Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

m SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1360. április 1% KáHai Gyula beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) gasztesabb eszmék szolgálatá­ba állították és fáradhatatla­nul dolgoznak, küzdenek or­száguk előrehaladásáért. Ma olyan világhelyzet ala­kult ki — mondotta a továb­biakban —, amelyben a nem­zeti függetlenségüket kivívott népek függetlenségük megszi­lárdításában, gazdasági és kul­turális életük felemelkedésé­ben nincsenek egyedül. Egymás szuverenitásának tiszteletben tartása, a köl­csönös barátság és kölcsö­nös előnyök alapján — erejükhöz mérten — segí­tik őket a szocialista tá­bor országai. A magyar dolgozók minden rokonszenve és támogatása az imperializmus, a gyarmatosí­tás eilen harcoló népek felé fordul. Jogosnak és igazságos­nak tartjuk, s támogatjuk azt a harcot, amelyet Indonézia kormánya és népe az ország elidegeníthetetlen részéneik. Nyugat-Iriánnak felszabadítá­sáért folytat. Nagy öröm számiunkra, hogy a gazdasági építőmunkában eddig elért eredményeink alap­ján beruházási javak szállítá­sával, műszaki segítségnyúj­tással támogathatjuk az Indo­néz Köztársaság iparosítási, terveinek végrehajtását, s készek vagyunk előmozdítani az indonéz kormány álta l meg­hirdetett »-élelem—ruházat« program sikeres megvalósítá­sát. (Taps.) Népeinket továbbá összefűzi a béke megőrzéséért, a hábo­rúk végleges felszámolásáért, a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett éléséért' folytatott I zös harc. Nekünk is s az in­I donéz népnek is keserű ta­pasztalataink vannak arról, hogy mi a háború. Magyaror­szágot a hitleri Németország és hazai szövetségesei zavarták bele a második világháborúba. Ez a háború 600 000 magyar életébe, nemzeti vagyonunk 10 százalékának megsemmisíté­sébe került. Indonéziát a hit­leri fasizmus testvéröccse, a japán fasizmus sanyargatta a második világháború alatt, mígnem az indonéz hazafiak fegyveres felszabadító küzdel­me véget nem vetett uralmuk­nak. Mindkét népet saját ta­pasztalatai indítják arra, hogy egyként kiáltsa: soha többé háborút! (Nagy taps.) Napjaink békeharcának meg­különböztető jellegzetessége, hogy most minden objektív feltétele megvan annak, hogy térdre kényszerítsük a hábo­rút, és örökre biztosítsuk a bé­két. E helyzet létrejöttében alapvető jelentősége van an­nak, hogy a szocialista tábor óriási ereje egységfrontban lép fel a béke védelmében a gyar­mati függőség alól felszabadult népek százmillióival. Együttes közös erőnk le­győzhetetlen erő a béke védelmében. Kállai Gyula ezután rámu­tatott: öt esztendővel ezelőtt Szukarno elnök kezdeményez­te az Indonézia földjén, Ban- dungban megtartott értekezle­tet. Egyetértünk a bandungi konferencián elfogadott el­vekkel, s örülünk, hogy az In­donéz Köztársaság külpolitiká­Beszéde végén Kállai Gyula hangoztatta: összefűzi népein­ket a nemzetközi helyzet eny­hítéséért vívott közös harc is. Ismeretes, hogy a Magyar Nép- köztársaság támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a békeszerető erők az általános és teljes leszerelésért, azatom- és hidegháború, a hidrogén­fegyverek eltiltásáért és a máso­dik világháború maradványai­nak felszámolásáért folytat­nak. Reméljük, hogy a későb­bi magasszintű találkozókon a békét és az emberiség sorsát érintő kérdések megvitatásába bevonják majd az ázsiai és af­rikai államok képviselőit is. Meggyőződésünk, hogy Kína, India és Indonézia szava nem maradhat sokáig a világ sorsát eldöntő nemzetközi konferen­ciák falain kívül. Kállai Gyula beszédét e sza­vakkal fejezte be: Hazánkban az indonéz nép nagy tiszteletnek és megbecsü­lésnek örvend. Ezt kedves ven­dégeink is tapasztalhatták. Engedjék meg, hogy kifejezés­re juttassam azt a meggyőződé­semet, hogy magyarországi lá­togatásuk és tárgyalásaink megerősítik népeink barátsá­gát, elmélyítik és sok vonatko­zásban kiszélesítik országaink gyümölcsöző kapcsolatait. Kérem, adják hírül odahaza népüknek, hogy Budapest és a Magyar Népköztársaság dolgo­zói szívből, őszinte barátsággal további sikereket kívánnak ha­zájuk és boldog életük építésé­hez. (Nagy taps.) Kérem, tol­mácsolják odahaza: a magyar nép mindig hűséges és meg­bízható barátja lesz az indonéz népnek. Éljen országaink és népeink barátsága! Éljen a béke! (Hosz- szan tartó nagy taps.) ko­jában következetesen érvénye­síti azokat. Szukarno beszéde Dr. Szukarno lépett ezután a mikrofon elé: Meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a magyar nép rendkívül kedvesen és mély rqkonszenvvel fogadta. "'■'‘Szólott árról, hogy közös harcunk csak akkor ér véget, ha majd a világon mindenütt béke uralkodik, ha majd min­denütt virágzásnak indul az élet, s ha uralomra jut min­denfelé az emberek testvérisé­ge. A továbbiakban méltatta az indonéz nép forradalmi har­cának jelentőségét. Mi, indonézek — folytatta — igen messze élünk más or­szágoktól, mégis meghallottuk a szabadság hangját, amely annyi más országban megszó­lalt. Meghallottuk, hogy sza­badságért kiáltanak a népek Európában és másutt a vilá­gon — és felébredtünk. El­nyomatást és kizsákmányolást szenvedett nép voltunk. Olyan ország voltunk, amelyet egy holland pro­fesszor a kulik népének és a népek kulijának ne­vezett. Szegény nép voltunk, szegé­nyebbek, mint sok más nép. Megosztott nép voltunk, mert reánk is alkalmazták az impe­rialisták az »oszd meg és úgy uralkodj rajta« elvet. Vázolta Indonézia történel­mi múltját, rámutatott, hogy Indonézia éppen természeti kincseinek gazdagsága miatt igen korán vonzotta a gyarma­tosítókat. Már a 16. században és különösen a 19. században az imperialisták elárasztották egész Indonéziát A 16. és 17. században, amikor a spanyol, portugál, holland kereskedők keresték a tengeri utakat, el­jöttek Indonéziába, és poli­tikailag kirabolták. A 19. szá­zadban a modem imperializ­mus is behatolt Indonéziába, és elvesztettük gazdasági füg­getlenségünket is. Az indoné­zek kulik népévé és nemzetek kulijává váltak. Harcoltak ez- ellen, de akkor még nem volt egység a szumatrai, borneói, jávai, Szulavézi-szigeti és más szigetek lakosai között. A 20.. század elején azonban rádöbbentek arra, hogy ha is­mét szabadok akarnak lenni, minden erőt egyesíteni kell. egyesítették is erőiket! És 1945. augusztus 17-én széjjelverték hazájuk föld­jén a holland imperializ­must. Ez a nap a mi In­donéz Köztársaságunk születésének napja — mon­dotta. (Taps.) Állami címerünkön a jel­szó: »Egység a sokféleségben.« (Taps.) Igen, mi közöttünk, in­donézek között sokféle ember él, de egységesek vagyunk en­nek a jelszónak a szellemében. Nagyon boldog vagyok, hogy Dobi István elnök úr tegnap azt mondotta: az »-egység a sokféleségben« elvet nemcsak Indonézia lakossága különböző nemzeti csoportjainak együtt­élésére lehet alkalmazni, ha­nem a nemzetek együttélésére is, arra is, hogy a világ vala­mennyi nemzete egyetlen em­beri, testvéri közösségben egyesüljön. (Nagy taps.) Mi, indonézek erőseknek érezzük magunkat. Miért vagyunk erősek, test­véreim? Bízunk jövőnkben, bízunk abban, hogy elérjük céljainkat, és ez erőt ad nekünk. A holland imperialisták indonéz vezetők ezreit és ezreit börtönözték be, sok indonéz vezetőt felakasz­tottak. 1947-ben, majd 1918-ban ismét hadsereg­gel törtek ránk. Mi még­sem tettük le a fegyvert, nem szüntettük meg a har­cot, s 1950-ben a hollan­dok arra kényszerültek, hogy elismerjék Indoné­zia szabadságát. (Nagy taps.) Nemcsak azért bízunk a jö­vőben mi, indonézek, mert egységesek vagyunk, nemcsak azért bíziunk, mert van erőnk, bátorságunk, nemes céljaink vannak, hanem azért is, mert tudjuk, hogy szerte a világon vannak barátaink. (Taps.) Ba­rátaink, akik ugyanazokért az eszményekért harcolnak, akik­nek ugyanazok a céljaik, mint nekünk, s akik segítenek ben­nünket céljaink megvalósításá­ban. Nem egyedül harcolunk. Mi szerveztük meg a bandun­gi értekezletet, amelyen 29 ázsiai és afrikai ország egy- milliárd-hatszázmiliió lakosá­nak képviselői vettek részt. Az­óta — 1955 óta — még több afrikai nép vált szabaddá, il­letve harcol szabadságáért. Most már nem egymiliiárd- hatszázmillió, hanem egymil- liárd-hétszázmillió, egymil- liárd-nyolcszázmiilió emberről van szó. És vegyük számításba a szocialista országok népeinek hatalmas erejét. (Nagy taps.) És ehhez még hozzá kell számolni a nyugat-európai, amerikai, latin-amerikai mun­kásokat és haladó gondolkodá­sú embereket! S mindezt az erőt összegezve, két és fél mil­liárd emberről beszélhetünk. (Nagy taps.) Amikor 1947-ben és 1948- ban a hollandok bombákkal árasztottak el bennünket, s amikor reánk szegezték ágyúik csöveit, amikor tűzzel borítot­tak el bennünket, azt mondot­tam népemnek: ne veszítsük el bátorságunkat, semmiképpen se felejtsük el, hogy a szabad­ság mindenható. Most, amikor világkörúton járok, amikor megismertem a népek szabad- ságszeretetét, azt is hozzátehe- tem: a szabadság vágya nem­csak mindenható, hanem min­denütt jelenlévő is. Ott talál­juk a szabadság szeretetét mindenütt: az én szivemben, az önök szívében, mindegyi­künk szívében, minden ember szívében. Holnap, barátaim, elhagyom Magyarországot, hogy tovább folytassam a barátságnak azt a világkörüli útját, amelyre in­dultam. Világkörüli utam so­rán képviselem az Indonéz Köztársaság külpolitikáját, amely nemcsak a békés együtt­élés, hanem az aktív, tevé­keny békés együttélés politi­kája. Azért megyek világkörüli utamra, hogy beszéljek a szabadságról és a szabad­ságért, hogy barátságot kérjek és békét követeljek az egész világnak. (Nagy taps.) Sőt, ennél is többet: mi nem­csak a világbékét, hanem az emberek testvériségét is köve­teljük, ezért harcolunk, ezért dolgozunk — fejezte be beszé­dét Szukarno. Dr. Ortutay Gyula zárszava után a Himnusszal ért véget a lelkes hangú sportcsamoki nagygyűlés. (MTI) NEMZETKÖZI Szemle Fekete-Afrika erefe Történelmi szemtanúi vagyunk az évtize­dekkel ezelőtt még »titokzatosnak« nevezett Afrika hatalmas változásának. Fekete-Afrika népeinek millióit tegnap még vásári áruként adlák-vették, ma néger diplomaták kormány­főkkel, miniszterekkel tárgyalnak a világ fő­városaiban. A nyugati kommentátorok nem győzik elégszer hozzáfűzni beszámolóikhoz, hogy egyenrangú partnernek bizonyulnak Ghana vagy Guinea, Belga-Kongó vagy Ke­nya politikusai. A nemzeti felszabadító moz­galmak pedig egyre erősödnek, s már nincs olyan szöglete Afrikának, ahol ne égne a talaj a gyarmatosítók lába alatt. Nemrég még Bel­ga-Kongót »mintagyarmatnak« tartották Nyu­gaton azzal az érveléssel, hogy Kongóban ál­lítólag az imperialista rendszer »békésen meg­fér« az afrikai lakosság érdekeivel. A kongói nemzeti felszabadító harcnak hatalmas fel­lángolása elhamvasztotta ezt a képmutató le­gendát, s innen is vissza kell vonulniuk a gyarmatosítóknak. Ezekben a napokban az újságok fő helyen tárgyalják az afrikai eseményeket, amelyek-' nek jelentősége messze előre mutat, történjék az a Dél-Afrikai Unióban vagy Guineában vagy Ghana fővárosában. A történelem egyik helyen a fehér rabszolgatartók kínos hátvéd­harcait örökíti meg a jövőnek, a másik he­lyen a szabadságukat kivívott feketék lebír- hatatlan igazságát, az emberi jog nevében ki­hirdetett szabadság programját jegyzi fel. Mindössze két évvel ezelőtt Ghana fővárosá­ban, Akkrában tartották meg a független af­rikai országok első konferenciáját, amely ün­nepélyesen deklarálta, hogy az afrikai népek még a mi nemzedékünk életében elnyerik, il­lette visszanyerik függetlenségüket. A prog­ram határideje változott. Most Conakryban a szabad afrikai országók új követeléssel léptek elő, amely Fekete-Afrika erejét sugározza: 1962-ig minden afrikai ország nyerje el füg­getlenségét! De addig még sok nehéz harcot kell meg­vívni a fekete óriásnak. Harcát a szocialista világ, a gyarmati sorból nemrég felszabadult népek egyre bővülő családja és a tőkés or­szágok közvéleményének túlnyomó része is támogatja. A dél-afrikai példa »A zendüléseket semmi esetre sem lehet úgy tekinteni, mint a kormány faji megkülön­böztetési politikájának reakcióját. A zavar­gások időszakonként visszatérő jelenségek, amelyek semmi összefüggésben nem állnak a szegénységgel és az alacsony bérekkel.-« Ver- woerdnek, a Dél-Afrikai Unió miniszterelnö­kének megdöbbentő szavai ezek, amelyekkel ő »helyes megvilágításba« próbálja helyezni védtelen afrikaiak tömeges legyilkolását. A miniszterelnök brutálisan értékeli a helyzetet. Verwoerd elismeri, hogy az afrikaiak nem szívelik a jelenlegi rendszert, és időről időre fellázadnak ellene. Kormányának szerinte pusztán az a feladata, hogy biztosítsa az ilyen felkelések erőskezű- és azonnali leverését. A faji megkülönböztetés politikájának logikájá­ból kiindulva mondhatni valóban »realisztikus óvintézkedéseket« tett ez a hírhedt gyarmato­sító. A dél-afrikai rendőrséget, sőt a hadsereg egész struktúráját is úgy szervezték át, hogy az megfeleljen a nagymérvű zendülés elnyo­mására. Minden »alkalmas« fegyvert összevá­sároltak a »Saracen« harckocsiktól kezdve az automata fegyverekig. Sőt még az új afrikai városokat — amelyeknek Sharpevifie egyik ti­pikus példája — is úgy tervezték, hogy meg­feleljenek a »biztonsági« követelményeknek: minden egyes városban olyan félkör alakú te­ret építettek, amely elég széles ahhoz, hogy egy »Saracen« mintájú harckocsi tüzelés köz­ben teljes kört írhasson le tengelye körül. Dél-Afrika azonban nem szigetelheti el magát a világ többi részétől. Ez az ország olyan kontinens része, amely hallatlan ütem­ben ébred saját nenízeti öntudatára. Július elején, amikor Belga-Kongó is elnyeri füg­getlenségét, az önálló és független afrikai or­szágok ereje még erősebben döntögeti majd a fehér szupremácia (felsőség) utolsó bástyáit is. A határok gyenge alkotmányok: ha fel tud­ják is tartóztatni az embereket, semmi esetre sem tartóztathatják fel az eszmék áram1 ását. Afrikában pedig manapság az eszmék olyan politikai realitások, amelyek felett a harcko­csiknak nincsen hatalma. „Egy amerikai“ Dél-Afrikáról A New York Herald Tribune ezzel a c' mel közli »egy amerikai« véleményét az afrikai eseményekről. »Noha nyilvánvaló volt, hogy a dél-afrikai kormány könyörtelen igazságta­lansága előbb-utóbb kimeríti a Dél-Afrikai Unió négereinek sztoikus türelmét, semmi sem csökkentheti az ottani események m.egkökken- tő tragikumát. A nemzetközi közvéleménynek erőteljesen el kell ítélnie a tömeggyilkossá- gokat, amelyeknek áldozatai védtelen, elnyo­mott lények. Majdnem ugyanilyen meghök­kentő, hogy a dél-afriltai fehérek is milyen va­kon mennek a további események elébe. For­gószelet teremtenek, de sem politikai, se pe­dig erkölcsi vonatkozásait még csak fel sem ismerik. Az utóbbi tíz év alatt fokozódott az elnyomás, sőt gyakorlatilag rabszolgasorba döntötték a feketéket. A dél-afrikai kormány elment odáig, hogy hivatalosan megtagadta a négerektől a tanulás jogát, kivéve azt az alap­vető képzést, ami alkalmassá teszi őket a fi­zikai munkára.« E szavak után az »egy amerikai« vélemé­nye kitér az amerikai négerek helyzetére, és keserű szavakkal bírálja az ottani négerüldö­zést, majd hozzáfűzi: »Nincs semmi értelme annak, hogy úgy állítsuk be a dolgokat, mint­ha nem lenne nagyszámú fehér amerikai, aki otthonosan érezné magát Dél-Afrikában. Az afrikai fehér ember — írja befejezésül — egész egyszerűen olyan fehér ember, akinek sohasem kellett számításba vennie a közvéle­ményt. S ebben a szégyenteljes körülmény­ben nekünk, amerikaiaknak is vállalnunk kell bizonyos felelősséget.« Sok harc és küzdelmes esztendők várnak még az afrikai népekre. Azokra is, amelyek már elnyerték függetlenségüket s azokra még több, amelyek erejüket megsokszorozva har­colnak emberi szabadságjogaikért, állami füg­getlenségükért. A függetlenné vált országok­ban is ott vannak még a gyarmati rendszer képviselői, s befolyásukkal, visszahúzó ere­jükkel komoly mértékben számolni keli, s mint minden függetlenséget elnyert fiatal ál­lamnak, az afrikai államnak is nagy problé­mát jelent a társadalmi rend megválasztása. Legújobb jelentések ex dél-afrikai eseményekről NEW YORK Lowenstein newyorki ügy­véd pénteken átadta az ENSZ- nök 18 dél-afrikai hitelesített nyilatkozatát, amely szerint a dél-afrikai rendőrség a március 21-i vérengzés idején minden figyelmeztetés nélkül lőtt a tö­megre. A nyilatkozatokat Reeves johannesburgi angli­kán püspök juttattta él az ügy­védnek. Lowenstaiin az okmányokat Wieschuffnak, az ENSZ gyám- sági osztálya igazgatójának adta át és kérte őt, hogy a Biztonsági Tanács — ameny- nyiben újból ülést tart a dél­afrikai kérdésben — vizsgálja meg azokat. (UPI) BRÜSSZEL Olden Brock, a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szö­vetségének főtitkára üzenetet intézett Dél-Afrika népéhez. Hangsúlyozta, a szövetség to­vábbra is küzd azért, hogy Dél -Afrikában véget vessenek a faji megkülönböztetés politi­kájának. PAVALP1ND1 A Pakisztáni Szakszervezeti Szövetség é’nöksége a dél-afri­kai árucikkek bojkottjára szó­lított fel, tiltakozásul Dél-Af- rika fajüldöző politikája ellen. (Reuter) LONDON Az Angol Újságírók Szövet­ségének értekezlete határozatot j fogadott el, amely felkéri a ' Nemzetközi Újságíró Szövet­séget, hasson oda, hogy Dél­Afrikában helyreállítsák . á sajtószabadságot. STANLEY VILLE Stanley Viliében a hatósá­gok a választások előtti nyug­talanság miatt betütottak min­den nyilvános gyűlést és tíznél több személy csoportosulását; (Reuter) Kir kanonok telefoninterjúja Moszkva (TASZSZ). Kir ka­nonok, Dijon város polgármes­tere a Szovjetszkaja Rosszijá- nák adott telefoninterjújában elmondotta, hogy meg akarja valósítani régi álmát, el akar látogatni a Szovjetunióba. »Az én koromban persze nehéz ter­veket szőni — mondotta Kir kanonok —, de hiszem, hogy régi álmom mégis valóra vált­hatom.« Megköszönve azokat a me­leg szavakat, amelyekben Hruscsov Moszkva lakosai előtt megemlékezett róla, Dijon pol­gármestere a következőket mondotta: »Olvastam Hruscsov szavait, amelyek lelkem mé­lyéig megindítottak.« A kano­nok közölte, hogy Hruscsov ajándéka — egy Sztálingrádot ábrázoló kép — most a dijoni városháza egyik falát díszíti. »Ez a kép segít engem abban, hogy gondolatban végigjárhas­sam Sztálingrád utcáit. Remé­lem, hogy megláthatom még ezt a várost« — fűzte hozzá. »Nagyra értékelem Sztálin­grád és a szovjet hadsereg hozzájárulását a közös ellen­ség legyőzéséhez — folytatta. — A francia megszállás hosz- szú éjszakájának legkeserűbb óráiban Sztálingrád a győze­lem hitét ültette szívünkbe, erőt és magabiztosságot adott nekünk. Ezért nevezem ezt a várost álmaim városának.« Kir kanonok elmondotta, hogy Dijont — amely olyan meleg fogadtatásban részesí­tette a szovjet kormányfőt — még mindig élénken foglalkoz­tatja a látogatás. (MTIJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom