Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-26 / 73. szám

TILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Som ogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI Bi ZOTTSÁGA ÉS A ME GYEI TANÁCS LAP3A XVII. évfolyam, 73. ss sám. Ara 50 FILLÉR Szombat, 1960. március 26. ................................................................................................... M AI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: A fonói jelzések (3. oldalon) Jövő heti rádiőmÜHor (5. oldalon) Siófoki jegyzetek (6. oldalon) röaüal’z a termelőszövetkezetekben Tamás Irén, Strublics Béla és Szabó Lajos, a nagykorpáéi Petőfi Tsz tagjai szelektálják a 100 hold vetéshez szükséges sabot, A nagykorpáéi Petőfi Tsz egyik TI holdas tábláját műtrágyá­val szórja be Szentgyörgyi József zetoros, Kutács József né és Tilinger Ferencná jákói fsz-asszonyok igyekeznek a konyhákért felásásával, hogy minél előbb el­vethessék salátával, zöldséggel és hagymával. Ha országaink a kéke védelmeken egyesítik erőfeszítéseiket, semmiféle őriilt nem merészel új kőbőrét kirobbantani ÍI usesov beszéde a párizsi városházán Párizs (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjetunió - Minisztertaná' csának elnöke csütörtökön a párizsi városházán az alábbi beszédet mondotta: A párizsi törvényhatósági tanács igen tisztelt elnöke! Kedves párizsiak! Csak második napja tartóz­kodunk Franciaországban, de már eddig is éreztük a francia nép vendégszeretetét és barát­ságát. Hálás köszönetét mon­dok önöknek és az önök sze­mélyében mindazoknak a pá­rizsi lakosoknak, akik tegnap és ma üdvözöltek bennünket a tavaszi díszbe öltözött Pá­rizs utcáin, terein és kőrút­jain, köszönetét mondok az irántunk tanúsított kedves fi­gyelemért. Most először vagyok Párizs­ban. De van-e a világon va­laki, aki e várost nem ismeri? Én is sokat olvastam és hal­lottam Párizsról, és most úgy érzem, mintha régi jó ismerős­sel találkoznék. Párizs Franciaország szíve. Mint a szívhez illik, ő adja meg az élet lüktető ritmusát az önök országa többi városának és falvainak. A merész vállal­kozások városa ez, amely nagy gondolkodókat, kiváló tudóso­kat, tehetséges írókat, dolgu­kat igen jól értő munkásokat adott a világnak. Franciaor­szág népe hozta létre Párizst, a világ egyik legnagyszerűbb városát. Nekünk, szovjet embereknek Párizs azért is kedves, mert éveken át itt élt és dolgozott V. I. Lenin, államunk nagy ala­pítója. Párizs ugyanúgy, mint Moszkva, annak idején a nem­zeti állam bölcsője volt. Pá­rizs Franciaország nemzeti nagyságának szimbóluma. Ez a város nagy és rendkívüli sze­repet játszott nemcsak Fran­ciaország, hanem az egész em­beriség történelmében. A Bas­tille lerombolása és a 18. szá­zad végén lezajlott nagy fran­cia forradalom jelentősen alá­ásta az európai hűbéri reakció alapjait, és nagy visszhangot váltott ki a világ népeiben. A 19. század legkiválóbb embe­reit lelkesítették a párizsiak, midőn szétrombolták az ab­szolút monarchia erődítmé­nyeit, és a népek szabadságá­ért, egyenlőségéért és testvéri­ségéért harcoltak. Párizs alatt az első világhá­ború kezdetén ugyanúgy, mint 1941-ben Moszkvában súlyos csapást mértek a német mili- tarixmusra. Az 1944 augusztu­sában kitört párizsi felkelés elősegítette Franciaország tel­jes felszabadulását a fasiszta hódítók uralma alól. A hábo­rú alatt a sztálingrádi katonai tanácsnak voltam a tagja. Sze­retném emlékeztetni a pári­zsiakat arra, hogy 1943-ban Sztálingrád falai­nál pusztult el három fa­siszta hadosztály azok kö­zül, amelyek 1940 júniusá­ban behatoltak Franciaor­szág fővárosába, Barátaim! Ismert költőnk, Vlagyimir Majakovszkij egy alkalommal a következőket mondta: «■Párizsban szeretnék élni és meghalni, hogyha nem ismerném Moszkvát.'« A költő ezekben a tömör szavakban fe­jezte ki Franciaország főváro­sa iránt érzett lelkesedését, ha­zája szeretetét. A szovjet nép 1917-ben dia­dalra vitte a szocialista forra­dalmat, és történelmileg rö­vid idő alatt. hatalmas problé­mát oldott meg: létrehozta a szocialista társadalmat, és most magabiztosan építi a kommunizmust. Ez az az út, amelyet népünk választott. Ezt az utat senkire sem erőltetjük. Mi azonban rajta haladunk, és szüntelenül ezen az úton fo­gunk járni. Több mint 40 éve határoztuk ezt el. Engedjék meg, hogy elmond­jam önöknek, miként mennek a dolgok a mi hazánkban. Va­lószínűleg ahogy a szputnyik és a lunyik szavakat ismerik, is­merik a »szemiletka« orosz szót is. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervé­nek fő feladata: a kommuniz­mus anyagi és műszaki alap­jának megteremtése. A hétéves terv végére megkétszereződik az ipari termékek mennyisége. Meg kell jegyeznem, hogy 1959-ben csupán a terven je­lül gyártott ipari termékek mennyisége meghaladta a for­radalom előtti Oroszország egész évi ipari termelését. 1959-ben a Szovjetunióban 60 millió tonna acélt termeltek, ami megközelítőleg azonos Anglia, Franciaország és Nyu- gat-Németország együttes acél- termelésével. Nem kevésbé si­keresen fejlődik mezőgazdasá­A hétéves terv a szovjet em­ber jólétének jelentékeny, eme­lését irányozza elő. 1960-ban nyolcórás munkanapról átté­rünk a hét- és hatórás munka­napra, 1964-ben pedig meg­kezdjük a hat- és az ötórás munkanapra való áttérést. Emellett nemhogy nem csök­kentjük, hanem emeljük munkabért. Jelenleg állami költségvetésünk egyharmadát fordítjuk népművelésre, kul­túrára, egészségvédelemre, szo­ciális segélyezésre, társadalom- biztosításra, valamint a sok- gyermekes és az egyedül álló anyák megsegítésére. Kormányunk nemrég elha­tározta, hogy 10—12 év alatt jó lakást biztosít a Szovjetunió minden állampolgárának. Re­méljük, hogy a megjelölt ha­táridőnél hamarabb teljesítjük ezt a programot. Csupán az el­múlt évben hazánk városaiban és lakótelepein több mint 2 200 000 kényelmes lakást, a falvakban pedig körülbelül 850 000 lakóházat építettünk. Az idén, 1960-ban az épít­kezés még nagyobb lendületet vesz. A városokban tízmillió szovjet dolgozó kap új lakást. Ezenkívül körülbelül egymil­lió lakóház épül a falvakban. A szovjet állam rendkívül nagy figyelmet fordít a tudo­mányok és a művészetek fej lesztésére. Egyedül Moszkvá­ban 77 főiskola működik, és a diákok száma majdnem 200 ezer. Mint ismeretes, vannak vá­rosok, amelyek öregszenek. De ki mondhatja el ezt a mi ősi Moszkvánkról? Moszkvában hatalmas új kerületek kelet­keznek. Tavaly 79 000 lakást építettünk Moszkvában, az idén pedig több mint 90 000-et építünk. A hétéves terv elő­írása szerint fővárosun kban 600 000 lakás épül, majdnem kétszer annyi, mint amennyi az összes lakások száma volt a forradalom előtti Moszkvá­ban. Lehet-e kételkedni benne, hogy az az állam, az a kormány és az a nép, amely ilyen, valóban pél­dátlanul álló gazdasági, építési terveket valósít meg, döntő érdekének tartja a háború megaka­dályozását? Én csak egyet kívánok hang­súlyozni: bolygónkon két tár­sadalmi rendszer van, a kapi­talista és a szocialista. Ezek­nek egymás mellett kell él­niük. Harmadik lehetőség nincs. Amikor az Egyesült Ál­lamokban voltam, megkérdez­ték tőlem, nem szándékoznak-e a szovjet emberek kijelenteni, hogy miután rakétájuk becsa­pódott a Holdra, ez a bolygó a Szovjetunióhoz tartozik. Én akkor azt válaszoltam, hogy mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumoknak. Ehhez hoz­záteszem: ha vannak olyanok, akik nem kívánják a két rend­szer békés együttélését, előse­gíthetjük, hogy a Holdra utaz­zanak, tessék, fagyoskodjanak ott, folytassák ott a hideghábo­rút. Bizonyára nem akad ember, aki ezt óhajtaná. Meg kell ta­nulnunk békében élni. Minden nép maga választja meg a sa­ját állami rendszerét, az egyes országokban különbözőképpen oldják meg a társadalmi kér­déseket. Van azonban egy, minden nép számára közös fel­tétel, amely nélkül nincs tár­sadalmi haladás: ez a hosszú és tartós béke megőrzése. A franciák és a szovjet emberek nem akarnak új Verdunt, nem akarják _ Sztálingrád megis­métlődését — túlságosan nagy árat fizettek érte. A háború senkinek sem ígér semmi jót, különösen az atom- és hidrogén- és a rakétafegy­verek korszakában. E fegyve­rek alkalmazásának következ­ményei mögött eltörpülne mindaz, amit az emberiségnek a múlt világháborúi okoztak. Montesquieu, a nagy francia gondolkodó 1720-ban megjö­vendölte, hogy lehetővé válik tömegpusztító fegyverek felta­lálása, azonban bízott az em­berek bölcsességében, és így kiáltott fel: »Ha ilyen végze­tes találmányt fedeznének fel, az emberi jog hamarosan be­tiltaná, s a népek közös egyez­ménye alapján eltemetnék azt.« Ma eljött az az idő, ami­kor felfedezték a Mon­tesquieu jóslatának meg­felelő fegyvert — ez a nukleáris bomba és a ra­kétafegyver. És az élet áll­hatatosan követeli, hogy a népek megkössék az egyez­ményt e fegyverek tilal­máról. gunk is. ^ VWWWWWWWAW\WWWWVWWVWWWWWW wwjwjwww'10SSZU *" SGauiie A barcsi Vörös Csillag Tsz 15 holdas konyhakertészetet léte­sít. 230 melegágy ablakot készítenek. Képünkön: Gulyás László, Csenke Lajos és Szabó Lajos kertészek a káposzta- és karalábépalántákat gondozzák. A jákói Aranykalász Tsz hét holdas területén kilenc fogat szánt cukorborsó és zöldborsó alá, A vezető államférfiaknak és politikusoknak — ha valóban törődnek népeik sorsával — mindent el kell követniük, hogy biztosítsák a földön a és tartós békét. De tábornok, a Francia Köztársaság elnöke beszédei­ben hangsúlyozta: Most, ami­kor a béke és a nemzetközi fe­szültség határozott enyhülése felé haladunk, elengedhetetlen a népek kölcsönös megértése és ■J közeledése, tekintet nélkül % ideológiai nézetkülönbségeikre, íj Feltétlenül egyet kell érteni J ezekkel a gondolatokkal. A vi- ^ lágbéke és mindenekelőtt az európai béke sorsa nagymér­tékben attól függ, hogy a két nagyhatalom — Franciaország és a Szovjetunió — milyen határozottan küzd majd a nem­zetközi feszültség enyhülésé­lj ért. Remélni lehet, hogy Fran- J» ciaország nagy múltjához és ? nagy jövőjéhez méltó szerepet tölt majd be a népeknek a bé- ■" kéért vívott közös harcában. A (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom