Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-10 / 34. szám
Szerda, 1960. február 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szocialista egészség ügy megvalósitásaépt Látogatás a siófoki járás néhány községében A MEZÖGAzbASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSE során óriási mértékben növekszik a biztosítottak száma. Ez hatalmas feladatokat ró az orvosokra, a vöröskeresztesekre, az egészségügy mindahány hivatásos vagy önkéntes dolgozójára. Honfi Istvánnéval, a Vörös- kereszt megyei titkárával és Bolla Dórával, a Vöröskereszt megyei elnökségének oktatási felelősével a siófoki járás néhány községébe látogattunk el, hogy megnézzük: mit tesznek a társadalmi aktívák, a körzeti orvosok a megnövekedett egészségügyi feladatok ellátásáért. * * * ZAMÁRDIBAN éppen egyik betegénél találjuk dr. Mózer Gyula körzeti orvost. Most nincs semmilyen egészségügyi tanfolyam a faluban. Egy kicsit nehéz — e tekintetben — boldogulni a zamár- diakkal. Mintha nem érdekelné őket, mellékesnek tartanák a község egészségügyét. A Vöröskereszt helyi szervezete különben jól dolgozik. Kákái János, a titkár neve mellé írhatnánk még jó néhány lelkes aktívát, akire az üdülőépületek ellenőrzésekor, különböző oltások szervezésekor stb. mindig lehet számítani. Balatonendréden (dr. Mózer körzete) tart már a házi betegápolási tanfolyam. Zamárdi- ban jó lenne, ha a termelőszövetkezet minden brigádjában volna egy megfelelően képzett elsősegélynyújtó. — Csak a tsz-től függ — mondja Mózer doktor —, hogy mikor indítjuk meg a tanfolyamot. Remélhetőleg a tél hátralévő heteiben (sokáig már nem lehet várni, mert kifutunk az időből) a tsz vezetői megteszik, amit a falu egészségügye megkövetel tőlük. * • • BALATONSZÁRSZÓN az iskola napközijében éppen tart az előadás. Bekopogtatunk. — ... a kanyaró. A kiütések a harmadik-negyedik napon kezdenek megszűnni... — Dr. Kiss Gyula körzeti orvos az »egészségügyi állomás« tanfolyam közegészség- és járványügyi részének egyik előadását tartja. Az elsősegély- nyújtást »átvették« már, 26-an vannak, később még jönnek néhányan. Mielőtt dicséreteket mondanánk a szárszóiakról (van miért), hadd szóljunk arról, ami nem tetszett. Az, hogy úgy, amint kintről bejöttek, télikabátosan, fejkendősen hallgatják végig a másfélkétórás előadást a kellemesen fűtött teremben. Éppen ők, akik közelebbről ismerkednek a betegségek okaival, gyógyításával! Szép számmal járnak a tanfolyamra a tsz-ből is. Már tavaly meg akarták valósítani, hogy minden brigádnál legyen egy válltáska, benne a legfontosabb elsősegélynyújtási kellékekkel. Az idén nem lehet semmi akadálya a terv valóra váltásának, hiszen a termelőszövetkezeteknek meghatározott összegű anyagi fedezet áll rendelkezésükre szociális és egészségügyi célokra. A szárszóiak tavaly elnyerték a járás legjobb községének kijáró vándorzászlót. Eder János bácsi egészség- ügyi állomásparancsnok, községi szociálpolitikai felelős, s még számtalan funkció tevékeny betöltője (mellesleg: senki se mondaná róla, hogy 71 éves) fogadkozik: — A zászlót pedig megtartjuk ebben az évben is. És sorolja, hogy mi mindent tettek a múlt évben, mit ter- veznek az idén (csak győzzem jegyezni): »Tiszta ház« és »tiszta udvar« táblákat készítettek, megalakult a bizottság is már, mely eldönti, kiket illet. Néhány családdal »baja« van. Nem akartak tiszta, higiénikus vécét építeni. De addig járt be hozzájuk, beszélt a »fejükkel«, amíg meg nem ígérték: ha felenged a fagy, megcsinálják. A Vöröskereszt községi alapszervezetének tagjai a nőtanáccsal közösen három kisgyermekről gondoskodnak (apjuk, anyjuk a kórházban van). 17 egészségügyi állomást szerveztek a faluban. Az aktívák egy-, legfeljebb kéthetenként látogatják körzetüket, a panaszokat továbbítják az illetékesekhez, és segítenek a bajok orvoslásában. Kelemen Andor is állomásparancsnok. Vonattal jött Szemesről, mint járási elnökségi tag az elsősegélynyújtási tanfolyamot ellenőrizte ott. — Megtartották — újságolja —, huszonötén voltak jelen. Búcsúzunk, az előadás folytatódik tovább. * » * VÉGÜL EGY GYAKORLATI TANÁCS azoknak, akiknek »hozzáállásán«, pontosabban: előadásán sokban múlik egy- egy tanfolyam eredménye vagy haszontalansága. Azt javasoljuk, hogy az előadók ne száraz, monoton hangú, unalmas felolvasásokat tartsanak, hanem magyarázzanak saját szavaikkal, szemléltessék az előadást ilyen vagy amolyan módon. Szóval vigyenek egy kis »életet« az elmondottakba, hiszen így jobban megmarad az elhangzott szó mindenkiben, jobban leköti a hallgatók érdeklődését. Virányi Pál Magyar tanácsi küldöttség utazott a Szovjetunióba Az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának és Minisztertanácsának meghívására 15 tagú magyar tanácsi küldöttség utazott kedden reggel a Szovjetunióba, A küldöttség vezetője dr. Varga András, a Minisztertanács Titkársága tanácsi szervek osztályának vezetője. 400 állami gazdasági szakember dolgozik a tsz-ekben Az állami gazdaságokból egy esztendő alatt 400 szakember, elsősorban üzemegységvezetők és ag- ronómusok vállalták, hogy a szövetkezetben hasznosítják az állami mezőgazdasági nagyüzemekben szerzett termelési és üzemszervezési tapasztalataikat. TÖBB PÁRHUZAMOS OSZTÁLYT Bővíteni kellene a Kaposvári Mezőgazdasági Technikumot Ezekben a napokban megyénk minden általános iskolája kap egy sokszorosított tájékoztatót. Benedek Pál, a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum igazgatója küldi. Arra buzdítja a nyolcadikosokat, hogy minél többen jelentkezzenek továbbtanulásra, kérjék felvételüket a mezőgazdasági technikumba. Jöhetnek azok a 18 éven aluli fiúk és leányok is, akik az általános iskolát néhány éve végezték el, és azóta a mezőgazdaságban dolgoznak. A jelentkezés határideje: március 1. Tartalmazza az ismertető az egyéb tudnivalókat is. Benedek elvtárs tehát megtette a magáét. És mégis van oka aggodalomra. Tart attól, hogy az idén megismétlődik a tavalyi kellemetlenség. 1959- ben 271 somogyi fiatal próbált bejutni ebbe az iskolába, s közülük csak 35 kapott helyet az első osztályban. Nem az előképzettséggel volt baj a többinél! Felvételi kérelmüket azért kellett elutasítani, mert kicsiny az iskola: a négy osztályba járó mintegy 130 diáknak összesen négy tanterem áll rendelkezésére. A technikumot végzett fiatalok egyetemre mehetnek, vagy oklevéllel a kezükben — az itt szerzett szakismeret birtokában — brigádvezetői, majd mezőgazdászi munkakört tölthetnek be a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Vajon elég-e, ha minden év júniusában csak 30 agrotech- nikus hagyja el Somogy egyetlen ilyen jellegű iskoláját? Belenyugodhatunk-e abba, hogy évről évre az ide jelentkezett parasztgyerekek százai előtt marad zárva a kaposvári technikum kapuja? Indokolt kérdések ezek, s megnyugtató választ követel rájuk az élet. A mi megyénk mezőgazda- sági jellegű megye. Van mit felmutatnunk számos növényféleség termesztésében és az állattenyésztésben. De tennivalónk is bőven adódik. Szövetkezeti megye lettünk, mezőgazdasági területünk döntő részén közös gazdálkodás folyik. A termelőszövetkezetek élére évtizedes kisüzemi termelési tapasztalattal rendelkező parasztemberek kerültek. Mindenütt olyan gazdát vá- j lasztottak meg elnöknek, bri- gádvezetőnek, aki jól értett a ! termeléshez és állattenyésztés-; hez — kicsiben. Tőlük meg- ! követelik az ezer vagy több ] holdas szövetkezetek, hogy bő- j vítsék szakismereteiket, s mi- ! előbb tegyenek szert nagyüze- j mi szemléletre. A zsámbéki is- ! kola hét esztendő alatt tudna felkészíteni minden somogyi tsz-elnököt a szövetkezeti gazdaság vezetésére. Nem odázhatjuk el hét évre e gond megoldását. A mezőgazdasági technikum levelező tagozatán négy esztendő elégséges e tudnivalók elsajátításához. Jelenleg mintegy 130 fő tanul a levelező tagozaton. Ha vizsgára hívja be őket az iskola, akkor a rendes tagozat rendkívüli szünetet kap: kell a négy tanterem a felnőtteknek. Lehetne növelni a levelező hallgatók számát — hiszen nagy az érdeklődés — de ez sem csupán elhatározás kérdése, hanem a tanteremgond megoldásáé. Szerencsésen túljutottunk azon az időszakon, amikor a szövetkezetek feleslegesnek, éppen ezért nélkülözhetőnek tartották a mezőgazdasági szakembert. Most az az általános jelenség, hogy az új közös gazdaságok már az alakuló közgyűlésen megfogalmazzák a járásnak, a megyének címzett kérelmet: »Küldjenek j szakembert, de nem majd ekkor, majd akkor, hanem azonnal..« A szakképzett növény- termesztő és állattenyésztő sokkal kevesebb, mint ameny- nyire Somogy szövetkezeti községeiben szükség volna. S a szakemberhiány nem csökken, sőt növekszik, ha nem történik már most kellő gondoskodás az utánpótlásról, a szakemberképzés helyi lehetőségeinek bővítéséről. Erre azt felelhetné valaki, hogy »miért panaszkodnak a somogyiak, hiszen van Csurgón mezőgazda- sági szakiskolájuk is.« Igen ám, de a csurgói kétéves iskolát a Dunántúl öt megyéje népesíti be! Országos kimutatást böngészek. Bács-Kiskún megyében 5, Szolnok megyében 4, Békés megyében 3, Baranya megyében 2 mezőgazdasági technikum működik. Somogybán pedig csak egy. Nem is kívánunk többet. Előre is látszik: járhatatlan az az út, hogy új technikumot létesítsünk. Ügy véljük, egyedüli helyes megoldásként a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum bővítése kínálkozik. Tangazdasága a tavasszal 800 holdról mintegy 3300 holdasra növekszik. Tanteremre, több tanteremre van szüksége, hogy lehetőleg már 1960 szeptemberében ne egy, hanem négy vagy öt párhuzamos első osztályt indíthasson. Így bővítheti levelező tagozatát is. Ha e javaslat minden illetékes szervnél helyeslésre és támogatásra talál, akkor a somogyi parasztfiatalok közül évenként nemcsak 35 nyerhet felvételt ebbe az iskolába. Mert többen és egyre többen választják élethivatásuknak a mezőgazdászi pályát. Egyre nő azoknak a falusi fiataloknak a száma, akik elhatározták: kijárják a technikumot, és visz- szamennek falujukba, szövetkezetükbe, hogy szakismerettel felvértezve hatékonyabban segíthessék a mezőgazdasági termelés fellendítését. Kutas József 1642 vagon műtrágyát kap a megye tavasszal Fejlődő mezőgazdaságunkban mind nagyobb tért hódít a műtrágya használata. Ezzel magyarázható az a tény, hogy míg egy-két évvel ezelőtt a műtrágyaigényeknek eleget tudott tenni a Műtrágya- és Nö- vényvédőszed Értékesítő Vállalat, ma az elosztás nagy gondot okoz. A napokban panasz érkezett hozzánk a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezettől. Az elmúlt évben 16 vagon kálisót igényeltek, és semmit sem kaptak. A panasz kapcsán felkerestük Klavsz Róbertét, a MÜNŐSZER igazgatóját s érdeklődtünk a műtrágyáellátás* ról. A MATO GROSSO INDIÁNJAINÁL VáSltozatos utazás végén érkezett meg a magyar néprajzkutató Utiaritibe, ahol meglelni vélte a keresett nambikuara indiánokat. Ezen a telepen volt már némi civilizáció. Gumiültetvényeken dolgozott a mintegy száz főnyi lakosság, a »civilizált« indiánok, ök a brazil parasztok rendkívül szegényes életét élik. Hittérítők is működnek a kicsiny telepen, és tőlük tudta meg, hogy a nambikuara törzsek nem messze Utiarititől táboroznak. Boglár Lajos most már felkereshette az indiánok táborát. A nombi- kuarák Brazília legkezdetlegesebb embercsoportját alkotják. Saját nyelvet beszélnek, s ez annyira döntő a megítélésüknél, hogy a néprajztudósak a különféle nyelvjárások alapján különböztetik meg őket. A magyar kutató az »elótasu« nevű csoporttal került kapcsolatba. Az »elótasu« szó az indiánok nyelvén »a mező gyermekei«^ jelenti. Ez pontosan illik is a csoportra, ugyanis életüket a mezőségben élik le. E törzs kisilétszámú, mindösz- sze huszonnyolcán voltak az indiánok. (Hozzávetőleges számítások szerint a nambikuarák összlétszáma ma mintegy másfél ezer, szemben a felfedezések időszakában feltételezett 20 000 fővel.) salja az időjárás. Brazíliának azon a részén két évszak váltogatja egymást: az esős és a száraz. Az előbbi idején folyók közelében élnek, ott ideiglenes kunyhókat építenek. A körülbelül hét hónapig tartó száraz időben a szavannáé tájon kóborolnak, s eközben szerzik táplálékukat. Puszta földön alszanak, és meztelenül járnak. Így találta őket a magyar tudós, amint megérkezett a telepre. Másnap azonban, amint filmezni kezdett, már rongyos »európai« ruhákba öltöztetett indiánokat látott — a hittérítők felöltöztették őket. A ruhával azonban nem lehet megváltoztatni szokásaikat, ezeken kevésbé érezhető a civilizáció hatása. fi* Av uidlián&Uctt felöltöztetik A nambikuarák kóborló életmódot folytatnak, következésképpen állandó lakótelepeik sincsenek. Életmódjukat, kóborlásaikat nagyban befolyá„fapuáitelluZ iöez^ßftök A törzs élén a törzsfő áJX. Ő rendszerint a legügyesebb vadász s a legerősebb férfi. Oly nagy tekintélye van, hogy — a magyar kutató megfigyelte — valahányszor a törzsfő elhagyta a törzset, azok tagjai rögtön szótlanná váltak, egységes fellépésüket elvesztették. Ö irányítja a vadászatokat és az élelemszerzést is. Jelvényül jaguárkarmot visel, ő a varázsló is. Hiedelmük szerint ő belé költözött a nagy erejű jaguár lelke. A főnök abban is különbözik a törzs többi tagjától, hogy két-három felesége van. (Több nő többet dolgozik.) A magyar tudós ottjártakor az egyik feleséget elrabolták, mire a főnök nyugodtan válaszolta, hogy a messziről jött vendégtől kapott ajándékokkal majd szerez ú] feleséget. A totxs Utduí 0 0b íjjal és nyíllal vadásznak. A csoport tulajdonában volt egy sörétes puska is, ezt korábban valamelyik arra tévedt utazótól szerezték. Fő fegyverük az íj. Igen mesterien bánnak vele, olyannyira, hogy a halakat is ezzel lövik, A vadász, beleüli a folyóba, bedugja a vízbe a nyílvesszőt (hogy a fénytörés miatt pontosan célozhasson!), és mintegy felnyársalja lövésével az arra úszó halacskát. Háromfajta nyílvesszőt használnak, aszerint, hogy mire vadásznak. Jaguár és tapir esetében széles, hasított pengéjű bambuszhegyet alkalmaznák, madarakra tompa vesszővel lőnek, azért, hogy meg ne vérezzék az áldozat szép tollazatát, ugyanis ebből készül tolldíszük. (Ezt orron átdugva viselik.) A teykifázetíídM munlcaei'á: w*^uwwuwvuvwv — Miért volt hiány a káli« sóban? — A kálisót teljes egészében . külföldről hozzuk be. A nagy- ? üzemi gazdálkodás térhódítása szokásaikon« következtében az igények ért- r"" hető módon úgy megnőttek, (II). után a gumós gyökereket meghámozzák, megreszelik, kezükkel italt préselnek belőle, a megszároqatott lisztből pedig a »mindennapi kenyeret«, a ma- niok-lepényt sütik. A titkos- fuudyálc titka A maniok-italt táncaik előtt fogyasztják, hogy »gyorsabban menjen a tánc«. A zene, a tánc, akármilyen primitív is, igen fontos része életüknek. Boglár Lajos magnetofonra vette egyszerű dalaikat, s a »titkos furulya« — zenéjüket. Titkosak a furulyák, mert azokat más nem láthatja, csak a zenélő férfiak. Ezért a hosszú furulyákat nem is a lakókunyhóban, hanem az úgynevezett furulyakunyhóban tartják. Esténként a férfiak ide térnek be játszani. A furulya szavaival idézik meg őseik lelkét, hogy az segítse elő a jó termést. Azt tartják a férfiak: »Ha nem játszunk, kevés gyökér lesz.« Asz- szonyok nem láthatják a titkos furulyát, de ha mégis valamelyik meglátja, arról azt tartják, hogy még abban az évben meghal. ültetvényesekkel, ez nem sokat változtat, közeik primitívek. (Az törzsnek, mindössze egy E szegesei hogy elegendő mennyiséget kapája van.) A ruhát, melyet aj, oka, hogy a berzencei termelőmisszionáriusok kényszerítő nek rájuk, a legelső adandó■ alkalommal levetik. Csak á. tőlük kapott nevet őrzik meg.' nem tudunk beszerezni. Ez az szövetkezet tavaly nem jutott kálisóhoz. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy az ilyen esetek ellenére is az elmúlt Így áll elő aztán az a komikusb.^ az ellátás. hí. helyzet, hogy sokszaz kilómé-*, ; _ .. , tcrre a kultúrától és civilizál szen a termelőszövetkezetekben dótól Rachelnek, Achinónak, műtrágyából átlagban 142 kg. Artstidesnek neveznek mezte-[ lenül járkáló indiánokat. (Vám ugyan saját nevük is, de nem szabad kimondaniuk, mert az£ — hiedelmük szerint — a név tulajdonosának romlását okozná.) Megőrizték ősi díszeiket is A férfiak tánc alkalmából 02 J például ezer vagon igénv van, átfúrt orrlyukukba tollat tűz-? , „ ' , nek, s mindkét nembeliekmindössze 56 vagonnal kakagylóból, majomfogókból,,[púnk. A nehézséget úgy pró« jutott holdanként. — Milyen ellátásra számít« hat a megye az idén? — Eddig a 280 termelő- !í szövetkezet közül 180-tól kap- !tuk meg a rendelést. Kairóra az a&szo*ttfi dióból készített nyaké két hordanak. Kunyhóik kör alakúak és primitívek, akár a gondolko- dúsuk. Boglár Lajos ottlétekor kezdték el az első négyszögle-! tes alaprajzú kunyhó s szinte emberfeletti nak számított nekik az alap?, kijelölése. Szereztek valahon-f A vadászatokon a férfiak és nők egyaránt részt vesznek, de a munka, az élelemszerzés nagy részét az asszonyok végzik. Ez abból áll, hogy különféle bogyókat, gyümölcsöket és rovarokat gyűjtenek, s a férfiakkal közösen fogyasztják el. A törzs fő tápláléka a maniok- gyökér. Ezt szintén az asszonyok gyűjtik, s hatalmas hátikosaraikban, 20—30 kilót is összeszedve hordják be a törzs pillanatnyi telephelyére. EzAJérfi és a nő közti nagy függőágyat is, de nemi különbség egyeb szertartásaik- , ., ’ nál is előtűnik. Ha például aasztialjak, mellette a földön, meghal egy nő, azt egyszerűen, pálmalevelekbe burkolva temebáljuk áthidalni, hogy a kapott mennyiséget járásokra, majd pedig szövetkezetekre le- bontva osztjuk szét. Cé’unkS minden termelőszövetkezet leg- építését,^ aiább 20-25 mázsa kálisóhoz munká-'j, jusson. — Mennvi műtrágyát osztanak szét a tavasszal? tik el. Síriát nem is jelölik. Férfi halálakor díszes temetést rendeznek, az elhunytat ékszereivel együtt temetik el, s azt hiszik, hogy a halott szelleme sas hátán járja be a tábort. U&ztßiu Ad&zUd ... Bár egrire oyakrabban érintkeznek misszionáriusokkal ér — A tavaszi keretünk,; 1642 alszanak. J vagon műtrágya. A múlt év haEszközeik, díszeik közül aí somló időszakában 1780 vagon magyar tudós sokat hozott ha-i műtrágyát kaptunk. Az igények za Budapestre, a Néprajzi Mú-í megnövekedtek, de a tökéletes zeumba, s ezzel Európában ná-,’ ellátást csak akkor tudjuk lünk van gyobb meny. A expedíciós út fejeződött be a második legna-é biztosítani, nambvkuara-gyűjte-’j készülnek a dél-amerikai magyar j bővítési mnnlrálatai. amikor teljesen el« műtrágvagyárak Minden« hogy tehát sikerrel- esetre azon igyekszünk >L \ a megyéhez juttatott mennyi- K. Ey séget igazságosan osszuk szét.