Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1960. március Ä Hruscsov beszéde a párizsi városházán Hruscsov és felesége a második napon még inkább csatát nyert Párizsban Párizs (MTI). Politikai körökben, a sajtóban és a közvéleményben az a megállapítás uralkodik, hogy a második napon még inkább csatát nyert Párizsban Hruscsov és felesége. A francia köztársasági elnök tiszteletére adott vacsora után de Gaulle tábornok és ezen az estén vendéglátója, a szovjet kormányfő a külügyminisztérium nagy szalonjában még újabb rögtönzött beszélgetést folytatott: a szemtanúk szerint mosolyogva, láthatóan szívélyes hangulatban. A menüjében orosz kaviárt, borscs levest és grúz borokat felsorakoztató 150 személyes estebéd során N. Sz. Hruscsov és de Gaulle pohárköszöntőt mondott. Különösen a francia köztársasági elnök felszólalását előzte meg nagy érdeklődés, hiszen N. Sz. Hruscsovnak a nap folyamán elmondott beszédei olyan erővel vetettek fel a nyugatnémet militarizmus veszélyét, hogy a Párizs—Bonn tengely hívei feleletet vártak de Gaulle tábornoktól. A francia köztársasági elnök adós maradt ezzel. Rövid pohárköszöntőjében Barbusse-t idézte, alá szerint az ember «-a feledés gépezete-*. De Gaulle vitába szállva a nagy francia író állításával kijelentette: az ember a tanulás gépezete is: A jobboldali Aurore hasábjain is olvashatjuk, hogy a franciák nem a »feledés gépezetei-. A lap vezércikkében ez áll: »N. Sz. Hruscsov tudja, hogy mekkora a francia érzékenység a germán veszély iránt. Tudja, hogy a franciák nem felejtették el sem 1870-et, sem 1914-et, sem pedig 1939-et. Tudja, hogy számos francia ugyanúgy vélekedik a németek szándékairól, mint ő maga...-“ A szovjet—francia barátság eszméje máris meghódította a tömegeket Pierre Court ade cikke a l’Humanitében A l’Humanitében Pierre Courtade a második nap eseményeihez fűzött kommentárjában kiemeli: A legmegindítóbb pillanatok egyike volt, amikor Hruscsov a városházán arra emlékeztetett, hogy az a három hitlerista hadosztály, amely Párizst 1940 júniusában megszállta, 1943-ban a sztálingrádi fronton semmisült meg. A teremben — ahol pedig távolról sem voltak többségben a Szovjetunió barátai — felcsattant a taps, és ez azt mutatta, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke elevenre tapintott. Courtade megállapítja: Hivatalos körökben bizonyos nyugtalanságot keltett az a mód, ahogyan N. Sz. Hruscsov a német problémát felveti. Vajon gondolt-e Debré miniszter- elnök a szovjet kormányfő beszédének hallgatása közben arra, hogy néhány esztendeje kommunistákkal és más hazafiakkal együtt az európai védelmi közösség elleni kampányban a német militarizmust az N. Sz. Hruscsovtól nem nagyon különböző kifejezésekkel ítélte el? A kérdés az — írja a továbbiakban Courtade —, hogy Bonn militarista klikkjének követelésé szerint feláldozzák-e a nemzetközi enyhülést és a leszerelés útján tett előrehaladást. A francia közvélemény roppant többségének válasza nem kétséges. N. Sz. Hruscsovot azzal fogják vádolni, hogy ehhez a közvéleményhez fordult. De miért is ne tenné? Máris előhozakodnak az örökösen visszatérő váddal: »propaganda«! De ki akadályozza meg a Bonnal való szövetség híveit, hogy ők is megpróbálkozzanak a francia szívek meghódításával? Miért nem rendeznek a pár rizsi városházán ünnepélyes fogadást (sőt népi fogadást!) Adenauer tiszteletére, oldalán Speidel tábornokkal? Azt mondják erre, hogy a »kommunisták« kifütyülnék őket? Az bizonyos, de ki tapsolna nekik? Courtade végül leszögezi: Máris megjósolható, N. Sz. Hruscsov útjának egyik hatása az lesz, hogy Franciaország kormánya a csúcsértekezlet előestéjén kénytelen lesz tisztázni külpolitikai álláspontját. Ugyanakkor pedig meg fog erősödni a szovjet—francia barátság, amely mindenképpen óriási politikai erő, mivel máris meghódította a tömegeket. Látjuk ezt két nap óta; pedig a látogatás még csak most kezdődik. * * * N. Sz. Hruscsov «találó megjegyzéseit«, »bomnot«-it szélté- ben-hosszában idézik Párizsban. A kereskedelmi kamara épületében tett látogatásakor a francia nagytőke képviselőivel folytatott beszélgetése során tréfásan kijelentette a társaságban lévő Kosziginről: »Én írok alá, de ó határoz el mindent, ö nálunk a nagytőke ...« Nagy derültséget keltett, amikor a kereskedelmi kamarában aziránt érdeklődött, nincs-e a jelenlévők között égj' bizonyos Monsiur Lebrun leszármazottja, így hívták ugyanis annak a bányának a tulajdonosát, ahol N. Sz. Hruscsov egykor dolgozott. A kereskedelmi kamara vezetői sietve nemmel válaszoltak, mire a szovjet kormánvfó megnyugtatta őket, nincs vele elszámolni valója, azóta már bőven kárpótolta őt az élet. A városházáin egy tolrrácsi nyelvbotlás lett a derült-ég forrása. N. Sz. Hruscsov a köz- ségtanács elnökét a szó orosz formájában a párizsi szovjet elnökeként üdvözölte. A tolmács megfeledkezett a »szovjet« szó lefordításáról. N. Sz; Hruscsov tudomást szerezve a derültség okáról, mosolyogva mondotta: »Tessék, holnap már egyes újságírók azt írják majd, Hruscsov arra használta fel meghívását a párizsi városa házára, hogy rájuk erőszakolja a szovjet rendszert«. Nyina Hruscsova Párizs legnépszerűbb asszonya Csütörtökön a délutáni órákban megakadt minden forgalom a Lafayette-áruház körülj maga az áruház pedig már a déli óráktól kezdve úgy megtelt, hogy nemcsak elejteni nem lehetett egy gombostűt, hanem — eladni sem. Örák'g várt a tömeg és maguk az eladók is, hogy láthassák a szovjet kormányfő hitvesét! Amikor megjelent, elhalmozták virágokkal. Leányainak társaságában végignézett egy rögtönzött ruhabemutatót, itt azonban nem káprázatos modelleket, hanem az egyszerű párizsi dolgozó nő viseletét, olcsó konfekcióruhákat mutattak be a manekenek. Egy 55 új frankba kerülő ruha megnyerte Hruscsov hitvesének tetszését, mire az áruház igazgatója engedélyt kért árra, hogy megajándékozhassa vele; Nyina Hruscsova délután megjelent a Francia—Szovjet Társaság ünnepi hangversenyén is. A közönség tomboló lelkesedéssel köszöntötte. A taps és éljenzés csak fokozódott, amikor az üdvözlésére siető Maurice Thor ezzel átölelték egymást. A genfi leszerelést értekezlet pénteki ülése (Folytatás az I. oldalról.) A Szovjetunió pedig kész a jövőben is minden erejét latba vetni a föld tartós békéjének biztosításáért. , A szovjet kormány, mint önök is tudják, tavaly ősszel az ENSZ közgyűlésének 14. ülésszakán előterjesztette az általános és teljes leszerelés javaslatát. Az utóbbi években a Szovjetunió egyoldalúan átfogó intézkedéseket hajtott végre, és lényegesen csökkentette a fegyveres erőinek létszámát. Feltehető, hogy a leszerelés teljesen összhangban van Franciaország állami érdekeivel, népének vágyaival. A teljes leszerelés, a gazdasági élet átállítása békés vágányokra s ezzel kapcsolatban az adók csökkentése lehetődé tenné minden állam számára, hogy messze előre jusson a technikai és kulturális haladás útján, a fejlődésükben elmaradott országok megsegítésében. A halaszthatatlan nemzetközi problémák egyike, amelynek megoldása egyaránt fontos Franciaország és a Szovjetunió számára, a német kérdés. A Szovjetuniónak érdeke az európai béke fenntartása, és ezért többször is rámutatott, hogy a német kérdés rendezésének útján fontos lépés lenne a békeszerződés megkötése a két német állammal. Itt az ideje, hogy véget vessünk Európában a rendellenes helyzetnek, a Németországgal fennálló hadiállapotnak. A szovjet kormány nem azért tulajdonít nagy jelentőséget a német kérdésnek, mert félünk a német militarizmus- lol. Nincs szándékomban bárkit is megfélemlíteni, ámde az egész világ tudja, hogy szükség esetén mi a magunk erejéből is vissza tudunk rettenteni bármilyen ag- resszort. Ha mégis leleplezzük a német militarizmust, ezt azért tesszük, mert az bizonyos körülmények között kalandokba bocsátkozhatik, és ehhez egyáltalán nem kell nagy erővel rendelkeznie, A német militarizmus a nemzetközi helyzet kiélezésére, a vitás és rendezetlen kérdések megoldásának elgáncsolására törekszik. Nem titkolom, nyugtalanságot kelt bennünk a fejét emelgető militarizmus iránt tanúsított türelmesség és — kiváltképp — annak támogatása. Nem lehet komolyan venni az olyasfajta bizonygatást, hogy ez más, mint a korábbi militarizmus, és hogy ettől — nem kell tartanunk. Lehet, hogy valaki túlságosan is élesnek találja szavaimat, én azonban nyíltan megmondom: embereink milliói nem azért vesztették életüket a második világháború harcmezőin, hogy mi elmulasszuk megtenni a szükséges intézkedéseket az új háború tervezőivel szemben. Őszintén kimondjuk ezt, bárhol vagyunk is — Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Angliában. A mostani körülmények között veszélyes álláspont a nyugatnémet militariz- mus támogatása. Az 1870— 71. évi háború, az első és a második világháború óriási pusztítást hozott Franciaországnak. A józan észjárásukról közismert franciák kétségtelenül jól tudják, honnan fenyegeti őket az igazi veszély. Ha lehetővé teszik a német militaristáknak. hogy termonukleáris és rakétafegyvereket gyártsanak és használjanak, akkor nem nehéz kiszámítani a veszedelmes következményeket. A történelem tanúsága szerint az egyes politikusok annak idején is túl későn láttak keresztül a német militaristák tervein. A francia özvegyek, a párizsi özvegyek különösen mély fájdalommal érezték ennek következményeit! Kedves párizsiak! Az önök városában sorra kerülő májusi kormányfői értekezlet, a Kelet és Nyugat államférfiainak eddig lezajlott találkozói és eszmecseréi arról tanúskodnak, hogy valamelyest felengedtek a- nemzetközi kapcsolatok. A hidegháborút az enyhülés váltja fel. A nemzetközi életben a telet tavasz követi. Önök azonban jól tudják, hogy az emberi kapcsolatokban nem következik önmagától télre tavasz, ahogy ez a természetben történik, és ahogy ezt most Párizsban is tapasztaljuk. Hogy az emberek kapcsolataiban a meleg vagy a hideg diadalmaskodik-e, ez az emberek akaratától és attól a törekvésüktől függ, hogy ezeket a kapcsolataikat milyen hőfokra hevítsék. Mindez további nagy erőfeszítéseket kíván. Képletesen szólva: egy helyben állva — nem lehet felmelegedni. Mi nagyon fontosnak tartjuk mostani franciaországi látogatásunkat. Azt reméljük, hogy a találkozás eredményeként még inkább meg fogjuk érteni egymás álláspontját, és közelebb jutunk a halaszthatatlan nemzetközi problémák megoldásához. A történelem azt mulatja, hogy a múltban országaink viszonyában a barátság és az együttműködésre való törekvés volt az erősebb. Franciaország és Oroszország szövetsége volt a legfőbb tényező abban, hogy a német militarizmus döntő csapást szenvedett az első világháborúban. Ez a barátság különösképpen megszilárdult a második világháború éveiben, amikor a Szovjetunió és a harcoló Franciaország vállvetve küzdött a közös ellenség ellen. Frontunkon bátran küzdöttek a francia repülők. Hősiességükért és merészségükért sokat közülük kitüntettek a Szovjetunió érdemrendjeivel és érdemérmeivel. Párizs filmszínházaiban éppen most játsz- szák és valószínűleg sok párizsi már megnézte — a »Normandie—Nyemann című filmet. Ez a film híven tükrözi a szovjet és a francia emberek fegyver- bairátsáigának szellemét. A Szovjetunió elismerte és állandóan támogatta az azokban az években keletkezett »Harcoló Franciaország« elnevezésű mozgalmat. Nagyra értékeljük azt a realizmust, amelyet akkoriban sok francia személyiség és maga de Gaulle tábornok tanúsított, .akinek a második világháborús érdemeit jól ismerik a szovjet embereké Ha a múltban a köztársasági Franciaország szövetségre lépett a cári Oroszországgal, akkor még inkább megvan az alap a baráti kapcsolatokra Franciaország és a Szovjetunió között, hiszen első napjától kezdve ez áll a szovjet hatalom zászlaján: békét és barátságot a népek között. Országaink szövetségét szükségessé teszik a közös érdekek, országaink földrajzi helyzete és az európai béke megvédése. A francia—orosz szövetség mindig elősegítette mindkét ország biztonságának erősödését; amikor viszont nem volt ilyen szövetség, ez a körülmény többször is károkat okozott mind a Szovjetunió, mind Franciaország nemzeti érdekednek. Mi barátságot és együttműködést kívánunk Franciaországgal, de nem kívánunk éket verni az önök országa és szövetségesei közé. Megértjük azokat a kapcsolatokat, amelyek Franciaországot az Egyesült Államokhoz és' Angliához fűzik. Azt akarjuk, hogy a föld minden népe békében és barátságban éljen, mert nem lehet biztosítani a tartós békét az országok és elsősorban az összes nagyhatalmak baráti kapcsolatai nélkül. Szilárdan hisszük, hogy ez lehetséges, ha a népek tevékenyen fellépnek a béke biztosításáért. A francia és a szovjet népnek megvan minden lehetősége, hogy vállvetve együttesen építse a béke szép épületét. Engedjék meg, kedves barátaim, hogy köszönetét mondjak önöknek a franciaországi látogatásom alkalmával megmutatkozó kedvességükért és figyelmességükért, köszönetét mondjak azért ét figyelmességért, amelyet itt, a párizsi városháza falai között tanúsítottak irántam. Köszönetét szeretnék mondani Debré miniszterelnök úrnak és Devraigne úrnak, a törvényhatósájgi tanács elnökének. Majdnem azit mondtam — a városi szovjet elnökének. Hazámban megszoktuk, hogy moszkvai szovjetet, leninigrá- di szovjetet mondunk. Nekem különösen tetszett, milyen melegséggel beszélt Devraigne úr a gyönyörű szép Párizs városáról. Lehet, hogy egyes újságírók, amikor erről írnak, azt állítják majd, hogy Hruscsov a párizsi városházán a maga rendszerét propagálta. Önök természetesen megértik, hogy erről szó sincs. Tisztelt barátaim! Önök szeretik Párizsukat, hazájukat — Francia- országot. Erről alkalmam volt meggyőződni rövid itt tartózkodásom alatt. De jöjjenek csak el hozzánk a Szovjetunióba, időzzenek egy keveset Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Bakuban és más szovjet városunkban és meglátják, mennyire szeretik a mi embereink hazájukat, városaikat, gyönyörű fővárosukat, Moszkvát és a saját államrendjüket. Én megértem az önök érzelmeit, értsék meg önök is a mi érzelmeinket. El kell érnünk, hogy a saját városaink, a saját országunk iránt érzett szeretet ne okozza a népek ellenségeskedését, hanem ellenkezőleg, segítse elő a béke és barátság megszilárdítását a béke megőrzésére és megszilárdítására. Ha a Szovjetunió, Franciaország és más békeszerető államok összefognak a békéért vívott harcban, akkor gátat vetünk a háborúnak, és semmilyen agresszor nem követhet el merényletet a népek békés élete ellen. Erőfeszítéseinket ne valamely nép vagy ország, hanem az agresszió, a militarizmus és a revansizmus ellen egyesítsük. Ha valaki azt állítja, hogy én harcra buzdítok a németek ellen, akkor az nem igaz. Mi barátsággal akarunk élni minden néppel — a németekkel is. Mégis vannak olyan emberek, akik ostobán azt állítják, hogy én ellenséges érzelmeket akarok szítani a franciákban a németekkel szemben. Én a militarizmus és a revansizmus veszélye ellen lépek fel. Ha pedig ezt valaki magára veszi, el lehet mondani: az kiabál, akinek a háza ég. Még keveset beszélgethettem a párizsiakkal, de úgy érzem, hogy önök, franciák mindenkinél jobban megértenek engem, amikor szót emelek a háború és a militarizmus ellen. Önök azért értenek meg, mert Franciaországot is megszállták a német fasiszták. Ukrajnát és a Szovjetunió néhány más területét ugyancsak megszállták a német fasiszták. Franciaország is és a Szovjetunió is nagy áldozatokat hozott a múlt háborúban; Tegnap jártam abban a várban, ahol a fasiszták által agyonlőtt francia hazafiak hamvai nyugszanak. Ügy éreztem magam, mintha nem is Franciaországban, hanem Ukrajnában járnék, ahol a fasiszták milliókat öltek meg. Nem azért említem ezt meg, hogy bárkit is a németek ellen hangoljak, hanem hogy ne feledjük a legutóbbi háború leckéjét, hogy ne kövessük el a múlt hibáit. Még egyszer hangsúlyozni kívánom: Ha országaink a béke védelmében egyesítik erőfeszítéseiket, semmiféle őrült — legyen még oly eszeveszett is, mint Hitler — nem merészel új háborút kirobbantani, mivel az nem ígérne reményt az agresszoroknak. Ügy látom, ör\ök megértik az érzéseimet, én jól megértem az önökét. Éljen a Szovjetunió és a francia nép barátsága és együttm ű k ödése. Éljen a világbéke! (MTI) Genf (MTI). Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes elnökletével pénteken délelőtt Genfben megtartotta 9. ülését a tízhatalmi leszerelési értekezlet. A péntek délelőtti ülésen élénk vita folyt a leszerelés ellenőrzésének kérdéséről. Eaton, az amerikai küldöttség vezetője munkatervet terjesztett elő, amely javasolja, hogy a jövő héten kezdjék meg a leszerelés ellenőrzésének részletes megvitatását, nevezetesen lássanak hozzá a létesítendő nemzetközi ellenőrzési szervezet működési szabályzatának kidolgozásához. Moch, a francia küldöttség vezetője ismét hangsúlyozta az ellenőrzés fontosságát és ügy igyekezett feltüntetni, mintha a Szovjetunió az ellenőrzés kérdésének elodázására törekednék. Burns tábornok, a kanadai küldöttség vezetője azt igyekezett bizonygatni, hogy a leszerelés nemzetközi rendőri erő létrehozása nélkül gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Zorin külügyminiszterhelyettes, a szovjet küldöttség vezetője, aki többször is felszólalt a vitában, kijelentette, hogy nem fogadhatja el az amerikai küldöttség munkatervét és rámutatott: az amerikaiak javaslata nem a megfelelő irányból közelíti meg a leszerelés problémáját. Előbb a fegyverzetek csökkentésének konkrét rendszabályait kell megvitatni és csak azután rátérni az ellenőrzés részletes kérdéseire — mondotta. A szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy küldöttsége a logikus munkamenet érdekében szorgalmazza a konkrét leszerelési intézkedések megvitatását az ellenőrzés kérdésének megtárgyalása előtt. A leszerelés az elsődleges probléma és nem az ellenőrzés — hangoztatta. Nősek külügyminiszterhelyettes, a csehszlovák küldöttTokió (MTI). A nyugati hírügynökségeit jelentése szerint Adenauer nyugatnémet kancellár pénteken hétnapos hivatalos látogatásra repülőgépen Japánba érkezett, ség vezetője bírálta a nyugati leszerelési tervet és rámutatott, hogy az nem szab határidőt a leszerelés végrehajtásának. Ormsby-Gore külügyi államtitkár, államminiszter, az angol küldöttség vezetője válaszában irreálisnak nevezte a szovjet leszerelési tervben szereplő négyéves határidőt. Azt állította, hogy a Nyugat kész ugyan jóslatokba bocsátkozni a különböző leszerelési intézkedések időtartamára vonatkozóan, de nem hajlandó »merev menetrendet« összeállítani. Az első szakasz például — tette hozzá — körülbelül egy esztendő alatt lenne megvalósítható. A tokiói repülőtéren a kancellár rövid üdvözlő beszédet mondott, amelyre Kist japán miniszterelnök válaszolt. Adenauer Tokióba érkezett
