Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Beérd a, 1960. április «. Kossá lstváu i‘lv(:írs ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Erre a magas életszínvonal­ra mi, a párt és a kormány ve­zetői, tagjai büszkék vagyunk. Minden erőnket megfeszítjük, hogy ezt az életszínvonalat ne csak megtartsuk, hanem to­vább is fokozzuk. ző új igényeket. Nem lesz köny- nyű ezt a tervet végrehajtani. De központi kérdéssé tesszük A szocializmus építésének célja: boldoggá tenni a nép életét Fersze meg kell mondani azt is, hogy egyeseket az utób­bi években elért nagyszerű eredmények valósággal meg­részegítettek, s ők most hir­mus építését, ellentétes a szo­cializmus érdekeivel. Ez évi terveinkben megint bizonyos összegeket irányoz­tunk elő egyes dolgozó réte­a lakásprobléma megoldá­sát, s a tervet megvalósít­juk. Pontosan felmértük lehetősé­geinket, és ezek alapján bizto­sítani tudjuk, hogy 15 év múl­va egymillió lakással lesz több télén elővették mindazokat a problémákat, amelyeknek megoldására nemcsak az el­lenforradalom után, hanem jó­val azelőtt sem volt mód. Ezek egyszerre mindent meg akar­tak valósítani, megint helyte­lenül költekező irányba akar­tak taszítani bennünket. Hibát követtünk volna el, ha hagy­tuk volna magunkat a helyes elhatározásoktól eltéríteni. Szocializmust építünk, s en­nek két látható, könnyen érzé­kelhető jele van hazánkban. Az óriási arányú ipari fejlesztés, vele párhuzamosan a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése, és az ezek érdekében lét­rehozott hatalmas alkotások. A szocialista építés másik lát­ható jele a nép életszínvonala. De a szocializmusnak nem két célja van, hanem csak egy. Az óriási alkotásokat is mind e második célért, a nép jólétéért hozzuk lét­re. Mindaz a küzdelem, amit folytatunk, csak egy célt szolgálhat: emelni, új­ra és újra emelni népünk gazdasági és kulturális színvonalát, boldoggá ten­ni népünk életét. Arm nem ezt a célt szolgálja, az nem szolgálja a szociallz­Zvarcev ezredes, a szovjet küldöttség vezetője üdvözli Ka­posvár dolgozóit, gek életszínvonalának emelé­sére. Ez főleg azokra a réte­gekre vonatkozik, amelyek az általános fejlődés színvonalá­tól elmaradtak. az országban. Jelenleg is való­ságos új városrészek épülnek, pedig most még egyharmadát sem építjük annak, mint a ter­vezett időszakban. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye Pártunk vezetősége és a kor­mány a második ötéves terv kidolgozása. - alkalmából na­gyon sokat foglalkozott gaz­dasági kérdésekkel. Ezekből különösen az ipari telepítésre vonatkozó részt kell kiemelni. Az erre vonatkozó határozat kötelezően mondja ki, hogy Új ipari üzemeket a főváros­ban tilos telepíteni — kivéve a célszerű telepítéseket, átalakí­tásokat —. és meg kell keresni az országban azokat a területe­ket. ahol az új ipari üzemek létesítése a legcélszerűbb gaz­daságilag és a munkaerő szem­pontjából. A párt és az állam nagy erő­feszítéseket tett, hogy azt az egyenlőtlen fejlődést, ami a szocializmus útján a város és a falu között kialakult, meg­szüntesse és a falun is bizto­sítsa a szocializmus építését. Amíg a mezőgazdaságban is nem jut döntő túlsúlyra a szo­cialista gazdaság, addig nem mondhatjuk el, hogy győzött hazánkban a szocializmus. Nem. lehet a szocializmust csak városon építeni, és a fa­lun meghagyni a kisáruterme- lést, lényegében a kapitaliz­must: Hiszen egyrészt a kis- árutermelés eleve magában hordja a kapitalizmus újra ki­fejlődésének lehetőségét. Más­részt az is igaz. hogy az ipari termelés hazánkban a háború előttihez képest több mint há­romszorosára növekedett, a me­zőgazdasági termelés pedig csupán alig néhány százalék­kal emelkedett. DolgozőtnK életszínvonala, igénye állan­dóan nő. és mind több és több olyan terméket -kell biztosíta­ni. az igények, az elért élet­színvonal kielégítéséhez, amely csak a mezőgazdasági termelésből származhat, ame­lyet csak a mezőgazdaság ter­mel meg. Ha a mezőgazdasá­got meghagyjuk a Isisáruter­melői szinten, akkor — mivel a falu lakosságának jóléte is hallatlanul . nagymértékben nőtt és nő — a termelés emel­kedése áruként a piacon jó­formán nem jelentkezik, mert ezt a többletet maga a falusi lakosság feléli. Ahhoz is, hogy az ipari dolgozók növekvő életszín­vonalához szükséges me­zőgazdasági árucikkekből elegendő mennyiséget biz­tosíthassunk, (feltétlenül szükséges a nagyüzemi termelés. Tehát az ipari, városi dolgo- zóknak is legsajátosabb érde­ke. hogy teljes erejükkel se­gítsék a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását. Szocialista rendszerünk a munkásosztály hatalmán alap­szik, szoros szövetségben a dol­gozó parasztsággal. Ezért a munkásosztálynak nem mind­egy, hogy közvetlen szövetsé­gese, a parasztság rálépett-e a szocializmus útjára, vagy az ál­talános megsemmisítésre ítélt kapitalista utat járja-e. Politikailag is tehát elke­rülhetetlen — a két osz­tály szövetségének további szilárdítása érdekében a falu szocialista átalakítá­sa. Ezért is helyes, ha a munkás- osztály minden támogatást megad ahhoz, hogy a falun is végbemenjen a szocialista át­alakulás. Így érkezhetünk el oda, amikor elmondhatjuk, hogy hazánkban is leraktuk a szocializmus alapjait. Megvalósítjuk a kongresszus határozatait Most a kongresszus határo­zataiból, tanácskozásaiból adó­dó tennivalók végrehajtásának idejét éljük. A párt Központi Bizottsága és a kormány egy­más után hoz olyan határoza­tokat, amelyek lényegében a kongresszusból fakadnak. Így legutóbb megjelent a 15 éves lakasépitési terv. Azt hiszem, éppen a legégetőbb problémát oldjuk meg, ha ezt a tervet végrehajtjuk hazánkban. Ezen a téren a Rá kosi-féle hibás gazdaságpolitika sok kárt oko­zott. Mert ha már régebben megfelelő erőfeszítéseket te­szünk, akkor ma a lakásigé­nyek nem volnának ilyen éles, fájó sebek, s nem volna lema­radás az ilyen igények kielé­gítésében. Most,ezt a lemara­dást akarjuk felszámolni, de egyúttal biztosítani akarjuk az elkövetkező 15 év alatt azt is, hogy kielégíthessük a keletke- 1 A 15 esztendő alatt való­sággal új Kaposvár is ke­letkezik, hiszen a jelenlegi 6400 lakás mellé a város­ban mintegy 4—6 ezer la­kás épül. Kormányunk foglalkozott az állami adminisztráció túlten- gésével, és úgy határozott, hogy vizsgáljuk felül az egész gazdaság mai szervezési for­máját, és állítsuk át a szocia­lista termelés elért fejlődési fokának megfelelően. Helyes ez a törekvés, és számos in­tézkedést készülünk kiadni, hogy a vezetés közelebb kerül­jön a termeléshez. Lényegesen csökkenteni akarjuk a csak a minisztériumokban elintézhető ügyek számát. Nagyobb hatás­kört akarunk adni a tanácsi vezetőknek, vállalati igazga­tóknak, vasúti főnököknek, akik közvetlenül döntenek az ügyekben, irányítják a terme­lést, a forgalmat. A felnőttek köteles* sége, hogy hasznos honpolgárokat neveljenek a fiatalokból Külön szeretnék foglalkozni az ifjúság kérdésével. Azért is kell erről szólni, mert sajnos 1956 októberében a legtöbb za­var éppen az ifjúság soraiban volt. Mi olyan életmódot biztosí­tunk ifjúságunknak, ame­lyet a magunk számára annak idején elképzelni sem tudtunk. Sajnos erről keveset beszélünk mostanában ifjúságunk előtt. Pedig nekünk ezerszer és ezer­szer el kell mondanunk, ho­gyan éltünk a kapitalizmus alatt; milyen sok mindenen mentühk keresztül, és hogyan jutottunk el a mai viszonyok­hoz; mit köszönhetünk a fel­szabadító Szovjetuniónak s mit köszönhet ifjúságunk annak, hogy 15 évvel ezelőtt a Szov­jetunió felszabadította hazán­kat, lehetővé téve Magyaror­szágon a proletárhatalom meg­teremtését. Ma nálunk kétfajta felfogás van az ifjúság megítélésében. Egyesek a huligánok láttán op­portunista módon legyintenek: >>Ej, ifjúság bolondság, majd kitisztul a fejük, megjön az eszük, aztán jobb útra tér­nek.« Masok meg, mihelyt egy kicsit modernebbül öltözött fiatalembert vagy lányt lát­nak, ha olasz frizurát, hegyes orrú, tűsarkú cipőt látnak, ak­kor már rögtön huligánokról kiabálnak. Egyik nézet hirde­tőinek sincs igazuk. Tudomásul kell vennünk: ahogy mi is fiatal korunkban nem az öregek öltözködési módjához, hajviseletéhez, élet­módjához igazodtunk, úgy a mai ifjúságnak is megvan a maga életmódja. Ne kiabáljunk rögtön huliganizmusról, ha a fiatalok magatartása, viselke­dése egy kissé eltér a miénk­től. De ne is becsüljük le a huliganizmusban rejlő veszé­lyeket. Ezerféle lehetőséget adunk fiatalságunknak, hogy szép, kulturált életet éljen. Ehhez biztosítjuk a gazdasági feltéte­leket is. A mi kötelességünk, a felnőttek kötelessége, hogy ifjúságunk a helyes úton jár­jon, hogy hasznos honpolgáro­kat neveljünk belőlük szo­cialista hazánknak. A Szovjetunió a világpolitika legfontosabb tényezője Kossá elvtárs ezután így folytatta: Hazánk tekintélye a világban rohamosan nő. Az az elszige­teltség, amibe az 1956-os el­lenforradalom révén kerül­tünk, mindinkább megszűnik. Még azok a legellenségesebb külföldi körök is, amelyek leg­szívesebben megsemmisítené­nek bennünket, kénytelenek el­ismerni nagyszerű eredmé­nyeinket. A békés egymás mellett élés elve alapján természetesen biz­tosítható a különböző rendsze­rű országok, így Magyarorszag egymás mellett élése a kapi­talista országokkal, mivel ma az erőviszonyok világszerte olyanok, hogy a közvetlen há­ború kitörésétől nem kell tar­tani. Elmondhatjuk, hogy minden országgal többé-kevés- bé normális a viszonyunk. Sajnos azonban egy országgal, az Amerikai Egyesült Álla­mokkal való viszonyunk meg­javítása jóformán semmit sem halad előre. A budapesti ame­rikai követségen még mindig ott van az a Mindszenty, aki az ellenforradalom egyik fő­alakja volt. A szocialista tábor, élén a Szovjetunióval, magabiztosan néz a jövő elé. Ma már a leg­vadabb kapitalisták is tudják — folytatta a továbbiakban —, hogy a Szovjetuniónak olyan hadifölényef van, hogy bármely támadót pillanatokon belül megsemmisíthet. A kardcsör­tető kapitalisták is tudják, hogy a Szovjetunió nem békéért kö­nyörög, hanem mint hatalmas, legyőzhetetlen ország békét ajánl fel az egész világnak. Ma elvitathatatlanul a Szov­jetunió a világpolitika legfon­tosabb tényezője, és jó tud­nunk azt, hogy ezt a szerepét nemcsak maga, nemcsak a szo­cialista tábor országai, hanem az egész emberiség javára ipar­kodik felhasználni. Jóleső ér­zéssel állapíthatjuk meg, hogy nincs önzetlenebb, jobb barátja a magyar népnek, mint a Szovjetunió, Végezetül ezeket mondotta a szónok: Legyen az 1960-as esztendő gazdasági felemelkedésünknek és a Szovjetunióval, a szovjet néppel való szorosabb össze­tartozásunknak győzelmi éve. Engedjék meg, hogy beszédem végén átadjam Kaposvár város dolgozóinak, Somogy megye népének pártunk Központi Bi­zottsága és kormányunk üd­vözletét. Kádár elvtárs külön megkért arra, hogy az ő nevé­ben is köszöntsem Somogyor- szág dolgozóit. Az ünnepi beszéd elhangzása után Zvarcev ezredes, a szov­jet tiszti küldöttség vezetője szólalt fel. Beszédét, amelyet orosz nyelven mondott el, e magyar szavakkal fejezte be: »Éljen a megbonthatatlan ma­gyar—szovjet barátság!« A nagygyűlésen Mikecz elv­társ mondott zárszót, majd az Internacionálé hangjaival be­fejeződött a lelkes hangulatú ünnepség A FELSZABADULÁSI ÜNNEPSÉGEK FŐVÁROSI ESEMÉNYEI Koszorúzási ünnepségek a Szabadság téren, a Hősök terén és a geüértkegyi Szabadság-szobornál Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a kormány és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa vasárnap délelőtt ko­szorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél és a Hősök terén álló magyar hősi emlékműnél. A gellérthegyi Szabadság­szobornál az I. keni let párt-, állami és tömegszervezeteinek képviselői, valamint a hazánk­ban tartózkodó szovjet kül­döttség tagjai helyeztek el ko­szorúkat, virágcsokrokat az emlékmű talapzatára. Oíszünnepség az Operaházban A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a forradalmi munkís- paraszt kormány és a Hazaiias Népfront Országos Tanácsa va­sárnap este 7 órai kezdettel díszünnepséget rendezett Bu­dapesten az Állami Operaház­ban hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából. A díszü-ranepség elnökségében he­lyet foglalt Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke, Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Ap­ró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyu­la, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, a Po­litikai Bizottság tatgjai, Gás­pár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, a Politikai Bi­zottság póttagjai. A díszelnöksógben foglalt helyet K. T. Mazurov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének tagja, az SZKP Központi Bizottsága elnökségé­nek póttagja, Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a hazánkba érkezett szovjet kül­döttség vezetője és Ty. F. Sti- kov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete. Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az Elnöki Ta­nács, az MSZMP Központi Bi­zottsága, a kormány több tag­ja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető sze­mélyisége. Jelen volt a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Dobi István nyitotta meg az ünnep­séget, majd Kádár János, és K. T. Mazurov mondott ünne­pi beszédet. Az ünnepi beszédek után az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be a díszünmepség el­ső része, majd magas színvo­nalú művészi műsor követke­zett. Katonai díszszemle a Hősök terén Április 4-én, hazánk felsza­badulásának 15. évfordulóján fegyveres erőink nagyszabású díszszemlét tartottak Budapes­ten, a Hősök terén. A díszegy­ségek már jóval délelőtt 10 óra előtt felvonultak a Dózsa György út Ajtósi-Dürer sor és Hősök tere közötti szakaszán, és hangos szóval üdvözölték a várakozó tömegeket. Az ünne­pi pompába öltözött, zászlóer­dővel övezett hatalmas téren szemet gyönyörködtető lát­ványt nyújtottak a díszzászló­aljak nyílegyenes sorai. A fel­vonulási iér két oldalán elhe­lyezett tribünökön tízezrek foglaltak helyet, hogy szem­tanúi legyenek néphadsere­günk látványos díszszemléjé­nek. 10 óra előtt néhány perccel elfoglalta helyét a díszemel­vényen Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Fe­renc, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zöl­des. honvédelmi miniszter ér­kezését. A miniszter a diszfcrii- bün előtt fogadta Tóth Lajos vezérőrnagy, díszszemlepa­rancsnok jelentését, s kísére­tében köszöntötte az egysége­ket. Az üdvözlésre a felsora­kozott csapatok hosszan zúgó hajrával válaszoltak. Ezután a miniszter elfoglalta helyét a díszemelvényen, majd kö­szöntő beszédet mondott. A beszéd végén háromszoros zúgó hajrá hangzott el, a ze­nekar eljátszotta a Himnuszt* és a Városligetben elhelyezett tüzérütegek 15 dísz-össztüzet adtak le. A csapatok ezután felkészültek a díszmenetre. A teret körülvevő több tízezer főnyi közönség, a budapesti dolgozók viharos tapsa közbesj kezdődött meg a dísamenet. Az alakulatok élén a dobos­század haladt, majd a dísz- egységek parancsnokságának tagjai s a Honvédelmi Minisz­térium tiszti díszzászlóaija vo­nult fel. Utánuk a Zrínyi Mik­lós katonai akadémia felvonu­lása következett. Mögöttük a jövendő parancsnoki kar tag­jai, az egyesített tiszti iskola növendékei meneteltek. A lövészegység katonái szu­ronyt szegezve haladtak el a dísztribün előtt. Ott volt kő­tára, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttag­jai, Veres József, Budapest Fő­város Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. A dísz­emelvényről tekintette meg a díszszemlét K. T. Mazurov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gének póttagja, Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet kül-1 döttség vezetője, valamint M.' Sz. Sumilov vezérezredes, a Magyarország felszabadításá­ban részt vett 7. gárdahadse­reg egykori parancsnoka, a szovjet küldöttség tagja. A tribünökön ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, a politikai, gaz­dasági és kulturális élét sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja, valamint katonai és lég­ügyi attaséja. Pontosan 10 órakor kürtszó jelezte Révész Géza vezér ezre-1 zöttük a 37-es budapesti for­radalmi ezred díszegysége, amelynek katonái és tisztjei 1956-ban példásan helytálltak az ellen forradalmárokkal ví­vott harcban. Őket követték a menetben a határőrség, a belső karhatalom, a Belügyminisztérium légoltal­mi díszzászlóaljának katonái* majd a munkásőrség díszegy­ségei. A gyalog felvonulók me­netét a folyami flottilla egysé­ge zárta. Az elvonuló díszegységek fölött feltűntek a légierő dí­szelgő kötelékei, a korszerű , lökhajtásos vadász- és bombá- ; zó gépek. Még tartott repülé­sük, ámikor megjelentek nép- ! hadseregünk gépesített tüzér díszegységei. Sorra vonultak el a díszemelvény előtt a pán­céltörő, a közepes tarackos. a nehéz tarackos és a közeoes ágyús tüzérek díszosztályai gépkocsik, illetve lánctalpas terepjárók vontatta lövegeik- kel. A gépesített egységek me­netét harckocsi oszlopok zár­ták. A katonai díszszemle be- fejeztét harsonák hangja j^ lezte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom