Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

15 esztendeje szabadult fel a német nép a fasizmus igája alól Tizenöt év a nemzet és a béke szolgálatában BESZÉDES SZAMOK az NDK 7 éves tervéből Berlinnek a szovjet had­sereg által történt felszabadu­lásával 1945. május 8-án be­következett a hitleri fasizmus teljes összeomlása és Német­ország feltétel nélküli kapitu­lációja. Véget ért a német tör­ténelem legsötétebb korszaka. A hitlerellenes koalíció győ­zelmével megnyílt a német nép előtt egy új, demokratikus Németország felépítésének biz­tató távlata. Két világháború szörnyűségei után teljes volt az egyetértés abban, hogy gyö­kerestül ki kell irtani a né­met imperializmust, militariz- must és a fasizmust, meg kell törni a monopoltőke hatalmát, valóban demokratikus rendet és új, békeszerető államot kell teremteni. Ennek megvalósí­tása a német nép nemzeti tö­rekvéseinek, az évszázadok óta folytatott szociális harcok: a 16. századi parasztháború, az 1848-as forradalom, a német munkásosztály több mint egy évszázada folytatott politikai és szakszervezeti harcai köve­telményeinek beteljesülését je­lentette. Ezekért a célokért a német nép antifasiszta, de­mokratikus erői is sok áldozat­tal járó harcot folytattak a fa­sizmus és a háború ellen. A győztes hatalmak 1945. augusztus 2-i Potsdami Egyez­ménye megteremtette a kedve­ző feltételeket a német nép e nemzeti és politikai követelé­seinek megvalósításához: Korlátozott megszállási idő alatt számolják fel a német imperializmust, irtsák ki a fasizmust és militarizmust, törjék meg a monopóliumok hatalmát, kössék meg a béke- szerződést egy demokratikus, békeszerető, nemzetileg egye­sített Németországgal, s készít­sék elő felvételét a népek kö­zösségébe — mondja a nem­zetközi jogilag kötelező egyez­mény. Ez példátlan lehetősé­get jelentett Németország alapvető politikai és társadal­mi megújhodásához. Ezt a döntő fordulatot azonban a né­met történelemben csupán Né­metország egyik részében vit­ték végbe. Az akkori szovjet övezetben a Potsdami Egyez­mény határozatait pontosan végrehajtották. A lakosság eredményesen élt a demokra­tikus megújhodáshoz nyújtott lehetőségekkel. Ezzel szemben a három nyugati megszállási övezetben újra hatalomra se­gítették a militarizmus és' fa­sizmus reakciós erőit, vissza­állították az amerikai mono­poltőkével szövetkezett nyugat­német tőkések hatalmi pozí­cióit. Németország egységének helyreállítása helyett külön nyugati államot terveztek, hogy azt bevonják az agresz- szív amerikai katonai szövet­ségbe. Az európai biztonság helyett, amelyet a Potsdami Egyezmény szerint egy békés, demokratikus Németország megteremtésével létre kellett volna hozni, helyreállították és még fokozták is azoknak az erőknek a hatalmát Nyu- gat-Németországban, amelyek már két világháborút készítet­tek elő és robbantottak ki, s Németország kettészakításával, Európa két részre osztásával a NATO által létrehozták egy új világháború veszélyes tűz­fészkét. A szovjet megszállási övezet­ben végbement fejlődés törté­nelmi példája annak, miként épített fel a nép akaratereje romokból és törmelékekből egy üj államot, hogyan teremtette meg abban új társadalmi rendjét. A magasabbrendű gazdasági és társadalmi rend döntő alapjait már a fasizmus alóli felszabadulást követő el­ső hónapokban lerakták. A szovjet katonai igazgatás rtégy antifasiszta párt működésének engedélyezésével már 1945. június 10-én utat nyitott a nép demokratikus önsegélyezésé- aek. Ezek a pártok antifasisz­ta tömböt alakítottak, amelyen belül a felelős vezető a szám­szerű túlsúlyban levő és a ha­ladást legjobban sürgető erő: a két munkáspárt, a Kommu­nista és a Szociáldemokrata Párt Német Szocialista Egység­párttá egyesülése és egységes szakszervezetek megteremtése révén egyesített munkásosztály volt. A munkásosztály a dolgozó parasztsággal és értelmiséggel szövetségben gyors ütemben mégteremtette az igazi demok­rácia, a nép uralmának gazda­sági és politikai feltételeit. A Német Kommunista Párt 1945. június 11-i akcióprogramja ki­tűzte a jelszót a hitleri rend­szer és a náci párt maradvá­nyainak kiirtására, a demok­ratikus szabadságjogok biztosí­tására, az aktív nácik és a há­borús bűnösök vagyonának ki­sajátítására, az üzemek át­adására a nép tulajdonába, a nagy földbirtokosok földjének a parasztok közötti felosztására. Ennek megfelelően megvaló­sult a földreform. A népszava­zás alapján a konszerntulaj­donosok, iparbárók, bankárok uralmát felváltotta a gazdaság államosított szektora, a kapita­lista gazdaság anarchikus kon- kurrenciáját a tervgazdálkodás. A nagy iskolareform megnyi­totta a főiskolák, egyetemek kapuit a munkások és. parasz­tok gyermekei számára. Meg­teremtették a demokratikus törvényességet, az egységes társadalombiztosítást. 1946 ok­tóberében már járási és tarto­mányi gyűlési választásokra kerülhetett sor, s a megválasz­tott képviselők megválasztották a tartományi kormányokat, és elfogadták az alkotmányokat. Amikor 1947-ben nyil­vánvalóvá váltak az amerikai imperialisták törekvései Né­metország tartós szétszakítá­sára külön nyugatnémet ál­lam létrehozásával —, akkor a Német Szocialista Egy­ségpárt népszavazást köve­telt egész Németországban Né­metország egyesítése, egy ösz- német igazgatás azonnali beik­tatása és egy központi kor­mány lehető leggyorsabb lét­rehozása mellett. Széles tö­megmozgalom bontakozott ki, amely 1948 márciusában a Né­met Népi Tanács megválasztá­sához vezetett. A nyugati meg­szálló hatalmak azonban a kü­lön nyugatnémet pénznem be­vezetésével és egy páriámén tá- lis tanács beiktatásával bevé­gezték Németország kettésza- kítását: 1949. szeptember 7-én kikiáltották a külön nyugat­német államot. Ez szükségsze­rűen oda vezetett, hogy a kele­ti övezetben a Népi Tanácsot átalakították ideiglenes Népi Kamarává, s kikiáltották a Német Demokratikus Köztár­saságot. Az első német munkás-pa­raszt állam fennállásának vi­szonylag még rövid ideje alatt nagyszerű eredményeket ért el. Az ínség és a romok, a káosz és éhezés korszakából szédüle­tes gyorsasággal fejlődött olyan állammá, amely ma az ipari termelés tekintetében az ötödik helyet foglalja el euró- pában. A vegyiipar területén, főlég a plasztikai anyagok és szintetikus rostok terén veze­tő szerepet játszik a világon. Az acélipar termelése tíz év alátt megtízszereződött. Hajó­gyáraiban 10 000 tonnás moto­ros teherhajók épülnek. 1957 végén Drezda közelében üzem­be helyezték az első német atomreaktort, 1958-ban az NDK első ciklotronját. A Ber­lin közelében épülő atomerő­mű 1961-ben szolgáltatja az első áramot. Az NDK területén vannak Európa legnagyobb uránlelőhelyei, ez a szocialista tábor valamennyi állama szá­mára szilárd alapot biztosít az atomenergia békés célokra va­ló felhasználásához. Mezőgaz­daságában befejeződött a nagy fordulat, a parasztok áttérése a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodásra. Kulturális forra­dalma ugyancsak jelentős eredményeket hozott. A fel­sőbb iskolák tanulóinak 60 százaléka munkás- vagy pa­rasztszármazású, 90 százaléka részesül ösztöndíjban. Ezernél több diákja tanul külföldön, ugyanakkor 1600 külföldi diák tanul az NDK 46 egyetemén, főiskoláján. Az NDK-nak ma már 13 állammal van diplomáciai kapcsolata, 180 nemzetközi szervezetben vesz tevékenyen részt, s 400 nemzetközi keres­kedelmi szerződés keretében folytat — nem utolsósorban a lipcsei vásárok hatására — ro­hamosan növekvő árucsere­forgalmat. Sok gyártmányával világviszonylatban is vezető helyen áll. Tekintélyét az is növeli, hogy az első német munkás-paraszt állam megala­kulásának első pillanatától kezdve következetesen kiállt a béke mellett, továbbá az a segítség, amelyet a még gyar­mati sorban szenvedő népek­nek, valamint a fiatal ázsiai és afrikai nemzeti államoknak nyújt Hét év alatt 750 000 új lakás A második világháború alatt a mai Német Demokratikus Köztársaság területén kb. 620 000 lakás teljesen elpusztult, to­vábbi 200’ 000 pedig súlyosan megsérült. A lakásínség rop­pant nagy volt. 1957 december végéig kb, 414 000 lakást épí­tettek fel újonnan, illetve állí­tottak helyre. 1952-ig a helyre- állítás, 1953-tól az új lakások építése állt az előtérben. Az 1958-ban kezdődött hétéves terv 1965-ig 750 000 lakás átadását irányozza elő — ebből 691 000 újonnan ékített lakás, 81000 pedig át- és kiépítéssel nyert lakás lesz. Kelet-Berlinben a hétéves terv időszaka alatt 77 000 új lakást építenek. 65 százalékkal növekszik a reálbér A hétéves terv az NDK mun­kásai reálbérének 60—65 szá­zalékos fokozását irányozza elő. Ezt egyrészt a bérek eme­lésével, másrészt az árak to­vábbi csökkentésével érik el. Az öregségi járadékot fokoza­tosan 50—55 százalékkal növe­lik. 1959-ben átlag 10 márká­val emelték az öregségi járadé­kokat. 11 000 új orvos 1965-ig Az egészségügyi személyzet számát és szakmai színvonalát tovább emelik. 1958-tól 1965-ig az NDK-ban több mint 11000 orvos fejezi be tanulmányait, és kezdi meg 30 000 szakiskolát végzett ápolónővel, csecsemő­gondozónővel és orvostudomá­nyi-technikai asszisztenssel együtt munkáját az állami egészségügy területén. Üj poli- klinikák és rendelőintézetek építésén túlmenően 13 000-rel fo­kozzák a kórházi ágyak szá­mát, úgyhogy 1965-ben 10 000 la­kosra számítva több mint 120 kórházi ágy áll rendelkezésre. Lakóházépítés előre gyártott nagyelemekkel. Szerető gondoskodás az idősekről Tavaly nyílt meg Lipcsében a »Martin Andersen Nexő« In­tézet — az NDK legnagyobb szociális otthona öregek szá­mára. Ebben a korszerűen be­rendezett épületkomplexum­ban 1160 idős ember pihen gondtalanul és kellemesen éle­te alkonyán. Az NDK kormá­nya 5,6 millió márkát bocsá­tott rendelkezésre az intézet építéséhez. Ez csak egyike az utóbbi években készült szép ottho­noknak. Így például 1959 de­cemberében Klausaban nyílt meg egy otthon egyedül álló idős emberek részére. Itt 114-en találtak kellemes ott­honra. Központi fűtéses, egy­ágyas szobák, amelyeket a la­kók még egyéni ízlésüknek megfelelően térítőkkel, kis párnákkal stb. kicsinosíthat­nak, tágas társalgó, rádió, tele­vízió, könyvtár, bőséges, vál­tozatos koszt, gondos orvosi kezelés — nem csoda, hogy a lakók jól érzik magukat ugyanúgy, mint a többi otthon lakói is. A kormány nagy ösz- szegeket biztosít arra, hogy az egyedül álló idős emberek munkás életük alkonyán is ré­szesülhessenek a szocializmus vívmányaiból. „HA CL ARÁNK LÁTHATNÁ... Hányszor mondják ezt idő­sebb nők a Német Demokra­tikus Köztársaságban! Igen, ha Clara Zetkin, a nemzetközi nőmozgalom lómglelkű harco­sa láthatná, hogy az, amiért »Gleichheit« (Egyenlőség) cí­mű lapjában, szám.talan hazai és külföldi találkozón oly áll­hatatosan síkraszállt: a nők egyenjogúsága az első német munkás-paraszt államban már rég megvalósult. Ha láthatná, hogy a . nők egyenlő munkáért a férfiaké­val egyenlő bért kapnak, hogy a nők tízezrei vesznek aktívan részt a szocializmus építésé­ben mint brigádvezetők, mes­terek, mérnökök, részleg- és üzemvezetők, mint polgármes­terek, orvosok, főorvosok. Láthatná, hogy a Népi Ka­marában a nép 466 képviselő­je közül 114 nő, hogy 649 asz- szony és leány a kerületi ta­nácsok, 2429 a körzeti taná­csok, 25 109 a városi és közsé­gi népképviseletek tagja. 859 női polgármester van az NDK- ban, A bírák 26,8 százaléka, az államügyészek 23,3 százaléka nő. Az igazságügyminiszter nő. 1958 végéig, az ötéves terv befejeztéig 101 764 nőt tűntet­tek ki az »ötéves terv élmun­kása« kitüntetéssel, 358-an kapták meg az »érdemes él­munkás«, 22-en a »Munka f!o- se-< kitüntetést s öten a »Mun­ka Zászlaja« érdemrendet. Az NDK-ban jelenleg 15 400 nőbizottság működik összesen kb. 85 000 taggal. Az 1959. évi szakszervezeti választások óta 314 065 nő dolgozik mint szak- szervezeti funkcionárius. 185 nő kapta meg eddig a Szabad Német Szakszervezetek Szövet­ségének legmagasabb kitünte­tését, a Fritz Heckert-érmet. Az NDK-ban az összes foglal­koztatottak 43,5 százaléka nő. A szocialista iparban dolgozó nők 19 százaléka már szak­munkás. A nők tehát hatéko­nyan közreműködtek az eddi­gi eredmények kivívásában, s ugyanolyan lendülettel segítik az új élet kialakulását, s még gazdagabb jövő megteremtését. A munkás-paraszt állam nagy összegeket fordít a nők életének további könnyítésére. 1959-ben 4380 önkiszolgáló és 6268 részben önkiszolgálásra berendezett bolt és étterem volt az NDK-ban. 1965-ben a nők már az élelmiszer 80 és az iparcikkek 50 százalékát vásá­rolhatják önkiszolgáló boltok­ban és éttermekben. Ezenkívül jelentősen kibővítik a készétel­szolgáltatás rendszerét, hogy még több háztartás kaphassa házhoz szállítva a változatos étlap alapján megrendelt ebé­det, vacsorát. Torrábbi nagy állami moso­dák épülnek. 1958-ban az NDK- ban 7551 óvoda volt 365 096 fé­rőhellyel 3—6 évesek számára. 1965-ig 130 000 új férőhelyet teremtenek, úgyhogy minden ezer gyermek közül 608-nak jut hely óvodában. Az iskolai nap­közi otthonok férőhelyeinek számát 326 000-rel növelik 1965-ig. Ezekben 6—14 évesek részesülnek gondos ellátásban, kapnak segítséget a tanulás­hoz. Igen, ha Clara mindezt lát­ná, hogy örülne a szíve! S hogy elszorulna a szive, ha lát­ná, hogy kettészakított hazájá­nak másik részében a nők még mindig lényegesen kevesebbet kapnak azonos munkáért, mint a férfiak, így például az élelmiszeriparban a férfiak át­lagos bruttó órabére 2,33 már­ka, a nőké csak 1,45 márka. A szövetségi gyűlés 515 képvise­lője közül csak 48 nő, a bírák közül mindössze 2,5 százalék a nő. S így lehetne sorolni to­vább. Egy ország — két világ, s a ’övő azé, amelynek építésében a felszabadult, egyenjogú nők is erőteljesen közreműködnek. A burgonyakombájn egy műszakban két hektár földről szedi ki a burgonyát, g a mellette futó teherautóba önti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom