Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
Kedd, I960, március L 3 SOMOGYI NÉPLAP ASSZONYOK BESZÉLGETNEK \ szerkesztőség klubjában n a napon dolgozó asszo- i_„ oké a szó. Ankétra hivatalosak, melyet a nőtanács és szerkesztőségünk a nemzetközi nőmozgalom megszületésének 50. éves jubileumát köszönteni kívánón megrendezett. Az asz- szonyok túlnyomó többsége a megye falvaiból jött, mások a helybeli üzemekből, ismét mások a kereskedelemben dolgoznak. És most itt ülnek, készen arra, hogy életükről, munkájukról, az őket foglalkoztató problémákról beszéljenek. Beszélnek is, biztatás nélkül, azzal a nyíltsággal, lelkes őszinteséggel, amely sejteti, hogy ezek az asszonyok, akik itt jelen vannak, ismerik jól a közösség erejét, tudják, hogy ami maguk között elhangzik, nem marad pusztába kiáltott szó. A figyelő szempárok is azt ígérik, hogyha más nem kerül is az emberi segíteni akarás kincsestárából, tapasztalat, jó tanács van bőségesen. Míg hallgatom a politikai, gazdasági, társadalmi tisztánlátásról tanúskodó beszélgetést, önkéntelenül idéződik emlékezetembe annak a balmazújvárosi proletárasszonynak a levele, aki 1918-ban még így írt: »... a nép vénei még mindig a régit akarják megtartani. De mi nem engedjük ezt tovább. Fogjunk össze mi anyák, és döntsük rommá ezt az átkozott, régi, korhadt, elvetni való és csak egyesek érdekeit képviselő rendetlenséget, és teremtsünk egy szebb és jobb rendet..« íme, a népet nyomorgató rendetlenséget 15 esztendeje váltotta fel hazánk történelmében az a rend, amely hús a munkásosztály húsából és vér a véréből, amelyet a balmazújvárosi proletárasszony mellett még sok-sok ezer munkásasz- szony követelt és várt. Az idézett levél harcos, rendíthetetlen lelket tár a ma embere elé, olyan asszonyi lelket, amelyet küzdelmek edzettek méltóvá arra, hogy vállvetve harcoljon a »szebb és jobb« rendért a legjobbak oldalán. A levelet harcos írta. S e kötetlen beszélgetésre, ankétra ugyancsak, harcosok jöttek ma össze. A téma — a nők egyenjogúsága, a nevelés, a család, a kenyeret biztosító közösség munkájának problémái — szinte kimeríthetetlen. A legtöbb szó az egyenjogúságról esik, arról, amit alkotmányunk biztosít asszonyaink és leányaink számára, de ami. a konvenciók vasfalár keresztül oly nehezen tud utat törni magának a köztudatba, városainkban nem is annyira, mint inkább a falun. A szervezettebb, kialakultabb munka- körülmények között dolgozó munkás és kereskedelmi alkalmazott asszonyok nem panaszolják, hogy férjük vagy vezetőik azzal fogadják észrevételeiket, javaslataikat, hogy »asszonynak, fogadatlan prókátornak ajtó mögött — illetve főzőkanál mellett van a helye«. A parasztasszonyok, főként pedig a tsz-asszonyok viszont sokszor megkapják ezt a lehurrogó mondatot, és természetes dolog, hogy nem tudják így elfogadni a régi világból való regulát. Mint ezt Várhegyi Gyű- láné somogyfajszi, Gyanis Fe- rencné buzsáki, Pataki László- né somogysárdi asszonyok — s mellettük a többiek — szavai is bizonyítják, hogy a szocialista falvakban a gazdasági átalakulás folyamata szinte szükségképpen hozza magával a nőtanácsok új munkafeladatainak egész sorát. Elsőként természetesen azt a nem lebecsülendő értékű harcot, amit az asszonyoknak maguk között kell megvívniuk a konvenciókból, rossz megszokásokból táplálkozó passzivitás ellen, a női egyenjogúságért. Népköztársaságunk alkotmánya kimondta a nők egyenjogúságát, tehát közös társadalmi üg> a női egyenjogúság érvényesüléséért, s mind szélesebb körű érvényesítéséért küzdeni. E küzdelemnek első letéteményesei, folytatói a Hazafias Népfront Nőtanácsának asszonyai a legnagyobb városoktól a legkisebb pusztai településekig. S hozzá kell tenni, hogy egyebek között. A család, a nevelés, a szocialista erkölcs megteremtésében, védelmében s nem utolsósorban a nevelésben rengeteg feladat hárul az asszonyokra. Nem beszélve most arról, hogy a nők, anyák gigászi összefogása világviszonylatban a békét ígéri a föld népeinek. Asszonyaink, leányaink az elmúlt 15 év alatt méltókká váltak minden elismerésre. Hiszen anyai, női hivatásuk betöltése mellett ott voltak és vannak az ország, a szocialista építés minden posztján, éppen ezért nem ütközünk meg azon, hogy most ezek az asszonyok itt mind lehangolódnak, amikor megtudják a tsz-asszonyoktól, hogy megyénkben alig van olyan termelőszövetkezeti község, ahol a közös gazdálkodás vezetésében igényelték volna az asszonyi munkát is. Nem jelnapian semmiségnek hallatszik az első percben. Csak aztán világosul meg, hogy milyen alapvető és mégis új pedagógiai igazságra mutatott rá ez az egyszerű asszony. Azt vallja, Egy kommunista. 1» i*i gíídicie í ií öreg délutánba hajlik az idő, mire Zsirai Géza, a ber- zencei Búzakalász Tsz brigádvezetője megérkezik az erdőzés-e ez a tény arra vonatKo-. hogy el kell vetni azt a neveié- I ről. Fakitermelés folyik, eddig zóan, hogy nemcsak a falu asz- szonyai között kél el a felvilágosítás, hanem a férfiak között is — gazdasági, politikai, vezető funkciót betöltő férfiak között is, akik váltig hangoztatják azt az únt frázist, hogy a nők csak maradjanak a tűzhely mellett. Pedig megtanulhatták volna ezek a férfiak, hogy államunk igazságos; egyenlőséget nemcsak a munka frontján oszt, nemcsak arra az időszakra szól a női egyenjogúság, ha meg kell fogni a kapa nyelét és így tovább. valóságos kórus szavazta le a tsz alakuló közgyűlésén a vezetőségi tagságra javasolt asszonyt. Mert »-a nőnek tyúkesze van«. Sajnos ezt tartják sok faluban, közöttük felelős politikai, gazdasági, közigazgatási vezetők is — tisztelet a kivételnek. Pedig erősödő termelőszövetkezeti mozgalmunkban nélkülözhetetlen az asszonyi munka, amit az ész és a szív együtt táplálnak. Mert az megint tagadhatatlan tény, hogy egy bizonyos célért tíz férfiember nem tud j úgy hadakozni, mint egyetlen lelkes asszony. Hallgatom őket. És lám, a közös gazdálkodás nagyobb eredményessége mellett mi mindenre terjed még ki a figyelmük, ami egy férfinak legfeljebb akkor jut eszébe, ha felhívják rá a figyelmét. Most éppen az idősebbek problémáiról adják és veszik a szót, s elmondják, hogy jó lenne, ha az öregek foglalkoztatására több tsz foglalkozna baromfi- tenyésztéssel — ami jól jövedelmez, és a csökkent munkabírású öregek el tudják látni az apró jószág körül adódó teendőket. Úgyszintén jól jövedelmez a bogyós gyümölcsök termelése is. A legtöbb helyen persze meg sem hallgatják az asszonyok javaslatait. Bele- nyugösznak ebbe? Nem. Vállalják a múlt konvenciói elleni harcot, a felvilágosítást, a tanulást és a nevelést. Az iha- rosberényi nőtanács elnöke például azt fejtegeti, hogy a családban kell elkezdeni a munkát, a múlt legyőzését — elsőként a gyermekek nevelésében. Amit mond, szinte közsi gyakorlatot, hogy a családban a leánytestvér kiszolgálója, valóságos kis cselédje a fiútestvérnek. Szokjanak hozzá a gyermekek már kicsiny korukban, hogy egyenlőek. Kár, hogy nem hamarabb fedeztük fel és ültettük el nevelési gyakorlatunkba ezt a köznapi igazságot. S nem hamarabb láttunk ahhoz a meggyőzéshez, hogy a szocialista ember nevelése így és otthon, a családban kezdődjék, hogy az iskolának már legyen mire alapoznia további nevelési munkáját. A most és az ezután felnövekvő generáció már nem citál nevetséges és idejétmúlt szólamokat ilyesmiről: »Rendes asszony nem megy el gyűlésekre« — s egyéb helyekre. Mi az, ami még átsüt azokon a közvetlen és egyszerű szavakon, amik itt egymást követve elhangzanak? A tanulás szükségességének a felismerése és a tanulás szeretete. »Tanuljunk, bármilyen alkalom kínálkozik« — mondják a többre hivatottak elszántságával. És bizonyosak lehetünk benne, hogy amit mondanak, az nem locsifecsi, velejenincs asszonyi beszéd. Kár, hogy nem hallják az asszonyok gazdasági, politikai, társadalmi munkáját oly gyakran lebecsülök ezt a nagyon tartalmas beszélgetést itt. Valószínűleg igen komolyan elgondolkoznának a hallottakon. És semmiképpen sem vágnának vissza például a tsz-pa- rasztasszonyok köréből kelt javaslatokra vagy bírálatokra goromba szóval így: »Milyen jogon kritizálnak maguk, maguk csak asszonyok«. Tizennyolc asszony vett részt a nőtanács és szerkesztőségünk rendezte ankéton, de talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy általuk megyénk asszonyai szóltak. Arra figyelmeztetve egy héttel a nemzetközi nőmozgalom megszületésének 50. évfordulója előtt, hogy a társadalmunkban egyre fontosabb feladatokat ellátó nők több megbecsülésre érdemesek életünk minden területén, de elsősorban szocializálódó fal- vainkban! László Ibolya 240 kocsi fát vágtak ki. Ma 11 fogatos és 15 gyalogmunkás dolgozott Zsirai elvtárs brigádjából a favágásnál és fahordásnál. Zsirai elvtárs megjelenésében — tagbaszakadt ember, pirospozsgás az arca — van valami tekintélyt parancsoló. Határozott fellépésű, de a hangja lágy, barátságos, kedves. Amikor a brigádra terelődik a szó, felcsillan a szeme, hosz- szút szív cigarettájából, és már sorolja is, ki mit végzett ma: — Hatvanhárman dolgoztak ma. Ki az erdőn, ki a majorban. Sokan jöttek hozzám azzal, hogy szeretnének valami munkát. Most még nem tudtam mindenkit dologgal ellátni, de ha így marad az idő, s nekiláthatunk a mezőgazdasági munkáknak, minden kézre szükség lesz. Még három napi munkájuk van a fogatosoknak az erdőn, ezt elvégezzük. Zsirai elvtárs a negyvenkettedik életévét tapossa, fiatalnak érzi magát, mégis öreg brigádvezetőnek számítja őt mindenki, mert idestova tíz év óta dolgozik ebben a beosztásban. 1951-ben hat hónapig elnök is volt, s tavaly is helyettesítette az elnököt három hónapig, de a brigádvezetőséghez húzza a szíve. Ez az ő igazi eleme, ebben érzi jól magát. S ahogy mondja: — Nekem mint kommunistának kétszeres a felelősségem. Az emberek nevelése mindennapi kötelességem. SZERÉNY EMBER, nem szívesen beszél magáról. Lassan azonban felenged, és rendre elmondja, mit hogyan szokott megbeszélni a brigádtagokkal. — A fogatosokkal reggel meg este mindig beszélgetek. »Na, emberek, kinek mi a gondja, baja, keserve« — mondom nekik. — Ismernek arról, hogy szívesen meghallgatom mindenki mondókáját. Ki is tárják előttem a szívüket. Persze az is előfordul, hogy nem jogos a panasz, megvalósíthatatlan a javaslat. Ilyenkor nyíltan megmondom, hogy nézzétek, ezért meg ezért nincs igazatok. Megértik, soha sincsen harag belőle. Az őszinte szó kedvesebb az embereknek, mint a szép, de áltató beszéd. Ma az erdőn voltunk. Ilyen helyen az ember jobban el tud beszélgetni a másikkal. Mindenki mond valamit, illik hozzátenni a saját elképzelést, véleményt is. S ha valamit hibásan gondolnak, egy vitái nem tudnak lezárni, rám néznek kérdőn, szinte érzem, hogy most azt gondolják: Foglalj állást, hisz te kommunista vagy* neked ezt tudnod kell... ZSIRAI ELVTÄRSAT bárki bármikor felkeresheti, elmondhatja neki, mi bántja, még ha nem a brigádjába tartozik is az illető, akkor is segít rajta. A múltkoriban többen fordultak hozzá azzal, hogy nem kaptak tűzifát. Utánanézett a dolognak, s kiderítette, mi a helyzet. Akik a télen nem jártak dolgozni, s akikről azt gondolta a tsz vezetősége, hogy nem akarnak már részt venni a munkában, azok maradtak ki. Egyedül álló asszonyok, idősebb emberek voltak a panaszosok. Beszélgettek velük,- akarnak-e tovább is dolgozni, s most az ágból és tuskóból juttattak nekik. — Leggyakrabban az új tsz- tagokkal foglalkozom — mondja Zsirai elvtárs. — Nagyon fontos, hogy megtalálják helyüket a brigád szűkebb körű, és a tsz nagy családjában. A legtöbb szó a termelőszövetkezetekről esik. »Csakugyan jó-e? Nem volt-e könnyebb egyénileg gazdálkodni?« — ilyen kételyek nyugtalanítják az új tagokat. S talán azért kérdezgetik ezt, mert szeretik újra meg újra hallani: »Jól választottatok«. Berzencén van még egy tsz. Tagságunk árgus szemmel figyeli, milyen munka megy ott. Összehasonlításokat tesznek. Előfordul, hogy azzal állnak elő: »Lám csak, milyen jól megy ez meg az a munka ott. Nekünk is így kellene csinálni!« Ilyenkor megpróbáljuk a jó tapasztalatokat hasznosítani. Kovács János fogatos nyit be az ajtón. Tisztelettudóan leveszi kucsmáját, és odaszól Zsirai elvtársnak: — Géza bácsi, hozzunk holnap kosarat a burgonya méréséhez? — Nem kell, János. Vannak ott ládák — válaszol Zsirai Géza a fogatosnak. Amikor Kovács János elmegy, Zsirai elvtárs így folytatja: — Mostanában nagyon rendesen megy a munka a brigádban. A munkafegyelem megszilárdult. Van néhány idős parasztbácsi, név szerint Ma^MiháIdinecz Vendel és Bognár $ Ferenc, A WaQNER-OGYj 1, Irta: Jan Petersen Fordította: Baló László Miért nem sikerülnek Wagner doktornak, egy kelet-berlini gyár kutatómérnökének kisérletei, aki egy fontos és drága importanyagot akar hazájának megtakarítani? Miért hiszi azt, hogy cselszövés, fenyegetés és gyanúsítás veszi körül? Miért akarják mindenáron átcsábítani Nyugat-Berlinbe, amikor találmányának ott nem is lenne semmi jelentősége? És miért távozik végül vele a leánya is, aki pedig nem hisz abban, hogy apját a demokratikus Németországban valóban veszély fenyegeti? A regény izgalmas, érdekfeszítő, cselekménye filmszerűen pergő. Pedig meséjét nem annyira az író fantáziája, mint inkább a valóság szülte. Eseményeiből megtudhatjuk, milyen veszélyes és bűnös kém- és szabotázsközponttá építették ki Nyugat-Berlint, a demokratikus Németország szívében. (Megjelent a Kossuth Könyvkiadónál.) IT ét falikar ég csak Wag- ^ nerék halijában. A tompa fényben lágy körvonalakkal rajzolódnak ki a. tárgyak. Egy kis asztalkád zölden villog a rádió varázsszeme. A készülék felett a falon széles aranykeretű festmény. -Medea. Berlin I. hegedűversenyt 'közvetít. Mint roppant hullámok dübörgése duzzad, erősödik a zene, majd áttetszőén tiszta, ujjongó hegedűhangok áradnak szét a szobában. Wagnemé egy karosszékben ül, szemét lehunyja, fejét kezére hajtja. Magas, karcsú asszony, túl a negyvenen, de sokkal fiatalabbnak látszik. Testhezálló, fekete bársonyruháját a nyakánál fehér gyöngysor keretezi, fekete haját nagy, nehéz kontyba csavarva viseli. Az a fajta asz- szony, aki még a külsejével is környezetéhez illeszkedik, és erre szinte kicsinyes gonddal ügyel. A karosszékek és a szoba többi bútora súlyos, sötét tölgyfából készült. Dr. Wagner figyelmét nem köti le a zene. Tekintete a rádióműsor két, ceruzával bekeretezett sorára mered: Berlin I. Csajkovszkij: Hegedűverseny. Fészkelődik a karosszékben, leüti szivarjáról a hamut, sűrű füstfelhőt ereszt a levegőbe, majd ismét odapöccinti a hamutartóhoz szivarja végét, bár azon semmi leütni való nincs. Aztán feláll, a rádióhoz lép, lehalkítja. Felesége értetlenül nézi. — Túl hangos volt? — kérdi kissé ingerülten. Férje csak a fejével bólint, majd ismét leül, szívja a szivart, és nézi a gomolygó füstöt. Ideges feszültsége a feleségére is átragad. Most már ő sem figyel annyira a zenére, vizsgálódva sandít a férjére. A külseje még mindig fiatalos — gondolja —, mindig ápolt. Csak kissé testes, az arca is teltebb a kelleténél. De ötvenhárom éve, őszülő halántéka ellenére sem látszik meg rajta ... Hogy megszokta már a csontkeretes szemüvegét! Ha leveszi, az arca mintha meztelen lenne. Sohasem tudtam rábeszélni, hogy azt a nehéz pecsétgyűrűt ne ugyanazon a kezén hordja, amelyiken a karikagyűrűt... A zene erősödik. Felharsannak a záróakkordok. Aztán vége. Csend. A bemondó hangja hallatszik: — Itt Berlin I. Kedves hallgatóink, Csajkovszkij hegedűversenyét közvetítettük... Wagner felemelkedik, elzárja a rádiót. Az asztalka felé nyúl, s a félig még telt borospoharat felesége felé emeli. Koccintanak. — Bocsáss meg, Rita — mondja közben dr. Wagner. — Annyi minden mocorog a fejemben. Képzeld csak, ha sikerül a kísérletem! Az asszony leteszi a poharat, gyöngéden! visszanyomja férjét a karosszékbe. Föléha- jol: — Kurt... Pihenned kellene! — Hangja inkább aggódó, mint szemrehányó. Wagner adós marad a válasszal. Hátradől a székén, órájára pillant, és kissé türelmetlenül mondja: — Ingének már rég haza kellett volna jönnie. Nem? Félig magyaiázóan, félig lányát mentegetve felel az asz- szony: — Ma hosszabb vitájuk van a... — keresgéli a szót — .. .a társadalomtudományról. Wagner arcán gúnyos vonás jelenik meg, legyint. — Hát igen ... Ilyesmit tanulnak manapság a műegyetemen. A berlini műegyetem be- járata fényben úszik. Most ért véget a tanítás. A kicsapódó kapuajtón bábeli hangzavar árad az utcára. Élénken beszélgető aktatáskás diákok tódulnak ki az épületből; az első négy között egy fiatal lány tüstént el is válik társaitól. Szinte lerepül a bejárat előtti lépcsőkön, aztán könnyű, rugalmas léptekkel balra kanyarodik. Ballonkabátját szorosra húzott öv zárja, így még szembetűnőbb a karcsúsága. Hátracsapott, sapkaszerű kalapja fiús vidámságot kölcsönöz üde arcának. Égy magas fiatalember átve- rekszi magát a diákok sűrű csoportján, és utána fut. Már beéri a lányt, de azért hangosan, pajkosan rákiált: — Wagner kisasszony! Ne olyan gyorsan! % Inge Wagner csak úgy menet közben tekint hátra. És amikor a fiatalember melléje ér, kicsit gunyorosan feleli: — Késő van már, Hennig mérnök úr! A fiatalember végigsimítja sűrű haját, s egy pillanatig mintha szavak után keresgélne: — No — biztatja aztán a lányt —, maga is hamarosan túl lesz rajta! Inge nevet. ők minden áldott nap a lehető legpontosabban megjelennek, s korukhoz képes fiatalos lendülettel dolgoznak. A TANULÁS, olvasás iránt ér« deklődtünk. Zsirai elvtárs ellj mondja, hogy nemrég jött haza a balatonboglári brigádvezetői tanfolyamról. — Nagyon jól lehet hasznosítani az ott tanultakat... Olvasni nagyon szeretek. Az újságokat minden este átböngészem, azonkívül a szakkönyveket tanulmányozom. Főképp a növénytermesztéssel foglal— De vajon kitüntetéssel] vizsgázom-e? — Bizonyára! Ahogy így el-] nézem magát... — ííígy ... ? — kérdi el-] nyújtva Inge. A fiatalember] zavarba jön. Fel-le huzigálja! kordbársony zubbonyának] villámzárját, nyakkendőjét; igazgatja, aztán összeszedi] magát, és egyenesen a lány] szemébe néz. — Tulajdonképpen ... tulajdonképpen meg akartam! hívni egy csésze kávéra! — ^ost? ,Uyen későn? „ Okozókat. — Persze! — vagja ra Hen-fi . . , . nig. — Legfőbb ideje! Ma vol-g Mindig többet tudni, hogy tam utoljára az egyetemen! S-még többet adhasson az em- Inge tétovázik. ébereknek — ez vezérli Zsirai — De... a szüleim várnak...#Gézát, a kommunista brigád— Ezt nem valami nagyit vezetőt, meggyőződéssel mondta — ál-# - — lapítja meg magában a fiú,# és nevet. A nevetése megnye-# rő. — Bármikor hajlandó va-5 I UuOíTSOnyOS gyök _ kimenteni magát — * konferencia a Kertéjsgyzi meg. / szeti és Szőlészeti Erre mar Inge is elmosolyo-fi , , . , dik. $ Főiskolán mo"djaPerSZeBesLlniCSnnyűg.yÍ A Kertészeti- és Szőlészeti a , , , „, „, Főiskola oktatói, szakemberei A7 iroasztallampa fenyko-g& hangatói hétfőn háromna- retoen íratok, feljegyző-' sek, üres papírok halmaza. Dr.: Wagner elmerültem dolgozik.: Mellette, a kis dohányzóasztal- kán egy kis csésze és a kávéskanala. Nyílik az ajtó. Wagner felnéz. Inffe. Még le sem vette a kabátját, sapkáját. ]pos tudományos konferenciára gyűltek egybe, hogy áttekintsék és megvitassák a főiskolán : folytatott oktatási és kísérleti munkák legutóbbi eredményeit; meghatározzák a soron következő feladatokat. Dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár, a főiskola igazgatóhelyettese — Jó estét, apa. . . Még most^meSnyRó beszédében hamgsú- is dolgozik? Nálunk is elhúzó-#^02*®» hogy a felszabadulás dott a dolog. — Apjához si-8°ta a kertészeti kutatók száma múl, megcsókolja. — Anyaga hatszorosára s a kutatáshoz már alszik, ugye? — kérdi,Shasz'na^t laboratóriumok, fel- miközben kibújik kabátjából ^szerelések, eszközök száma is a és leteszi a sapkáját. «többszörösére növekedett. $ Ezután több előadás hang« (Folytatjuk.) gzott el.
