Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

Vasárnap, 1960. április 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP 99 Összesítették az állatszámlálás adatait 122 eser szarvasmarhát tartanak megyénkben — A sertésállomány lő százalékkal csökkent — 40 százalékkal nőtt a juhok száma V T K ö Z E T Fnií Ifi« PnÍ7Óftnt „„„ mekeik szép életéről áradozik, nem lehetett érteni, a morgás­tgy KIS epiZBDOl mondok el, Látják ők odahaza, hogy meny- -l,—=­(Tudósítónktól.) Március 1-én állatszámlálás kezdődött megyénkben. Ez a munka és az adatok feldolgo­zása azóta befejeződött. Ez alkalommal az állatszámlálás fontosabb eredményeiről szá­molunk be. A megye állatállománya 1960. március 1-én: 122 ezer szarvasmarha, 295 ezer sertés, 42 ezer ló és 93 ezer juh. Nézzük meg először a legna­gyobb jelentőségű szarvasmar- hatenyesztés helyzetét. A szarvasmarhaállomány 2 szá­zalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A termelőszö­vetkezetek szarvasmarhaállo­mánya egy év alatt 21 ezerrel nőtt. A termelőszövetkezetek egy része még nem tudta kö­zös állatállományánt kialakíta­ni. Jó részük — főleg az új közös gazdaságok — az állatte­nyésztés előfeltételeinek megte­remtésén fáradozik. A tagok­tól átvett állatok közül csak a tenyésztésre alkalmas egyede- ket tartják meg, a többit meg­hizlalják. Ennek a selejtezési folyamatnak eredménye, hogy az állatállomány lényegesen jobb egyedekbőt tevődik össze, mint egy .évvel ezelőtt. Ha eh­hez hozzávesszük, hogy a te­henek és az előhasi üszők szá­ma emelkedett, láthatjuk, hogy az elmúlt év alatt szarvasmar­hatenyésztésünk — az összes állománynál mutatkozó némi csökkenés ellenére — fejlődött. A termelőszövetkezetek szarvasmarhaállománya roha­mosan növekszik. A korszerű istállók építése jó ütemben ha­lad. A meglevő állomány ösz- szetétele, az anyaállatok szá­mának múlt évi növekedése, a termelőszövetkezeteknél vár­ható fejlődés biztosíték a to­vábbi fejlődésre. Közélelmezési szempontból igen jelentős a sertéstenyész­tés. Sajnos a megye sertésál­lománya 15 százalékkal — 53 ezer darabbal — csökkent egy év alatt. Az Állatforgalmi Vál­lalat a múlt évben 96 ezer ser­tést vásárolt fel, az idén 112 ezer darabot vár az ország a somogyi termelőszövetkezetek­től, háztáji gazdaságoktól és a még egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoktól. Mivel a me­gye sertésállományának 70 szá­zaléka még a háztáji és egyé­ni gazdaságokban van, ennek jelentős részét nekik kell biz­tosítani. Kedvezőbb képet kapunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a kocaállomány csak 9 százalék­kal csökkent. A sertésállomány fejlesztéséhez lényegesen ke­vesebb idő szükséges, mint a szarvasmarhánál, így rövid idő alatt várható emelkedés. Az állam jól megfizeti a megvá­sárolt hízósertést. Ha figyelem­be vesszük az állam által nyúj­tott kedvezményeket, láthat­juk, hogy érdemes sertéste­nyésztéssel, ezen belül hizla­lással foglalkozni. Ennek ered­ménye, hogy jelenleg 50 ezer sertést hizlalnak a megyében, 11 ezerrel többet, mint egy év­vel korábban. Kaposvár város sertésállo­mánya külön említést érdemel. A város sertésállománya egy- harmada a múlt évinek. Az anyakocáknál még nagyobb csökkenés mutatkozik. A vá­ros nem mezőgazdasággal fog­lalkozó lakosságának jó része rendelkezett — főleg vidéken — 1—1 hold földterülettel, melynek terméséből módja volt néhány sertést meghizlal­ni. A tsz-mozgalom fejlődése során ezek a területek — he­lyes® — a termelőszövetkeze­tek használatába kerültek, így e »kétlakiak« takarmánybázi­suk elvesztése után az idén már nem tartanak sertést. A lóállomány a gépesítés fej­lődésével egyre töboet veszít sok tanulsággal. Olyan epizó­dot, amely napjainkban sok­szor, sok helyütt lejátszódik, ha nem is pontosan így, de jelentőségéből. A múlt év óta' nagyon hasonlóan. Mert az bekövetkezett 20 százalékos csökkenés a természetes fejlő­dés eredménye. örvendetes, hogy az 1952-től évről évre csökkenő juhállo­mányban a múlt évben elkez­dődött növekedés az idén to­vább folytatódott. A juhállo­mány 40 százalékkal nőtt egy év alatt. A növekedés csaknem kizárólag az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ér­deme. Ma a juhállomány 80 százaléka az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek tulajdonában van. A mezőgazdaságban végbe­menő hatalmas átalakulás ter­mészetesen átmenetileg némi zökkenőket okozott az állatte­nyésztésben. Megállapíthatjuk, hogy a megye állattenyészté­sében ennek ellenére — a ser­tésállomány kivételével — nem történt visszaesés. A népgaz­daság érdeke megkívánja, hogy a megye a múlt évinél több ál­lati terméket adjon közfogyasz­tásra. Az előbbiekből láthat­juk: megvannak a feltételei annak, hogy a megye eleget te­gyen e kötelezettségének, emellett fejlessze is állatállo­mányát. élet, a gondolkodás a Zselicség szépséges dombjai közt épp- talujukbo1 úgy változik, mint a balatoni műúttól délre vagy az ezüst­csíkként kanyargó Dráva in­nenső partján. A változás megnyilvánulási formái elüthet­nek egymástól, de mindenütt ugyanazt fejezik ki: izmoso­dunk, mint a felnövekvő gyér nyivel többet, szebbet, igazab- bat tanulnak az apróságok, mint valaha régen, s az sem utolsó dolog, hogy nem két gyerek jut el tíz esztendő alatt a középiskolába. Hogy ezen túl is van valami egészen új, amit hazavisznek szívükben a gyerekek, hogy szputnyikról meg Szovjetunió­nak, a méltatlankodásnak is van tónusa, abból is lemérhető az asszony szavainak hatása. Aztán valaki szólni merészke­dett halkan, de felindulással hangjában: — Jobb lesz, ha hazamegy». Egyetértő bólintások, a he­lyeslés kivehetetlen hangjai ki­ről beszélnek, s megkérdezik, , , „ ,, . ., , hogy: »Édesanyám, hallott már sertek szavat, s az igazgató el­maga Szamuely Tiborról?" — Hát istenem, furcsa egy kicsit, mosolyodéit. Kommentár nél­kül folytatta mondókáját, s Hogyan tovább? Az Építőipari Vállalat KISZ- alapszervezetének munkájában még igen sok a kívánnivaló. Különböző okok miatt nem sikerült a vállalatinál dolgozó több mint 200 fiatal nevelésé­vel, szórakozáséval, általában életével törődni. S emiatt fe­lelősség terheli a KlSZ-vezető- séget, a városi KlSZ-bizottsá- got, a vállalat vezetőségét és a pártszervezetét is. A hibákról tudtak, mégsem intézkedtek kijavításukról. Mindenki a másikra várt, a KlSZ-alap- szervezet munkája viszont nem javult meg. Bár a volt titkár, Petrohán György munkaidejé­nek 30 százalékát KISZ-fel- adatok ellátására fordította, de ezalatt ő nem minden eset­ben végzett KISZ-munkát, ha­nem saját elintéznivalója után futott. Tavaly mindössze öt taggyűlést tartottak az . alap­szervezetben, az idén most volt az első. Ez is csak a vál­tozásra vágyó fiatalok sürgeté­sére. A vállalatnak 104 munkahe­lye van a megyében. Ez termé­szetesen kihatással van az if­júsági munkára. De ha most az elképzelésekhez híven létre­hozzák a KISZ-csoportokat az építkezéseknél, össze lehet tar­tani a fiatalokat. Az újonnan választott vezetőség tagjai — Bedegi Viktor titkár, Kapitány Sándor, akik hathetes iskolára indulnak, a rendkívül lelkes Németh Ferencné, Fábos Kál­mán — képezik azt a magot, mely körül kialakulhat egy egészséges szervezet. Igen fontos feladat vár vala­mennyi KISZ-aktivistára a kö­zeljövőben. Rövid időn belül megszervezik a Szakma Ifjú Mestere mozgalmat Ebben nagy szükség lesz a fiatal mérnökök és technikusok ta­pasztalatára. — Utána követ­kezhet a Szocialista Munka Ifjú Brigádja mozgalom meg­indítása. Jelenleg is dolgoznak ifjúsági brigádok a különböző építkezéseken. Azonban fon­tos, hogy ne csak az elvégzett hány körülötte ülő asszony aj­káról kitört a nevetés. Nem a gondolatnak szólt ez, inkább a hirtelen becsapódott »poén­nek«. Értelmét még nem fog­tNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNVNNNNNXNNNJíNNV'NNNNVNNVNNNNN'VNNNNVNNNVVNJ JSJSSKXXXJÍXSÖÍSfXXJSSíSÍJSJíXXXJÍSÍJíSSSSJÍJSJíVták fel> nem is mérlegelték. A mek, s értelmünk kiteljisedik" “1 “f* ne™ értik Részen... úgy érezte> most igazán meg- kitárul az új befogadására... AZ ÍQSZQStÓ a nevelésről be- találta a kiskaput az emberek A teremben százötvenen le- szélt meg a szövetkezetről. szívéhez ... hettek, többnyire parasztembe- — Gondolják csak el, mi be- neQ?nai. |0.mőe7fltaeon rek, asszonyaik. Beültek az is- leplántáljuk itt gyermekeik szí- HZ BaBlltBK lBHflB5ÍElC5CII kolapadba, mint valaha régen, vébe az új élet szeretetét, sző- híre ment a faluban. Akik ott, s akaratlanul is valami össze- vetkezeti példákat adunk a az iskola padjaiban tisztelet­hasonlítás-féle iuthatott szamtan órán, megnézzük lenségnek vélték volna az igaz­hasonlitas tele juthatott egy(m a határt/ amelvnek szé_ gatóval szemben, hogy lecsap­eszukbe. Mert mégiscsak más lei a meSszeségbe vésznek, s a janak a szószátyár asszonyság- most. Az új padok, a képek a gyermek megérzi a gondolat ra, most elmondták mindenki­falon, a világos ablak, a hatal- nagyszerűségét, önfeledten tár- nek. Nem volt olyan ember a más térkép, a sok virág s a ía ki karíát az eperfa alatt faluban, aki ne hallott volna ... .. szertemutatva: a mi apáink az esetről. Felhördültek, mel­viiianyíeny... földje ez, milyen szép és ha- tatlankodtak az embere!*, és Szülői értekezlet volt. Csend- talmas így együtt... S odaha- ostobaságnak tartották. Egy ben, szokatlan figyelemmel it- za hallja a türelmetlenkedést, gépállomási dolgozó felesége is ták az igazgató szavát, aki a szitkozódást, mely ma még elmondta odahaza, s férje mindig is értett a nyelvükön, valahogy jólesik nekünk, bár szinte felelősségre vonta az mindig is közel állt hozzájuk, saját szavaink mögött is ’érez- asszonyt: És most nagyon érdekes dől- zük a hamis csengést. Igaztala- — Te miért nem szóltál köz­nek vagyunk, hiába..: he? Kinek higgyen a gyermek? ~ Tuc^<x^ • • • ®T1'' * ^,‘11 . , , . , csak asszony vagyok... Nem Annak, aki kenyeret, ruhát ad, mertem vagy annak, aki szépre, jóra — De a mindenségit, csak tanítja, az életre készíti elő...? én lettem volna ott. Hosszú szü„«,, hagyott a gondolkodásra, néma csend — Azt hiszem, én még meg volt. Világért sem szándékozott is sértettem volna, ha ott va- politikai előadást tartani, nem gyök, és megválaszolhatok ne­akart eltérni a társvtól de ki' Nem is értem. hogy lehet a Kart el term a tárgytól, ae Uyen komoiytalan valaki... _ nem állhatta szó nélkül. Vala- morfondírozott egy parasztem- mi azt súgta ott belül: most bér, s a maszek kisiparos, aki beszélned kell... nézd csak a világnézetileg még igen távol szemüket, hogy lesnek szavaid- áfll tőlünk az is felháborodott; , . .. Nem tudom, az az asszony ra, úgy isszák, mint a csorge- hogy érezhette magát szinte az dező patak vizét. És beszélt egész falu támadásának pergő­meggyőződéssel, szenvedéllyel: tűzében, de hogy gyászosan el- - Tudom, nehéz volt a ví- j^elte ezt az ütközetet, az vódás, a leszámolás a múlttal, 'Mondhatnám úgy, hogy meg- de lám, már egyenesben va- változtak az erőviszonyok fa­gyunk. .. Meglátják, két-három , lun, mondhatnám, hogy termé­ez életünk­gokat mondott... Magukban már rég eldöntöt­ték, hogy igazat mond, ki gyér­munkát értékeljék, hanem a szocialista erkölcs alapelvei­nek megfelelően a fiatalok vi­selkedését, életszemléletét és életmódját is. A politikai oktatás megszer­vezése sem tűr halasztást. Ta­valy volt KISZ politikai kör, az idén azonban semmilyen módon nem foglalkoztak ilyen irányú neveléssel. Ebben az esetben főleg a pártszervezet, a kommunisták segítsége szük­séges. A munkásszálláson fo­lyó kártyacsaták helyett más elfoglaltságot kell minél ha­marabb biztosítani nemcsak a fiataloknak, hanem valameny- nyi ott élő munkásnak. A kaposvári építő fiatalok­nak ki kell mozdulniuk abból a. kátyúból, amelybe kerültek. S ha kimozdultak, akkor — ha nem teljesen elölről is — újra kell kezdeni az embe­rekkel való foglalkozást. Mert ezt eddig elhanyagolták, és ez lett a hibák legfőbb okozója. P. Gy. ev múlva jobban fognak elm, szates velejárója . .,nek. mint gondoltak... . Mindkettő igaz, való tény, s az eset örömmel tölti el az — Hogyne, majd addigra le­vetkőzünk: — vágott közbe egy , . ,, „. , ,,, . ,, , embert. Mert jól tudom, evek­eles női hang, s lelegzetvetel- keIj hónapokkal előbb még nyi szünetre dermedt csend te- sok pártfogója akadt volna az lepedett közéjük. Aztán né- asszonynak, s véleménye ta­lán »igazságként« terjedt vol­na szájról-szájra a balatoni műúttól délre, a Zselicségben s az ezüstcsíkként kanyargó Drá­va innenső partján. Csakhogy azóta sok minden történt, s az embereknek érzékszervük is van, látnak, hallanak és ta­BERKESI ANDRÁS (7) — Igen::; — Holub biztosan elintézi. sen jött. A kutatására hivatko- szőr felmerült benne a kétség, zik! Persze az ilyen kutató- helyesen cselekedett-e? Talán; munka nem rossz dolog. Vagy súlyos volt az ítélet. Aztán el g terem másik oldalán még min- pasztáinak. Ha szabad így .j^dig csend volt, s a nevetés mondani: önnön bőrükön ér- jS kényszeredett mosollyá torzult. ?ík megváltozott életünk, a fej­sikerül, vagy nem. És>Iuf terg'ette magától Tg£^d^to-|Vo^m^éhány ember, aki nak nem akar sikerűim. Ku- kát. Az osztályharc kéménysé-£mrleleneDen nem tuaxa> nogy Ismered az ő természetét. Ha mai. És ez is politika. Ügy ér­megfog valamit, azt nem en­gedi el többé. Lehet tőle tanul­ni szívósságot, becsületességet, hozná a sors, lönben is 1945-ig Londonban get kíván. A szqcialdzmust nem! élt. Ez mindent megmagyaráz, lehelt gyengeséggel építeni.! Én ezt az országot Az ellenség jól dolgozik. Évek- Vállalhatja-e a felelősséget, hal szolgálni tudásom- re előre- Krasznai mégis kém? Nem. In-! _____________................ Kallós mindezt átgondolta, kább egy ember szenvedjem z am, hogy a nagy kérdésekkel mire odáig jutott, ^ hogy mint a közösség. Egy kém sok| tisztában vagyok. S ha úgy megszólaljon, hangja, viselike- kárt okozhat. Valahol — már! dése mégiscsak alázatos lett. nem tudná megmoncand hol —! hová álljon, mert csakhamar búzát, látják az egyetértést, s kiderült, hogy három táborra hogy mégsem a veszekedés az vagyok? kívánom : szakadt a nép. Mozgolódás tá­úr, érzik a közösség mindent hogy a bariké­— És sok mást is — jegyez- dókra kellene menni, én ott 1VV°S vc7t gyengese- olvasott egy Napóleon-idézetet; te meg a fiú. — Eszterkém, lennék közietek... én nem is tudom, mi lesz ve­lem, ha nem vesznek vissza. Talán túl sem élem. Nekem mond­géért. Hiába, belenevelték ezt a kémekről. Akkor jól meaie-! a gyalázatos szolgaszellemet, gyezte, és sokat gondolkodott! Tudom, István _____ , ... , -----,------------ „----------------­t a gyöngéden a lány. — Azt Az ,a nusz ev, amit cíjnofcként rajta. Fel is jegyezte füzetébe, hiszem, én tisztába vagyok ve- to™tt a minisztériumban, nem -Nagy emberek nagy mon­hivatásom az orvosi pálya. Er- led. Menjünk, jó? — Megfogta el nyomtalanul. Igaza dásai« — ezt írta a füzetre.! _ ... .... iron o tioni'ir «-»Ij-rí . - _ . 5 madt, s az igazgató még min­dig várt: igen, most vizsgáz- megmozgató erejet,_ s egy fa­inak az emberek, most látni csit előrébb: a jövőt! fme az Igazán, kiben mi lakozik, s eredmény: a gondolatok ütkö- meddig jutott el a tizenöt esz- zetében ma már csak a jó, a ;tendo alatt... . .. , , . Gyilkos tekintetek vágtak az nemes’ 82 1§az győzelmes- asszony felé, szinte minden arc kedhet... Odafordult, s bár a szavakat Jávori Béla *. :'jGOÖGOC>GGX3GOQOOGQOG00G0GGOGOOOOOOGGOOOGGO re készülök gyerekkorom óta, — Ne izgasd fel magad. Én tudom, hogy orvos leszel. — Tudod — mondta ábrán­a fiú kezét, és ránézett. — Ahogy akarod, Eszter..; — Feláltak. A hegyek felett a felhők sö­rendszeresen megtanulhat a mondásokat. Csak-f dozva a fiú —, mikor 1944-ben tét foltjait világította meg a í? hold. rádöbbentem apám szörnyű bűneire, megfogadtam: mind- oen ringatta van a fiának, aki szolgaledkű- és nek nevezi őt. , , p TQilzpij­— Parancsoljon, professzor , , . , ,, elvtárs, foglaljon helyet. hogy most 7lem Jut eszébe’ P0’ — Köszönöm — hárította el d*g nagyon találó volt ez a Ä fák lombját gyeneé- a felkínálást Holub. — Kér- megállapítás. Mindegy. Nem: az esti szellő, dezni szeretnék valamit. ÉVZÁRÓ töri rajta a fejét. Ő azért ke-J _ c.Urnvn<:,Lo+ mplvet az Egymás mellett lépkedtek, gon- Kezét szokása szerint hátamö- .... .. . , . __,, . : a szörnyűséget, melyet ^ doiataikba méíyedve. gött összekulcsolta, és fel-alá llyen felelos beosztásba.; sétált, mint hallgatói előtt a bogy éberen őrködjön emberek ellen elkövetett, ésn fogom jóvátenni. Ezek Eszter­kém nem nagy szavak. Komoly elhatározás. Ennek a fogada­lomnak rendeltem eddig min­dent alá, ezért tanulok. Ügy gondoltam, hogy az orvosi pá­lyán nagyon sokat fűdnek ten­ni... Talán most már érted, hogy miért tanulok olyan meg­feszített erővel. ezen aj Kallós meglepődve nézett a katedrán. Kallós zavartan pis- területen,. Neki meg különösen« belépő tudósra. Akaratlanul fagott. Nézte a tudós finom ébernek kell lennie azzal is» szabású szürke öltönyét, hófe- , . .... ,, , ’ . , hér puplin ingét, az aprómin- bizonyítania kell, hogy végleg» tás kék nyakkendőt, a hegyes szakított volt osztályával. Meg-J domást sem vesz a professzor- orrú cipőt, mely szikrázva ver- mondja keményen Holubnakj ról, számára végeredményben te vissza a kora délelőtti nap a véleményét Nem Ijed meg? fényét. * felállt. Holub tekintélye és hírneve rá is hatással volt, Sokszor elhatározta, hogy tu­közömbös az ősz hajú tudós, és azért sem fog hasra vágód­ni az ilyen régi világból itt Ezért vonod ki masad a maradt értelmiségi előtt, aki hangját — Tudom, nem rám tartozik — hallotta az ősz hajú tudós de mégis szeret­tőle. — Kérem, professzor elvtárs!{ szólt —, Krasznai súlyos^ MEFE-SZ mimikájából is? — meggyőződése szerint szabotőr. ném tisztán látni, hogy miért szabálytalanságot követett el... enyhe iróniával a Mert mit tud felmutatni a hí- zárták ki Krasznait? Mondhat rés professzor? Semmit. Mit erről nékem valamit? kérdezte lány. — Eszterkém, hát csak azzal Mert nem írta be apjaí Kallós már az első percben hollétét, úgye? — vágott köz-í tett ő eddig a népi demokrá­lehet politizá'r". ha az ember ciáért? Semmit. Még arra sem érezte, hogy Holub miért jött, be a tudós. folyton szaval vasy b«sz*de- volt ka.oható, hogy a hufapítés- számított is a tudós k«7bemiá- __ Igen... k ét mond? óz nem ool;ti’'a ben támadalmi munkát vé’ez­«érinted, ha én faváló tanuló zen, pedig a többi tanár lelke­rására, most méms baN^ott a válasszal. Tegnap óta több­— Folytatjuk — A bonnyai pártszervezet Időszerű kérdések tanfolyamára jártak a párttagok és pártonkívüliek az 1959—60-as oktatási évben. A legnagyobb érdeklődé: a VII. pártkongresszus anya­gának megbeszélését kísérte. Az utolsó összejövetelen meg­tartották az évzárót. Csák Emil igazgató-tanító össze Vglal- ta az eddig tanultakat. A ha’lg"tók azzal búcsúztak el egy­mástól: eredményes volt az oktatás, sokat tanultak, s az ősa* szel újra találkoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom