Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

Szerda, 1960. február 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szocialista egészség ügy megvalósitásaépt Látogatás a siófoki járás néhány községében A MEZÖGAzbASÁG SZO­CIALISTA ÁTSZERVEZÉSE során óriási mértékben növek­szik a biztosítottak száma. Ez hatalmas feladatokat ró az or­vosokra, a vöröskeresztesekre, az egészségügy mindahány hivatásos vagy önkéntes dol­gozójára. Honfi Istvánnéval, a Vörös- kereszt megyei titkárával és Bolla Dórával, a Vöröskereszt megyei elnökségének oktatási felelősével a siófoki járás né­hány községébe látogattunk el, hogy megnézzük: mit tesznek a társadalmi aktívák, a körze­ti orvosok a megnövekedett egészségügyi feladatok ellátá­sáért. * * * ZAMÁRDIBAN éppen egyik betegénél találjuk dr. Mózer Gyula körzeti orvost. Most nincs semmilyen egész­ségügyi tanfolyam a faluban. Egy kicsit nehéz — e tekintet­ben — boldogulni a zamár- diakkal. Mintha nem érdekel­né őket, mellékesnek tartanák a község egészségügyét. A Vöröskereszt helyi szerve­zete különben jól dolgozik. Kákái János, a titkár neve mellé írhatnánk még jó né­hány lelkes aktívát, akire az üdülőépületek ellenőrzésekor, különböző oltások szervezése­kor stb. mindig lehet számíta­ni. Balatonendréden (dr. Mózer körzete) tart már a házi beteg­ápolási tanfolyam. Zamárdi- ban jó lenne, ha a termelőszö­vetkezet minden brigádjában volna egy megfelelően képzett elsősegélynyújtó. — Csak a tsz-től függ — mondja Mózer doktor —, hogy mikor indítjuk meg a tanfo­lyamot. Remélhetőleg a tél hátralé­vő heteiben (sokáig már nem lehet várni, mert kifutunk az időből) a tsz vezetői megteszik, amit a falu egészségügye meg­követel tőlük. * • • BALATONSZÁRSZÓN az iskola napközijében éppen tart az előadás. Bekopogtatunk. — ... a kanyaró. A kiütések a harmadik-negyedik napon kezdenek megszűnni... — Dr. Kiss Gyula körzeti orvos az »egészségügyi állomás« tan­folyam közegészség- és jár­ványügyi részének egyik elő­adását tartja. Az elsősegély- nyújtást »átvették« már, 26-an vannak, később még jönnek néhányan. Mielőtt dicséreteket monda­nánk a szárszóiakról (van miért), hadd szóljunk arról, ami nem tetszett. Az, hogy úgy, amint kintről bejöttek, télikabátosan, fejkendősen hallgatják végig a másfél­kétórás előadást a kellemesen fűtött teremben. Éppen ők, akik közelebbről ismerkednek a betegségek okaival, gyógyí­tásával! Szép számmal járnak a tan­folyamra a tsz-ből is. Már ta­valy meg akarták valósítani, hogy minden brigádnál legyen egy válltáska, benne a leg­fontosabb elsősegélynyújtási kellékekkel. Az idén nem le­het semmi akadálya a terv va­lóra váltásának, hiszen a ter­melőszövetkezeteknek megha­tározott összegű anyagi fede­zet áll rendelkezésükre szociá­lis és egészségügyi célokra. A szárszóiak tavaly elnyer­ték a járás legjobb községé­nek kijáró vándorzászlót. Eder János bácsi egészség- ügyi állomásparancsnok, köz­ségi szociálpolitikai felelős, s még számtalan funkció tevé­keny betöltője (mellesleg: sen­ki se mondaná róla, hogy 71 éves) fogadkozik: — A zászlót pedig megtart­juk ebben az évben is. És sorolja, hogy mi mindent tettek a múlt évben, mit ter- veznek az idén (csak győzzem jegyezni): »Tiszta ház« és »tiszta udvar« táblákat készí­tettek, megalakult a bizottság is már, mely eldönti, kiket il­let. Néhány családdal »baja« van. Nem akartak tiszta, hi­giénikus vécét építeni. De ad­dig járt be hozzájuk, beszélt a »fejükkel«, amíg meg nem ígérték: ha felenged a fagy, megcsinálják. A Vöröskereszt községi alap­szervezetének tagjai a nőta­náccsal közösen három kis­gyermekről gondoskodnak (apjuk, anyjuk a kórházban van). 17 egészségügyi állomást szerveztek a faluban. Az aktí­vák egy-, legfeljebb kétheten­ként látogatják körzetüket, a panaszokat továbbítják az il­letékesekhez, és segítenek a bajok orvoslásában. Kelemen Andor is állomás­parancsnok. Vonattal jött Sze­mesről, mint járási elnökségi tag az elsősegélynyújtási tan­folyamot ellenőrizte ott. — Megtartották — újságol­ja —, huszonötén voltak je­len. Búcsúzunk, az előadás foly­tatódik tovább. * » * VÉGÜL EGY GYAKORLA­TI TANÁCS azoknak, akiknek »hozzáállásán«, pontosabban: előadásán sokban múlik egy- egy tanfolyam eredménye vagy haszontalansága. Azt javasol­juk, hogy az előadók ne szá­raz, monoton hangú, unalmas felolvasásokat tartsanak, ha­nem magyarázzanak saját sza­vaikkal, szemléltessék az elő­adást ilyen vagy amolyan mó­don. Szóval vigyenek egy kis »életet« az elmondottakba, hi­szen így jobban megmarad az elhangzott szó mindenkiben, jobban leköti a hallgatók ér­deklődését. Virányi Pál Magyar tanácsi küldöttség utazott a Szovjetunióba Az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság Leg­felső Tanácsának és Minisz­tertanácsának meghívására 15 tagú magyar tanácsi küldött­ség utazott kedden reggel a Szovjetunióba, A küldöttség vezetője dr. Varga András, a Minisztertanács Titkársága ta­nácsi szervek osztályának ve­zetője. 400 állami gazdasági szakember dolgozik a tsz-ekben Az állami gazdaságokból egy esztendő alatt 400 szakember, első­sorban üzemegységvezetők és ag- ronómusok vállalták, hogy a szö­vetkezetben hasznosítják az állami mezőgazdasági nagyüzemekben szerzett termelési és üzemszerve­zési tapasztalataikat. TÖBB PÁRHUZAMOS OSZTÁLYT Bővíteni kellene a Kaposvári Mezőgazdasági Technikumot Ezekben a napokban me­gyénk minden általános isko­lája kap egy sokszorosított tá­jékoztatót. Benedek Pál, a Ka­posvári Mezőgazdasági Tech­nikum igazgatója küldi. Arra buzdítja a nyolcadikosokat, hogy minél többen jelentkez­zenek továbbtanulásra, kérjék felvételüket a mezőgazdasági technikumba. Jöhetnek azok a 18 éven aluli fiúk és leányok is, akik az általános iskolát néhány éve végezték el, és az­óta a mezőgazdaságban dol­goznak. A jelentkezés határ­ideje: március 1. Tartalmazza az ismertető az egyéb tudniva­lókat is. Benedek elvtárs tehát meg­tette a magáét. És mégis van oka aggodalomra. Tart attól, hogy az idén megismétlődik a tavalyi kellemetlenség. 1959- ben 271 somogyi fiatal pró­bált bejutni ebbe az iskolába, s közülük csak 35 kapott he­lyet az első osztályban. Nem az előképzettséggel volt baj a többinél! Felvételi kérelmüket azért kellett elutasítani, mert kicsiny az iskola: a négy osz­tályba járó mintegy 130 diák­nak összesen négy tanterem áll rendelkezésére. A technikumot végzett fia­talok egyetemre mehetnek, vagy oklevéllel a kezükben — az itt szerzett szakismeret bir­tokában — brigádvezetői, majd mezőgazdászi munkakört tölthetnek be a termelőszövet­kezetekben, állami gazdasá­gokban. Vajon elég-e, ha minden év júniusában csak 30 agrotech- nikus hagyja el Somogy egyet­len ilyen jellegű iskoláját? Belenyugodhatunk-e abba, hogy évről évre az ide jelent­kezett parasztgyerekek százai előtt marad zárva a kaposvári technikum kapuja? Indokolt kérdések ezek, s megnyugtató választ követel rájuk az élet. A mi megyénk mezőgazda- sági jellegű megye. Van mit felmutatnunk számos növény­féleség termesztésében és az állattenyésztésben. De tenni­valónk is bőven adódik. Szö­vetkezeti megye lettünk, me­zőgazdasági területünk döntő részén közös gazdálkodás fo­lyik. A termelőszövetkezetek élére évtizedes kisüzemi ter­melési tapasztalattal rendelke­ző parasztemberek kerültek. Mindenütt olyan gazdát vá- j lasztottak meg elnöknek, bri- gádvezetőnek, aki jól értett a ! termeléshez és állattenyésztés-; hez — kicsiben. Tőlük meg- ! követelik az ezer vagy több ] holdas szövetkezetek, hogy bő- j vítsék szakismereteiket, s mi- ! előbb tegyenek szert nagyüze- j mi szemléletre. A zsámbéki is- ! kola hét esztendő alatt tudna felkészíteni minden somogyi tsz-elnököt a szövetkezeti gaz­daság vezetésére. Nem odáz­hatjuk el hét évre e gond megoldását. A mezőgazdasági technikum levelező tagozatán négy esztendő elégséges e tud­nivalók elsajátításához. Jelen­leg mintegy 130 fő tanul a le­velező tagozaton. Ha vizsgára hívja be őket az iskola, akkor a rendes tagozat rendkívüli szünetet kap: kell a négy tan­terem a felnőtteknek. Lehetne növelni a levelező hallgatók számát — hiszen nagy az ér­deklődés — de ez sem csupán elhatározás kérdése, hanem a tanteremgond megoldásáé. Szerencsésen túljutottunk azon az időszakon, amikor a szövetkezetek feleslegesnek, éppen ezért nélkülözhetőnek tartották a mezőgazdasági szakembert. Most az az álta­lános jelenség, hogy az új kö­zös gazdaságok már az alaku­ló közgyűlésen megfogalmaz­zák a járásnak, a megyének címzett kérelmet: »Küldjenek j szakembert, de nem majd ek­kor, majd akkor, hanem azon­nal..« A szakképzett növény- termesztő és állattenyésztő sokkal kevesebb, mint ameny- nyire Somogy szövetkezeti községeiben szükség volna. S a szakemberhiány nem csök­ken, sőt növekszik, ha nem történik már most kellő gon­doskodás az utánpótlásról, a szakemberképzés helyi lehető­ségeinek bővítéséről. Erre azt felelhetné valaki, hogy »miért panaszkodnak a somogyiak, hi­szen van Csurgón mezőgazda- sági szakiskolájuk is.« Igen ám, de a csurgói kétéves is­kolát a Dunántúl öt megyéje népesíti be! Országos kimutatást böngé­szek. Bács-Kiskún megyében 5, Szolnok megyében 4, Békés megyében 3, Baranya megyé­ben 2 mezőgazdasági techni­kum működik. Somogybán pe­dig csak egy. Nem is kívá­nunk többet. Előre is látszik: járhatatlan az az út, hogy új technikumot létesítsünk. Ügy véljük, egyedüli helyes megol­dásként a Kaposvári Mezőgaz­dasági Technikum bővítése kí­nálkozik. Tangazdasága a ta­vasszal 800 holdról mintegy 3300 holdasra növekszik. Tan­teremre, több tanteremre van szüksége, hogy lehetőleg már 1960 szeptemberében ne egy, hanem négy vagy öt párhuza­mos első osztályt indíthasson. Így bővítheti levelező tagoza­tát is. Ha e javaslat minden illetékes szervnél helyeslésre és támogatásra talál, akkor a somogyi parasztfiatalok közül évenként nemcsak 35 nyerhet felvételt ebbe az iskolába. Mert többen és egyre többen választják élethivatásuknak a mezőgazdászi pályát. Egyre nő azoknak a falusi fiataloknak a száma, akik elhatározták: ki­járják a technikumot, és visz- szamennek falujukba, szövet­kezetükbe, hogy szakismerettel felvértezve hatékonyabban se­gíthessék a mezőgazdasági ter­melés fellendítését. Kutas József 1642 vagon műtrágyát kap a megye tavasszal Fejlődő mezőgazdaságunk­ban mind nagyobb tért hódít a műtrágya használata. Ezzel magyarázható az a tény, hogy míg egy-két évvel ezelőtt a műtrágyaigényeknek eleget tu­dott tenni a Műtrágya- és Nö- vényvédőszed Értékesítő Vál­lalat, ma az elosztás nagy gondot okoz. A napokban panasz érkezett hozzánk a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezettől. Az el­múlt évben 16 vagon kálisót igényeltek, és semmit sem kaptak. A panasz kapcsán fel­kerestük Klavsz Róbertét, a MÜNŐSZER igazgatóját s ér­deklődtünk a műtrágyáellátás* ról. A MATO GROSSO INDIÁNJAINÁL VáSltozatos utazás végén ér­kezett meg a magyar néprajz­kutató Utiaritibe, ahol meglel­ni vélte a keresett nambikuara indiánokat. Ezen a telepen volt már némi civilizáció. Gumiül­tetvényeken dolgozott a mint­egy száz főnyi lakosság, a »ci­vilizált« indiánok, ök a brazil parasztok rendkívül szegényes életét élik. Hittérítők is mű­ködnek a kicsiny telepen, és tőlük tudta meg, hogy a nam­bikuara törzsek nem messze Utiarititől táboroznak. Boglár Lajos most már felkereshette az indiánok táborát. A nombi- kuarák Brazília legkezdetlege­sebb embercsoportját alkotják. Saját nyelvet beszélnek, s ez annyira döntő a megítélésük­nél, hogy a néprajztudósak a különféle nyelvjárások alapján különböztetik meg őket. A magyar kutató az »elótasu« nevű csoporttal került kapcso­latba. Az »elótasu« szó az in­diánok nyelvén »a mező gyer­mekei«^ jelenti. Ez pontosan illik is a csoportra, ugyanis életüket a mezőségben élik le. E törzs kisilétszámú, mindösz- sze huszonnyolcán voltak az indiánok. (Hozzávetőleges szá­mítások szerint a nambikuarák összlétszáma ma mintegy más­fél ezer, szemben a felfedezé­sek időszakában feltételezett 20 000 fővel.) salja az időjárás. Brazíliának azon a részén két évszak vál­togatja egymást: az esős és a száraz. Az előbbi idején fo­lyók közelében élnek, ott ideiglenes kunyhókat építenek. A körülbelül hét hónapig tar­tó száraz időben a szavannáé tájon kóborolnak, s eközben szerzik táplálékukat. Puszta földön alszanak, és meztelenül járnak. Így találta őket a ma­gyar tudós, amint megérkezett a telepre. Másnap azonban, amint filmezni kezdett, már rongyos »európai« ruhákba öl­töztetett indiánokat látott — a hittérítők felöltöztették őket. A ruhával azonban nem lehet megváltoztatni szokásaikat, ezeken kevésbé érezhető a ci­vilizáció hatása. fi* Av uidlián&Uctt felöltöztetik A nambikuarák kóborló élet­módot folytatnak, következés­képpen állandó lakótelepeik sincsenek. Életmódjukat, kó­borlásaikat nagyban befolyá­„fapuáitelluZ iöez^ßftök A törzs élén a törzsfő áJX. Ő rendszerint a legügyesebb va­dász s a legerősebb férfi. Oly nagy tekintélye van, hogy — a magyar kutató megfigyelte — valahányszor a törzsfő elhagy­ta a törzset, azok tagjai rögtön szótlanná váltak, egységes fel­lépésüket elvesztették. Ö irá­nyítja a vadászatokat és az élelemszerzést is. Jelvényül ja­guárkarmot visel, ő a varázsló is. Hiedelmük szerint ő belé költözött a nagy erejű jaguár lelke. A főnök abban is kü­lönbözik a törzs többi tagjától, hogy két-három felesége van. (Több nő többet dolgozik.) A magyar tudós ottjártakor az egyik feleséget elrabolták, mi­re a főnök nyugodtan válaszol­ta, hogy a messziről jött ven­dégtől kapott ajándékokkal majd szerez ú] feleséget. A totxs Utduí 0 0b íjjal és nyíllal vadásznak. A csoport tulajdonában volt egy sörétes puska is, ezt korábban valamelyik arra tévedt uta­zótól szerezték. Fő fegyverük az íj. Igen mesterien bánnak vele, olyannyira, hogy a hala­kat is ezzel lövik, A vadász, beleüli a folyóba, bedugja a vízbe a nyílvesszőt (hogy a fénytörés miatt pontosan cé­lozhasson!), és mintegy fel­nyársalja lövésével az arra úszó halacskát. Háromfajta nyílvesszőt használnak, asze­rint, hogy mire vadásznak. Ja­guár és tapir esetében széles, hasított pengéjű bambuszhe­gyet alkalmaznák, madarakra tompa vesszővel lőnek, azért, hogy meg ne vérezzék az áldo­zat szép tollazatát, ugyanis eb­ből készül tolldíszük. (Ezt or­ron átdugva viselik.) A teykifázetíídM munlcaei'á: w*^uwwuwvuvwv — Miért volt hiány a káli« sóban? — A kálisót teljes egészében . külföldről hozzuk be. A nagy- ? üzemi gazdálkodás térhódítása szokásaikon« következtében az igények ért- r"" hető módon úgy megnőttek, (II). után a gumós gyökereket meg­hámozzák, megreszelik, kezük­kel italt préselnek belőle, a megszároqatott lisztből pedig a »mindennapi kenyeret«, a ma- niok-lepényt sütik. A titkos- fuudyálc titka A maniok-italt táncaik előtt fogyasztják, hogy »gyorsabban menjen a tánc«. A zene, a tánc, akármilyen primitív is, igen fontos része életüknek. Boglár Lajos magnetofonra vette egy­szerű dalaikat, s a »titkos fu­rulya« — zenéjüket. Titkosak a furulyák, mert azokat más nem láthatja, csak a zenélő férfiak. Ezért a hosszú furu­lyákat nem is a lakókunyhó­ban, hanem az úgynevezett fu­rulyakunyhóban tartják. Estén­ként a férfiak ide térnek be játszani. A furulya szavaival idézik meg őseik lelkét, hogy az segítse elő a jó termést. Azt tartják a férfiak: »Ha nem ját­szunk, kevés gyökér lesz.« Asz- szonyok nem láthatják a tit­kos furulyát, de ha mégis va­lamelyik meglátja, arról azt tartják, hogy még abban az évben meghal. ültetvényesekkel, ez nem sokat változtat, közeik primitívek. (Az törzsnek, mindössze egy E sz­egesei hogy elegendő mennyiséget kapá­ja van.) A ruhát, melyet aj, oka, hogy a berzencei termelő­misszionáriusok kényszerítő nek rájuk, a legelső adandó■ alkalommal levetik. Csak á. tőlük kapott nevet őrzik meg.' nem tudunk beszerezni. Ez az szövetkezet tavaly nem jutott kálisóhoz. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy az ilyen esetek ellenére is az elmúlt Így áll elő aztán az a komikusb.^ az ellátás. hí. helyzet, hogy sokszaz kilómé-*, ; _ .. , tcrre a kultúrától és civilizál szen a termelőszövetkezetekben dótól Rachelnek, Achinónak, műtrágyából átlagban 142 kg. Artstidesnek neveznek mezte-[ lenül járkáló indiánokat. (Vám ugyan saját nevük is, de nem szabad kimondaniuk, mert az£ — hiedelmük szerint — a név tulajdonosának romlását okoz­ná.) Megőrizték ősi díszeiket is A férfiak tánc alkalmából 02 J például ezer vagon igénv van, átfúrt orrlyukukba tollat tűz-? , „ ' , nek, s mindkét nembeliekmindössze 56 vagonnal ka­kagylóból, majomfogókból,,[púnk. A nehézséget úgy pró« jutott holdanként. — Milyen ellátásra számít« hat a megye az idén? — Eddig a 280 termelő- !í szövetkezet közül 180-tól kap- !tuk meg a rendelést. Kairóra az a&szo*ttfi dióból készített nyaké két hor­danak. Kunyhóik kör alakúak és primitívek, akár a gondolko- dúsuk. Boglár Lajos ottlétekor kezdték el az első négyszögle-! tes alaprajzú kunyhó s szinte emberfeletti nak számított nekik az alap?, kijelölése. Szereztek valahon-f A vadászatokon a férfiak és nők egyaránt részt vesznek, de a munka, az élelemszerzés nagy részét az asszonyok vég­zik. Ez abból áll, hogy külön­féle bogyókat, gyümölcsöket és rovarokat gyűjtenek, s a fér­fiakkal közösen fogyasztják el. A törzs fő tápláléka a maniok- gyökér. Ezt szintén az asszo­nyok gyűjtik, s hatalmas háti­kosaraikban, 20—30 kilót is összeszedve hordják be a törzs pillanatnyi telephelyére. Ez­AJérfi és a nő közti nagy függőágyat is, de nemi különbség egyeb szertartásaik- , ., ’ ­nál is előtűnik. Ha például aasztialjak, mellette a földön, meghal egy nő, azt egyszerűen, pálmalevelekbe burkolva teme­báljuk áthidalni, hogy a ka­pott mennyiséget járásokra, majd pedig szövetkezetekre le- bontva osztjuk szét. Cé’unkS minden termelőszövetkezet leg- építését,^ aiább 20-25 mázsa kálisóhoz munká-'j, jusson. — Mennvi műtrágyát osz­tanak szét a tavasszal? tik el. Síriát nem is jelölik. Férfi halálakor díszes temetést rendeznek, az elhunytat ék­szereivel együtt temetik el, s azt hiszik, hogy a halott szelleme sas hátán járja be a tábort. U&ztßiu Ad&zUd ... Bár egrire oyakrabban érint­keznek misszionáriusokkal ér — A tavaszi keretünk,; 1642 alszanak. J vagon műtrágya. A múlt év ha­Eszközeik, díszeik közül aí somló időszakában 1780 vagon magyar tudós sokat hozott ha-i műtrágyát kaptunk. Az igények za Budapestre, a Néprajzi Mú-í megnövekedtek, de a tökéletes zeumba, s ezzel Európában ná-,’ ellátást csak akkor tudjuk lünk van gyobb meny. A expedíciós út fejeződött be a második legna-é biztosítani, nambvkuara-gyűjte-’j készülnek a dél-amerikai magyar j bővítési mnnlrálatai. amikor teljesen el« műtrágvagyárak Minden« hogy tehát sikerrel- esetre azon igyekszünk >L \ a megyéhez juttatott mennyi- K. Ey séget igazságosan osszuk szét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom