Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1960. március 6, Hruscsov beszédet mondott a moszkvai Sportpalotában (Folytatás asz 1. oldalról) Hruscsov megjegyezte, hogy jelenleg új fejezet kezdődik a sznvjet-indonéz viszonyban Hruscsov kijelentette, 'hogy Sukarno és Djuanda moszkvai látogatása elő fogja mozdítani a két ország' baráti kapcsola­tainak további elmélyülését. Indiai látogatásáról szólva Hruscsov kijelentette, hogy Nehru miniszterelnökkel foly- , tatott megbeszélései — meg­győződése szerint — elősegí­tette a jobb kölcsönös megér­tést, valamint a Szovjetunió és India baráti kapcsolatainak megszilárdítását. Hruscsov megjegyezte, hogy Bhilaiban különösen érezhető az új, az épülő India légköre. Bhilaiban India óriási ipari gócpontja születik. Hruscsov emlékeztetett rá. hogy Indiában több olyan új vállalat létesül, amely építésé­ben szovjet mérnökök, techni­kusok és munkások a legtevé­kenyebben részt vesznek. A korábbi hiteleken kívül a Szovjetunió másfél milliárd ru­beles újabb hitelt bocsátott In­dia rendelkezésére. Azok a megbeszélések, ame­lyeket Kalkuttában Nehru úrral folytattam — mondotta Hruscsov — ismét megerősí­tették, hogy a szovjet kormány külpolitikai irányvonala, a népek békéjéért és barátságá­ért folytatott harc. kellő meg­értésre talál Indiában, ugyan­úgy, ahogyan mi is megbecsü­léssel adózunk az Indiai Köz­társaság békeszerető politiká­jának. Hruscsov megelégedés­sel közölte, hogy Nehru elfo­gadta meghívását és ellátogat majd a Szovjetunióba. A Burmában töltött két nap — folytatta Hruscsov — néze­tünk szerint igen hasznos volt a szovjet—burmai viszony fej­lődése szempontjából. Hrus­csov hasznosnak nevezte a burmai elnökkel és a minisz­terelnökkel' folytatott, megbe­széléseit. Ismét meggyőződtünk róla hogy a Szovjetunió és Burma viszonya helyes úton halad. Afganisztán mindig számíthat a Szovjetunió baráti támogatására Hruscsov hangsúlyozta, hogy Afganisztánban mindkét fél számára hasznos megbeszélése­ket folytatott Muhammed Za- hir Sah királlyal, Muhammed Davud miniszterelnökkel és más államférfiakkal. Ezek a megbeszélések a kölcsönös megértés és szívélyesség lég­körében folytak, s kétségkívül elősegítették a két ország ba­rátságának és együttműködé­sének erősödését, a Közel- és Közép-Kelet békéjének meg­szilárdulását. Hruscsov kijelentette, hogy e látogatás alkalmával, akár­csak az afgán királlyal és kormányfővel korábban foly­tatott megbeszélések idején, «-semmiféle nézeteltérésünk nem volt a nemzetközi helyzet értékelésében«. Beleszerető külpolitikánk — folytatta —, megértésire talál az afgán ki­rályi kormánynál ugyanúgy, ahogy részünkről is megértésre és megbecsülésre talál Afga­fl nyugati szövetségesek méretűt 8-án fontos leszerelési tárgyalást kezdenek Párizsban London (MTI). Az UFI je­lenti: Angol hivatalos körölt­ben pénteken közölték, .hogy a nyugati szövetségesek vezető leszerelési szakértői március 8-án rendkívüli tanácskozást kezdenek Párizsban, és újabb erőfeszítést tesznek közös nyu­gati leszerelési terv nyél be­ütésére. A tanácskozásra azért van szükség, mert a legutóbbi. Washingtonban tartott nyuga­ti leszerelési megbeszélések nem járták eredménnyel, s igen közeli dátum március 15-e, amikor Genfben megkez­di munkáját a tíztagú kelet— nyugati leszerelési bizottság. Az Egyesült' Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Ka­nada, Olaszország küldöttségé­nek vezetői Párizsban minde­nekelőtt a nemrég körvonala­zott hároiTKVakaszos nyugati leszerelési terv utolsó szaka­szában igyekeznek megálla­podni. Ha Párizsban nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a Nyugat képtelen lesz közös el­lentervvel megjelenni Genfben, és ehelyett valószínűleg egész sor külön-külön javaslatot terjeszt majd a szovjet., len­gyel, csehszlovák, román és bolgár' küldöttek elé. ♦ * * London (MTI) A Scotsman írja: Nagyon könnyen lehetséges, hogy a nyugati hatalmak a né­zeteltérések, az egyenet­lenkedések jegyében gyűl­nek majd össze a leszerelé­si értekezletre. A washingtoni előkészítő meg­beszélésolt rendkívül lassú, vontatott ütemben haladnak, s a jelek szerint Anglia, az Egye­sült Államok és Franciaország össze nem hangolt, egymástól teljesen különböző leszerelési javaslatot fognak benyújtani válaszul Hruscsovnak az ENSZ elé terjesztett javaslatára. A washingtoni , hadügymi­nisztérium mindent elkö­vet, nehogy kormánya egyetlen lépést is tegyen az atomleszerelés útján, ellentétben az angolokkal, akik az álláspontok közeledését igyekeznek elősegíteni. A fran­ciák nem hajlandó belemenni abba, hogy hagyományos had­erejük létszámát 750 000 főre csökkentsék. Éppen ellenkező­leg, az a tervük, hogy az algé­riai háború mielőbbi befejezé­se végett egymillióra növeljék a francia hadsereg létszámát. Az az elképzelés, hogy meg­szüntessék a fegyvergyártást szolgáló hasadó anyagok alkal­mazását, ellenkezik de Gaulle tábornok politikájával, amely arra irányul, hogy folytassák az atomfegyverek fejlesztését lehetőleg minél gyorsabb ütemben. A havannai kikötőben felrobbant egy lőszerszállító hajó Mintegy száz halálos áldozat Havanna (MTI). A La Coub- re nevű francia teherhajó fegyver- és lőszerrakomány- r.yal a fedélzetén pénteken es­te lelrobbant a havannai kikö­tőben. A hajó az AFP jelenté­se szerint pénteken reggel fu­tott be a kubai főváros kikötő­jébe a kubai hadseregnek szál- ifi-,If rakományával. Kirako- d s közben a hajó fedélzetén robbanás történt, amit már a kivonult tűzoltók jelenlétében fői órával később egy másik követett. A robbanás ereje a kikötő 500 méteres körzetében tetemes, anyagi kárt okozott. Pé’dául romba döntött egy kö­zeli áruházát. Már javában folytak a mentési munkálatok, amikor a partmenti lőszerrak­tárban újabb, harmadik rob­banás repesztette meg a leve­gőt, majd nyomában hatalmas füstfelhő tört a magasba. En­nek ereje újabb épületeket, köztük egy irodaházat rongált meg. Az UPI úgy értesült, hogy a három robbanás mintegy száz embert ölt meg. Életét vesz­tette többek között nyolc tűz­oltó is. Az áldozatok számát hivatalos körök még nem kö­zölték. A hatóságok feltevése sze­rint szabotázs történt. A Ku­bai Szakszervezeti Szövetség péntekre egész napos sztrájkot hirdetett tiltakozásul a szabó-1 pozitív eredmények születhes tázs rriatt. senek, (MTI) nisztán semlegességi politiká­ja, valamint a katonai tömbö­kön való kivülmaradásának politikája. A szovjet kormányfő kije lentette, hogy Afganisztán mindig számíthat a Szovjet unió baráti támogatósára a nemzeti erőinek gyarapításá­ért, gazdasági életének és kul túrájának fejlesztéséért foly tatott harcban. Pustunisztám kérdésére át­térve Hruscsov hangsúlyozta, hogy« a Szovjetunió, helyesnek farija azt az afgán követelésé hogy a pustun nép kinyilvánít- boosa akaratát szabad körül­mények között megtartandó népszavazáson és eldönthesse hogy a pakisztáni állam kebe­lében akar-e maradni, új, ön­álló államot alakit-e, vagy csatlakozik Afganisztánhoz. Ez a követelés teljesen jo­gos — mondotta. Hruscsov — megfelel az ENSZ alapokmány- elveinek. Rokonszenvünk eb­ben a kérdésben a pustun nép oldalán, Afganisztán oldalán van. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak Pustunisztán kérdésében elfoglalt álláspont­ja »a lenini nemzetiségi po­litikából következik, amely politika azt hirdeti, hogy min­den népnek joga van az önren­delkezéshez, hogy a nemzetisé­gi kérdéseket a nép akaratá­nak megfelelően kell eldönte­nie«. Hruscsov mégegyszer leszö­gezte, hogy amikor a Szovjet­unió segítséget nyújt a gyar­mati rabszolgaságból felszaba­dult népeknek, ezt önzetlenül teszi, őszintén azt kívánja. I hogy ezek a népek leszámolja­nak a gazdasági elmaradott­sággal. Ha ezek az országok megerősödnek, még erélyeseb­ben fogják védelmezni a béke nagy eszméjét. A szovjet kormányfő hang­súlyozta, hogy az indiai, a bur­mai, az indonéziai és az af­ganisztáni látogatás ismét ki- i fejezésre juttatta a Szovjet­unió népeinek a Kelet népei iránt érzett, erősödő és növek­vő barátságát, amely a békés együttélés elvein alapul. E látogatások ismét bizonyították! a közös eltökéltséget a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a béke megszilárdításáért foly­tatott harcbam Komoly és fontos tárgyalá­sok következnek — mondotta Hruscsov. — Először Francia- ország állami vezetőivel, de: Gaulle elnökkel, majd valami­vel később az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország államférfiaival. Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió ezeken a tárgya­lásokon kész lesz a többi ál­lammal vállvetve felkutatni a nemzetközi feszültség további enyhülésének, a vitás kérdé­sek békés rendezésének útjait. A magunk részéről — fűzte hozzá —, mindent megtettünk és megteszünk, hogy kedvező légkört teremtsünk a közelgő tárgyai ásókhoz. Az a szándé­kunk, hogy sikerre vigyük az elkövetkező tárgyalásokat.' És ha nyugati .szövetségeseink ugyanilyen szándékkal men­nek a tárgyalásokra, remény­kedhetünk a kormányfői talál­kozó eredményességében; Most az a lényeg — jelentet­te ki Hruscsov —, hogy egyet­len állam se bonyolítsa a hely­zetet akár ilyen, akár olyan cselekedeteivel. Reméljük és elvárjuk, hogy a nyugati hatal­mak, ha őszintén , sikerre tö­rekszenek. nem fognak újabb nehézségeket támasztani. Sőt maguk is hozzájárulnak, hogy az elkövetkező tárgyalásokon Nemzetközi szemle ID0K PRÓBÁJA Immár hetek óta állnak a nemzetközi sajtó és közvélemény érdeklődésének középpontjá­ban Hruscsov ázsiai országokban folytatott tárgyalásai. A szovjet kormányfőt Indonéziá­tól Afganisztánig, Burmától Indiáig minden országban forró lelkesedéssel mint a népek ba­rátját, a szovjet békepolitika képviselőjét fo­gadták, akinek beszédei a békés együttélés tiszta szándékát, az emberiségnek a háború rémétől való megszabadulása szükségességét hangsúlyozták. A béke biztosítósa Ez a törekvés kapott hatalmas visszhangot Hruscsov ázsiai körútja során. »Nem. volt és nincs olyan nézeteltérés, amely beárnyék l- hatná baráti kapcsolatainkat — mondotta Hruscsov Kabulban — Országaink államfor­mája és társadalmi rendszere különbözik egy­mástól, ez azonban nem akadályozza meg, hogy jó szomszédok és őszinte barátok le­gyünk. A szovjet—afgán viszony a békés együttélés és a különböző társadalmi és poli­tikai rendszerű államok együttműködésének rr.r ő példáját szolgáltatja. Igen jó lenne, ha ' országok is követnék ezt a példák- A szov„ kormányfőnek Nehruval, Suk-arnóval, Daruddal, Ne Vinnél folytatott tárgyalásai so­rán közös állásfoglalás alakult ki a legfonto­sabb kérdésekben, ami a közelgő csúcsértekez­let szempontjából is jelentős, hiszen ezen az úton került először szóba, hogy a csúcsértekez­letet követő találkozókon az ázsiai és afrikai országok is részt vehessenek, s közös erőfeszí­téssel segítsenek a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásában. A baráti segítség, mely a Szovjetunió .külpolitikáját jellemzi, ugyancsak jelentős tartalmat nyer a Szovjet­unió és az ázsiai népek kapcsolatában. Ennek az önzetlen baráti segítségnyújtásnak valósá­gát minden meglátogatott országban létesítmé­nyek sora hirdeti a bilai vasművektől a kabuli aszfaltgyárig és az Indonéziában szovjet se­gítséggel épült nagy ipari vállalatokig. A Szovjetunió segítsége önzetlen, feltétel nélküli, nem jár nyomában sem támaszpon­tok építése, sem gazdasági behatolás és kizsák­mányolás, mint a tőkés országok kölcsönei nyomán. Egyetlen célja van: megszüntetni a gyarmati rendszer súlyos örökségét, megte­remteni a gazdaságilag elmaradott országok gyors ipari és kulturális felemelkedésének feltételeit. Elősegíteni, hogy a gazdaságilag el­maradott népek szerepe állandóan fokozód­jék azáltal, hogy minél gyorsabban lerakják országuk gazdasági és kulturális függetlensé­gének alapját. Ennek a segélyprogramnak si­kerét az biztosítja, hogy. nincsenek mögötte rejtett szándékok, a gyarmatosító politika ré­gi és új módszerei, melyek a kapitalista álla­mok politikai és gazdasági rendszerétől elma- radhatatlanok. Amíg az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban tőkések, gyár- tulajdonosok diktálnak, kezük benne van a kormányok intézkedéseiben, addig természet­szerűleg ezeknek az országoknak az ázsiai és afrikai országokhoz való közeledési formája szükségszerűen nem lehet más, mint legfeljebb »új módszerű«, változott formákba burkolt, de szándékaiban és céljaiban változatlanul ki­zsákmányoló imperialista hatalmi politika. A másik út És ezzel már el is jutottunk a magyarázatá­hoz annak, hogy Hruscsov ázsiai tárgyalásai- val egy időben Eisenhower dél-amerikai kör­útja miért mutat olyan rikoitóan más, kont­rasztként jelentkező tényeket. Míg Hruscsovot valamennyi meglátogatott, ázsiai államban iga­zi barátként, a béke embereként üdvözölték a népek, milliók gyűltek össze fogadtatására, és az ázsiai államok vezetőivel folytatott tárgya­lásait a legteljesebb harmónia, a néietek azo­nossága jellemezte, addig az amerikai elnököt Puerto Ricotól Montevideóig mindenütt ellen­séges tüntetések vihara, tárgyalásain periig súlyos szemrehányások, kellemetlen kérdések fogadták. Már útja első állomásán, Puerto Ri- cóba érkezésekor szinte zendülés tört ki, em­berek ezrei igyekeztek áttörni a rendőri sor­falat »jenkik, takarodjatok haza«, »szabadsá­got akarunk« jelszavakat kiáltva az amerikai elnök felé, akit a menetben vitt táblákon dol­lártenger közepén ábrázoltak. Buenos Aires­ben dermesztőén fagyos fogadtatás várta az elnököt, s bár a fogadtatás idejére a dolgozók szabadságot kaptak, gyér sorok szegélyezték az útvonalat. Chilében letartóztatások sora előzte meg Eisenhower érkezését, s a "csilla­pító körút« végén a tüntetők szétzavarására használt könnygázbombák maró felhőjében autózott át Montevideo főútvonalán. A 27 000 kilométeres út azokat a nyíltan feltörő elégedetlenségeket akarta lecsilla’-íía- ni, amelyek egyre erőteljesebben jelentkeztek a latin-amerikai államokban az Egyesült Ál­lamok önző, kizsákmányoló, nagyhatalmi ér­dekektől sugallt politikája nyomán. A lázongó szövetségesek mind hevesebben szólaltak fel egyrészt a politikai járószalag ellen, melyből egyre inkább elege van a dél-amerikai nép­nek. mindenekfelett azonban az angol érde­keltségeket felváltó USA-monopóliumok gaz­dasági kizsákmányolásával szemben. Az észak-amerikai nagy részvénytársaságok a nyersanyagárak leszorításával, az exportügyie­tek sorozatos felmondásával válságos helyzet­be sodorták a latin-amerikai államok gazda­ságát. Másrészt az USA segélynyújtási prog­ramjából csak morzsák jutottak ezeknek az államoknak, kevesebb dollársegély jutott egész Latin-Amerikára, mint Görögországnak vagy Törökországnak, és mindössze negyedrésze an­nak, amit a dél-kóreai bábkormány támogatá­sára évenként fordítanak. Ilyen körülmények magyarázzák Eisenhower útjának külső jelen­ségeit és belső sikertelenségét, melyet az egyes beszédek után kiadott kommünikék hangja sem tud teljesen elleplezni. Hruscsov kabuli beszédében leszögezte Afga­nisztán népe felé: »Barátságunk kiállta az idő próbáját.« Az idő próbája mutatkozott meg a két körút kísérő jelenségeiben és tartalmában is. Az idő próbája, mely egyre világosabbá teszi: eljárt az idő a gyarmatosítás, a kizsák­mányolás minden formája felett. A fejlődés elsöpri azokat, akik a népek életének, az em­beriség értékednek, a leigázott, embertelen sorsba taszított milliók felszabadulásának ki­bontakozását, a haladást fel akarják tartóz­tatni. Hasztalan keresnek új módszereket a gyar­matosítás elavult régi formái helyett Nyuga­ton, hiába álcázzák új propagandaszólamok­kal a kizsákmányolás régi módszereit, Ázsia és Afrika gyarmati rabságban tartott népei elvetnek minden ilyen kísérletet, a gyarmato­sítás minden formáját — szabadságot, függet­lenséget akarnak. És azt érzik igaz barátjuk­nak, aki ebben önzetlenül támogatja őket. Ez a könyörtelen igazság az, amivel szembe kell néznie a nyugati köröknek, ezt mutatja a két utazás tanulságj^js^^^mm■■ utasítást .adott a rombadőlt Agadir teljes kiürítésére. A mentési munkálatok pén­teken éjfélkor befejeződtek, és néhány kislétszámú egészség- ügyi csoport kivételével ki­vonták a memtőalaikulatofcait. A rendelkezést egyrészt a Morse szenátor a leszerelés programjával indul az elnökválasztáson New York (TASZSZ). Morse demokrata párti szenátor, aki nemi'ég bejelentette, hogy in­dulni kíván az elnökválasztá­son, a Nation című laphoz in­tézett levelében kijelenti, hogy a leszerelés kérdését kívánja a választási hadjárat egyik leg­fontosabb kérdésévé tenni. A szenátor elítéli és »mély­ségesen erkölcstelennek« bé­lyegzi a fegyverkezési hajszát, s hangoztatja, hogy a szovjet— amerikai leszerelési megegye­zés kivívása sokkal fontosabb kérdés, mint a rakétaverseny­ben mutatkozó lemaradás megszüntetése. (MTI) , mar alig vau remény további életbonmaradottak kimen­tésére. Pénteken az esti órákban nyomasztó csend ülte meg a ►«marokkói Pompeji« romjait. A távozó mentőalakulatok holt várost hagyták maguk mögött, amelynek holttestekkel és patkányokkal teli romjai fö­lött a tonnaszámra leszórt DDT-por felhői keringenek. A kiürítéssel egyidejűleg el­rendelték a lebontási művele­tek meggyorsítását is. Talaj- gyalúk a földdel egyenlővé tették a város bennszülött negye­dét. Agadirt szoros egészségügyi kordon veszi körül, és csak külön írásbeli engedéllyel le­het a város területére lépni. A trónörökös közölte, hogy az egészségügyi kordon legalább öt hétig lesz hatályban, és több ezer főnyi katonaság van úton a zárógyűrű megerősíté­sére, __U1_ S zombaton megkezdték a nagyarányú fertőtlenítést ve­gyi anyagokkal. A romokat előbb messze! öntik le, majd helikopte­rekről még 800 tonna DDT- port szórnak a városra. Pénteken három sebesültet si­került kimenteni a romok alól, köztük két fiatal leányt, akik több mint 80 órán át voltak a Saada luxusszálló romjai alatt: A világ minden részéből újabb segélyakciókról érkez­nek hírek. Az ENSZ gyerrneksegély- alapja 50 000 dollárt ajánlott, fel kórházi ágyak és élelmiszer vásárlására. Jugoszlávia 50 millió dinárt adományozott áz áldozatok megsegítésére. A Nemzetközi Vöröskereszt Társaság genfi központja pén­teken este újabb felhívást in­tézett gyógyszerek és egész­ségügyi felszerelések Marok­kóba küldésére. Bejelentette, hogy különösen vitaminokra, röntgenfelvételekhez szükséges filmekre és különféle sebészeti segédeszközökre ven szükség. A temető csendje borult a marokkói Pompejire Agadir (MTI). Nyugati hír-j járványveszély fokozódása, ügynökségek jelentik, hogy j másrészt az a tény tette szük- Mulai Hasszán marokkói j ségessé, hogy több miatt 80 trónörökös pénteken délután órával a szerencsétlenség után V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom