Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-29 / 126. szám
Vasárnap, 1960. május 29. 5 SOMOGYI NÉPLAP PROL Országszerte ma kezdődik a könyv ünnepi hete, mely már-már hagyományos találkozójául szolgál íróknak és olvasóknak. Az alkalomban tehát nincsen semmi új, mégis azt kell vallanunk, hogy a könyvhét esztendőről esztendőre újat jelent. Legalább is tartalmában újat! Hiszen mindig ez ünnepre kiadott művek tükrözik leghívebben azt a fejlődést, amelyet irodalmunk megtett. S e fejlődésre a megjelenő alkotások tematikai változatossága, gazdagodása a legjellemzőbb. Az elmúlt évek irodalmi fejlődésének egyik legörvendetesebb sajátossága a mai élet felé való fordulás; a különféle témájú és műfajú alkotásokra egyébként el lehet mondani, hogy az egyén és a közösség sorsával foglalkoznak, történelmünk kiemelkedően fontos problémáit elemzik, s nem individualista nézőszögből, hanem a nép szolgálata szellemében. Az előző évekhez hasonlóan az 1960-as ünnepi könyvhét is gazdagon terített szellemi asztal a százezrek számára. Ismeretes előttünk, hogy tizenhét mai magyar iró alkotása százezer példányban jelent meg erre az alkalomra; hogy az összes, a könyv ünnepére kiadott művek száma megközelíti az egymilliót, amennyiben a fenti számadat kiegészül ötvenhét (klasszikus, szocialista-realista, haladó nyugati iró) alkotó hétszázezres példányszámot képviselő művével, mely elhagyta már a nyomdákat az előbbiekkel együtt, hogy utat keressenek az olvasóhoz. Utat akár a kultúra diadalát hirdető könyvsátrakban, melyeket annyian vesznek majd körül, akár a könyvesboltok pultjainál. Ünnepünk tehát, melyet népünk írástudóinak teremtett, az idén szintén gazdag értékekben, és sok örömet kínál mindannyiunknak. A figyelem reflektorai méltán irányulnak várakozóan a mai magyar irodalom művelőinek alkotásaira. Azokra a művekre, amikkel ezúttal jelentkeznek íróink. Kivételesen ünnepi alkalomból, de ugyanazt igényelve, amit fejlődő irodalmunk alapvetően megkíván: tisztelő figyelmet és szeretetet. A könyv családiasán meghitt ünnepe eszközül, közvetítőül szolgál minden évben írók és olvasók között. Ahhoz segít bennünket köÓGUS zelebb, ami a mai magyar irodalom fejlődésében oly nélkülözhetetlen: szélesebb körben hangolja szólásra a közvéleményt. A szóra pedig szükség van! Íróink igénylik az olvasókhoz fűződő mélyebb kapcsolatot, hiszen sokszor felmerült a panasz, hogy nem ismerik eléggé az új olvasók véleményét munkáikról. Ha van új olvasó — mondhatná valaki —, bizonnyal van régi is. Igen, van. Mai irodalmunk fejlődését tekintve akadnak Átt-ott egészségtelen jelenségek. Sokan a polgári sznobizmus hatására lebecsülik a mai magyar irodalom legkiválóbb alkotásait is. Találkozunk — nem is kevés — magát műveltnek valló emberrel, aki legyint a mát megéneklő írói alkotásokra, s ezek ellenében — jobbik esetben — klasszikusok nevét idézi. Nos, a könyv ünnepe nem ezeknek a szellemi rövidlátóknak teremtődött, hanem azoknak a százezreknek, akik a klasszikusok, haladó írói művek ismeretén túl éppen úgy igénylik a máról a mának ajánlott alkotásokat, mint ezek írói a mélyebb kapcsolatot a néppel, amelynek szolgálatát vállalták és végzik munkásságukkal. Ez a helyes és valóban sokat ígérő kapcsolat — ha lassan is — de évről évre erősödik. Az irodalom maisága elől arisztokratikusan el- zárkózók pedig hasztalan akarják akadályozni a mai magyar irodalom népszerűsödését csökkenteni azt a tiszteletet, amivel az új olvasóközönség övezi íróit. Népünk a felszabadulást követő években könyvolvasó néppé lépett elő. Ezt a tényt igazolják a könyvkiadás statisztikai adatai, ezt igazolja könyvtárhálózatunk céltudatos növekedése is. Milyen a mai magyar írók alkotásainak olvasottsága? Nincs szégyenkezni valónk! Íróink szava nem pusztába kiáltott szó, a legjobbak alkotásai nemesebb értelemben vetten bestsellerekké váltak, keresett olvasmányokká. Mai irodalmunk kiteljesedése előtt tehát törpülnek az akadályok. Alkotók és olvasók kapcsolata egyre elevenebbé mélyül, író és olvasó barátságok szövődnek személyes ismeretség nélkül is, a művek közvetítésével, s e barátságban a nyíltság, a kölcsönösen segítőszándékú hang az uralkodó! T. NAGY SÁNDOR: OLa/oitcíg, Olajvirág nyílt ki a kövön, okos gépek és ügyes szerszámok között; vagy csak én láttam virágnak az olajtócsát, a munkásnak öltözött paraszt gyerek? Más talán nem is vette észre, a műhely megtelt mezövei, éggel, madárral, fűvel, és füttyömet nem is érthették sokan, amint a gépek közt táncolt. fodrosán, azt hitték: presszóba megyek este — pedig csak a vidék tücskölte emlékeit. Olajvirág! Köszönöm, hogy észrevettél, és ajándékba adtad a gyárat; azt látom benne, mit a földben nagyapám; kettőnk szerelméhez nem kell magyarázat. Olajvirág, ha egyszer, hitemben mgcsalatván csak tócsának látlak, és ezzel megtagadlak; versem se lehet többé világra-nyíló műhelyablak. i LÁSZLÓ IBOLYA: U6a.wqö!, LnJbdmi Ne közelíts engem, égő csipkebokrot, ne környékezz engem kígyócsusszanással, fülem se bűvölgesd vadgalamb-búgással! Alkuszó már engem meg nem vehet többé, leszek hétszer inkább szerteporló röggé, inkább dermedővé, halálba menővé, mint lapuló ebbé, csúszva szűkölővé! Ne közelíts engem, égő csipkebokrot, ne környékezz engem, fennakadsz, hazug: késekkel van rakva szivemhez az út! AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KIADVÁNYAI Rideg Sándor: KRISTÓF RÓZSAFÁI Kristófról, a vándorló és alkalmi munkából tengődő szegény, de talpraesett és vidám fiatalember kalandjairól .szól ez a könyv a szerző közismerten eredeti ízű, sajátos humorát csillogtató nyelvén. Kristóf kergeti a szerény, de mindenkor bizonytalan megélhetés kék madarát, szíves-örömest le is horgonyozna már valahol, de szembekerülése a harmincas évek világával és az alkalmi munka alamizsnáját osztogató urakkal, a kiszolgálóikkal, egyre újabb és újabb vállalkozásokba, más és más vidékre űzi. Még külföldön is szerencsét próbál, hiába. A kietlen élet azonban csak látszólag diadalmas felette, mert valójában minden összecsapás során Kristófé a győzelem. S az ő lebirhatatlan ereje bizsereg szét izmainkban, vele kacagjuk ki a megszégyenült le- győzötteket. Ajánljuk mindenkinek. aki szeret sokat nevetni, miközben az írás művészetében gyönyörködik. Galina Nyikolajeva: ÚTKÖZBEN (I—II.) A népszerű írónő új regénye érdekes, izgalmas alkotás. Sztálin temetésének éjszakáján indul a regény. Cselekménye az 1953—1955 közötti, eseményekben gazdag időszakot foglalja magában. Mi az, ami ezen az éjszakán véget ért, mi az, ami most kezdődik, mi az, ami megváltozik, és mi az, ami változatlan, örökérvényű? Ezt boncolgatja az írónő Bahirjov mérnök élete legsúlyosabb két esztendejének történetében. Ebben a két évben kell megküzdenie pályafutása legnagyobb mérnöki feladatával, és ebben a két évben kerül szembe élete legnagyobb emberi problémájával: a későn megÍ talált nagy szerelem válságba sodorja házasságát, j A legújabb szovjet irodalom í kiemelkedő alkotása Nyikola- c jeva új műve, mely a magyar S kiadással körülbelül egy idő- ? ben ' jelenik meg németül és í franciául is. I BoUmd-Botics György: KORUNK CSODÁI Napjainkban a tudomány versenyt fut a képzelettel. Ugyancsak élénk fantázia kell ahhoz, hogy valaki csak egy kicsit is elfogadható reális képet tudjon alkotni magának a láthatatlanul apró elemi részecskék örök mozgásban lévő í világáról vagy a naprendszer í bolygói közt suhanó mestersé- íges égitestek útjáról. Avabat- 5 lan számára borzongató »cso- idának« tűnik a szertehasadó 5 atomok megzabolázott energiája, az emberkéz alkotta hold, a munkáját szinte már gondolkodva végző automata — holott ezek s velük együtt korunk minden technikai csodája a szakember számára ma már szürke, köznapi valóság. Ám ez a könyv nem szakemberek számára íródott. A szerző a rádióban és a televízióban elhangzott, illetve bemutatott előadásait gyűjtötte össze és dolgozta fel azzal a céllal, hogy színesen elbeszélő formában — több száz fényképpel és rajzzal illusztrálva — ismertesse az utóbbi néhány évtized nagy technikai találmányait, a korszakalkotó tudományos felfedezéseket és a várható fejlődés útját! Azoknak mesél az elektronikus számológépekről, a műanyagokról, a sugárhajtású repülőgépekről és az ezeket sötétben, ködben irányító radarberendezésekről, a végtelen mdndenség titkait fürkésző távcsövekről és még Sok-sok mindenféléről, akik nemcsak tudomásul veszik mindazt, ami körülöttünk történik, és élnek a technika vívmányaival, hanem lépést is akarnak tartani a tudomány valóban fantasztikus iramú fejlődésével: legalább lényegében ismerni és érteni szerelnék a XX. század nagy találmányait, napjaink technikai és tudományos problémáit. Bihari Klára — Barát Endre: BAHCSISZERÁJI LÁTOMÁS Sötétlő ciprus és fenyőerdők között, szédítő meredélyek szélén kanyarog az út a büszke Jajla Dagh kopár csúcsai felé. Erdők bozontja, kertek és gyümölcsösök virágpompája, a madárnép kardala kíséri a turistákat, akik csodálattal figyelik a dús rauriai táj szépségeit, s hallgatják a természet roppant lélegzetét. Ezeket a vadregényes utakat járta be, a krimi félsziget romantikus vidékeit ismerte meg Bihari Klára és Barát Endre, a neves magyar író-házaspár, hogy első közösen írott könyvük lapjain festői képekben, epizódokban számoljánál?: be úti élményeikről. Színes, no- vellisztikus leírásokban táj és ember szinte harmonikus egységbe olvad. Régi regék elevenednek fel különös hangulattal, s tollúk nyomán sa tenger hullámaiban fürdő ősi sziklák, babonás várkastélyok, régi szobrok, a Girej-kánok bahcsiszeráji palotája új, megragadó életet kap a mai emberek, a szovjet világ közelségében. Eredeti fényképfelvételekkel illusztrálva. Bengt Danielsson: A BOLDOG SZIGET A szerző a híres Ton-Tiki tutajjal került Raroia szigetére, s a bennszülöttek meghívására több mint egy esztendőt töltött a mindössze száz lakosú csendes-óceáni korallzátonyon. Könyvében leírja az «Utolsó Paradicsom« egyszerű életét, az egyre sűrűsödő bonyodalmakat, amelyek végül is elsöprik az idilli sziget boldog életét, A könyvet a szerző eredeti fényképfelvételei illusztrálják. Simon Magda: SZÁZHAZAS LAKODALOM A rádióban és a televízióban már bemutatták a romániai magyar írónő színművét, amely napjaink« paraszti életéből meríti témáját: két fiatal szerelmes harcol a boldogságért, s harcol egyúttal a maradi nézetek ellen, amelyek nemcsak a falu szocialista átalakulását gátolják, hanem az ő boldogságuk kiteljesedését is. Kitűnően megragadott, íróilag remekül ábrázolt bihari parasztok a szereplői a drámának, amely igen nagy sikert aratott a romániai színházakban. Kevés szereplő, jól megírt szerepek, két színhelyen játszódó cselekmény teszi a művet, a színjátszók számára is alkalmassá. A drámához Bárdos László irt előszói és rendezői szaktanácsokat. SIKER VOLT! Az elmúlt évtized legsikerültebb, legkedveltebb egyfelvo- náscsainak új gyűjteményes kiadása ez a kötet. Magában foglalja Breinik Lázadók, Füsi A certaldói vásár, Kleist A pórul járt bíró, Kopányi A mennyet járt ifiúr, Nyekra- szov A pétervári uzsorás, Tal- veszta A mintaférj című egy- felvonásosait. Gerő János: A-KÉK SIRÁLYOK Egy tiszántúli kisváros öt diákja elhatározza, hogy csónakot épít, és lehajózik a Kálón a Berettyóra, a Berettyóról a Marosra, a Marosról a Tiszára, Dunára, a Fekete-tengerig. Hajójukat Kék Sirálynak nevezik, s az óceánon ekarnak kalózkodni. A csónak- építés izgalmas körülményeiről, az indulásról s végül a terv kudarcba fulladásáról szól ez a kedves ifjúsági regény. Kilényi Mária: ILONKA A FERGETEGBEN Két év történetét mondja el 1919-től, a proletárforradalom bukásától Horthyék vérrel- vassal kierőszakolt »honfoglalásáig«. Főhőse. Szekeres Ilonka, ez a szellemileg és érzelmileg különösen fejlett kislány három nővérével együtt járja végig az üldözöttség útját. De hányattatásuk közben nemcsak az ellenforradalmi Magyarország farkastörvényeit ismerik meg, hanem a munkásmozgalom erkölcsi nagyszerűségét is. A próbateremből harsány zeneszó szűrődik ki. Az esztrád- zenekar, amely az elmúlt évadban sikerrel szerepelt, tovább akar fejlődni. Képünkön: a zenekar néhány tagja részpróbát tart, S odafönt, a foto-szakkör szobájában fiúk és lányok fi gye«’ lemmel hallgatják a vezetőt, aki éppen arról beszél, hogy hiába szép, technikailag is megfelelő a kép, ha nem mozgat* más, ha hiányzik belőle az élet,, , A színjátszó szakkör A kőszí vű ember fiai előadására készül. Mi sem »természetesebb«, hogy a díszleteket, jelen «etben a kandallót Is maga a művészeti előadó, Gáspár István tervezi és festi, UTÁN életével. De lám, mégse törvényszerű, hogy a tavasz legszebb hónapjában becsukódjék a kultúrház kapuja, Az uborka-szezon kezdetén egy este bepillantottunk a nagyatádi járási művelődési házba, s meglepetésünkre szinte minden teremben találtunk fiatalokat, öregehet. Íme három kép — bizonyítékként: Ismét lezárult a népművelési évad egy sza- zsza, s úgy mondják ilyenkor: megkezdődött t uborka-szezon a kulturális életben. Májusán már nehéz kultúrmunkára, tanulásra, mű- elődésre ösztönözni azokat az embereket, akik ÉVAD a téli esték nyomott magányát szívesen cserélték fel a művelődési ház színes, mozgalmas