Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-05 / 55. szám
Szombat, 1960. március 5. SOMOGYI NÉPLAP RÁJÖNNI EGY PILLANAT MŰVE VOLT? Csurgói újítók nyomában MA MÁR VAN MUNKAKEDVÜK a Csurgói Faipari Vállalatnál az útitoknak. Hogy régebben miért nem volt, erről azért nehéz beszélni, mert azok, akik helytelen szemléletükkel akaratlanul is akadályozták ezt a gyönyörű munkát, elmentek az üzemből. A munkások pedig azt mondják, hogy az eltávozottakról jót vagy semmit. Elköltözött igazgatójuk jó hírét akarják védeni, amikor megkérnek, ne írjak arról, hogy itt korábban inkább csak az üzemvezetők újíthattak, hogy mások ötletét többnyire csak akkor fogadták el, ha valamilyen módon ők is társszerzőkké válhattak. »Igen rendes, becsületes ember volt a mi igazgatónk — mondták a munkások —, ezt a hibáját mi — mert különben jól vezette az üzemet — elnéztük neki, s most, hogy elment, nem akarjuk felhánytorgatni.« Hogy mégis írok az esetről, azért teszem, hogy figyelmeztessek: az ilyen szemlélet káros következményekkel járhat. Mert gondoljuk csak meg: a legutóbbi összegezés szerint az újításokból 202 ezer forintot takarítottak meg a vállalatnál. Nem nehéz következtetni, mi lett volna akkor, ha nem szűnik meg az újítás terén a korábbi áldatlan állapot, és nem jön meg az újítók munkakedve. Bizonyára nem volna ez a megtakarítás, és Simon Jenő, Somogyvári Ferenc, Filippó János, Szabó Imre, Tepkor Károly, Kepler Ferenc s a többi merész gondolatai ember neve nem szerepelne az újítási naplóban. És nem törnék fejüket új meg új ésszerűsítéseken, mint Simon László is. Ahogy az egykori cselédemberrel beszélgetek, meggyőződöm, hogy sok gondolat, jó szándék, ötlet szorult belé, amely most mint szikra pattan ki szívéből, agyából, és nyomában — mint legutóbb is — a másodosztályú árukon végzett újítás után 118 ezer forint megtakarítást lehet elkönyvelni. De ha már a másodosztályú árunál lehet, miért ne lehetne az első osztályúnál is takarékoskodni a fával? — A fává! — nyomja meg a szót —, amelyből nincs valami sok az országban, igaz-e... Az ember spekulál, töpreng, hogyan, miként... S akkor, mint a szélvész, jön, s megakad fejében egy gohdoAzt mondta valaki erre, hogy ebben a fejlődő üzemben nehéz elkészíteni az újítási feladattervet. De a következő pillanatban mégis kiszaladt a száján, hogy a kisgépújításban lehetne itt is előremenni. Arra gondoltam ekkor, milyen jó lenne, ha ez az ember leülne az újítókkal, és meghányná-vetné a feladató' kát. Akkor már kint lenne az újítási feladatterv a kisgépek közötti újítási lehetőségekről, feladatokról. Varga Sándor, a Kanizsáról idekerült villámgyors gondolkodású műszaki a párttitkárral és a többi újítóval együtt ma már ezen tömé a fejét, és nem azt mondaná: «■Nálunk senki sem törődik az újítókkal, mert minisztériumi és nem tanácsi vállalat vagyunk.-« BESZÉLTEK A MUNKÁSOK Balogh János pedellus tehervonó csigájáróL Balogh szerkesztette meg azt a háromlámpás jelzőkészüléket is a kollégiumban, amely kialvással rögtön mutatja, ha lent az artézi kút vizét nyomó motorban egy fázis nem működik. Ilyenkor nyomban elzárja, mert egyszer már ráfizetett: leégett a motor. Meglátogattam Balogh bácsit. Nem ismeri ő az újítási rendeleteket, csupán ott ész- szerűsített, ahol fáradságot takarított meg, vagy a ráfizetés veszélyétől kellett megmentenie saját zsebét. Mégis nagy becsben áll, akár a többi újító. Arra gondoltam, mennyit újítana ez az ember, ha egy termelő üzemben dolgozna. Ott az újítással nemcsak munkáján könnyítene, hanem rájönne, hogy számottevően növelhetné nemcsak az üzem nyereségét, hanem saját életszínvonalát is. Különösen, ha — mint a Faipari Vállalatnál — újítási feladattervvel meg is mutatnák neki, milyen ésszerűsítésen törje a fejét. // NEM HAQYJUK EL AZ URUNKAT...' Futótűzként terjedt a híre, hogy baj van a tsz-ben. Addig még csak ment valahogy, amíg az átalakulás napjaiban más gonddal küzdöttek az emberek, nevezetesen azzal, hogy belépjenek-e vagy sem. Hanem amikor a vezetők számba vették a munkaerőt, csaknem kihűlt bennük a vér. Akárhogy számolgatták, a tsz-tagok hatvan százaléka munkaképtelen volt meg öreg. — Van föld, van tsz, de ki dolgozik majd? — hajtogatta az elnök. — Itt van ez a Németh Mária. Vak asszony, semmit sem tehet. De a 25 esztendős fia meg a menye nem írt alá. meg az asszonyok is. Felállt erre Tölösi János: — Talán kezdenénk a vezetőséggel ... — mondta huncutul.. — Miért, talán az elnöknek, a helyettesének meg a többi vezetőségi tagnak tsz- tag a felesége ... ? Döbbent csend követte szavait. Aztán, már nem tartott sokáig a gyűlés. Okosabbnak látszott hirtelenében összehívni a vezetőséget. Késő éjszakáig folyt a vita. Volt, aki nyomban belátta, hogy Tölösi- nek igaza van, akadt, aki kibúvót keresett. Hanem azért a határozat még aznap megszületett: — Ezért már igazán nem hagyjuk el az urunkat.. tsz ván 28 éves fiát hozta a be. Volt nagy súgás-búgás odahaza. »Forr a világ...« — így mondták az emberek, s az elnök Horváth Pál tanácselnökkel együtt türelmesen leste a hatást. Akkor aztán még úgy döntöttek, hogy az öregek, akik kezdetben bevitték a földet, hadd járjanak az erdészetbe időszakos munkára. Azonkívül még segíthetnek a tsz-ben is mint családtagok. Így kérte annak idején Csapó János, így érdeke a többinek is. Hát legyen. me— Bizony, anyám, én gyek a csoportba. Azóta már fel is vették a tanfolyamra, könyvelő lesz, mert értelmes, eszes gyerek. Németh Györgyné, Porció Györgyné és Borbély Jánosné megijedt egy kicsit, mert ők voltak a *kolomposok«, tartottak tőle, hogy a többiek neheztelnek majd rájuk. Németemé egy délutáni kézimun- kázás közben mégis azt mondta: — Jől van, no, ezért már igazán nem hagyjuk él az urunkat... Az elnök beszél özvegy Szabó Józsefeiével és fiával. A fiá könnyen rááll a dologra. — Valamit tenni kell, méghozzá azonnal — így határozlak a vezetők, de akkor még maguk sem gondolták, hogy az első lépést voltaképpen nekik kell megtenni. Éppen kapóra jött Csapó János a feleségével. Azt mondta az asz- szony, akinek különben már rég tsz-tagok a szülei Mer- nyén: — Gyuri bátyám, nem lehetne-e, hogy én meg az uram belépnénk, a 62 esztendős apánkat meg elengednék az erdőre ... — Angyalom, semmi akadálya — mondta Porció György, az elnök. — Bár mindenki így gondolkodna ... Igen ám, de a fiatal Csapóházaspár még nem oldotta meg a gondokat a somogy- acsai Aranykalászban. Minden fiatalember a városba készült, minden asszony, vagy legalábbis többségük kívül maradt. Ezért történt, hogy az alakulás után egy hónappal rendkívüli közgyűlést hívtak össze. A részleteket nehéz lenne felidézni, de hogy nagy csata volt, az bizonyos. S a — Ez az én nagy fiam — mutatja büszkén a képet özvegy Nagy Józsefeié. — Igenis, mutasson példái a vezetőség! így lett Porció Györgyné, Kupi Ignácné, Horváth Ferencié, Porció Vendelné és az Nagymama és unokája. öt brigádvezető felesége is az Szegedi Nándor jelszó: Lépjenek be a fiatalok Aranykalász tagja. Csekk Istözvegy Nagy Józsefné azt mondta először 22 esztendős fiának: — Te csak menj az erdészethez, én majd a közösbe. — Most meg a híreik hutására: — Terád hagyom, fiam, ahogyan te akarod. Elvégre te vagy a családfenntartó. Mi sem természetesebb, hogy a fiú így válaszolt: özvegy Szabó Józsefné, a Jani gyerek anyja 17 holdat vitt be. Azt hajtogatta korábban: — Beállt olyan is, akinek nem volt földje, majd az megműveli a miénket. A gyerek meg dolgozzon Pesten. lat. Ez az, megvan! így kell csinálni! Hát az e 1 söosz 1 áIyúww, jwjwv ómra is beadtam már a 155,« ezer forint megtakarítással já-C ró újítást, s várom a döntést...? Rájönni az ésszerűbbre egy? pillanat alatt lehet. Valahogy^ így mondta Simon bácsi, dej hozzátett még valamit. Azt,, hogy »spekuláltam«. De ho-1 Céltudatosan ápollak a művelődés ügyét a marcali gimnáziumiján Két hétköznap, egy vasár- gyan is kezdődik el az ilyen? nap feláldozása, munkában gondolkodás? Ügy, hogy azi val° töltésé ^ egyenlő egy tele- újítási feladattervben elolvas-? vizios_ készülékkel. S mivel e sa, az üzemben »hol szorít aí utóbbi megsem kerül nyolc- cipő«, hol kellene újítani és.. í ezernyolcszáz forintba, ma- r v, A radt tartalékul is a pénzből. A CSGR.GOIí Tévedés ne essék, nem egy TEJÜZEMBEN is az újítok es.J valaki tett szert három napi az újítások dolgát. Tudom,% fizetségként a kishíján tízezer hogy régebben eredményesen,; forintra amit a Marcali Állaésszerűsítettek itt sok min-?mi Gazdaság fizetett ki, ha- dent. Az a sajtparafinozo is,,; nem a Marcali Általános Gim- amellyel az újítási felelős a;, názium százharminc növendé- 25 kg-os óriássajtot megmárt-? ke ja, az újítók ötletéből kelt;! A közös szerzemén7i a tele_ életre. Hallottam Arany í víziós készülék ott díszeleg a rencről, Kálmán Laszlorot.K gimndzjum előadótermében a beszélgettem Varga Sanrí orral,; növendékek örömére és szóra- és Turcsics Sándor untokkal,;, koztatására. Azoknak a szóra- s a párttitkárral, aki maga lsiJ koztatására, akik felbuzdulva törekvő újító volt mindig. ;, a f;avaiyj kollektív munka si- Ne haragudjanak — mondtam,; kerén, az idén is dolgozni kinyik de úgy érzem, valami' vánnak az állami gazdaság__ban, segíteni a répaegyelésben n incs rendben ebben a fejlődő? ^ mint azértj üzemben az úütas térén. ^ ^ hogy megvalósuljon nagy ki— Hogyne lenne! — vála-i rándulási tervük a Mátrába, szóltak — hiszen nézzem csak’1 Az országjáró kirándulás öt- meg Turcsics bácsi remek Újí-Í napos lenne, s résztvevői útba ,, „ ejtenek jövet. vagy menet tasát. Igen — mon a ^ ESert. sőt az agteleki cseppkőbai-langot is. Hogy sikerül-e a nagy terv megvalósítása? Bizonyára, hiszen ezen fáradoznak diákok, nevelők egyaránt. Ezt a célt szolgálja a gimnázium számos tehetséges fiatallal dicsekvő színjátszó csoportja is, mely »A kőszívű ember fiai« tavalyi sikerén felbuzdulva az idén Goldoni »Két úr szolgája« című szelle- ímes vígjátékénak bemutatására ez remek. Csakhogy ez a múlt hónapok eredménye, de egyet-i lenegyszer se villant fel itt az; újítás jövője. Mi az oka, hogy, nincsenek újabb ötletek? Ám] egyszer rájöttünk. Ma sincsj még újítási feladatterv. Pe-i dig ez gondolkoztat meg, ez, viszi el az újítót addig a pil-, lanatig, amíg rájön, hogyan? kellene ésszerűsíteni. vállalkozott. Ottjártunkkor javában folyt a készülődés. A hűség kedvéért fel kell jegyeznünk, hogy a készülődésnek abban a stádiumában találtuk a gimnazista színjátszókat, amit a köznyelv főpróbának nevez. A 15—18 éves korú öntevékeny színjátszók éppen arra készülődtek, hogy nyilvános főpróbán adjanak: számot eddigi fáradozásuk eredményéről, arról, hogy megérte-e hónapokon át Goldonival ismerkedni. Igaz, a közönség, mely ezen a napon megtöltötte a művelődési ház színháztermének széksorait, kortárs-közönség volt, csaknem egykorú a gimnazistáikkal. Elöl az általános iskola növendékei szorongtak a szó szoros értelmében, hátul pedig az iskolatársak drukkoltak a sikerért. Társaikban nem kellett csalódniuk, s Binder Dezső és Kőszegi Károly- né tanárok sem vallottak szégyent színészeik miatt. A művelődési házban már délelőtt sokat sejtető sürgésforgás fogadta a betévedőt. Könnyű volt kitalálni, hogy a sietségtől kipirult arcú fiúk és lányok rendkívülinek . tartják ezt a napot. A díszletezésen dolgoztak, ami kíván némi hozzáértést. A »Két úr szolgája« díszleteit Szikra János, az általános iskola festőművész-tanára készítette el. Méghozzá úgy, hogy nem kért anyagi ellenszolgáltatást ifjú megrendelőitől, csupán az a teljesíthető kérése volt, hogy a szükséges anyagokat vásárolják meg. Hát a ruhák, melyek csakúgy korhűek, mint a díszletek? Azok honnan kerültek? Természetesen a jelmezkölcsönzőből. Mielőtt a színpadon felgördült volna a függöny, az általános gimnázium igazgatójával beszélgettünk az iskola oktató-nevelő munkájával szorosan összefüggő kulturális életről. A válasz megnyugtatásunkra szolgált, mert mint megtudtuk, ha nem olyan mozgalmas is az iskola kulturális élete, mint lehetne — ha nagyobb létszámú iskoláról volna szó —, csak létező valami az iskola falai között a művelődés ügyének céltudatos ápolása. Sajnos, a középiskolai rendtartás értelmében a növendékek csak az iskolában foglalkozhatnak az öntevékeny művészeti ágak művelésével. Sok tekintetben hasznos e rendelkezés, sok tekintetben nem. Ügy véljük, a gimnázium színjátszói igen hathatós segítséget tudnának nyújtani a járási székhely művelődési háza színjátszó-életének. Mint említettük, a fiúk és leányok között sok tehetséges, a színjátszáson őszinte lelkesedéssel csüggő fiatal akad. Egyébként nem kell azt hinni, hogy a gimnázium fiataljai csak önző módon maguk között élik kulturális életüket. Ha szükség van rá, szívesen működnek közre az ünnepségek műsorában, feltéve, ha idejében kapják a felkészülésre szólító megbízatást. Nemrég például tíz napon át adtak húsz-húsz perces műsort a honvédség kérésére a művelődési házban, ahol éppen katonai összeírás folyt. Novemberben — a folyó is-Ij kolaév kulturális munkáját vizsgáljuk — szavalóverseny zajlott le az iskola falai között. Győztesként a leányok kerültek ki Tránicz Teréz első osztályos növendék és Dudás Éva győzelmei révén. Bár a fiúk is kedvelik a versmondást, ez Csapó János, a jól megtermett ifjú férj. Most aztán az ő fia is tsz- tag lett meg Porció Vendel, a 18 éves unoka, akinek csak 76 éves özvegy nagyanyja és özvegy édesanyja vállalkozott egyszer lemaradtak. Sebaj! ?azelőtt közös munkára... Majd legközelebb bebizonyít-? E9V szó, mint száz — bár a hatják, hogy ők sem méltatla- fpéldákat hosszan lehetne so- nabbak az elsőségre! rolni —, néhány nap alatt Az iskola szakkörei közül az harminc fiatal erővel ^ara- irodalmi szakkör a iegnépsze- ?P000« az Aranykalász. S a rűbb, mely a vezető-tanárnő U9VJa!lak= ™re szanatóriumi kezelése miatt a ^tapt, meg 50hosszabb idő óta kényszerű- >60 fmtalra számíthatnak. ségből szünetel. Úgy gondol-í A felbuzdulás olyan nagy juk, nem lenne haszontalan i vóit, hogy már kezdték hazahelyettesítéssel akár, de ismét ^.hívogatni a városban dolgozórendszeressé tenni e szakkör ” munkáját. Irodalom szakos ta-' nár akad még más is. j Az iskola növendékeinek | kulturális életéről szóló esz-1 mecserét az előadás kezdése1 szakította félbe. S miután lát-' tűk a Goldoni-darab első elő-i adását, bizonyosak vagyunk ] benne, hogy a további két elő- J adás bevétele jelentősen nö-1 kát, sőt valaki azt is megjegyezte: — Haza kell hívni a diákokat is, azok is legyenek tsz- tagok, az egész falu ... Alig tudták lebeszélni róla. Nagy erőlködés voltaképpen nem volt, csak meg kellett indítani a lavinát. S az acsaiak azóta nyugodtabban, magabizvelte a tervezett mátrai kirán-ílosabban várják a tavaszt... dulás anyagi alapját. í Jávori Bél»
