Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

Péntek, 1960. június 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Átgondoltabb vezetésre van szükség* a tabi járásban Áldatlan állapotok uralkod­nak a fiadi Lenin Termelőszö­vetkezet állattartásában. Ez el­sősorban a mezőgazdásznak Fehér József tsz-elnöknek és a tagságnak a hanyagságáról tanúskodik Mik azok a prob­lémák, amik megoldást sürget­nek? A sertéseknek sosem adtak főt krumplit, moslékot. A kijá­ró állatoknak azzal a táplálék­kal kell beérniük, amit a lege­lőn találnak. Közös ólba tere­lik be a süldőket, a malaco­kat, a hasas és a szoptató ko­cákat. Kevert, korcs, elhanya­golt az állomány — kivéve azokat a kocasüldőket, amiket ezen a tavaszon kaptak. Az istálló egyik felében ju­hokat tartottak. A négy év alatt felgyülemlett trágyát nemrégiben szórták ki az akol- ból, mert kellett a hely a be­hozott lovaknak. A falak pisz­kosak, meszelésre, fertőtlení­tésre senkinek sem volt'gond­ja. Jászol nincs, a földről esz­nek a lovak. Zöld lucernával takarmányozzák őket, méghoz­zá bőségesen. Vajon a télen mit adnak a jószágnak? A szarvasmarhák gondozat­lanok. Kijárnak a legelőre, s ott pocsolyából isznak. Tej alig csurran-cseppen a fejősaj­tárba. Átvette a tsz Csizmazia József új belépő egyik tehe­nét; húsz esztendős lehet ez az öreg, beteg állat, s nem eszik rendesen, maholnap fel­fordulhat. Nem érdemes vál­lalni ezt a kockázatot. Kérdezzük meg: mit tudnak, hogyan vélekednek a fiadi dol­gokról a tabi járás mezőgaz­daságának érdekelt vezetői? Ferenczi József, a járási ta­nács v. b. elnökhelyettese: »Márciusban jártam utoljára Fiadon. Értesültünk arról, hogy ott bajok vannak. A leg­utóbb a pártbizottsági elvtár­sak is szóltak, s rövidesen ki­küldjük oda főállattenyésztőn- ket.« Csizmadia József, a tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetője: "A szervezés óta nem voltam ott. Régi probléma a fiadi. Egyik új munkatársam jár ebbe a községbe, hogy se­gítsen rendet teremteni.« Sebők Gyula járási főállatte­nyésztő: »Megdöbbenve hall­gattam mindazt, amit az új­ságíró elvtárs mondott. Ezek szerint Fiad a járás egyik leg­gyengébb pontja. Furcsállom, hogy erről senki sem tett ed­dig említést. Októberben ke­rültem ugyanis ide, s még nem volt alkalmam eljutni a fiadi szövetkezetbe. A napokban BERKESI ANDRÁS « sort kerítek a helyszíni vizsgá­latra.« Az elmondottakból is kitű­nik: nem megfelelő a mezőgaz­daság irányítása a tabi járás­ban. Vegyük sorra hát — a teljesség igénye nélkül — a tanácsi vezetés néhány fogya­tékosságát. A főállattenyésztő május vé­géig egyedül volt. Nem is kell részletezni, mennyi tennivaló hárult rá. Az utóbbi hetekben a szarvasmarhák selejtezésé­vel foglalkozott, s ezzel foglal­kozik ma is: a járás mind a 28 községében neki kell ezt a munkát elvégezni. Amíg mo­torkerékpárt nem vett, na­ponta esetleg egy-két községbe juthatott el, mert a tanács gépkocsijába nem kapott he­lyet. Tudott dolog, hogy a jöve­delem zömét nem a növényter­melés, hanem az állattenyész­tés és -hizlalás adja. Bizonyá­ra egyetért ezzel a megállapí­tással Tengerdi Imre elvtárs, a járási tanács v. b. elnöke is. És mégsem fordult elő egy­szer sem, hogy Tengerdi elv­társ azt mondta volna a járás főállattenyésztőjének: »Ma egész napot vidéken akarok tölteni, jöjjön, üljön be az autóba, tartson velem.« Kár, hogy erre nem kerített sort Tengerdi elvtárs sem és Ferenczi elvtárs, az elnökhe­lyettes sem, akinek szintén bármikor rendelkezésére áll a tanács egyik személygépkocsi­ja. Joggal kérdezhetjük: milyen felelősséget érez munkája iránt az a mezőgazdasági osztály, amelyik éppen a leggyengébb szövetkezet megsegítését halo­gatja? Nem mentség az, Csiz­madia elvtárs, hogy egyszerűen azt mondjuk: Fiadon mindig baj volt. Évről évre készültek intézkedési tervek e kis szö­vetkezet megerősítésére, ám most, a felfejlődés után sem tett kellő erőfeszítést az osz­tály a mulasztások felszámolá­sára. Pedig el kellett volna gondolkodni azon, ahogy az idén nem tíz ember, hanem az egész falu népe meghallgatja a fiadi elnök zárszámadási beszá­molóját! A mezőgazdasági osztály munkatársai járjanak nyitot­tabb szemmel. Akit Fiadra küldtek, azt azért küldték oda, hogy meglássa a jót is, a rosz- szat is. Elvárhatják tőle, hogy segítse a helyszínen a dolgok rendbehozását. Ha erre képte­len, akkor legalább jelezze: itt és itt ez a probléma, kérem, hogy segítsenek. Még néhány észrevétel. A járás két gépállomásának kép­viselőjét nem hívták meg í mezőgazdászoknak! tartott ér­tekezletre, amin az aratásra való felkészülést vitatták meg. Ugyanekkor sok szó esett az állathizlalásról is — nagy gond ez a járásban —, s az Ál­lati orgalmi Vállalat kirendelt­ségének vezetője mégsem ve­hetett részt a tanácskozáson (őt sem hívták meg). Apró szervezési hibák ezek, amik csak arra jók, hogy velük meg­nehezítse saját munkáját a ta­nácsi vezetés. A tabi járás mezőgazdaságá­nak szakirányítását vizsgálva arra a megállapításra jutha­tunk, hogy lassú, vontatott, ne­hézkes a vezetők és az appará­tus munkája. Ha valamilyen nagyobb feladat előtt állnak, akkor annak megoldására mindaddig nem szánják rá magukat, amíg a pártbizott­ságtól erélyes sürgetést nem kapnak. Kővágó Gyula elv­társ, a járási pártbizottság tit­kára és Nézer Nándor elvtárs, a pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője az esetek több­ségében kénytelen a tanácsok tennivalóinak nemcsak elvi, hanem gyakorlati irányítását is kézbe venni. Nem jól van ez így. Tengerdi elvtárséknak ala­posabban kell tanulmányoz­niuk a falusi helyzetet, s úgy kell megszervezniük az appará­tus munkáját, hogy a legna­gyobb erővel mindenkor a leg­égetőbb problémák megoldásán dolgozzanak. Nem újabb bi­zottságok szervezése oldja meg a feladatokat, hanem a gya­korlati munka. A felmérés, a számbavétel, a ténymegállapí­tás — ez már számtalanszor megtörtént. Most a feltárt és időközben előbukkanó hibák felszámolásán a sor. Járják a falvakat, ismerjék meg a ter­melőszövetkezetek mindenna­pos gondjait, és azonnal, hatá­rozottan intézkedjenek Fiadon is, másutt is. Kutas József Két év alatt 153 ezerrel emelkedett a kommunista párttagok száma Csehszlovákiában A Csehszlovák Kommunista Párt taglétszáma a Rudé Prá- vó jelentése szerint — az 1958 júniusában megtartott XI. pártkongresszus óta — 153 ezerrel emelkedett. Az új ta­gok és tagjelöltek nagy része fiatal munkás és mezőgazdasá­gi dolgozó. A kaposvári járás szövetkezetei megállják helyüket A kaposvári járás 66 terme­lőszövetkezetében 21 309 Itag 137 ezer hold földön gazdálko­dik, s a járás földterületének 84,7 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. Ezzel adva vannak a feltételek a termelés nagyarányú fejlesztéséhez. A megyei pártbizottság feb­ruárban határozatot hozott a termelőszövetkezetek megszi­lárdításáról. Mit tettek ennek nyomán a kaposvári járásban, és mik a további feladatok? A járási pártbizottság legutóbbi kibővített ülése megvitatta ezeket a kérdéseket A pártcm- kívüli aktívahálózatot a járás legtöbb termelőszövetkezetében megszervezték. S ahol meg­felelő aktívahálózatot létesítet­tek, ott máris jobban megy a munka. A toponári Kossuth Tsz-ben 30 tagú aktívacsoport működik. A pártvezetöség rendszeresen megbeszéli az ak­tivistákkal a tennivalókat. E módszer nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis azzal szem­ben, hogy tavaly sokan csak látogatóba jártak a földekre, az idén mindenki szorgalma­san dolgozik. Kadarkút mind­két tsz-ében létrehozták az aktívacsoportot. A vezetők azt tapasztalják, hogy így sakkal könnyebben meg lehet oldani egy-egy feladatot. Az emberek ma már úgy beszélnek, hogy az idén megmutatják, hogyan lehet gazdálkodni közös aka­rattal. A járás termelőszövetkeze­teiben 67 mezőgazdász dolgo­zik. Mivel a járásban a nö­vénytermelés az állattenyész­tésnek van alárendelve, a szakembereknek nagy figyel­met kell fordítaniuk az állat­tenyésztésre. A megerősítés időszakára több mezőgazdász és könyvelő ment állami gaz­daságokból és üzemekből a termelőszövetkezetekbe. De ki­lenc szövetkezetnek még min­dig nincs vezető szakembere. Az új közös gazdaságok is kérnek mezőgazdászt, mert lát­ják, hogy a nagyüzemi gazdál­kodás kialakításához szükség van szakirányításra. A falvaikból évente több fiatal megy középiskolába. Nagy részük azonban nem tér vissza a faluba, hanem a vá­rosokban helyezkedik el. Ér­dekeltté kell tenni őket, hogy a középiskola, vagy az egyetem elvégzése után visszatérjenek falujukba. Ezt úgy lehet elérni, ha a termelőszövetkezetek szerződést kötnek velük, s a tanulás évei alatt rendszeresen pénzbeli támogatásban része­sítik őket. A somogyszili Pe­tőfi Tsz már tavaly szerződést kötött három tsz-tagnak a Kaposvári Mezőgazdasági Technikumban tanuló gyerme­kével. A diákok havonta 250 forintot kapnak a termelőszö­vetkezettől. Az iskola befejezé­se után a szövetkezet biztosít nekik állást. A somogyszili kezdeményezés követendő pél­da a járás többi termelőszö­vetkezete számára. Természetesen nem szabad megfeledkezni a tsz-elnökök továbbképzéséről sem. A tért/ célul tűzi, hogy 1985-ig a tsz- elnökök 80 százaléka a mező- gazdasági technikumnak meg­felelő képzettséggel rendel­kezzék. Minden termelőszövetkezet­ben szépen halad a tavaszi munka. A legtöbb helyen a tagok anyagi érdekeltségének fokozására bevezették a pre­mizálási rendszert. Az új kö­zös gazdaságok nagy részében is rendszeresen psztanak előle­get. A munkafegyelem meg­szilárdítása céljából a kapás- területet mindenütt felosztot­ták családokra, tagakra. Jól tudják a járás vezető!, hogy az első sikereknél nem szabad megállni. A párt- és ta­nácsi vezetők, az üzemek mun­katársai talpon voltak az át­szervezésnél, a megszilárdítás­nál, és talpon vannak ma isa Ez a segítség maradjon meg továbbra is, akkor az új szö­vetkezetek is megállják a he­lyüket — ezt szabta meg fel­adatul a járási párfcbizottságj Az istvámdi Űj Elet Tsz építőbrigádja sok mindent épített a tavasszal. Rendbehozott három kutat, három sertésszállást és két növendékmarho.-istállót. Az asztalos- és az ácsrészleg a tavasszal 2000 ládát készített, a burgonyacsíráztntáshoz. A közeljövőben látnak hozzá egy 200 férőhelyes favázas sertés­szállás építéséhez. Képünkön: az egyik 200 férőhelyes ser­téshizlalda. Készülődés az építők napjára Aprócska, ötfilléresnél, álig nagyobb jelvény csillog az építőipari dolgozók kabáthajtó- káján. »Építők napja, 1960« — olvasható az aranykoszorús jelvényen. Epí\tőmvnkásaink javában készülődnek a június 5-i ünnepségre. „Jólesik, hogy elismerik munkájukat" (46) dk dk «V «r it De hol? — Sorra vett minden eshetőséget, s a végén arra a megállapításra jutott, hogy mindenképpen haza kell mennie. Akár akarja, akár nem. És minél előbb. Ha jó ki­lép, tíz perc alatt otthon van. — Megindult hazafelé. Szoro­san a fal mellett haladt, nem nézett se jobbra, se balra. Min­den baj nélkül jutott el a há­zig. Ruganyos léptekkel sza­ladt fel a lépcsőn. Mikor az ajtó elé ért, akkor jutott eszé­be, hogy lakáskulcsát nem hoz­ta magával, az Bécsben ma­radt. — Nem tehetek mást, be kell csengetnem — gondolta, és megnyomta a csengőgombot. Megismerte a könyvelő csoszo­gó lépteit. — Te jó isten — sápítozott a férfi, amikor kinyitotta az aj­tót. — Maga meg hol a csudá­ban volt ennyi ideig? Már azt hittük, hogy valami baja tör­tént ... — Nem, nem, semmi bajom sincs — dadogta a fiú, és be­lépett. Elindult szobája felé. Az ajtó előtt megállt. — Egy építkezésen dolgozom Szolnok megyében — hazudta ösztönö­sen. — Anyagért jöttünk fel, hazaugrottam, hogy rendbe­hozzam egy kicsit magam ... — Pedig én azt hittem, hogy maga már túl van hetedhét or­szágon. — Miért lennék túl? — for­dult vissza meglepődve a fiú. — Menjünk be a szobába — ajánlotta a könyvelő. — Nem akarok’itt beszélni. Bementek a fiú szobájába. István ledobta kabátját, és kí­váncsian nézett a férfira. — Idefigyeljen, fiacskám — kezdte a könyvelő, és hangja idegesen vibrált —, menekül­jön. Érti? Azonnal menekül­jön. István rémülten nézett az izgatott férfira. Dadogott, de hang nem jött ki torkán. — Ne kérdezzen semmit. Azonnal menjen, amíg nem késő — folytatta az idős férfi. — Egy pillanatig se tétovázzon. Már itt voltak magáért! Ide­nézzen! — Elővette tárcájából azt a cédulát, amelyre az alez­redes telefonszámát írta. — Látja — tartotta a fiú szeme elé. — Itt van. Cselei alezre­des. Személyesen jött magáért. Valami nagy ügye van, azt vettem ki a szavából. Le akar­ják csukni. Meneküljön. Én megadom a bátyám párizsi cí­mét, keresse fel őt. De most menjen. Én nem árulom el magát. Felakasztják. Az Iste­nért, menjen ... István félájultan omlott az ágyra. Arcát tenyerébe te­mette. — Istenem — suttogta maga elé. A férfi odament hozzá, megrázta. — Most ne sápítozzon, a mindernt magának! Ha nem akar menni, szóljon, és felhív­juk telefonon az alezredest... — Nem, nem... — nyögte a fiú —, megyek ... Gyorsan öltözködni kezdett, de olyan volt, mint egy álom­kóros. A könyvelő ott sürgölő­dött körülötte. — Ne, most ne is mosakod­jon — perelt a fiúval, amikor Látta, hogy mosakodni akar. — Hát nem tudja megérteni, hogy nincs veszteni való ideje? Vagy azt akarja, hogy elfogják? Mikor a fiú elkészült, és ott állt sötétkék felöltőjében a férfi előtt, megszólalt: — Nagyon köszönöm... A bútorokat... maguknak adom. — Fájdalmas arccal végigné­zett a szobán, mintha minden­től örökre búcsút venne. — Nekem már úgy sem kell. A könyvelő egy percig ösz- szehúzott homlokkal gondolko­dott. — Idefigyeljen, fiacskám! Így ez nem jó, mert elveszik tőlem. Csináljunk erről gyor­san egy írást. Az legyen ben­ne, hogy én ezeket a bútorokat megvásároltam magától, mond­juk egy évvel ezelőtt. Nekem nem kell, de meg akarom őriz­ni a maga számára. Mert ma­guk, fiatalember, hamarosan győztesként térnek vissza. — Írja meg — egyezett bele a fiú. A könyvelő kiment, és per­cek múlva már megjelent az írással, melyen 1948 márciusi dátum volt. István gépiesen aláírta. Nem érdekelte már semmi. Elbúcsúzott a férfitől. — Ezt tegye el — szólt a könyvelő, és átadott egy cédu­lát. A bátyám címe van rajta. — István megköszönte, és gyors léptekkel távozott. * * * Soós László százados végig­sétált a Kert utcán. Csendes,: platánfákkal övezett, rövid kis' utca volt. Egyenruhája szóró-; san simult izmos testére. Kö­penye zsebében a Pravda teg- napi száma. Megállt a négyes; számú, egyemeletes villa előtt.: — Dr. Szegedi Sándor orvos —; olvasta a névtábláról. — Első: emelet egy. — Benyitott a vil la kapuján. Végigment a köve-; zett úton, és felsétált az első: Az ÉM Somogy megyei Épí­tőipari Vállalat Berzsenyi ut- fácai munkásszállásán Ilonka né­ni — teljes nevén Szertics Sándorne —, a gondnok büsz­kén mutatja a szép, ragyogó szobákat. — Régóta készülünk az épí­tők napjára. Ebből az alka­lomból befestettük a falakat, hogy akkorra minden rendben legyen. Az ágyak letakarva, az ab­lakokon szépen vasalt függö­nyök, az asztalon virág. — No és Ilonka néni miért várja az építők napját? Tudni kell, hogy nyolc év­vel ezelőtt ő is építőipari mun­kás volt. Akkorában rendezték emeletre. Csengetett. Rövid^az első ilyen ünnepségeket. Ha várakozás után egy fekete sze-f/most szá’lásgondnok is, azért mű, harminc év körüli asszony*??*”'1 épí{° 1 nyitott ajtót. Festett szemöldö-*^™1“t -f C,’ .... ... . . ... . 5 — Jólesik együtt látni anny u a csontszinu arcból Jépitőipari dolgozót — mondja. K 7Á1 PC «1 -í/Jt-A-í- iái -r' 1 • t ■ 1 Széles, érzéki ajkát erősen rú- zsozta. — Csókolom a kezét — kö­szönt a százados, és tisztelgett, — A doktor úrral szeretnék; beszélni sürgős ügyben. — Kit jelentsek be? — ér-: deklődött az asszony. — Soós László vezérkari szá-i zados. — Azonnal — mondta a: asszony, és eltűnt az egyik szó-: bábán. Soós még körül sem; nézhetett, amikor már nyílt az; ajtó. — Tessék — mosolygott a nő.; Soós belépett. Gyors pillan-; tással felmérte a szobát. — Folytatjuk — Jól esik az is, hogy elisme­rik nehéz munkájukat, s e nap az ő tiszteletükre van. De meg is érdemlik — mondja, s bú­csúzóul egy jelvényt ad aján­dékba. „Családommal együtt ott leszünk' Fábián János, az Építőipari Vállalat dolgozója számolgatja a napokat. — Akkor — mondja — csa­ládommal együtt eVmegyüvJc, az Építők Székhazába. Remé­ltem, jól szórakozunk. — Melyik építők napja volt a legemlékezetesebb? j. — Talán a két évvel ezelőt­ti, Emlékszel? — szólítja meg a közelben álló Varga Győr* gyöt —, még te is ütötted a köcsögöt. Most is benevezekt akármilyen verseny lesz. — A rollerversenybe is? — Abba nem. Ott majd a legkisebb fiam indul. Még csak ötéves. Én már inkább ultizom meg poharazgatok a kollégák­kal. Az év egyik legszebb napja — Mi mindig elmegyünk va­lamennyien — mondja az SZMT-székház építkezésén dol­gozó Takács József. — A csa­lád is jön, s együtt szórako­zunk. Talán az idő is megem­bereli magát. Többször csú­nyán elbánt velünk. Persze nem félünk az esőtől sem. Majd cs'ak elleszünk a belső helyiségekben. Megnézzük a műsort, s bizonyára lesz en- ni-inniváló is. Németh Józsefné még nem tudja, mit csinál ezen a nap- pon. Vasárnap meglátogatják a szülék — Ha ők is eljöhetnek, ak­kor ott leszünk valamennyien. A megnyugtató válaszra fel­derül az arca. Még ugyan nem készült el a tábla, de va­sárnap már ott lesz az Építők Székháza előtt, mely szerint »mindenkit szeretettel vá­runk«. Tehát ott lesz Németh- né is szüleivel, sőt talán még öccsét is elviszi. — Együtt vannak ilyenkor a régi építők, mindig akad rég nem látott munkatárs, jólesik velük elbeszélgetni — mondja Merth László. — Viszem a családomat is, hadd szórakoz­zanak a gyerekek. Nekik is nagy élményt jelent majd. Ez az egyik legszebb nap az évben — mondiák sokam Készülnek rá, várják a vasár­napot, amikor ugyanúgy együtt lesznek, mint hétköz­nap az állványokon. Csak most kalapács és malteroskanál helyett borospohár, kártya vagy éppen rex dákó lesz a kezükben. R, F*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom