Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-06 / 81. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS L APÓ A XVII. évfolyam. 81. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1960. április 6. '-------------------------------------------------------------------------------------------------------------MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Szabadságunk születésnapját köszöntötték megyénk do gőzéi '3 oldalon) Kaposvár kedves vendégei (4. oldalon) Közös közlemény a szovjet — francia tárgyalásokróly (5. oldalon) Lelkes hangulatú nagygyűlésen köszöntötték Kaposvár dolgozói felszabadulásunk 15. évfordulóját Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 15, évfordulóját nagy lelkesedéssel ünnepelte meg Kaposvár dolgozó népe. Délelőtt 9 órakor az üzemek, vállalatok, hivatalok, intézmények dolgozói munkahelyükön gyülekeztek, és csoportosam indultak el a Kossuth térre, a nagygyűlés színhelyére. A rendezett sorokban vonuló dolgozók transzparenseket hoztak magukkal, amelyek népünknek a felszabadító Szovjetunió iránti háláját, békeakaratát, a versenyben elért munkasike- revt hirdették. 10 óra előtt kaposvári munkások, a megye minden, részéből érkezett szövetkezeti parasztok, értelmiségiek ezrei töltötték meg a Kossuth teret és a környező utcákat. Az ünnepség díszemelvényén foglalt helyet Kossá István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, közlekedés- és postaügyi miniszter, az ünnepi szónok, valamint Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára, Bogó László, Illés Dezső, Kisdeák József, dr. László István, Nagy Lajos, Sólyom Gábor, Takács István, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai, Szikszai László, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, Németh Ferenc, a wlrosi pártbizottság titkára, Sást János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Kiss Józsefné, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára, Mikecz János, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, továbbá a megyei és városi párt-, állami és tömegszervezetek, társadalmi szervek és fegyveres testületek számos vezetője és tagja. A díszelnökség tagjai voltak Zvarcev ezredes vezetésével azok a szovjet tisztek, akik részt vettek 1944—45-ben a város, a megye felszabadításában, illetve az 1956-os ellenforradalom leveréséhez nyújtottak fegyveres segítséget. Tíz órakor a honvéd fúvós zenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, s Mikecz elvtárs megnyitotta a nagygyűlést, majd Kossá elvtárs mondott ünnepi beszédet. * % — —— m —— — — — . m.m — Mossa István elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt ünneplő közönség, kedves elvtársak! Mint az egyes ember életében vannak sorsdöntő napok, úgy a népek életében, történetében is vannak ilyenek. A mi sokat szenvedett népünk történelmének legsorsdöntőbb napja, mely egész életünket gyökereiben megváltoztatta, 1945. április 4-e, hazánk felszabadulásának napja. Népünk történelme során idegen és hazai urak elnyomása ellen vívott harcával sokszor eljegyezte magát a sza. badsággal. Igazi nemzeti függetlenségünket, szabadságunk alapjait, jövőnket a német fa siszta megszállók és hazai ki-' szolgálóik igája alóli felszabadulásunk teremtette meg. A hős szovjet hadsereg történelmi győzelmével gerincbe törte a fasiszta fenevadat, és győzelmes előnyomulása során felszabadította hazánkat. A szovjet nép hős fiainak kezéből kaptuk szabadságunkat, függetlenségünket. (Nagy taps.) Ezzel népünk elé soha nem látott legfeljebb csak megálmodott jövő tárult. Felszabadulásunkkal hatalmas népi erők léptek a politika színpadára — mindenekelőtt a felszabadult munkásosztály képviselője, a Magyar Kommunista Párt, mely a munkás-paraszt szövetség megvalósításával és az összes haladó erők mozgósításával olyan nemzeti egységet teremtett, amely tömörítette a nemzet legjobb erőit, és amely történelmünkben soha nem látott hazafias lelkesedéssel fogott hozzá háborúban kirabolt, tönk szélére juttatott hazánknak romokból való újjáépítéséhez. Április 4-e hazánk legnagyobb ünnepe Sohase felejtsük el, hogy hazánk ezeréves történelme során most először talált igaz, önzetlen, nagy barátra, először találta meg helyét az emberiség fejlődésének útján. Népünk a leghaladóbb erő, a munkásosztály, a kommunisták vezetésével a szocialista világrendszer tagjaként harcol békés éDÍtőmunkánk biztosításáért. Ezt a lehetőséget a felszabadulás adta meg számunkra. Ezért április 4-e hazánk legnagv.obb ünnepe. 15 év egy ország életében alig vehető észre, s nem sok idő a szocializmus építése so rán sem. És mégis tagadhatatlan, hogy az elmúlt másfél évtized alatt egy egész történelmi korszakot léptünk előre. Hazánk új gazdasági térképét rajzoltuk meg Soprontól Záhonyig, Rudabá- nyától Szegedig; új kohók, új erőművek, új gyárak — mint itt Kaposvárott is — hirdetik, hogy mit tud alkotni egy felszabadult nép, amikor a dolgozók megértik kommunista pártjuk szocializmust építő célkitűzéseit, értelmét látva azokban saját munkájuknak. Hazánk gazdasági életének változását egy mondatban úgy szoktuk kifejezni, hogy elmaradott mezőgazdasági országból ipari-mezőgazdasági ország lettünk. Ipari termelésünk a Horthy-időszakhoz viszonyítva 3,5-szeresére nőtt. A régi iparvállalatok mellé több mint száz új nagy iparvállalatot építettünk, és százezrével neveltük ki a legkorszerűbb technológiával is megbirkózó szakembereket, tízezrével munkás-, paraszt- és értelmiségi származású műszaki és gazdasági vezetőket. És tíz év után az ország szántóterületének több mint hetven százalékán az egyéni gazdálkodás termelékenységi színvonalát jóval túlhaladó szocialista gazdálkodás folyik. Közlekedésünk megnőtt forgalma legjobban kifejezi gazdasági életünk pezsgő vérkeringését Széntermelésünk, elektro- ] ipart és városokat látja el a mos energiatermelésünk nem- szükséges villamos energiával, csak a hatalmasan fejlődő | hanem a falut is, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidejűleg elképzelhetetlen, hogy a falu a régi életviszonyok között éljen tovább. A felszabadulás előtt az uralkodó a faluban a petróleumlámpa és a faggyúgyertya volt. Ma a falusi házakban egyre több nemcsak az egyszerű villanykörte, hanem a csillár is. A VII. pártkongresszus határozata alapján, a második ötéves terv során befejezzük az egész országban a faluvillamosítást. Előrehaladásunkat mutatja az is, hogy vasutainkon ma négyszer annyi utast és három és félszer annyi terhet szállítunk, mint 1938-ban. A távolsági autóbuszközlekedésben az Ikarusz-kocsik 2540 községet kötnek össze egymással, s tavaly 270 millió utast szállítottak, vagyis hússzor annyit, mint 1938-ban. Ne felejtsük el, hogy 15 éve egy felperzselt Hazában a Szovjetunióból, a felszabadító szovjet hadseregtől kölcsön kapott tehergépkocsikkal indult meg az élet. Ma a vasúti és autóbuszközlekedés megnőtt forgalma fejezi ki legjobban gazdasági életünk pezsgő vérkeringését és az egyre növekvő igényeket. Nincs olyan hét, hogy innét, Somogyországból is ne jönnének küldöttségek hozzám mondván: -Kedves földink — mármint én —, tudjuk, hogy nagyon szereti Somogyot, hát gondoskodjék arról, hogy a mi falunkba is járjon autóbusz. De azért, hogy be tudjon jönni a busz, legyen szíves, előbb még az utat is csináltassa meg.-« (Derültség.) Ahol lehet és tudunk, ott természetesen segítünk is. A továbbiakban hangsúlyozta: — Akadnak, akik azt hiszik, hogy a föld felosztása 1945-ben és most a falu szocialista átalakítása nagy mező- gazdasági üzemmé, ellentétben van egymással. Nekik azt válaszolhatjuk, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás folytatása, továbbfejlesztése pártunk 1945-ös parasztpolitikájának. Akkor azt mondtuk: tiéd a föld, magadnak műveled. Most is világosan megmondjuk, hogy a föld továbbra is a paraszté. A parasztok azért egyesítették parcellájukat, hogy új, nagy teljesítményű gépekkel művel-* hessék és továbbra is a maguk hasznára műveljék meg azokat. Munkájuk alapján értékeljük az embereket Nagy utat tettünk meg eddig is, de előbbre tartanánk, ha jobban vigyáztunk volna a nép hatalmára. A külső és belső reakció által szított ellenforradalom 22 milliárd lo- rint kárt okozott országunknak, ennyivel vetette vissza népgazdaságunk fejlődését. Ebből az összegből 160 ezer kétszobás lakást vagy egész sor nagyüzemet tudtunk volna felépíteni. Bennünket nem vezet megtorlás, bosszú az ellenforradalomért. Nagyon enyhén ítéltük el az ellenforradalmárokat, de azért ne bízzák el magukat, mert most már éjjel-nappal fel vagyunk készülve arra, hogy a legkisebb megmozdulásra is keményen, kíméletlenül sújtunk le, és aki nem tanult 1956-ból, azt most megtanítjuk. (Taps.) Mindenki láthatja, hogy van erőnk néphatalmunk megvédésére. Erőnkről tanúskodik a mostani amnesztiarendelet végrehajtása is. A népi demokráciáért aggódó elvtársak ezekben a napokban azt kérdezik: Nem volt-e korán ez az amnesztia? Nem elvtársak, ez nem volt korán. Az ellenforradalmárokon mindig rajt tartjuk a szemünket, és nem felejtjük el azt sem, hogy a személyi kultusz időszakában ki milyen bűnt követett el a nép ellen. Az elmúlt év végén tartottuk pártunk VII. kongresszusát. Ennek egyik fő jellemvonása az volt, hogy véglegesen leszámolt a dogmatizmussal és a revizionizmussal, és nyíltan feltárta e mindkét oldali veszedelem forrásait. Ezzel a kongresszus az 1956-os októberi ellenforradalmat átadta a történelemnek. A beszámoló és Kádár elvtárs válasza a felszólalásokra arra intett bennünket, hogy vessünk véget az önmarcangolásnak, és az embereket most már ne csak azután ítéljük meg, hogy 1956 októberében mit fecsegtek felelőtlenül vagy ijedtükben, hanem és főként arról, hogy milyen munkát végeztek a felszabadulás óta, és miként ítélik meg a dolgokat az ellen- forradalom leverése után; Ahogy a munkában megismertük egymást, aszerint értékeljük is egymást. Ez volt á kongresszus állásfoglalása ebé ben a kérdésben. Népünk sohasem élt ilyen jól, mint most Amilyen gyorsan levertük az ellenforradalmat a szocialista tábor, főleg a Szovjetunió segítségével, ugyanolyan gyorsan talpraállítottuk gazdasági életünket is. Láthattuk, hogy lényegében nem 1959-ben, még csak nem is 1958-ban, hanem már 1957 végén normális volt a gazdasági élet hazánkban. Az ellenforradalom hallatlan mérvű kártevése ellenére bátran elmondhatjuk, hogy népünk ma olyan életszínvonalon él, amilyet még nem ért el soha. Ez az egész népre — munkásra, parasztra, tisztviselőre — egyaránt vonatkozik. Az emberek jól öltöznek. Ha egy gyárból jönnek kifelé vagy mennek befelé, senki sem tudja megkülönböztetni, ki a munkás, ki a tisztviselő. És érdemes megnézni azt is, hogyan öltözködnek hétköznap a falusi dolgozók. Régen a falusi gyermekeknek ilyenkor, áprilisban már nem illett cipőben járni, ma pedig a falusiak is emeletes cipőket hordanak. (Derültség.) A régebbi időszakban sokan arra vártak, hogy valami mosónői állást szerezzenek úri családoknál. Ma pedig mosógépből nem tudunk annyit gyártani, amennyi vevőre nem találna. Azt látjuk tehát, elvtársak, hogy a mosó nő is kiment a divatból. (Dz* rültség.) Ismeretes, hogy a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államokkal folytat gazdasági versenyt. Elmondhatjuk, hogy mi már elértük Amerikát: a finom húsféleségek fogyasztásában a második helyen állunk a világon. (Derültség.) Ä cukorfogyasztás nálunk az elmúlt másfél évtized alatt két és félszeresére nőtt. Süteményt pedig háromszor annyit fogyasztunk, mint 15 évvel ezelőtt. (Folytatás a 2. oldalon.) j
