Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-21 / 145. szám
Kedd, 1960. június 21. s SOMOGYI NÉPLAP A KIÜTI MEZŐGAZDÁSZ őszülő hajú, a közepesnél valamivel magasabb, jó kiáll sú ember Nagy Sándor, a ba latonkiliti Dózsa Tsz mezőgaz dásza. Közelebb van az ötven hez, mint a negyvenhez, de a* évek múlása alig látszik meg rajta. Olyan frissen, ruganyo san mozog, jár-kel a nagy gaz dóságban, hogy sok fiatalember megirigyelhetné. A napokban múlt egy éve, hogy átvette a termelőszövetkezet szakirányítását. Milyen tervekkel és elképzelésekkel foglalta el új beosztását? — Nem volt ismeretlen előttem a közös gazdaságok belső élete, ugyanis korábban a Bo- lyi Állami Gazdaság mezőgazdásza voltam, és több termelőszövetkezetet patronáltunk a környéken. Megvallom azonban, kétségekkel jöttem Kintibe. Milyenek az emberek, hogyan fogadnak, elfogadják-e tanácsaimat? — ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább. Aggodalrgaim nagy része azonban alaptalannak bizonyult. Hogyan sikerült terveimet, elképzeléseimet megvalósítani? A növénytermelésben már nem sokat lehetett változtatni, mert mindent elvetettek. Az állatállomány kialakítását és nagymértékű növelését alapvető fontosságúnak tartottam, ezért azt javasoltam a vezetőI takarmánybázis megteremtése. A vezetőség azonban nem tétlenkedett. Számba vették a rendelkezésre álló használható épületeket és azonnal hozzákezdtek az építkezésekhez. S ma már biztos födél alatt van a jószág. — Az idén a növénytermelésben is szerkezeti változásokat hajtottunk végre — mondja Nagy elvtárs. — Á fő növény továbbra is a búza és a kukorica, de gondot fordítottunk a vetett szálastakarmáségnek, hogy minél több felül- ny0^ területének növelésére és vetést végezzünk. A telepítés eredményeként az idén szántó- területünk 16 százalékán termelünk fehérjedús pillangós takarmányokat. Igen fontosnak vélem a lucematermelést, a talaj itt ezt a takarmánynövényt négy-öt évig is bírja. A tehenészetben és a sertéstenyésztésben már az idén lucernalisztet akarunk használni takarmányozásra. Miközben a szövetkezet határát járjuk, Nagy elvtárs elmondja, hogy egy évvel ezelőtt a termelőszövetkezetnek a lovakon és a pár szarvasmarhán kívül nem volt állatállománya. A szarvasmarhák száma ma már meghaladja a hatvanötöt. A sertésállomány kilencven előhasi kocából és . kétszázhuszonhat süldőből áll. — Az állattenyésztésben önellátóak akarunk lenni — mondja Nagy elvtárs. — Szeretnénk saját állományunk szaporulatából biztosítani a hízó- és tenyészanyagot. A másik célkitűzésünk, hogy az állatállomány minőségét megjavítsuk. A juhtenyésztésnek kedvező feltételei vannak. Tavaly még csak néhány birkánk volt, számuk azóta nyolcszázti- zenkettőre nőtt. Pár év alatt négy-ötezresre növeljük a juhállományt. Nagy gondot okozott az állatállomány elhelyezése és a a szerződéses növények termelésére is. A hatvan hold szerződött borsónk párját ritkítja a környéken. Ez a becslések szerint biztosan megadja a kétszázezer forint bevételt. Az ősszel táblásítottuk a határt. Ez lehetővé teszi a nagyfokú gépesítést. Figyelmet fordítottunk a kertészetre és a gyümölcstermesztésre is. Amikor rátérünk arra, hogy Ilit tart az egy év fejlődésében a legjelentősebbnek, ezt válaszolja: — A jelentős gazdálkodási eredmények mellett a legör- vendetesebb a tagság gondol kodásában és magatartásában végbement szembetűnő változás. Tavaly még sokszor gondot okozott a munkaerő biztosítása. Ebben az évben már egészen más a helyzet. Egyikmásik szövetkezeti tag attól fél, hogy nem tudunk folyamatosan munkát adni neki. A jó munkakedvet bizonyítja az is, hogy a 230 hold kukoricát június elején már másodszor kapáltuk meg, és idejében végeztünk a többi növényápolási munkával is. — A tavasszal, amikor néhány gépet vásároltunk, akadtak, akik zsörtölődve hangoztatták, hogy nincs szükség gép re, mert — úgymond — ha gép végzi el a munkát* akkor mit fognak csinálni ők. Ezt a nézetet maradisága ellenére is jó jelnek tartom. Kifejezd az emberek megváltozott viszonyát a közös munkához. Megnyugtattuk őket, hogy ne aggódjanak, lesz munkája mindenkinek, még a családtagoknak is. Nem megvalósíthatatlan az az ígéretem, amelyet az első közgyűlésen tettem. Akkor azt mondtam, hogy szorgalmas munkával negyven-ötven forintot is ki lehet hozni egy munkaegységre. S most azt mondom, ha így haladunk, biztosan meg is lesz. A jó szakember tevékenysége, mint mindenütt, a balaton- kiliti Dózsa Termelőszövetkezetben is kedvezően érezteti hatását. Németh Sándor A kereskedelem fejlesztéséről tárgyalt a megyei áruforgalmi bizottság A múlt hét péntekén ülést tartott a megyei tanács kereskedelmi osztálya mellett működő áruforgalmi bizottság. Az ülésen részt vett dr. Korda Lajos, a Belkereskedelmi Minisztérium Technikai, Szervezési Főosztályának vezetője, továbbá a megye nagy- és kiskereskedelmi vállalatainak, a MESZÖV-nek, és az új kereskedelmi formák szerint árusító üzleteknek a vezetői is. Hajdú István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője beszámolójában ismertette megyénk kereskedelmének fejlődését, s a továbbfejlesztéssel kapcsolatos terveket. Ezután levetítették az új kereskedelmi formák szervezéséről készített rövidfilmet, majd vita következett. A felszólalók hangoztatták, hogy csak ott létesítsenek új kereskedelmi formákat, ahol lehetőség van rá, továbbá, hogy a megyei tanács készítsen ütemtervet a kereskedelmi hálózat fejlesztésére. Ez utóbbi elősegítése céljából az érintett vállalatok képviselőiből alakítsanak munkabizottságot, szervezzenek tapasztalatcseréket, gyártsanak több előre csomagolt árut. Felszólalt dr. Korda Lajos főosztályvezető is. Az új kereskedelmi formák előkészítéséről, eredményes működésük feltételeiről és az ezzel kapcsolatos szegedi tapasztalatokról szólott. Egy nyelven beszélnek a tsz vezetői és a kommunisták Holládon A Fonyódi Járási Pártbizottságon azzal ajánlották figyelmünkbe a holládi Egyetértés Termelőszövetkezet kommunistáit, hogy a legteljesebb összhangban dolgoznak a tsz vezetőivel, a munka közben adódó nehézségeket közösen küzdik le. A pártszervezet munkája még nem hibátlan, némely területen gyorsabban is haladhatnának előre, az összhanggal azonban semmi hiba sincs. Horváth László párttitkár egy kis eset elmondásával világítja meg, mennyire érzik a tsz-tagok is azt, hogy egy nyelven beszélnek a tsz vezetői és a kommunisták. A háztáji földek kiadása sok gondot okoz a vezetőségnek. Akadnak méltatlankodók. A tanács, a párt- szervezet, a tsz vezetői jó előre megtárgyalták a tennivalókat. Valaki nem volt megelégedve a kimért háztájival, nagyobbat akart a megengedettnél. Elment a tanácselnökhöz, a tsz-elnökhöz, majd a párttitkárhoz. Mindháromtól ugyanazt a választ és magyarázatot kapta. »Ej, de össze vannak stimmelve!« — mondta erre. Bántotta, hogy nem sikerült nagyobb háztájit kapnia, az azonban tetszett neki, hogy mindenki egyformán foglalt állást. S estére kelve már az egész falu tudta ezt az esetet. Az emberek elismerően bólogattak. — Nincs olyan dolog, amit töviről hegyire meg ne beszélnénk egymással — mondja Horváth elvtárs. — Bármilyen feladat áll is előttünk, az első dolgunk, hogy leülünk, és szőkébb körben, majd több embert bevonva megtárgyaljuk a teendőket. Csak így haladhatunk gyorsan előre. Közeledik az aratás, cséplés ideje. Nagy feladat a munka jó megszervezése. — Kibővített párttaggyűlést hívunk össze — magyarázza Horváth László. — A tsz, a tanács, a tömegszervezetek vezetőit és a párton kívüli aktívákat hívjuk meg erre. A vezetőség elmondja elképzelését, a többiek kifejtik véleményüket, kibővítik javaslataikkal. Az aratópárok szervezése már megkezdődött. Azt akarjuk, hogy a lehetőségekhez képest egy családból kerüljenek ki. Horváth elvtárs hallgat egy keveset, majd így folytatja: — Most látjuk csak, milyen sokat jelent egy év. Az idén alakult termelőszövetkezeteknek más a problémájuk, mint nekünk. Nálunk tobbé-kevésbé már kialakult az emberekben a »mienk« fogalma. Figyelő szemmel járnak-kelnek a tszben, óvják, vigyázzák a közös vagyont, minden erejükkel azon vannak, hogy jól menjen a munka. Horváth elvtárs visszakanyarodik az aratáshoz: — A legfontosabb, hogy minden »klappoljon«. Ha mindenki tudja a feladatát, nem lesz fennakadás. A megbeszélés után a legnagyobb figyelmet erre fordítjuk. A párton kívüli aktívák felvilágosítással segíthetik az aratás és a cséplés gyors, pontos elvégzését. Mivel legelőször velük beszéljük meg, hogyan végezzük el ezt a munkát, természetes, hogy idejében szétsugározzák a faluban, kinek mi lesz a teendője. Ha a párttitkár beszámolt az együttműködésről, úgy illik, hogy Weinhoffer István tsz-el- nök is elmondja, milyen támogatást kap a pártszervezettől, hogyan segítik a kommunisták a tsz megszilárdítását. — Csak azt mondhatom, hogy minden akadályt közösen küzdünk le, minden feladatot együtt oldunk meg. A termelő- szövetkezetben dolgozó párttagok példát mutatnak a többieknek jó munkájukkal, nagyobb igyekezetre serkentenek mindenkit. Teljes az összhang a vezetésben. Elveszett ember lenne a holládi tsz elnöke, ha nem dobbanna egy ritmusra a szíve a kommunistákéval. Másra terelődik a szó. Weinhoffer elvtárs egyik vasárnap kiment a majorba. Senkit sem talált a disznóólnál. Várt, várt, de senki sem jött. Kénytelen volt maga megetetni, megitatni a jószágot. Másnap rendkívüli vezetőségi ülést hívott össze. A párttitkárt is meghívta erre. Megbeszélték, mit tegyenek, hogy a majorban tapasztalt fegyelmezetlenség többet ne fordulhasson elő. Az állatgondozókat felelősségre vonták. Minden istállóban kifüggesztették, hogy mi az állatgondozók teendője. Szigorúan ragaszkodnak az előírások megtartásához. — Minden kérdésben közösen döntünk a jövőben is, s még szorosabbra fűzzük a pártszervezet és a tsz vezetőségének kapcsolatát — mondotta a búcsúzáskor Horváth elvtárs. Lajos Géza Van vagy nincs? Mi a helyzet a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat ifjúsági brigádjaival? —Nézd, itt az egyik jelentés. Azt írják, hogy a KISZ- taggyűlés elhatározta: megalakítják a szocialista munka ifjú brigádjait. Ez a másik levél meg már arról szól, hogy április 7-én létre is jött három ilyen brigád 34 fővel. Azóta azonban semmi hír sincs róluk. Érdemes lenne megnézni, létezik-e egyáltalán ilyen brigád a vállalatnál — adta az ötletet Pál János, a siófoki járási KISZ-bizottság titkára. Három helyett hat brigád Schneidler János, a vállalat gépészeti vezetője mindjárt kéri a brigádnaplókat, hogy együtt nézzük meg, mi a helyzet a munkacsapatokkal. Kiderül, hogy nemcsak a három jelentett brigád létezik a telepen, hanem még három. Csak egyiket sem merik a szocialista munka ifjú brigádjának nevezni, mert »a brigádvezető nem illatai-«. Pedig a torgacsolo, a BERKESI ANDRÁS «■> 4b «v «r ív — A huzal a szekrény mögé Kocka szemügyre vette a simái (61) BHHBi Az előszobában megszólalt a őrorvos megállapítása szerint csengő. Felfigyeltek. Cselei in- a bőrdarabkák fekete vagy sö- tett, hogy majd ő kimegy, tétbarna szőrzetű férfi kezefe- Kocka abbahagyta a munkát, jétől származnak. belső borítást, de semmit semj látott. Ujjával végigsimította. < A bal felső sarokban ujja vala-J mi finom törést érzett. — Megvan! — kiáltott fel. — Mi? — nevetett Cselei. Kocka belépett a szekrénybe. készenlétbe helyezte pisztolyát. Hallotta a beszűrődő beszélgetést, majd az ajtónyitást. Az alezredes egy értelmes arcú fiatalemberrel tért vissza. Odahívta Kockát. A hallban az alezredes tompa hangon megszólalt. — Mondja el, elvtárs, a boncolás eredményét. — Még írásban nem kaptam meg. Valószínűleg gyilkosság történt. A lányt az orvosok álA fiatal nyomozó elbúcsúzott. Cseleiék pedig visszatértek a szobába. Kocka újból elővette zsebkését, és dolgozni kezdett. Cselei pedig tovább bontotta a parkettalécet, és követte a vezetéket. A műanyaghuzal eltűnt a háromajtós szekrény mögött. Cseléi megállt. Alaposan szemügyre vette a szekrényt, mely szorosan a fal mellett állt, olyan szorosan, hogy kétfillérest sem tál nem ismert méreg ölte lehetett volna a szekrény és a meg. A bal mell alatt találtak fal közé dugni, egy parányi tűszúrást, és a _ Pszt! _ halIotta Kocka jobb alsókaron a vénába is in- sziszegését. Odanézett. A főjekciós tű hatolt be, de egészen hadnagy mosolyogva intett. tuuuunuuuu kisméretű. Az orvoson szerint Cselei odament A főhndnaov f ; sneriális tű lehetett \ »vil- v 1 oaament- A főhadnagy mmt volt újságíró, nem sokat specialis tu lene élt. A oJU kezeben egy speciális mikro- értett a technikai dolgokhoz kossag mellett szol az is. hogy fon volt _ ügyes — suttogta , g !i ’ a lány körme alatt bőrdarab- Kocka, és kezével betakarta8 a abban K°®ka voIt a mester kákát találtak, s ez arra mu- mikrofont _ A hangot a du- — Zseblámpa nincs nálad, t at, hogy a gyilkosságot dula- gasz nyílásán keresztül kapja Béla? ~ fordult hátra. i ... — mutatott a konektorra. — Nincs — nevetett az alez— Csomagold be valamibe F«*3®8- ~ MéS nagyítót sem — mondta Cselei. — Várj, hoztam, majd keresek egy kendőt. — Kinyitotta a szekrényt. Motozott, majd egy gyapjúsálat halászott elő. Kocka jól becsomagolta a mikrofont, hogy a hang ne halljon át, aztán odamegy — fordult feléje az alezredes. — Húzzuk el — ajánlotta a fiú. Nekiestek. A szekrény nem engedett. — Állj, ne erőlködjünk — indítványozta az alezredes. — Azt hiszem, itt érdekes dolgot Elővette öngyújtóját, és annak találunk. — Igen — felelte Kocka. Felnevetett. — Megoldódott a diplomata lakás rejtélye. — Vagy kezdődik az újabb bonyodalom — töprengett hangosan Cselei. — Diplomáciai védettsége van. — Törődöm is ón azzal. Még ha Szent Pétertől van menedéke, akkor is bemegyek — tört ki Kocka. — Arra nem jogosít fel a védettség, hogy kémkedjenek. — Lassan, fiú ; ; : Kocka nem válaszolt A szekrényből nagy lendülettel dobálta ki a ruhákat. Alaposan vizsgálni kezdte a szekrényt. Megállt, gondolkodott. Cselei, hegesztő és a traktorszerelő műhely brigádjainak tagjai mind a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Hogy vezetőjük idősebb szakmunkás? Ez igazán nem jelenthet akadályt, hogy részt vegyenek a szocialista munka ifjú brigádjainak lángjával figyelmesen végig-5vereenyében Eredményeik látnezte a gyanús pontot. A szék-**,, ... rény’ falában egy dobókocka^'an bátrán a.litom, hogy kodás előzte meg, bár a nő testén semmiféle sérülési nyom nem található. — Elvtárs — szólt az alezredes —, a boncolási jegyzőkönyvből küldjenek át egy példányt. — Még azt szeretném jelenteni — folytatta a nyomozó —, kogy a boncolást vezető rend- ment a rádióhoz, lehalkította. — Talán az állólámpa ideér. — A főhadnagy odament az állólámpához, és a szekrény elé vitte. — Majdnem tökéletes. Gyújtsd meg, és világíts ide — mutatott a szekrény belsejébe. Cselei arra tartotta a lámpát nagyságú négyszögletes gomb volt. Kocka finoman megnyomta. A gomb rugózott. Még egy szer megnyomta, de már erősebben. Alig hallható kattanás, majd finom zúgás hallatszott. A szekréiíy hátsó fala bal irányban elcsúszott, és sötét üreg vált láthatóvá. Az üregben ruhák lógtak. Kocka bel jebb ment. — Az már a másik ház — suttogta. — Falba épített szekrény. — Gyere ki — hallotta Cselei hangját —, és próbáld becsukni az ajtót. Kocka ismét megnyomta a gombot. Újabb kattanás, és a szekrény hátsó lapja halk zümmögéssel visszacsúszott. — Átmegyek, és megvizsgá-, lom a lakást... — türelmet-: lenkedett a főhadnagy. — Csak nyugodtan, Kocka,: ne siessük el a dolgokat... — Mit akarsz csinálni? — Először is két fiút ren-i delj ide. Másodszor, meg kell; néznünk, hogy van-e a lakás-; nak védettsége... £ — Folytatjuk előkelő ■el. helyezést érhetnének I — Május elseje óta folyik hivatalosan nyilvántartott verseny a brigádok között. Az emberek kezdeményező kedve nagymértékben megnövekedett mondja Schneidler elvtárs, és hív a műhelyekbe, hogy nézzem meg, mit csinálnak munkások. A traktorszerelőknél Iller Antal mutatja azt a darut, melyet Csordás József újítása alapján készített a brigád. Szükségük volt rá, nem teketóriáztak sokat, nekifogtak, és ma már sokkal könnyebben ímegy a munka, mint azelőtt. ► De nemcsak ez a daru az egyetlen új dolog. Igen életrevaló í ötletet valósítottak meg a teleden. Ha valakinek egy jó újítási elgondolása van, de nem tudja a számításokat elvégezni és a rajzot elkészíteni, elmondja egy technikusnak, s ő társadalmi munkában megcsinálja a tervezetet. Azóta megnövekedett az újítások száma. Az első értékelés — Kilenc pontban dolgoztuk ki a munkaverseny feltételeit. Most tartottuk meg az első értékelést. Eszerint a legtöbb pontot a traktorszerelő brigád tagjai szerezték, így az első helyre kerültek — tájékoztatnak a műszakiak. Da nemcsak üzemi jellegű pontok szerepelnek a feltételek között. Itt van például az általános műveltség kérdése. — Nem rendszertelen, hanem tudatos, szervezett tanulás folyik itt. A telep dolgozóinak húsz százaléka valamilyen módon tovább tanul — mondja Kiss János KISZ-titkár. Verhás Miklós most érettségizett a gimnáziumban, de máris technikumba jelentkezett, Borbély Gyula esztergályos most végzi a gimnáziumot, többen általános iskolába járnak, és ha sikerül, őszre már főiskolás dolgozója is lesz a telepnek. — Szépen fejlődik a szakmunkásgárda — mondta Sági László, aki szintén tovább tanul. — Az ipari tanulókkal azonban valami baj van. Azt látom, hogy nem élnek annyira a munkájuknak, mint kellene, nem akarják megérteni, hogy önmaguknak tanulnak s nem másnak. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy valami nincs rendjén a tanulóképzés körül. Valahogy olyan szemlélet alakult ki egyik-másik mesternél, hogy csak a munkást látja az ipari tanulóban s nem a szakma számtalan fogását elsajátítani vágyó ifjú embert. Jó lenne, ha erre nemcsak a KISZ alapszervezet figyelne fel, hanem a műszakiak is. Hiszen az a tervük, hogy őszre a most felszabaduló fiatalokból önálló ifjúsági brigádot hoznak létre, mely aztán csatlakoznék a vállalati versenyhez is. Délután négy órakor ko- lompszó jelzi a műszak végéts Sokan indulnak a vállalat Ba- laton-parti üdülője felé. S a nagy sietségben bizony néhány helyen nemigen ügyelnek a rendre, az udvaron többfelé eldobott alkatrészeket látni, a papírhulladék is fehérük itt- ott. Ez légy kicsit rontja az összhatást. Nagyobb gonddal ezen is lehetne segíteni. Polesz György
