Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, I960, május S9. Miért maradt le a Csurgói Faipari Vállalat az első negyedévben? A Csurgói Faipari Vállalat lemaradt az első negyedévi tervteljesítésben. Parkett- és bútorlap-gyártási tervének nem tett eleget. A vezetők szerint ez részben a rosisz tervezésnek, részben pedig a nyersanyag­szállítás zökkenőinek tulajdo­nítható. Ez Igaz. De a dolgo­zók laza munkafegyelme és az öntudat hiánya legalább ilyen káros hatással volt a terme­lésre. A múlt év decemberében új vezetőség került a vállalat élé­re. Igyekezett megszüntetni a hibákat, ez azonban nem ment könnyen. A fegyelmezetlenek nehezen szokták meg a szilárd vezetést. Sokan nem értették és még most sem értik meg ennek szükségességét. Néhány dolgozó — ha nem tetszett a rábízott munka — egyszerűen leállt, vagy csak úgy tessék-lássék tett-vett. Egy alkalommal a gatterből műsza­ki hiba miatt hat dolgozót át­irányítottak a fxizrakáshoz. Mikor elszámolták munkáju­kat, kiderült, hogy a már ott dolgozó két asszony — Németh József né és társa — sokkal több frizt rakott fel, minit a hat férfi együttvéve. S ez nem egyedülálló eset. »Majd csak keresek egy pakli Kossuthra valót« — mondják gyakran, s nem dolgoznak a frízeknél. Ezt amolyan átmenő munkának tartják. Akik azonban rende­sen elvégzik feladatukat, mint például Dómján Jánosné és Horváth Jánosné, azok megke­resik a napi 60—70 forintot is. Sok a kiesés a dohányzás miatt. Egyesek munkaidejük csaknem negyedrészét cigaret- tázással töltik el. Bursch De­zső és Rostás Károly egyik nap több mint másfél órát füstölt el a nyolc órából. Gyakran történik olyan eset, amelyből az tűnik ki, hogy nem becsülik meg egymás munkáját, sőt egymást sem a dolgozók. Egy 17 éves fiatal­ember arcul ütött egy három- gyermekes anyát. Más alka­lommal valaki kalapáccsal be­verte egy elkészült szekrény oldalát. Az egyik művezetőt né­hány hete megfenyegették, hogy majd elbánnak vele, ne nagyon mutatkozzék az utcán. Még sok ehhez hasonlót lehet­ne felsorolni. December óta 39 fegyelmi eljárás volt a válla­latnál Hat dolgozót bocsátot­tak el súlyos fegyelemsértés miatt. Mit tesz a párt-, a szakszer­vezet és a vállalat vezetősége, hogy megelőzze a kellemetlen­ségeket, hogy ne kerüljön sor fegyelmikre és elbocsátásokra? Mert jóllehet azonnali hatály- lyal elbocsátották azt a fiatal­embert, aki megütött egy mun­kásnőt, és fegyelmit kaptak, akik nem végezték lelkiisme­retesen munkájukat, vrgi- nem töltötték ki munkával • "'-olc órát. De az ütés még c " í g a sértett anya arcán, s a ’lsei idő rontja a vállalat eredmé­nyét. A vezetőség fegyelmivel sújtotta a mulasztókat, s talán többet nem tesznek ilyent. De ez kevés. A pártvezetőségnek, a párt­tagoknak azon kell lenniük, hogy többé ne fordulhassanak elő ilyen esetek. Többet kell foglalkozni a munkafegyelem fontosságával és a termelés kérdéseivel a taggyűléseken. Világosítsák fel a többieket, hogy mi a helyes és mi a hely telein. Álljon talpra a szakszervezet is. Igyekezzék, együtt működni a vállalat ve­zetőségével. Hallassa szavát, s foglalkozzék többet a dolgo­zókkal, hiszen a termelés egyik alapvető feltétele a tu­datos munkafegyelem. Ezt pe­dig csak széleskörű odaadó fel­világosító munkával lehet el­érni. R. F. HÁROM PAVILON... Kaposvári újítókkal a Budapesti Ipari Vásáron — Nagy Béláné helyett ki jött? — kérdezte a mintegy fél száz főnyi újító csoport veze­tője reggel az autóbuszon. — Hát Nagy Béláné! — válaszol­ták. Azt már meg sem kellett kérdezni, hogy Nagy Béla he­lyett ki jött, hiszen a férj ott ült a feleség mellett. Persze most elsősorban nem mint férj, hanem mint újító. Ö há­romszoros, az asszony kétsze­res. De nemcsak az ő nevük mellé lehetett volna odatenni a többszörös újító jelzőt. Ugyanis a kaposvári vállala­tok legjobb újítói előtt állt az út, hogy az ipari osztály szer­Saját hasznukat növelték a közös vagyon rovására Gergely Károly az elmúlt év tavaszán került a hedrehelyi Üj Tavasz Termelőszövetke­zetbe elnöknek. Nem volt is­merős az ottani viszonyokkal. Ahelyett, hogy kikérte vol­na az egész tagság vélemé­nyét, csak a vezetőség néhány tagját, főleg az elnökhelyet­test és a brigádvezetőket hall­gatta meg. A tagság lebecsü­lésének, a felelőtlen vezetés­nek, az ellenőrzés elmulasztás sának a következménye, hogy Gergely Károly is ott áll majd a bíróság előtt hűtlen kezelés bűntettével vádolva, mert elősegítette, hogy egy bűnszövetkezet 105 ezer fo­rinttal károsítsa meg a terme­lőszövetkezetet és tagságát. Hova lett a széna? Az Üj Tavasz szénája a fe­lelőtlen vezetés következtében elkótyavetyélődött. Már az is hiba volt, hogy a kaszálókat felesbe adták ki nemcsak a tagoknak, hanem kívülállók­nak Is. Azzal sem törődtek, hogy melyik tagnak mennyi munkaegysége van, mindenki egyformán kapott háztáji ka­szálót. A kaszálás befejezése után nem ellenőrizték, hogy a feles kaszálók közül ki mennyi szénát visz haza. So­kan az egész szénát elvitték, sőt többen még abból is vit­tek, aminek lekaszálásában neon is segédkeztek. Így a tsz- nek a böcöni rétről 80 mázsa széna helyett csak 6 mázsa jutott, s a 322 hold kaszálóról 611 mázsával kevesebb szé­nát gyűjtöttek be, mint ameny- nyit kellett volna. „A fene ott egye, hadd vigye...' Ezt válaszolta Pál Lajos brigád vezető, amikor szóltak neki, hogy az egyik tsz-tag burgonyát lopott. No persze, hisz ő maga is lopott, csalt, ahol csak tudott. A tsz gépé­vel, fogatával végeztette a ka­szálást, s az egész szénát el­vitette. Egy kocsi szénát Bá­lint Ferenccel a felvásárlóhoz szállíttatott, s azt a saját ne­vén adta el. A közösből egy kocsi kukoricát is hazavite­tett. A gépet másnak is oda­adta, s a szénát teljes egészé­ben elvitették. Apósának a könyvébe, jóllehet az elmúlt év decemberében egyetlen órát sem dolgozott a tsz-ben, 14 munkaegységet írt be. „Nem érünk rá kaszálni...' Ezzel a jelszóval a többi vezető is a tsz gépével, foga­tával kaszáltatta le a nekik kiutalt rétet. Horváth János elnökhelyettes a részére leka­szált szénát nem gyűjtötte ösz- sze, az megrothadt, majd he­lyette más szénájából vitetett nagyobb mennyiséget szérűjé­be. Apósának is vitetett két A JÁTSZÓTÉR A GYERMEKEKÉ Mmcalíbam a Mártírok-terén jól felszerelt játszóhely várja a kicsiket. Vám itt minden: körhinta, mérleghinta, hajó­hinta, még közönséges hinta is, amim oly nagyon szeret szóra­kozni Fenési Erzsiké és Had­nagy Jutka, Nekik ez ér a legtöbbet. A két kis barátnő nagyon sze­retheti egymást, hisz még hin­tázás közben sem engedik el kezüket. Hogy még szorosabb legyen a barátság, lánccal is összekötötték a két hintát. A játszótér közepén van a legnagyobb szenzáció, a két kerékpár. Kis betonpályán ka- rikáznak a kicsik, s amint lát­fe? HÉÉMsi V ‘ PP ■ Udvarias Kati es Gönc Géza jobban szeretik a kerékpárt. A kis Erzsiké és Jutka a legszívesebben hintáznak. juk, nagy közkedveltségnek ör­vend, hiszen egy percre se áll­nak le a kerekek. Állandóan ül valaki a nyeregben, s mindig sokan állnak a pálya szélén, várva az alkalmat, hogy rájuk is sor kerüljön, A játszótér a kisgyerekeké. Mégis akadnak nagyobbak (né­ha már felnőtt számba vehető kamaszok), akik hintáznak, rá­ülnek a kerékpárra is, s azt gyakran tönkreteszik. Pedig a község sokat áldoz a játszótér felszerelésére. Jó lenne egy­néhány marcali fiatalemberrel és leánnyal megértetni, hogy kinőttek már ebből a korból. kocsival, bár az nem dolgo­zott meg érte. Pál Lajossal együtt egy-egy hold széna ter­mését eladta. Váráéi Ferenc magtárosnak sem volt ideje a részére leka­szált szénát összegyűjteni. Az elrothadt, s ő is a más által lekaszált, összegyűjtött és a tsznek járó részt vitte haza 11 petrencével, amit Zóka D. Viktor brigádvezető adott ki neki. Vajda János brigádveze­tő sem bizonyult jobbnak ná­luk. Az ő részére lekaszált szénából még a tsz-nek járót is elvitte. A házánál tartott 10 borjú részére (?) 6 kocsi szénát hazahordatott. Mások­kal idegen néven adatott el a jogtalanul szerzett takar­mányból, s egy kívülálló ál­tal lekaszált, a tsz-nek járó szénát szérűjébe vitetett, ö is adatott apósának két kocsi szénát, bár az a tsz-ben nem dolgozott. Vajdát összesen 110 mázsa széna eltulajdonítása terheli. Tudatos kártevés A tsz-ben tavaly 40 hold szénát nem kaszáltak le, ha­nem leégették, 20 hold lucer­na lekaszálva kinn rothadt, 16 holdat pedig le sem kaszál­tak. 40 hold kukoricát nem kapáltak meg, a letört kuko­ricát napokig hagyták kinn a határban, bár a mezőőrök je­lentették, hogy lopják. E ha­nyagság miatt 500 mázsával kevesebb kukoricája lett a tsz-nek. Egy-két brigádvezető úgy osz­togatta a tsz tulajdonát, mint a sajátját. Zóka D. Viktor a már említett kocsi szénán kí­vül egy kocsi kukoricát is ajándékozott egy kívülálló­nak. Gönczi Imre, ugyancsak kívülálló, mivel szívességet tett a bűnszövetkezetnek, 5 hold szénáját vihette el, bár tagosított két holdja után sok­kal kevesebb járt neki. Váradi Ferenc magtáros rossz, szeme­tes árpát, búzát küldött ve­tésre, így 13 hold termése semmisült meg. Mindez azért történhetett meg, mert a tsz-ben nem volt erőskezű vezető, hiányzott a könyvelő. A részes nyilván­tartást Vajda Irma kuláklány vezette. A kulákok a vezetés­ben is többségben voltak. Zó­ka D. Viktor brigádvezető ku- lák, Vajda János brigádvezető kulák, Pál Lajos brigádveze­tőnek pedig az apósa kulák. Érthető, hogy ezek az em­berek nem a közösség érdekét, hanem saját hasznuk növelé­sét, a tsz megkárosítását tar­tották legfontosabb feladatuk­nak. S zalai László vezésében megtekintsék a vá­sárt. Mi lesz belőle? A hír gyorsabb, mint az autóbusz. Még el- sem indul­tunk, a Faipari Vállalat nyolc újítója már az előző napi »Es­ti krónikából« tudta, hogy a vállalat ötletbrigádja által ké­szített és kiállított hálószoba­bútor tetszik a közönségnek. Az a bizonyos francia ágy tud­niillik, amelyet a helyiipari pavilon vezetője a rádióripor­ternek elismerőleg megemlí­tett, kaposvári gyártmány. Érthető tehát Vatulik Péter­nek, Horváth Istvánnak és Ge­lencsér Sándornak, az ötletbri­gád tagjainak öröme, akik a többi kaposvárival együtt elő­ször ezekhez a bútorokhoz tér­tek. Csakhamar parázs vita ke­rekedett: mi lesz a hálószoba­bútor sorsa? Valaki azt mond­ta, ezt nem adják sorozatgyár­tásra a kaposvári üzemnek. Volt már ez fgy. Majd vala­melyik pesti bútorgyár le­aratja a babért. — Szabadal­maztatni kellene — vélte egy másik. — Nem kell mindjárt rosszra gondolni — kontrázott a harmadik. — Gyárthatjuk mi is. — Úgy van — mondta végül valaki —, gyárthatjuk, persze. Hiszen a bútor sorsába a megye is beleszól ám! — Ügy láttam, erre mindenki megnyugodott,-- talán még a francia háló is, hiszen e har­cos ragaszkodás, kiállás után remélhette, hogy továbbra is jó kezekben marad, és még azt a fehér deszkaszegélyt is fel­jebb teszik rajt, amiről a ka­posváriak azt mondták itt, hogy bizony még nincs jó he­lyen. Nem sört inni... Nehéz a vásárban ötven em­bert egy csoportban tartani. Nem is volt hosszú életű az a szilárd elhatározásunk, hogy együtt nézzük meg a szá­munkra legtöbbet ígérő pavi­lonokat. Alig egy óra múlva már egyetlen somogyi arcot sem láttam. No — gondoltam megállva a jugoszláv pavilon előtt —, somogyi társaim már bizonyára a több helyen is egyszerre folyó divatbemutatót nézik, vagy a Balaton Étterem meg a sörkertek buzgó fo­gyasztói között ülnek —, ami­kor hirtelen Nagy Bélánéval rneg néhány társával találkoz­tam. — Árut keresgélünk — mondták kérdésemre. — Szőr­festékeket a kefeiparba és más, számunkra szükséges vegyszert. Vízlágyítót már ta­láltunk. — Hogyan, anyagbeszerzői megbízatással is jöttek? — kérdeztem. — Hát mit gondol — mondta a kefegyári Nagyné —, sört inni jöttünk ide, vagy pedig azért, hogy hasznunk is legyen belőle, a kutyafáját! Enni, inni Szentjakabra is ki­mehetünk, nem igaz? Egy hétre való A vásárlátogatás után mind­járt bebizonyosodott, hogy a sok látnivaló közül mindenki kiragadott valamit, ami a leg­jobban tetszett. A nyomdászok­nak az automata szedőgép, a kefegyáriaknak a tég­la színű Skoda-Spartak, Va­tulik Péternek a kisipari szö­vetkezetek modem bútorai, Münnberger Lajosnak a masz- szív és egyszerű kezelésű len­gyel páros körfűrész, Papp Jó­zsefnek a három percenként egy fogaskereket gyártó auto­mata, Osváth Antalnak az öt­letes és gyors, a fizikai munkát kiküszöbölő német Patyolat és sütőipari gépek, Vati Gyulá­nak a cseh robogó, Bacsó Já­nosnak a terepjáró traktor, Hencz Józsefnek a másoló esz­tergapad, Gelencsér Sándornak a szobormásoló gép nyerte meg tetszését. Kijelentették, hegy egy hétre való beszédtémát gyűjtöttek. Lehet tanulni Ezt többen is bebizonyítot­ták. A Faipari Vállalat dolgo­zói például akkor tanultak so­kat, amilior a cseh pavilonban megkérték a szakembereket, mondják meg, mi az oka an­nak, hogy az elmúlt években Csehszlovákiából beszerzett hengercsiszoló gépük egyik karja lejjebb húz és karcol. A cseh elvtársak szívesen meg­adták a felvilágosítást a hiba kijavítására, A Bánya- és Épí­tőanyagipari Egyesülés küldöt­tei arra a gondolatra jutottak a sok építőipari műanyag lát­tán, vajon érdemes-e nagyobb összeggel fejleszteni a jelenle­gi téglagyárakat, amikor ezen a pénzen téglát kiszorító mű­anyagüzemeket is létesíthet­nek. { Mások a saját kárukon ta­nultak, és megfogadták, hogy ezután :— ha rövid lesz rá az idő — úgy néznek vásárt, hogy előbb végigszaladják, és ami megragadja figyelmüket, ah­hoz visszatérnek tüzetesebb vizsgálódásra. Papp József, a kiváló sütőipari újító »lejárta a lábát«, hogy olajtüzelésű sü­tőipari kályhára akadjon. Az autóbuszban a hazairidulás előtt elkeseredve mondta, hogy sehol sem látott olajtü­zelésű kályhát. A mellette ülő Vati Gyula azt mondta, nedig voltak, én itt és itt találkoz­tam velük. — Hanem — tette hozzá — malomipari gépeket nem találtam sehol. — Te — mondta neki Papp —, hát egész sereg malomipari gépet láttam! A két vásárnéző a homloká­ra csapott, s. talán ugrottak is volna, hogy megmutassák egy­másnak a keresett tárgyakat, de már késő volt, a busz las­san kigördült a Városligetből. — Nem baj — mondta Paop —, amit közben láttam, azért is megérte eljönni. A három pavilon — a helyi­ipari, a könnyűipari és a ta­lálmányok pavilonja — megte­kintése volt a célja a csoport­nak. A legtöbbet ezekben ta­nultak a somogyiak. A tervet azonban többszörösen túltelje­sítették. Mindent láttak. S a vélemény? Ez: valamennyi ki­állított tárgy választékos, tük­rözi iparunk tizenöt éves fej­lődését. Ki ezt, ki azt hozott magával a látottak emlékéből. A gépek, a képek, a színek, a fények sokasága között azt a gondolatot is, hogy milyen nagyszerű csodákra képes az ember, ha békében és szocia­lizmusban él. Münnberger La­jos említette Lepsénynél, mi­lyen szörnyű emlékei vannak azokról a napokról, amikor itt a front után aknát szedett. Mennyi energiát, erőt fordítot­tak rá, és mi haszna lett az emberiségnek az aknákból? Már világszerte felhagy­hatnának velük, és helyettük minél több olyan tárgyat ké­szíthetnének, amelyet a vásá­ron láttunk. S vajon hány ipari vásárt kellene rendezni, hogy az em­beriség elmondhassa, milyen nagyszerű dolgokra ké“es? Szegedi Nándor Negyedmillió forintot takarítanak meg az ;dén a kaposvári járás földművesszövetkezetei (Tudósítónktól.) A kaposvári járás 21 földmű­vesszövetkezete elkészítette ta­karékossági tervét. Erre az év­re negyedmillió forint költség megtakarítását vállalták a dol­gozók. Ez azt jelenti, hogy ez­zel az összeggel nőni fog a szövetkezet saját vagyona. 40 ezer forintos vállalásukkal az tgaliak állnak az élen, utánuk következnek a somogysziliek 31 800 forinttal, majd a mező- csokonyaiak 20 300 forinttal. A .földművesszövetkezetek a gaz­dasági munka minden ágában úgyszólván filléres és forin­tos megtakarításokkal akarják elém! a negyedmilliót. A csornai földművesszövet­kezet pl. 3000 forintot takarít dot fordítanak az áruszállítá­sok megszervezésére, hogy mi­nél kevesebb legyen a fuvar­díj. A göllei földmüvesiszövet- kezet az utazási költségeknél 1600, a telefonköltségeknél 600, az egyéb költségeknél 1000 meg a felvásárlói üzemágban forinttal kevesebbet kíván fel­azzal, hogy nagyobb gondot fordít a termékek átvételére, tárolására. A felvásárlást ki­sebb hitellel bonyítják majd le, hogy a kamatköltség ennek megfelelően csökkenjen, Gon­használni a rendelkezésre álló összegnél. A nagybajomi fmsz a munkaruhák mosásához mo­sógépet vásárol, ezál’.al 200® forinttal csökken a S2övetk»» zet költsége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom