Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

a Somogyi Néplap KULTURÁLIS MELLÉKLETE VJWWWWWVWWVW«!WWW>gAiW,A*WVVVAPAV«paV^WWaVWWl^VVWy V^Wa^^VWWWWVWW'WW Her nádi Gy ula: I A CSILLAGSZEKER i öcsi * olt egy fehér nyelű os- ' (_J tora, de sohase hasz­nálta. Ült a bakon, néz­te a hideg, kék hajnali eget, és odaszólt néha a Kócosnak, a Sántának. Az állatok hátra­néztek olyankor, aztán men­ha mindent először látott vol­na. Körülnézett. Az elhúzódó, lopakodó árnyékokat nézte, a fényes szemű autókat, a város . , ... , .. fölött himbálózó, leheletvé- ^yon sok Palinkat kert. kony eget nézte. megitta mindet egy hajtásra. A súrlódó, mindenhez verő- Aztán újra a bakon ült, és bolt ablaka világított. Megáll­tak előtte. Bement. Lassú, kimért beszéddel na- És tek tovább, lassan, nyugodtan. dó, kicsi szelet hallgatta, mert baktattak előtte a lovak. Iszo­A többiek nevették, biztosan nem nyikorogtak a kerekek. bolond Csáfordi. Tövig kopott, nyomorék az ostora szíja, ká­romkodni is elfelejtett, inni meg sohase látták. Pedig jó kocsis. Kár érte, öregségére megroppant az esze. Faluról jött tíz éve. Otthagy­ta a házát, a két hold földet, amikor meghalt a felesége. A Szefunál fölfogadták ko­csisnak. Az ismerős utakon jártak. A Tüker-telé-p mögött, ahon­nét még mindig nem hordták el a salakdombokat. Pedig mennyit ígérgették, mondogat­ták! A Közért-elosztó előtt is el­mentek szépen, lassan. Milyen sötéten bújik meg ilyenkor es­te a nagy fehér ház! Milyen más, mint nappal! Hogy nyü­nyú forróság gyülekezett ben­ne. Lehelete gőzölögve felkí­gyózott a fekete nyári égre. Akkor kapta csak föl a fejét, amikor hazaértek. Késő volt már nagyon, ha­zamentek az emberek. Csak az éjjeli őr ült mereven az udvar közepén, nagy nyílású szemét a sötétségre fordította. Olyan A csizmája szárába mindig zsögnek itt nappal a fehér kö- óriási volt a szeme bogara, tűzött virágot, a kezében min­dig akadt kockacukor. Ráncos nyakú, nyugalomból faragott kis öregember volt Csáfordi András. Az istállóban aludt, kis vas­ágyon. Hiába mondogatták ne­ki, menjen közös szállásra, költözzön albérlő szobára. Nem kellett neki. De azért nem volt sovány szent. Szerette a futkosó síró nagy szeleket, a roppanó, ar­cára vágódó hószilánkokat, a kemény fényű nyári napot, a benzin szagú, olvadó aszfaltú utcákat, az apró szavú, ravasz házmestereket, az életet. És szerette az állatait A barna, okos szemű, fényes sző­rű lovakat Nagyon, szerette őket Nem bántotta sohase a há­tukat. A fehér nyelű - ostort tíz mint a baglyoké. Kifogta Kö­penyes lányok, a vékony nya­cost- Sántát, és vezette őket halottak szeme, olyan uvege­befele az istállóba. Az éjjeli szeme, olyan üvege­sek, fekete fénynek az ablakok. — Menjünk, Kócos, men- őr megkérdezte tőle, hol volt. jünk, Sánta! Menjünk a folyó- Surrogva, rekedten válaszolt hoz. A sóderhegyekhez, ahol a neki: csikó alakú, kis kerek kavicso­kat nézegettük, ahol olyan tisztán fenyő szagú a víz. Men­jünk, Kócos, menjünk, Sánta! /leértek a partra. Kócos ijedten hátrakapta fe­jét, mikor meglátta a meredek hegyet. Félt tőle, ed­dig csak nappal látta. Az öreg lelépett a bakról, el­fújta a fanyar szagú, ködös üvegű lámpa lángját. Nézte a mozgó, fekete vizet. És nézte magában is a mozgó, fekete vizet, az emlékezést. — A pokolban, az istenedet. Dülöngélve, csizmáját rrieg­megrántva ment a lovak előtt. Az éjjeli őr felemelte mu­tatóujját, aztán leeresztette a kezét: — Részeg disznó. Ennyit mondott csendesen és köpött utána. tf z öreg megállt a CT előtt Kócos és jászol Sánta között. Remegő nyakkal és bizonytalanul ágaskodott a nyílású, hátrahúzott __ __ Mint villanó, ezüstös habok, vékony éve kapta, mikor a lovak mel- úgy villant föl benne minden, khez, és egészen halkan lé küldték. Hosszú, vékony szí- «"»£* elválasztotta az idő. mondta mea.meatörve a be. ja volt akkor az ostornak, de ^tta kicsigyerek-korat. A vonata, meg megtörve a be aztán lassan rövidre fogyott. szeles• orlasl magasságú buto- Nem az ütés koptatta el, a «*“>*..a , ^ürke megkopott szél, az eső, a hó koptatta el. fényképekét, hajlott hatu, so­vány apját, háttá apja gyonyo- hemeny, apró oklevél a le fényes csizmáját. Csizmá- vegobe vert, mikor nem ka­A részeges Kovács nem ivott, amióta autóra került. Nem ivott, mert más dolog szekér röl a földre ülni, és más do­log a robogó teherautóról az árokba fordulni. Igaz, most éppen lassan mennek. Lassan, mert rossz errefelé az út nagyon. Furcsa, milyen hangos szél. Hirtelen eszébe jutott, nem találták meg sehol Csáfordi fehér ostorát. Kimeredt a szeme, a sötét­ségbe nézett, a hold alá. Ostor ez a szél is. Olyan, mint a Csáfordi ostora. Nem bánt meg senkit, csak suhog nagyon szépen. Fehér nyárfa­nyele van, és levélből font, gyönyörű suhogású szíja. Felnézett az égre. A hold mellett ott állt a Göncöl. Gyé­mántcsavarok voltak a kereké­ben, és aranyból volt a rúdja. És ahogy ment az autó, látta, amint a fejük felett furcsa alakú, világos felhő indul a rúd mellé. Kócos volt a felhő sörénye, és ökölnyi sugár a szeme. Nézte sokáig, míg csak bele nem fáradt. Nem mert szólni. Félt, hogy kinevetik. Amerikai néger költők _____verseiből______ G wendolyn Benett: ÖRÖKSÉG Szeretnék látni karcsú pálmafákat, Amint hegyes kis ujjuk A fellegekbe nyúl. Szeretném látni szép néger leányok Egremet szett sötét alakját, Miközben, alkonyul. Szeretném hallani A föveny suttogását A luxi süt öt te légen ál. Szeretném hallani A pogány tűz körül Furcsa fekete törzs dalát. Csillagokba sóhajtó illatát, Ott, hol a Nílus habja folyt.. • Szeretném szívni lótuszok. Szeretném érezni, hogy ébred Népem szomorú lelke, Mit eltakar még a lakájmosoly. MIKOR NYOMUNKBAN... Mikor nyomunkban bősz falka rohan, Röhögi sorsunk, ugat s acsarog. És meg kell döglenünk, ne csúfosam . Vesszünk, akár az űzött vadkárnak. Ha meg kell döglenünk, hát hősiesen Haljunk, a vérünk ne folyjon hiába; Holtunk tisztelni legyen kénytelen Ez aljas söpredék is, ez a gyáva. Testvérek, nézzünk ellenünk szemébe! A hős a túlerővel szembeszáll. Száz ütésért adjunk olyat cserébe, Hogy elterül! Kit rémít a halál?! Csak jöjjön az a gyilkos gyáva horda, Mi visszaütjük, ámbár haldokolva. Langston Hughes: NÉQER LÁNY DALA Lent Délen Dixie-ben (Megszakad a szívem) Felkötötték egy fára Szép néger kedvesem. Lent Délen Dixie-ben (Egy test leng téstova) Megkérdem Jézust, a fehér! Hogy mit ér az ima. Lent Délen Dixie-bem (Megszakad a szívem) A szeretőm egy csupasz árnyék Egy csupasz fán odafenn (Komiás Aladár fordításai) pott elég takarmányt a telep. Olyankor ő is kevesebbet evett, és még kevesebbet beszélt, mint máskor. Vett már a keresetéből gyö­nyörű szerszámot is, és sárga, csillogó díszeket. Nem is hitte el, amikor mondták. Kovács mondta, habzó ká­romkodások után, hogy meg­szűnik a telep. Hogy a hídra viszik a lovakat, mert a vá­roson nem kell többet a ló. A városon motor kell most már. Nem kell a ló. Ök meg elmen­nek majd teherautóra, rakodó­nak. Igaz, ott többet lehet keres­ni, de azért az úristenit, ha már az ember kocsisnak szüle- . tett erre a büdös világra, ak­kor mi a szakramentomot do­bálják a szélben, mint a só­dert. Nem is hitte el. Mag részeg is mindig Kovács. A pálinka csak a hazugságot melengeti Nem hitte el. f) ppen Kócost nézte, rm­ját, melyben egy tavaszi > na­pon elindult valahova, a soha nem látott tengerek túlsó part­jára, és nem jött vissza töb­bet. Látta kicsi kutyájukat. szedet: — Látod, Kócos, rívok, mint a gyerek-jézus. Látod-, Sánta, az anyám is elment, akkor nem ríttam, most rívok. Mondogatta, hogy sír, pedig nem folytak a könnyei. Csak fogta az állatok hosszú, izmos nyakát, és megbillent sokszor Egyik reggel nem ugatott, a feje. Sokáig, nagyon sokáig csak nézte nagy kidomborodó szemmel, és nem volt aztán többet. Csak a szétfonnyadt, meleg délután aludt körülöt­tük, és a Piciny szája szélén lefolyóit a napfény. Látta anyja fehér márvány - lábát, amint hosszú, szép arcú, bajuszos legény mellett megy elfelé a háztól a lcapkodó, haj­longó hársfák alatt, s ő csak áll piszkosfehér kis gatyájában az alacsony ablak előtt, néz utánuk, és nem tud sírni seré, mert annyira érti az anyját is, a legényt is, a hársfákat is. Látta a feleségét is. A régi, megmarkolt, kemény húsát, és lalta a tíz év előtti, halálhoz készülődő, szeplős csomós uj­jait. Megrázta fejét, visszaka­paszkodott a bakra. beszélt. Halkan beszélt, mor­molva a mondatokat, érthetet­len-szépeket. Fogta a lovak vékony nyaf­kát, erősen, görcsösen, aztán három óra felé lassan lecsú­szott a tiszta, meleg szalmára. Az éjjeli őr hajnalban be­szélgetni akart. Várta Csáfordit, és mert nem jött, bement érte. Ott feküdt az öreg a Kócos mellett, a szalmán, és a hom­lokán kihűlt verejték volt. A lovak olyan ' egyenesen, meredten álltak, mint furcsa, barna nagy kövek. Álltak, a bőrük se mozdult. BORSI DARÁZS JÓZSEF: dt sziiislöid szava Csöndölén, ezen a tömérdek főzte-főzette volna a zsák- te- Éppen a cseresznyefák vi- érrel, árokkal át- meg átszab- rnányt. Az okosa szaladt a ragoztak, és olyan, de o yan e- dalt határon, kis falun olyan hegy alá Ilka néni­volt a szegénység, mint te­szem azt Kele Maris képén a szeplő — kiirthatatlan, s bele­pett minden ujjnyi kis helyet, uka néninek főztje nem alóla még a kántor sem volt a fosból bővelkedő kivétel, pedig Somogybán ta- körében Ián sehol sem kellett annyi genyek koreben búcsúztatót csinálni, mint ép- k,'-re terjedt a pen itt Azért mégsem élt eV túl is,.s messze földön lakoda- ben a községben szomorú era- iarrl) keresztelő, paszita, ha­5 r^lrfibbü.SfJna,nSi lotti ^ Vagy ko6ZÜrOZ°U fózt.iének jó szagát is. A —■-------nélkül h ér volt a határ, mint a szú* zek álmai. Bocskor Nam néni hez. is tágra nyílt szemekkel nézte, A patkolókovács özvegyének, nézte, hosy a szíve tája meg­bizsergett tőle. A prézsmitáló asszonyok, a volt falu csu- sze- k ed vei t, határán esendőiéi? számosok étele Szegény volt a falu? Annál ritkán főtt. gazdagabb az uradalom. Vé- Hát valahogyan így geláthatatlan erdeiben annyi Csöndölén az emberek, távol volt a gyümölcs - igaz, csak országúitól, haladástól, s csak vackor —, hogy minden nád- akkor támadt némely nyug­külön csoprozó lányok is nyit* va felejtették a szájukat, a töméntelen fehérségtől ki-ki az elmúltra vagy a jövendőre gondolt, érezve a virágok illa­tát s egy kicsinyt Ilka néni nagy virágzásban — mert lassan már az orgona következett — éltek békességben csali Ilka né* " ni vette észre, hogy néhány vidékről való ember, meg sok falubeli férfi a vállán cövek* födélű ház szalmazsákjában hatatlannak mehetnékje, ha kötoggel. s a kezében fakala­c> kor bejött a vezető, és Átfúr a macskaköves, széles megmondta mindenki nek: másnap át kell adni az állatokat, a kocsit, a szerszá­mot. Megszűnik a telep, teher­autók jönnek. Nem káromkodott, nem kia­bált. Kivezette Kócost, Sántát az udvarra, befogott. Kezébe vette a fehér nyelű ostort, elindította őket. Ráfordultak az alkonytól kéklő városszélre. Mentek a gyöngyházfényű utakon, a remegő holdfényben. Nézte a furcsa, nagy testű, * Atf- d! L> úton jártak, amikor az ostorért nyúlt. Csak kézbe akarta venni. Nem ta­lálta. Ottfelejtette a sóderhegy tövében. Nem ment vissza ér­te. fényes jutott érlelni való vadkörte, de látta a iáp madarait körbe páccsal sietett a gyótai dűlő terített asztal volt kora nyár- szálldosni, aztán lerepülni dél- ... ban a bokoralj is. Csak le kel- irányba. Ez a nyári bőség s a ' lett telepedni a pirosló sza- napfény elmúlását jelentette, A nagy cövekelés nyomában, Az éjjeli őr rázni kezdte, mócák közé, a legiobb átvá- a téltől pedig még az is félt, azon a virágos tavaszon. ha mert azt hitte, még mindig ré- j gyű ember is egy üftő helyé- akinek volt bundája. Fel is ke- bárki is elment a kastély szeg. Rázta sokáig, de Csáfor- j ^n jóllakhatott s ha volt kqs- rekedett ilyenkor az egvpende- előtt nem ^ t önkéntelenül ,, -hr.t ’ ikaia, azt teleszedhette, hogy iyű „ép. Hozták ki a tomp­át nem ebredt meg. beballagjon jó vásárt csinálni nagy, Befordultak a utakra. Végigmentek a Körúton is, és megálltak az' éjjel-nappal Közért előtt. Két kiló kockacukrot aztán indult kifelé. Mikorra kiért, a kocsi előtt rendőr várta, mert nem szabid lépegető állatokat. És hirtelen oda behajtani lovaskocsival, csodálkozni kezdett. Mintha Nem szólt semmit, odaadta először látta volna őket. Mint- igazolványát, meghúzta a ""•Hernádi Gyula: Deszkakolostor OVeplö szárát, indultak tovább, t, elbeszéléskötetéből. A Kőbányái ut végén ital­Fagyott viaszból volt a ke­ze, és nem hajlottak az ujjat. Megijedt akkor az éjjeli őr, és kihúzta őt az udvarra. Meg­nyitotta az ingét, és utána em­bertelen hangon kiabált so­káig. Az Öreg mellén, a bal olda- vett, ion, ott, ahol a szív van, patkó alakú, nagy, sötétkék seb volt. Már nem szivárgott belőle a vér se. a legközelebbi városba. De miért Is kezdtem az er­dőkkel? Az igazi bősé» a vi­zekben lakozott: árkok, erek, csermelyek, tavacskák mélvem gorú őre volt Ilka néni. nyüzsgött a csfk, s a berek- egy. maradatlan legényt lomból"a napszívta poros zász- is kezéh« a kalapját, húzta vál­tókat, s megindultak alattuk lai közé a fejét, s a szegény­Sümeg felé hangos énekszó- ség is egyszerre úgy é val. A búcsú járás alatt ácson- a vidékről, hogy Ilka dölei lányok erkölcsének szi- Egy­nem tői elhódított földeken sajtár- átallott a keze ügyében volt nyi káposzták virítottak. Hogy f‘»ízület nyelével lehűteni. szkolt nénit már nem csupán torba, lakoda­lomba hívták főzni, hanem még dologtevő napokon is át- üzentek érte, vagy otthonában ezek is a hercegéi Volt-e annyi csősze, voltak? _A Jámbor asszonyság végig- már- ki vallatták: hajdúja főzött vagy hatezer sommás­ebédet, néhány száz tort, ke­Jj sténként sódert hordtak a teherautón a szekér nélkül maradt, inas ka­rú kocsisok. Festetits T aszúénak, hogy reSztelőt, lakodalmat, amikor mindenegy káposzta, csík, sü- híre szaTadt, hogy a háború a gér vagy csuka mellé embert kertek alá ért, és a berekben __„h, nem a vadászó inspektor puf­á llitson? Aztán a nyom, aüg . “ , , - .. * fogtat, hanem katonák, s egy akadt tapasztalatlan, aki a kósza golyó Ilka néni ház-úrnk falu valamelyik íüstösiházában zsúppkomtyát is félrebillentet­— Ilka néni, hogyan keveri, mit ad hozzá? Nem mondom, híres jól fő­ző asszonyok a csondö1eiek. de inkább a dödölle, a krumpli- f/ánica, a prós/a és a fordított kása művészei voltait, mint (Folytatása a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom