Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1960. május 8.­Befejezte eléséi a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Leonyid Brezsnyev a Legfelső Tanács Elnökségének új elnöke •• NEMZETKÖZI SzE iiWLE I Nap erősebb a fellegeknél Az ideit úgy létezik, világszerte késve köszönt be a tavasz. Minduntalan fagyos sze­lek, sőt elszórt hóviharok késleltetik végleges diadalmas bevonulását. A 70. május elsejét is túlnyomórészt borús időben, esővel terhes fel- legek alatt ünnepelték a legtöbb országban, de ez korántsem hűtötte le az ünneplők lelkes hangulatát. Azokból a jelentésekből, amelyek beszámoltak a világszerte megtartott ünnep­ségekről, impozáns kép bontakozott ki arról, hogy a népek mindenütt milyen türelmetlenül várják az igazi tavaszt, amely a politikai hori­zontról is örökre száműzi rrtajd a hidegháború zord éghajlatát visszacsempészni készülő ko­nok fellegeket. Mert bármennyire enyhült is az emlékezetes Camp David-i találkozó óta a politikai légkör, bármennyire visszaszorultak is a hidegháború viharfelhői, azért még mindig ott leselkednek a láthatár szélén, hogy egy alkalmas pillanat­ban előretörve ismét birtokukba vegyék az eget, és pusztító vihart, jégesőt zúdítsanak a nemzetközi együttműködés kibontakozó palán­táira. A csúcstalálkozó közeledtével mondhatni megkétszereződtek azok az erőfeszítések, ame­lyek meg akarják akadályozni vagy legalábbis el akarják odázni a népek tavaszának bekö­szöntését. Egyrészt nyílt provokációkkal akar­ják megmérgezni a nemzetközi légkört, mint például a szovjet légitér ismételt durva meg­sértésével, másrészt merev pozíció elfoglalá­sával eleve le akarják szűkíteni a csúcsérte­kezleten részt vevő államférfiak manőverezési területét arra számítva, hogy így meddővé te­hetik a csúcsértekezlet egész munkáját. Ez a törekvés nyomta rá bélyegét a NATO miniszteri tanácsának e hét elején Isztanbul- ban tartott ülésszakára is. A záróközlemény­ből kitűnik, hogy Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszternek sikerült rávennie a NATO- tanácsot egy olyan nyilatkozat elfogadására, mely lényegében szolidaritást vállal a bonni kormánykörökkel a nyugatnémet militarizmus agresszív megnyilatkozásainak védelmében, ugyanakkor a NATO a német kérdésben, első­sorban pedig Berlin kérdésében ismét komp­romisszumot nem tűrő, merev álláspontra he­lyezkedik. E merev állásfoglalás annál ke­vésbé időszérű, mert már számos reálisan gondolkodó nyugati politikus és publicista is felismerte annak a követelménynek a helyes­ségét, melyet Walter bippmann a New York Herald Tribune-ban úgy fogalmazott meg, hogy »Nyugat-Berlinnek új státust kell adni«, mert helyzete »Kelet-Németország kellős kö­zepén furcsa, reménytelen és rendellenes«. Az amerikai publicista épp ezért úgy érvel, hogy a csúcson meg kell majd egyezni az új státus kérdésében. De még az isztanbuli értekezleten is hallatszottak hasonló józan hangok, így pél­dául Couve de Murville francia külügyminisz­ter kijelentette: »A Nyugatnak nincs mit nyer­nie a hidegháború folytatódásával vagy kiéle­ződésével. Az együttélés gondolata nem dokt­rína, hanem tényleges helyzet.« Úgy látszik azonban, hogy a francia külügyminiszter és kollégái megtorpantak ennek a megállapításá­nál, és nem vonták le a helyes következtetést. A tanácskozásukról kiadott záróközlemény ugyanis mind a leszerelés problémájában, mind Németország és Berlin kérdésében csak a korábbi elkoptatott frázisokat pufogtatja, így például ismét mereven elutasítja a nyu­gat-berlini helyzet normalizálásának minden gondolatát azt állítva, hogy csak a nyugati csapatok további berlini jelenléte »biztosít­hatja Nyugat-Berlin lakóinak szabadságát«. E fennkölt szavak azonban kissé ironikusan hangzanak éppen Isztanbulban, ahol tankokat vonultattak fel a szabadságot követelő tünte­tők ellen. Az AFP, a francia félhivatalos hír- szolgálati iroda rá is tapint e helyzet fonák voltára, amikor egyik kommentárjában meg­állapítja, hogy a NATO-külügyminiszlerek • szuronyok árnyékában ültek össze, hogy a szabadság és a demokrácia védelméről tanács­kozzanak«. A csúcsértekezletet azonban — nagy szerencséjére a demokrácia és a haladás ügyének — nemcsak Isztanbulban készítik elő, .anem Moszkvában is. Éppen ezért előzte meg olyan nagy nemzetközi várakozás a Legfelső .'anács ülésszakát, amely csütörtökön nyílt meg a Kremlben. A várakozás indokolt is .olt, mert az ülésszak ismét meggyőzően példázta az épülő kommunizmus országának békasze­rető politikáját. A napirenden szereplő kérdé­sek — a dolgozók által fizetett adók megszün­tetése, a rövidített munkaidőre való áttérésnek még idén való befejezése — arról tanúskod­nak, hogy a Szovjetunió hatalmas erejét, sőt erőfölényét teljes egészében a békés építő- munka szolgálatába kívánja állítani. Ezért tö­rekszik őszintén és minden hátsó gondolat nélkül a vitás kérdések mielőbbi megoldásá­ra, a teljes és általános leszerelésre, amely egy csapásra megváltoztatná a nemzetközi légkört, s a biztonság'és a jólét sohasem sej­tett távlatait nyitná meg az egész emberiség előtt. Ugyanakkor a Szovjetunió mérhetetlen ere­jének tudatában sem hagyhatja figyelmen kí­vül azokat a jeleket, amelyek arról tanú. kod­nak, hogy a Nyugat egyes vezető körei nem a kölcsönös megegyezés őszinte szándékával készülődnek a csúcstalálkozóra. Ezért emelte fel figyelmeztető szavát Hruscsov elvtárs a Legfelső Tanács ülésén: “A Szovjetuniónak módjában áll visszavágni mindazoknak, akik nyomásukkal az agresszornak kedvező megol­dást akarnak elérni.« A szovjet kormányfő hozzáfűzte: Az amerikai repülőgép határsér­tését olyan kísérletnek tekinti, amelynek cél­ja az idegek feszítése, s amely arra irányul, hogy a Szovjetuniót visszavessék a hideghá­borús állapotba. A szovjet külpolitika félreérthetetlen célja azonban éppen az, hogy mindörökre felszá­molják ezeket a hidegháborús állapotokat. Az a nyugodt és határozott hang, amellyel a szovjet kormányfő visszautasította a nemzet­közi légkör megrontására irányuló kísérlete­ket, azt mutatja, hogy az »idegfeszítő« provo­kációk kiagyalóinak ismét csalódniuk kell szá­mításaikban. A Szovjetunió a hidegháború helyett továbbra is. békés, versengésre szólítja. fel a kapitalista világot. »A Szovjetunió tiszta szívvel, jó szándékokkal készül a párizsi csúcstalálkozóra, és minden erejét latbaveti, hogy kölcsönösen elfogadható megegyezést ér­jen el« — jelentette ki N. Sz. Hruscsov a Leg­felső Tanács ülésén. Az az erő pedig, amelyet a Szovjetunió latbavethet, nem lebecsülendő — elismerik ezt az erőviszonyokat reálisan mérlegelő nyugati kommentátorok is, s rámu­tatnak arra: a szovjet miniszterelnök határo­zott szavaival arra figyelmeztette a nyugati világ politikusait, hogy a csúcsértekezletet ne tekintsék üres szócséplési alkalomnak, mert azon pozitív eredményeket kell elérni. Pozitív eredményeket követel a kormányfői találkozótól az a történelmi szükségesség, hogy a nemzetközi biztonság és jólét ragyogó távlatai, melyek immár megcsil­lantak az emberiség előtt, végre-valahára va­lóra váljanak. S az emberiség bízik abban, hogy a szétvert hidegháborús fellegek konok maradványait végleg elűzik majd az égbolt­ról a béke, a jólét, a biztonság áldásos napjá­nak éltető sugarai. Hiszen o Nap erősebb a fellegeknél! Washingtonban aggodalmat keltett az új szovjet légvédelmi fegyver (Folytatás az 1. oldalról.) Szándékosan nem mondot­tuk el legutóbb, hogy a re­pülőgép silótája él, és a gép maradványai itt van­nak. Ha mindent elmon­dottunk volna, az amerikai illetékes szervek más ver­ziókat gondoltak volna ki, hogy megcáfolják a ténye­ket. Hruscsov ezután fényképe­ket, adatokat terjesztett elő a-z amerikai repülőgép provo­kációs tettéről. Elmondotta: az amerikai hivatalos szervek ál­lításai egytől effyig kitalálások. Ezek a szervek azt hitték, hogy a gép megsemmisítésével meghalt a pilóta. A repülő azonban Moszkvában van; ide szállították a megmaradt fel­szerelést is. Hrucsov elmondotta* Az amerikai repülőgép pilótájának neve Francis Harry Powers; 30 éves, 1956-ig az amerikai légi­erő kapitánya volt, ezután a központi felderítő szolgálathoz került. Az amerikai légierőnél fizetése 700 dollár volt, a fel­derítő szolgálatnál viszont már 2500 dollár lett. — így vásárolja meg a töke az emberek életét — mondotta a szovjet kormányfő, majd bejelentette: a gép teljesen megállapított útvonalon halad­va jutott a Szovjetunió terüle­te fölé. Feladata az volt, hogy adatokat gyűjtsön katonai és polgári objektumokról, iparte- 1 epekről. A gép válóban Lockhead.U—2 típusú, nagy magasságokban történő repü­lésre alkalmas, kis sebességű. Az amerikai szervek arra szá­mítottak, hogy a vadászgépek nem érik el a nagy rmgasság- ban repülő gépet. — Ezt a gépet azonban — mondotta Hruscsov — 20 000 méter magasságban lőttek le, és elérték volna, akkor is, ha magasabban repült volna, Hruscsov a szakértőd bizott­ság véleménye alapján beje­lentette: a.gép feladata az volt,, hogy a Pamir-hegységtől ki­indulva a Kóla-félszigetig át­repüljön a Szovjetunió terü­lete felett, fényképeket készít­sen, és adatokat gyűjtsön a szovjet rádiótleahnikai beren­dezésekről. A szükséges beren­dezések maradványai a szov­jet szervek birtokában vannak. Hruscsov megmutatta a re­pülőgép által készített fényké­peket, továbbá a berendezésről készített fényképeket, majd elmondotta: a gépet Szverd­lov&zk térségében lőtték le a szovjet légelhárítás egységei. A repülő vallomása szerint egy Törökországban állomáso­zó különleges egység pilótája. Ez a gép április 29-ig a török­országi Adan repülőteréről a pakisztáni Peshavarba repült- át. Gondosan felkészítették út­jára, és innen indult május el­sején a felderítésre. Végső cél­ja a norvégjai Bude repülőte­re volt. A szovjet kormányfő beje­lentette: a gép megsértette Afganisztán légiterét is. Négy óra hosszat tartózkodott útján. A gépet különleges robbanó berendezéssel szerelték fel, amely akkor lépett volna mű­ködésbe, ha a pilóta katapult berendezés segítségével hagyja el gépét. A Rilóta azonban a gép kabinjának felső ablakán ugrott ki, mert félt attól, hogy a robbanás őt is megsemmisíti. A pilótát az amerikai felde­rítő szervek mérgezett tűvel látták el, hogy élve ne kerül­hessen a szovjet szervek kezé­be. Felszereléséhez hangtalan pisztoly és tőr tartozott. A pilótánál 7500 rubed szovjet valutát, továbbá nagy meny- nviségű francia aranyfrankot Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának szombati ülésén felolvasták Kliment Vorosilov bejelentését, amelyben kéi-te, hogy mentsék fel őt a Legfelső Tanács el­nöki tisztségétől, mivel egész­ségi állapota nem teszi lehető­vé az ezzel kapcsolatos felada­tok ellátásárt. A 79 éves Voro- silov bejelentésének elhangzá­sa után Nyikita Hruscsov mi­niszterelnök, az SZKP első tit­kára Írért szót. Hruscsov a párt Központi Bizottsága nevében indítvá­nyozta, hogy a legfelső Ta­nács adjon helyt Vorosilov ké­résének. Véleményem szerint — folytatta köszönetét kell mondanunk Kliment- Jefremo- vics Vorosilovnak. Sok évig jól dolgozott, pártjának hű fia, egyike volt a párt mégalapítói- nak, és vitézül védelmezte a szovjet hatalmat a polgárhábo­rú arcvonalain. Vorosilov egész munkájával és tevé­kenységével a szovjet népek javát, a kommunista párt vi­rágzását szolgálta. Hruscsov ezután benyújtot­ta a Vorosilov felmentéséről »zóló törvényjavaslatot, java­és más országok valutáját ta­lálták meg. Ezenkívül két aranyórát és hét aranygyűrűt. Ezeknek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy szükség esetén a pilóta felhasználhassa őket. Hruscsov rendkívül kemény szavakkal ítélte el az ilyen manővereket, majd hangsú­lyozta: A Szovjetunió megsem­misítette a kém-gépet. így cse­lekedett volna minden olyan ország, amely valamit is ad magára, és amely rendelkezik a gép megsemmisítéséhez szükséges eszközökkel. A szovjet kormányfő határo­zott hangú figyelmeztetést in­tézett azokhoz az országokhoz, amelyek területüket ilyen provokációk céljaira rendelke­zésre bocsátják. Figyelmeztette őket, hogy ne játszatlak a tűz­zel. Beszédében megbélyegezte az amerikai katonai klikk mister- kedéseit. Hangsúlyozta: lehet­séges, hogy Eisenhower elnök nem tudott erről a provokáció­ról, de ez annál súlyosabbá teszi a helyzetet, mert azt bi­zonyítja, hogy a forrófejű ka­tonai vezetők az elnök tudo­mása nélkül cselekednek. (MTI) solta, hogy adományozzák Vo­rosilovnak a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, a Lenin-rend- del és a Sarló és Kalapács aranyéremmel együtt. Ezután bejelentette, hogy az SZKP Központi Bizottsága Leonyid Brezsnyevet jelöli az elnökség elnökévé. Mint mon­dotta, Brezsnyev kimagasló közéleti személyiség. Az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, és három alka­lommal választották a Legfel­ső Tanács képviselőjévé. A párt Központi Bizottságának meggyőződése, hogy Leonyid Brezsnyev méltó e magas tiszt­ségre. A Legfelső Tanács ezután felmentette Vorosilovot az el­nöki tisztség alól, egyhangúlag elfogadta a Vorosilov magas kitüntetéséről szóló törvény- javaslatot, valamint azt a ja­vaslatot, hogy Leonyid Brezs­nyevet válasszák meg a Leg­felső Tanács Elnökségének elnökévé. Brezsnyev rövid beszédben köszönetét mondott a képvi­selők bizalmáért. Ezzel vége* ért a Legfelső Tanács ülésszaka. (MTI) Elpusztult Skandinávia legnagyobb cukorgyára Kopingebro (AP). Svédor­szág déli részében, Kopingeb- róban pénteken este több rob­banás két munkást megölt, és 8 millió svéd korona kárt oko­zott Skandinávia legnagyobb cukorgyárában. A cukorfinomító két, egyen­ként kilenc emeletes acéltor­nyában a cukorporral telített sűrített levegő eddig kiderít­hetetlen módon tüzet fogott, felrobbant, és szétvetette az épületeket. Mázsás vasbeton­darabok repültek két kilomé­ter távolságra, a gyártelep többi épülete részben romba dőlt, vagy erősen megrongáló­dott, az egész gépberendezés ócskavassá vált. A robbanást követően meggyulladt cukor lángoló lávaként ömlött a gyárudvarra, és két munkás halálát okozta. AAAA AA/U AAAAAA AAAAAAAAAALAAAAA Hirdetésre jelentkezett... Nem keU a múltban kutat­nunk furcsa hirdetések után: elmondunk egyet, amely már a mi időnkben jelent meg. Califomiában verhetetlennek tartották Kerry Voorhist, a Los Angeles-i 12. választókerü­let demokrata párti képviselő­jét. A köztársaságiak nem ren­delkeztek megfelelő ellenjelölt­tel, és ezért a helyi lapokban hirdetéseket tettek közzé, hogy ilyen férfira találjanak. Her­mann Perry bankár látta a hirdetést, és egy fiatal whittie- ri ügyvédet javasolt, aki meg is jelent a Los Angeles-i köz- társasági párti bizottság előtt, majd valóban Los Angeles County 12. választókörzetének köztársasági párti jelöltje lett. A választásokon majdnem nyolcezer szavazattöbbséggel győzött a fiatal ügyvéd - vagy­is Richard Nixon, aki 1952-ben az Egyesült Államok alelnöke lett. Karrierjét egy hirdetés indí­totta el 9», Washington. Az amerikai hatóságok még mindig nem ismerték el, hogy a május el­sejei határsértést amerikai re­pülőgép követte el. Mint az AP és az UPI jelenti, az ame­rikai kormány pénteken jegy­zékben kérte fel a Szovjet­uniót, hogy közölje a ' május elsejei incidensre vonatkozó »összes tényeket«. A jegyzé­ket Thompson, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövete küldönccel továbbította a szovjet külügyminisztérium­ba. Egy másik UPI-jelentés szerint az amerikai külügy­minisztérium pénteken beje­lentette: az amerikai »meteo­rológiai kutató repülőgépek« a jövőben is folytatják repülé­seiket a szovjet határral szom­szédos török területek felett. Vem csekély feltűnést kel­tett Washingtonban az • a szovjet közlés, hogy az amerikai repülőgépet első lövésre, légvédelmi rakétá­val lőtték le. A hadügyminisztérium egyik tisztviselője rámutatott ugv-n, hogy nem derül ki, vajon táv- irányítású rakétáról volt-e szó, a bejelentés mégis »bizonyos ag odalmat« keltett Washing­tonban az amerikai stratégiai légierő helyzetét illetően. Ha ugyanis — írja az UPI tudósí­tója — az oroszok valóban merőben új légvédelmi fegy­vert állítottak elő, akkor ez nagyban csökkenti a nyugati »stratégiai légierő« atomfegy­verek szállítására allcalmas nehézbombázóinak értékét. Pénteken egyébként Was­hingtonban az újságírók ala­posan felfújták Eisenhowernek egy nem egészen világos meg­jegyzését. Az amerikai elnök egy ipari kiállítás megtekinté­se közben pavilonról pavilon­ra járt, és elbeszélgetett né­hány szakszervezeti elnökkel. Útközben megállt egy pompás Tokió (MTI). A Tokiótól dél­re fekvő Jokoszuka japán ki­kötővárosban szombaton a ko­ra hajnali órákban több erős robbanás rázta meg a lőszer­gyár raktártelepének lakott környékét. A robbanás ereje romba kivitelű luxus-motorcsónak­nál, és Meany-hez fordulva ki­jelentette: »Erről jut eszembe, ilyen csónakot viszek aján­dékba Hruscsovnak, ha a Szovjetunióba utazom.« Ez a »ha« elindította a ta­lálgatások lavináját. Az AP- hírügvnökség sietett hivatalos nyilatkozatként feltüntetni Eisenhower félmondatát, és azt állította, hogy az elnök a látogatás lemondására célzott. A találgatásokat Hagerty, az elnök sajtótitkára némileg el­oszlatta. Kijelentette, az elnök terveiben nem történt semmi­féle változás. Eisenhower az előzetes terv szerint május 16-án a párizsi csúcsértekezle­ten lesz, és június 10-én utazik a Szovjetunióba. (MTI) döntött 25 'környező lakóházat. A rendőrség megállapította, hogy á telepen sok lószert és a becslések szerint hat tonna dinamitot tároltak. A szeren­csétlenségnejt eddig 5 halottja és 106 sebesiiltje van. Magyar államférfiak üdvöztftávirata a szovjet államférfiakhoz a fasizmus felett aratott győzelem 15. évfordulója alkalmából LEONYID ILJICS BREZSNYEV elvtársnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV clvtársnak,- a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győze­lem 15. évfordulója alkalmából, a győzelem napján kérjük, fogadják szívből jövő jókívánságainkat. A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregének páratlan hősiessége, az egész szovjet népnek a győzelem érdekében ki­fejtett nagyszerű erőfeszítése, a front és a hátország össze- íorrottsága példát mutatott az egész világnak a szocialista hazafiság magasabbrendűségéről, a Szovjetunió népeinek helytállásáról, -megingathatatlan erkölcsi és politikai egységé­ről, amely lehetővé tette, hogy a világ első szocialista állama a legnagyobb nehézségeken és megpróbáltatásokon is diadal­maskodjék. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem, a hitleri fasiszta fenevadnak saját barlangjában történt szétzúzása in­tő például szolgál minden rendű és rangú agresszornak. Azokra, akik a szocializmust építő népek békés alkotó mun­kájának megzavarására törnek, elkerülhetetlen kudarc vár. A szovjet népnek oroszlánrésze volt abban a győzelem­ben, amelyet a szövetséges hatalmak 15 évvel ezelőtt a fa­sizmus felett arattak. A Nagy Honvédő Háború nagyszerű fegyvertényei elválaszthatatlanok attól a történelmi jelentő­ségű küldetéstől, amelyet a szovjet fegyveres erők betöltöt­ték. A szovjet fegyverek győzelme meghozta a szabadságot Európa számos népének, így a magyar népnek is, és felsza­badította őket a fasizmus embertelen uralma alól, mely rab­szolgasorsra kárhoztatta ezeket a népeket. Örök hála ezért azoknak a szovjet hősöknek, akik a legdrágábbat, életüket áldozták a népek szabadságáért! Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás­Paraszt Kormányának elnöke* Robbanás egy japán lőszerraktárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom