Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
Vasárnap, 1960. április 1 5 SOMOGYI NÉPLAP Kaposvár egyik legszembetűnőbb, legmagasabb épülete a felszabadulás után épült Nostra. A hatalmas gabonaraktár a legkorszerűbb tárolási szempontok alapján készült Falvaink százai választották a szocialista mezőgazdaság útját. Megyénkben már igen sok gép, traktor segíti a termelőszövetkezeti parasztok munkáját. Agronómusck és traktoristák, szövetkezeti parasztok és mezőgazdasági mérnökök közös erőfeszítései bizonyítják be a nagyüzemi gazdálkodás fölényét Valaha költők álmodtak ilyen is aránylag igen sok lakás épületekről verseikben. Az ál- épült benne a 15 év alatt A mókát a nép hatalma váltotta Damjanich és a Hunyadi Jáváiéra 1945 után; Városunk nos utcaiakon kívül a Beloian- ugyam nem ipán jellegű, meg- nisz utcai lakóházak is bizo©yors tthBuben haliad Kaposvár leendő kulturális központjának, a szakszervezeti székháznak az építése A korszerű épület előadótermével, modern színpadával, éttermével, klubszobáival minden igényt kielégít Azzal pedig, hogy az SZTK-nak is helyet biztosítanak benne (mentesítve ezzel a rendelőintézetet), megyénk dolgozóinak még jobb egészségügyi ellátásátsegítik elő. A mintegy három évig készülő épületóriásra 10 millió forintot költ államunk. r iipimnfp IlllSSllttlS 181111111111 iissiif miss nyitják ezt. A meleg, tiszta lakásokban családok serege talált otthonra. Államunk nagy t gondot fordít arra, hogy a dolgozók lakásviszonyait állandóan javítsa. A kapitalista Ma- t gyarország átkos örökségét J azonban nem lehetett egyik < napról a másikra felszámolni. • A párt és a kormány a jövő- * ben még nagyobb összegeket J áldoz lakásépítésre, hogy az * igényeket kielégítse, és a la- < káshiányt felszámolja. 1960- * ban megyénkben állami erő- J bői mintegy 60 befejezett és 60 { megkezdett lakásépítés szol- \ gálja ezt a célt} ' Lesz belőlük valami? — Az ember ment, men' céltalanul a széles utcán, é • körülötte füstölögtek a romok. Füstölgőit Budapest. A Vili. kerületi gyárak és lakóhazak Éhes gyerekek, beteg anyák nyöszörögtek, sebesültek fá sült arccal lépkedtek a kór házak felé. Arra, aki egy da rob kenyeret szorított a hóna alatt, azt mondták, hogy boldog ember. De az élethez nem csak kenyér kellett, hanem szappan, ruha, gyógyszer, vonat és teherautó is. Vajon lesz-e a lerombolt gyárakban valaha is termelés? — ezen gyötrődtünk. És akkor a part újjáépítésre hívta fel a felszabadult Magyarország minden becsületes lakóját. Mi, kommunisták, ott álltunk az élvonalban. Én Győrbe mentem a MAVAG-ba. Jól emlékszem azokra a napokra, amikor megszerveztük a munkát. Más volt ez, mint az, amit annak előtte a gyárosoknak végeztünk. Ez az üzem a miénk volt, magunknak dolgoztunk. A termelés elindult. Elkészült egy kerék, kettő, egy kazán, egy műszerfal, egy kémény, és egyszer csak ott állt egy kész mozdony is. Körülállták, megbámultuk, tán meg is simogattuk volna örö„3te.ie.raej A romba dőlt falak helyett építhet újat a szorgalom. De ki feledtetheti el a sírást, a rettegést, a testi és lelki fájdalmakat? Bevésődtek az életekbe. A közömbös idő sem teheti meg nem történtté, csak takargathatja új gondokat, reményeket szülő fürge napjaival. »Nagyon szomorú, keserves emlékek azok. Kár visszagondolni rájuk." Tarr Imre megsebesült. Hónapokon át targoncával hordmünkben, ha érezte volna. Ea a mozdony kigördült a MÁ- VAG-ból, aztán a pályaudvarról, élelmet, embereket vitt, távolságokat gyűrt le, nemsokára követte a többi. Olyan volt ez, mint amikor megdobban a szív, és a vér csörgedezni kezd az erekben. Ilyenkor mondják, hogy elindult egy élet. A 15 év alatt megerősödött, megizmosodott a mi életünk. És ha rágondolok, honnan indultunk, mindig büszkeség tölt el — mosolyog szélesen esztergapadja mellett Amb’rus Rezső esztergályos. emlékek,.3 ták. 1946-ban meg operálták} de egy-két szilánk még ma is vair a testében. A németek kivágták a fáit} aztán összedőltek vagy leégtek a házak a környéken. Felesége szülei meghaltak. Tarr néni félt az oroszoktól. Húsvét felé disznót vágtak valahol, és az egyik katona mutatta a sonkát. Magyarázott is valamit, de nem értette Horváth néni. »Mit akarhat?" — megijedt. Pedig eddig vele is, a kislánnyal is endesen bántak. Aztán rájött, hogy ígéri a disznólábat. A szakállas katona megtartotta a szavát: nemsokára jókora sonkával állított be Tarrék- hoz. Tarr Imre mankóval sánti- kált, és földet osztott. Kunmajorban házhelynek mérték ki a szántót. A gyerekek elszéledtek. Az egyik Kaposvárott géplakatos, a másik a tsz-ben gazdasági felügyelő és tanul. Férjhez ment már a kislány is. A szép, fehér téglás házban most csak ketten maradtak. t •t Villanyfény, járda, új lakóházak hosszú sora bizonyítja, hogy a nágocsi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai jó utat vá- Hsztottak. A Szabadság utcát a termelőszövetkezet megalakulása után építették fel szorgalmas szövetkezeti parasztok „Szüleim tudják a legjobban’’ Bozsoki József azt mondja, hogy alig emlékszik 1945. április 4-re. — Mert kis diák voltam, s mindössze az ágyúdörgés morajlik még a fülembe, ha le hunyom a szemem. Azt tudom, most, 15 év után, hogy tanultam, technikus lettem, megelégedett és boldog vagyok. Persze ne higgyék, hogy mert pöttömke ember voltam a felszabaduláskor, nem tudom, milyen is volt az élet 45 előtt. Apám sokszor emlékszik vissza azokra az évekre, és én szívesen meghallgatom. Ö, az egykori cseléd és napszámos jóval többe tud mondani róla. Tudja hogy nyomorgott, hogy ner, volt semmi, de semmi terve velem, legfeljebb annyi, hogy elvégzek néhány elemit, aztán én is nyomorgó cseléd leszek. Ilyenkor elszomorodom. De amikor odaérünk, hogy 45 után beíratott a Gépipari Technikumba Pécsre, és csak 30 forintot fizetett utánam, s cti technikus lettem, akkor felderülök, és azt mondom: — Hej, te várva várt 1945, április 4-e! Mennyit fogok még rád örömmel visszagondolni. És mindig felsóhajtani: micsoda szerencsém volt1 Atl Kö/Vu. * ____r Wg smK*-*
