Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉLET Mentsük meg a kipusztulástól a bíborherét Az elmúlt évi száraz ősz nagy károkat okozott az őszi vetésekben. Hetekig feküdt az elvetett mag a száraz földben, nem tudott kikelni. Különösen nágy károsodás érte a biborhe- re-vetéseket. A mag a legtöbb helyen csírázásnak indult, mag­héja felrepedt, a kis gyököcske is kifejlődött, de az esetek túl­nyomó részében nem jutott ele­gendő nedvességhez és elszá­radt. Egyes helyeken később kikelt ugyan a bíborhere, de elég hiányosan. E vetéseket a termelők meg is akarták tarta­ni, azonban a hótakaró nélküli tél, különösen pedig a hideg tavasz annyira megsanyargat­ta a gyenge bíborherét, hogy még jobban tönkrement. A bí­borhere-táblákat majd minde­nütt felszántották, és más ter­ményekkel vetették eL Csak néhány védett helyen maradt meg a korán elvetett bíborhere. Feladatunk, hogy e néhány ki­vételes táblát felkutassuk, és magfogásra használjuk fel. Az egész magyar mezőgazdaság ellen elkövetett súlyos, helyre­hozhatatlan vétek lenne ezt a kevés bíborherét takarmányo­zás céljára lekaszálni. A bíborherének hármas hasz­nálati értéke van: korai ta­karmánynövény, s akár gyö­kérmaradványai útján, akár zöldtrágyának alászántva ta­lajjavító növény, végül pedig magja igen keresett exportcikk. Statisztikai adatokkal bizo­nyítható, hogy a háború előtti időkben a pillangós takar- mánymagvak kivitelében sok­szor a bíborhere vitte a veze­tő szerépet megelőzve a lucer­nát és lóherét. Népgazdasági szempontból nagy kár lenne, sok értékes valutától esne el országunk, ha nem tudnánk bíbormagot exportálni. Ezen­kívül pedig hazai vetőmag- szükségletünket is fedeznünk kelL Nagymértékű bibormag-kivi- telünk ijesztő módon csökkent a felszabadulás utáni években. Az idén az említett országos méretű elemi csapás következ­tében a legalacsonyabbra fog e szám leesni. E jelenség okát abban találjuk, hogy a nagy­üzemi gazdaságokban az utób­bi években a bíborhere vetését, agrotechnikáját és betakarítá­sát nem végezték kellő gondos­sággal, a termésátlagok tehát alacsonyabbak maradtak, így a gazdaságok irányítóit nem sokat kell tennie az őszi vető­magszükséglet kielégítéséért. E célból kutassák fel az elmúlt évről megmaradt vetőmagot is (nem baj, ha csíraképessége az előírtnál valamivel gyengébb lesz), és mindenáron meg kell tartani magfogásra azokat a vetésterületeket, amelyek meg­maradtak. Igen fontos volna külön figyelemmel lenni az ál­lamilag elismert lovászpatonai A nemesvidi Alkotmány Tsz-ben nem etetik fel a 40 hold bí­borherét, hanem meghagyják magnak. Hogy tiszta legyen a mag, lekaszáljt a bíborherében lévő vadrepcét és a rozsot. buzdították e növény nagyobb mértékű szaporítására. Megfe­lelő talajelőkészítéssel — bősé­ges foszfor- és káli-műtrágya- adagok használatával — igen gondosan kell majd az ősszel a talajt a bíborhere számára elő­készíteni. A vetőmag megtaka­rítása és az állomány tisztán­tartása érdekében csak 35—40 cm-es ritka sortávolságra aján­latos vetni. Ezzel az eljárással a megmaradt bíbormagot gyor­san elszaporíthatjuk. Kövessünk el minden tőlünk telhetőt, hogy az ősszel minél több mag álljon a bíborterme­lő dunántúli megyék rendelke­zésére. A háború előtt és fel- szabadulásunk után egyaránt számottevő területen termel­tettek bíborherét Somogy me­gyében. Így Vas és Veszprém megye mellett Somogynak is bíborhere-fajta még meglévő vetőmagkészleteire, hogy ezzel az elismert fajtával is ellát­hassuk az országot, mert saj­nos a nemesítenél csak igen kis tartalékok maradtak. Eleve kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely a bíbormaghiány gondját be­hozatallal kívánná megoldani. A Lovászpatonai Növényne­mesítő Telepen több éven át kísérleteztünk különböző kül­földi bíborhere-fajtákkál. Ezek, bár zordabb vidékről származ­tak, mégis sokkal nehezebben teleltek, át a hótakaró alatt a mi viszonyaink között, mint a hazaiak. Részünkre tehát csak a hazai származású bíborhere jelent értéket, ezt kell tehát mindenáron megmenteni. Horn Miklós, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. »Megalapoztuk Együtt vannak az állatok; nak használták ezt az épületet, munkaerőt takarít meg. A má- — Ha ez nem volna, nagyon s most?... Modem fűrészelő- sik sarokban rendre összera­sokba kerülne az építkezés. gép húzódik az egyik oldalá- Málovics Ferenc fűrészeiének . , , ,. a hangjában eggyéolvad az mellette sinPar>. rapta két öröm, az elégedettség, a büsz- fsból ácsolt kocsi. Málovics bá- keség érzése, ahogy kiejti eze- esi maga készítette, hogy egy­A szövetkezet fűrésztelepén. két a szavakat és körülnéz. A részt megkönnyítse a munkát, rossz megfigyelőnek, az utcán ne kelljen tartani a nehéz fa­vagy az udvaron a maga gond- törzseket, másrészt az elmés ja után sietőnek talán semmit szerkezet pótolja az embert, sem jelent ez a körülnézés, semmit sem jelent, amit itt lát, de a somogysámsoni November 7. Termelőszövetkezet boldogu­lásának legalább harmadrészét itt látja biztosítva. Itt válnak az építkezésekhez használható­vá az ormótlanul nagy, durva fatörzsek, a fűrész vasfogai itt szedik szét őket deszkákra, ge­rendákra, lécekre, hogy dolgos kezek épületet ácsoljanak belő­lük — S mindent saját erőből — toldja meg a gondolatot az el­nök, Kelemen Ferenc. — Kap­tunk egy erdőrészt, kitermel­tük, és fel is dolgoztuk. Ez itt még megmunkálásra vár. Egy évvel ezelőtt még pajtá­kott deszkák, ráírva: disznóól. — Igen, ez már a majorba lesz — mutat rá az elnök. — Ott készül majd a hizlalda és a fiaztató. Ez a két építkezés van még hátra az idei tervből. Az anyag megvan, s most arra várunk, hogy jóváhagyják az építési tervet, és megkezdhes­sük a munkát. Mire leellenek a kócák, akkorra ezeknek is ké­szen kell lenniük. Meg is lesz, ez biztos! — teszi hozzá nyoma­tékosan. És eddig? Eddig mi készült el? Hogy tudták megcsinálni, hogy már együtt vannak a fia­tal szövetkezét állatai? Míg járjuk az istállókat, mindenre feleletet kapunk. Somogysámsonban az alaku­lás után valóban azt tartották a legfontosabbnak, hogy minél előbb összevigyék az állatokat, de úgy, hógy ez ne okozzon nagy költségét az induló nagy­üzemi gazdaságnak, s amit csi­nálnak, az megfeleljen a köve­telményeknek. Varga János és Kovács László beszerelik az istálló ajtaját. Bonyodalmas kocafürösztés Kérdésekre válaszolunk Gál József, Somogyudvar- hely. Apósa nem kaphat ház­táji földet, mivel közös háztar­tásban élnek. * * * Kálmán Árpád, Nagyszaká­csi. A szövetkezet belügye, hogy a bevitt gyümölcsös után mekkora földjáradékot fizet. A 19/1959. FM számú rendelet azt mondja ki, hogy a termő gyü­mölcsösért a szövetkezet ma­gasabb aranykoronát számít­hat. Kártalanítást vagy egyéb juttatást nem írnak elő a ren­delkezések. * * • Török László, Kaposvár. A látrányi Alkotmány Tsz keze­lésébe került 2280 négyszögöl területért csereingatlan illeti meg. Mivel sem a községi, sem a fonyódi járási szervek nem intézkedtek, ezért kérésünkre a megyei mezőgazdasági osztály földbirtokrendezési csoportja a napokban megvizsgálja az ügyet a helyszínen, és gondos­kodik arról, hogy érvényre jussanak a hivatalos rendelke­zések. Választ az utóbbi szerv­től fog kapni. ' * * * Sekoli János, Polány. A munkaképtelenségi vagy öreg­ségi járadékot csak a jogosult­ság megállapítása után folyó­sítja az Országos Nyugdíjinté­zet. Ha a szövetkezet vezetősé­ge felterjesztette kérelmét, ak­kor — mivel levelében közölt adatai alapján jogosult a jára­dékra — megkapja visszame­nőleg is a havi 260 forintot. * * * “Nyugdíjas« jeligére. Helyte­lenül döntött a közgyűlés. A vonatkozó törvényerejű rende­let ugyanis kimondja, hogy 800 négyszögölnél kisebb területű nem lehet a háztáji föld. Ez a rendelkezés a szövetkezeti nyugdíjasok és az öregségi vagy munkaképtelenségi jára­dékban részesülő tsz-tagok csa­ládjára is érvényes. A bonyodalmak nem a gyógymód alkalmazásában, hanem az elhatározásban és végrehajtásában mutatkoztak Örtiloson. Az történt ugyanis, hogy a Szorgalom Termelőszö­vetkezet kocasüldőket vásá­rolt. Később megállapította a körállatorvos, hogy rühessé ■ get kapott néhány koca. Ez a baj nem tartozik a bejelen­tendő sertésbetegségek közé. .4 csurgói járás főállatorvosa megtekintette az állományt, s azt is megmondta, hogy mi a rühesség ellenszere. Ám a ko­cafürösztés ezután is váratott magára. Az őHilosi problémát szár­nyára vette a hír, s a megyei mezőgazdasági osztály szik­emberei is kiszálltak a hely­színre. Oda rendelték a járá­si föállatorvost, főállattenyész­tőt és a mezőgazdasági osz­A termelőszövetkezetek ház­táji gazdaságaiban tartott szarvasmarhák számára igye­keztek mindenütt legelőt biz­tosítani. A memyei Március 15. Ter­melőszövetkezet tagjainak ház­táji gazdaságában 240 tehén és növendékállat van. A vezető­ség ezek legeltetését a határ­ban teljesen különálló terüle­ten, mintegy 140 holdon tette lehetővé. Előzetesen gondos­kodtak arról is, hogy a közös állatáiUomány részére fenntar­tott legelőn és a háztáji legelőn Egy bika van nálunk Ádán- don, a Rákóczi Termelőszövet­kezetben. Az állatot gondozó­ja, Kiss János minden reggel kivezeti a vályúhoz itatni. Ita­tás közben már kétszer rátört a bika, de mind a kétszer sike­rült védett helyre menekülnie. Május 1-én újra elszabadult az állat és beszaladt a faluba. Egy órai hajsza után sikerült az is­tálló udvarába terelni. Mintegy tályvezetöt, akik magukkal vitték a kocafüriSsztéshez szükséges kellékeket. Ekkor derült fény a huzavona okára. A szövetkezet elnökhelyettese ugyanis kibökte, hogy nem tud az állatorvosok szaktana- vsának érvényt szerezni, mert nincs az a tsz-tag, aki mun­kaegység jóváírása ellenében vállalkozna a kocafürösztésre. Pénz kell, akkor rendbe jön minden. Erre az egyik kiküldött be­lenyúlt -a zsebébe, és két ro­pogós százast adott át az el­nökhelyettesnek. így aztán megtörtént a kocafürösztés Űrtiloson. Reméljük, a szövetkezet tag-k jai nem várjak fém a járás, sem a megye tevékeny közre­működését ahhoz, hogy rend­szeresen száraz almot rakja­nak a kocák óljába.. . Háztáji állatok részre is jeföitek ki legesei Vigyék el a goromba bikát egy időben végezzék el a szük­séges ápolási és karbantartási munkákat. Az egész legelőterü­letet műtrágyázták, gyomtala- nították, a kutakat és behajtó utakat rendbehozták. Egy hét óta kijárnak a háztáji tehenek a legelőre, s pásztorról is a szövetkezet gondoskodott. Bé­rét az érdekelt tsz-tagok térí­tik meg. A legeltetésért járó fűbért a szövetkezetnek fize­tik. Hasonlókénpen oldották meg a háztáji tehenek legeltetését más szövetkezeti községben is. 100 ember kerítette köbül az udvart, de senki sem akadt, aki az Istállóba tudta volna hajtani a megvadult állatot. Végül Pollák Lajosnak sikerült elkapni a bika vezető rúdját, s ezzel egy órás küzdelem kezdő­dött az ember és az állat kö­zött. Az egyre jobban megsé­rülő Polláknak én szaladtam a segítségére, s hiába szólítottam az egybegyűlteket, mindössze A közös istállóban. ,, két bátor ember csatlakozott t hozzánk. Végül is nagy nehe- ízen sikerült elérnünk, hogy a \ bika betért az istállóba. i Pollák Lajosnak súlyos az ál­lapota. Az állathoz azóta senki sem mer odamenni, senki sem vállalkozik jártatására. A ta­nács nem tesz semmit az em­lékezetes eset óta, de mi kér­jük az illetékeseket, hozzanak i sürgős döntést: vigyék el a go­# romba bikát szövetkezetünk­$ bői. ' i Kiss József tsz-tag, # Ádánd. Növényvédelmi t t — Mindjárt szamba vettük, mennyi állatunk lesz — magya­rázza az elnök —, ehhez hoz­závettük a várható szaporula­tot is és azt, amit a tagok ajánlottak fel a háztájibóL A szép kis házak mögött majd mindenütt hatalmas paj­ták húzódnak meg, s a kezdés­nél ezek látszottak legalkalma­sabbnak arra, hogy közös férő­helyekké alakítsák át őket. — Igen ám, de azt is akar­tuk — folytatja Kelemen bá­csi —, hogy ne legyenek por­tánként szétszórva az állatok; ahogy lehetett összpontosítot­tunk. Arra törekedtünk, hogy egy helyre kerüljenek a lovak, egymás melletti istállókba a tehenek és így tovább. Feb­ruárban munkához láttunk. Téglát vettünk hitelből, a töb­bit, a faanyagot, azt már tud­ja, saját erőből teremtettük elő. Mit mondjak még? Itt tartunk most. A pajták oldalait befalazták, faanyagból padlást készítettek, tehát a téliesítésre sincs gond. Néhol most végzik az utolsó a simításokat, az egyik istálló- dául már benn vannak enek, de fent csak geren­dák szelik keresztbe a légteret, a deszkák még hiányzanak. Ügy gondoljuk, ez a kis szép­séghiba nem zavarja az állato­kat — mondja nevetve az el­nök —, amikor kimennek a le­gelőre, akkor nyugodtan tu­dunk dolgozni... Együtt vannak az állatok So-f ,, , , . , , , ... mogysámsonban, s az már kü-^desével nagyobb tömegű I Megyénkben megjelent a ré- \pabolha és a lenbolha. Az ' utóbbi a lenvetéseket teljesen tönkreteheti, ha nem védeke­zzünk ellene idejében. Mindket- ítő ellen holdanként 10—15 kg , 10 százalékos DDT-porral véde- [ kezzünk. A legveszedelmesebb répa­kártevő, a répabarkó ellen is védekeznünk kell, mert fejlő­lön fejezetet érdemelne, hogy £ levelet fogyaszt, s példamutató a gazdaság egyéb munkája is. Mi akarunk: a növény nem győzi pótolni pusztuló le­veleit. Holdanként 10 kg Wo- , - M‘ akarunk: egyszerűen 1 fatox növényvédőszert kell ki­es röviden kifejezve: akarunk! i . . . . , , ., , ,- Kelemen Ferenc elnök hang- JPorozni az óvintézkedése* leg- ja határozottan cseng. — Azt i szigorúbb megtartásával. akarjuk, hogy mindnyájan bol- J A kukoricamoly fertőzés doguljunk. A saját erő? Az isj . ... , , „ * ezt célozza, hiszen tudjuk, hogy ialapjat kepezo ^koncaszar mennyit jelent nekünk az ígyiso^ helyen még mindig a föl­megérdemelt hitelelengedés! jdeken van. Mivel megyeszerte Ez persze csak az egyik szem- j 40 százalékos moly fertőzésre SA«. Ä"1!“ ‘ állatok. S higgye el, ez nagy)A11°más felhívja a termelőket, fhogy május 15-ig okvetlen Vörös Márta f égessék el a kukoricaszárat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom