz­taló ítéletét — fejeződik be a cikk. (MTI) ­Ma, amikor az államszerződés immár ötéves, saját tapaszta­lataink alapján teljes világos­sággal megállapíthatjuk, hogy a szerződés és az utána vállalt semlegesség áldásos következ­ményekkel járt Ausztria szá­mára. — A szovjet—osztrák kap­csolatok a legutóbbi öt év alatt korrekt, baráti módon fejlőd­tek, és nagy örömünkre szol­gál, hogy a közelgő tárgyalá­sokon nem kell majd bármiféle politikai nézeteltérésekről vi­tatkoznunk, ugyanis a meglévő világnézeti különbségek ellené­re se létezik ilyen nézeteltérés. Tárgyalásaink legfőbb pontja gazdasági kapcsolataink továb­bi fejlesztése lesz — mondotta az osztrák szövetségi kancellár. (MTI) Heghalt Harry Polliit Sydney (Reuter). Üjzélandi és usztráliai látogatásáról haza- írőben az Orion óceánjárón 69 vés korában váratlanul el- unyt Harry Polliit, Nagy- .ritannia Kommunista Pártjá- ak elnöke, a nemzetközi mun- ásmozgalom régi harcosa, iarry Polliit 1929-től 1956-ig iltütte be a párt főtitkári Eisenhower hazaérkezett Washington (Reuter). Eisen- iio er elnök vasárnap hazaér­tett távol-keleti útjáról. Az nők megérkezése után nem itt nyilatkozatot, mindössze szál válaszolt egy laptudósító érdesére, hogy utazása »meg- ■hetősen jó« volt: Ferhat Abbaszt a hét végére várják Párizsba Seine et Marne megye szék­helye, Melun, egy Párizstól délkeletre mintegy negyven kilométerre fekvő húszezer la­kosú kisváros bevonul nap­jaink történelmébe. A megye­főnökség kétemeletes' épületé­ben szombat óta itt folynak az első francia—algériai tárgya­lások. A prefektúra előtti téren százával ácsorognak az újság­írók, fényképészek és a kíván­csiak. Az épület szalonjában, a tárgyalóasztal mellett Bou- mendjel, egykori párizsi ügy­véd, jelenleg az algériai ideig­lenes kormány tájékoztatás­ügyi miniszterének helyettese és Ben Yahia, az algériai mi­niszterelnök kabinetirodájá. nak 28 éves főnöke, maga is ügyvéd, foglal helyet szemben a francia kormány-megbízot­takkal, Roger Morisszal, az al­gériai ügyek főtitkárával és Mace de Gastines brigádtábor­nokkal. Az első megegyezés az algé­riai és a francia tárgyalófelek között a jelek szerint megtör­tént. De ez csak arra vonat­kozott, hogy teljes hírzárlatot rendeltek el, nem hoznak sem­mit sem nyilvánosságra a tár­gyalásokról. Boumendjel és Ben Yahia küldetése, mint ismeretes, arra szolgál, hogy előkészítsék a Ferhat Abbasz miniszterelnök vezetésével Pá­rizsba induló algériai küldött­ség útját. Hol laknak majd az algériai küldöttek, milyen biztonsági intézkedéseket hoznak vedel, műkre, hol folynak le a tárgya­lások, mikor fogadja az algé­riai elnököt De Gaulle tábor­nok, mi a megbeszélések napi­rendje? — ezeket és ehhez ha­sonló kérdéseket vitatnak meg az előzetes tárgyalásokon. Az első algériai küldöttek körül­belül három napig maradnak Melunben. Ferhat Abbasz Pá­rizsba érkezése nem esedékes a hét vége előtt Ügy vélik, hogy a küldöttek Tuniszba való visszatérése után néhány r.ap fog még eltelni,'amíg az algériai ideiglenes kormány el­nökével az élén a küldöttség elindulhat. Természetesen azonban indulásuk feltétele, hogy az előzetes megbeszélé­sek Melunben eredménnyel járjanak. A francia közvélemény — mondanunk sem kell — nagy örömmel fogadta a hírt, hogy megérkeztek az első algériai küldöttek, megkezdődtek az előzetes tárgyalások. A Debré- kcrmány szemmel láthatóan tart a népi nyomástól, a bel­ügyminiszter betiltott minden gyűlést, tüntetést, amely az al­gériai kérdéssel lenne kapcso­latos. A határozat hivatalos in. dóka az, hogy biztosítani kell a jelenleg folyó tárgyalások za­vartalanságát. V t »Franciaország jelenléte Al­gériában a világ egyensúlya szempontjából is szükséges. Franciaország és Algéria uniója magasabbrendű szük­ségesség« — hangoztatta a mi­niszterelnök. NEMZETKÖZI SzEMLE Elkövetkezik-e a tárgyalások időszaka Algériában ? Hat év óta folyik a francia gyarmatosítók (' zennyes háborúja Algériában. Hat év óta l-zenved és vérzik ez az ország. Egyetlen bűne, hogy népe szabadon akar dönteni saját sorsá­ról. Azonban ez a hat év neffi volt elegendő a modern felszerelésű, a haditechnika minden vívmányával ellátott francia hadseregnek, hogy kivívja a győzelmet, sőt a győzelem le­hetősége is elveszni látszik a ködös és bizony­talan távoli jövőben. Túlzottan leegyeszerűsítenénk a kérdéseket, ha azt állítanánk, hogy pusztán a katonai ku­darcok következménye De Gaulle június 14-i rádióbeszédének az FLN-hez elhangzott^ tár­gyalási ajánlata, hiszen ennek számos igen fontos tényezője van még. Az azonban kétség­telen, hogy az algériai felkelők katonai ered­ményei igen jelentősen hatottak a párizsi el­határozásokra. A beszéd és következményei De Gaulle tábornok beszédében megerősí­tette régebbi nyilatkozatát az algériai önren­delkezésről. Ez — mint mondotta — az algé­riai háború »bonyolult és fájdalmas drámájá­nak egyetlen lehetséges megoldása«. Kijelen­tette: »Minden irányzat részt vehet abban a vitában, amelynek során megállapítják majd a népszavazás feltételeit.« Megjegyezte azt is, hogy minden irányzat szóhoz juthat a népsza­vazás előtti kampányban, illetve a szavazás ellenőrzésében. De Gaulle ebben a beszédében fordult első alkalommal közvetlenül a felkelés vezetőihez, akiket így is nevezett, szemben a régebbi, a »lázadás külső szervezete« elnevezéssel. Új a beszédben az á kijelentés is, hogy vár­ja a felkelés vezetőit abból a célból, hogy megtalálja velük az elhúzódó harcok tisztessé­ges befejezésének lehetőségét, a harcosok és fegyvereik sorsának rendezését Eddig De Gaulle közönséges fegyverletételt követelt az algériai szabadságharcosoktól, s nem utalt a tűzszünet problémáinak esetleges vitájára. A tűzszünet feltételeiben való megegyezés, illetve a harcok megszűnése után tarthatják meg a választásokat, majd a választások győz­teseivel kívánja megvitatni az államelnök az ország problémáit. A népszavazáson három lehetőség között választhat Algéria népe: Franciaország és Algéria teljes egyesülése; az Algéria és Franciaország közötti szövetség; végül az elszakadás Franciaországtól. Az FLN képviselői a beszéd után hivatalo­san bejelentették, hogy készen állnak a- tár­gyalásokra a francia kormánnyal. Mély szakadékok a nézetek között Amellett, hogy örömmel üdvözöljük a meg­valósulás közelségébe kerüli fegyverszüneti tárgyalások lehetőségét, meg kell mondanunk azt is, hogy a nézeteltérések igen mélyek, és azt a tényt tükrözik, hogy a francia gyarma­tosítók nem szívesen törődnének bele egy független és valóban önálló Algéria létrejöt­tébe. A tárgyalásokon a nézeteltérések egyik alapvető pontja feltehetően az lesz, hogy a francia kormány — legalábbis az eddigi jelek szerint — Párizsban csak a fegyverszünet fel­tételeiről, tehát csak katonai kérdésekről kí­ván tárgyalni az algériai ideiglenes kormány képviselőivel, és nem hajlandó arra, hogy az önrendelkezési joggal összefüggő politikai kér­dések is szerepeljenek a tárgyalások napirend­jén. Bár nem ismerjük a Párizsba utazó algériai küldöttség tárgyalási feltételei, helytállónak látszik az az elképzelésünk, hogy a fegyver­nyugvásban és a fegyver-nyugvással kapcsola­tos katonai biztosítékok adásában való megál­lapodás nehezen jöhet létre politikai jellegű biztosítékok nélkül. Még a londoni rádió is így utal kommentárjában a problémára: »Nem lehet józan ésszel elvárni az algériai felkelők­től, hogy belemenjenek a fegyverszünetbe és a csapatok szélnek eresztésébe, teljesen De Gaulle elnökre bízván azoknak a feltételeknek i jövendő letárgyalását, amelyeknek alapján megtartanák a népszavazást, s rábízva azt is, hogy mennyi idő teljék el a fegyverszünettől a népszavazásig.« • Ez az időszak pedig igen fontos elsősorban abból a szempontból, hogy amíg a francia el­képzelés szerint a népszavazás végeredménye­ként a szövetségi megoldás valósulna meg, addig az algériai törekvések ezzel ellentétben a teljes függetlenség irányában kívánnak hat­ni. Ezért nagy jelentőségű a népszavazást meg­előző egész időszak, és ezért szükséges, hogy már a katonai tárgyalások időszakában is tisz­tában legyen az algériai ideiglenes kormány a számára nyitva álló politikai lehetőségekkel. Az FLN azt akarja, hogy az önrendelkezés biztosítékait a két fél megegyezésével állapít­sák meg, ugyanakkor azonban a francia kor­mány — legalábbis egyelőre úgy tűnik — egy­oldalúan maga akar dönteni ezekről. Egy jö­vendő népszavazás pedig nem lehet hasonló a szokásos algériai választásokhoz, mert ebben az esetben nem lehet tényleges önrendelke­zésről beszélni, csak a francia katonaság által irányított és ellenőrzött szavazási komédiáról, melynek eredménye eleve nem vitás. Mit tesznek majd az „ultrák"? Még kissé korainak tűnik arról beszélni* hogy mi történik, ha egyezség jön létre az algériai fegyverszünet kérdésében, és Algéria további lépéseket tehet a függetlenség útján; mit fognak -akkor tenni az »ultráik«, a gyar­matosítás puccsista bajnokai? Kétségtelen, hogy a francia kormány algé­riai politikája messzemenően számításba ve­szi a szélsőséges gyarmatosítók létét és érde­keit, ennek ellenére azt a lehetőséget sem le­het kizárni, hogy a tűzszünet aláírását esetleg katonai államcsíny követi. De Gaulle tábornok január után bizonyos változásokat vitt végbe az algériai hadsereg­ben. Néhány, az »ultrák«-kal túlzottan szim­patizáló, magas beosztású katonatisztet nyug­díjaztak, másokat áthelyeztek, és az üresen maradt posztokat De Gaulle igyekezett saját embereivel betölteni. Ügy fest, hogy az algé­riai hadsereg most szilárdabb Párizs számára* mint januárban volt. Ugyanakkor az »ultrák« — akik távolról sem lelkesednek a bekövet­kező tárgyalásokért — pillanatnyilag a vára­kozás álláspontjára helyezkedtek. Ez a várakozó álláspont azonban e pillanat­ban sem minősíthető teljesen passzívnak, mert egyfelől állandó törekvések mutatkoznak a hadsereg megnyerésére, másfelől pedig a tár­gyalások esetleges előrehaladása ismét teljes erővel aktivizálhatja a fegyveres harcot is, beleértve az algériai francia gyarmatosítókat, A világ szeme a tárgyalásokon A békéért és a gyarmati népeik független­ségéért folytatott harcnak jelentős állomása lehet az algériai fegyverszüneti tárgyalások megindulása és az algériai fegyvernyugvás esetleges bekövetkezése. Az a körülmény, hogy a francia kormány tárgyalóasztalhoz kénysze­rül az algériai ideiglenes kormánnyal, vissza­tükrözi a szocialista tábor erőfölényét az im­perialisták fölött, visszatükrözi az algériai nép hősies harcának eredményeit, az Afrikában végbemenő óriási fejlődési folyamatot, de visszatükrözi az imperialisták közötti belső el­lentéteket is. A helyi háborúk, mint amilyen az algériai, magukban hordják az egész világra kiterjedő háborús konfliktus kirobbantásának lehető­ségét. Az algériai háborút nemegyszer a fran­cia vezérkar Tuniszra is megpróbálta kiter­jeszteni azzal, hogy Tunisz lerohanására tett javaslatot a francia kormánynak. Éppen ezért az algériai helyi háború megszüntetése jelen­tősen megszilárdíthatja a békét, újabb bizto­sítéka lehet annak, hogy kialakulhatnak a bé­kés egymás mellett élés és a két rendszer bé­kés versenyének kedvezőbb feltételei. Ez pe­dig végül is a szocializmus világméretű győ­zelmét segíti elő. Vasárnap kikiáltották a Malgas Köztársaság függetlenségét A szenátusi vizsgáló bizottság az U— 2-ügyről Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága közzétette je­lentését az U—2 kémrepülőgép ügyében folytatott vizsgálatról. A jelentés szerint a bizottság nem tudott elegendő tájékozó­dást nyerni ahhoz, hogy megál­lapítsa, vajon az amerikai gép berepülése a Szovjetunió fölé igazolta-e a vállalt kockázatot«. A szenátusi bizottság jelentése a továbbiakban bírálja a maga­tartást, amelyet a kormány az incidens nyilvánosságra kerülé­se után tanúsított. w Tananarivo (AFP). Vasárnap kikiáltották a Malgas Köztár­saság (Madagaszkár) függet­Puszitító erejű tájfun szágul­dott vasárnap délután a fülöp- szigeti Manila felé. A károkról még nem érkezett jelentés. Szombaton több erős föld­lökést , észleltek a chilei Val- paraiisóban és környékén. Több épület fala bedőlt. Columbia északkeleti részé­lenségét. Az új köztársaság elöke Ciranana. (MTI) ben szombaton heves földren­gés volt. Tokióban vasárnap reggel több másodpercig tartó föld­rengés volt, megmozgatta a japán főváros épületeit. A nyugat-németországi Köln­ben és környékén szombatom földrengés volt, azonban az épületekben nem okozott kárt* Pusztító tájfun a Fülöp-szigeteken Földrengések világszerte t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom