Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

Vasárnap, 1960. május 8.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Annyi áldás szálljon...

A dalt hetek óta próbálgatták titkon cémavékony gyermekhangok, készítve az ünnepet azoknak, akik nekünk a legdrágábbak: az Édesanyáknak, az egyetlen Édesnek, aki az életet adta, az élethez pedig mindazt előteremtette, amitől a csepp emberpalánta úgy kivirul, akár jótékony májusi esők után a földek.

Hetek óta készítik az ünnepet a gyermekek, ifjak, felnőttek is, akik már kiröppentek a családi fészekből, de szeretetük, hálájuk asz őket szülő és felnevelő Édes iránt ma is olyan gyermeki, mint azoké az apróságoké, akik karéjba állva, pirosló arccal és gyémántcsÚlogású szemmel dalban köszöntik az édesanyákat.

Dal... virág... szívet melengető meglepetések, köszöntők, a napsugárral zsugori módon gazdálkodó -május minden fénye az övék, az édesanyáké ezen a napon. Zizze- nő távíródrótokon — köszöntések jönnek és mennek, megkülönböztetett gonddal rótt levelek indulnak s érnek célt, s mintha szegény volna virágban ez a tavasz is... persze, hogy szegény, hiszen a gyermeki szeretet learatná, ha hétszer annyi virágot bontott volna is a tavasz, mint amennyi virul, illatozik a kertekben! A legkedvesebbeknek a tengersok virág is kevés lenne, mint ahogy a szívek mélyéről feltörő köszönő szavak is halovány fényű dadogásnak hatnak csupán. De a Mama megérti vagy inkább megérzi csodákra is képes szívével, mit akar kifejezni a gyermek. Mosolyog, és kitárja oly édes békességet adó karját, hogy a szíve alatt sar- jadzott élet a szív felett mondja el azt, ami gyakran nem fér el szavakban. Ahány anyai kar kitárul ezen a napon, elég lenne körülkeríteni a földgolyót, összeölelni atz eget a földdel: békítőén, tiltakozón és oltalmazón...

És száll a dal édesanyáinkra áldást kérőn. Virágos kertté varázsolódnak a családi fészkek; minden, ami figyelem,, gyengédség, a Mamáé e napon, akit nemcsak a költő látott óriásinak. Óriásnak látja minden érző szívű gyermek, számlálja bár éveit még egyjegyű számokban vagy tekintélyes kétjegyűekben. Mert az anyák valóban óriások képesek lenni. Anyaság áldotta szívük teszi őket óriásokká s oly erőssé, ami erő nem ismer tilalmakat és gátakat; csodákra képes a gyermekért, a gyermek életét jóra vagy rosszra terelő világért. Lapoztunk az emberiség sokszor üszőkkel, vérrel írt történelmének lapjaiban. Egyik-másik fejezetet magunk is átéltük. Tudjuk, mennyi pusztító bajt parancsolta el fejünk fölül az édesanyák milliói, akik egybehangzó szóval kiáltottak megálljt nemegyszer a sár- kányéhű háborúknak.

Igen, az anyai ölelés eleven védő kerítése az emberiségnek, világot átfogó forró ölelés. Mert nincs édesanya, aki hívná a testéből kiszakított élet ellen a veszedelmet, aki nem tulajdon testével óvná

azt, akinek életet adott, kenyeret, ruhát, emberséget a szeretetnek olyan törvénye szerint, ami nem található semmiféle könyvekben, meg nem fogható, mert ezek a törvények oda vésődtek kitörölhetetlenül az anyai szívekbe.

... amennyi fűszál van a tarka mezőben, annyi áldás szálljon jó anyánk fejére ... Repül a gyermeki hála mesz- szeségek korlátáit nem ismerő szárnyain a dallam, a szívből jövő felköszöntés. Hosszú és szép életet, örömet és boldogságot kívánón nektek, Édesanyák, akik legszentebb hivatásotokkal folytatást adtok a harcos életnek, az utódokban pedig értelmet annak az építésnek, ami veletek is közös munkánk, s amelynek tervei felett a Szocializmus napfényes neve áll.

Ifjú jelics Pál határoz

kocsijára. Meg is szerezte naponta az egy munkaegységet. Nem sajnálta a lovaktól a taFucskár János még csak pártvezetőségi tag volt, amikor egyik este ifj. Jelics Pál azzal zárta le a szokásos esti valyi saját zabot sem. Azt tar- terelerét: »Hej, Jani bácsi, ha tóttá, ő keres a fogattal, meg- maga volna a titkár, csöppet' érdemlik a lovak a külön por- sem gondolkoznék, jelemtkez- j ciót. Amikor Fucskár elvtárs nék magukhoz.« Fucskár elv- hallotta az emberektől, hogy társ nem szólt egy-szót sem. szomszédja miként szcrgosko- Elővette dózniját, sodort egy t dik, csak annyit jegyzett meg: cigarettát, szája sarkába dug-. »Vérében van a munka.« Je- ta s rágyújtott. Amikor az el- lentkezok kellettek az egyhetes ső füstfelhő előbodorgott szá- vetőgépkezelő tanfolyamra.

jajból, megszólalt:

— Nem az a fontos, hogy ki a titkár. Ha úgy érzed, hogy a lakócsai Március 15. Tsz pártszervezetében a helyed, jelentMindenki húzódozott, mert kevesellték a fél munkaegységet a tanulási idő tartamára. Jelics Pál jelentkezett. Amikor megjött a tanfolyamról, mást

kezz. Persze erőltetni senkit akartak a vetőgépre tenni, sem lehet. Ha határoztál, jöjj . Nem hagyta. Megmondta a el és jelentsd be. tsz-vezetőknek: »Miért küldteJelics Pál befejezettnek lek tanfolyamra, ha most érezte a beszélgetést, haza-1 olyanra bízzátok a gépet, aki ment. A látogatások ugyan-! nem tanulta kezelését. Ki válPAKOLITZ ISTVÁN:

(Die&iíq.

Fején fehér kerekkosár volt, és a kosárban csöpp legény. (Páskomba mentünk kora reggel folyton-futó anyám meg én.)

Csodálkozó gyermekszemembe tódult a zöld mező, az ég: mint tengerészt árbockosárban, rabul ejtett a messzeség,

hol, mint a hangya, sürgött-forgott a sok aratólány, legény. Négyesztendös gyermekszívemben ez volt az első költemény.

öntudatlanul így ajánlott föl a múzsáknak az anyám, ki nevét is gyürkőzve írta ... csak ment, sietett szaporán;

füvet cipelt a malacoknak, mosott, meszelt, kévét rakott; hogy én valahogy fölkerüljek, éjbe nyúltak nappalok.

Most itt ülünk a rádiónál, anyám szeméből könny pereg; oly büszke rá, hogy fölolvasták épp róla szóló versemet.

»De jó, hogy ezt is megérhettem«

— sóhajt. Én lehajtom fejem: verejtékező milliókkal osztozom dicsőségemen.

olyan gyakran ismétlődtek ezután is, mint korábban. Átei- lenben laktak, nem kellett sokat koptatni a cipőtalpat. De inkább Jelicsék jártak Fucs- kárékhoz, mert Fucskár elvtárs

sült titkár nem figyelmeztette szomszédját ígéretére. Helyesebbnek vélte megvárni, míg

ő szól.

Nemsokára meg is jelent Jelics Pál, és hosszas torokkö- szörülés után azt mondta:

— Jani bátyám, be kellene lépnem a pártba.

— Szép, hogy nem feledkeztél meg ígéretedről. Vártam már, csak nem akartam előhozni a dolgot. Jól van, belépsz. De csodákat ne várj. A mi munkánk nem könnyű. Ha közénk jössz, te is nekigyür- kőzhetsz velünk együtt. Most menj haza, gondolkozz, és ha döntöttél, gyere majd át.

Jelics Pál másnap újra beállított Fucskárékhoz. Szokás szerint beszéltek a tsz-ről, a politikáról, az emberekről. Jelics azonban nem bírta sokáig magában tartani a kikivánkozó szavakat: »Jani bátyám, határoztam. Adjon egy kérdőívet. Kitöltőm.« Fucskár elvtárs elmosolyodott, rátette kezét szomszédja vállára, s így szólt:

lalja a felelősséget, ha nem lesz rendben p ”-+és?« Másnap már ő kezelt? - ”Ctógépet.

Egy hónapja Fucskár Jánost választották meg párttitkámak.

sokat szenvedett a reumától. I es*-e megjelent nála Je- | -Derék dolog, fiam!«

Amikor asztalhoz ültek, az el- ‘ Uöt Pál és gratulált. Az újdon-1 Lajos Géza

ső kérdés mindig a házigazda ajkáról hangzott el: »Hol dolgoztál, mit dolgoztál, Palikám, mennyit kerestél?«

S Jelics Pál nem kérette magát, elmondta, mi történt aznap, mit látott, mit csinált.

Fucskár elvtárs nagyon szerette szomszédját. Olyan ember, aki világéletében szeretett dolgozni, .s most a tsz-beh is helytáll. Minden szavából érezni, hogy szereti a tsz-t, bízik benne. Amikor rosszul zárták az első évet, nem a szövetkezetei hibáztatta, hanem a tagságot. »Hiába fogjuk meg néhá- nyan a munka végét, ha a többi ölbe tett kézzel nézi« — mondta mérgesen. Sok mindenről szó esett esténként. Mi történik külföldön, milyen eredményeket ért el a Szovjetunió, lesz-e háború, hogyan lehet a békéért harcolni, mi történt ötvenhatban. Jelics Pál előtt egyre több fogalom tisztázódott Egyszer ki is szaladt a száján: »Hát én nagyon sokat tanulok magától, Jani bátyám.« Egyre határozottabban érezte, hogy jó lenne azok közé tartozni, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint szomszédja.

Amikor a trágyahordás volt,

Jelics Pál nyolc mázsát rakott

Csinosítják a nagyatádi Béke parkot a leánygimnázium ta*

nulói.

Újjáalakult

a barcsi Vörös Csillag Tsz KISZ~szervezete

A járási KISZ-bizottság ti-1 Villand József sportfelelősben, zenkét tagot tartott nyilván a I akinek dédelgetett terve, hogy barcsi Vörös Csillag Tsz KISZ ha valaki

szervezetében. De megkérdezte némelyik

fiatalBERKESI ANDRÁS

(24)

deklődött utána. Nagyon meg- segít, ő mégiscsak felmegy, ijedt. Izgatottságában nem tu- mert nem bírja az egyedüllé- dott enni, éjszaka álmatlanul tét Kiment a Széli Kálmán hánykolódott, rémképek gyö- térre, és felszállt egy hatos vil- törték. Látta magát meglán- lamosra.

colva, fehér arccal a börtönzárka

Felsietett a lépcsőn. Hevesen

mélyén. És mindig dobogott a szíve, amikor csen- ugyanaz a kérdés merült fel

előtte: Miért? Ezerszer is feltette magának a kérdést, de

tói, hogy KISZ-tag-e vagy sem, bizony nem kapott pontos választ. Még jó volt, ha valaki Előrement. A fiú követte. A hét újra ember. Talán — gon-Jtagsági könyvével tudta igalakásban kellemes meleg tér- do-lta. Arca elkomorult, sze-Saolni, hogy a szervezethez tar- jengett. Az alacsony, széles he- mét lehunyta, és érezte, hogyStozik.

verőn a dohányszínű broíkát- a sírás már megint kegyetlenül« Névleges KISZ-szervezet volt paplan felhajtva — látszott, szorongatja torkát. Scsupán a tsz-ben, s a járási

hogy a lány a csengetésre ug- István észrevette, hogy ^bizottságon kívül alig tudta rótt ki. A heverő mellett -könyv lány a sírással küszködik. —Svaljdti, hogy ki a titkár. Tag- István délután megint fel- Haza nem mert menni mert ds hamutálca tele cigarettavé- Ennek talán még nagyobb aKgyőleseket nem tartottak, s a üzent» Eszterhez a kis házmes- arra gondolt, hogy a detektívek g®kkel. bánata, mint nekem — futott vezetosege sem vette eszre,

tergyerekkel, de a lány nem már a lakásán várják. Eszébe ~ ^3, *e •— mondta a lány. át agyán. Felébredt benne az&hogy baj van az ifjúsági moz- volt otthon. Előző nap este a jutott Éva. — Igen, felmegy a — “n visszafekszem. Nem ér- orvos is, a másokon való önzet-?®3"-™1113-1- házfelügyelő, majd később az lányhoz. Talán az segít rajta. zem 3 ól magam. —^ Éva szeme len segíteni akarás érzése, és^ Ezt az állapotot találta a egyik társbérlő bizalmasan kö- Éva? Éva hogyan tudna segí- az álmatlan éjszakák, a valahogy tompult fájdalma,gKISZ Központi Bizottságának

zöite vele, hogy a rendőrség ér- terű? Mindegy, segít vagy nem faradtság és az idegkimerült- keserűsége. &a tsz-fiatalok helyzetét vizsgá........................ - ség fekete sarlói húzódtak. _ Segíthetnék rajtad? __Sió bizottsága. Kádas elvtársék

A fiú ledobta ballonját az ... . , . ... «elmondták véleményüket a

egyik fotelra. Leült, összeszed- kérdezte, s hangja da^‘amosan^termeaőszövetkezet vezetoségé- te minden erejét, hogy zavarát csengett «nek és a járási, megyei KISZleküzdje. Némileg sikerült is. — Ö, nem, nincs semmi kü-5bizottságnak is. S úgy látszik. Mélyeket lélegzett. lönösebb bajom. Tudod, az ősz« a cselekvést sürgető hang most

— Beteg vagy? — kérdezte, rossz hatással van rám. — Elő-Jrnegértésne talált.

getett, Éva nyitott ajtót. A lány f? *lpirult’ hogy tegezte a «g^tót rágyújtott,'

nasv csodálkozó szemet me- lanyl Bal könyökölve nézett

— Azt hiszem. Igaz, te or- a fiúra. A paplant magára húzvagy.:: — ta. — ősz — folytatta a lány;

mondta Éva. elgondolkodva —, rossz emlő

— Mit^érzel? Mid fáj? keim fűződnek az őszhöz. 1944

— Semmi fájdalmam nincs, őszén meghalt anyám. Egy hé

Ideges vagyok, rosszkedvű, le- múlva apám haláláról kaptam; hangolt. értesítést.

Éva tudta, hogy mi baja van; — Édesapád mi volt?

Napok óta hiányzott szervező- — Apám? — Éva felvonta téből a kábítószer, és ilyenkor szemöldökét. ’«- Apám a leg........r.„rT..J1K_ minden sivárnak, céltalannak jobb ember volt a világon.

m

i lesz vele. Nem tudta, hogy nA.A_ „ óflld láinv látszott előtte, és nagyon félt. Leverte a cigaretta hamuját.^ A gyűlésen megvitatták az

kitől Tértid'leslt^éeet °E°v ’’idő karcsú, izmos alakját, amelyek A kábítószer tartotta benne a Ahogy előrehajolt, megrezzent^ elkövetett hibákat, s javaslatot Kitol Kerjen segítségét. tsay iao világoskék nunlmnizsama lelket> az erőt, a bátorságot, melle, dús szőke haja rákon-etettek, mat szeretnének mun- uttm azza próbálta megnyug- a ki Jdt mert akkor oly gyönyörű volt cátlanul előrehullott. - Ezre-'katervükbe foglalni,

tatm magat, hogy nem kell fel- m«g jobban kiemelt. a vilá mé leglucskosabb des volt. Páncélos ezredpa-2 Egy kislány kivételével me mert nem csinált semmit, Éva «nevette t öszi idő * verőfényesnek> rancsnok. ^ alföldi harcokban'aki rtvidesST férth^mtgy és

az äete nyitott könyv, amely- rat me^ * fiú szeméből szinűnek tűnt Minden ;ózsa_ hajt meg... ősz... és mind en&SBaSl - ^al“

bol bárki kiolvashatja az igaz- arado szomorúság. BZÍn és kék volt, minden ze- ősszel ez jut eszembe.;; Húsz* mennyien jelentkeztek az

^f^'^^L^^ondolt -leP:Í be.Z'. m°nd*a nólt 68 dalolt, és olyan jó volt éves voltam. Másodéves egye->alapszervezetbe, s a napokban

dett, meri arra gondolt, ogy alig hallhatóan, s ajkan enyhe élni. Nem is a földön élt, ha- térni hallgató. Irodalorntörté-’Jtöbb fiatal is kérte felvételét.

Kallós hazug vadjait mivel ca- mosoly futott át. nem valahol a föld felett lebe- nész akartam lenni..; 1944^Geo®its Lajos tanítót válaszfolja meg. Ha Kallós azt István köszönésfélét motyo- gett. ősze szétrombolta terveimet...jutották meg titkárnak, s ő szivvalija,‘hogy ő szovjetellenes gCtt az orra alatt, és belépett. Hallgattak és nézték egy- — Miért nem mentél nyu-^vel, lelkesedéssel lát»*! munkijelentéseket tett, akkor a a széles vállú magas fiú mint nrást. Éva csak most látta, gatxa? — kérdezte a fiú. fkához. Nagyszerű segítőtársra tanulmányi vezetőnek hisznek egy megrémült gyerek, ’ meg- ,hogy. a «á milyen férfias je- A lány hallgatott. Mereven*1^* ffcíósi Verában - aki

lenseg, es főleg a fru szeméből nézte a cigaretta parazsát, ar-í32 alapszervezet tizenkét áradó tisztaság hatotta meg. — ca szomorú volt. $leánytagjának szószólójává

csodálkozó

* a u,c resztett. István a világosbarna

választ nem kapott. MmdazoK Ezemben vibráló ny^i-msä- VOSt®haIl0ato

got, rejtett félelmet látott, és

a rémhírek, amelyeket egyes egyetemi hallgatók suttogva

egyetemi naiiganoK suttogva úgy tűnt neki) mintha az öröm tovább adtak, alakot kezdtek fdh6je „ átúszott volna a l]iál71y

ölteni, és ilyenkor borzasztó félelem markolta össze szívét. A legkisebb neszre is felriadt. Minden percben várt?, hogy érte jönnek, megbilincselik és viszik, elhurcolják, és ki tudja, mi lesz vele. Nem tudta, hogy

szemen.;;

Zavartan állt. Szeretett volna visszafordulni. Hang nem jött ki torkán, csak nyelt, nagyokat nyelt, és valami kimondhatatlan mély szomorúA Vörös Csillag vezetősége éés néhány fiatal március elején ^tanácskozni kezdett, mit is lelhetne tenni, hogyan kell mun- Jkához látni. És március 18-ra «összehívták az alakuló gyűlést. ^Harminckét fiatal jelent meg. «Ez a szám is bizonyítja, hogy Amennyire igényeltél? a lányok ((és a fiúk az ifjúsági szervezet {létrehozását. A jelenlévők kö- rfzül mindössze három vallotta .«magát régi KISZ-tagnak.

és nem neki. Nagyon szeretett ánt a kis előszobában.

volna Esztertől tanácsot kérni, — Gyere beljebb — nógatta Talán egy ilyen egészséges fér- •agy legalábbis beszélni vele, a lány, fi mellett, még belőlem is lejvált —, Janeczek Lászlóban és Folytatjuk — ‘‘Kardos Ferencben, az agilis

az ősszel a tsz csapata is benevez a járási labdarúgó-bajnokságba. Egyelőre a Fűrészüzemmel teremtenek kapcsolatot, ugyanis felszerelésük még nincs, viszont sportolni szeretnének.

A tsz pártszervezete sokkal több segítséget ad most a fiataloknak, mint korábban. Az alakuló gyűlésen elmondták, hogy kapnak az alapszervezet tagjai egy hold burgonyát, s a tiszta bevételt a KISZ céljaira fordíthatják. Helyiségük is van már a fiataloknak. Egyelőre csak sakkfelszerelésük van, de már javíttatják a lemezjátszót^ s ha készen lesz, táncolhatnak is, amikor kedvük tartja.

A nyári hónapokra nem készítettek nagyszabású tervet, hiszen akkor a legfontosabb a munka. De addig még megcsinálják a röplabda-pályát, és lány- és fiúcsapatot alakítanak: A sportolás lesz tehát a fő nyári program. Tizenöt tagú tánccsoportjuk próbáit elhalasztották, hiszen jön a kapálás időszaka.

A tsz vezetősége úgy döntött, hogy tekintettel az idő rövidségére, az idén nem hoz létre külön ifjúsági brigádokat, együtt dolgoznak majd a fiatalok az idősebbekkel. Jövőre azonban már semmi akadálya sem lesz, hogy a cukorrépatermelésben vagy az állattenyésztésben külön ifjúsági brigád tevékenykedjék.

Aratás után gépkocsi-kirándulásra szeretnének menni a Balaton mellé. Ez lenne az első nagyszabású közös program, melyen mindenki részt vehetne. Persze addig még sok idő telik el, s a kiszeséknek főleg a munkában kell jeleskedniük» Eddigi tevékenységükről mindenki elismerően nyilatkozott, bizonyára a jövőben sem vallanak szégyent

P. Gy,