Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

Kedd, I960, február 2. 5 SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY SOMOGy MEGyE nniC^/niUTT^Tini^ M í A Villamos világítás történ©!© j i)| 1 \| | Jr\ Az izzólámpa feltalálásának 80. évfordulójára ÜL A Kapos tektonikusán pre- formált völgyétől délre, annak jobb oldalát meredek perem­mel kísérve, emelkedik So­mogy megye egyik kedves, vál­tozatos tája, a Zselicség. A Röma-hegy, Ivánfa-hegy stb., amelyekre Kaposvár há­zai felhúzódnak, már a Zielic- ség északi tagjainak részei. A Zselicség szerkezete és fel­színe sok vonásában megegye­zik Külső-Somogyéval. Bár a Zselicség és Külső-Somogy morfológiájában eltérő vonó­sokat számottevő mennyiség­ben figyelhetünk meg, mégis közösek abban, hogy mindkét tájegység felszínét az észak— déli irányú, meridionális völ­gyek szabdalják feL Eltérő vonása a Zseíicség- nek, hogy itt hiányzik a kelet —nyugati irányú vőlgybevágó- tíás, amely Külső-Somogyban megtalálható. A Zselicségben, a Kadarkút és Bőszénfa közöt­ti vonalon húzódik a legmaga­sabb, kisebb-nagyobb emelke­déssel tarkított vízválasztó, melytől délre a Drávába és északra a Kapósba folynak a folyók. Ezeknek a folyóknak a völgyei széles hátakra tagolják az egyébként egy magasságban fekvő zselici dombságot. Az említett vízválasztó kör­nyékén vannak e táj legszebb részei. Azonban a vízválasztó­tól északra és délre is vannak festőién szép vidékek. Tókaj- puszta környéke, Ssarkavár, a Róma-hegy, a zselici szólók, a Nádasdi-erdő szépsége sok ka­posvári látogatót vonz. Beljebb Simonfa, Bőszénfa, Töröcske és környéke, a Rapolyl-erdő, az Alma-patak völgye szántén gazdag tájképi szépségekben. Ugyancsak szép, de még nem látogatott a Gyertyános-völgy löszcirkusz-jellegű völgye. Ezen a területen gazdag, a löszre jellemző sajátos lösz­morfológiának lehetünk szem­tanúi: sok itt a löszdolina, löszvíznyelő, löszmélykút, a meredek falú, szinte járhatat­lan horhó, és nem ritka jelen­ség a löszcirkusz-völgy sem. (Gyertyán os-völgy.) Mindezek a szénsavas víz oldó hatásá­nak vagy a lefolyó víz mecha­nikai munkájának az eredmé­nyei. A Zselicségben elég gya­kori a suvadós is. A suvadás és a meredek falú völgyek sze­repet játszottak a helyenként jelentkező teraszos művelési kultúra kialakulásában. Völgyei észak—déli irá­nyúak, melyeknek kialakításá­ban a legnagyobb munkát a folyóvíz végezte, amikor a Dráva, illetve a Kapos törés­vonala kialakult. E törés kö­vetkeztében nagyobb lett a fo­lyóvizek esése, megváltozott szakaszjellegük, és ennek meg­felelően mechanizmusuk is, vagyis a nagyobb munkavég­ző képesség következtében egyre jobban mélyítették völ­gyeiket. ezek a folyók. Ez azon­ban nem zárja ki, sőt feltétele­zi más geográfiai faktorok köz­reműködését is (a szél munká­ját és a tektonikát). A két utóbbi szerepe azonban el­enyésző lehetett az elsőhöz vi­szonyítva. A törések szerepét — a Ba­laton és a Dráva törésvonalá­tól eltekintve — nem szabad eltúloznunk. A hajdani hatalmas erdő­rengeteg maradványai még ma is szép képet kölcsönöznek a tájnak. Valamikor ezek az er­dők is összefüggő egészet al­kottak, csak helyenként volt bennük egy-két olyan folt, ahol már az ember állattenyésztés­sel, földműveléssel foglalko­zott. A törökdúlás idején sok fa­lu elpusztult, s ezeknek csak egy része épült újjá, mégis az erdő zártsága megvédte e te­rületet; megmaradhattak ha­gyományai, szokásai. A zárt erdők szükségessé, de lehetővé is tették a sertések makkolta- tását. Így alakult ki itt a ka­Gépkocsi rokkantak számára Csehszlovákiában újfajta kisméretű gépkocsival kísér­leteznek, amelyet kizárólag rokkantak számára gyárta­nak. A »Velőre X“ nevű, négy­kerekű ^ gépkocsi 80 km-es maximális sebességgel halad; motorja 350 köbcentis Jawa, A gázpedált, a féket és a kuplungot, kézzel lehet ke­zelni. * * • A grönlandi és déli-sarki jégmezők szerepe a meteorológiában Paul Emile Victor francia sarkkutató szerint a meteo­rológusok rövidesen évekre előre felállíthatják az idő­prognózist. A sarkkutató sze­rint a grönlandi és déli-sar­ki jégmezők 'tanulmányozá­sával lehetővé válik a hosz- szútávú időprognózis, mivel a két kontinens sarkvidékei híven megőrzik az időjárás változásának nyomait. Ha kellően fel tudjuk használni az erről a vidékről szerzett adatokat, az elmúlt ötven­ezer év minden időjárásbeli változása nyilvánvalóvá vá­lik, és ebből következtetése­ket lehet levonni a jövőre. „Grigorij Sajn“ teleszkóp Leningrádban rövidesen el­készül a Szovjetunió legna­gyobb tükrös teleszkópja. Tükrének átmérője 2 méter 60 centiméter, súlya több mint 4 tonna. A teleszkóp mechanikai alapja négy emelet magas. Az óriáste­leszkópot a krimi csillagvizs­gáló intézetben, külön e cél­ra épült forgókupolás to­ronyban állítják fel. A nap­rendszer bolygóinak és az űrrakétáknak a megfigyelésé­re a reflektort különleges műszerekkel szerelik fel. Az új tükrös teleszkópot Grigo­rij Sajnról, az elhunyt kivá­ló szovjet asztrofizikusról nevezik el. • « » Szovjet kutatóhajó a Csendes-óceánon A »Vajejvkov- nevű szovjet expedíció» hajó, amely január lihéo indult el szovjet kikötő­ből. hosszabb kutatóútra, meg­kezdte tudományos megfigyelé­seit a Csendes-óceán nyugati részén. Január 17-én a hajóról kilőtték az első meteorológiai rakétát. A viharos időjárás el­lenére éjjel-nappal folynak a meteorológiai, aerológiai és oceanológiai megfigyelések. » » * Gúla alakú tengeralattjáró A holland haditengerészet új­fajta tengeralattjáróval kísérle­tezik, amely gúla alakú, és ezért jobban ellenáll a víz nyo­másának. A tengeralattjáró most végezte el első sikeres próbaútját; a második gúla ala­kú tengeralattjárót a tavasszal állítják szolgálatba. nászvilág. A rideg állattenyész­tés közben fejlődött ki a jel­legzetes faragóművészet és öl­tözködési forma is. Baksay így írja le a kanászt: »Széles feke­te szalaggal beszegett súlyos vargánya kalapjával, cifrára kihányt, rövid veszprémi szű­rével, háta közepéig sem érő gallértalan ingével, száz redők- ben szedett, hosszú, rojtos, rö­vid gatyájával, telekes bocsko- rával, balkézben viselt fényes baltájával, középen kétfelé vá­lasztott, részben hátra, szaba­don omló, részben füle mellett csimbókban kötött fekete ha­jával ... ez volt a kanász.« A kapitalizmus fejlődésével azonban az erdőket egyre ro­hamosabban irtották. »Amt bennük nagyszerű, csodálandó vagy félelmetes volt, nagy rész­Gazdag állatvilága és ritka, jégkori növényzete következte- ben védetté nyilvánították. í A homokon .sok burgonyát termesztenek, amely ennek a területnek fontos exportcikke. Szülök községet dohányter­mesztése tette híressé. Fúrók nyomán Nagyatádon és Csokonyavisontán meleg víz került a felszínre. Nagyatádon szép fürdőt is építettek rá. Cso­konyavisontán is egyre na­gyobb arányokban bontakozik ki a fürdökultúra. Napjainkban Belsó-Somogy területén kőolajat és nagy mennyiségű földgázt, talált a fúró. A felszín alatt helyenként gyenge minőségű szén is elő­fordul, de éppen kis kalóriaér­téke miatt bányászata nem gazdaságos. Belső-Somogy homokos terű­ben talajkocka, épület és don- “""k* peremmel! gafa alakjában szétvándorolt- 1 — írja Baksay. Ezzel együtt fokozatosan tűnt le a kanász- világ is. Ma korszerűen fel­szerelt vállalatok végzik a ser­téstenyésztés egyre jelentősebb munkáját Az állattenyésztés más formában is jelentkezik ma: pl. Bőszénfa lótenyészté­séről hires. Sok a szarvasmar­ha is, termékei főleg Kapos­várra jutnak el. A Zselicséget északon a Ka­pos, nyugaton Belső-Somogy, délen a Dráva-völgy határol­ja. Keleten a határt megvonni nehéz, mert szerkezeti és mor­fológiai jellegzetességei tovább folytatódnak a Mecsek előteré­ben is. Itt sem szerkezeti, sem morfológiai határt nem vonha­tunk. Külső-Somogy, a Zselicség, a Dráva-völgy, a Somogyba át­nyúló zalai dombság folytatá­sának egyes részei és a Nagy­berek között terül el Somogy legnagyobb és viszonylag leg­egységesebb tája: a Dráva völgyére, A folyó irányát északnyugat— délkeleti irányú törésvonal je­lölte ki, amelyben a folyó te­raszos völgyet alakított. A ré­gi völgyfenék helyenként 5—6 méterrel is magasabban fek­szik a jelenlegi ártérhez viszo­nyítva. A Dráva egykori med­réből már csak kis darabkák maradtak meg. E térszínekre emberek települtek. Így kelet­kezett pl. Gyékényes is. A somogyi térszín meredek pereme 20—25 méter magas­ságban kíséri a Dráva alluviu- mát. Ez a meredek perem Barcsnál lealacsonyodik, és in­nen keletre, Szigetvár felé Belső-Somogy deflációs felszí­ne fokozatosan megy át az egv­A Z ELEKTROMOS ENERGIA előállításának feltalál lása új lehetőségeket nyitott a tudomány és a gya­korlat előtt. Az ivlámpa, a legelső elektromos fényforrás már bebizonyította az új energiafajta használhatóságát a vi­lágítástechnika terén, a múlt század 70-cs éveiben, bár ne­hézkes kezelése, sokszor szükségtelenül nagy fényereje gá­tolta széleskörű elterjedését. Olyan elektromos fényforrásra lett volna szükség, melynek kezelése egyszerű, tetszés sze­rinti fényerősségű kivitelben készíthető, fénye kellemes. A kérdés megoldásához a múlt század végének egyik legzseniálisabb kísérletezője, Edison fogott hozzá. Arra gon­dolt, hogy a villamosenergiát úgy lehelne legcélszerűbben felhasználni világításra, ha segítségével elektromos vezető­ből készült szálat izzíthatnánk magas hőfokon. Kísérleteit platinaszállal kezdte meg, de munkája nem járt eredmény­nyel, mert a platina a fehér izzás hőmérsékletén könnyeit megolvadt vagy elszakadt. Hosszú, hónapokig tartó kísérle­tezés indult meg ekkor a megfelelő izzószál anyagának fel­kutatásara, mig végül majdnem - véletlen adta kezébe az eredményt. Munkatársai segítségével rájött, hogy izzószá­lul a legalkalmasabb valamilyen növényi rost elszenesített szálait használni. Először elszenesített gyapót.szálakkal kí­sérleteztek, végül az egyik bambusznád elszenesedett szá­lai váltak be legjobban, A megfelelő bambuszfajta felkuta­tására majdnem az egész világot felkeresték Edison mun­katársai, igy a kísérletezés meglehetősen hosszú időt vett igénybe, és tetemes r ....... költséggel járt. Végül is készen v olt az első, tömeggyártásra ‘’mlmas elektromos fényfor­rás: körte alakú, leg. gbúrában elszenesített bambusz­szálak izzottak a: elektromos energia hatására. Ilyen »szén­szálas-< izzólámpát ma már Csak technikai érdekességként őriznek múzeumokban, iskolai szertárakban. Kétségtelen azonban, hogy a mai modern izzólámpáknak ez volt az őse, és Edison találmánya úttörő jelentőségű volt az elektromos világítástechnika megalkotásában. A í AZÓTA ELTELT NYOLCVAN EV egyrészt az iz­zólámpa tökéletesítésének, másrészt egészen új rendszerű elektromos fényforrások kidolgozásának korszaka volt. A piros fénnyel izzó szénszálat azóta wolframból ké­szült, hajszálvékony, kétszer spiralizált dróttal helyettesítik, melynek kellemes fénye közismert. Magyar mérnök nevéhez fűződik a bura kriptongázzal való töltésének gondolata. (*Tungsram Kripton<- izzók.) Ma már évente két és fél mil­liárd darab villanykörtét készítenek a világon, sőt a gyár­tott tipusok száma is több mint negyvenezer. Az autók ref­lektoraitól kezdve utcán, bányák mélyén, lakásainkban, egy­szóval mindenütt elektromos izzólámpák ontják fényüket, kultúrát, biztonságot, kellemes otthont teremtve számunkra. Sajnálatos tény, hogy még a legmodernebb izzólámpáink is nagyon drágán sugározzák fényüket. Ez lényegében azt jelenti, hogy a befektetett elektromos energiának csak egy kis része alakul át fényenergiává — a többi hővé, tehát a világítás szempontjából haszontalan energiaveszteséggé ala­kul. Elsősorban ez a szempont vezette a kutatókat, hogy új utakon keressék a modern fényforrások kivitelezését. A Ka­posvár utcáin is végre közismertté vált fénycsövek és hi­ganygőzlámpák azonos áramfogyasztás mellett ötször annyi fényt sugároznak, mint a régi izzólámpák, Ezeknek az új Belső-Somogy, amely keletkezésében és szer­kén új szerkezeti forma, az i alluvium és a lösz jelenik meg. I Ez a terület azonban már Ba-j ranyához tartozik. Hajdan a Dráva sok ágra' oszlott, árvize gyakran vészé- ■ lyeztette a lakosságot. Ezért! szabályozták, és így hajózható- \ vá is vált Barcsig. Régen a se-' bes folyású, szertelenül ka-' kezeti vonásaiban eltér az ed- ff folyton vál­dig vázolt somogyi tájaktól. t0Ztat° °raVan emberek v°«­Ez a terület is több tényező együttes hatásának eredmé­nyeként jött létre. Szárazulat­tá válása után homok borítot­ta el, amely legnagyobb részt folyami eredetű. Arra a kér­désre, hogy honnan került ide a homok — eddigi ismereteink alapján —, pontos választ ad­ni nem tudunk. Az bizonyos, hogy nagy része a Dráva ka- nyorgós, helyenként alsó sza- kasz-jellegű völgyéből került ide. Mozgató ereje a szél volt. A parti dünéket az erős szél nemcsak tovakergette, hanem az eddigi egységes homokvo­nulatot részekre bontotta. Így keletkeztek azok a homokbuc­kák, amelyek sokfelé találha­tók ezen a vidéken. Egyes homokbányákban ta­lálható folyóvízi hullámfod­rokból arra következtethetünk, hogy ezen a területen még ké­sőbb is — és a homokfelhal­mozódással együtt is — kellett lenni valamilyen belvízrend­szernek, amely fodrozgatta a homok felszínét. A homokbuckák ma már nem vándorolnak, mert köz­ben a csapadékosabb éghajlat­tal együtt dús növényzet jelent meg, és ez megkötötte a ho­mok mozgó felszínét. A homok alatt közel van a vízzáró réteg, ezért sok a láp és a mocsár, de érthetően sok a halastó is. A homokbuckák között sok a tó. Ilyen pl. a Baláta-tó, amely pleisztocén maradvány. Milliá$7orosan nattyité clsktroniiuis mikroszkóp A Csehszlovák Tudományos Akadémia egyik laboratóriu­mában olyan új elektronikus mikroszkópot szerkesztettek, amely 200 000—1 000 000-szoros nagyítást tesz lehetővé. Ezzel a készülékkel, még két pontot is egymástól egymilliomod milli­méterre meg lehet tetni. Két képernyős röntgen világítótesteknek fénye — szakszerű felszerelés és a. cső ti­re jobban kiszélesedő Dráva J pasának helyes megválasztása, esetén — közel esik a nap- völgye felé. Szigetvár környé- "1 feny színéhez, egyes helyeken, például laboratóriumokban, * precíz munkát végző műhelyekben ma már pótolhatatlan szolgálatot tesznek. A FEJLŐDÉS NEM ÁLL MEG. Csak nemregiben ér- — kezeit hír arról, hogy félvezető anyagokkal kísérle­teznek, melyekkel egészen nagy felületeket lehetne egyenle­tesen világítóvá tenni, még az eddigieknél is sokszorta ke­vesebb elektromos energia árán. Ma. még ezek a berendezé­sek, igen drágák, mégis a fejlődés útján ezek jelentik a kö­vetkező kilométerköveket. És mindehhez a nyolcvan éve feltalált izzólámpa rakta le az alapokat, Fénye mellett a tu­domány ezernyi »csodát« fejtett meg, sugarai milliónyi bol­dog otthont aranyoznak be. Jakö András a TIT tagja. tattak a hajókat. Halbősége, víziereje, amely számtalan nagy vízimalmot hajtott, jelen­tős szerepet töltött be a Drá­va melléki ember életében. E tájnak Somogyhoz tartozó részén a legnagyobb és legfon­tosabb település: Barcs. Fejlő­désének aránya a vasútvonalak tölcsérszerű találkozásával, a drávai híd megépítésével, a hajózó út kiépítésével van kapcsolatban. Megyénk nyugati részén dombsorok terülnek el, melyek szerkezetükben már a zalai dombság szerkezetével azono­sak. Ilyenek pl. a zákányi hal­mok Nagykanizsa és Zákány között. Az említett halmoktól észak­ra három egymással párhuza­mos völgy húzódik, amely dél felé, Inkénél tagolatlan, aprón hullámos síksággá olvad. Végeredményben megállapít­hat juk, hogy ha egy-két eset­ben van is szerkezeti határ So­mogy és a szomszédos megyék között, ha morfológiájában mutatkozik is eltérő vonás, különálló tájnak — természeti földrajzi szempontból — nem nevezhetjük, mert Somogy ré­sze a vasi, zalai, tolnai, bara­nyai dombság nagy tájának, amelyben helyenként jelentke­zik csak egy-két speciális vo­nás. Loczy István tanár. A kazahsztáni »Aktjubrönt- gen«-gyárhan elkészült a két képernyős röntgenkészülék kí­sérleti példánya. Az orvos az új készülék segítségével ponto­san meg tudja állapítani, hogy az emberi szervezetben milyen mélyen fekszik az idegen test* különbőz- i vagy milyen mélyre fúródtak a I töréseknél a csontszilánkok. Szovjet kutatók tizenegy kilométer mélységbe akarnak leszáHm a tenger fenekére A TASZSZ bírügynök&ég be­számol arról, hogy szovjet mér­nökök olyan mélytengeri kuta­tóeszközt terveznek, amelyben 11 kilométer mélységre lehet leszállni a tenger fenekére. Az. orosz mélytengeri kutató-labo­ratórium célja, bogy mélyten­geri állatokat élve hozzon a fel­színre, továbbá hangszalagra vegye a halak »hangját«. A tengerek mélyén éló halak, ál­tal kibocsátott, emberi fül ré­szére nem hallható rezgéseket megfelelő berendezéssel hang­frekvenciává alakítják át, és azt hangszalagra rögzítik. Ultrahangokkal határozzák meg a daganatokat Ukrán tudósok ultrahang­berendezést készítettek rákos megbetegedések felismerésére és a szervezet lágy szöveteinek vizsgálatára. A berendezés mű­ködési elve a rádiótávmérő ké­szülékéhez hasonló. A vizsgá­landó szövetbe ultrahang-im­pulzusokat bocsátanak. A rosszindulatú daganat több im­pulzust, a nem rosszin­dulatú kevesebb • impulzust ver vissza az egészséges szövetnél. Rákos daganat eseZ tén a képernyőn világoskék foltok jelennek meg. E foltok elhelyezkedéséből és méretei­ből állapítják meg a megbete­gedés pontos helyét. Az ultra­hangot alkalmazó diagnoszti­kai módszerrel 7 centiméter mélyen fekvő 2—3 milliméte­res daganatok is megállapítha­tok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom