Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-13 / 87. szám
Szerda, 1960. április 13. s SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA A gondolái zsarnokai (II.) S pápai indexek nem tartalmaznak semmiféle indokolást, de az egyházi vezetők, a katolikus írók és publicisták írásaiból megtudhatjuk, hogy milyen felfogást vall Róma a haladó eszmékkel kapcsolatban. A magyar katolikus időszaki sajtó is bőségesen szolgáltat adalékokat annak megítéléséhez, milyen gyűlölettel tekintett és tekint az egyház a felvilágosodásra. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy amikor megindult Magyarországon az első jelentős katolikus folyóirat, a Katolikus Szemle, mindjárt legelső, 1887-ben megjelent évfolyamában cikket közölt a francia felvilágosodásról »Voltaire és Rousseau« címmel. Az olvasót 70 év távlatából is megdöbbenti a cikk útszéli hangja, a tudománytalan vádaskodások és rágalmak áradata. Rousseau-t tehetségtelennek, képmutatónak mondja, akinek Voltaire-hez fűződő kapcsolatát kizárólag kicsinyes féltékenység, irigység irányította. A cikk alaphangja nem hagy kétséget a szerkesztőség célja iránt: elriasztani a művelt olvasóközönséget a felvilágosult írók örökbecsű alkotásainak olvasásától. Még figyelemre méltóbb Prohászká- nak, a magyar katolicizmus vezéralakjának egyik 1924-ből származó megnyilatkozása a felvilágosodás »racionalizmusáról«. »Ez a racionalizmus hozta ránk azt a nagy harcot, melynek a mai nemzedék is betege *— írja Frohászka —, a tudás harcát a hittel, s világgá kiáltotta azt a hazug tételt, hogy tudományosan be van bizonyítva, hagy értelmes s tudományosam. művelt embernek hinnie nem lehet s nem szabad, mert aki tud, az nem hisz, s aki hisz, az nem tud.« További fejtegetései is megerősítik, hogy Prohászka meggyőződése szerint a felvilágosodás ész-kultusza szálláscsd- nálója lett a XIX—XX; század »felforgató« eszméinek, ö egyébként sommásan a »XVIII. század fecsegői«-nek nevezte az enciklopedistákat. A felvilágosodás vetése a XVIII. század végén érett be, amikor Franciaországban forradalom tört ki, elsöpörte a feudális királyságot, a nemesség uralmát, és a polgárságot juttatta hatalomra. Világtörténelmi jelentőségű esemény volt a nagy francia polgári forradalom: megtörte a feudalizmus egyeduralmát, minden országban meggyorsította a polgárság öntudatra ébredését. Eszméi továbbgyűrűztek Európa politikai, szellemi életének felszínén. A XIX. század a polgári társadalom győzelmének és megerősödésének kora. Ekkor fejlődött ki a modem gyáripar, növekedett meg hatalmas mértékben az ipari termelés. A gépek gyökeresen átalakították az egész társadalom életét, szétszaggatták az emberi kapcsolatok mibenlétét jótékonyan leplező illúziókat, melyek a középkor szegényes technikával rendelkező, szűk- méretű kézműipari termelésén alapultak. A tőkés polgárt el- töltötte saját megnövekedett társadalmi fontosságának tudata: önbizalmát táplálta a gépi termelés rohamos térhódítása, a természet addig sohasem látott méretű leigázása. Lenézte a henye semmittevésben élő nemest, elutasította magától a középkort minden pompájával, lovasi erényeivel, amelyek nevetségeseknek tűntek az új polgári rend eredményeinek fényében. Gondolkodásában liberális volt: követelte, hogy az állam szüntesse meg a nemesek kiváltságait, hogy a polgári osztály kapjon méltó helyet az á’flam kormányzásban, az ipar szabadon, minden állami beavatkozástól mentesen fei'ődjév Sza- feadgondolkodó volt, esetleg ateista, mindenesetre nem ismerte el az egyház illetékességét világi ügyekben. A vallást azonban szükségesnek tartotta — legalábbis mások számára. A polgárság mögött ugyanis fenyegetően magaslott fel a negyedik rend, a munkásosztály. Ennek fékentartá- sához elengedhetetlen volt a vallásos vigasz, amely az emberi tekintetet a túlvilágra függesztette. Az egyház növekvő idegenkedéssel szemlélte a körötte bekövetkezett mélyreható társadalmi átalakulásit. Az »isten kegyelméből való« királyság megdöntése Franciaországban, az osztályellentétek, kiéleződése, majd az 1830-as, 1848-as polgári forradalmak rémülettel töltötték el. Az egységes olasz nemzeti állam létrehozására Irányuló törekvések, melyeknek legfőbb gátja éppen az önálló pápai állam volt, a szentszék világi birtokainak elvesztésével fenyegettek. A pápai hierarchia által kormányozott pápai állam Európa legreakciósabb országa volt. A XIX. század második leiében a pápaság elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan szembeforduljon a haladó szellemi áramlatokkal, és minden tekintélyét latbavetve elfogadtassa nézeteit a kor főkérdéseiről. IX. Piius pápa 1864-ben közzétette »Quanta cura« kezdetű, híressé vált encifc- likáját. A »Quanta cura«-vul együtt adta ki »SyUabus«-At, jegyzékét, amely a liberális, vallásellenes korszellem lényegét 80 tételben foglalta, és szigorúan elítélte. A pápa elvetette a pantheizmust, a naturalizmust, a racionalizmus minden fajtáját, a hitbeli kérdésekben tanúsított közömbös» séget, valamint a szocializmust és a kommunizmust. Tévesnek nyilvánította a vallási türelmesség elvét. Szó sem lehet arról, hogy az állam egyenlő elbírálásiban részesítsen minden vallást, mert csak egyetlenegy Igaz vallás létezik: a római katolikus. Hogy milyen fogadtatásban részesült a »Syllabus« a közvélemény részéről, annak jellemzésére idézzük az 1933-ban megjelent Katolikus Lexikon értékes beismerését. »Az újkor folyamán egyetlen pápai megnyilatkozás sem keltett az Egyház ellenségei között olyan vihart, mint a Syllabus, amelyben a liberális jelszavakhoz hozzászokott közvélemény egyenes hadüzenetet látott a pápa részéről mindazzal szem ben, amit a modem gondolkodás vívmányainak tartottak.« Maga az enciklika az egyház és állam viszonyát taglalja. Elutasítja a vallás-, a lelkiismereti-, a szólás- és a sajtószabadságot, azt az elvet, hogv a szentszék csak hit- és erkölcsi kérdésekben hozott határozatai bírnak kötelező érvénnyel. A Katolikus Lexikon cikkírója fején találta a szöget: IX. Pius a modern kor valamennyi vívmányát elítélte, melyekkel a haladó polgárság gazdagította az emberiséget. Teljes joggal sütötték rá a középkoriság bélyegét. A XIX. század szépirodalma a haladó gondolatok valóságos kincsesbányája. A kritikai realisták bonckés alá vették a polgári társadalmat, haszonlesését, vallásos képmutatását, általában az emberi butaságot. A már többször idézett Katolikus Szemle múlt századvégi évfolyamaiban sok olyan cikkre bukkanhatunk, amely irodalmi kérdésekkel foglalkozik, főként a francia regényirodalom kapcsán. Ezeknek a cikkeknek úgyszólván alig van irodalmi értékük, szókimondásukkal mégis figvelmet érdemelnek: soraikból szinte sugárzik a haladással szembeni hideg gyűlölet. Balzacöt, a megvesztegetőn sajátos vonás »realizmus atyját« mint »a rút- van, valami elernyesztő lágyság és piszok kedvelőjét« jel- ság. Az infravörös sugarak a természetben és a mindennapi életben lemzi az egyik tanulmány szerzője. »Akiben tisztességérzet van, az e regényt nem fogja családja kezébe adni« — írja ugyanez a szer2ő a »Grandet Eugéniádról, melyben Balzac az egész világirodalom egyik legszebb nőalakját mintázta meg. Hugo Victor »... olyan volt, mint a többi, kik iskoláAmint az idézett rész bizonyítja, France brilliáns írás- művészetét még a legelfogultabb támadói sem merték elvitatni. Művei közül 1914-ben megjelent regénye, a nálunk is népszerű »A.ngyalqk lázadása« körül csaptak legmagasabbra a felháborodás és tiltakozás hullámai. »Voltaire óta vadabb jához tartoztak, többet ártott tán?adés }e},eTl! tmé? me° a keresztény lelkűiét legmagasztosabb erényei éllen« olvassuk a Katolikus Szemle ismertetésében. Ezek után nem okoz különösebb meglepetést, hogy az 1948-as index megfelelő oldalát fellapozva France neve mellett a rövidségében is sokat mondó »Opera omnia«, »összes művei« kitételt találat emberiségnek, mint használt«. Vajon mivel vívta ki Hugo, ez a nagy humanista, az egyház haragját? Avval, hogy »... hadat üzen a réginek, ostorozza a vallást, gúnyolja a szokásokat, s mosolyog az emberek erkölcsein«. Az 1948-as kiadású pápai indexben mind Balzac, mind Hugo neve szere- Ugyanígy Zola összes mű- Pf .Hugo két legnagyobbsza- Jvejt .g i'des^ tették, básu müve, a »Notre-Dam,e-i toronyőr« és »A nyomorultak« j) {||0Z0lÍ3, a politikai gon- tiltott gyümölcs volt a katoli- doikodás és a szépirodalom kusok számára. A közelmúlt- mellett a XIX. században még ban adott hírt a napisajtó ar- egy veszedelmes ellensége tárói, hogy »A nyamorultak«-at, madt a vallásnak: az önállósult ezt a műremeket a pápaság tudomány. Annak bizonyításá- végre levétette az indexről — ra, mennyire komolyan vették csaknem 100 év után. katolikus körökben a tudoA katolikus orgánumok mány részéről fenyegető vehangja azonnal gyűlöl ségbe fúl, mihelyt Zola és Anatole France életműve kerül szóba. szélyt, álljon itt egy részlet a Katolikus Szemle 1906. évfolyamában megjelent, »A hit és tudomány összeférhetetlenséZola mindenekelőtt antikleri- 0^« című értekezésből! , ... . , , »...A hit es tudomány egykalos regényeivel - »Lourdes«, máshoz való viszonyának meg»Igazság« — zúdította magára állapításában rendkívül radi- az egyház gyűlöletét, szenve- kális felfogás kezd tért foglal,. , , , , . ni. Ebben a harcban a fejsze a delyes igazsagkeresesevel, , ... ‘ J ? , » fa gyökerére van teve. Nem amely nem kímélte az elóitele- egyes hitigazságok fölött folyik töket, a hatalmon lévők érdé- a vita, amelyek a tudománnyal ellenkezni látszanak, hanem általában a hit fölött. A mai nagykorúsított tudomány nemcsak hogy békében nem akar élni a hittel, hanem még a létezés jogosultságát is el akarja vitatni tőle.« Valóban, a XXX. század második felében egyre hangosabban hirdették az egyes tudományágak, mindenekelőtt a keit. »Zola vakon rohan a társadalom ellen, összetép mindent, ami szent és nemes, szeretettel hordja száján azokat az eszméket, melyek a forradalom véres talajában születtek, s nem riad vissza semmitől.« Nem bocsátják meg néki, , ... . , . természettudományok követhogy volt bátorsága leszallm a kezetesen gondolkodó művelői, társadalom legalsó régióiba, és hogy a hit és tudomány: két a látszatra finnyásan ügyelő összeférhetetlen fogalom. A gazdagok szeme elé tárni a századforduló táján se szeri, se legszömyűbb nyomort, a leg- keknek, melyeknek szerzői elképesztobb tudatlanságot, »hálátlansággal« vádolják a tu- »... Oly tanokat hirdet, me- dományt, amely a középkor y . ........ . századaiban a »teológia édes lyek az erkölcsi világrend, ez- gyermeke<< volt A vallásos viredéves alapjait akarják alá- lágnézet meggyengülése szoro- ásni« — kiált fel a katolikus san összefüggött a természetbíráló. A Katolikus Szemle tudományok nagyszerű ered,, ményeivel. Darwin kimutatta, mindjárt legelső évfolyaméban hogy az em5er az állatvilágból összefogásra szólít fel minden- származik, és közbeeső fejlőkit Zola magyarországi elterje- dési fokon keresztül érte el désének megakadályozására. ma* alakját. Az egyház az el- »Hő óhajunk nemzetünk, s° perctől kezdve dühödten tá- társadalmunk érdekében, ne m^dta Darwin fejlődés-elméle- terjedjen hazánkban Zola mű- t®t, mert ellentétben állt a hit veinek undok mérge, s ahol tanításával, miszerint isten tetőn megkezdd már ölő, puszii- «etette az embert, és »kéfó munkáját, minden tisztességes ember nyújtson segédkezet az iszonyú veszély elhárításához, a társadalom megmentéséhez.« Ezzel az óhajjal ellentétben „ , hazánkban a legutolsó évtized ^ttudomány ama jogát, hogy szén«, ma látható alakjában helyezte a földre. Az egyház elvetette Einstein relativitás- elméletét is — minden komoly tudományos megalapozás nélkül. Kétségbe vonta a terméítéletet mondjon a csodák lehetőségéről, mondván, hogy a csodák túl esnek az érzékelhető valóságon. folyamán nem kevés történt annak érdekében, hogy Zola életműve százezrek közkincsévé váljék. A polgári íróból szocialista- vá lett Anatole France is céltáblája volt a befolyásos egyházi körök véleményének hangot adó publicisták támadásának. A Nap áltál kisugárzott energia legnagyobb része hősugárzás, és csak kis része fény. A Nap felületének hőmérséklete 6000 C fok körül van, tehát igen nagy energiájú sugárzásokat bocsát ki. A Nap hősugárzása a térméjzef égjük energiaf yrrása. A levegő a hősugarakat csak igen kis mértékben nyeli el, ennek közvetlen jelentő-r'ge számunkra nincs. A sugarak tehát gyakorlatilag nem melegítik fel a szennyezetten levegőt, hanem elsősorban csak azokat a szilárd testeket és vizeket. melyekben nagymértékben elnyelődnek. Ezek a testek felmelegedve, melegítik a környező levegőt. A levegő nagyobb mértékű felmelegedése tehát csak azáltal lehetséges, hogy a levegő a nála me’egebb testekkel érintkezik. A Nap annál több meleset tud a Földre bocsátani, minél merőlegesebben érik a susarak a Földet. Elsősorban ezzel magyarázható a mérsékelt égöv nyári melege és téli hidege. A Föld az általa elnyelt hót kisugározza a világűrbe. Ezért van nyáron derűs éjszaka után hideg. A felhőtakaró megakadályozza ezt a kisugárzást, szigetelőként hat. A sivatagok homokja könnyen elnyeli a hősugárzást, ezért napközben igen nagy hőség van. Éjszaka ugyanilyen könnyen kisugározza, ezért hűl le a levegő sokszor fagypont alá. Ott, ahol dús növényzet van, a növényzet között megrekedt levegő hőszigetelőként hat. Ezenkívül a növényzet víztartalmának párolgása okozza, hogy az erdőben a legmelegebb időben is általában hűvösebb van. Védekezés a nagy meleg és a hőveszteség ellen Az ember védekezését a túlságos meleg és a nagy hőveszteség ellen ősi ösztönök kormányozzák. Az öltözetek vastagsága nem közvetlenül a hősugárzás elleni védelmet szolgálja. Az öltözetek színe a szélsőséges éghajlati viszonyok között azonban már az e tekintetben fennálló célszerűséget szolgálja. A sivatagi emberek fehér öltözete visszaveri a Nap sugarait. Ezt célozzák a nyári melegben hordott ruhák világos színei is. Hidegben, télen sötét színű ruhákban járunk, hogy a kívülről nyerhető kevés sugárzó melegenergiát is hasznosítsuk. Melegben a Nap tűző sugarai elől az árnyékba vonulunk. A nyári meleg levegő hőmérséklete a napon és a napsütéses rész közelében levő árnyékos részen gyakorlatilag teljesen azonos. A napon tehát közvetlenül a hősugárzás miatt érzünk melegebbet. Nyáron a hideg pincében úgy érezzük, mintha a falak sugároznák a hideget. Hideg nem létezik, csak, a meleg hiánya, hideg tehát sugárzás formájában nem terjedhet. Hideg pincében testünk a fal és a testünk hőmérséklete közötti különbség hatására intenzív hősugárzást ad le a falak felé, ezt úgy érezzük, mintha a fal »sugározná a hideget«. Tűző j napon azért hordunk kalapot a j napszúrás ellen, mert. a kalap i alatt fejünk sokkal lassabban i »Anatole France napjainkban — 1919-ben íródtak e sorok — a kereszténység legveszedelmesebb támadója. Kegyetlen iróniával, felsőbbséges és kaján gúnnyal röpködnek gondolatai a vallás legszentebb tanításai, legszívbemarkolóbb tanításai fölött. Nagy tudományos {felkészültséggel, metsző, éles elmeéllel támadja, rombolja a kereszténység alaptanításait. Működését még hatéko- nyabbá teszi mesteri formámű- ? vészete. Előadásában valami 4 Orvosak és kutatók vizsgálják az ausztráliai bennszülöttek által használt töveket Augusztusban Camberrában, Sydney-ben és Meibour- ne-ben nemzetközi tudományos konferenciát tartanak, amelyen tudósok számolnak be arról, miképpen hasznosíthatók az orvostudományban az ausztráliai benszülöt- tek által ismert gyógyfüvek. A vegyészek és orvoskutatók a modem tudomány minden eszközével vizsgálják a rengetegféle füvet, fakérget és egyéb növényi anyagokat, amelyeket a bennszülöttek különböző célokra használnak. Így pl. Ausztráliában és az egész Csendes-Óceán vidékén a bennszülött lakosság bizonyos leveleket rágcsál, amelyeknek hatására lehetővé válik a születésszabályozás. A tudósok véleménye szerint ezeket a leveleket hormontartalmukra nézve meg kell lűzsgálni. Egy másik, bennszülöttek által alkalmazott gyógyszer az ún. csípős fa levele, mely erős viszkető kiütést okoz, de állítólag gyógyítja a reumát. melegszik, mint a Nap gyors hőátadású sugárzása révén. A meleg az ember szolgálatában Lakásainkat úgy építjük, hogy ablakai lehétő'eg keleti— nyugati fekvésűek legyenek, hogy így minél több napsugarat is kapjanak a szobák. Ruháinkat igyekszünk a napon szárítani, mert így gyorsabban száradnak. A Nap melegét használjuk ki, midőn aratás után a gabonát keresztben hagyjuk a szántóföldeken. Éneikül a gabona rothad, en- :nek mega k ad ályozásá ra mesterséges szárítást keli alkalmaznunk. Ha a beton tulajdonképpeni elkészítését követő nedves kezelését úgy végezzük, hogy a betont közben napsütésnek kitett helyen tároljuk, az nagyobb szilárdságú lesz. Már az egyiptomiak foglalkoztak a napsugaraknak nagy tükörrel va’ó gyűjtésével, irá- njutásával. Ez a törekvés az egész történelmen keresztülhúzódik. Jelenleg a Szovjetunióban komoly eredményeket értek el ezzel a módszerrel. Sikerült továbbá 3500 C fok hőmérsékletet is elérni a napsugarak koncentrálása révén. Melegebb éghajlati viszonyok között megvalósították a Nap hőenergiáját felhasználó téli fűtést is. Nem mind meleg, ami fénylik Célunk, hogy a kályhában elégett tüzelőanyagok minél nagyobb része érvényesüljön hasznosan. Ha a tüzelő szerkezetnek az a célja, hogy a heljúséget közvetlenül fűtse — pl. a szobakályha —, ezt két úton is elérhetjük. Az egyik mód az, hogy a kályha külső felülete megfelelő nagyméretű legyen, a másik, hogy — különösen kisebb helyiségek, szobák fűtése esetén — a kü’ső— felületet jó sugárzónak képezzük ki. Ha e feltételek közül égjük sincs kielégítve, az elégetett tüzelőanyag füstgázai nem tudnak a kályha belső falain kellőképpen lehűlni, mivel a fal nem tudja kifelé leadni melegét. A füstgázak tehát melegen jutnak a kéménybe. Ez nagy veszteséget jelent. Ott, ahol a kályha felülete kicsiny, a kályhacsövet, kéményt a szobában hosszú darabon szokták vezetni, hogy a felületet ezzel is növeljék. Helyes, ha a kályha színét megfe'elően választjuk meg. Nagyon jól sugároznak a különböző cserép- vagy tégilakályhák. Igen jól sugároznak a rozsdás vaskályhák. Ha azonban a vaskályhákat, tűzhelyeket kifényesítjük, sokszor fele annyi me- leget sem adnak le kifelét mintha rozsdásak maradnának, Alig adják ki az elégetett tüzelőszer melegének néhány százalékát, ha fényes alumínium festékkel festjük be őket; A falusi házakban alkalmazott beépített tűzhelyek és kemencék fehérre való meszelése következtében a tűzhelyek a helyiséget meszelt felületükön kevésbé melegítik ahhoz viszonyítva, mintha sötétebb színűek volnának. Ennélfogva célszerű, ha már szépészzti szempontból a kályhákat festik, olyan festéket alkalmazni, amely nem akadályozza meg a falak sugárzás útján történő hőleadását. Alumínium feste- két semmi esetre se használjunk. Olyan melegítő szerkezeteknél, ahol a kifelé való melegleadás célszerűtlen — pl. különböző kazánok, kemencék — a szokásos hőszigetelést alkalmazzuk, vagy fényes alumínium lemezt, alumínium festéket használunk, hogy a sokszor nagy mértékben jelentkező sugárzásós veszteséget csők® kentsük.
