Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

Szerda, 1960. május 18. s SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA r Elet az űrhajóban Magyar szakemberek nyilatkozata az űrhajózás biológiai problémáiról Sz ember űrutazásának bio- jóst meg kell védeni. Minde- íógjai feltételeiről dr. huleács nekelőtt hosszú időre Sándor és dr. Halm Tibor fő­orvosok, a Központi Aszfcro- natikai Szakosztály tagjai a következőket mondották: Az amerikaiak már évek óta készítik elő X—15-nek neve­elég levegőt kell biztosítani számára. Ha a folyamatosan működő berendezések a föl­dön megszokott összetételben hővezető lévén — a megfelelő vön át lehet az italt a szájba hőmérséklet fenntartását ne- pumpálni, hezíti meg, és könnyebben ki is szökik a tömítéseknél, va- Védekezés a kozmikus lószínűleg e kettőt együtt le­het a legcélszerűbben felhasz­nál™/ , , . ,, ,, , , Végül — csak a legfontosab­■ N!h®z.,^rdes 11 bakat említve - meg kell vé­ís. A földön megszokott elel- deni az űrhajóst természetesen miszerek szállítása ilyen hosz- ^ másik jeliegzet€S veszély­sugárzás ellen rett tervüket, és a terv még adagolnák a levegőt, akkor az szú útra elegendő mennyiség- ^ a f^gmikus sugárzás káros mindg csak terv. Pedig csu- űrhajón beiüi fenn kellene 1x50 túlságosan sok hajtóerőt ^{333^ is. Ezek lényegileg m<Sm 1 cn b-w* morTnrpnrtkn j. L : __ &£y s+mncrfVGTinG lgönyDG. £jZ 3 KGTQ6S exL- a -fmlHí irwu’rólr» p án 150 km magasságba akar- tartani az egy atmoszféra . . .. nak felküldeni embert egy ra~ nyomást, ez pedig rendkívül kétameghajtású repülőgéppel nagy fölösleges megterhelés mégpedig nem is a földről, lenne az űrhajó falának. Tisz- hanem bombázógépről. A leg- ta oxigén ugyanis 425 higany- újabb szovjet kísérlet ezzel millimétemyi nyomásnál szin- szemben csak arra a szándék- tén korlátlan időtartamra lehe- ra vezethető vissza, hogy ők tővé teszi a lélegzést. így a megegyeznek a földi ionizáló , sugárzás — röntgen, rádióak- Kettős feladat lesz a homer- yv anyagok sugárzása stb. — séklet szabályozása. Amíg a következményeivel, légkörön száguld keresztül az ^ kozmikus sugárzás első- űrhajó, a súrlódás okozta óriá- sokban a Van Allen-övezetben si hő ellen kell védekezni. Hi- okoz gondokat. Ezt a legcélsze- szen itt már ötszörös hangse- rübb megkerülni, ami viszont — messze megelőzve verseny- falakra nem nehezedik akko- bességnél 1000 fokra vagy még lehetséges is. mert az övezet, amely az Egyenlítő síkjában a legvastágabb, a sarkok irányá­ban elvékonyodik. Amikor pe­dig az űrhajó mégis kozmikus sugárzáson halad keresztül, az utas egy sugárvédő pajzson be­lül helyezkednék el, mégpedig úgynevezett magzathelyzetben összekuporodva. Atommeghaj­«*»- “itsssíasssst lakmegoldással nem lehet biz­társaikat — már a közeljövő- ra belső nyomás, és a fal vé- magasabb hőmérsékletre me- ben igen nagyméretű űrhajóval konyább lehet. A kabin leve- leaszik fel a fal A bolvaóközi kétszer akkora magasságba, gőjét esetleg keverni lehet JJJ" viszont a hidegteszé- sot meg magasabbra s fel tud- héliummal és nitrogénnel, „ ., ® , ják majd juttatni az első vak- mert a tiszta oxigén fokozná *yezteH az űrhajós életet. merő utast. A bolygók világa a tűz vagy a robbanás veszé- sok veszélyt jelent az ember lyét. A hélium viszont egyma- szérvezetére. Ellenük az űrha- gában — a hidrogénnél jobb Mi az az „űr-rövidlátás“? HOGYAN KÉSZÜL a műszál? Noha az első mesterséges szálasahyagok gyártása már a múlt évszázad utolsó évtizedében megindult (nitrocéllulóz- alapú 1891., rézoxidban oldott cellulózé 1892., viszkóz 1892.), részben a technikai nehézségek, részben az akkori gyártmá­nyok korlátolt használhatósága s nem utolsósorban az érdek­lődés csekély volta a fejlődést elég vontatottá tette. Az egész világ műselyam-termelése 1900-ban kb. 1000 tonna, 1913-ban 11 450 tonna. volt. Az első világháború vagy tíz évre teljesen holtpontra juttatta a fejlődést, csak a húszas évek közepén indult meg újra nagyobb ütemben. 1937-ben 800 000 tonnára, 1941-ben 1 250 000 tonnára, 1950-ben 1 600 000 tonnára emel­kedett a termelés. Ugyanezen idő alatt természetesen növekedett az egész textilipar szálszükséglete. 1900-ban a világ textil termelése 4 millió, 1955-ben mintegy 10 millió tonna volt. A mestersé­ges szálasanyagok gyártásának növekedése tehát messze túlhaladta a többi természetes textilanyag termelésének növe­kedését. Talán legjobban az alábbi kis táblázat jellemzi a helyzetet Itt a textilipari nyersanyagok százalékos elosztását mutatjuk be: Mesterséges Gyapot Gyapjú Hernyó- szál selyem 3 százalék 81 százalék 15 százalék 1 százalék 12 százalék 73 százalék 14 százalék 1 százalék 18 százalék 71 százalék 11 százalék 0 százalék zelés szerint a hajtómű műkő­lkm-es magasságban ötödére to.ke11 ^kudm, amelyet fo- f csökken az emberi szem előtt lyékony hidrogén, higany és a fáz égbolt megszokott fényessé- bór 10-es izotópja vesz körül, fge, 150 km-nél pedig teljesen mert ezek elnyelik a sugárzó elsötétül a csillagok nappal is részecskéket ulétve a sugara_ ' ragyognak. Ugyanígy fognak ’ & (ragyogni az űrhajóban azok a ltat­Mindezeket a kérdéseket az (tárgyak, amelyeket az esetie- (ges ablakon át közvetlenül ér (a napsugár, a többi viszont (csaknem láthatatlan sötét ma- [ rád, és ez az éles ellentét szin­első űrhajós útnak indulása előtt kell a leggondosabb kuta­tással előre megoldani. A most 1930 1939 1951 A fejlődés 1951 óta is rohamos, úgyhogy az idén a mes­terséges szálasanyagok részesedése valószínűleg el fogja érni a 25 százalékot. Ha pedig nem súlyban, hanem méterben mérjük a termelést, előreláthatólag már az idén a világ textil­termelésének fele szintetikus szálból fog állni. A régebbi típusú, még természetes anyagból kiinduló műszálgyártási eljárások közül a viszkóz-eljárás tudott ma is versenyképes maradni. Igen jó minőségű (rend­szerint fenyőfából készített) faköszörületet marónátrön oldat­tal átitatunk, majd szénkéneg-oldatba viszünk. így mész- sűrűségű, szirupszerű anyagot kapunk, ezt platinából készült finom furatú fúvókákon híg kénsavoldatba nyomják be. Itt a viszkozoldat elbomlik, s a kicsapódott cellulóz szálként szilár­dul meg. A kapott nyers szálat természetesen még hosszadal­mas utókezelésnek vetik alá, míg textilipari megmunkálásra alkalmas anyagot kapunk. A viszkóz-eljárásnak a 30-as évek közepén hatalmas ver­senytársa támadt, a poliamid-szál. Talán jobban ráismerünk, ha az első kereskedelmi nevén nevezzük, ez a közismert nylon, a textilipar első, teljes egészében szintetikus szálasanyaga. Ma már több, egymáshoz kémiai összetételben, viselkedésben, minőségben hasonló válfaja van, különböző fantázia-nevekkel (nylon 66, nylon 6, perion, kapron, xylon, enkalon stb.). Gyár­tásuknak leírása túl hosszadalmas lenne, inkább néhány kö­zös vonásukat ismertetnénk. A legértékesebb természetes szálasanyagaink a gyapjú és a selyem, kémiai összetételük szerint fehérje-vegyületek. Jel­lemző rájuk, hegy az egymáshoz kapcsolódó fehérjék hosszú láncokat alkotnak. Ezt a kémiai szerkezetet utánozzák a po- liamid-szálak. így joggal mondhatjuk, hogy (te fájdalmat okoz a szemnek, felküldött űrhajó ugyan még (Ezt csak mesterséges belső vi- nem vitt magával élőlényt, de (tágítással lehet elkerülni. Az jelentősége a biológia szem- cpedig, hogy a kabin ablakan kitekintve az utas nem talál vont3abol is igen nagy. Meg- ! maga előtt semmi látnivalót, adja majd a felvilágosításokat (egy újonnan felfedezett nehéz- az utána következő és a már séget, az »űr-rövidlátást-« okoz- emUtett egyéb blológiai ^rdé- (za: a szem az egy meteren túli , . , ... , , , tárgyakat képtelen lesz már sekre ls valaszt <^° urhaló «*- (meglátni. készítéséhez. A Lajka-kísérlet azt mutat-^*v-*wv I ja, hogy a súlytalanságot az állati szervezet hosszú időn \át elviseli jelentősebb élettani \ károsodás nélkül. Emberrel \ tartós kísérletet még nem vé- \ geztek, csupán 40—50 másod- * percre idéztek elő súlytalansá­got ilyen célra megtervezett parabolikus pályájú repülések­kel. , ÚJ VITAMIN MÁJSORVADÁS GYÓGYÍTÁSÁRA A kanadai Charles Best professzor, aki 40 évvel ez­előtt Batinggal együtt feltalálta az inzulint, nemrég a mexi­kói pán-amerikai orvoskongresszuson ismertette eredményeit az új, »cholin«-nak nevezett vitaminnal folytatott kísérle­teiről. A torontói kórházban Best professzor ennek a vi­taminnak a segítségével fel tudta erősíteni a májszövete­ket az úgynevezett májsorvadás betegsége ellen, amely leg­többször túlzott alkoholfogyasztás következménye. Dr. Best elmondotta, hogy ez a vitamin szinte minden élel­miszerben előfordul, de a túlzott alkohol- vagy cukorfo­gyasztás elpusztítja a cholinnak a májszövetekre gyakorolt hatását. Fokozott cholin-adagolással állatkísérletei során el tudta érni, hogy a máj ellenállóbbá váljék az alkohollal és cukorral szemben, és el lehessen kerülni a veszedelmes májsorvaidást. Hangsúlyozta azonban, hogy a vitamin a ví­rusos májgyulladás ellen hatástalan. Ejtőernyő helyett... Nyíkolaj Antrusin szovjet mérnök olyan pneumatikus gu­miburkot szerkesztett, amely­ben ~ repülőgépből egy ton­náig terjedő súlyú terhet le­het ledobni anélkül, hogy an­nak bármi baja esnék. Még élő áliatok és üvegáruk is sértet­lenül érkeznek le a földre. A burok lényegében három-négy levegővel telített gumigyűrűből áll, s az egészet háló tartja össze. Körülbelül százszor hasz­nálható, és vízben sem süllyed el. A burok belsejében tíz órán át megmarad az eredeti hő­mérséklet. Antrusin mérnök papírburokkal is kísérletezett. A papírburok a repülőgépből ledobott terhet 3 kg-os súlyig védi meg eredményesen. Hordozható elektronikus mikroszkóp Egymástól 0,2 milliméternél kisebb távolságban lévő azo­nos tárgyakat még a legéle­sebb szem sem tud megkülön­böztetni egymástól. »Éleslátás« tekintetében az elektronikus mikroszkóp áll az első helyen. Segítségével még az egymástól 50 milliomod millimétemyi tá­volságra lévő parányi részecs­kéket is megkülönböztethetjük. Ez a mikroszkóp, bár műszer­nek nevezik, eddig valójában hatalmas agregát volt: magas­sága olykor meghaladja a 3 métert, súlya pedig több ton­na. A csehszlovák konstruktő­rök által szerkesztett új elekt­ronikus mikroszkóp 150 000- szeres hasznos nagyítást ad, méreteiben viszont úgyszólván nem is különbözik a közönsé­ges optikai mikroszkóptól. Mérges gázzal a rák ellen Egy, az első világháború- gokra, amelyek növekedésű­ből származó mérges gáz ha­tékony fegyvernek ígérkezik a rák elleni harcban. A nit- rogén-mustárgáz elpusztítja a fehér vérsejteket, és már több leukémiás esetben meg­hosszabbította a beteg életét. Az észak-karolinai Durhan egyetemi klinikáján kísérle­tekét folytattak tumoroknak mérges gázzal való kezelésé­vel. Kitűnt, hogy a nitrogén- mustárgáz megakasztja a ráksejtek működését, és meggátolja az elburjánzás1. két megakasztják, mint a normális szövetsejtek. Az egyelőre kísérleti szakaszban lévő új rákterápiánál min­denesetre néhány kellemet­len kísérő jelenség is felié­re: t, mint például szédülés, rosszullét és egyeb szimptó- mák, úgyhogy a kísérleteket gyakran felbe kellett szakí­tani. A durhani tudósok e kísérő jelenségek kiküszöbö­lésére más rákellenes anya­gokat is akarnak alkalmaz­ni, így például megkezdték A rákos sejtek sokkal gyorsab- a kísérletezést a mustárgáz ban reagálnak olyan anya- egyes származékaival. 1 JWAW A súlytalanság kellemetlenségei a poliamid-szál lényegében kémiailag eszményien egyszerűsített gyapjú vagy selyem. Gyártási eljárásukról talán annyit érdemes megje­gyezni, hogy kiindulási anyaguk rendszerint a fenol (főleg szintetikus^ mert ez tisztább, mint a kátrányból nyert), ebből több lépéses szintézissel állítják elő a kaprolaktámot, s min­den egyes lépés után a közbenső termékeket bonyolult tisztí­tási eljárásnak vetik alá. A kaprolaktámot kis mennyiségű adalékanyagok hozzáadása után 200 fok íiíé melegítik, itt be­következik a polimerizáció, azaz az egyes kaprolaktám lánc­szemek kapcsolódása az említett hosszú, gyapjúszerű mole­kulává. A kapott olvadékot 50—70 atmoszféra nyomással fi­nom furatokon keresztül kipréselik, a kifolyó anyag azonnal szállá dermed. Mosás, nyújtás után a szokásos textilipari el­járással dolgozzák fel. A 40-es évek végén újabb gyapjú típusú műszálak jelen­tek mee a piacon, a poliakrilnitril (árion), Rhovyl Wollerylon, érnék elemi láncszeme az akrilnitril, acetilénből és cíámhidro- gr-bői készül, * * \ é Az űrállomások terveiben ((már vannak biztató elképzelé­sek a súlytalanság esetleges kellemetlenségeinek kiküszö­bölésére. Ott a kérdést okvet­lenül még kell oldani, mert az űrállomáson hosszabb időt, (esetleg hónapokat kell embe- f reknek eltölteniük. De éppen fa hosszabb időtartam és a na- f gyobb méretek meg is adják f ehhez a lehetőséget. Az egyik f elképzelés szerint az űrállo- f másokat óránként 41 kilométe- (rés kerületi sebességgel forgó gyűrű alakjában készítenék, és a centrifugális erő, ha többét nem, a földi nehézségi erő egy- harmadának megfelelő hatáso­kat valósítana meg az űrállo­más lakói számára. Az űrhajónál azonban a kér- j dés még megoldatlan, márpedig ía súlytalanság különös játéko­sakat űzhet az emberrel. Az I izomerő viszonylag megnövek- (iszik. Egy jelentéktelen mozdu­lat, egy kis óvatlanság elég ár­ura, hogy az űrhajós beleverje ,1 fejét a mennyezetbe. A vérke­II ringés viszonylag hamar meg- || szokna, de bajok lennének a il táplálkozással. A falat esetleg nem megy le a nyelőcsőbe, |l hanem lebegve marad a garat­éban, vagy felszáll az orrüreg­ébe. Pohárból nem lehet inni, ilmert ha az ember a szájához emeli a poharat, a víz ott nem áll meg, hanem tehetetlensé­génél fogva kiemelkedik a po­hárból, és »továbbmegy--, amíg esetleg a szomjas ember orrá­ba ütközik, vagy akár behatol az orrüregbe. Az eddigi kísér­letek azt mutatják, hogy csak rugalmas falú palackból, cső­VAN-E ELÉG ÉRC A VILÁGON ? Egy pillantás a világstatisz­tikára meggyőz, hogy az ér­cek és belőlük a fémek ter­melése rohamosan, mondhatni »ijesztően« emelkedik. Ahol 100 évvel ezelőtt négy nulla volt a termelési adat végén (pl. a réznél 20 000 tonna évenként), ott ma már hat van. Millió körüli számok! Az alumíniumot 100 éve még nem ismerték, legfeljebb kevés tu­dós találkozott vele a labora­tórium lombikjában. 1934- ben a világ alumíniumterme­lése 170 000 tonna volt, azóta több mint tízszeresére emel­kedett. Van olyan fém, amely­nek termelése ötévenként megkétszereződik. Mi lesz ennek a vége? Bírjuk-e az iramot? A fém az ipar egyik legfontosabb alapja, nem fog-e egy bizo­nyos időn belül ez az alap a további fejlődéshez hiányoz­ni? Komoly szakmunkák, becs­lések. ércvagyon mennyiség­megállapítások jelentek meg évről-évre. Van ennyi réz-, ennyi vas-, ennyi ólom- és ennyi egyéb ércünk a világon. Fogyasztásunk ennyi és ennyi, ércvagyonunk tehát eltart ennyi évig. Aztán vége — ijesztgették az embereket. Ne legyünk olyanok, mint a zsugori. Számoljuk az ara­nyat a ládafiában, nem köl­tünk, nem építünk, fogunk­hoz verjük, nehogy elfogyjon. Helyes, hogy készleteinket számon tartjuk, s hogy a becslések megjelentek. Ma is megjelennek, csakhogy éppen az ijesztgetést már elhagyták. Látták, hogy úgysem ijedünk meg. A jó gazda is időnként számba veszi, amije van, de nem azért, hogy zsugori mód­jára számi, tgasson: meddig bírja, hanem azért, hogy szük­ségleteinek kielégítésére — becsületes munka árán — újabb és újabb készletről gon­doskodjék. így vagyunk mi is az érc­cel. Találtunk elég dús ércet, elmentünk a szegény mellett régen. Ma már nem megyünk el, kitermeljük az öregek »hányóit«, ahová a kevésbé dús ércet mint használhatat­lant kidobták. Az ércelőkészí­tés tudományának fej’édesé­vel megoldottuk, hogyan dú­sítható fel a zuzóérc. — Ki fogy a jó bauxit’ Nem kell félni, sokáig nem fogy ki! Akkorra megtalálja majd a bányász a módját annak, hogy csináljon a rosszabból jót. Hiszen tud­juk, hogy kevés kivétellel minden kőzetben van alumí­nium. Ha má a bauxit is az alumínium egyedül használa­tos érce, ez nem jelenti, hogy nem léhet nyerni más kő­zetből. Lehet, sőt szükség esetén meg is teszik. Csak éppen, hogy ma még általá­ban laboratóriumi méretek­ben, mert. különben drága mulatság lenne. De kinek ju­tott volna eszébe ezelőtt öt­ven évvel 1 százalékos réz­ércet bányászni? Nem tudtak volna mit kezdeni vele, ma pedig egészen jó minőségű ércnek számít. Bizonyosra ve­hető, hogy a technika haladá­sával és az évek múlásával a bauxit sem lesz egyedül ural­kodó aluminiumérc, s az agyagkőzeteket fogjuk kohósí- tani, ha ez ma még távolinak látszik is. így van minden érccel, a földkéreg bőven rej­ti ezeket magában. Legfeljebb szét vannak benne oszolva. Majd összefogjuk, ha kell, ami összefogható. Nincsenek még ismeretlen, vagy alig ismert földrészek, ahová elmehetünk kutatni? Vannak. Csak esetleg nem a felszínen, hanem lejjebb, még lejjebb a földben. Hiszen csak csekély mélység az, amelyben a világ jelenlegi nya mélyebb 1000 méternél, ha egyes helyeken lementek már 3000 méterig is. Nagy meleg van ott? Lenne, ha a bányász nem hűtené a mun­kahelyét, és nem alakítaná ki a megfelelő bánvakl imát olyanra, amilyenre akarja. Ha tehát kell, lefelé ter­jeszkedünk. A föld barát, nem ellenség. Meghódítjuk a tengert, fémet csinálunk belőle, érccé te-sszük. Nem várjuk meg, amíg a tengerben oldott sók ércteleppé alakulnak, hanem szolgálatunkba állítjuk a tu­dást, a leghatalmasabb erőt, kitermeljük a tenger sóit, mi­előtt' maga a természet készen nyújtaná át Megtaláljuk a módját annak, hogy a ha­talmas óceánok vízében vég­telen kis eloszlásban, mégis mérhetetlen mennyiségben meglévő könnyűfémet, a mag­néziumot olcsón kivonjuk, és folyton növekvő szükségeink kielégítésére felhasználjuk. Érccé tesszük a dolomitot, van bőven, hegyek vannak belőle. Ki fogjuk vonni, ha kell, a ma hasznosíthatetlan kőzetek érctarta’mát, össze­gyűjtjük végtelen kicsi urá­nium j át, ráparancsolunk: válj fémmé, válj energiává. A szakemberek ennél nehezebb feladatokat is sikerrel o’dot- tak meg és riem kétséges, hogy ezzel a feladattal is meg fogunk birkózni. A világnak tehát elesendő az ércvagyona, és rém kell attól tartani, hogy elfogy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom