Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

Vasárnap, I960, március 6. SOMOGYI NÉPLAP Akik a szövetkezet pénzére vigyáznák Nincs az a szövetkezet, amelynek tagjai vitatnák a közös gazdaság pontos szám­vitelének szükségességét. Sőt mindenütt így vélekednek: »Elnököt választottunk ma­gunk közül, mezőgazdászt is sikerült szereznünk, most még képzett könyvelőt keresünk.« S mindjárt iparkodnak hozzá­tenni: »Olyan emberre bízzuk a könyvelést, aki alaposan is­meri az írásbeli, ügyviteli munka minden csínját-bínját.« A termelőszövetkezetekben megnőtt a számvitel jelentő­sége, becsülete. Pedig néhány évvel ezelőtt sok helyen »ha­szontalan firkásznak« titulál­ták a könyvelőt. Akik ezt a nótát fújták, azok saját ta­pasztalataik alapján jöttek rá, hogy nem sárba dobott pénz a könyvelőnek adott fizetés. Lássunk néhány megtörtént esetet. Hány meg hány tsz küldött be a járáshoz ilyen szövegű értesítést: »A 3004-es kor­mányhatározatban .biztosított kedvezményekre nem tartunk igényt, mert nem feleltünk meg a követelményeknek.« A járási főkönyvelők tüzeteseb­ben átböngészték a nyilván­tartásokat, s kiderült, hogy ez a szövetkezet száz kilóval több műtrágyát használt fel egy-egy hold szántóra, amaz pedig számottevően túlteljesí­tette áruértékesítési előirány­zatát. A tabi járás tavaly mű­ködött 40 közös gazdasága kö­zül pontosan húsznak a zár­számadását teljesen a mező- gazdasági osztály és a bank­fiók számviteli szakemberei készítették el. Nekik, pontos munkájuknak is része van ab­ban, hogy több szövetkezet megkapta az őt megillető hi­telengedményt. A barcsi Vörös Csillag trak­toralkatrészt vásárolt nemré­giben. A vállalat megküldte a számlát is. Csak hát azt a pa­pirost tévesen állították ki: egy nullát odaírtak az összeg számadatai mögé. Így lett az 1100 forintból 11 000 forint. A tsz könyvelője az első pillan­tásra észrevette a hibát, s csak a megjáró összeget utal­tatta át a vállalatnak. Majd­nem 10 ezer forint maradt így a szövetkezet »zsebében«. Egyik gépállomásunk köny­ezer forinttal »elfizették« ma­gukat a körzet termelőszövet­kezetei. Persze, a szövetkeze­tekkel anyagi kapcsolatban álló vállalatok, szervek ügy­vitele utólag felfedi a téve­dést, s ilyenkor visszautalják az őket meg nem illető össze­get. De egyszerűbb a dolog, ha a tsz-ek előbb meggyőződnek a számlázás helyességéről, és csak azután fizetnek. Ellenke­ző esetben ugyanis előfordul­hat, hogy ráfizetnek mulasz­tásukra. Tudunk olyan köny­velőről, aki az előde által ké­szített bizonylatok átvizsgálá­sával 150 ezer forintot szer­zett vissza szövetkezetének. A megbízható könyvelés a valósághoz híven tükrözi a szövetkezet egész esztendős gazdasági, pénzügyi és egyéb eseményeit, ügyleteit. Ez a legfőbb záloga a közvagyon hatásos védelmének is és an­nak is, hogy senki meg ne ká­rosíthassa a közös gazdaságot, és a tsz egyetlen tagja se csa­pódjék be. Nem véletlen, hogy a tabi járás egyik tsz-ének szabálytalankodó vezetői el­kergették könyvelőjüket. Ök tudják, hogy miért... Amelyik szövetkezet nem­csak termelését és értékesíté­sét akarja nyilvántartani, ha­nem a ráfordítást is, annak rá kell térnie a kettős könyv­vitelre. Szigeti László, a szent- gáloskéri Zöldmező elnöke ez­zel kapcsolatban megjegyezte: »Elkészítjük a tervet, s hogy abból mi és milyen áron va­lósul meg, azt csak utólag, az év végén mutatja meg a zár­számadás. Kellene tudnunk évközben is, hogy hogyan gaz­dálkodunk.« Fehér József, a gamási Aranykalász elnöke mondotta a Somogyi Néplap szerkesztőségében rendezett ankéton: »Nem sajnálnánk a pénzt egy jól képzett könyve­lőtől: háztáji földet is adnánk neki.« Űj termelőszövetkezeteink­ben megkezdték az alapvető számviteli munkákat, össze­állították a tagok névsorát, kitöltötték a földkönyvet, számba vették a közösbe ke­rülő jószágot, s megnyitották a folyószámlakönyvet és a ta­gok elszámolási könyvét, s mindenkit elláttak tagkönyv­vel. Ahol megvannak ezek a ESTI BESZÉLGETÉS EGY PÁRTT1TKÁRRAL san vezetik azokat, ott elejét veszik minden későbbi bonyo­dalomnak. Nem is hagyatkoz­hat az ember csupán az em­lékezőtehetségére, ezer holdas gazdaságok s a tagok százai­nak adatait nem lehet fejben tartani, szükséges mindent a maga helyén és idejében pa­pírra vetni. Az ősszel és a télen alakult szövetkezetek könyvelőinek többsége járatlan az ügyvitel­ben. Éppen ezért holnaptól kezdődően tanfolyamon vesz­nek részt. Taníttatásukra nagy összeget áldoz az állam, hogy minél hozzáértőbben tölthessék be munkakörüket. Mert nemcsak a szántóföldön és az istállóban, hanem az irodában is minden tennivalót pontosan el kell végezni azért, hogy eredményesen gazdál­kodjék a szövetkezet. TlZ PERCE DAGASZT­JUK A SARAT kísérőmmel. Már a rinyaújlaki téglagyár telepén bandukolunk. A tég­lát fuvarozó tehergépkocsik, vontatók ugyancsak felvág­ták az utat, gyakran süllye­dünk bokáig. Végcélunk a párttitkár lakása. A kanyar után előbukkannak a házak pislákoló lámpáikkal. Egy kutya éktelen ugatásban tör ki. Egy asszony leinti, csitít- ja. — Erre, csak erre, a fal mellett szárazabb — mutat­ja a járást. — Itthon Van Horváth elvtárs? — kérdezi kísérőm. — Ügy hiszem, igen — bi­zonytalankodik az asszony. A párttitkár lakása elé érünk. A felesége a veran­dán tesz-vesz. Barátságosan befelé tessékel bennünket. Horváth elvtárs ma egy ki­csit hamarabb akart lepi­henni, de nem sikerült. Elő­ször egy panaszos kereste fel, most pedig mi. A reka- mién ül pizsamában, mell;:; te egy széken a panaszos. A vendég jöttünkkor feláll, bú- csúzkodijc, aztán komótos léptekkel elmegy. Beszélgetni kezdünk. Pár pillanat, s már a ter­melőszövetkezetre terelődik a szó. Horváth elvtárs el­mondja, hogy a múlt év de­cemberében Rinyaújlak né­pe elhatározta: közösen mű­veli a földeket, szövetkezet­ben keresi boldogulását. S hogy ez a sorsdöntő elhatá­rozás a termelőszövetkezet nevéből is érződjék, Hala­dásnak keresztelték el. — HA AZ EMBER RÁ­SZÁN EGY KIS IDŐT, s beszélget az új tsz-tagokkal, sokat tapasztal — mondja Horváth elvtárs. — Minden­kinek bizakodó, remények­Egy aranykoszorús KISZ-jelvény tulajdonosa Gzabó Sándor elvtárs 1950 óta vesz részt az ifjúsági mozgalomban. Jó munkája elismeréséül arany­koszorús KISZ-jelvénnyel tüntetjük ki — mondotta Bí­ró Gyula, a megyei KISZ-bi- zottság szervezőtitkára, mi­közben átnyújtotta a jelvényt a Siófoki Kőolajvezeték Vál­lalat fiatal szakmunkásának. segéd munkálkodik. A vállalat legjobb szakem­bere, Finta Lajos mellé került, c így vélekedik róla: — Rendesen, becsületesen végzi munkáját. Szakmailag igen sokat fejlődött. Erre itt, a TMK-n minden lehetősége meg is van. Sokszor teljesen önállóan dolgozik, és el kell ismerni, hibátlanul. A KISZ-ben végzett tevé- évig dolgozott ott, aztán bevo- kenységéről Pál János járási nult. Három nappal leszerelé- titkár beszél: lathoz került. Betanított mun- O maga ezt mondja mun­kásként kezdett dolgozni. De Icájáról: nagy szorgalommal tanult, — Annyira szeretek az ifjú- szakmunkás-vizsgát tett, és Sággal foglalkozni, hogy szin jelenleg mint motorszerelő te minden szabad időmet ve C zervező titkár volt a DISZ-ben Kőröshe­gyen, majd Budapestre került, és a Sodronykötélgyár fiatal­jai titkárrá választották. Több se előtt megkezdődött az el­lenforradalom. A Rádióhoz vezényelték, s bátran helyt­állt a lázadókkal szemben. 1957 elején visszakerült fa­lujába, és a Kommunista If­júsági Szövetség egyik alapí­— A végtelenségig szerény, józan gondolkodású gyerek. Akármit kérünk tőle, mindig megteszi. Kőröshegy 63 kisze- sét erős kézzel fogja össze. So­kat kezdeményez, de egy hi­bája azért akad: mindent tója lett. Nemcsak Kőröshe- egyedül akar megoldani. Bát- gyen segítette a KISZ meg- rabban kellene aktíváira -r alakítását, hanem a környező akik szép számmal vannak — községekben is gyakran meg- támaszkodnia, fordult, szembeszállt az ellen- Jellemző Sanyira, hogy Sió- zékieskedőkkel, és tevékeny- fokról jövet első útja mindig sége nyomán sorra alakultak a kiszesek közé vezet. S mert meg az alapszervezetek. A kő- a falutól három kilométernyi- röshegyi fiatalok megbízták a re, a hegyen lakik, szülei több­titkári teendők ellátásával, s szőr lehozzák a vacsorát, mert ő idestova három év óta helyt- ő nem megy haza. Színdarab­én ezen a poszton is. próbán vesz részt, a kőröshe­Lassan két éve lesz, hogy a gyi motoroskört vezeti, segít a Siófoki Kőolajvezeték Válla- tanulásban a többieknek. lük töltöm. Most nehéz a KISZ-munka, mert a termelő szövetkezeti mozgalom sok fia­talt megrémített, s ök ijedtük­ben el akarnak menni faluról. De ha a tsz-ek megszilárdul­nak, és az ifjúság látja, hogy számítását itt is megtalálja, nem megy el senki sem Azonban az idősebb korosztály is hibát követ el, amikor egy­öntetűen támadja a fiatalok elvándorlását. Nem látják be hogy egyre többen akarnak tanulni, egyre igényesebb lesz az ifjúság. Elhamarkodottan mondanak ítéletet, de azon nem gondolkodnak, mit is le hetne tenni. Pedig ha havon­ként valami előleget adnának a fiatalságnak, s nemcsak ne­gyedévenként, akkor megvál­toznék a helyzet. Legalábbis én így látom. Sanyi 27 éves, majd másfél ezer forintot keres. Jó szak­munkás, érthető is, hogy főnö­ke ijedten kérdezte: »Csak nem akarják elvinni innen?« • * * C zabó Sándor büszkén viseli kabátja hajtóká­ján az aranykoszorús KISZ jelvényt. Méltán lehet büszke rá. Megérdemelte. velése kimutatta: tavaly 90 nyilvántartások, és folyamato- ____ A WaQNER-OQVI írta: Jan Petersen — Fordította: Baló László — Érti?... Ne játssza itt nekem a hülyét! Még csak az hiányzik! — Kinéz a kocsiból, aztán gyorsan folytatja: — Ha elintézem azt a dolgot Wagner kulcsaival, egy pilla­natot sem szabad veszítenie. A kocsi a portásfülkéhez ér, Neumann felmutatja üzemi igazolványát. A portás int: mehetnek! — Majd útközben mindent megbeszélünk! — veti oda a vegyész cinkosának. H ennig a tükör előtt áll, * csokornyakkendőjével bajlódik. Siebertné, a háziasz- szonya, egy kis termetű, piros arcú, ősz hajú nő a reggeli maradványait rakja el az asz­talról, közben lopva figyeli a fiatalembert. Gyötri a kíván­csiság, tudni szeretné, hová készülődik. Végül is nem tud­ja magában tartani a kérdést: — Mi a csoda? A szép, sötét ruháját vette fel? A hét köze­pén? De Hennig ma nincs beszé­des kedvében. Tovább babrál­ja a nyakkendőt, és csak eny- nyit mond: — Bizony, bizony, Frau Sie- bert... így van ez ... Az asszony nem tágít: — Talán valami rendkívüli eseményre készül, Hennig úr? A fiatalember végre elké- •rült a nyakkendőjével, felve­szi zakóját, hóna alá csapja az aktatáskát, és elköszön Sie- bertnétől. Mielőtt kilép az aj­tón, mosolyogva, könnyedén odaveti: — Az Astra-művekbe me­gyek... Bemutatkozni! Az asszony ámulva néz utá­na, aztán elégedett mosoly te­rül az arcára. Ebből a Hen- nigből még lesz valaki! A z Astra-művek armatu- ratekercselő műhelyé­ben zúgnak a gépek, tompán puffannak a fakalapácsok. Kék overállos tekercselők hajolnak munkájuk fölé, gondosan il­lesztik a drótot a forgórészek vájataiba. Motorrészeket szál­lító elektromos targoncák ci­káznak a műhelyben, a próba­padokon motorok zúgnak. Dr. Wagner a művezető üvegfalú kalitkájában ül, mű­szaki rajzokat nézeget. Berger művezető munkalapokat akaszt az ajtókeretből kiálló horogra, és bőbeszédűen ma­gyaráz Wagnernek: — Néha mintha minden meg lenne babonázva, doktor úr!... A műhelyemnek feltét­lenül be kell tartania a Her- mag-féle rendelés teljesítési határidejét, és tessék, erre nem érkezik meg a rézdrót. Wagner, szemét továbbra is « a rajzokon tartva, mintegy mellékesen megjegyzi: — Hammer és Scholz bizto­san segít a dolgon. Majd csak kieszelnek valamit! Berger szaporán folytatja, mintha saját magát is vigasz­talni akarná: — Hej, doktor úr, ha meg­szabadít minket ezektől a réz- drót-gondoktól, végre isteniga­zába nekiláthatunk. Meglátja, még ki is kell majd bővíteni az üzemet! Wagner, kezében egy rajzot tartva, feláll és elmerülten néz maga elé. Aztán halkan és szinte csüggedten válaszolja: — Sajnos, a dolog nem olyan egyszerű ... Ezzel megfordul, és kimegy a fülkéből. Berger meghök­kent pillantása kíséri. — Mi a csoda ütött belé? — dörmögi a művezető. A műhelycsarnokban Neu­mann siet dr. Wagner elé. Gondterhelt arcot vág: — Nahát, ez a rézdrót-ügy, doktor úr!... Kiesett a szál­lítmány ... — sápítozik. — Épp most, amikor a kísérleteinkkel sem jutunk előre... Ez szinte tragikus! Dr. Wagner mogorván hall­gat. Neumann válaszra várva lohol mellette, majd ismét megszólal; — Scholz telefonáltatott... Elnézést kér: most nem ér rá, sürgősen a minisztériumba kellett mennie! A Gépipari Minisztérium egyik helyiségében fel- alá járkál a miniszter sze­mélyügyi előadója és Scholz, az Astra igazgatója. Akárcsak Scholz, az előadó is * magas, karcsú férfi, szintén a negyve­nes évek elején, bár idősebb­nek látszik az igazgatónál. A küzdelmes évek, az átélt szen­vedések mély barázdákat vés­tek arcára, fekete hajába ősz csíkok keverednek. Kabátja hajtókáján kitüntetés minia­tűrje. — Nyugodt lehetsz, Scholz elvtárs — mondja éppen az igazgatónak —, kaptok egy tétel rézdrótot. Azonnal. Majd valahonnan lecsípjük! — Helyes. Köszönöm — mondja Scholz. — Pillanatnyi­lag ki fog húzni a bajból. Az előadó íróasztalához ül, egy jegyzetfüzet lapjára felír valamit. Scholz az ablakmé­lyedésnek támaszkodik, és rá­gyújt. Az előadó letépi a lapot, csenget. Fiatal titkárnő lép a szobába. Az előadó átnyújtja a papírt: — Legyen szíves, küldje le rögtön a távgépíróhoz! — Igen. Amikor a titkárnő mögött becsukódik az ajtó, az előadó ismét járkálni kezd. — De ami a legfontosabb, Scholz elv­társ ... Lesz valami ezekből a ti isoionlakk-kísérleteltekből? — Én bízom benne! — fele-: li meggyőződéssel Scholz. Az előadó megáll előtte. — Neked nem kell megma­gyaráznom, mi forog itt koc-, kán, de vajon Wagner doktor] is tisztában van-e a dolog je­lentőségével? Az igazgató az előadó sze-: mébe néz: — Wagner doktor szerintem: teljesen megbízható! — jelentig ki, majd pillanatnyi szünet^ után hozzáfűzi: — Persze.. mint a tudósok közül sokan némelykor ő is elzárkózik a világtól, begubózik... A gyéren világított utcai. telefonfülkében egy fér-] fi leemeli a hallgatót, két ér-: mét csúsztat a készülék nyílá sába, és egy hatjegyű számot^ tárcsáz. f Kintről letompítva szűrődik] be az autótülkölés és villamos csilingelés. A fülke vastag] üvegfala mellett járókelők tűn nek fel és tűnnek tova. Egy autó reflektora a pillanat tört részéig az egész fülkét éles; fénnyel árasztja el. A tárcsázó férfi hirtelen megfordul. Hátával a telefon- készülék alatti polcnak tá­maszkodik, s az utcát figyeli.? Egy újabb kósza fény leleplezi/ az arcát: Neumann. A hívott fél jelentkezik. / vegyész egyszerre elváltozta tott mély hangon és szagga tottan, mint egy asztmás, kö­vér ember, beszélni kezd: (Folytatjuk.) kel teli a hangulata. S ami a legfontosabb, ez szorga­lommal is párosul. Akárkit szólítok meg, csak azt hall­hatom: »Ha ti, kommunis­ták segítetek, minden nehéz­séget leküzdünk.« A pártszervezet tagjai gyakran tervezgetnek az új tagokkal együtt. Hogyan len­ne jobb? — ezt latolgatja mindenki. Erről beszélnek az emberek munka közben, munka után, ez a beszéd tár­gya az istállóban, kinn a me­zőn, az utcán, odahaza. S a kommunisták nem marad­nak ki ezekből a társalgá­sokból. Valamennyi párttag­nak megvan a maga baráti köre, s mindent megtárgyal­nak egymással. Amikor a pártnapokat rendezték, min­denki meghívta barátait, is­merőseit. Szép számmal gyűltek egybe a VII. párt- kongresszus anyagának meg­hallgatására. A pártszerve­zet nagy hasznát látja, hogy a kommunisták ilyen jó vi­szonyban vannak a pártonkí- vüliekkel. Az utóbbi időben sokan jelentkeztek' a pártba a párttag barát buzdítására. A rinyaújlaki Haladás Ter­melőszövetkezet tagjai közül egyre többen kérik felvéte­lüket a pártba, s akik még nem határoztak így, azok meg a tömegszervezetekben segítik a falu előrehaladá­sát. — A napokban beszélget­tem az állattenyésztési bri­gád vezetőjével — újságolja Horváth elvtárs. — ö is sze­retne belépni a pártba. Kí­vüle még hárman szóltak nekem, hogy adjak nekik belépési nyilatkozatot. Mi eltaláltunk az emberekhez — most ők is eltalálnak hoz­zánk. MINÉL ERŐSEBB A PÁRTSZERVEZET, annál nagyobb segítséget tud nyúj­tani a termelőszövetkezet megszilárdításában — vall­ják a rinyaújlaki kommu­nisták. Minden erejükkel azért küzdenek, hogy elgon­dolásukat tettekre váltsák. — Nagyon fontosnak ta­láltuk, hogy a Haladás veze­tői is részt vegyenek az Idő­szerű tanfolyam előadásain. Megkértük őket, s el is jöt­tek, figyelmesen meghall­gatták az előadást. Másnap már ennek is, annak is el­mondták a hallottakat — mondja Horváth elvtárs. A kommunisták a tervek összeállításakor is ott voltak. Okos észrevételeikkel, ja­vaslataikkal segítették a jö­vő alakítgatását. Mindennek az alapja a jó terv. S hogy ilyen legyen, a pártszerve­zetnek is el kell mondania tapasztalatát, támogatnia kell a tsz vezetőségét a he­lyes elképzelések kialakítá­sában. — Itt volt a Csokonyavi- sontai Gépállomásról Sülé és Kovács elvtárs. Ök is sok segítséget adtak. A tervek elkészítése közös munka. S1 hogy jól dolgoztunk, azt az épkézláb ötletek tömege is jelzi. Halastavat létesítünk — szép jövedelmet hoz majd a tsz-nek. Baromfitenyésze­tet teremtünk, saját erőből kukoricagórét építünk, s át­alakítunk egy tehénistállót. A terveket jó egy hónap­pal ezelőtt elkészítették, a kommunisták azóta megis­merték, megvitatták azokat. — Ahhoz, hogy minden­ben kellő segítséget tudjunk nyújtani a termelőszövetke­zetnek, töviről hégyire is­merni kell az ez évre szóló terveket — állapítja meg Horváth elvtárs. Zsendül az idő, indulnak a mezőgazdasági munkák. A rinyaújlaki határ is megele­venedik, benépesül. Most lesz csak munkája a kom­munistáknak! — MINDENHOL OTT LENNI, buzdítani, lelkesíte­ni, szervezni az embereket, ez lesz az elkövetkező idő­ben a legfontosabb teendő. A kommunisták szeme előtt az kell lebegjen: idejében végezze el a termelőszövet­kezet a mezőgazdasági mun­kákat, s ehhez a legmesz- szebbmenő segítséget is meg­adjuk — mondja Horváth elvtárs. Lajos Géza /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom