Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19 / 144. szám

Vasáraai), 1960. június 19. s SOMOGYI NÉPLAP Gondolatok A BEISKOLÁZÁSRÓL IS ard ki kard, érvre érv! így volna értelme a vi­tának, mely éppen azért, mert álorcásan, titokban folyik, felbolygatott darázsfészekhez teszi hasonlóvá esztendőről esztendőre a közvéleményt a beiskolázás időszakában. Ilyenkor sokan hajlamosak a szülők közül arra, hogy gyermekeiket, akiket nem ja­vasoltak továbbtanulásra fel­sőoktatási intézményeinkben, pusztulásra ítélt ■ lángelmé­nek lássák, s úton-útfélen elé­gedetlenségüknek adjanak hangot. Sokszor átesve a ló másik oldalára, valósággal el­lenségeink malmára hajtva a vizet A legnagyobb zaj ter­mészetesen onnan szűrődik, ahol baj van a világszemlé­lettel, ahol szívesen veszik a népi demokrácia minden jó­téteményét, viszont ahol a kispolgári egzisztencializmus az isten, amit körül kell ud­varolni. Udvarolják is, nem gondolva arra, hogy tizen­nyolc, tizenkilenc éves ifjak boldogulását nehezítik meg ezűklá tókörűségre valló magatartásukkal. Oktatáspolitikánkról még a minden kákán csomót kere­ső Nyugat is elismeréssel kénytelen nyilatkozni. Neve­lésügyünk megszabott, jó me­derben folyik s annak a bölcs mondásnak szellemében, mely azt vallja és vallatja velünk is, hogy a kiművelt ember­fők sokasága teszi a nemzet erejét. De mint minden or­szágépítő munkánkat, az új szakember-generációk felne­velését és életbe bocsátását is szigorú tervek szabályozzák. E tervek világosan beszélnek arról, hogy melyik felsőokta­tási intézményünk hány ta­nulni vágyó fiatalt képes be­fogadni, hány szakembert igé­nyelnek a termelés különböző területei. Hány mérnökre, or­vosra, vegyészre, fizikusra és egyéb képesítésű fiatal szak­emberre van szüksége a szo­cializmus építésének. Statisz­tikai adatok százai kínálkoz­nak az érdeklődőknek, hiszen ami országunkban folyik, kö­zös ügy, a közös ügynek pe­dig nincsenek, nem is lehet­kereset kapuit sem tudta meg­nyitni? De talán menjünk tovább. A mindig magas létszámú reálgimnázium végzős fiatal­jai közül hányán tanulhattak tovább azokban a »régi jó időkben«, amiket vágyódó mosollyal idézgetnek néme­lyek? Az idézett esztendőben, 1924-ben írd és mondd, har­minckilenc érettségizett ifjú tanult tovább. Egy közülük esztergályos mesterséget vá­lasztott, a többi nem talált el­helyezkedési lehetőséget. Várt. Várt arra, hogy az összekötte­tések, a protekció nyit vala­merre kaput a kenyérhez, a boldoguláshoz. Ma, 1960-ban. ha jól számba vesszük, egyet­len érettségiző osztályból el­megy tovább tanulni ennyi fiatal, nemhogy egyetlen kö­zépiskolából! TV e szégyelljük kimonda­L" ni, sokan még kispol­gári módon gondolkodnak, és megalázónak tartják, ha gyer­mekük útja az iskolából nem értelmiségi pályára visz. Az ilyen emberek körében — jóllehet közöttük sok nem rendelkezik diplomával, vi­szont mindig jól' élt, és ezért oda számítja magát ma is a hajdani tekintetesek kasztjá­ba (titokban persze) — csak azaz ember, akinek tudásáról bekeretezhető papír tanúsko­dik. Egy kicsit az életen kí­vül élnek az ilyen szülők, és ezért nem képesek meglátni, hogy életszemléletük sürgős orvoslásra tart számot. Ép­pen o gyermekek érdekében, akik a legtöbb esetben — be­lekerülve az életbe, a terme­lőmunkába — elszakadnak szüleik életszemléletétől, mert minél inkább felfedezik hova­tartozásuk titkát, megtalálják magukat a termelőmunkában, annál inkább nem tudják el­fogadni a kispolgári életelve­ket. Egy orvosfeleség a napok­ban sírva panaszolta, hogy no­ha családja hosszú évtizedek­re visszavezethetően orvos család, öcsit — a legkisebb fiút — mégsem javasolták egyetemre. Elmondta azt is, hogy a fiú elektroműszerész a Ivar lenni. Utána érdeklőd­tem a gyereknek. Kiderült, hogy gyenge tanulmányi ered­ménye miatt nem javasolták továbbtanulásra. Szüleivel is ellentétben állt, mert nem akart eredetileg sem or­vos pályára menni. A gyerek boldog, mert így neki lesz igaza, ő választott életpá­lyát magának és nem a szü­lők. Ez utóbbiak pedig bol­dogtalanok, mert az orvosdi­nasztia egy tagja fellázadt. Lázadásában segítették a beis­kolázás szabályai is, de győ­zött. Ismerősöm természete­sen sírdogál és szitkozódik. Mikor milyen hallgatóra ta­lál. Kétszer már nekem is el­mondta fájdalmát. Türelme­sen hallgattam. Közben arra kellet gondolnom, hogy ugyan hányán siratták meg a múlt­ban az igazán kitűnő képessé­gű paraszt- és munkásgyere­keket, akiket egyetemeinkről, főiskoláinkról ugyancsak egy, a Somogyi Újságban olvasha­tó szabály ebrudalta ki: »Nem­zethűségben és erkölcsileg megbízható egyéneket vesznek fel az egyetemekre«. Hány és bány művelésre érdemes fő hullott az országnyi baj és népnyomar verejtéktől, vér­től átitatott porába! Pedig e fők kiművelve a nép javán munkálkodhattak volna. Ta­lán éppen ezért esett kifogás alá »nemzethűségük«. Czáz egymásra tornyozott ‘-5 szónak is egy lehet csak a vége. Lelkiismeretünk nyugodt. Felsőoktatási intéz­ményeinkben egyre inkább csak az odavaló fiatalokat ve­szik föl. Olyanokat, akik négy­öt esztendő múltán követik már most termelésbe induló társaikat. Különb emberként? Hogy ki a különb ember, azt mindig a végzett munka, a közösségben elfoglalt poszt betöltése dönti el.-Az, hogy ki mit tesz azért, hogy a nap­fényből, jogból, kiharcolt jó­ból érdeme szerint jusson minden embernek! L. I. A „MUNKÁSÉLET' képzőművészeti kiállítás anyagából Egry József: HALÁSZOK A BADACSONYNÁL. Könyvkiadásunk híreiből Homéroszi költemények a Heli­kon Klasszikusok egyik soron kö­vetkező köteté, mely magában fog­lalja az Iliászt, az Odüsszeiát, a Himnuszokat, a Béka-egér harcot és az epigrammákat. A fordítás Devecseri Gábor munkája, az utó­szót Falus Róbert írta. * * * Mai írók elbeszéléskötetei közül a Magvető Könyvkiadó a közel­jövőben adja közre Bihari KÍára, Cseres Tibor, Csontos Gábor, Kamjén István, Karinthy Ferenc és Szűcs Andor novelláit. * * * Bal 4-es páholy címmel írt ri­portregényt Kellér Andor a 30-as évek színházi világáról. Központi alakja Beöthy László színigazgató, mellette felvonulnak Csortos Gyu­la, Fedák Sári, Törzs Jenő és má­sok kiválóan jellemzett alakjai. A regényt a Magvető könyvkiadó je­lenteti meg. * k • Szenzációk nyomában címmel ádja közre a Táncsics Könyvkiadó Pintér Istvánnak és, Szabó László­nak, a Népszabadság két riporte­rének könyvét, melyben izgalmas nyomozással felderítik, mi is az igazság némely nyugati lapok, rá­dióadások »kacsáiból«. Dissziden- sek, kémek sorsát is megrajzolják könyvükben a szerzők. HEGEDŰS L. ISTVÁN: MŰSZAK VÉGÉN Megkondul a műhelyi gong, és a dolgos szorítástól búcsút vesz a kalapács, reszelő, s helyére billen — pihenni. Gyuri esztergagépe is leállt, mint a hajó, mely céljához ért, elhozva a teljesítés örömét. A lány is letette a söprűt, mellyel a szemét henye bokrail terelte: a nyolc óra szertehulló fölöslegeit. A bélyegzőóra kattanása lemetsz mindenkinek egy darabot a hónap hosszú gömbvasából: a változtató öltözők hívása lábakat sürget, és máris vígcsobogású zuhanyozók mossák a testek csupaszáról az olajos fáradtságot, és kint, a visszahúzódó gyárfalak mellett, derűs megelégedés Icáról a telkekbe, , terveket súg, estére programot kínál, és a kedv százszorosára gömbölyödik! nek titkai. Nem titok az sem, ;*^£*í4SXXN'X%XXXXXVXX**XNXNNVNNV*XXXV*XX*XVVVVXVVyVXX%XNXXX\VVVVV*XXVXNXXXXNXXNXVXXX*X\X%XVy\V*\X* XXXXXXXVXXXXVXXX: hogy felsőoktatási letesitme- fz nyeink nem gumiból épültek, hogy befogadóképességük Assisiben furcsa kis kalan­nyújtható legyen; hogy nem $dunk tudjuk egyetemi tanáraink létszámát megkétszerezni, nem is lehetne, hiszen mun­kánkat tervszerűség, bölcs előrelátás jellemzi, követke­zésképpen nem adhatunk több fiatalember kezébe dip­lomát, mint amennyire szük­ség van. Világos érvek ezek, de ha valakiket elragad a szenve­volna, ha Firenze rá nem dup láz. A dolog úgy áll, hogy a val­lástalan ember is vallásossá lesz Itáliában, annyi gyönyörű templom van, és mindbe mu­száj bemenni, mert valami a legkisebbre is jutott a művé­szet áhítatából. MÓRICZ ZSIGMOND: &zikaLan d feltűnő vidáman s elevenség- a Signorián és az Arno-partig. Hát íme, felettünk a pápa gél oktattak ki, hogy jegyet Vasárnap volt, roppant tömeg arcképe, XL Pius őszentsége kell váltani. nép az utcán, s a dóm hatása áldást osztó ujjakkal. .... — Ez az első hely Assisiben, alatt fülledt, vallásos hangú- Szóval őszentsége. Assisiben andalogva jártunk templomba jeggyel le- latban járunk közöttük. Vacsora után néma séta; a Santa Maria Novellában búg­tak és muzsikáltak a harangok, hét bemenni! — mondtam, s _ feleségemmel ketten. A Szent d ély — különösen a szülői $Chiara templomban a szent jeteítem a pénztár ablakába a szenvedély, mely a gyermek asszony feketere orokult arc- ^érí négy lírát. Szóval most is templom. Csak öreganyók helyett ser- dületlen gyerekek a közönség nagy része. És mise helyett... Sötét lett, és őszentsege, a pápa szentesítése mellett el­---------., w . tek, az olasz vér forrt, pezs- moziszínész egészsége, ereje, !wgv a/S°l fu}yt S ok szülő g*»zt, nagy díszben fekvő mu- geU; nem üt bemenni, ha- az izzó ma: bementünk. Sötét minden szó. hogy ebben a fel­O euí X V uvtulj , Ci Oj vi- xixux* ... . ,, . ', ívó fi/ f tv y y 4* v f Cl/ O. v ca I v oo IIVU'L’I' ex- / v u*i o i V, boldogulásán csügg —, az be- %cal> üveg koporso ban alussza ai- Négy líra! Mi lehet itt, hogy a város a nagy múlt zenéjével dugja fülét a még oly világos gmatlan almai, s öreg asszo- enny^ kémek?... és érthető érvek előtt is, in- £uyok és pálinka szagú férfiak kább mondja a magáét és ^végtelenül térdelnek a villany­zúgott. Egyszerre csak egy A gyerekek ugrottak, boldo- moziplakát megszólít. Valaki ‘Amia előtt. Gondolkodásra s ér- Szésre késztet ez a hétszáz éves •f.kegyelet vizsgázik. Vizsgázik bizony életszemléletből. egészen rosszul. Mert nem elég, hogy elégedetlenségé­nek ad hangot, még a múltat is idézni kezdi. A múltat. A »békebeli« időket. JY os, ezeknek idézünk mi 1 ’ is a Somogyi Újság 1924-es évfolyamából. Isme­retes, hogy a társadalmi ba­jokról milyen határon belül írhattak abban az időszakban %Imádni lehet a követ ol akar a haladó szellemű lapok ^ felemelő Itt is. Sokszor a felfedett, lßaz- fi * . .. . , vegieienui leraetneK, a viuuny- gQk voltak, rohantak, nyüzsög- üzeni rajta: egy életteljes nagy *"£™™9"*** i lámpák fenyeben, virágok . , nJ/isr. vér forrt. rtezs- moziszínész enészséne. ereie. _ ’ °ÜV arról nem oldalt, a sekrestyén át. Egyre furcsább. Nyitják az ajtót, elszedik a .,«7/ n/r.-T,™ vonásban az Astor nevű.múl­volt. Mar játszottak, JVlikor vx~ , ■ ... lénns „ foio,éf.ii-iéii timillomos birkózik a lannyal. Aztán különös és bájos lép- jegyet elhúznak egy széles Kosokon zordon falak es bolt- iívek tövén egyszerre csak meg­nyílik a dómtér. Megható s megdöbbentő a falak roppant- sága, a torony kőben virágzó derűje. A vakolatlan köhal- maz művészi összhangja. függönyt. Koromsötét! Benézünk és felkiáltunk! — Mozi! Nagyon furcsa volt. Mozi a lágos lett, a feleségem felkiált. — Jézusom, ez is templom! De mennyire templom! Ez már nem volt egy fehérre me­akit le akar tepemi a dívány­ra. Ott rögtön. Borzasztó sze­mek. Kéjsóvár lihegés. A lány szelt helyiség, ahol csak éppen , verekedése rémülete, n Rzű? MnJn vér,o mnrnHt Váltakozó kopekben a. meg­is. Sokszor a felfedett igaz- ^ kenik malteréi és mész­ságnak csak a negyede, fele B f. téffZa. került a nagy nyilvánosság * - ’ elé. Miről panaszkodik e cikk­író’ ^ .. négys^ U eredeti kőkápolnájával... érettségizett fiataljai siratja m6rhJofl'hnlt kés az egész templom! Formái­éval, szobraival, Szent Ferenc Vázzal a mérhetetlen holt kincSS- kicsit farizeus könnyekkel? A J. , m| minAen tpmr,lnm Somogyi Újság 1924. július g 28-i számában olvashatjuk: »Sivár pályaválasztási kilátá­sok előtt az érettségiző ifjú­ság.« Ezután következnek a panaszok, hogy: minimálisra csökkentek a pályaválasztás lehetőségei; hogy a rettegett B-lista újabb és újabb áldoza­tokat kíván; túlzsúfoltak a csel, ahogy minden templom egy-egy rakott szekrénye az olasz templomvagyonnak ... Még tovább, föl, föl az em­ber, mint a lélekbuborék, csak föl-föl .vágyik, hogy elpattan­jon egy imában, érzésben az égben: a régi kisvárosban, mely átöröködve dermed föl­dön, kőben oly mindennapi a Szűz Mária képe maradt meg, mert freskó, s nem le­hetett, s kár lett volna leme- templomban. Épp a napokban szelni. Ez egy teljesen ép és mondtam, hogy még nem is szabályszerű templom, az ösz- voltunk Itáliában moziban. szes falfestésével, csak a rámá- De hát ha már az ember be- zott képeket távolították el. fizet, el is helyezkedik, s vé- Szájtátva néztük. gignéztük a »Tengeri farkas« — Ez bizony nem mese. Ha nök... az oltári szentség című filmet, amely szegény valaki mondaná, el nem hin- Ivén a lepedő. Jack London hasonló című re- ném. Az ember valami káromko­gényéböl készült, meggazda- — Az oltár... Mintha csak dúst vagy rossz viccet mond. godva egy lányalakkal és egy behúzták volna vászonnal a. Hallottam, mielőtt világos kis erotikával. nagy oltárképet... Az oltár Különben minden, ahogy a helyén a pianinó... Fent a moziban szokás, csak épp hogy jó Isten arca kivágva, s a he- az oltár helyén vászon. iyén a ventillátor... — Esküszöm, hogy Szűz Má- — Nézze, babám, a szentek ria a kisjézussal! — riadt meg a falon milyen szépen hallgat- egyik szünetben asszonyom. iúk a muzsikát, szinte táncol- S valóban kilátszott Szűz na'c ■ mentő Charlie közeledik ... De elérkezik-e vajon, bírja-e erő­vel a lány? A fehér ágy fenyeget.. . Újra világos lesz, a közönség kipirult arccal, a gyerekek, a magasra fésült hajú fiúit és he­lesz, mindig csengetnek... Fi­gyelmeztetik a közönséget... Kezeket ki!... (a szomszéd zsebekből). Nevetünk. A templomban, A Soká tűnődve, új érzések hullámaiban, mintha felsza­kadt volna Firenze fölött egy fá­tyol. Az utcák piszkosak, sötétek, égett vajszagüak. Szimplán építve, egészségtelenül, iszo­nyúan zsúfoltan. Levegőgyil­kolás, megölték a földet. Köbe takarva, a fát kiirtva, az eget falak mezsgyéjébe metélve. Sötét, gonosz, gyilkos lelkek, brávók, akik évezredekre bör- tönö'cel raktak itt. Első sóhaj: — Csőd... Ez bizony csőd... v Az egyház új csődje. Meg­bukott. Eladta templomát a mozinak. > S ezzel eladott mindent, ami elvi dolog. Még ha fel lehelne tenni, hogy elrabolták a pogányok a templomot. De ki merészel szentségtörő kézzel hozzányúl­ni egy templomhoz! Assisi­ben! Szent Ferenc hétszáz éves évfordulóján! A pápa országá­ban: ott, ahonnan dirigálják az egész kereszténység hitéle­tét. Ennél sokkal kisebb blasz- fém iából világraszóló botrány Jv ne. Nem. Itt arról van szó, hogy az üzlet elérte célját. Már nincs ?7:ás hátra, mint hogy a Szent Péter templomá­ban bált rendezzenek. Ezzel szembe eszembe jut, hogy a pápa Őszentsége ott a távolban, Barbariában, nálunk megtiltotta, hogy katolikus pap jelen legyen olyan nemzeti ün­pápa is mosolyog. Kedvesen, ke- népségeken, amelyen más fele­délyesen, az arcképe. Kifelé jövet asszonykám pin Mária édességes szelíd arca, karján a gyermekkel, a vászon angyalok tömege Istenem, a mennyezeten ijedt szóval, ajka elé kapott "7,,'“™.'*, “ -Azsongással, mint hétszáz évvel ..‘ “ 1 foglalkozási agak, úgyhogy Aezeidtt mögött, a sötét oltáron. a leg- ÍJ az érettségizett ifjú csak ritkább esetben talál elhelye zést. — Még ezt se kaparták le. Assisiben ezt történt, kies t tűnődtünk rajta, aztán elfeled­5 — Itt is egy kis templom! 5j Az alkony fényeben rózsa­Olyan rokonszenves ez a $színű az ég. Néhány lépcsőn a tűk. Az este megérkeztünk Fi- »békebeli« szép időszak? %templomocska föajtajához remébe, s végigfutunk a gyö- Amely az iskolapadból kike- £mentünk. Édes, égőszemű, ap- nyörü város gyönyörűségein. A sülő ifjak előtt még a kenyér- *ró gyereknép ácsorgóit ott, é* felséges alkonyban 6 üuornon, gos lett. Szünet. ujjaklcál felszisszent. Arra sötét lett, és tovább ’ — Itt maradt, folyt a mozidráma. Nem me- Rámutat egy szépen fara- rém elmondani, mi történt, gott, eredeti Mária-szoborra, lélek áhítatának Egy Astor nevű milliárdos úr amely ott maradt a sekrestyé- hogy kerít hálójába egy fiatal ben, a helyén. Moziplakát van lányt... ráakasztva. Ha. Luther volnék, azt mon­Borzalom. Akkor újra vilá- Az utcán kellemes, hús le- danám, már megint jó volna kezet papja is megjelenik. Ezt is könnyen tudnám meg­magyarázni. Mióta moziban találkoztam vele és a minden keresztény letéteménye­sével, a Szűz Máriával. vego. egy kis reformáció.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom