Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

t

SOMOGYI NÉPLAP

............. ■! ———

2

C

sötörtökj 1960. május 19.

Hruscsov párizsi sajtóértekezlete

(Folytatás az 1. oldalról.)

A következő kérdés Németországra és Nyugat-Berlinre vonatkozott. Hruscsov válaszában kifejtette, hogy N-yugat- Berlin a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság szívében van. Az NDK- ban szocialista rendszer, Nyu- gat-Berlinben pedig kapitalista rendszer van. így elkerülhetetlenek bizonyos konfliktusok, amelyek rontják a nemzetközi helyzetet. Ezért az a leghelyesebb, hogy Nyugat- Berlin legyen szabad város, vonják ki onnan a külföldi csapatokat és azután válasz- szanak a nyugat-berliniek maguknak olyan társadalmi rendszert, amilyet a legmegfelelőbbnek tartanak.

Hruscsov hozzátette, hogy holnap Berlinbe utazik, hogy ott találkozzék barátaival: Ulbrichttel és Grotewohllal. Kijelentette továbbá, az amerikai kémrepülőgép esete még inkább meggyőzte, hogy Nyu- gat-Berlin kérdését, mint a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét okvetlenül és minél előbb meg kell oldani.

A berlini TAG tudósítója feltette a kérdést: Hruscsov külön békét akar-e most kötni Berlinben?

Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a német békeszerződést okvetlenül meg kell kötni, mert a háború maradványainak eltakarításában ennek igen nagy szerepe van. Eljön majd az az idő — mondotta —, amikor ezt a békét meg is'kötjük, de hogy ez mikor következik be, az a mi dolgunk.

Hruscsov hozzátette, hogy a Szovjetunió hajlandó megkötni ezt a békeszerződést az Egyesült Államokkal és a hitleri Németország;ellen hadviselt többi hatalmakkal együtt.

Ami az időpontot illeti, ez a mi ügyünk — mondotta —, úgy fogunk tenni, ahogy az Egyesült Államok cselekedett Japánnal. Együtt harcoltunk Japán ellen,"de az Egyesült Államok a békeszerződést nélkülünk kötötte meg Japánnal. Minden erővel azon vagyunk, hogy együttesen írjuk alá a békét Németországgal. De elérkeztünk csaknem a határig, és ha nincs mód, hogy eljussunk a célig, egyedül fogjuk aláírni a szerződést.

Hruscsov végül hangsúlyozta. hogy mostam berlini útja során nem kerül sor a béke- szerződés aláírására.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha Hruscsov és a Szovjetunió vezetői már akkor tudtak az amerikai kémrepülésekről, miért . nem vetette fel ezt Hruscsov Eisenhower előtt a Camp David-i tárgyalásokon.

Szándékomban volt, hogy ezt megteszem, amikor Camp David-ban voltam, válaszolta Hruscsov. Éppen igen jól beszélgettünk egymással. Eisenhower azt mondta nekem, hívjon engem »-My Fried"-nek és én önt »Gospogyin Hruscsov«- nak hívom majd. Már éppen ott tartottam, hogy erről beszéljek vele, majd azt mondtam magamban: — Nem, valami nincs rendben a barát körül és igazam volt. Amikor elcsíptük a tolvajt, ő azt válaszolta nekem: én nem vagyok tolvaj, csak a mi politikánk.

A következő kérdés így hangzott: Milyen elkövetkező elnökkel szeretne tárgyalni az Egyesült Államok részéről? A kérdező még hozzátette: hiszen most ön akarva, akaratlanul tényezővé vált az Egyesült Államok választási harcában.

Hruscsov: Köszönöm, ez igen jó kérdés, bár nem könnyű rá válaszolni, de azért megpróbálom.

Elmondta, hogy amikor az Egyesült Államokban járt, sokféle emberrel találkozott, munkásokkal, a tőkések minden fajtájával. Neki azonban az volt a véleménye, hogy ember-ember, mindegyik békét akar a maga módján. Vannak akik nem értenek egyet a szocializmussal — folytatta —, én például nem értek egyet a kapitalizmussal, de ez nem ok

a veszekedésre, még kevésbbé a háborúra. Bizonyos vagyok, hogy az amerikaiak nagy többsége nem helyesli a provokációs kémrepüléseket — meg kell tőlük kérdezni, mit csináltak volna, ha a mi repülőgépeink hatolnak be az Egyesült Államok területe fölé. Az amerikai imperialistáknak meg kell érteniük, hogy nem lehet ilyen repüléseket végrehajtani.

— Ami azt a kérdést illeti, van-e nekem megfelelő jelöltem az Egyesült Államok elnöki székébe, azt válaszolom: igen, van.

— Emlékszem egy nagy amerikaira, egy nagy államférfira: Roosevelt elnökre, ö méltósággal képviselte a kapitalista világot. Megvolt azonban a kellő bölcsessége és megértette a békés együttélés szükségességét. Amikor meghalt, vele együtt meghalt politikája is. De úgy véljük, eljön a nap, amikor az Egyesült Államokban olyan emberek kerülnek hatalomra, akikkel nemcsak hogy jó, hanem baráti kapcsolatokat is teremthetünk. Leg- liőbb óhajunk, hogy baráti kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal. Nincsenek ellentmondó érdekeink. Egyetlen valami választ el bennünket: politikai rendszereink különbözősége.

— Jönnek még jobb idők is. Jó viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal és szeretnénk, ha olyan elnököt választanának, aki jó viszonyban akar lenni hazánkkal is. Nem akarok beavatkozni az amerikai választási hadjáratba. Az amerikai nép maga választja meg, kit akar elnökéül. De azt sze- retnők, hogy ez az elnök legyen bölcs és méltó az elnöki tisztségre, értse meg, hogy a világnak békében kell élnie. Ha nem ilyen elnököt választanak, akkor lesz türelmünk várni. Ha a következő sem lesz ilyen, tovább várunk. Van időnk. A mi ügyünk igaz ügy, jó úton fejlődünk és mi haladunk tovább a kommunizmus felé. Ha ebben a versenyben a kapitalista országok majd elmaradnak mögöttünk, akkor segíteni fogunk nekik és szívesen megosztjuk velük a szocializmus építésének jó tapasztalatait.

Hruscsov ezután lelkesedéssel beszélt azokról a nagy eredményekről, amelyeket a Szovjetunió népe kivívott.

— Jöjjenek, látogassanak el hozzánk — mondotta —, minden további nélkül megkaphatják a vízumot. Azok, akik itt hurrogtak, ne csüggedjenek el, őket is beengedjük, nézzék

4meg, hogyan élünk mi, szovjet emberek. Hátha még ők is tanulnak tőlünk emberséget.

A Combat szerkesztője kérdésében ezt hangoztatta: Általánosan elismeri, hogy Hrus- csovot jó szándék vezette, amikor az U—2 repülőgép incidense ellenére eljött Francia- országba. Szeretné azonban tudni, vajon a francia köztársasági elnök békéltető akciói miért nem segített a megegyezéshez, a konferencia létrejöttéhez. Ha pedig már így történt, hogyan értékeli Hruscsov: de Gaulle közvetítő szerepe a béke érdekeit szolgálta-e.

— Párizsba természetesen úgy jöttünk, hogy tudtunk az Egyesült Államoknak a repülőgép incidens ügyben elfoglalt álláspontjáról — válaszolta Hruscsov. — Azért jöttem, mert azt hittem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó percben felnyílik. Az amerikaiak bocsánatot kértek Kubától, amikor ott lelőttek egy betolakodó amerikai repülőgépet. A Szovjetuniótól, a szocializmus országától azonban nem akarnak bocsánatot kérni. Mindegy, ez az ő dolguk, ez más kérdés, becsület és nevelés dolga.

Ami de Gaulle közvetítő szerepét illeti, Hruscsov kifejtette azt a véleményét, hogy a francia köztársasági elnök megtett minden tőle telhetőt. Hogy közvetítése miért nem volt eredményes, azt ő — Hruscsov — nem tudja megmondani, ezt a kérdezőnek magától de Gaulle elnöktől kell megtudakolnia. Bizonyos, hogy a Szovjetunió nem volt oka a közvetítés eredménytelenségének. Eisenhower elnökkel de Gaulle elnök beszélt, neki kell tudnia, mi okozta a kudarcot.

— De Gaulle az elvek embere, becsületes ember. Ha kimondja a szót, meg is tartja. De egy szövetségesről van szó, sőt egy olyan szövetségesről, akit vezérnek tart, s akit nem kezelhet úgy, mint egy tolyajt. Ilyen helyzetben hogyan ítélje el valaki szövetségesét? Ez már a szövetségesek viszonyának kérdése. Ha őszintén beszélhetek, megmondom: ha a mi szövetségesünkkel történnék ilyesmi, azt mondtuk volna neki. hogy nem helyes, amit tett. Es ha mégis megtette, bocsánatot kell kérnie érte. De hát ez szocialista erkölcs, kommunisták erkölcse egész másfajta, mint a kapitalistáké.

A Szovjetunió és Franciaország viszonyáról szólva Hruscsov hozzátette: a két ország kapcsolatai jók. Kijelentette, hogy nagyon elégedett a de Gaulle elnökkel folytatott szerdai beszélgetésével és az a véleménye, hogy a framcia— szovjet viszony nem romlik, sőt javulni fog. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a francia köztársasági elnök folytatni akarja a két ország kapcsolatainak javítására irányuló törekvéseit.

Nagyrabecsüljük de Gaulle tábornokot és a francia népet — mondotta.

Ezután megkérdezték Hrus- csovtól, hogyan értékeli' azt a tényt, hogy Gates amerikai hadügyminiszter Párizsból elrendelte, helyezzék készültségbe az Egyesült Állaanak haderejét.

Hruscsov kijelentette, hogy nem olvasta ezt a hírt. De ha ez igaz, ez kétségtelenül provokáció. Ami csak bonyolítja a helyzetet és arra szolgál, hogy az amerikai népet megfélemlítsék, még jobban meg- kopasszák az amerikai adófizetőt. Lehet, hogy provokáció — mondotta Hruscsov —, de az is lehet, hogy egyszerűen gyávaság. De á gyávaság ugyanolyan veszélyes lehet, mint a provokáció. Gyávaságból még háborút is ki lehet robbantani.

— Én nem ismerem Gatest, nem tudom mennyit ér, de ismerem barátomat, Malinovsz- kij marsallt, a nagyszerű katonát, aki hősiesen harcolt az első világháborúban Francia- országban a német imperialisták ellen és a második világháborúban a német fasiszták ellen. Ö szocialista hazánk hű fia. Ő nem rendelt el riadót, és nem is fog elrendelni. De azt mondhatom, ha fenyegetni akarnak, más országokat válasszanak célpontul, mert minket nem lehet megijeszteni.

A Neues Deutschland tudósítója ezután megkérdezte Hruscsovot, véleménye szerint miért változott meg Eisenhower álláspontja Camp David óta, mert most nyilvánvalóan egészen másként viselkedik, mint akkor.

Hruscsov utalt rá, hogy a legreakciósabb amerikai körök, a Pentagon, a hadügyminisztérium gyakorolnák nyomást Eisenhowerra, ők küldték a kém-repülőgépeket a Szovjetunió fölé, az ő nyomásuk a magyarázata Eisenhower megváltozott magatartásának.

Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy szándékszik-e Hruscsov Latin-Amerikába, pontosabban Brazíliába utazni, s hogy mi a véleménye a latin-amerikai helyzetről, továbbá, hogy véleménye szerint van-e szerepe Latin-Amerikának az elsőrendű fontosságú világpolitikai kérdések megoldásában?

A kérdés első részére Hruscsov azt válaszolta, hogy Brazíliába még nem hívták meg, ezért nem mehet oda. De nem adja fel a reményt, hogy La- tin-Amerikából érkezik számára meghívás, és akkor örömmel tesz annak eleget.

A kérdés második részére a következőket válaszolta:

— Érezzük a lüktetését annak a harcnak, amely Latin- Amerikában egyrészt a függetlenségért, másrészt az amerikai imperialisták ellen folyik. Nixon alelnök ellen 1958-ban, latin-amerikai látogatása után kirobbant tüntetések jellemző ómenek voltak; Üdvözöljük a

kubai népet, amely gazdája lett hazájának. Meggyőződésünk, hogy a többi latin-amerikai nép is ezt az utat követi, örülni és tapsolni fogunk sikereiknek.

Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy a latinamerikai országok világpolitikai szerepe olyan mértékben növekedik, amilyen mértékben sikerül megszabadulniuk az amerikai imperializmus szolgálatában álló kormányaik nyomásától.

* * *

Ekkor a sajtóértekezlet már csaknem két és fél óra hosz- szat tartott, mindenki kimerült volt a hallatlan feszültségtől. Hruscsov mosolyogva a következőket mondotta:

— Még szívesen folytatnám a válaszokat kérdéseikre, de

Párizs (TASZSZ). A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mellett működő sajtócsoport közli:

Miként a négy nagyhatalom vezetőinek párizsi előzetes találkozóján megállapodtak, május 17-nek — az előzetes találkozón elnöklő de Gaulle elnök javaslatára — gondolkodási napnak kellett lennie az előzetes találkozón elhangzott kormányfői nyilatkozatok fölött.

Az így kínálkozó lehetőséget felhasználva Hruscsov és Malinovszkij marsall a Párizstól több mint 120 km-re lévő Plaire-Sur-Marne faluba utaztak.

Az első világháború idején ebben a faluban állomásozott az az orosz katonai alakulat, amelyben közkatonaként Malinovszkij szolgált, és amely a franciákkal együtt harcolt Franciaországért, s francia földön ontotta Vérét a közös ellenség, a német militarizmus elleni harcban.

Mialatt Hruscsov és Malinovszkij a faluban tartózkodott, és barátságosan elbeszélgetett a közös harc napjaira visszaemlékező parasztokkal, Párizsból a rendőrség és a laptudósítók útján közlés érkezett, hogy délután 3 órára az Elysée-palotába kitűzték a négy hatalom kormányfőinek ülését.

Párizsba visszaérkezve Hrus- csovnak átnyújtották de Gaulle elnök levelét, amely megerősítette, hogy a francia elnök valóban szándékozik ilyen ülést tartani. A levélből azonban nem derült ki, vajon a gondolkodási nap eredményeként újabb előzetes tanácskozásról van-e szó, vagy pedig meg akarják kísérelni, hogy egyoldalúan összehívják a csúcsértekezletet. Hruscsov kérte a francia felet, pontosabban jelölje meg a javasolt értekezlet jellegét. Ezt a kérést telefonon nyomban továbbították.

Válasz azonban nem érkezett. Időközben a három nyugati hatalom vezetői megérkeztek az Elysée-palotába. Hruscsov, mivel nem kapott választ kérdésére, a következő levelet küldte de Gaulle elnöknek:

**Elnök úr!

A május 17-én hozzám intézett levelével kapcsolatban zavar támadt, amelyre az ön levele nem ad választ.

Az ön levele nem szólt róla, vajon a francia, a szovjet, az angol és az amerikai államfőknek előzetes találkozóra kel- lene-e összejönniük, hogy megállapítsák, létrejöttek-e a csúcsértekezlet' megkezdését lehetővé tevő feltételek, vagy pedig már magának a csúcsértekezletnek megkezdéséről van-e szó.

Mint tegnap már rámutattam, én mint a szovjet kormány elnöke hajlandó vagyok részt venni a csúcsértekezleten, ha az Egyesült Államok kormánya megszünteti ennek

tolmácsaim azt mondják, teljesen kimerültek. A mi munkatörvénykönyvünk pedig előírja a pihenéshez való jogot. Mi tiszteletben tartjuk ezt a törvényt, ezért engedjék meg, hogy befejezzem.

Ezután mégegyszer kifejezte háláját a vendéglátó Francia- ország elnökének, de Gaulle tábornoknak, üdvözölte Franciaország népét és külön Párizs népét, va’amint annak a vidéknek lakosságát, ahol Malinovszkij marsall kíséretében megfordult és annyi kelLondon (MTI). A TASZSZ helyzetjelentésében megállapítja, hogy a, dél-afrikai kormánynak a színesbőrű lakossággal szemben folytatott fajelnyomó politikája fokozza az országban a belső elégedetlenséget. A parlament hétfői ülésén az ellenzék rámutatott, hogy ez a politika gazdasági és politikai csődbe sodorja az országot. Bullinger asszony, a kelet-fokföldi néger lakosság parlamenti képviselője kijelentette: »Ha nem tudják megoldani a jelenlegi válságot, a

Rövidesen összehívják a

Párizs (MTI). Párizsi nyugati diplomáciai körökben továbbra is tartja magát a hír, hogy rövidesen összehívják a NATO tanácsét kormányfői szinten. Az Atlanti Szövetség állandó tanácsa egyébként szerdán kap tájékoztatást a Párizsban lezajlott négyhatalmi

sújtuiík. Fizunk benne, hogy a békés együttélés politikája a népeket szolgálja, s a népek megértik és győzelemre viszik ezt a politikát.

Legvégül az újságírókhoz intézte szavait.:

— Köszönöm figyelmüket — mondotta —, arra kérem önöket, írjanak igazat, szolgálják tollúkkal az igazságot és a békét. A viszontlátásra!

öt óra 30 perckor gördült ki N. Sz. Hruscsov gépkocsija a sajtóházból. • A ízájna-hidnál sokszázfőnyi csoport várta a

Dél-Afrikai Unió csődbe jut.« A képviselőnő élesen elítélte a tömeges letartóztatásokat és hangsúlyozta, hogy a letartóztatottak többségét minden vád nélkül börtönözték be.

Fergusson, a johannesburgi értéktőzsde elnöke kijelentette, ha folytatják a jelenlegi politikát, akkor »a Dél-Afrikai Unió gazdasági élete helyrehozhatatlan kárt szenved«. Az év első negyedében a vezető társaságok részvénytőkéje 501 millió fontsterlinggel leapadt«

NATO miniszteri tanácsát

megbeszélésekről, s annak következményeiről. NATO-körök- ben nem titkolják,, hogy a sor- raketrülő atlanti i-negb '^’éléseken egyes tagállamok kifejezésre kívánják juttatni aggodalmaikat a támaszpont-politika miatt

lemes órát töltött.

Hruscsov a következő szavakkal zárta a sajtókonferenciát:

— Mi a békés együttélés hívei vagyunk, kitartunk a béke politikája mellett, de a provokátorokra a jövőben is leszovjet kormányfőt. Éljenzés és taps kísérte a távozó Hruscsovot, volt aki sarló-kalapácsos- vörös zászlót lengetett feléje. Igaz, hogy voltak ellenséges kiállások is, de ezeket túlharsogta a tömeg szerető üdvözlése. (MTI)

Az Egyesült Államok kormánya semmiféle diplomáciai csellel sem bájhat ki' a csúcsértekezlet meghiúsításának felelőssége alól

A nyugati hatalmak vezetőinek ügyetlen mesterkedése Párizsban

gátló akadályát. Ez akkor történne meg, ha az Egyesült Államok elnöke kijelentené, hogy az Egyesült Államok kormánya elítéli az amerikai légierők szovjetellenes provokációs cselekményeit, sajnálkozását fejezné ki e cselekmények miatt, intézkednék a bűnösök felelősségre vonásáról, és kezeskednék, hogy a jövőben nem kerülhet sor hasonló cselekményekre a Szovjetunió ellen. 4

Magától éitetődik, hogy — amint ezt már közölték az ön kabinetirodájának igazgatójával — hajlandó vagyok részt venni a találkozón, ha az előzetes jellegű lesz.

Tisztelettel

N. HRUSCSOV

Erre a levélre de Gaulle elnök csak akkor válaszolt, amikor az Elyséé-palotában már véget ért a három nyugati hatalom vezetőinek egyoldalú értekezlete. A válasz többek közt így hangzik:

»A levelében feltett kérdésekre feleletképpen megállapítom: Ennek az ülésnek az volt a célja, hogy megkezdje azoknak a problémáknak a megvitatását, amelyeknek csúcs- értekezleti megvizsgálásában megállapodtunk, és ily módon az értekezlet első ülésének jellegét kellett viselnie.«

Ennek a nyilatkozatnak okvetlenül csodálkozást kell keltenie, mivel közismert, hogy Hruscsov az előzetes találkozón elhangzott nyilatkozatában teljes határozottsággal ismertette azokat a feltételeket, amelyek mellett a szovjet l^or- mány kész részt venni .a csúcs- értekezleten. Mivel Eisenhower elnök az előzetes találkozó után nem tett nyilvános nyilatkozatot arról, hogy elítélik az amerikai légierőknek a Szovjetunióval szemben elkövetett provokációs cselekedeteit. hogy megbüntetik a bűnösöket, és ilyen cselekedeteket a jövőben nem engednek meg a Szovjetunióval szemben, teljesen világos, ilyen körülmények között még szóba sem jöhet a csúcsértekezlet május

17-i megnyitása.

A nyugati hatalmak egyoldalú cselekedeteinek értelme világossá vált abból a nyilatkozatból, amelyet május 17-én este Hagerty, az Egyesült Államok elnökének sajtótitkára sajtóértekezleten tett, és amely szerint állítólag a csúcsértekezletnek e napon meg kellett volna kezdenie munkáját, de a Szovjetunió képviselőjének távolléte miatt nem tartották meg. és az Egyesült Államok elnöke befejezettnek tekinti a csúcsértekezletet.

De bármilyen diplomáciai cselekhez folyamodnék is az Egyesült Államok kormánya, hogy megtévessze a közvéleményt, nem bújhat ki a csúcs- értekezlet meghiúsításának felelőssége alól.

Közismert, hogy épp az Egyesült Államok kormánya volt az, amely a csúcsértekezlet előtt a Szovjetunió ellen elkövetett agresszív cselekményeivel és azzal, hogy makacsul megtagadta a felelősség vállalását ezekért a cselekményekért, tű eg törpéd ózta a csúcsértekezletet, amelyet az egész világ népei olyan nagy reményekkel vártak.

A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mellett működő sajtócsoportot felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a szovjet kormány — megerősítve hajthatatlan akaratát a békére és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezésére — újból megállapítja, hogy a Szovjetunió továbbra is hajlandó elfoglalni helyét a csúcsértekezlet kerékasztalánál, ha az Egyesült Államok kiküszöböli az értekezlet munkájának megkezdését gátló akadályt, amely az Egyesült ^államok hibájából keletkezett. (MTI)

A Dél-Afrikai Unióban növekszik az elénedetlenséo